31999L0032[1]

A Tanács 1999/32/EK irányelve (1999. április 26.) az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról

A TANÁCS 1999/32/EK IRÁNYELVE

(1999. április 26.)

az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189c. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),

(1) mivel a Közösség környezeti politikájának céljai és alapelvei, amint azt a környezeti cselekvési programokban és különösen az ötödik környezeti cselekvési programban ( 4 ) a Szerződés 130r. cikkébe foglalt alapelvek alapján megfogalmazta, különösen az embereknek a kén-dioxid-kibocsátás felismert kockázatai elleni hatékony védelmére, valamint a kén kritikus terhelést és kritikus szintet meghaladó lerakódásának megakadályozásán keresztül a környezet védelmére irányulnak;

(2)

mivel a Szerződés 129. cikke előírja, hogy az egészségvédelem követelményeit úgy kell kialakítani, hogy azok a Közösség többi politikájának lényeges részét képezzék; mivel a Szerződés 3. cikkének (o) pontja azt is előírja, hogy a Közösség tevékenységének hozzá kell járulnia a magas szintű egészségvédelem megvalósításához;

(3)

mivel a kén-dioxid-kibocsátás nagymértékben hozzájárul a Közösségen belüli savasodáshoz; mivel a kén-dioxid az emberi életre is és a környezetre is egyaránt közvetlen hatással van,

(4)

mivel a légköri kén-dioxid és a savasodás károsítja az érzékeny ökoszisztémákat, csökkenti a biodiverzitást és csökkenti annak élvezeti értékét, valamint hátrányosan befolyásolja a növénytermesztést és az erdők növekedését; mivel a városokra hulló savas eső jelentős károkat okozhat az épületekben és az építészeti örökségben; mivel a kén-dioxid-szennyezés jelentős hatással lehet az emberi egészségre is, különösen a népesség olyan csoportjainál, amelyek légzési betegségekben szenvednek;

(5)

mivel a savasodás határokon átterjedő jelenség, amely közösségi, illetve nemzeti vagy helyi megoldásokat igényel;

(6)

mivel a kén-dioxid-kibocsátás hozzájárul az atmoszférában a szemcsés anyagok kialakulásához;

(7)

mivel a Közösség és az egyes tagállamok Szerződő Felei az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményének; mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának a kén-dioxid országhatárokon átterjedő szennyező hatásával foglalkozó második jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek legalább az első jegyzőkönyvben meghatározott 30 %-os vagy annál nagyobb mértékben csökkentsék a kén-dioxid-kibocsátásukat, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának második jegyzőkönyve azon az előfeltételezésen alapult, hogy a kritikus terheléseket és kritikus szinteket néhány érzékeny területen továbbra is meg fogja haladni; mivel az ötödik környezetvédelmi cselekvési program céljainak megvalósításához további, a kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó rendelkezésekre lesz szükség; mivel a Szerződő Feleknek ezért további jelentős csökkentéseket kell megvalósítaniuk a kén-dioxid-kibocsátás terén;

(8)

mivel évtizedek óta az olajban kis mennyiségben természetesen előforduló ként tekintik a kén-dioxid-kibocsátás legjelentősebb forrásának, ami a "savas eső" egyik legfontosabb kiváltója és számos városi és ipari terület légszennyezettségének egyik legjelentősebb okozója;

(9)

mivel a Bizottság nemrégiben egy közleményt jelentetett meg a Közösségen belüli savasodás elleni küzdelem költséghatékony stratégiájával kapcsolatban; mivel az egyes kéntartalmú folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás ellenőrzését a költséghatékony stratégia egyik szerves elemeként jelölték meg; mivel a Közösség felismeri az összes többi tüzelőanyaggal kapcsolatos rendelkezések szükségességét;

(10)

mivel tanulmányok kimutatták, hogy a tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése révén elért kén-dioxid-kibocsátás mérséklődés előnyei gyakran jelentősen nagyobbak, mint az ipar ezzel az irányelvvel kapcsolatban felmerült becsült költségei, és mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére szolgáló technológia létezik és jól megalapozott;

(11)

mivel a Szerződés 3b. cikke szerinti szubszidiaritás elvével és arányosság elvével összhangban a tagállamok egyedi intézkedésekkel nem valósíthatják meg hatékonyan az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során felszabaduló kén-dioxid-kibocsátásának csökkentését; mivel az összehangolatlan lépések nem biztosítják a kívánt cél elérését, potenciálisan eredménytelenek és jelentős bizonytalanságot idéznek elő az érintett tüzelőanyagok piacán; mivel a közösségi kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére irányuló igényekre tekintettel közösségi szinten hatékonyabb intézkedések tehetők; mivel ezen irányelv a kívánt cél eléréséhez szükséges minimális követelményekre korlátozódik;

(12)

mivel az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelvben ( 5 ) a Bizottság felkérést kapott egy javaslat Tanács részére történő benyújtására, amelyben alacsonyabb határértékeket állapít meg a gázolaj, továbbá új határértékeket állapít meg a kerozin kéntartalmára vonatkozóan; mivel a költséghatékonysági tanulmányok alapján érdemes lenne az egyéb folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére vonatkozó határértékeket megállapítani, különösen a nehéz-fűtőolajok, a üzemanyagolajok, hajózási gázolajok és gázolajok tekintetében;

