BH 2023.12.300 A per észszerű időn belüli befejezéséhez fűződő, a régi Pp. 2. § (3) bekezdésén alapuló igény érvényesítése nem lehet megalapozott, ha a követelés alapjául szolgáló sérelem a régi Pp. hatályvesztését követő időben következett be [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 2. § (3) bek.; 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A H. BV és a G. Rt. f.a. 2007. június 14-én keresetet terjesztett elő a felperessel szemben az alperes törvényszék előtt, amelyben kérték, hogy az alperes kötelezze a felperest elsődlegesen a H. BV, másodlagosan pedig a G. Rt. részére 4 523 803 040 forint kártérítés megfizetésére, mert jogellenesen mondta fel a G. Rt.-vel kötött kölcsön-, hitel- és folyószámla szerződéseket, és ebből a G. Rt. az általa követelt összegnek megfelelő mértékű kár érte. A jogellenes felmondásra alapított követelést a felperes a C. Kft.-re engedményezte, amely a G. Rt. eszközeit áron alul értékesítette a kizárólagos tulajdonát képező K. Kft.-nek, így a G. Rt. további működése lehetetlenné vált. Az ebből eredő kártérítési követelését a G. Rt. a H. BV-re engedményezte.

[2] Az alperes a keresetet a 2011. április 4-én meghozott elsőfokú ítéletével elutasította, a Fővárosi Ítélőtábla azonban 2012. február 15-én - végzésével - az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperest a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[3] A megismételt eljárás eredményeként az alperes 2012. július 11-én meghozott ítéletével a keresetet ismét elutasította. Jogellenesnek találta a kölcsön- és hitelszerződések felmondását, de álláspontja szerint a G. Rt. vagyonvesztése nem a jogellenes felmondással, hanem azzal állt okozati összefüggésben, hogy eszközeit a C. Kft. áron alul adta el. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2013. január 23-án meghozott ítéletével helybenhagyta. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmondás egyik oka valós volt, így a keresetet a felmondás jogszerűsége miatt kellett elutasítani. A Kúria 2013. szeptember 24-én meghozott Gfv.VII.30.109/2013/31. számú végzésével a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes felmondása jogellenes volt, ez pedig okozati összefüggésben áll azzal, hogy a G. Rt. elveszítette a vagyonát, így kárt szenvedett. A megismételt elsőfokú eljárás feladatává tette a kár mértékének és annak vizsgálatát, hogy a felperes ki tudja-e menteni magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

[4] Az újabb megismételt eljárás során az alperes 2015. január 16-án meghozott rész- és közbenső ítéletével a G. Rt. keresetét elutasította, megállapította ugyanakkor, hogy a felperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a H. BV felé a jogellenes felmondással a G. Rt.-nek okozott kár megtérítéséért. A Fővárosi Ítélőtábla 2015. július 8-i közbenső ítéletével az alperes rész- és közbenső ítéletét helybenhagyta. A Kúria 2015. szeptember 29-én meghozott végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította.

[5] Az összegszerűség tárgyában folytatódó eljárást az alperes a 2018. április 24-én kelt ítéletével zárta le, amelyben kötelezte a felperest 1 230 308 520 forint és annak az ítéletben írt kamata megfizetésére a H. BV részére. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2019. március 6-án meghozott ítéletével részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő tőkeösszeget 808 934 520 forintra leszállította, az ezt terhelő késedelmi kamatot pedig a 2004. május 1-jétől 2004. december 31-ig terjedő időre évi 11%-ban, a 2005. január 1-jétől a kifizetésig terjedő időre pedig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegének megfelelő mértékben határozta meg. A jogerős ítéletet a Kúria 2019. július 9-én meghozott Pfv.VII.20.547/2019/13. számú ítéletével hatályában fenntartotta.

[6] A jogerős ítélet alapján a felperes 2019. július 18-án megfizetett a H. BV részére 808 934 791 forint kártérítést és 1 747 880 791 forint késedelmi kamatot, majd 2020. február 18-án keresetet indított a C. Kft. és a K. Kft. jogutódja, a B. Zrt. ellen 1 230 308 520 forint megfizetése iránt arra hivatkozva, hogy a felperes, a C. Kft. és a K. Kft. közösen okoztak kárt a G. Rt.-nek, így - az egyetemlegesség szabályai szerint - az általa megfizetett kártérítés fele részét a C. Kft. és a B. Zrt. kötelesek viselni. A per a Budapest Környéki Törvényszék előtt folyamatban van.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 432 773 319 forint, ezen összeg után 2019. július 18-tól a kifizetésig járó késedelmi kamat megfizetésére. Előadta, hogy az alperes a H. BV és a G. Rt. által indított pert észszerű időn belül, azaz legkésőbb 2013. március 6-ig nem fejezte be, és ezzel kárt okozott neki. Amennyiben ugyanis az alperes e kötelezettségének eleget tett volna, akkor 2013. március 6-tól a jogerős ítélet meghozataláig, azaz 2019. március 6-ig nem kellett volna 432 773 319 forint késedelmi kamatot megfizetnie a H. BV részére. Úgy érvelt, hogy a per észszerű időn belüli befejezésének elmulasztásából eredő alapjogsértés a Kúria BH 2021.42. szám alatt megjelent Pfv.III.20.998/2019/7. számú ítélete szerint a jogerős ítélet meghozatalakor, azaz 2019. március 6-án következett be, ezért a keresetét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2. § (3) bekezdésének a 2014. március 15. napjától hatályos szövege, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésen kívüli kártérítésre vonatkozó szabályai szerint kell elbírálni. Keresete jogalapjaként a régi Pp. 2. § (1), (2) és (3) bekezdését, a Ptk. 6:48., 6:519. és 6:549. §-át jelölte meg.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a pert nem a régi Pp. 2. § (3) bekezdésének 2014. március 15-től hatályos szövege alapján kell elbírálni. Nem értett egyet a BH 2021.42. számú eseti döntésben foglalt érveléssel, álláspontja szerint ugyanis a régi Pp. 2. §-a anyagi jogi szabály, így - a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 54. §-a alapján - annak azt a változatát kell alkalmazni, amelyik a károkozó magatartás megkezdésekor, azaz az előzményi per megindításakor volt hatályban. A régi Pp. 2. § (3) bekezdésének ekkor hatályos szövege pedig csupán méltányos elégtételt biztosító kártérítés követelését tette lehetővé, vagyoni kártérítésre a felperes nem tarthat igényt. Utalt arra is, hogy a BH2021.42. számú eseti döntésben foglalt gondolatmenet elfogadása esetén sem alapos a kereset, a jogerős ítélet meghozatalakor ugyanis a régi Pp. 2. §-a már nem volt hatályban, e jogszabályt és ezen keresztül a Ptk. szerződésen kívüli kártérítésre vonatkozó szabályait nem lehet alkalmazni. Nem ismerte el, hogy megsértette a per észszerű időn belüli befejezésének kötelezettségét, továbbá állította, hogy a felperes kártérítés címén nem háríthatja át rá a H. BV felé kifizetett késedelmi kamatot, hiszen azt nem a per esetleges elhúzódása, hanem a felperes kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartása és az idézte elő, hogy a kárt határidőben önként nem térítette meg. Érvelése szerint a felperes egyébként is az általa kifizetett késedelmi kamatot meghaladó vagyoni előnyhöz jutott azzal, hogy a H. BV-nek kifizetett tőkeösszeget - pénzintézetként - tovább használta.