ÍH 2015.14 AZ ENGEDÉLY NÉLKÜL KÉSZÜLT HANGFELVÉTEL BIZONYÍTÉKKÉNTI FELHASZNÁLÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSE

Az engedély nélkül készített hangfelvétel hatóság előtti, bizonyítás céljából történő felhasználása nem minősül visszaélésszerű magatartásnak, mert a hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek [régi Ptk. 84. § (1) bekezdés].

Pertörténet:

Veszprémi Törvényszék P.20601/2013/17., Győri Ítélőtábla Pf.20067/2014/3. (*ÍH 2015.14*)

***********

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy a 2006-2007-ben egymással folytatott telefonbeszélgetéseikről a felperes engedélye nélkül készített hangfelvételt 2007-ben a felperes hozzájárulása nélkül több magánszemély előtt lejátszotta. Eltiltotta az alperest a további hasonló jogsértéstől, és kötelezte, hogy 15 napon belül semmisítse meg a fenti hangfelvétel birtokában lévő példányát és az arról készített bármely formába, és hordozóeszközön meglévő, birtokában lévő másolatát. A törvényszék kötelezte az alperest, hogy a fenti jogsértés miatt 15 napon belül adjon elégtételt a felperesnek oly módon, hogy a felperesnek címzett magánlevélben sajnálkozását fejezi ki, egyben a felperes bocsánatát kéri amiatt, hogy a 2006-2007-ben folytatott telefonbeszélgetéseikről a felperes engedélye nélkül készített hangfelvételt több magánszemély előtt lejátszotta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A törvényszék ítéleti tényállásában megállapította, hogy a peres felek 1980-as évek óta fennálló élettársi kapcsolata - melyből két gyermekük született - 2006 nyarán megromlott, a gyermekek elhelyezése, a közös vagyon megosztása miatti viták gyakran tettlegességig fajultak, ezek miatt több gyámhivatali eljárás volt folyamatban. Az alperes feljelentése folytán a felperes ellen kiskorú veszélyeztetése miatt 2002-ben a Veszprémi Rendőrkapitányságon indult büntetőeljárást a z ügyészség megszüntette.

2006. év végén, illetve 2007. év elején az alperes a felperessel folytatott számos telefonbeszélgetésről a felperes engedélye nélkül hangfelvételt készített és ezen hangfelvételek egy részét közeli ismerőseinek lejátszotta, majd a rendőrségi eljárás során csatolta, ahol annak írásos áttételét készítették el. A Veszprémi Törvényszék előtt a felek között folyamatban lévő élettársi közös vagyon megosztása iránti perben a bizonyítási teherről szóló tájékoztatást követően az alperes annak alátámasztására, hogy a vagyonmegosztás tárgyában kötött szerződést a felperes fenyegetésének hatására írta alá, csatolta a telefonbeszélgetések hanganyagát CD lemezen. A hangfelvételeken a felperes több esetben rendkívül felindultan, sokszor trágár kifejezéseket használva beszélt, és rögzítésre került, amikor a felperes saját autójával az alperes autójának egy alkalommal kétszer nekiütközött úgy, hogy a felek közös kisebb gyermeke is a felperes autójában tartózkodott.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felek élettársi kapcsolata 2006 nyarán romlott meg, a felperes ezt rendkívül nehezen tudta feldolgozni. Kiemelte, hogy a felek között közös kiskorú gyermekeik elhelyezése, a velük való kapcsolattartás, valamint a közös vagyon megosztása kapcsán nagyon komoly nézeteltérések támadtak. A bíróság álláspontja szerint ilyen helyzetben és körülmények között - a felperesi kereseti kérelemmel ellentétben - nem minősül visszaélésnek az, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül készített hangfelvételt a telefonbeszélgetéseikről annak igazolására, hogy egyes, a vagyonnal vagy a gyermekekkel kapcsolatos nyilatkozatait milyen körülmények által befolyásoltan, milyen tényektől motiváltan tette meg.

A hangfelvételek rendőrségi, bírósági eljárásban bizonyítékként történt csatolása, felhasználása kapcsán megállapította, hogy ezen felhasználások nem visszaélés jelleggel történtek, így nem minősülnek jogsértőnek. E körben hivatkozott az EBH 2000/296. és a BDT 2011/2442. számú eseti döntésekre. Kiemelte, hogy a hatóságok, bíróságok hivatali minőségükben eljárva ismerték meg a hangfelvételeket, nem vonhatók azonos elbírálás alá azon magánszemélyekkel, akik részére az alperes megmutatta azokat. E körben a felperes kereseti kérelme nem minősült alaposnak.

A törvényszék megállapította, hogy a felperes arra helyesen hivatkozott, miszerint a felperes hozzájárulása hiányában az alperes azon cselekménye, hogy több ismerősének lejátszotta a hangfelvételeket, a Ptk. 80. §-a alapján már jogsértőnek minősül. Rámutatott, hogy - amint azt az alperesi ellenkérelem tartalmazta - amennyiben a felvételek mások részére való bemutatásával az alperest az a szándék vezérelte, hogy tanácsot kérjen ismerőseitől, elegendő lett volna szóban beszámolni a beszélgetések tartalmáról. Felhívta az EBH 2012.P.16. számú eseti döntést és a felperes kereseti kérelme ezen részének helyt adva a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jogsértés tényét.

Tekintettel arra, hogy a hangfelvételek - a 2012-2013-as eljárások során történt felhasználással igazoltan - még az alperes birtokában vannak, ezért a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ismételt jogsértéstől eltiltotta és a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja szerint kötelezte a birtokában lévő példányok megsemmisítésére. Hangsúlyozta, hogy a megsemmisítési kötelezettség a bíróság és más hatóság eljárásában csatolt példányokra nem terjed ki.

A törvényszék helyt adott a felperes elégtétel adására irányuló kereseti kérelmének a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja alapján, azonban a kérelemtől eltérően az írásbeli magánlevélben való bocsánatkérésre kötelezést elegendőnek tartotta jogintézmény funkciójának betöltéséhez.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes nem vagyoni kárigényét. A törvényszék álláspontja szerint, az alperesi ellenkérelemnek megfelelően nem bizonyított az ok-okozati összefüggést a felperes által állított sérelmek (elbizonytalanodás, pszichés megterhelés, álláskeresési nehézségek, egzisztenciális problémák, lelki károsodás) és a hangfelvételek magánszemélyek részére történt lejátszása között. E körben kiemelte, hogy a bizonyítékok inkább arra utalnak, hogy ezen problémák a felek kapcsolatának megszakadásához kötődően jelentek meg - ahogy erre maga a felperes is hivatkozott - és a perben történt nem jogellenes felhasználás kapcsán kerültek ismét felszínre. A bíróság álláspontja szerint a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja értelmében alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt kártérítési felelősség az alperes tekintetében nem volt megállapítható.

Az ítélet elleni fellebbezésben felperes kérte annak megváltoztatását akként, hogy az ítélőtábla kötelezze az alperes a Veszprémi Törvényszék előtt folyó 7.P.20.966/2009. számú ügyben a bírósági tárgyaláson szóban történő bocsánatkérésre, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Kérte kötelezni az első-, másodfokú perköltség, illetve a pártfogó ügyvédi munkadíj viselésére.

Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő, iratellenes, téves jogi következtetésen alapszik, ezért megalapozatlan.