(13)

mivel a Szerződés 130t. cikkével összhangban ez az irányelv nem tiltja meg egyetlen tagállam számára sem szigorúbb környezetvédelmi rendelkezések fenntartását vagy bevezetését; mivel azoknak a rendelkezéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződéssel, és azokról értesíteni kell a Bizottságot;

(14)

mivel egy tagállam új, szigorúbb védintézkedések bevezetése előtt, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 1983. március 28-i, 83/189/EGK tanácsi irányelv ( 6 ) rendelkezéseivel összhangban tájékoztatja a Bizottságot az intézkedések tervezetéről;

(15)

mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, azokban a tagállamokban és régiókban, amelyekben a környezet állapota lehetővé teszi, eltérési lehetőség biztosítható;

(16)

mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, eltérési lehetőség biztosítható olyan tüzelőberendezésekben történő felhasználásokra, amelyek megfelelnek a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 1988. november 24-i 88/609/EGK tanácsi irányelvben ( 7 ) megfogalmazott kibocsátási határértékeknek; mivel a 88/609/EGK irányelv közelgő felülvizsgálatának fényében szükséges lehet az irányelv bizonyos rendelkezéseinek felülvizsgálata, és amennyiben szükséges, átdolgozása;

(17)

mivel az olajfinomító üzemek tüzelőberendezéseire nem terjed ki az irányelv 3. cikke (3) bekezdése i. pontjának c) alpontja, az ilyen létesítményekben az átlagos kén-dioxid-kibocsátás nem haladhatja meg a 88/609/EGK irányelvben vagy annak jövőbeni módosításaiban meghatározott határértéket; mivel ennek az irányelvnek az alkalmazása során a tagállamok tudatában vannak annak, hogy a 2. cikkben említett tüzelőanyagoktól eltérő tüzelőanyagokkal történő helyettesítése nem növelheti a savképző szennyező anyagok kibocsátását;

(18)

mivel a 93/12/EGK irányelv értelmében a gázolajok kéntartalmának 0,2 %-os határértékét már megállapították; mivel a határértéket 2000. január 1-jéig 0,1 %-ra kell csökkenteni;

(19)

mivel az 1994-es csatlakozási okmánnyal Ausztria és Finnország a gázolaj kéntartalmára vonatkozó 93/12/EGK irányelv rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében a csatlakozás időpontjától kezdődő négy éves időszakra szóló eltérési lehetőséget kapott;

(20)

mivel a tengerjáró hajók által használt hajózási gázolaj kéntartalmának 0,2 %-os (2000-től) és a 0,1 %-os (2008-tól) határértéke technikai és gazdasági problémákat jelenthet Görögország számára a területe egészén, Spanyolország számára a Kanári-szigetek tekintetében, Franciaország számára a francia tengerentúli megyék tekintetében, Portugália számára a Madeira- és az Azori-szigetek tekintetében; mivel a Görögországnak, a Kanári-szigeteknek, a francia tengerentúli megyéknek és a Madeira- és Azori-szigeteknek biztosított eltérési lehetőség nem lehet negatív hatással a hajózási felhasználásra szánt gázolaj piacára, mivel a hajózási felhasználásra szánt gázolaj Görögországból, a Kanári-szigetekről, a francia tengerentúli megyékről és a Madeira- és Azori-szigetekről más tagállamokba irányuló exportja esetén ki kell elégítse az importáló tagállamban hatályban lévő követelményeket; mivel Görögország, a Kanári-szigetek, a francia tengerentúli megyék és a Madeira- és Azori-szigetek számára eltérési lehetőség adható a hajózási felhasználásra szánt gázolaj kéntartalmának tömegszázalékban kifejezett határértékei alól;

(21)

mivel a hajózás következtében a nagy kéntartalmú üzemanyagolaj elégetése miatti kénkibocsátás hozzájárul a kén-dioxid szennyezéshez, valamint a savasodás okozta problémákhoz; mivel a Közösség az SOX kibocsátásra érzékeny területek hatékonyabb védelmét és az üzemanyagolaj normál kibocsátási határértékeinek (mostantól 4,5 %) csökkentését fogja javasolni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságnak a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény folyamatban lévő és jövőbeli tárgyalásain; mivel a Közösség továbbra is folytatja kezdeményezéseit, hogy az Északi-tengert/Csatornát nyilvánítsák különösen alacsony SOX - kibocsátás ellenőrzött területnek;

(22)

mivel további, a savasodás ökoszisztémákra és emberi szervezetre gyakorolt hatására irányuló beható kutatásokra van szükség; mivel a Közösség az ötödik kutatási keretprogram ( 8 ) keretében támogatja ezeket a kutatásokat;

(23)

mivel a nyersolaj, kőolajszármazékok és egyéb szénhidrogének ellátásának akadályoztatása esetén a Közösség területén a Bizottság engedélyezheti magasabb határérték alkalmazását;

(24)

mivel a tagállamoknak ki kell alakítaniuk az irányelv rendelkezései betartásának megfelelő ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat; mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló jelentést be kell nyújtani a Bizottság részére;

(25)

mivel az egyértelműség érdekében a 93/12/EGK irányelv módosítása szükséges,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél és hatály

(1) Az irányelv célja az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás csökkentése, és ezáltal e kibocsátások emberre és a környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentése.

(2) Az egyes kőolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás csökkentése azok kéntartalmára vonatkozó korlátozások bevezetésével valósítható meg a tagállamok területén, a parti tengereiken, a kizárólagos gazdasági övezeteikben és a környezetszennyezés-ellenőrzési területeken történő felhasználásuk feltételeként.

