553/B/2001. AB határozat
a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 44. § (1) bekezdése és 44. § (5) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 44. § (1) bekezdése és 44. § (5) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 44. § (1) bekezdése és 44. § (5) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az R. kifogásolt rendelkezései sértik az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében meghatározott ártatlanság vélelmének alapjogát.
Az indítványozó érvelése szerint az R. alapján elrendelt, a gépjárművek kötelező eredetiségének vizsgálata a bűnösség vélelmét állítja fel a gépjárművek tulajdonosaival szemben. Az R. kifogásolt rendelkezése a gépjárművek tulajdonjogi változásainál kötelezővé teszi a gépjármű műszaki eredetiségének vizsgálatát, ezáltal "vélelmezi a jogsértés nevezetesen a bűncselekmény elkövetésének tényét." Megállapítása szerint az R. e kifogásolt előírása ellentétes az időközben hatályát vesztett, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 3. §
(2) bekezdésével, mert a gépjármű tulajdonosait saját költségük terhére kényszeríti ártatlanságuk bizonyítására.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
"57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg."
2. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Köút.tv.)
"44. § (1) A közúti közlekedés ellenőrzésének ki kell terjednie
(...)
c) a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti járművek üzemeltetésének szabályszerűségére, illetve a jármű üzemeltetésére vonatkozó előírások megtartására, ideértve az adott tevékenységhez előírt okmányok, engedélyek, jelzések, felszerelések ellenőrzését is,
d) a járművek műszaki állapotára, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi megfelelőségére,
e) a járművek összeépítésére és átalakítására vonatkozó előírások megtartására, valamint a külön jogszabályban meghatározott alkatrészek minősége tanúsításának meglétére,"
"48. § (1)-(2) ... (3) Felhatalmazást kap
(...)
d) a belügyminiszter, hogy a közlekedésrendészeti intézkedések végrehajtásának módját, a közúti járművek vezetésére jogosító engedély, a törzskönyv, a gépjármű hatósági engedélye és jelzése gyártásának, forgalmazásának, kiadásának, használatának szabályait, helyszíni elvételük és visszavonásuk feltételeit, az engedélyek és jelzések tartalmi, formai követelményét, valamint a megkülönböztető és figyelmeztető jelzés felszerelésének, engedélyezésének szabályait, használatuk és visszavonásuk rendjét,
(...) rendeletben állapítsa meg."
3. R. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"44. § (1) A közlekedési igazgatási eljárásban a jármű műszaki eredetiségét a pályázat útján kiválasztott eredetiség vizsgáló vállalkozás és a vele szerződött eredetiségvizsgáló állomás (a továbbiakban: szakértői állomás) vizsgálati szakvéleményével kell igazolni.
(2) Az előzetes eredetiség ellenőrzés a járművek adatainak és a jármű okmányának vizsgálatára terjed ki.
(...)
(5) Az előzetes eredetiség ellenőrzést - a (7)-(8) bekezdésben foglaltakat kivéve - el kell végezni:
f) a jármű - kivéve a lassú járművet és a lassú jármű pótkocsiját - tulajdonjogában bekövetkezett változás nyilvántartásba vételekor,
(...)
(7) Az előzetes eredetiség igazolása nélkül is nyilvántartásba kell venni a jármű tulajdonjogában bekövetkezett változást, ha
a) annak jogalapja öröklés,
b) annak jogalapja gazdasági társaságok átalakulásával bekövetkezett vagyonszerzés, feltéve, hogy az újonnan létrejött gazdálkodó szervezet a korábbinak általános jogutódja lesz,
c) annak jogalapja a közös tulajdon megszüntetése, amennyiben a jármű valamelyik tulajdonostárs tulajdonába kerül, vagy közös tulajdon létesítése esetén, ha az egyik tulajdonostárs korábban a jármű tulajdonosa volt,
d) a jármű nyilvántartott üzemben tartója változatlan marad, feltéve, ha a lízingszerződés teljesülésével a jármű tulajdonjogát megszerzi,
e) annak jogalapja állami szerv kezelésében, tulajdonában lévő jármű egymás közötti tulajdonjog változása,
f) annak jogalapja a cégjegyzék vagy a vállalkozói igazolvány alapján az adásvétel időpontjában főtevékenységük szerint gépjármű-kereskedelemre jogosult vállalkozók egymás közötti használt jármű adásvétel, kivéve a rendeltetésszerű használat céljából történő tulajdonszerzést."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány az alapvető jogok és kötelességek között az 57. § (2) bekezdésében rendelkezik az ártatlanság vélelméről. Az ártatlanság vélelme - amely elsődlegesen büntetőeljárási jogintézmény, és mind a jelenleg hatályos, mind a korábban hatályban volt büntetőeljárási kódexben azonos tartalommal szerepel, illetve szerepelt - egyszersmind a jogállam egyik alapelve, azt alkotmányos alapjogként kell értékelni. [Pl. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 70.; 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 232.]
Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében kifejtettek szerint az ártatlanság vélelme alapvetően magában a büntetőeljárásban érvényesül, és a bűnösség kérdésében való bírói döntésig tart. Kétségtelenül következik belőle azonban az is, hogy azzal a személlyel szemben, akinek büntetőjogi felelősségét nem állapították meg, nem alkalmazható olyan jogkövetkezmény, amelyet a jog egyébként a bűnössé nyilvánításhoz kapcsol. (401/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 528, 532.)
Az ártatlanság vélelmének, mint alkotmányos szintre emelt alapelvnek a tartalma tehát az a védelem, amely - elsődlegesen a büntetőeljárás keretében eldöntendő kérdésként - a bűnösség megállapítása, továbbá a bűnösség megállapításához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében érvényesül. Ezekkel a bűnösséghez kapcsolódó jogkövetkezményekkel szemben azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata azt a követelményt támasztja, hogy olyan szoros kapcsolatban, közvetlen tartalmi összefüggésben álljanak a bűnösség megállapításával, amely indokolttá teszi azt, hogy a jogkövetkezmény szabályozása a bűnösség megállapításának szabályaival azonos szinten részesüljön alkotmányos védelemben. (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649.)
2. Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvként nem csupán azokra a szabályokra terjed ki, amelyek a szűkebb értelemben vett - bűncselekmény miatt a büntetőeljárás szabályai szerint folytatott - büntetőjogi felelősségre vonásra nézve irányadók, hanem egyéb eljárásokra is, így pl. a devizahatóság előtt folyó vagy más szabálysértési eljárásban is alkalmazható. [41/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 1284/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 562, 563. és 63/1997. (XII. 12.) AB határozat, ABH 1997, 365, 372.]
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a tekintetben is, hogy az Alkotmány 57. § (2) bekezdésének rendelkezéséből eredő alkotmányos védelem korlátlanul nem terjeszthető ki. Az ártatlanság vélelme a felelősség kérdésében hozandó döntés folyamatán túl elsősorban azt a jogsérelmet hivatott megakadályozni, amelyet - a törvénynek megfelelően lefolytatott eljárás során -megállapított felelősség hiányában alkalmazott és utóbb reparáció nélkül maradt joghátrányok okozhatnak.
Az ártatlanság vélelmének lényegéből az is következik, hogy egyfelől a büntető vagy szabálysértési jogi normák körében sem minden egyes szabályra vonatkozik, másfelől, hogy a büntetőeljárás körébe nem tartozó, azon kívül eső jogszabályi rendelkezések tekintetében sem érvényesül általános jelleggel. Az utóbbiaknál esetenként vizsgálandó, hogy az adott jogszabály az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvével összefüggésben áll-e, és ha igen, a felelősség megállapításának kérdésével olyan szoros kapcsolata állapítható-e meg, amely ez utóbbival egyazon körben indokolja az alkotmányos védelmet. (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649, 650.)
3. A jogalkotó az R.-t a Köút.tv. 48. § (3) bekezdés d) pontja alapján adta ki, amely felhatalmazást adott - egyebek mellett - a közúti járművek vezetésére jogosító engedély, a törzskönyv, a gépjármű hatósági engedélye és jelzése gyártásának, forgalmazásának, az engedélyek és jelzések tartalmi, formai követelményének meghatározására.
