BH+ 2015.3.128 I. A pénzügyi intézménynek a Magyar Állam ellen általános szerződési feltételhez kapcsolódó vélelem megdöntése iránti perben a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy az általa megjelölt szerződési feltételek a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésében írt összes feltételnek megfelelnek [2014. évi XXXVIII. tv. 4. § (1) bek; 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Ptk.) 209. § (1) bek.].

II. A 2014. évi XXXVIII. törvény - a felperes által megjelölt okból - nem alaptörvény-ellenes és nem sérti az EU jogát sem, ezért a jogvita eldöntéséhez nem kellett sem az Alkotmánybíróság eljárását, sem az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezni. [Pp. 155/A. §, 155/B. §; Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 127. cikk (4) bek., 129. cikk (4) bek., 267. cikk, 93/13/EGK Irányelv (Fogyasztói Irányelv) 4. cikk (1) és (2) bek., 5. cikk, 8. cikk, 8a. cikk; Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 17. cikk, 47. cikk, 51. cikk (1) bek; 2014/17/EU Irányelv 23. cikk (5) bek., 42. cikk (1) és (2) bek., 49. cikk; 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: új Ptk.) 6:104. § (2) bek. d) pontja, 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja].

A felperes a pénzügyi tevékenységére 2003. március 3-tól Általános Üzletszabályzatot, hitelezési tevékenységére 2003. július 15-től Hitelezési Üzletszabályzatot készített és alkalmazott. Hitelezési tevékenysége során blanketta szerződésekkel deviza alapú kölcsön- és hitelügyleteket kötött, amelyekben szintén alkalmazott egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötéseket. Az Általános-, illetve a Hitelezési Üzletszabályzatát többször módosította. A felperes hivatkozott üzletszabályzataiban, valamint az ügyfeleivel kötött egyedi szerződések általános feltételeiben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát megállapító kikötések szerepeltek.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. §-a és 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az általa megkötött fogyasztói deviza alapú kölcsönszerződések részévé vált általános szerződési feltételeknek és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeknek (ÁSzF) az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó kikötései megfelelnek a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek, így azok tisztességesek és érvényesek.

Kérte a tárgyalás felfüggesztését a Pp. 155/A. §-ában, illetve 155/B. §-ában foglaltakra hivatkozással.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a jogvita eldöntéséhez nem volt szükséges a Pp. 155/A. §-a szerinti előzetes döntéshozatali eljárás és a Pp. 155/B. §-a szerinti alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a peresített időszakban alkalmazott ÁSzF-jei megfelelnek a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek, ezért a felperes nem tudta eredményesen megdönteni a Törvény 4. §-a szerinti tisztességtelenség vélelmét.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: az elsőfokú bíróság helyesen, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy nem kezdeményez előzetes döntéshozatali eljárást és nem fordul az Alkotmánybírósághoz sem. Álláspontja szerint a Törvény nem ütközik a felperes által hivatkozott uniós jogszabályokba, illetve az Alaptörvénybe, ezért azt alkalmazni kell. A másodfokú bíróság megítélése szerint azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes ÁSzF-jei nem felelnek meg a Törvény által előírt követelményeknek, ezért a felperes nem tudta eredményesen megdönteni a tisztességtelenség vélelmét.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a kereseti kérelmének helytadó ítélet meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp. 213. § (1) bekezdésébe és 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő, mert a tényállás feltáratlan maradt, a megállapított ítéleti tényállás iratellenes, a döntés okszerűtlen, nem terjed ki valamennyi kereseti kérelemre. Álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatala során súlyos eljárási szabálysértések is történtek, miután a másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás során a Pp. 141. § (2) bekezdésébe ütköző módon járt el. A másodfokú bíróság megsértette az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tv. (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdését, mert elmulasztotta észlelni a Törvény alaptörvény-ellenességét. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 127. cikk (4) bekezdésébe és 282. cikk (5) bekezdésébe, a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Fogyasztói Irányelv) 4. cikk (1) bekezdésébe, és 8a. cikkébe, a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/EU irányelv (a továbbiakban: 2014/17/EU irányelv) 23. cikk (5) bekezdésébe és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkébe és 47. cikkébe ütközik. Végül hivatkozott arra is, a másodfokú bíróság érdemben is tévesen értelmezte a Törvényt, jogellenesen állapította meg a felperes által alkalmazott kikötések tisztességtelenségét és jogszabálysértő módon nem alkalmazta a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeit.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését, a Pp. 155/B. §-a szerint az Alkotmánybíróság eljárásának, illetve a Pp. 155/A. §-a szerinti előzetes döntéshozatali eljárásnak a kezdeményezését. Indítványozta továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdése szerint jogegységi eljárás kezdeményezését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, utalva a per során már előadott jogi érveire.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.

I. Az Alkotmánybíróság eljárásnak kezdeményezése

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, mert megítélése szerint a Törvény, illetve a 2/2014. PJE határozat az Alaptörvénybe, illetve a Törvény nemzetközi szerződésbe ütközik.

A Kúria az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését nem találta indokoltnak, a jogerős ítéletet pedig nem találta - a Pp. 155/B. §-ára hivatkozással - jogszabálysértőnek.

A Kúria ítéletének meghozatalakor az Alkotmánybíróság már kihirdette a III/1522/2014. számú ügyben hozott határozatát, (a továbbiakban: AB határozat), amelyben a törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította. Megállapította többek között azt, hogy a Törvény nem sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ebből egyértelműen következik, hogy a fenti kérdések kapcsán a bírói normakontroll kezdeményezésének elmaradása jogszabálysértésként nem értékelhető, ahogy az sem, hogy az uniós konzultációs jog megsértése kapcsán a Törvény alaptörvény-ellenessége tárgyában az Alkotmánybíróság eljárását a perbeli bíróságok nem kezdeményezték, miután e körben az Alkotmánybíróság hatáskörének hiányát állapította meg (AB határozat, Indokolás [55]).