Az egyes kőolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmára vonatkozó, ezen irányelvben megfogalmazott korlátozások azonban nem vonatkoznak az alábbi termékekre:

a) a kutatási és kísérleti célokra használt tüzelő- és üzemanyagok;

b) az elégetés előtt feldolgozandó tüzelő- és üzemanyagok;

c) az olajfinomítás során feldolgozandó tüzelő- és üzemanyagok;

d) a Közösség legkülső régióiban történő felhasználásra és piaci értékesítésre szánt tüzelő- és üzemanyagok, amennyiben az érintett tagállamok biztosítják, hogy azokban a régiókban:

- betartják a levegőminőségre vonatkozó szabványokat,

- nem használnak olyan nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagokat, amelyek kéntartalma meghaladja a 3 tömegszázalékot;

e) a hadihajókon és egyéb katonai alkalmazásban levő hajókon használt tüzelő- és üzemanyagok; mindazonáltal, az ilyen hajók működését vagy működési képességét nem akadályozó megfelelő intézkedések elfogadásával minden tagállam köteles törekedni annak biztosítására, hogy ezek a hajók az ésszerűség és gyakorlatiasság keretein belül az ezen irányelvben foglaltakkal összhangban járjanak el;

f) a hajó biztonsága érdekében vagy a tengeri életmentés céljából a hajón felhasznált tüzelő- és üzemanyagok;

g) a hajóban vagy berendezésében okozott károk miatt felhasznált tüzelő- és üzemanyag, amennyiben minden szükséges intézkedést megtesznek a káresemény bekövetkezte után a túlzott kibocsátás elkerülése, illetve minimalizálása érdekében, valamint a lehető leghamarabb megteszik a szükséges intézkedéseket a kár helyrehozatala érdekében. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a parancsnok károkozási szándékkal, illetve gondatlanul cselekedett;

h) a 3a. cikk sérelme nélkül, a hajókon a 4c. és a 4e. cikkel összhangban lévő kibocsátáscsökkentési módszerek alkalmazásával felhasznált tüzelő- és üzemanyagok.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Az irányelv alkalmazásában:

1. "nehéz-fűtőolaj":

- a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, amely a 2710 19 51-2710 19 68, a 2710 20 31, a 2710 20 35, 2710 20 39 KN-kód alá tartozik, vagy

- a 2. és a 3. pontban meghatározott gázolaj kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, amely lepárlási határértékeiből adódóan a tüzelő- és üzemanyag rendeltetésű nehézolajok kategóriájába tartozik, és amelynek - az ASTM D86 módszer szerint -250 °C-os hőmérsékleten (veszteségekkel együtt) 65 térfogatszázaléka párlódik le. Amennyiben a lepárlás nem határozható meg az ASTM D86 módszerrel, úgy az ásványolaj eredetű termék nehéz fűtőolajnak minősül;

2. "gázolaj":

- a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, amely a 2710 19 25, 2710 19 29, 2710 19 47, 2710 19 48, 2710 20 17 vagy 2710 20 19 KN-kód alá tartozik, vagy

- a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, amelynek - az ASTM D86 módszer szerint - 250 °C-os hőmérsékleten (veszteségekkel együtt) 65 térfogatszázaléka, 350 °C-os hőmérsékleten pedig (veszteségekkel együtt) 85 térfogatszázaléka párlódik le.

E fogalommeghatározás nem foglalja magában a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK irányelv európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott dízelüzemanyagokat. E fogalommeghatározás szintén nem foglalja magában a nem a közúti forgalomban részt vevő gépjárművekhez és a mezőgazdasági vontatókhoz használt tüzelő- és üzemanyagokat;

3. "tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag": bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelynek rendeltetése a hajón történő felhasználás, vagy amelyet a hajón használnak fel, beleértve az ISO 8217 meghatározás szerinti tüzelőanyagokat is. Magában foglal minden olyan ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyagot, amelyet a nem közúti gépjárművekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 10 ) és a kedvtelési célú vízi járművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 11 ) meghatározott belvízi hajókon vagy kedvtelési célú vízi járműveken használnak fel, amikor ezek a vízi járművek a tengeren tartózkodnak;

3a. "tengeri hajózásban használatos dízelolaj": bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMB fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével;

3b. "tengeri hajózásban használatos gázolaj": bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMX, DMA és DMZ fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével;

3c. "MARPOL": az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény;

3d. "a MARPOL VI. melléklete": az 1997. évi jegyzőkönyv által a MARPOL-hoz csatolt, "Rendelkezések a hajókról történő levegőszennyezés megelőzése érdekében" című melléklet;

3e. "območja nadzora nad emisijami SOx": pomenijo morska območja, ki jih je kot taka opredelila MPO v skladu s Prilogo VI k MARPOL;

3f. "személyhajók": azon hajók, amelyek 12-nél több utast szállítanak; utasnak minősül minden személy, kivéve:

i. a kapitányt, a legénység tagját vagy más, a hajó fedélzetén annak kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos bármely minőségben alkalmazott vagy foglalkoztatott személyt; és

ii. az egyévesnél fiatalabb gyermek;

3g. "rendszeres szolgáltatás": azon utasszállító hajók közlekedése, amelyek átkelő forgalmat bonyolítanak le ugyanazon két vagy több kikötő között, vagy utazások sorát bonyolítják le egy adott kikötőből ki és vissza, közbenső kikötés nélkül:

i. nyilvános menetrend szerint; vagy

ii. olyan rendszeres vagy gyakori átkelésekkel, hogy azok menetrend szerinti közlekedésnek tekinthetők;

3h. "hadihajó": az a hajó, amely valamely állam fegyveres erőihez tartozik, az adott állam hadihajóinak külső megkülönböztető jelzését viseli, az adott állam kormánya által megfelelő megbízással ellátott parancsnok irányítása alatt áll, és neve szerepel a megfelelő szolgálati jegyzéken vagy azzal egyenértékű nyilvántartásban, továbbá legénysége függelmileg a reguláris fegyveres erők irányítása alá tartozik;

3i. "kikötőben horgonyzó hajó": az a hajó, amelyet a berakodás, kirakodás valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, vagy lehorgonyoznak a Közösség egyik kikötőjében, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek;

3k. "forgalomba hozatal": belső égésű motorokhoz tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag harmadik személyek részére történő szállítása vagy rendelkezésre bocsátása fizetés ellenében vagy ingyenesen, a tagállamok joghatóságán belül bárhol. Nem tartozik ide a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag exportra történő biztosítása vagy ilyen célú rendelkezésre bocsátása a tartályhajók rakterében;

3l. "legkülső régiók": Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek, a Szerződés 299. cikke szerint;

3m. "kibocsátáscsökkentési módszer": bármely olyan, a hajóba szerelt alkatrész, anyag, eszköz vagy berendezés, vagy egyéb eljárás, alternatív tüzelő-vagy üzemanyag vagy megfelelési módszer, amelyet az alacsony kéntartalmú, az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett használnak, és amely ellenőrizhető, számszerűsíthető és kikényszeríthető;

4. "ASTM eljárás" az 1976-os kiadásában magában foglalja az Amerikai Vizsgálati- és Anyagügyi Szervezet által az ásványolaj termékekre és kenőanyagokra vonatkozó szabványainak és egyéb előírásainak a tételesen pontosított módszereit;

5. "tüzelőberendezés" minden olyan műszaki berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek a keletkezett hő felhasználása céljából.

3. cikk

A nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen 1 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú nehéz-fűtőolajat használni.

(2) Amennyiben az illetékes hatóságok megfelelő módon ellenőrzik a kibocsátásokat, az (1) bekezdés 2015. december 31-ig nem vonatkozik a nehéz-fűtőolajok alábbi felhasználására:

a) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2011. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) hatálya alá tartoznak, amelyek az említett irányelv 4. cikkének (1) vagy (2) bekezdése, vagy 4. cikke (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá esnek, és amelyek betartják az említett irányelvben az ilyen létesítmények számára előírt kén-dioxid-kibocsátási határértékeket;

b) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 2001/80/EK irányelv hatálya alá tartoznak, amelyek az említett irányelv 4. cikke (3) bekezdése b) pontjának és (6) bekezdésének hatálya alá esnek, és amelyek kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett;

c) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) és a b) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett;

d) azokban a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére vonatkoztatott, a felhasznált tüzelő- vagy üzemanyagtól vagy tüzelőanyag- vagy üzemanyag-kombinációtól független havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett, de kizárva azokat az égetőüzemeket, amelyek az a) és a b) pont hatálya alá tartoznak, valamint a gázturbinákat és gázmotorokat.

(3) Amennyiben az illetékes hatóságok megfelelő módon ellenőrzik a kibocsátásokat, az (1) bekezdés 2016. január 1-jétől nem vonatkozik a nehéz-fűtőolajok alábbi felhasználására:

a) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) III. fejezetének hatálya alá esnek, és amelyek betartják az említett irányelv V. mellékletében az ilyen létesítményekre meghatározott kén-dioxid-kibocsátási határértékeket, vagy amennyiben ezek a kibocsátási határértékek az említett irányelv értelmében nem alkalmazhatók, azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett;

b) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett;

c) azokban a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére vonatkoztatott, a felhasznált tüzelő- vagy üzemanyagtól vagy tüzelőanyag- vagy üzemanyag-kombinációtól független havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett, de kizárva azokat az égetőüzemeket, amelyek az a) pont hatálya alá tartoznak, valamint a gázturbinákat és gázmotorokat.

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben meghatározott kénkoncentrációnál több ként tartalmazó nehéz fűtőolajat használó tüzelőberendezések ne működhessenek az illetékes hatóság által kiadott, a kibocsátási határértékeket meghatározó engedély nélkül.

3a. cikk

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen a 3,50 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot használni, kivéve a 4c. cikk hatálya alá tartozó, zárt rendszerekben működő kibocsátáscsökkentési módszereket alkalmazó hajók ellátására szánt tüzelő- és üzemanyagokat.

4. cikk

A gázolaj maximális kéntartalma

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen 0,10 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú gázolajat használni.

4a. cikk

A tagállamok parti tengerein, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén, ideértve a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeket, valamint az uniós kikötőkbe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók által használt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma

(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeikre eső parti tengereiken, kizárólagos gazdasági övezeteikben és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeikben ne lehessen az alábbi értékű tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat használni:

a) 2014 december 31-ig 1,00 %;

b) 2015. január 1-jétől 0,10 %.

Ez a bekezdés minden, bármely lobogó alatt hajózó hajóra vonatkozik, beleértve azokat is, amelyek útvonala az Unión kívülről indul. A Bizottság megfelelően figyelembe veszi a MARPOL VI. melléklete szerinti, az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken alkalmazandó követelmények bármely jövőbeli változását, és szükség esetén haladéktalanul megtesz minden helyénvaló javaslatot ezen irányelv e változásoknak megfelelő módosítása érdekében.

(1a) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén ne lehessen az alábbi értékű tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat használni:

a) 2014. június 18-tól 3,50 %;

b) 2020. január 1-jétől 0,50 %.

Ez a bekezdés minden, bármely lobogó alatt hajózó hajóra vonatkozik, beleértve azokat is, amelyek útvonala az Unión kívülről indul, e cikk (1) és (4) bekezdése és a 4b. cikk sérelme nélkül.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának ideje a következő:

a) a MARPOL VI. mellékletében foglalt 14. rendelkezés (3) bekezdésének a) pontjában említett balti-tengeri körzet tekintetében: 2006. augusztus 11.;

b) az Északi-tenger tekintetében:

- az IMO általi, a megállapított eljárásokkal összhangban történő kijelölés hatálybalépését követően 12 hónapon belül, vagy

- 2007. augusztus 11.,

amelyek közül a korábbi időpont az irányadó;

c) minden egyéb olyan tengerszakasz tekintetében - beleértve a kikötőket is - amelyet az IMO a MARPOL VI. mellékletének 14. rendelkezése (3) bekezdése b) alpontjával összhangban a későbbiek során SOx-kibocsátás-ellenőrzési területének kijelöl: azon kijelölés hatálybalépését követően 12 hónapon belül.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a tagállamok felelősek, legalább:

- a saját zászlójuk alatt hajózó hajók tekintetében, és

- az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeivel határos tagállamok esetében, az azok kikötőiben tartózkodó minden hajó tekintetében.

A tagállamok a nemzetközi tengerjog értelmében további végrehajtási intézkedéseket hozhatnak az egyéb hajók vonatkozásában is.

(4) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy 2020. január 1-jéig a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken kívül eső parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén az Unió kikötőibe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók ne használhassanak 1,50 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat.

A tagállamok felelőssége e követelmény végrehajtása legalább a saját lobogójuk alatt hajózó hajóik tekintetében, és - amíg a kikötőikben tartózkodnak - bármely lobogó alatt hajózó hajó tekintetében.

(5) A tagállamok megkövetelik a hajónaplók pontos vezetését, beleértve a tüzelőanyagcsere-, illetve üzemanyagcsere-műveleteket is.

(5a) A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy rendelkezésre álljanak az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok, és tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy az ilyen tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok a kikötőikben és töltőállomásaikon rendelkezésre állnak.

(5b) Ha egy tagállam azt állapítja meg, hogy egy hajó nem tartja be az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokra vonatkozó előírásokat, akkor ezen tagállam illetékes hatósága jogosult előírni, hogy a hajó:

a) mutassa be a feljegyzéseket arról, hogy milyen intézkedéseket tett e szabványok betartása érdekében; és

b) bizonyítsa, hogy útiterve szerint megkísérelte az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos megfelelő tüzelő-, illetve üzemanyag beszerzését, és hogy - amennyiben az a tervezett beszerzési helyen nem volt beszerezhető - intézkedéseket tett annak megállapítására, hogy hol találhatók az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag beszerezhetőségének alternatív forrásai, valamint hogy legjobb erőfeszítései ellenére sem sikerült az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyaghoz jutnia, mert ilyen megvásárolható, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésre.

A hajót nem lehet az előírások betartásának biztosítása érdekében az eredeti útvonalától való eltérésre vagy útjának indokolatlan késleltetésére kényszeríteni.

Ha a hajó rendelkezésre bocsátja az első albekezdésben említett információkat, akkor az érintett tagállam figyelembe vesz minden érdemleges körülményt és bemutatott bizonyítékot a megfelelő további lépések megállapítása érdekében, ideértve azt is, hogy eltekint az ellenőrző intézkedésektől.

A hajó köteles a lobogója szerinti tagállamot és a célkikötő illetékes hatóságát értesíteni, ha nem tud az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyagot beszerezni.

A kikötő szerinti tagállam értesíti a Bizottságot, ha egy hajó bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésére.

(6) A MARPOL VI. mellékletének 18. szabályával összhangban a tagállamok kötelesek:

a) a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást vezetni a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyi szállítóiról;

b) biztosítani, hogy a területükön értékesített valamennyi, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag kéntartalmát a tartálytér szállítójegyével dokumentálják, az átvevő hajó képviselője által aláírt lepecsételt minta kíséretében;

c) intézkedéseket tenni a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok azon szállítóival szemben, akikről bebizonyosodott, hogy olyan tüzelő-, illetve üzemanyagot szállítottak, amely nem felelt meg a tartálytér szállítójegyén szereplő előírásnak;

d) biztosítani, hogy helyreigazító intézkedéseket tegyenek a nem megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag megfelelővé tételére.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen olyan tengeri hajózásban használatos dízelolajakat forgalmazni, amelyek kéntartalma meghaladja az 1,50 tömegszázalékot.

4b. cikk

Az uniós kikötőkben horgonyzó hajók által használt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma

(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az uniós kikötőkben horgonyzó hajók ne használjanak olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot, amelynek a kéntartalma meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, és hogy a hajók legénysége elegendő idővel rendelkezzen ahhoz, hogy a kikötőbe való megérkezés után a lehető leghamarabb, és legkésőbb a továbbindulás előtt elvégezhessék az adott esetben szükséges tüzelőanyag- és üzemanyagcserét.

A tagállamok megkövetelik a tüzelő- és üzemanyagcsere időpontjának hajónaplóban történő rögzítését.

(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni:

a) ha a nyilvános menetrend szerint a hajó kikötőben való tartózkodása nem haladja meg a két órát;

b) olyan hajókra, amelyek a kikötőkben való horgonyzás idejére az összes motorjukat leállítják és part menti villamos energiát használnak.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen olyan tengeri hajózásban használatos gázolajat forgalmazni, amely kéntartalma meghaladja a 0,10 tömegszázalékot.

4c. cikk

Kibocsátáscsökkentési módszerek

(1) A tagállamok az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően engedélyezik, hogy minden, bármely lobogó alatt hajózó hajó alkalmazhasson kibocsátáscsökkentési módszereket a kikötőikben, parti tengereiken, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén a 4a. és 4b. cikk követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett.

(2) Azok a hajók, amelyek az (1) bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereket alkalmazzák, folyamatosan legalább azzal azonos mértékű kén-dioxidkibocsátás-csökkentést kell elérniük, amelyet a 4a. és 4b. cikk követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használatával el lehet érni. Az ekvivalens kibocsátási értékeket az I. melléklettel összhangban kell meghatározni.

(2a) A tagállamok a kibocsátáscsökkentés alternatív megoldásaként elősegítik, hogy a dokkban tartózkodó hajók a szárazföldi áramellátó rendszereket használják.

(3) Az (1) bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereknek meg kell felelniük a II. mellékletben említett eszközökben meghatározott kritériumoknak.

(4) Amennyiben a kibocsátáscsökkentési módszerek tekintetében elért tudományos és műszaki fejlődésre tekintettel indokolt, valamint a vonatkozó eszközökkel és az IMO által elfogadott szabványokkal való szigorú összhang biztosítása mellett a Bizottság:

a) felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. és II. melléklet módosítása tekintetében;

b) adott esetben a kibocsátások monitoringjára vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazó, végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni..

4d. cikk

A kibocsátáscsökkentési módszerek használatának engedélyezése a tagállamok lobogója alatt hajózó hajók fedélzetén

(1) A 96/98/EK tanácsi irányelv ( 14 ) hatálya alá tartozó kibocsátáscsökkentési módszereket az említett irányelvvel összhangban kell engedélyezni.

(2) Az e cikk (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó kibocsátáscsökkentési módszereket a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 15 ) 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell jóváhagyni, az alábbiakra figyelemmel:

a) az IMO által kidolgozott iránymutatások;

b) a 4e. cikk szerint végrehajtott próbák eredményei;

c) a környezetre gyakorolt hatás, beleértve a megvalósítható kibocsátáscsökkentést, valamint a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatás; valamint

d) az ellenőrzés és felülvizsgálat megvalósíthatósága.

4e. cikk

Új kibocsátáscsökkentési módszerek kipróbálása

A tagállamok - szükség esetén más tagállamokkal együttműködve - jóváhagyhatják a saját lobogójuk alatt vagy a joghatóságuk alá tartozó tengerszakaszokon közlekedő hajókon elvégzett kibocsátáscsökkentési módszerek kipróbálását. E próbák során nem kötelező a 4a. és 4b. cikkekben előírt követelményeknek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használata, amennyiben:

a) a Bizottságot és minden érintett, kikötővel rendelkező államot legalább hat hónappal a próbák megkezdése előtt írásban értesítenek;

b) a próbákra vonatkozó engedélyek érvényességi időtartama nem haladja meg a 18 hónapot;

c) a próbákban részt vevő valamennyi hajó hamisíthatatlan berendezést használ a füstcsövön történő gázkibocsátás folyamatos ellenőrzésére, és azt a próbák teljes időtartama alatt használja;

d) valamennyi részt vevő hajó legalább akkora kibocsátáscsökkentést ér el, amely nem kisebb az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelő- és üzemanyag kéntartalmára vonatkozó határértéknél;

e) a kibocsátáscsökkentési módszer alkalmazásából adódóan a próbák ideje alatt keletkezett hulladékok kezelése céljából megfelelő hulladékkezelési rendszert alkalmaznak a helyszínen;

f) a próbák teljes időtartamára kiterjedő hatásvizsgálatot végeznek a tengeri környezetre, különösen a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatásról; és

g) a próbák lezárását követő 6 hónapon belül a teljes eredményt a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

4f. cikk

Pénzügyi intézkedések

A tagállamok pénzügyi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv által érintett gazdasági szereplők javára, amennyiben az ilyen pénzügyi intézkedések összhangban vannak az állami támogatásokra vonatkozóan alkalmazandó és az e téren elfogadandó szabályokkal.

5. cikk

Az tüzelőanyagok ellátásában bekövetkező változás

Amennyiben a nyersolaj, a kőolajszármazékok, és egyéb szénhidrogének ellátásában bekövetkezett hirtelen változás esetén a tagállam számára problémát okoz a 3. és a 4. cikk szerinti határértékek alkalmazása, akkor a tagállam értesíti arról a Bizottságot. A Bizottság hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezheti annak a tagállamnak a területén magasabb határértékek alkalmazását; a határozatáról értesíti a Tanácsot és a tagállamokat. A határozattal kapcsolatban egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács két hónapon belül minősített többség útján eltérő határozatot fogadhat el.

6. cikk

Mintavétel és elemzés

(1) A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy mintavétellel ellenőrizzék, hogy a felhasznált tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma megfelel-e a 3., a 3a., a 4., 4a. és a 4b. cikknek. A mintavételezést a tüzelő- illetve üzemanyag maximális kéntartalmára vonatkozó korlátozás hatálybalépésének napján kell megkezdeni. A mintavételezést megfelelő gyakorisággal és rendszerességgel, valamint elegendő mennyiségben, olyan módon kell végezni, hogy a minták reprezentatívak legyenek a vizsgált tüzelő-, illetve üzemanyag tekintetében és - a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok esetében - a megfelelő tengerszakaszokon és kikötőkben tartózkodó vízi járművek által használt tüzelő- és üzemanyag tekintetében. A minták elemzését indokolatlan késedelem nélkül el kell végezni.

(1a) A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok esetében az alábbi mintavételezési, elemzési és ellenőrzési módszereket kell használni:

a) a hajónaplók és szállítólevelek ellenőrzése;

és szükség esetén az alábbi mintavételezési és elemzési módszerek:

b) mintavétel a hajókon elégetésre szánt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból annak a hajókhoz történő szállítása közben, az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának (MEPC) MEPC 182(59) számú határozata értelmében 2009. július 17-én elfogadott, a MARPOL módosított VI. mellékletében foglaltaknak való megfelelés ellenőrzésére vonatkozó, a fűtőolajból történő mintavételre vonatkozó iránymutatásokkal összhangban, valamint a tüzelő- és üzemanyag kéntartalmának elemzése; vagy

c) mintavétel és kéntartalom-elemzés a tartályokban tárolt, fedélzeti használatra szánt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból, amennyiben technikailag és gazdaságilag megvalósítható, valamint lepecsételt fedélzeti tüzelő- és üzemanyag-mintákból.

(1b) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el az alábbiak tekintetében:

a) a mintavételezés gyakorisága;

b) a mintavételezés módszerei;

c) a megvizsgált tüzelő- és üzemanyagokból vett reprezentatív minták meghatározása.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A kéntartalom meghatározására elfogadott referencia-módszer az ISO 8754 (2003) vagy PrEN ISO 14596 (2007) módszer.

Annak megállapítására, hogy a hajók fedélzetére szállított és az ott használt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok megfelelnek-e a 3a., a 4., a 4a. és a 4b. cikkben előírt kéntartalom-határértékeknek, a MARPOL VI. mellékletének VI. függelékében meghatározott tüzelőanyag- és üzemanyag-ellenőrzési eljárást kell alkalmazni.

7. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1) A 6. cikkel összhangban végzett mintavételezés, elemzés és ellenőrzés eredményei alapján a tagállamoknak minden év június 30-ig jelentést kell benyújtaniuk a Bizottság részére az ezen irányelvben meghatározott, kéntartalomra vonatkozó szabványok előző év során való betartásáról.

Az e bekezdés első albekezdésével összhangban kézhez kapott jelentések, valamint az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- vagy üzemanyag rendelkezésre állásának hiányáról szóló, a tagállamok által a 4a. cikk (5b) bekezdés ötödik albekezdésének megfelelően tett bejelentések alapján a Bizottság az e bekezdés első albekezdésében említett időponttól számított 12 hónapon belül jelentést készít és tesz közzé ezen irányelv végrehajtásáról. A Bizottság felméri, hogy szükség van-e ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek további szigorítására, és e célból adott esetben megteszi a megfelelő jogalkotási javaslatokat.

(1a) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a jelentésben feltüntetendő információkra és a jelentés formátumára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A Bizottság 2013. december 31-ig - adott esetben jogalkotási javaslatokkal kísért - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság a jelentésében fontolóra veszi a levegőszennyezés csökkentésének potenciális lehetőségeit, többek között az alábbiakat: az (1) és (1a) bekezdésekkel összhangban benyújtott éves jelentések, a levegőminőség, a savasodás mért adatai, a tüzelő- és üzemanyagköltségek, a lehetséges gazdasági hatások, a modális váltás megfigyelt tendenciái, valamint a hajók által okozott kibocsátások csökkentése terén elért előrehaladás.

(3) A Bizottság a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplőkkel együttműködve 2012. december 31-ig kidolgozza a megfelelő intézkedéseket - ideértve a "Környezetszennyező kibocsátások csökkentése a tengeri szállításban és a fenntartható vízi közlekedést biztosító eszköztár" című 2011. szeptember 16-i bizottsági munkadokumentumban meghatározott intézkedéseket is -, amelyek elősegítik az ezen irányelvben foglalt környezetvédelmi követelményeknek való megfelelést, és a lehető legkisebbre csökkentik a negatív hatásokat.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 9a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 2. cikk 1., 2., 3., 3a., 3b. és 4. pontjának, a 6. cikk (1a) bekezdése b) pontjának és a 6. cikk (2) bekezdésének a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítására vonatkozóan. Az ilyen módosítások nem jelenthetnek közvetlen változtatást sem ezen irányelv hatálya, sem pedig a tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmára vonatkozóan ezen irányelvben meghatározott határértékek tekintetében.