A Köút.tv. 44. § (1) bekezdése határozza meg a közúti közlekedés hatósági ellenőrzésének körét. A 44. § (1) bekezdés c)-e) pontjai szerint a közúti közlekedés ellenőrzésének ki kell terjednie a közúti jármű üzemeltetésére vonatkozó előírások megtartására, ideértve az adott tevékenységhez előírt okmányok, engedélyek, jelzések, felszerelések ellenőrzését is, a járművek műszaki állapotára és azok összeépítésére és átalakítására vonatkozó előírások megtartására.
Az R. 44. § (1) bekezdése előírja, hogy a közlekedési igazgatási eljárásban a jármű műszaki eredetiségét a kiválasztott szakértői állomás szakvéleményével kell igazolni. Az R. 44. § (5) bekezdése határozza meg az előzetes eredetiség ellenőrzés eseteit. A 44. § (5) bekezdésének kifogásolt f) pontja szerint az ellenőrzést el kell végezni a jármű tulajdonjogában bekövetkezett változás esetén. E kötelezettség alól azonban 44. § idézett (7) bekezdése indokolt kivételeket állapít meg.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. kifogásolt rendelkezései az ismertetett törvényi felhatalmazó rendelkezések tartalmával összhangban állnak és a felhatalmazások körében állapítanak meg végrehajtási szabályokat.
4. Az R. által intézményesített gépjármű műszaki eredetiség ellenőrzését a közlekedési igazgatási eljárás keretében a pályázat útján kiválasztott szakértői állomás végzi. Ez a hatósági eljárás keretében végzett ellenőrzés az R. alapján a járművek adatainak és a jármű okmányának vizsgálatára terjed ki. A kifogásolt ellenőrzés elsődlegesen a közúti közlekedésben részt vevő járművek tulajdonosainak biztonságát szolgálja azáltal, hogy a járművek forgalmazása során azok eredetiségét garantálja.
Az R.-ben szabályozott gépjármű eredetiségvizsgálata a közlekedési igazgatási eljárás része, az tehát hatósági ellenőrzési tevékenységnek minősül. Az R. vitatott szabályai nem állnak tartalmi összefüggésben a bűnösség megállapításával és a bűnösséghez kapcsolódó következményekkel sem. A gépjárművek tulajdonjogi változásánál az eredetiség vizsgálatának kötelezővé tétele semmilyen módon nem tekinthető büntetőjogi felelősség megállapításának, illetve vizsgálatának. Ezért nem megalapozott az indítványozó azon állítása, hogy az R. kifogásolt szabályai bűncselekmény elkövetését vélelmezik.
Az R. kifogásolt előírásai tartalmuk szerint a büntetőeljárás körébe nem tartozó, azon kívül eső jogszabályi rendelkezéseknek minősülnek. Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett gyakorlata szerint az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvként nem csupán a szűkebb értelemben vett büntetőjogi felelősségre irányadó, hanem egyéb felelősség megállapításával kapcsolatos eljárásokra (pl. szabálysértési eljárás) is alkalmazható. Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott arra, hogy az ártatlanság vélelméből eredő alkotmányos védelem korlátlanul nem terjeszthető ki. Azt is vizsgálni kell, hogy az adott jogszabály a felelősség megállapításának kérdésével olyan szoros kapcsolatban áll-e, amely ezt a védelmet indokolja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R. szabályai a büntetőjogi felelősségen kívül az egyéb más felelősség megállapításával sem állnak szoros kapcsolatban.
Az indítványozó az R. kifogásolt szabályait ellentétesnek vélte a korábban hatályos Be. 3. § (2) bekezdésével is, amely úgy rendelkezett, hogy "[a] bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli. A terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására." Hasonló tartalmú rendelkezéseket tartalmaz a jelenleg hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 4. §-a, amely szerint "[a] vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére." E törvény 8. §-a pedig kimondja, hogy "[s]enki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson." Mivel az R. szabályai nem minősülnek büntetőeljárási normának, ezért azokra a Be. szabályai nem irányadóak és azokkal nem állnak összefüggésben.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az R. kifogásolt szabályai nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmének alapjogával, ezért azt nem is sértik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. február 23.
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró