BH 2020.4.105 Jogalkotással okozott kár uniós jog megsértésére (a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozására) alapítottan akkor érvényesíthető, ha a kérdéses szolgáltatás határon átnyúló jellege megállapítható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes pénznyerő automatákat adott bérbe egy szerencsejáték-szervezői tevékenységet folytató gazdasági társaságnak (a továbbiakban: Kft.). A felperes és a Kft. tulajdonosi köre, valamint ügyvezetése a perbeli időszakban megegyezett. Az Országgyűlés 2011. szeptember 29-én elfogadta az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvényt (a továbbiakban: Mód.tv. I.), melynek 27. §-a a korábbi játékhelyenkénti 100 000 forintnyi játékadót 2011. november 1. napjától 500 000 forintra emelte, valamint százalékos mértékű játékadó-fizetési kötelezettséget is előírt, amennyiben egy pénznyerő automata negyedéves tiszta játékbevétele a 900 000 forintot elérte. Az Országgyűlés 2012. október 9-én elfogadta továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvényt (a továbbiakban: Mód.tv. II.), melynek 8. §-a szerint a hatálybalépést megelőzően kiállított játékterem-engedélyek, valamint a pénznyerő automata üzemeltetésére jogosító engedélyek a Mód.tv. II. hatálybalépését követő napon hatályukat vesztették. A Kft. 2011. november 1-jétől egyes pénznyerő automaták után nem fizetett bérleti díjat a felperesnek, a fizetési felszólítás eredménytelen maradt.

[2] A Kft. felszámolással megszűnt. A felszámolási eljárásban a felperes hitelezői igényt nem jelentett be.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében az alperes 5 083 628 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §-a alapján. Az alperes károkozó magatartását a Mód.tv. I. 27. §-án alapuló, játékadó emelésre vonatkozó jogalkotásban jelölte meg, amely sérti az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 34. és 56. cikkeit, az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatások szabad áramlásának jogát. Másodlagosan a Ptk. 349. §-ára hivatkozott előadta, hogy államigazgatási jogkörben okozott kárról van szó, azzal, hogy az alperes a jogalkotásról szóló törvényben foglaltakat nem vette figyelembe.

[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az állam a jogalkotással okozott kárért polgári jogi felelősséggel nem tartozik, jogalkotói tevékenységére közjogi szabályok irányadóak. Magánjogi jogviszony nem jön létre, ez pedig nem is szolgál kártérítési igény alapjául. Az uniós jogra alapított kártérítési igény kapcsán azzal védekezett, annak előfeltétele, hogy uniós jogból fakadó alanyi jogsértés történjen a szerencsejátékra nézve, azonban ez a feltétel jelen ügyben nem áll fenn, mert az Európai Unió tagállamai korlátozástól mentesen jogosultak e tárgyban jogszabályokat alkotni.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperest jogalkotással kapcsolatban kártérítési felelősség a belső jogrendszer alapján nem terheli. A jogalkotásra nem alkalmazhatók a polgári jogi kárfelelősség szabályai, és jogszabály hatálybalépésével esetlegesen bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogi jogviszonyt. Az uniós jogsértés kapcsán az ún. Berlington-ítéletből kiindulva elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Ptk. 339. §-ában megjelölt tényállási elemek jelen ügyben megállapíthatóak-e. A felperes a Kft.-vel állt szerződéses jogviszonyban, a Kft.-nek volt kötelessége a bérleti díj megfizetése. Úgy ítélte meg, hogy a bérlő gazdasági helyzetét adott esetben érintő jogalkotás és a bérleti díj meg nem fizetése között nem állapítható meg olyan jellegű ok-okozati összefüggés, mely a jogalkotás jogellenessége esetén megalapozná a kártérítési felelősséget. A Kft. gazdasági helyzete a tulajdonosi és ügyvezetői átfedés miatt a felperes előtt ismert volt és az is, hogy a bérleti díjakhoz 2011 novemberétől hozzá fog-e jutni vagy sem. A felperest tehát semmi nem zárta el attól, hogy a szerződéseket akár 2011 októberében megszüntesse, és a pénznyerő automatákat akár Magyarországon, akár más országban bérbe adja, továbbá a bérleti díjakhoz más társaságtól hozzájusson. Abból kiindulva, hogy a kártérítés egyik tényállási eleme nem valósult meg, az elsőfokú bíróság a további tényállási elemek vizsgálatát mellőzte. A Ptk. 349. §-ára alapított kereset vonatkozásában arra a megállapításra jutott, hogy az alperes jogalkotása nem minősül közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenységnek.

[6] A felperes fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Mindenekelőtt a joghatóság kérdését vizsgálta, és ennek eredményeképpen azt állapította meg, hogy a perbeli jogvitában a magyar bíróság joghatósága fennáll a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 56/A. § (1) bekezdése alapján.

[7] A fellebbezésben a Ptk. 6. §-ára alapított hivatkozást meg nem engedett keresetváltoztatásnak tekintette, és ennek vizsgálatát mellőzte. Az elsőfokú bírósággal egyező álláspontja szerint az alperest a jogalkotással kapcsolatosan kártérítési felelősség a belső jogrendszer alapján nem terheli, ilyen rendelkezést a hatályos jog nem tartalmaz. Az uniós szabályok megsértése tekintetében azonban vizsgálhatónak tartotta a jogalkotás diszfunkcionalitását. A tagállami jogalkotás sértheti a szolgáltatások szabad áramlását, ha a magyar jogalkotó a magyar honosságú szerencsejáték-szolgáltatást nyújtó személyekre olyan jogszabályi korlátozást léptet hatályba, ami akadályozza vagy ellehetetleníti más tagállamban honos állampolgárok számára a magyar szolgáltatók által nyújtott szerencsejáték-szolgáltatás igénybevételét. Ennek az esetleges jogsértésnek jogkövetkezményeit a nemzeti bíróságnak kell orvosolnia. Ennek alapján az képezheti a bizonyítás irányát, hogy az adóemelés, illetve a tiltás miatt nem tudott a Magyarországon honos jogalany más tagállam állampolgárai részére szolgáltatást nyújtani. Úgy ítélte meg, hogy a perbeli eset a fentiektől eltér, mert nem a Magyarországon honos, szerencsejáték-szervező tevékenységet folytató Kft., hanem a számára szerencsejátékgépeket bérbeadó szlovák honosságú gazdasági társaság érvényesített felperesként kártérítési igényt. Ebből kiindulva az elsőfokú bíróság következtetését helyesnek találta abban a vonatkozásban, hogy a Ptk. 339. §-ában előírt és az ún. Brasserie-ügyben is említett közvetlen okozati összefüggés nem állapítható meg.

A felülvizsgálati kérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet keresetnek megfelelő tartalmú megváltoztatását kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 349. §-át és az EUMSZ 56. cikkét jelölte meg. Állította, hogy a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága, a szolgáltatások szabad áramlásának joga sérült, mert a Mód.tv. I. megakadályozta, a Mód.tv. II. pedig megszüntette azt a lehetőséget, hogy a felperes a bérleti szerződés szerinti szolgáltatását a továbbiakban nyújthassa a bérbevevő számára. Egyértelműnek tekintette, hogy a felperes szolgáltatása határon átnyúló jelleggel bír, mert egy Szlovákiában honos vállalkozás magyarországi székhelyű vállalkozásnak nyújt bérleti szerződés alapján pénznyerő automaták bérbevételére lehetőséget. Azzal érvelt: a Brasserie-teszt alapján az alperes kártérítési felelősségét meg lehet állapítani, és idézte az adott döntésből, hogy az állam felelős a közösségi jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott kárért, amely elv érvényes a közösségi jog tagállam általi bármilyen megsértésére, függetlenül attól, hogy az állam melyik szerve felelős a cselekményért vagy a mulasztásért. Álláspontja szerint az az elv, mely szerint a tagállamok kötelesek megtéríteni a közösségi jog nekik betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkat, alkalmazandó abban az esetben is, ha a kötelezettségszegés a nemzeti jogalkotónak tudható be.