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 16 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

9a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság a 4c. cikk (4) bekezdésében és a 7. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2012. december 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4c. cikk (4) bekezdésében és a 7. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 4c. cikk (4) bekezdése és a 7. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

10. cikk

Átmeneti rendelkezések

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2000. július 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az előírásait, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat.

(2) A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és magukban foglalhatnak oly módon kiszámított bírságokat, amelynek révén e bírságok az elkövetőket legalább a jogsértésből eredő gazdasági előnyüktől megfosztják, és mértékük ismétlődő jogsértések esetén fokozatosan emelkedik.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való megjelenése napján lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

EKVIVALENS KIBOCSÁTÁSI ÉRTÉKEK A 4c. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI MÓDSZEREK ESETÉBEN

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmának a 4a. és 4b. cikkben és a MARPOL VI. mellékletének 14.1. és 14.4. rendelkezésében említett értékei, illetve a 4c. cikk (2) bekezdésében említett megfelelő kibocsátási határértékek

A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma (tömegszázalék)A SO2 (ppm) és a CO2 (térfogatszázalék) kibocsátási aránya
3,50151,70
1,5065,00
1,0043,30
0,5021,70
0,104,30

Megjegyzés:

- A kibocsátási arány határértékei csak kőolajalapú párlat vagy maradék fűtőolaj használata esetén használhatók.

- Indokolt esetekben, amikor a CO2 koncentrációját EGC-egység (füstgáztisztító-berendezés) csökkenti, a koncentráció mérhető az EGC egység bemeneténél, feltéve, hogy e módszer helyessége egyértelműen kimutatható.

II. MELLÉKLET

A 4c. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI MÓDSZEREK HASZNÁLATÁNAK KRITÉRIUMAI

A 4c. cikkben említett kibocsátáscsökkentési módszereknek adott esetben legalább az alábbi eszközökben meghatározott kritériumoknak meg kell felelniük:

Kibocsátáscsökkentési módszerHasználati kritériumok
A tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, illetve a párolgási gáz keverékeA Bizottság 2010. december 13-i 2010/769/EU határozata a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmáról szóló 2005/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által módosított, az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló 1999/32/EK tanácsi irányelv (1) 4b. cikke követelményeinek megfelelő, a tengeri hajózásban használatos, alacsony kéntartalmú tüzelő- és üzemanyagok alkalmazására alternatívát jelentő, technológiai módszerek cseppfolyósított földgázt szállító hajók általi használatára vonatkozó kritériumok meghatározásáról.
Füstgáztisztító rendszerekA 2009. július 17-én elfogadott MEPC.184(59) sz. határozat
A MEPC.184(59) számú határozat 10.1.6.1. pontjában említett vegyi anyagokkal, adalékokkal, készítményekkel és ezen anyagok helyben létrehozott keverékeivel működő füstgáztisztító-berendezésekből származó mosóvíz nem juttatható a tengervízbe – zárt kikötőkben, horgonyzóhelyeken és folyótorkolatokban sem –, kivéve, ha a hajó üzemeltetője kimutatja, hogy a vízkiürítés semmilyen negatív következménnyel és kockázattal sem jár az emberi egészségre és a környezetre. Ha a felhasznált vegyi anyag nátronlúg, akkor elegendő, ha a mosóvíz megfelel a MEPC.184(59) számú határozatban előírt kritériumoknak, és pH-értéke nem magasabb, mint 8,0.
BioüzemanyagokA megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) meghatározása szerinti, a vonatkozó CEN és ISO szabványoknak megfelelő bioüzemanyagok használata.
A bioüzemanyagok és a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok keverékeinek meg kell felelniük az ezen irányelv 3a. cikkében, 4a. cikkének (1), (1a) és (4) bekezdésében, valamint 4b. cikkében a kéntartalomra vonatkozóan előírt szabványoknak.
(1) HL L 328., 2010.12.14., 15. o.
(2) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

( 1 ) HL C 190., 1997.6.21., 9. o., és HL C 259., 1998.8.18., 5. o.

( 2 ) HL C 355., 1997.11.21., 1. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1998. május 13-i véleménye, (HL C 167., 1998.6.1., 111. o.), a Tanács 1998. október 6-i közös álláspontja, (HL C 364., 1998.11.25., 20. o.), és az Európai Parlament 1999. február 9-i határozata, (az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában még nem jelent meg).

( 4 ) HL C 138., 1993.5.17., 5. o.

( 5 ) HL L 74., 1993.3.27., 81. o.,

( 6 ) HL L 109., 1983.4.26., 8. o., A legutóbb a Bizottság 96/139/EK határozatával (HL L 32., 1996.2.10., 31. o.) módosított irányelv.

( 7 ) HL L 336., 1988.12.7., 1. o., A legutóbb a 94/66/EK irányelvvel (HL L 337., 1994.12.24., 83. o.) módosított irányelv.

( 8 ) HL L 26., 1999.2.1., 1. o.

( 9 ) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

( 10 ) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.

( 11 ) HL L 164., 1994.6.30., 15. o.;

( 12 ) HL L 309., 2001.11.27., 1. o.

( 13 ) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

( 14 ) HL L 46., 1997.2.17., 25. o.

( 15 ) HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

( 16 ) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31999L0032 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31999L0032&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 01999L0032-20121217 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:01999L0032-20121217&locale=hu

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:
Felület kinézete:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére