A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.I.60.023/2021/11.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.I.60.023/2021/11.
A felperes: a felperes neve (a felperes címe)
A felperes képviselője: Jalsovszky Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Jalsovszky Pál ügyvéd (a felperesi képviselő címe)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Elek kamarai jogtanácsos (az alperesi képviselő címe)
A per tárgya: adóügy
A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzés
Rendelkező rész:
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Hajdú-Bihar Megyei Adó- és Vámigazgatósága a 2011. január 1-2011. december 31. közötti időszakra a felperesnél (amely cég a jogegységi panaszt előterjesztette, ezért a továbbiakban: panaszos) általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el, a megbízólevelet a panaszos 2012. augusztus 9-én vette át.
[2] Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés eredményeként 2016. szeptember 22-én döntött, a határozat száma1 számú határozatával a felperest 120.048.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 60.024.000 forint adóbírság, valamint 34.111.000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, továbbá 32.092.000 forint következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes (e hatóság a jogegységi panasz eljárásban a továbbiakban: ellenérdekelt fél) a 2016. december 13. napján kelt határozat száma2 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatot a panaszos 2016. december 15-én vette át. Az ellenérdekelt fél szerint a panaszos által kilenc gazdasági társaságtól befogadott számlák hiteltelenek, ezért az azokon szereplő áfa-t a panaszos jogosulatlanul helyezte levonásba.
[4] A panaszos által kezdeményezett közigazgatási perben az elsőfokú bíróság a 2017. október 3-án meghozott 14.K.27.243/2017/7. számú ítéletével az ellenérdekelt fél határozat száma2 számú határozatát - kiadmányozási hiba miatti semmisség folytán - hatályon kívül helyezte és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ellenérdekelt fél részére 2017. október 3-án, a panaszos részére 2017. október 5-én kézbesítette.
[5] Az ellenérdekelt fél felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a Kfv.I.35.724/2017/5. számú végzésével - a felülvizsgálati kérelem visszavonása folytán - az ügy iratait az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
[6] Az ellenérdekelt fél a megismételt eljárásban a 2018. április 11. napján kelt, a panaszosnak 2018. április 13-án kézbesített határozat száma3 számú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozat száma1 számú határozatát ismételten helybenhagyta.
[7] A panaszos keresetében a határozat száma1 számú elsőfokú és a határozat száma3 számú másodfokú adóhatározat bíróság általi felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú határozat meghozatalakor az adómegállapításhoz való jog elévült.
[8] Az adóhatóság alkalmazta eljárásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) elévülést szabályozó 164. §-át. E § (1) bekezdésének első mondata a régi Art. 2004. január 1-jei hatályba léptetése, és a 2018. január 1-jével történt hatályon kívül helyezése közötti időszakban nem módosult, a változatlan tartalmú rendelkezés szerint: "Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.".
[9] A jogalkotó a régi Art. elévülést szabályozó 164. §-át - a panaszossal szembeni adóigazgatási eljárás megindítását, 2012. augusztus 9-ét megelőzően - 2012. január 1-jei hatállyal, az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról 2011. évi CLVI. törvénnyel (a továbbiakban: régi Art.-t Mód.tv.) módosította. A régi Art.-t Mód.tv. 347. §-a szerint a régi Art. 164. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"Az adó megállapításához való jog elévülése 6 hónappal meghosszabbodik,
a. egy alkalommal, ha a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében, vagy
b. a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedés keretében, illetve
c. az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el.".
[10] A régi Art.-t Mód.tv. a 359. §-ával továbbá a régi Art.-be iktatta a 189. §-t. A régi Art. 2012. január 1-jétől hatályos 189. § (2) bekezdése előírta, hogy: a régi Art.-t Mód.tv.-nyel megállapított 164. § (13) bekezdését a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni.
[11] A jogalkotó 2012. január 1-jei hatállyal a régi Art. elévülést szabályozó 164. § (1) bekezdését is módosította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról megalkotott 2011. évi LXIII. törvény 8. § (4) bekezdésével, a továbbiakban a régi Art. hatályon kívül helyezéséig (2018. január 1-ig) a 164. § (1) bekezdése nem változott.
[12] A régi Art. 2012. január 1-től hatályos 164. § (1) bekezdése szerint: "Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetve a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb mint hat hónap van hátra.".
[13] A régi Art. - változatlan normaszöveggel - az elévülés nyugvását szabályozta a 164. § (5) bekezdésében: "Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.".
[14] A régi Art.-t a jogalkotó 2018. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
[15] Az elsőfokú bíróság a 2018. december 12. napján kelt 101.K.27.459/2018/20. számú ítéletével az ellenérdekelt fél határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, megállapítva, hogy a megelőző perben a semmisségi ok fennállása miatt hatályon kívül helyezett másodfokú határozathoz - a meghozatalára visszamenőleges hatállyal - nem fűződött joghatás, ezért az adómegállapításhoz való jog elévült.
[16] A Kúria a 2020. február 6-án kelt Kfv.V.35.143/2019/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság 101.K.27.459/2018/20. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Jogi álláspontja szerint az ellenérdekelt fél határozata abból az okból, amelyet a jogerős ítélet tartalmaz, nem jogszabálysértő, az adóhatóságnak az Art. elévülés nyugvásának, meghosszabbodásának szabályait akkor is alkalmaznia kell, ha új eljárásra kötelezésével határozatát a bíróság kiadmányozási hiba miatt semmissé nyilvánította, a régi Art. elévülésre vonatkozó szabályai a bírósági felülvizsgálat eredményeként megállapított semmisség esetében sem hagyhatók figyelmen kívül.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria jogértelmezése alapján kell eljárnia, az elévülés nyugvásának és meghosszabbodásának számítása után, amennyiben azt állapítja meg, hogy az ellenérdekelt fél elévülési határidőn belül hozta meg a határozatát, a további kereseti kérelmeket teljeskörűen el kell bírálnia.
[17] A Debreceni Törvényszék a megismételt eljárásban meghozott, kijavított 101.K.701.692/2020/16. számún jogerős ítéletével a határozat száma1 számú elsőfokú és a határozat száma3 számú másodfokú határozatot - új eljárás elrendelése nélkül - megsemmisítette. Indokolása szerint az adómegállapításhoz való jog elévült, a Kfv.I.35.724/2017. számú felülvizsgálati eljárás miatt az adó megállapításának joga a régi Art. 164. § (5) bekezdése alapján nem nyugodott, mivel az ellenérdekelt fél felülvizsgálati kérelmének visszavonása folytán a Kúria érdemi döntést nem hozott. Az elsőfokú bíróság alkalmazta ugyanakkor a régi Art. elévülés meghosszabbodását szabályozó 164. § (13) bekezdését is.
[18] A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[19] A panaszos álláspontja szerint az elévülési időnek a 2012. január 1-től hatályos, a régi Art. 164. § (13) bekezdése c) pontja szerinti 6 hónapos meghosszabbodása jelen ügyben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése értelmében nem alkalmazható, mert az adóhatóság 2011. évet vonta ellenőrzés alá, és az utóbb hatályba lépett, elévülésre vonatkozó anyagi jogi rendelkezés - az alkalmazhatósága folytán - visszamenőleges hatályú jogalkotás, illetőleg visszamenőleges hatályú jogalkalmazás valósulna meg.
[20] Az ellenérdekelt fél azt adta elő, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a régi Art. elévülést szabályozó 164. § (1), (5) és (13) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket.
A Kúria jogegységi panasszal támadott végzése
[21] A Kúria a 2021. június 3. napján kelt Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzésével a Debreceni Törvényszék - 101.K.701.692/2020/16. számú végzéssel kijavított - 101.K.701.692/2020/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[22] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság az elévülés időszakának számolása során figyelmen kívül hagyta, hogy az ellenérdekelt fél részéről első alkalommal meghozott határozat száma2 számú másodfokú határozat 2016. december 16-án emelkedett jogerőre, amikor az elévülési idő még nem telt el, abból a vizsgálat alá vont 2011. január - november havi áfa bevallások vonatkozásában megmaradt 15 nap, a 2011. december 01. - 31. időszakra pedig 1 év 15 nap.
A határozat száma2 számú határozat bírósági felülvizsgálatának időtartama alatt az elévülés a régi Art. 164. § (5) bekezdése alapján nyugodott 2017. október 03-ig.
Az elsőfokú bíróság a 14.K.27.243/2017/7. számú ítéletével a határozat száma2 számú másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte az ellenérdekelt felet új eljárásra kötelezve, ezért a régi Art. 164. § (13) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog elévülése 6 hónappal meghosszabbodott.
A 2011. január - november havi áfa bevallás vonatkozásában a 15 nap, az elévülés nyugvása, illetve a 6 hónap figyelembe vételével az adómegállapítási jog elévülése 2018. április 18-án, a 2011. december havi áfa bevallásra az 1 év 15 nap, az elévülés nyugvása illetve a 6 hónap figyelembe vételével 2019. április 18. napján következett be.
Az ellenérdekelt fél a megismételt eljárásban meghozott határozat száma3 számú másodfokú határozatát a felperessel az elévülési időn belül, 2018. április 13-án közölte, az adómegállapításhoz való jog tehát nem évült el.
[23] A Kúria - az Alkotmánybíróság 35/2019. (XII. 31.) AB, 55/1994. (XI. 10.) AB, IV/1698/2019. számú határozataiban foglaltakra is figyelemmel - megállapította, alaptalan a panaszos hivatkozása, hogy az elévülési idő 6 hónappal történő meghosszabbodását előíró, a régi Art. 2012. január 1-jén hatályba lépett 164. § (13) bekezdés c) pontjának a 2011. évre való alkalmazása sérti a Jat. 2. § (2) bekezdését, a visszaható hatályú hátrányos jogalkotás, illetve jogalkalmazás tilalmát és a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét.
[24] Kifejtette végzésének [43] bekezdésben, hogy az ügyben az adó utólagos megállapítása a 2012. augusztus 9-én indult ellenőrzést követő hatósági eljárás keretében történt, a keresetlevél 2016-ban került előterjesztésre, így a régi Art. 164. § (13) bekezdés c) pontjának tényleges vagy azonnali visszaható hatályáról nincs szó. Figyelemmel arra, hogy a bírósági jogorvoslat igénybevételekor már több éve hatályban lévő rendelkezés alapján következett be az elévülés nyugvása, amely az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyező döntése következtében folytatódott, majd meghosszabbodott, a visszaható hatályú jogalkalmazás nem állapítható meg a régi Art. 164. § (13) bekezdés c) pont és 189. § (2) bekezdés alkalmazásával összefüggésben.
[25] A Kúria végzésének [43] bekezdése tartalmazza továbbá, hogy "a perbeli ellenőrzési időszak első része tekintetében az adómegállapításhoz való jog elévülése a régi Art. 164. § (13) bekezdésének hatályba lépése napján, 2012. január 1-én kezdődött,amely rendelkezést a régi Art. 189. § (2) bekezdése értelmében a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni".
A jogegységi panasz és az ellenérdekelt fél nyilatkozata
[26] A panaszos jogegységi panaszában a Kúria Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzésének a hatályon kívül helyezését, a kúriai tanács új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, azonnali jogvédelem keretében a végzés halasztó hatályának elrendelését, továbbá tárgyalás tartását kérte.
[27] Álláspontja szerint a Kúria Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzése a régi Art. 164. § (1) bekezdésében foglalt, az adójogi elévülés kezdő időpontját érintő jogkérdésben eltért a Kfv.V.35.036/2012/7., Kfv.VI.35.810/2012/8., Kfv.I.35.472/2016/5. számon közzétett kúriai döntésekben foglaltaktól úgy, hogy az eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozataiban nem került sor. Részletezte a közzétett döntéseket, amelyek szerint is a régi Art. 164. § (1) bekezdése alapján az adómegállapításhoz való jog elévülésének kezdő napja az adott év utolsó napja, ami minden esetben december 31., és nem a következő év január 1-je. A panasszal támadott végzés [43] bekezdésére is hivatkozással kifejtette, hogy az eltérés megbontotta a jogegységet, nem volt indokolt.
[28] Ezt követően panasza [33] bekezdésében a jogegységi panasz jogalapját összekapcsolta az adó megállapításához való jog elévülésének 6 hónappal való meghosszabbodását szabályozó, a régi Art. 164. § (13) bekezdés hatályba léptetésével, állítása szerint ha e törvényhely az ügyében nem lenne alkalmazható, azaz nem kellene számolni az elévülés meghosszabbodásával, akkor az adómegállapításának joga 2011. január-november közötti időszakra elévült volna.
[29] Az ellenérdekelt fél a jogegységi panasz elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a Kúria Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzése szerint, ahogyan a panaszos részéről megjelölt három ítélet, továbbá a nyilatkozatában általa hivatkozott tíz döntés szerint is, az adó megállapításához való jog a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el azért, mert az év utolsó napján még nem áll be az elévülés, csak az azt követő év első napján. Nincsen tehát olyan ítélkezési gyakorlat, amely a Kúria Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzésében kifejtettekkel ellentétes lenne, csak olyan ítélkezési gyakorlat létezik, amelynek a Kúria végzése megfelel.
[30] A panaszos 2021. szeptember 20-án az Alkotmánybíróságon alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[31] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa megállapította, hogy a jogegységi panasz indítvány tartalmazta a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeket és az megfelelt a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak. A felperes jogkérdésben való eltérésre hivatkozott, panaszát a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapította és megjelölt a BHGY-ben közzétett határozatokat is. A Bszi. 41/C. § (6) bekezdése szerinti visszautasítási ok sem merült fel, így a tanács a jogegységi panaszt érdemi elbírálásra alkalmasnak minősítette.
[32] A felperes azonnali jogvédelem iránti kérelmének a Jogegységi Panasz Tanács helyt adott, és a Jpe.I.60.023/2021/4. számú végzésével elrendelte a jogegységi panasz halasztó hatályát a Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzés végrehajtása tekintetében.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[33] A jogegységi panasz nem alapos.
[34] A jogegység követelményét az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezést, elvi megállapítást ("ratio decidendi"-t) az azonos ügyekben követi.
[35] A jogegység fogalmát - ahogyan azt a Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban kifejtette - az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől jogkérdésben való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Sem a Bszi., sem más jogszabályok nem rendelkeznek a jogegység alapvető feltételéről, a döntések jogi egybevethetőségéről. A jogegység elsősorban anyagi jogi kérdés, mivel azt kell biztosítani, hogy a bíróságok azonos ügyeket ugyanolyan tartalommal döntsenek el. A jogegység követelményén belül tehát az az elvárás, hogy ugyanazon ügyekben a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[36] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa e határozataiban már rámutatott, a jogegység követelménye feltételezi annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ha a döntések jogkérdésben való hasonlóságát vizsgálja a Kúria, szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények azonosságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit.
[37] Rögzíteni szükséges továbbá a jogegységi panasz eljárások azon lényeges elvi tételét, hogy a Kúria a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényeket és önmagában a jogértelmezés helytállóságát nem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot. A vizsgálat csak már közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozik.
[38] A Kúria álláspontja szerint a jogegységi panaszt előterjesztő féltől elvárható, épp a jogintézmény sajátos jellege és a kötelező jogi képviselt okán, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntés(ek) közötti ügyazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést a kezdeményező pontosan megjelölje, és panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. Nem megfelelő az érvelés, ha az nem a közzétett kúriai döntésre, hanem annak kezdeményezői értelmezésére koncentrál, és ezzel elszakad a kúriai döntés elvi magjától. Az ügyazonosság lényeges elemeinek vagy az ezzel kapcsolatos jogi érvelés hiánya esetén sikerrel nem állíthatja a kezdeményező, hogy az ítélkező tanács jogegységet sértő módon járt el. Ebben az esetben a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C. § (3) bekezdése alapján el kell utasítani.
[39] A panaszos a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapítottan terjesztette elő jogegységi panaszát, amely szabályozás szerint jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.
[40] A jogegységi panaszában a panaszos azt állította, hogy az ítélkező tanács Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzése azért sérti a jogegységet, mert az adómegállapítási jog elévülésének a régi Art. 164. § (1) bekezdésében szabályozott kezdő időpontját a Kfv.V.35.036/2012/7., Kfv.VI.35.810/2012/8., Kfv.I.35.472/2016/5. számon közzétett kúriai döntésekben foglaltaktól eltérően határozta meg.
[41] A Kúria vizsgálta e döntésekben a releváns tényállást, az adómegállapítási jog elévülése kezdő időpontját szabályozó régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondatának jogértelmezését és azt követő alkalmazását, az ügyazonosságot, továbbá, hogy a támadott döntés sérti-e a jogegységet.
[42] Az elévülés jogintézményét a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, 2013. évi V. törvény) szabályozza, a régi Art. (illetve az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény) pedig az adójogviszonyokra specializálva alkalmazza. Az igényérvényesítés során az időmúlás jogkövetkezménye lehet a jogvesztés vagy az elévülés. Főszabályként azok a határidők jogvesztők, amelyekhez jogszabály ilyen joghatást fűz. Az elévülés megszünteti a jogosultság bírósági úton történő érvényesíthetőségét, az elévült követelés állami kényszer útján való kikényszerítésére a továbbiakban nincs lehetőség. Az elévülésnek, mivel határidőhöz kötött, van kezdő időpontja. A régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondata szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A jogalkotó meghatározása egyértelmű: a naptári év utolsó napjától számítódik az elévülés.
[43] Helytállóan fejtette ki az ellenérdekelt fél a nyilatkozatában, hogy az elévülés azért a naptári év utolsó napján kezdődik, mert az 5. év utolsó napján még nem áll be. A régi Art. 5. § (1) bekezdése alapján - e törvény másként nem rendelkezése esetén alkalmazandó - közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 65. § (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy az években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. Így csak a következő naptári év első napján következik be az elévülés.
[44] A Kfv.V.35.036/2012/7. számú ítéletében elévülés jogkérdésében döntött a Kúria, megállapítva a régi Art. 164. § (1) bekezdése alapján, hogy a 2005. március-november időszakra az adó megállapításához való jog elévülésének 5 éves időtartama 2005. december 31-én kezdődött és 2010. december 31-én fejeződött be. A felülvizsgálati eljárásban tehát a Kúria az elévülést a naptári év utolsó napjától számította.
[45] A Kfv.VI.35.810/2012. számú felülvizsgálati eljárásban szintén elévülés kérdésében a Kúria 8. sorszámú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős döntést, amelyben az elsőfokú bíróság a régi Art. 164. § (1) bekezdésének alkalmazásával az elévülés kezdeti időpontját a naptári év utolsó napjában határozta meg.
[46] A Kfv.I.35.472/2016. számú felülvizsgálati eljárásban a Kúria az elévülési idő kezdő időpontját az 5. sorszámú ítéletében szintén a naptári év utolsó napjától számította.
[47] A Kfv.I.35.480/2020/4. számú jogegységi panasszal támadott kúriai végzésnek a vizsgálata alapján a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a Kúria döntése során a régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondatában foglaltakat a Kfv.V.35.036/2012/7., Kfv.VI.35.810/2012/8., Kfv.I.35.472/2016/5. számú döntésekkel egyezően értelmezte és alkalmazta.
[48] Ez megállapítható a végzés [36] bekezdéséből, a Kúria ugyanis az elévülés számolása során kifejtette: "az elsőfokú bíróság tévesen nem volt tekintettel arra, hogy az alperes határozat száma2 számú határozata a felperes által történő 2016. december 15-i átvételére figyelemmel 2016. december 16-án jogerőre emelkedett, így az elévülési idő még ekkor nem telt el: a 2011. január-november időszakra az elévülés 2016. december 31-én következett volna be, míg 2011. december hónapra 2017. december 31-én, amennyiben a felperes nem kezdeményez bírósági jogorvoslatot.".
Az elévülés a 2011. január-november időszakra csak és kizárólag akkor következhet be a Kúria által meghatározott 2016. december 31-én, illetve a 2011. december hónapra 2017. december 31-én, ha annak kezdő időpontja 2011. december 31-e, illetve 2012. december 31-e, amely megfelel a régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondatában foglalt szabályozásnak és e törvényhelyre kialakított bírósági gyakorlatnak is.
[49] Az elévülési idő kezdetének a régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondatában foglaltaknak megfelelő - a bírósági joggyakorlattal egyező - alkalmazását igazolja továbbá az elévülési időnek a Kúria részéről történt számítása is: "Az elsőfokú bíróság 14.K.27.243/2017/7. számú ítéletének jogerőre emelkedéséig az elévülési időből 2016. december 16-án hátra lévő 15 nap, illetve 1 év 15 nap nem telt el, és az új eljárás elrendelése miatt ahhoz további 6 hónap hozzászámítandó volt. Ennek megfelelően 2011. január-december hónapokra az adómegállapítási jog elévülése 2018. április 18-án, 2011. december hónapra 2019. április 18-án következett be. Ezzel szemben az alperes határozata 2018. április 13-án már véglegessé vált. Az adómegállapításhoz való jog nem évült el.".
[50] A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a Kúria a Kfv.I.35.480/2020/4. számú végzésében a régi Art. 164. § (1) bekezdés első mondatát az Alaptörvény 28. cikkével egyezően értelmezte és a kialakult bírósági joggyakorlatnak megfelelően alkalmazta, amely jogértelmezést és jogalkalmazást nem teszi meg nem történtté, illetve nem cáfolja meg önmagában a végzés [43] bekezdés első mondatának tartalma.
[51] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának álláspontja szerint a jogegységi panasszal támadott végzés nem ellentétes a közzétett kúriai határozatokkal.
[52] A Jogegységi Panasz Tanács rögzíti, hogy a régi Art. 164. § (13) bekezdés c) pontjára vonatkozóan a panaszos jogegységi panaszában a Bszi. 41/B. § (1), (2) bekezdései alapján panaszt nem terjesztett elő, e törvényhelyre kialakított bírósági joggyakorlattól való eltérésre kúriai döntések megjelölésével nem hivatkozott, és kérelmet a Kfv.I.35.480/2020/14. számú végzésre vonatkozóan nem közölt. A panasz eljárás tárgyát e kúriai döntésben foglaltaknak a régi Art. 164. § (13) bekezdés c) pontjára alapított vizsgálata nem képezte, így a Jogegységi Panasz Tanács a panaszosnak e törvényhellyel kapcsolatos előadásait nem értékelhette.
[53] Mindezek folytán a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa megállapította, hogy a Kúria a Kfv.I.35.480/202/14. számú végzésével nem tért el a Kfv.V.35.036/2012/7., Kfv.VI.35.810/2012/8., Kfv.I.35.472/2016/5. számon közzétett kúriai döntésektől, ezért a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
A jogegységi panasz nem alapos, a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben, a régi Art.-nek az elévülés kezdő időpontját szabályozó 164. § (1) bekezdés első mondatának értelmezésében és alkalmazásában nem tért el a Kúria közzétett határozataiban foglaltaktól.
Záró rész
[54] A jogegységi panasz eljárásban állam által viselendő költség nem merült fel, az ellenérdekelt fél a jogegységi panasz eljárásra költséget nem igényelt, a panaszos pedig a jogegységi panasz eredménytelensége okán az elbírálásával felmerült költségeit a Bszi. 41/D. § (4) bekezdése szerint maga viseli.
[55] A jogegységi panaszt benyújtó panaszos a jogegységi panasz eljárásra előírt illetéket lerótta, amelynek viselésére a Bszi. 41/D. § (4) bekezdése értelmében köteles, ezért e kérdésről a Kúriának nem kellett rendelkeznie.
[56] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a panaszos tárgyalás tartása iránti kérelmét indokolatlannak értékelve a jogegységi panaszt a Bszi. 41/C.§ (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[57] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2022. február 28.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Bartal Géza s. k.,
bíró
Dr. Csák Zsolt s. k.,
bíró
Dr. Domonyai Alexa s. k.,
bíró
Dr. Döme Attila s. k.,
bíró
Dr. Dzsula Marianna bíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k., a tanács elnöke
Dr. Farkas Attila s. k.,
bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
Dr. Hajnal Péter s. k.,
bíró
Dr. Harter Mária s. k.,
bíró
Dr. Hajdu Edit s. k.,
bíró
Dr. Kovács András s. k.,
bíró
Dr. Kovács Zsuzsanna s. k.,
bíró
Dr. Patyi András s. k.,
bíró
Dr. Sebe Mária s. k.,
bíró
Dr. Sperka Kálmán s. k.,
bíró
Dr. Tánczos Rita s. k.,
bíró