183/B/2004. AB határozat

az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - dr. Bragyova András, dr. Erdei Árpád, dr. Harmathy Attila, dr. Kovács Péter és dr. Kukorelli István alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó szerint "a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról" szóló 2002. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 18. § (1) bekezdése - amely az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 41. §-át módosította - ellentétes az Alkotmány 19. § (3) bekezdésével.

Az indítványozó hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az állami költségvetés jóváhagyása, amellyel hasonló tartalommal rendelkezik a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § d) pontja is, amely előírja, hogy a központi költségvetést törvényben kell szabályozni. Az indítványozó következtetése szerint a költségvetés egyes előirányzatai is csak törvényben, az Országgyűlés által módosíthatóak, és kormányrendelettel, vagy más, a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő jogi normával nem. Az indítványozó szerint a Tv. 18. § (1) bekezdésével bevezetett módosítást követően az Áht. 41. §-a olyan mértékben lazítja fel az Országgyűlés költségvetés megállapításához fűződő jogát, hogy ezzel lehetőséget ad a Kormánynak arra, hogy az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott hatáskörét elvonja. Mivel tehát az indítvány tartalmilag az Áht. 41. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését célozta, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot e § tekintetében folytatta le.

Az indítvány Alkotmánybírósághoz történő benyújtását követően az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvényt, amelynek 88. § (16) bekezdése szintén módosította az Áht. 41. §-t. A megváltozott jogi környezetre tekintettel az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót,

hogy nyilatkozzon indítványa fenntartásáról. Az indítványozó az indítványát arra hivatkozással tartotta fenn, hogy az Áht. 41. §-a továbbra is nagyobb mozgásteret ad annál, mint ami az Alkotmány 19. § (3) bekezdése alapján megfelelne. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a hatályos jogszabályok figyelembevételével bírálta el.

II.

Az Alkotmánybíróság a határozata meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése: "19. § (3) E jogkörében az Országgyűlés

(...)

d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;

(...)

35. § (1) A Kormány (...)

b) biztosítja a törvények végrehajtását; (...)

e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról;"

2. Az Áht. kifogásolt, illetve figyelembe vett rendelkezései:

"37. § A Kormány felelős a költségvetési törvény végrehajtásáért.

(...)

41. § (1) A Kormány költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváha-gyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 2,5%-ával tér el.

(2) A Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváha-gyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 5%-ával tér el.

(3) A pótköltségvetési törvényjavaslat a költségvetési törvénynek az előirányzatok meghatározására vonatkozó rendelkezéseit javasolja újból megállapítani.

(4) A költségvetési törvény módosítását nem a (2) bekezdésben említett okok miatt kezdeményező és formailag nem a (3) bekezdésben foglaltak szerinti törvényjavaslat nem minősül pótköltségvetési törvényjavaslatnak, illetve hatálybalépés esetén pótköltségvetési törvénynek."

3. A Jat. vonatkozó rendelkezései:

"4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen (...) d) a központi költségvetést, (...)

15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.

(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdése alapján a központi költségvetés jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezzel összhangban a Jat. 4. § d) pontja kimondja, hogy a központi költségvetést az Országgyűlés törvény formájában fogadja el (kizárólagos törvényhozási tárgykör) . Ugyanez érvényesül a pótköltségvetés esetében is; az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy a pótköltségvetés indokoltságának elbírálása a Kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik (1458/B/1995 AB határozat, ABH 1996, 596, 599.) .

Az Alkotmány és az Áht. alapján a költségvetéssel és annak végrehajtásával kapcsolatos hatáskörök megoszlanak az Országgyűlés és a Kormány között. Az Országgyűlés hagyja jóvá a költségvetést és annak végrehajtását, a végrehajtásért azonban a Kormány tartozik felelősséggel (Áht. 37. §) . A Kormány Áht. 37. §-ban rögzített felelőssége az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének b) és e) pontjaiból is levezethető, mivel a törvények (így a költségvetési törvénynek is a) végrehajtását a Kormány biztosítja, illetve a Kormány gondoskodik a költségvetés, mint társadalmigazdasági terv kidolgozásáról és annak megvalósulásáról. A fentieknek megfelelően az Áht. indítvánnyal nem érintett része lehetőséget ad a Kormánynak a költségvetési év során felmerült változások követésére; rendelkezik az általános- és céltartalék felhasználásáról [Áht. 38. § (1) ], és meghatározott körülmények fennforgása esetén jogosult előirányzatokat zárolni, csökkenteni vagy törölni [Áht. 38/A. § (1) ].

Az állam gazdálkodása a költségvetési törvényben foglalt éves terv alapján történik. A költségvetési gazdálkodást azonban számos, előre nem látható bizonytalansági tényező befolyásolhatja. Az Alkotmánybíróság a költségvetésen belüli átcsoportosításokkal kapcsolatban megállapította, hogy "az állami költségvetés egy naptári évre szól. Ez az időtartam elég hosszú ahhoz, hogy közben - akár a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, akár az ország belső gazdasági életében - jelentős változások következzenek be, amelyek indokolttá tehetik akár az elfogadott költségvetésen belüli átcsoportosításokat, akár pótköltségvetés kidolgozását. Éppen ezért az a felhatalmazás, amelyet az Áht. 39. §-a adott a Kormány, illetőleg a Kormány egyes tagjai számára egyrészt nem alkotmányellenes, másrészt az államszervezet normális működése szempontjából indokolt" [28/1995. (V. 19.) AB határozat, ABH 1995, 138, 141.].

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már vizsgálta a Kormány jogalkotási feladatát a költségvetéssel összefüggésben. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a [költségvetési törvény] - mely az ország társadalmi-gazdasági tervét tartalmazza - egyidejűleg felhatalmazást ad a Kormánynak a költségvetés végrehajtására. A Kormány egyrészt az Alkotmány értelmében [35. § (1) bekezdés a) és b) pont], másrészt az Áht. értelmében is felel a költségvetés végrehajtásáért. E speciális - az Alkotmány 19. §-a által nevesített - tárgykört érintő törvény csak a költségvetésről szólhat, és arról a felhatalmazásról (app-ropriáció), amely a Kormány számára is megjelöli az éves költségvetés végrehajtásához kapcsolódó feladatokat. A Kormány nem csak a [költségvetési törvény] előkészítő szakaszában (irányelvek, egyeztetések, törvényjavaslat előkészítése és benyújtása), hanem a [költségvetési törvény] elfogadását követően, annak végrehajtási szakaszában is ellátja az Alkotmány 35. §-ában számára előírt feladatokat. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a [költségvetési törvényben] adott felhatalmazásokban foglalt jogalkotási feladatának a Kormány (és a többi, részletszabályok kibocsátására feljogosított jogalkotó szerv) külön, a [Jat-ban] szabályozott jogalkotási eljárást rögzítő rendelkezései szerint kell, hogy eleget tegyen." [4/2006. (II. 15.) AB határozat, ABK 2006. február 68, 72.]

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata különbséget tesz a költségvetés és a költségvetési törvény között. Az Alkotmánybíróság népszavazás hitelesítése elleni kifogás tárgyában megállapította, hogy "a költségvetésről szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-költségvetési vonzata van. A »költségvetés végrehajtásáról<< fordulat pedig semmiképpen nem jelenti valamennyi, a költségvetés érvényesítését szolgáló törvény tartalmát, hanem kifejezetten a zárszámadási törvényre utal" [59/2004. (XII. 4.) AB határozat, ABH 2004, 834, 836.]. Ebből következően az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott jogköre a költségvetési törvény megalkotására vonatkozik, és nem minden költségvetési tárgyú intézkedésre. Nem sérül tehát az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott jogköre azáltal, hogy az Áht. 41. §-a a Kormánynak ésszerű mozgásteret biztosít a költségvetési törvény végrehajtásával kapcsolatban.

2. Alkotmányos kérdést vet fel az, hogy a törvényalkotó hogyan határozhatja meg a Kormánynak a költségvetési törvény végrehajtásával kapcsolatos mozgásterét úgy, hogy ne sértse az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott jogkörét. A Kormány túlzott mértékű mozgástere ugyanis lehetőséget teremtene az Országgyűlés költségvetési törvény jóváhagyásához fűződő jogának kiüresedésére. Ennek elkerülése érdekében szükséges meghatározni azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a Kormány költségvetés-módosítására irányuló hatásköre nem gyakorolható, hanem az Országgyűlés törvényhozó aktusa válik szükségessé.

Az Áht. 41. §-a a Tv.-nyel történő módosítását megelőzően úgy rendelkezett, hogy a Kormány abban az esetben köteles pótköltségvetési javaslat benyújtására, ha a költségvetés tervezett egyenlege tartósan és jelentősen veszélyeztetett, ezzel szemben az Áht. hatályos rendelkezése tételesen meghatározza azokat az eseteket, amikor pótköltségvetési javaslat, illetve költségvetési törvénymódosítási javaslat benyújtása válik szükségessé.

Az Áht. 41. §-a alapján a Kormány költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 2,5%-ával, és pótköltségvetési törvényjavaslatot, ha 5%-ával tér el. Amennyiben tehát a költségvetés év közbeni alakulása folytán a tényleges és a jóváhagyott egyenleg közötti eltérés a 2,5%-ot eléri vagy meghaladja, az Országgyűlés aktusa szükséges.

A törvényhozó viszonylag széles körű szabadságot élvez abban a kérdésben, hogy hogyan határozza meg azt a - tényleges, illetve jóváhagyott költségvetési egyenleg közötti - eltérést, amelynek meghaladása esetén az Országgyűlés aktusára van szükség.

. 3. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik a zárszámadás elfogadása is. Az Áht. 8/A. § (1) bekezdés szerint a zárszámadáskor kell rendelkezni a költségvetési többlet felhasználásáról, illetve jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának a módját. Az Országgyűlés a költségvetéssel kapcsolatos jóváhagyási joga teljes körben megvalósul, mivel végső soron dönt a költségvetés végrehajtásáról, és ennek keretében a Kormánynak az Áht. felhatalmazására saját hatáskörben megtett intézkedéseiről.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2007. január 8.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

Az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye

Nem értek egyet a határozattal és annak indokolásával. Álláspontom szerint meg kellett volna semmisíteni az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 41. §-át.

I.

Az indítványozó kifejtette, hogy az Áht. 41. §-ának 1992-ben meghatározott (1) bekezdése előírta, hogy "a Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik". Ehhez a rendelkezéshez járult a 41. § (2) bekezdése, amely szerint "a Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha a költségvetésben előirányzott általános tartalékot felhasználták és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási előirányzatok fedezésére". Az indítványozó mindehhez azt fűzte hozzá, hogy:

"Ezt a szabályt a törvény hatálybalépése óta rendszerint - helyesen - úgy értelmezték, hogy a tervezettnél nagyobb költségvetési hiány esetén kell pótköltségvetést benyújtani. Ebből az értelmezésből kiindulva nyújtott be pótköltségvetést 1994 őszén a Horn-kormány, s fogadta azt el az Országgyűlés. Azóta ilyesmire nem került sor, noha a költségvetési folyamatok több alkalommal is jelentősen eltértek a tervezettől."

A kifejtettekre tekintettel kifogásolta az indítványozó, hogy az Áht. 41. §-ának 2002. évi módosítása alapján a 2004. évi költségvetésnél a pénzügyminiszter 4,6%-os várható hiány és különböző kiadási előirányzatok módosítása mellett sem látta szükségesnek a pótköltségvetést. Az indítványozó rámutatott:

"Az Áht.-nek a szóban forgó módosítás nyomán hatályos szövege szerint ez az eltérés nem teszi szükségessé pótköltségvetés benyújtását, hanem azt a kormány saját hatáskörében tett intézkedésekkel teheti meg." Ennek alapján látta az Áht. módosított szabályát ellentétesnek az Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésével, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. §-ának d) pontjával.

Az indítványozó álláspontja szerint "amikor az Országgyűlés a költségvetés hiányáról dönt, arról dönt, hogy milyen mértékben nő az államadósság, vagyis milyen mértékben csoportosít át az állam jövedelmeket a jelen generáció javára, a jövő generációk terhére. Ez a döntés az Országgyűlés egyik legfontosabb döntése, amelyet nem engedhet át a kormánynak."

Az indítványozó kifejezetten csak a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvényt módosító 2002. évi XXIII. törvény 18. §-ának (1) bekezdését kérte megsemmisíteni. A támadott szabály nem a megjelölt évek költségvetési törvényét módosította, hanem az Áht.-t és annak 41. §-a (1) bekezdését a következő szöveggel határozta meg:

"(1) A Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváha-gyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 5 százalékával tér el."

Az Áht. 41. §-ának többi bekezdését ez a módosítás nem érintette. Ennek megfelelően továbbra is hatályban maradt a 41. §-nak - az 1995-ben meghatározott szövegű - (4) bekezdése, amely szerint:

"(4) A költségvetési törvény módosítását nem az (1)-(2) bekezdésekben említett okok miatt kezdeményező és formailag nem a (3) bekezdésben foglaltak szerinti törvényjavaslat nem minősül pótköltségvetési törvényjavaslatnak, illetve hatálybalépés esetén pótköltségvetési törvénynek."

Az indítványozó idézett fejtegetéséből megállapítható, hogy az indítványozó kifogása nem egyszerűen a Kormány hatáskörének növelése ellen irányul, mert a költségvetési törvénynek a jóváhagyottól 5%-os mértéket el nem érő hiány mellett történő módosítását is az Országgyűlés szavazza meg. Az indítványozó azt látta elfogadhatatlannak, hogy a 4,6%-os hiány és az előirányzatoknak ezzel kapcsolatos módosítása "nem teszi szükségessé pótköltségvetés benyújtását".

Az indítvány alapján vizsgálandó kérdés tehát az, sérti-e az Alkotmány 19. §-ának (3) bekezdését, hogy nem a pótköltségvetési törvényjavaslatra irányadó szabályok szerint történik döntés arról, "milyen mértékben nő az államadósság, vagyis milyen mértékben csoportosít át az állam jövedelmeket".

Az indítványozó későbbi beadványában - az Áht. újabb módosítása után - fenntartotta kérelmét, kifogásolta, hogy az Országgyűlést kész helyzet elé állítják az államháztartás hiányának növekedése tekintetében.

Az Áht. 41. §-a bekezdéseinek szoros tartalmi összefüggése miatt az alkotmányossági vizsgálatot nemcsak az (1) bekezdés, hanem a 41. § egésze tekintetében kell elvégezni.

II.

1. Az indítvány elbírálásánál az alapot az Alkotmány 19. §-a jelenti. A 19. § (2) bekezdése kimondja:

"Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit."

Ehhez a tételhez kapcsolódik a 19. § (3) bekezdésének d) pontja, amely szerint:

"E jogkörében az Országgyűlés

d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;"

Figyelembe veendő az is, hogy a költségvetés fontos szerepére, sajátos jellegére tekintettel a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat IV. Részének 4. fejezete a különleges eljárások között, közös cím alatt a költségvetési, a pótköltségvetési és a zárszámadási törvényjavaslatokra vonatkozó eljárásról szóló - a Házszabály általános szabályaitól eltérő - rendelkezéseket határoz meg.

2. A költségvetési törvény kiemelt jelentőségét az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II. 15.) AB határozatban vizsgálta. A határozat indokolása kifejtette, hogy a költségvetésnek a "más törvényhozási tárgyköröktől eltérő elfogadási rendje, az eljárás minuciózusan kimunkált mechanizmusa nyilvánvalóvá teszi, hogy felőle az Országgyűlésnek külön kell döntenie". A költségvetési törvény sajátosságára tekintettel az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a "vele kapcsolatban felmerülő törvénymódosítások esetében is más (szigorúbb) mércét alkalmaz". A költségvetési törvény sajátos jellegére tekintettel az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a költségvetési törvény más törvényeket nem módosíthat és ugyanígy kizárt, hogy a költségvetési törvényt "más későbbi (nem költségvetési tárgyú) törvény módosítsa" (ABK 2006. február, 68, 72, 74) .

3. A költségvetési tárgyidőszak alatt olyan lényeges változásokra kerülhet sor, amelyeket nem lehet számításba venni a költségvetési törvényjavaslat elkészítésekor. A költségvetési törvény végrehajtása során a Kormánynak a váratlan eseményekre a megfelelő intézkedéseket meg kell hoznia. Az Áht. ezért azt irányozta elő, hogy általános tartalékot és céltartalékot kell képezni (25. §), és az éves költségvetési törvényekben az Országgyűlés a Kormány számára ezt a változásokra való reagálási lehetőséget biztosítja is.

Az Áht. 26. §-a arra is tartalmaz előírást, hogy az általános tartalék nagysága milyen legyen a központi költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva. A 39. és 40. § bizonyos átcsoportosítások, további intézkedések lehetőségével is számol.

4. Az Áht, 41. §-a eredetileg 1992-ben azt írta elő, hogy a Kormány köteles pótköltségvetési törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszteni, "ha a költségvetésben előirányzott tartalékot felhasználták és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási előirányzatok fedezésére."

Az Áht. módosításának eredményeként a 41. § hatályos szövege szerint a Kormány csak akkor köteles pótköltségvetési törvényjavaslatot előterjeszteni, ha a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes összege legalább 5%-kal eltér a jóváhagyott kiadási főösszeg együttes összegétől. Ha a jóváhagyott kiadási főösszegtől való eltérés csak 2,5% (vagy ezt meghaladó, de 5%-ot el nem érő), akkor a Kormány a költségvetési törvény módosítását kezdeményezi, de nem pótköltségvetési törvényjavaslattal, azaz az előirányzatok újból történő megállapítása nélkül és az Országgyűlés Házszabályában a pótköltségvetési törvényjavaslat tárgyalására előírt szabályok mellőzésével. Az Áht. 2004. évi módosítását tartalmazó törvény javaslatának a 41. §-hoz fűzött miniszteri indokolásából megállapíthatóan az Állami Számvevőszék azt javasolta, hogy a pótköltségvetési kötelezettség feltételeit szigorítsa a jogalkotó.

Az Áht. 41. §-ának az a megoldása, amely szerint költségvetési törvényt a Házszabálynak a pótköltségvetési törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó szabályok mellőzésével elfogadott törvénnyel módosítanak, - a 4/2006. (II. 15.) AB határozatban kimondott elvek szerint - ellentétes az Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének d) pontjával.

A fentiek szerint az Áht. 41. §-ának egészét - a szoros tartalmi összefüggés alapján - meg kellett volna semmisíteni.

Budapest, 2007. január 8.

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

A különvéleményhez csatlakozom.

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró