31997L0068[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 97/68/EK irányelve (1997. december 16.) a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 97/68/EK IRÁNYELVE

(1997. december 16.)

a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

1. cikk

Célkitűzések

Ennek az irányelvnek a célja a tagállamok nem közúti mozgó gépekbe építendő motorok szennyezőanyag-kibocsátási szabványaira és típus-jóváhagyási eljárásaira vonatkozó jogszabályainak közelítése. Hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben oltalmazza az emberek egészségét és a környezetet.

2. cikk

Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

- nem közúti mozgó gép: minden olyan önjáró gép, szállítható ipari berendezés vagy felépítménnyel ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe egy, az I. melléklet 1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve,

- típusjóváhagyás: olyan eljárás, amelynek során egy tagállam tanúsítja, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a motor(ok) által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék tekintetében teljesíti az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó műszaki követelményeket,

- motortípus: olyan motorok kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól a II. melléklet 1. függelékében meghatározott motorjellemzők tekintetében,

- motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok, amelyek kialakításuk következtében várhatóan hasonló szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bírnak, és amelyek teljesítik ezen irányelv követelményeit,

- alapmotor: egy motorcsaládból oly módon kiválasztott motor, hogy az megfeleljen az I. melléklet 6. és 7. pontjában foglalt követelményeknek,

- a motor teljesítménye: az I. melléklet 2.4. pontja szerint meghatározott hasznos teljesítmény,

- a motor gyártási időpontja: az az időpont, amikor a motor a gyártósor elhagyása után átesik az utolsó vizsgálaton. Ebben az állapotában a motor kiszállítható vagy raktárra helyezhető,

- forgalomba hozatal: egy motort első alkalommal történő kínálása a piacon ellenérték fejében vagy ingyenesen, a Közösségben való forgalmazás és/vagy felhasználás céljából,

- gyártó: az a személy vagy testület, aki vagy amely a jóváhagyó hatósággal szemben minden szempontból felelős a típus-jóváhagyási eljárásért és a gyártásmegfelelőség biztosításáért. Nem szükségszerű, hogy a személy vagy testület közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában,

- jóváhagyó hatóság: egy tagállam illetékes hatósága vagy hatóságai, amely(ek) minden szempontból felelős(ek) egy motor vagy motorcsalád típusjóváhagyásáért, a típusbizonyítványok kiadásáért vagy visszavonásáért, a más tagállam jóváhagyó hatóságaival való kapcsolattartásért, és a gyártónak a gyártás megfelelősége érdekében tett intézkedései ellenőrzéséért,

- műszaki szolgálat: az(ok) a szervezete(k) vagy testület(ek), amelye(ke)t a tagállam jóváhagyó hatósága nevében végzendő vizsgálatok vagy ellenőrzések végrehajtására vizsgálólaboratóriumként kijelöltek. Ezt a feladatot maga a jóváhagyó hatóság is elvégezheti,

- adatközlő lap: a II. mellékletben megadott dokumentum, amely előírja a kérelmező által megadandó adatokat,

- adatközlő mappa: az a teljes iratgyűjtő, amelyben a kérelmező a műszaki szolgálatnak vagy a jóváhagyó hatóságnak az adatközlő lapban előírt adatokat, rajzokat, fényképeket stb. benyújtja,

- információs csomag: az adatközlő mappa és azok a vizsgálati jegyzőkönyvek vagy más dokumentumok, amelyeket a műszaki szolgálat vagy a jóváhagyó hatóság feladata végzése során az adatközlő mappához hozzáfűzött,

- az információs csomag tartalomjegyzéke: az a dokumentum, amelyben az információs csomag tartalma, az összes lap egyértelmű azonosíthatósága céljából megfelelően beszámozva vagy más módon megjelölve, fel van sorolva,

- cseremotor: olyan újonnan gyártott motor, amelyet egy gép motorjának kicserélése céljából építettek, és kizárólag erre a célra szállítottak,

- kézi motor: olyan motor, amely megfelel legalább a következő követelmények egyikének:

-

a) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelyet a motor tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása során a működtető tart;

b) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelynek a tervezett funkciója (funkciói) végrehajtása érdekében többféle helyzetben - például fejjel lefelé vagy oldalirányban - kell működnie;

c) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelyben a motor és az eszköz együttes száraz tömege kevesebb mint 20 kg, és a következők közül legalább az egyik jellemzővel rendelkezik:

i. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania, vagy pedig tartania kell az eszközt;

ii. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania az eszközt, vagy pedig vezérelnie kell annak térbeli helyzetét;

iii. a motort generátorban vagy szivattyúban kell felhasználni,

- nem kézi motor: olyan motor, amely nem tartozik a kézi motorok meghatározása alá,

- ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motor: olyan kézi motor, amely megfelel a kézi motor meghatározásának a) és b) pontjában előírt követelményeknek, és amellyel kapcsolatban a motor gyártója igazolta egy jóváhagyó hatóságnak, hogy (a IV. melléklet 4. függelékének 2.1. pontja szerinti) 3-as kategóriájú kibocsátási tartóssági időszak alkalmazandó a motorra,

- kibocsátási tartóssági időszak: a IV. melléklet 4. függelékében megadott órák száma, amellyel a romlási tényezőket határozzák meg,

- kis sorozatban gyártott motorcsalád: olyan külső gyújtású (KGY) motorcsalád, amelynek az évente gyártott darabszáma kevesebb mint 5 000 ,

- kis sorozatban gyártott KGY motorok gyártója: évente kevesebb mint 25 000 darab motort előállító gyártó,

- belvízi hajó: belvízi úton történő használatra szánt olyan hajó, amely legalább 20 méter hosszú és az I. melléklet 2. szakaszának 2.8a. pontjában meghatározott képletnek megfelelően legalább 100 m3 térfogatú, vagy olyan vontatóhajó, illetve tolóhajó, amelyet legalább 20 méteres hajók vontatására vagy tolására vagy azok oldalukhoz kapcsolva történő mozgatására építettek.

- Ez a meghatározás nem foglalja magában a következőket:

-

- a legénységen felül legfeljebb 12 embert szállító, utasszállításra szánt hajók,

- a 24 méternél rövidebb, kedvtelési célú kishajók (a kedvtelési célú vízijárművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint) ( 1 ),

- a felügyeleti hatóságokhoz tartozó szolgálati vízi járművek,

- a tűzoltóhajók,

- a hadihajók,

- a közösségi halászhajó-nyilvántartásban szereplő halászhajók,

- a tengerjáró hajók, ideértve a partmenti vizeken vagy ideiglenesen belvízi úton közlekedő vagy azokra telepített tengerjáró vontató- és tolóhajókat is, feltéve, hogy az I. melléklet 2. szakaszának 2.8b. pontjában meghatározott, érvényes hajózási vagy biztonsági engedéllyel rendelkeznek,

- eredeti berendezésgyártó (OEM): a nem közúti mozgó gépek és berendezések adott típusának gyártója,

- rugalmas végrehajtási eljárás: eljárás, amely a motorgyártó számára lehetővé teszi, hogy a határértékek két egymást követő szakasza közül a második időtartama alatt korlátozott számban olyan, nem közúti mozgó gépbe vagy berendezésbe beépítendő motort hozzon forgalomba, amely csak a szennyezőanyag-kibocsátási határértékek előző szakaszát teljesíti.

3. cikk

A típus-jóváhagyási kérelem

(1) A motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártónak kell benyújtania a tagállam jóváhagyó hatóságához. A kérelemhez mellékelni kell az adatközlő mappát, amelynek tartalma a II. melléklet adatközlő lapjában található. Egy, a II. melléklet 1. függelékében leírt motortípus-jellemzőknek megfelelő motort kell a jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére biztosítani.

(2) Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotort figyelembe véve a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben a II. melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, egy másik, vagy ha szükséges, egy további, a jóváhagyó hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni az 1. bekezdés szerinti jóváhagyáshoz.

(3) Egy motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó kérelmet nem lehet egynél több tagállamhoz benyújtani. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.

4. cikk

A típus-jóváhagyási eljárás

(1) A tagállam, amelyhez a kérelmet benyújtották, minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az adatközlő mappa adataival, és amely teljesíti ennek az irányelvnek a követelményeit.

(2) A tagállam minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kitölti a VII. mellékletben foglalt minta szerinti típusbizonyítvány minden alkalmazható pontját, és összeállítja vagy ellenőrzi az információs csomag tartalomjegyzékének tartalmát. A típusbizonyítványokat a VIII. mellékletben leírt módszer szerint kell számozni. Az elkészült típusbizonyítványt és mellékleteit át kell adni a kérelmezőnek. A Bizottság módosítja a VIII. mellékletet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3) Ha a jóváhagyandó motor csak a nem közúti mozgó gép egyéb részeivel összekapcsolva teljesíti feladatát vagy mutatja meg egy különleges tulajdonságát, és ez okból egyik vagy másik követelmény teljesülését csak akkor lehet ellenőrizni, ha a jóváhagyandó motor más, valós vagy szimulált géprészekkel összekapcsolva működik, a motor(ok) típusjóváhagyásának hatályát ennek megfelelően kell korlátozni. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típusbizonyítványában fel kell tüntetni minden korlátozást, ami a használatára, és minden feltételt, ami a beszerelésére vonatkozik.

(4) Minden tagállam jóváhagyó hatósága:

a) havonta a többi tagállam jóváhagyó hatóságának egy (a IX. mellékletben feltüntetett részleteket tartalmazó) jegyzéket küld az adott hónap során általa kiadott motor- és motorcsalád-típusjóváhagyásokról, jóváhagyás-megtagadásokról vagy -visszavonásokról;

b) egy másik tagállam jóváhagyó hatóságától érkezett kérésre haladéktalanul köteles megküldeni:

- a motor vagy motorcsalád típusbizonyítványának másolatát az információs csomaggal együtt vagy anélkül, bármely motortípusra vagy motorcsaládra, amelyet jóváhagyott, melynek jóváhagyását megtagadta vagy visszavonta, és/vagy

- a megadott típusjóváhagyás szerint gyártott motorok jegyzékét a 6. cikk (3) bekezdésében leírtak szerint, a X. mellékletben megadott részletességgel, és/vagy

- a 6. cikk (4) bekezdésében leírt nyilatkozat egy másolatát.

(5) Minden tagállam jóváhagyó hatósága évenként vagy akkor, ha ilyen irányú kérelem érkezik, megküldi meg a Bizottságnak a XI. mellékletben látható, a legutóbbi bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó adatlap egy másolatát.

6. A nem vasúti motorkocsik és belvízi hajók meghajtására használt kompressziós gyújtású motorokat az (1)-(5) bekezdésben említetteken kívül a XIII. mellékletben említett eljárással összhangban, rugalmas végrehajtási eljárással is forgalomba lehet hozni.

5. cikk

A jóváhagyás módosítása

(1) A típusjóváhagyást megadó tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy értesüljön minden változásról, amely az információs csomagban szereplő adatokat érinti.

(2) A típusjóváhagyás módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet kizárólag annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához kell benyújtani, amely az eredeti típusjóváhagyást is megadta.

(3) Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a tagállam jóváhagyó hatósága:

- szükség szerint kiadja az információs csomag módosított lapját (lapjait), minden lapon egyértelműen megjelölve a változás lényegét és az új kiadás időpontját. A módosított lapok kiadásakor a (típusbizonyítványhoz csatolt) információs csomag tartalomjegyzékét szintén módosítani kell, hogy az a módosított lapok utolsó időpontját tartalmazza, és

- egy (kiegészítő számmal jelzett) módosított típusbizonyítványt ad ki, ha azon bármilyen adat (a mellékletek kivételével) megváltozott, vagy ha ezen irányelv előírásai a jóváhagyáson feltüntetett időpont óta megváltoztak. A módosított bizonyítványnak világosan kell mutatnia a módosítás okát és az újbóli kiadás dátumát.

Ha az adott tagállam jóváhagyó hatósága úgy találja, hogy az információs csomag módosítása új vizsgálatok vagy ellenőrzések elvégzését teszi indokolttá, erről tájékoztatnia kell a gyártót, és a fent említett dokumentumokat csak az új vizsgálatok vagy ellenőrzések sikeres végrehajtása után adja ki.

6. cikk

Megfelelőség

(1) A gyártónak minden, a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártott egységet el kell látnia az I. melléklet 3. pontjában meghatározott jelzésekkel, beleértve a típus-jóváhagyási számot is.

(2) Ahol a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően a típusbizonyítvány korlátozásokat tartalmaz a használatra vonatkozóan, a gyártónak minden gyártott egységhez részletes tájékoztatást kell mellékelnie ezekről a korlátozásokról, és jeleznie kell a beszerelés feltételeit. Amennyiben egy gépgyártónak egy motortípus-sorozatot szállítanak, elegendő egy ilyen adatközlő lap egyszeri átadása, legkésőbb az első motor leszállításának alkalmával, amelyben a vonatkozó motorszámok is fel vannak sorolva.

(3) A jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó köteles megküldeni a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és közvetlenül minden alkalmazási időpont után, amelytől kezdve ezen irányelv követelményei megváltoznak, valamint haladéktalanul minden további időpont után, amelyet a hatóság előírhat, egy jegyzéket, amely minden motortípusra tartalmazza azoknak a motoroknak az azonosító számait, amelyeket ennek az irányelvnek a követelményei szerint az utolsó jelentés óta gyártottak, vagy amióta ennek az irányelvnek a követelményei először alkalmazhatók voltak. Ha a motor kódolási rendszeréből nem derül ki, e jegyzéknek jeleznie kell a megfelelő motortípus vagy motorcsalád azonosító számai és a típus-jóváhagyási számok közötti összefüggést. Ezenfelül a jegyzéknek részletes tájékoztatást kell tartalmaznia, ha a gyártó beszünteti egy jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását. Amennyiben e jegyzéket nem kötelező rendszeresen megküldeni a jóváhagyó hatóságnak, a gyártónak ezeket a nyilvántartásokat legalább 20 évig meg kell őriznie.

(4) A gyártónak a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és a 9. cikkben említett minden alkalmazási időpontban egy nyilatkozatot kell küldenie, amely megadja a motortípusokat és motorcsaládokat a vonatkozó motorazonosító kódszámokkal együtt azokra a motorokra, amelyeket attól az időponttól kezdve gyártani szándékozik.

(5) A "rugalmas végrehajtási eljárás" szerint forgalomba hozott kompressziós gyújtású motorokat a XIII. mellékletnek megfelelően kell megjelölni.

7. cikk

Egyenértékű jóváhagyások elfogadása

(1) Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a Közösség és harmadik országok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodások keretében elismerheti az ebben az irányelvben foglalt motor-típusjóváhagyási feltételek és intézkedések egyenértékűségét nemzetközi rendeletekben vagy harmadik országok rendeleteiben megfogalmazott eljárásokkal.

(2) A tagállamok ezen irányelvvel összhangban lévőnek fogadják el a XII. mellékletben felsorolt típusjóváhagyásokat és adott esetben az azokhoz tartozó jóváhagyási jeleket.

7a. cikk

Belvízi hajók

(1) A következő rendelkezéseket a belvízi hajókba építendő motorokra kell alkalmazni. A (2) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni, amíg az ezen irányelvben megállapított követelmények és a mannheimi rajnai hajózási egyezmény keretében megállapított követelmények egyenértékűségét a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (a továbbiakban: CCNR) el nem ismeri, és a Bizottságot arról nem tájékoztatja.

(2) 2007. június 30-ig a tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát, amelyek teljesítik a CCNR I. szakasz által megállapított követelményeket, amelyre vonatkozóan a kibocsátási határértékeket a XIV. melléklet tartalmazza.

(3) 2007. július 1-jétől kezdődően és az ezen irányelv esetleges további módosításaiból adódó újabb határértékek hatálybalépéséig a tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát, amelyek teljesítik a CCNR II. szakasz által megállapított követelményeket, amelyre vonatkozóan a kibocsátási határértékeket a XV. melléklet tartalmazza.

(4) A Bizottság a belvízi hajókba építendő motorok típus-jóváhagyási bizonyítványa tekintetében előírható kiegészítő és egyedi információk szerepeltetése érdekében kiigazítja a VII. mellékletet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5) Ezen irányelv alkalmazásában, ami a belvízi hajókat illeti, bármely, 560 kW-nál nagyobb teljesítményű segédmotorra a meghajtó motorokra vonatkozó követelményeket kell alkalmazni.

8. cikk

Forgalomba hozatal

(1) A tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát - akár be vannak építve gépekbe vagy berendezésekbe, akár nem -, amelyek teljesítik ezen irányelv követelményeit.

(2) A tagállamok csak akkor engedélyezik új motorok nyilvántartásba vételét, adott esetben, vagy forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

(2a) A tagállamok nem adják ki a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4-i 82/714/EK tanácsi irányelvben létrehozott közösségi belvízi hajózási bizonyítványt ( 2 ) olyan hajók számára, amelyek motorja nem teljesíti ezen irányelv követelményeit.

(3) A típusjóváhagyást megadó tagállam jóváhagyó hatósága, ha szükséges, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, e jóváhagyással kapcsolatban megteszi az irányelv követelményeivel összhangban gyártott motorok azonosítási számainak nyilvántartásba vételéhez és ellenőrzéséhez szükséges intézkedéseket.

(4) Az azonosítási számok további ellenőrzése történhet meg a gyártás megfelelőségének a 11. cikkben leírt ellenőrzésével kapcsolatban.

(5) Az azonosítási számok ellenőrzése tekintetében a gyártónak vagy a Közösségben működő megbízottjának kívánságra haladéktalanul meg kell adnia a felelős jóváhagyó hatóságnak minden, a vevőjére vonatkozó szükséges információt, azoknak a motoroknak az azonosítási számaival együtt, amelyeknek a 6. cikk (3) bekezdésének megfelelő gyártását bejelentette. Ha a motorokat egy gépgyártónak adták el, további információra nincs szükség.

(6) Ha a jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó nem tudja igazolni a 6. cikkben megadott követelményeket, különösen ennek a cikknek az 5. bekezdésével kapcsolatban, a megfelelő motortípusra vagy motorcsaládra az ezen irányelv alapján megadott jóváhagyás visszavonható. Ekkor az információs eljárást a 12. cikk (4) bekezdése szerint kell lefolytatni.

9. cikk

Határidők - kompressziós gyújtású motorok

1. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

1998. június 30-a után a tagállamok nem tagadhatják meg a típusjóváhagyás megadását vagy a VII. mellékletben leírt okirat kiadását, és nem írhatnak elő semmilyen egyéb típus-jóváhagyási követelményt a motorral felszerelt nem közúti mozgó gépek légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozóan, ha a motor teljesíti az ezen irányelvben a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra és légszennyezőrészecske-kibocsátásra megadott követelményeket.

2. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS AZ I. SZAKASZBAN(A/B/C MOTOR KATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a típusjóváhagyás megadását és a VII. melléklet szerinti dokumentum kiadását, és megtagadják bármilyen más típusjóváhagyás megadását motorral felszerelt nem közúti mozgó gépekre vonatkozóan:

1998. június 30-a után az

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az I. melléklet 4.1.2.1. pontjában foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

3. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A II. SZAKASZBAN(D/E/F/G MOTOR KATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, továbbá megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az I. melléklet 4.1.2.3. pontjában foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

3a. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IIIA. SZAKASZBAN (H, I, J és K MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

- H: 2005. június 30. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 130 kW ≤ P ≤ 560 kW teljesítményű motorok esetében,

- I: 2005. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 75 kW ≤ P < 130 kW teljesítményű motorok esetében,

- J: 2006. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 37 kW ≤ P < 75 kW teljesítményű motorok esetében,

- K: 2005. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 19 kW ≤ P < 37 kW teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3b. ÁLLANDÓ FORDULATSZÁMÚ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN (H, I, J ÉS K MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

- H kategóriájú állandó fordulatszámú motorok: 2009. december 31. után a 130 kW ≤ P < 560 kW teljesítményű motorok esetében,

- I kategóriájú állandó fordulatszámú motorok: 2009. december 31. után a 75 kW ≤ P < 130 kW teljesítményű motorok esetében,

- J kategóriájú állandó fordulatszámú motorok: 2010. december 31. után a 37 kW ≤ P < 75 kW teljesítményű motorok esetében,

- K kategóriájú állandó fordulatszámú motorok: 2009. december 31. után a 19 kW ≤ P < 37 kW teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3c. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IIIB. SZAKASZBAN (L, M, N és P MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

- L: 2009. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 130 kW ≤ P ≤ 560 kW teljesítményű motorok esetében,

- M: 2010. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 75 kW ≤ P < 130 kW teljesítményű motorok esetében,

- N: 2010. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - az 56 kW ≤ P < 75 kW teljesítményű motorok esetében,

- P: 2011. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 37 kW ≤ P < 56 kW teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3d. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IV. SZAKASZBAN (Q és R MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

- Q: 2012. december 31. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - a 130 kW ≤ P ≤ 560 kW teljesítményű motorok esetében,

- R: 2013. szeptember 30. után - az állandó fordulatszámú motorok kivételével - az 56 kW ≤ P < 130 kW teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.6. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3e. A BELVÍZI HAJÓKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN (V MOTORKATEGÓRIÁK)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

- V1:1: 2005. december 31. után a legalább 37 kW teljesítményű és hengerenként 0,9 liternél kisebb hengerűrtartalmú motorok esetében,

- V1:2: 2005. június 30. után a hengerenként legalább 0,9 liter, de 1,2 liternél kisebb hengerűrtartalmú motorok esetében,

- V1:3: 2005. június 30. után a hengerenként legalább 1,2 liter, de 2,5 liternél kisebb hengerűrtartalmú és 37 kW ≤ P < 75 kW teljesítményű motorok esetében,

- V1:4: 2006. december 31. után a hengerenként legalább 2,5 liter, de 5 liternél kisebb hengerűrtartalmú motorok esetében,

- V2: 2007. december 31. után a hengerenként legalább 5 liter hengerűrtartalmú motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3f. VASÚTI MOTORKOCSIKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

- RC A: 2005. június 30. után a 130 kW-nál nagyobb teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3g. VASÚTI MOTORKOCSIKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIB. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

- RC B: 2010. december 31. után a 130 kW-nál nagyobb teljesítményű motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3h. MOZDONYOKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

- RL A: 2005. december 31. után a 130 kW ≤ P ≤ 560 kW teljesítményű motorok esetében

- RH A: 2007. december 31. után az 560 kW < P teljesítményű motorok esetében

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az említett motortípusokra és -családokra, ha a motor megvásárlására 2004. május 20. előtt kötöttek szerződést, és feltéve, hogy a motort az adott mozdonykategóriára vonatkozó időpont után legfeljebb két évvel forgalomba hozzák.

3i. MOZDONYOKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIB. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

- R B: 2010. december 31. után a 130 kW-nál nagyobb teljesítményű motorok esetében

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az említett motortípusokra és -családokra, ha a motor megvásárlására 2004. május 20. előtt kötöttek szerződést, feltéve, hogy a motort az adott mozdonykategóriára vonatkozó időpont után legfeljebb két évvel forgalomba hozzák.

4. FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSI IDŐPONTJA

Az alábbiakban megadott határidők után, a harmadik országokba kivitelre került gépek és motorok kivételével, a tagállamok csak akkor engedélyezik motorok forgalomba hozatala, adott esetben, és forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e már építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, és ha a motor a 2. és 3. bekezdésben meghatározott kategóriák egyikének megfelelően jóváhagyott.

I. szakasz

- A kategória: 1998. december 31.

- B kategória: 1998. december 31.

- C kategória: 1999. március 31.

II. szakasz

- D kategória: 2000. december 31.

- E kategória: 2001. december 31.

- F kategória: 2002. december 31.

- G kategória: 2003. december 31.

Mindazonáltal valamennyi kategóriára vonatkozóan a tagállamok két évvel elhalaszthatják a fent előírt határidőket azon motorok tekintetében, amelyek gyártási időpontja az említett határidők előtti.

Az I. szakasz motorjaira adott engedély érvényessége megszűnik a II. szakasz kötelező alkalmazásának időpontjában.

4a. A 7a. cikk, valamint a 9. cikk (3g) és (3h) bekezdésének sérelme nélkül az alábbiakban említett időpontokat követően - a harmadik országba történő kivitelre szánt gépek, berendezések és motorok kivételével - a tagállamok csak akkor engedélyezik a motorok forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy azok be vannak-e építve gépekbe vagy berendezésekbe, vagy sem, ha azok teljesítik ezen irányelv követelményeit, valamint ha a motor jóváhagyása a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kategóriák egyikével összhangban történik.

IIIA. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

- H kategória: 2005. december 31.

- I kategória: 2006. december 31.

- J kategória: 2007. december 31.

- K kategória: 2006. december 31.

IIIA. szakasz, belvízi hajók motorjai

- V1:1 kategória: 2006. december 31.

- V1:2 kategória: 2006. december 31.

- V1:3 kategória: 2006. december 31.

- V1:4 kategória: 2008. december 31.

- V2 kategóriák: 2008. december 31.

IIIA. szakasz, állandó fordulatszámú motorok

- H kategória: 2010. december 31.

- I kategória: 2010. december 31.

- J kategória: 2011. december 31.

- K kategória: 2010. december 31.

IIIA. szakasz, vasúti motorkocsik motorjai

- RC A kategória: 2005. december 31.

IIIA. szakasz, mozdonymotorok

- RL A kategória: 2006. december 31.

- RH A kategória: 2008. december 31.

- P kategória: 2012. december 31.

IIIB. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

- L kategória: 2010. december 31.

- M kategória: 2011. december 31.

- N kategória: 2011. december 31.

- P kategória: 2012. december 31.

IIIB. szakasz, vasúti motorkocsik motorjai

- RC B kategória: 2011. december 31.

IIIB. szakasz, mozdonymotorok

- R B kategória: 2011. december 31.

IV. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

- Q kategória: 2013. december 31.

- R kategória: 2014. szeptember 30.

Minden egyes kategória esetében az említett időpontnál korábbi gyártási időponttal rendelkező motorok vonatkozásában a fenti követelmények betartását két évvel el kell halasztani.

A kibocsátási határértékek egy szakaszára megadott engedély a határértékek következő szakaszának kötelező hatálybalépésével lejár.

A tagállamok valamely eredetiberendezés-gyártó megkeresésére, az első albekezdéstől való eltérésként, engedélyezhetik a IIIa. szakasz szerinti kibocsátási határértékeknek megfelelő motorok forgalomba hozatalát, feltéve hogy az említett motorokat potenciálisan robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt, nem közúti mozgó gépekbe szándékoznak beépíteni, a 2014/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározottak szerint ( 3 ).

A gyártóknak bizonyítaniuk kell a jóváhagyó hatóság részére, hogy e motorokat kizárólag olyan nem közúti mozgó gépekbe építik be, amelyek megfelelnek az említett irányelvben meghatározott követelményeknek. Az említett motorokat a "kizárólag [az eredetiberendezés-gyártó neve] által gyártott gépben való használatra szánt motor" feliratot, valamint a vonatkozó eltérésre történő egyedi hivatkozást tartalmazó címkével kell ellátni, amelyet közvetlenül az I. melléklet 3. szakaszában előírt kötelező jelölés mellett kell elhelyezni.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok megadhatják az EU-típusjóváhagyást az olyan, RLL kategóriájú, 2 000 kW-nál nagyobb legnagyobb hasznos teljesítményű motorokra is, amelyek nem felelnek meg a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek, amennyiben az említett motorokat olyan mozdonyokba építik be, amelyek kizárólag műszakilag izolált 1 520 mm-es vasúti hálózaton közlekednek, és engedélyezhetik ilyen motorok forgalomba hozatalát. Ezeknek a motoroknak meg kell felelniük legalább azoknak a kibocsátási határértékeknek, amelyeket az említett motorok forgalomba hozatalához 2011. december 31-én teljesíteni kellett.

4b. A IIIA., IIIB. ÉS IV. SZAKASZ HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK JELÖLÉSE

Az I. melléklet 4.1.2.4., 4.1.2.5. és 4.1.2.6. szakaszának táblázatában meghatározott határértékeket az e cikk (4) bekezdésében megállapított időpont előtt teljesítő motortípusok vagy motorcsaládok esetében a tagállamok különleges címke vagy jelölés alkalmazását engedélyezik, amelyből kiderül, hogy az érintett berendezés a megállapított időpontok előtt teljesíti az előírt határértékeket.

9a cikk

Határidők - Külső gyújtású motorok

1. OSZTÁLYOZÁS

Zen irányelv alkalmazásában a külső gyújtású motorokat a következő osztályokba kell sorolni:

S fő osztály ≤ 19 kW hasznos teljesítményű kismotorok

Az S fő osztály két kategóriára oszlik:

H : kézi gépekhez való motorok

N : nem kézi gépekhez való motorok

2. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MEGADÁSA

2004. augusztus 11-e után a tagállamok nem tagadhatják meg egy KGY motortípussal vagy motorcsaláddal kapcsolatban a típusjóváhagyás megadását, illetve a VII. mellékletben említett okirat kiállítását, és nem szabhatnak meg további típus-jóváhagyási követelményeket azon nem közúti mozgó gépek és berendezések légszennyező kibocsátása tekintetében, amelyekbe motort építettek be, ha a motor a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása tekintetében megfelel az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

3. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS I. LÉPCSŐ

A tagállamok 2004. augusztus 11-e után elutasítják az egy adott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás és a VII. mellékletben említett okiratok kiállítását, továbbá elutasítanak minden olyan nem közúti mozgó gépre vonatkozó típusjóváhagyást, amelybe motor van beépítve, ha a motor nem teljesíti az ebben az irányelvben előírt követelményeket, a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása pedig nem felel meg az I. melléklet 4.2.2.1. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek.

4. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS II. LÉPCSŐ

A tagállamok elutasítják az egy adott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás és a VII. mellékletben említett okiratok kiállítását, továbbá elutasítanak minden olyan nem közúti mozgó gépre vonatkozó típusjóváhagyást, amelybe motor van beépítve:

2004. augusztus 1-je után az SN:1 és SN:2 osztályú motorok esetében,

2006. augusztus 1-je után az SN:4 osztályú motorok esetében,

2007. augusztus 1-je után az SH:1, SH:2 és SN:3 osztályú motorok esetében,

2008. augusztus 1-je után az SH:3 osztályú motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben előírt követelményeket, a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása pedig nem felel meg az I. melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek.

5. FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSÁNAK IDŐPONTJAI

Hat hónappal a (3) és (4) bekezdésben az érintett kategóriájú motorokra meghatározott időpontokat követően - a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt gépek és motorok kivételével - a tagállamok csak akkor engedélyezik a motorok forgalomba hozatalát, ha azok teljesítik ezen irányelv követelményeit, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve a gépekbe.

6. A II. LÉPCSŐ HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK CÍMKÉZÉSE

Azon motortípusok vagy motorcsaládok esetében, amelyek az e cikk 4. pontjában megállapított időpontok előtt megfelelnek az I. melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek, a tagállamok különleges címkézést és jelölést engedélyeznek, amely mutatja, hogy a szóban forgó berendezés a megállapított időpont előtt teljesíti az előírt határértékeket.

7. MENTESSÉGEK

A következő gépek mentesülnek a II. lépcső kibocsátási határértékeire vonatkozó követelmények végrehajtásának időpontja alól az e kibocsátási határértékek hatálybalépését követő három éves időtartamra. E három évben az I. lépcső kibocsátási határértékeire vonatkozó követelményeket továbbra is alkalmazni kell:

-

kézi láncfűrész : az EN ISO 11681-1 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet fűrészlánccal fa vágására tervezték, két kézzel tartható, a motor lökettérfogata pedig meghaladja a 45 cm3-t,

-

felső fogantyúval ellátott gép (például kézi fúrógépek vagy famegmunkáló láncfűrészek) : az ISO 11681-2 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelynek a felső részén fogantyú van, és furatok fúrására vagy láncfűrésszel favágásra tervezték,

-

kézi bozótvágó belsőégésű motorral : kézi készülék, amely olyan fémből vagy műanyagból készült forgó késsel van felszerelve, amely a gyom, bozót, fiatal fa és hasonló növényzet vágására szolgál. Az EN ISO 11806 szabványnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy többféle helyzetben - vízszintesen vagy fejjel lefelé - is működtethető legyen, a motor lökettérfogata pedig meghaladja a 40 cm3-t,

-

kézi sövénynyíró olló : az EN 774 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet sövény vagy bozót vágására tervezték egy késsel, illetve több, két irányba járó késsel,

-

nagy teljesítményű kézi vágókészülék belsőégésű motorral : az EN 1454 szabványnak megfelelő, forgó acélkéssel felszerelt kézi készülék kemény anyagok - kő, aszfalt, beton vagy acél - vágására, 50 cm3-t meghaladó lökettérfogattal, és

-

nem kézi, vízszintes tengelyű, SN:3 osztályú motor : csak olyan nem kézi, SN:3 osztályú vízszintes tengelyű motorok, amelyek teljesítménye legfeljebb 2,5 kW, s főleg kiválasztott ipari célokra használják őket, beleértve a talajművelő gépeket, a tárcsás vágókészülékeket, a pázsitlazító gépeket és a generátorokat is.

Az első albekezdéstől függetlenül a felső fogantyúval ellátott gépek kategóriáján belül az ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető sövénynyíró ollók és felső fogantyúval ellátott, famegmunkáló láncfűrészek esetében, amelyekbe SH:2 vagy SH:3 osztályú motort építettek be, a mentesség időszaka 2013. július 31-ig meghosszabbodik.

8. A NEM KÖTELEZŐ VÉGREHAJTÁS ELHALASZTÁSA

Az összes kategória esetében a tagállamok két évvel elhalaszthatják a (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott időpontokat azon motorok tekintetében, amelyeknek a gyártási időpontja megelőzi az említett időpontokat.

10. cikk

Mentesség és alternatív eljárások

(1) A 8. cikk (1) és (2) bekezdésének, a 9. cikk (4) bekezdésének, valamint a 9a. cikk (5) bekezdésének követelményeit nem kell alkalmazni a következőkre:

- a fegyveres testületek általi használatra szánt motorok,

- az (1a) és (2) bekezdéssel összhangban kivételt képező motorok,

- az elsődlegesen mentőcsónakok leeresztésére és felhúzására szánt gépekben használt motorok,

- az elsődlegesen parti indítású hajók indítására és visszahúzására szánt gépekben használt motorok.

(1a) A 7a. cikk, valamint a 9. cikk (3g) és (3h) bekezdésének sérelme nélkül, a cseremotoroknak - a vasúti motorkocsik, a mozdonyok és a belvízi hajók meghajtó motorjai kivételével - azokat a határértékeket kell teljesíteniük, amelyeket a lecserélendő motornak az eredeti forgalomba hozatalakor teljesítenie kellett.

(1b) A 9. cikk (3 g), (3i) és (4a) bekezdésétől eltérve a tagállamok a vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt következő motorok forgalomba hozatalát engedélyezhetik:

a) a III A szakasz szerinti határértékeknek megfelelő cseremotorok, amennyiben azok vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt olyan motorok helyettesítésére szolgálnak, amelyek

i. nem teljesítik a III A szakasz szerinti szabványt; vagy

ii. teljesítik a III A szakasz szerinti szabványt, de nem teljesítik a III B szakasz szerinti szabványt;

b) a III A szakasz szerinti határértékeknek meg nem felelő cseremotorok, amennyiben azok vezérlés nélküli, önálló mozgásra képtelen vasúti motorkocsikban használt motorok helyettesítésére szolgálnak, feltéve, hogy a kérdéses cseremotor legalább azoknak a szabványoknak megfelel, mint az ugyanilyen típusú, meglévő vasúti motorkocsikban használt motorok;

E bekezdés értelmében csak abban az esetben adható engedély, ha a tagállam jóváhagyó hatósága meggyőződött arról, hogy az adott vasúti motorkocsi vagy mozdony vonatkozásában alkalmazandó legújabb kibocsátási szint követelményeinek megfelelő cseremotor használata jelentős technikai nehézségekkel fog járni.

(1c) Az (1a) és (1b) bekezdés hatálya alá eső motorokhoz hozzátűzik a "CSEREMOTOR" megnevezést tartalmazó, a vonatkozó eltérésre egyértelműen utaló címkét.

(1d) A Bizottság értékeli az (1b) bekezdés környezeti hatásait, és az annak való megfelelés tekintetében felmerülő lehetséges technikai nehézségeket. A Bizottság ezen értékelésre tekintettel 2016. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1b) bekezdés felülvizsgálatáról, amelyhez szükség esetén - az említett bekezdés alkalmazásának befejező időpontját feltüntető - jogalkotási javaslatot csatol.

(2) A gyártó kérésére minden tagállam felmentést adhat egy kifutott sorozat még raktáron lévő motorjaira, vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gépekre motorjaik tekintetében a 9. cikk (4) bekezdésben megadott forgalombahozatali határidő(k) betartása alól, az alábbi feltételek mellett:

- a gyártónak kérelmet kell benyújtania annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához, amely a szóban forgó motortípus(oka)t vagy motorcsaládo(ka)t jóváhagyta, még a határidő(k) lejárta előtt,

- a gyártó kérelméhez csatolni kell azoknak a motoroknak a 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott jegyzékét, amelyek nem kerülnek forgalomba hozatalra a határidő(kö)n belül; olyan motorok esetében, amelyek első ízben kerülnek ennek az irányelvnek a hatálya alá, a gyártónak annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához kell a kérelmet benyújtania, amelyben a motorokat tárolják,

- a kérelemben meg kell adni az alapjául szolgáló műszaki és/vagy gazdasági indokokat,

- a motoroknak egy olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak kell megfelelniük, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes vagy amelyre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség előírva, de amelyeket a határidő(k)nek megfelelően gyártottak,

- a motorok csak olyanok lehetnek, amelyeket az adott határidő(k) lejárta előtt fizikailag a Közösségen belül tároltak,

- az egyes tagállamokban az e mentesség alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok legnagyobb száma nem lehet nagyobb, mint a tagállamban az előző év során forgalmazott összes érintett típusú új motor 10 %-a,

- ha a tagállam elfogadja a kérelmet, akkor egy hónapon belül meg kell küldenie a többi tagállam jóváhagyó hatóságainak a gyártónak adott mentesség részleteit és indokait,

- az ezen cikk alapján mentességet adó tagállam felel annak biztosításáért, hogy a gyártó vonatkozó kötelezettségének eleget tesz,

- a jóváhagyó hatóság minden szóban forgó motorra kiad egy különleges bejegyzéssel ellátott megfelelőségi igazolást; adott esetben egy, az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum használható,

- a tagállamok minden évben megküldik a Bizottságnak a megadott mentességek indoklást is tartalmazó jegyzékét.

Ez a lehetőség 12 hónapra korlátozódik, attól az időponttól számítva, amikor a motorokra először vonatkoztak a forgalombahozatali határidők.

(3) A 9a cikk (4) és (5) bekezdése követelményeinek teljesítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói tekintetében három évvel el kell halasztani.

(4) A 9a cikk (4) és (5) bekezdésének követelményei helyébe a legfeljebb 25 000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében az I. lépcső megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a szóban forgó különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző.

(5) A motorokat a XIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban "rugalmas végrehajtási eljárás" szerint is forgalomba lehet hozni.

(6) A (2) bekezdést a belvízi hajókba beépítendő meghajtó motorokra nem kell alkalmazni.

(7) A tagállamok engedélyezik az I. melléklet 1. pontja A.i., A.ii. és A.v. alpontjában meghatározott motoroknak a XIII. melléklet rendelkezései szerinti rugalmas végrehajtási eljárással történő forgalomba hozatalát.

(8) A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy a gyapotszedő gépekbe beépített motorok tekintetében nem alkalmazzák ezt az irányelvet.

11. cikk

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

(1) A típusjóváhagyást megadó tagállam, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, még a típusjóváhagyás megadása előtt, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, megtették-e a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelősége hatékony ellenőrzésének biztosítására.

(2) A tagállam, amely megadott egy típusjóváhagyást, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, hogy az 1. bekezdésben említett intézkedések továbbra is megfelelőek, és hogy minden ennek az irányelvnek megfelelő típus-jóváhagyási számot viselő legyártott motor továbbra is megegyezik a jóváhagyott motortípus vagy -család típusbizonyítványában és mellékleteiben szereplő leírással.

12. cikk

A jóváhagyott típusnak vagy családnak való megfelelőség hiánya

(1) Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott típussal vagy családdal, ha eltérések találhatók a típusbizonyítványban és/vagy az információs csomagban szereplő adatokhoz képest, és ha ezeket az eltéréseket a típusjóváhagyást megadó tagállam nem engedélyezte az 5. cikk (3) bekezdése alapján.

(2) Ha egy, a típusjóváhagyást megadó tagállam úgy találja, hogy egy megfelelőségi igazolással ellátott, vagy egy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott típusnak vagy családnak, megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a gyártás alatt álló motorok ismét megegyezzenek a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ennek a tagállamnak a jóváhagyó hatóságai értesítik a többi tagállam hatóságait a megtett intézkedésekről, amelyek szükség esetén egészen a típusjóváhagyás visszavonásáig terjedhetnek.

(3) Ha egy tagállam bizonyítja, hogy a típus-jóváhagyási számot viselő motorok nem egyeznek meg a jóváhagyott típussal vagy családdal, kérheti a típusjóváhagyást megadó tagállamtól annak ellenőrzését, hogy a gyártás alatt álló motorok megegyeznek-e a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ezt az eljárást a kérés kelte utáni hat hónapon belül le kell folytatni.

(4) A tagállamok jóváhagyó hatóságai egy hónapon belül értesítik egymást minden típusjóváhagyás-visszavonásról és az intézkedés okairól.

(5) Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam vitatja a bejelentett megfelelőségi hiányosságot, a tagállamoknak törekedniük kell a vita rendezésére. A Bizottságot tájékoztatni kell, és ha szükséges, az megfelelő konzultációkat tart a megegyezés érdekében.

13. cikk

A munkavállalók védelmére vonatkozó követelmények

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy a Szerződés gondos figyelembevétele mellett olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyeket az ezen irányelvben említett gépeket használó munkavállalók védelmének biztosítása tekintetében szükségesnek tartanak, feltéve hogy ez nincs hatással a szóban forgó motorok forgalomba hozatalára.

14. cikk

A Bizottság elfogadja a mellékleteknek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükséges módosításokat, az I. melléklet 1., 2.1-2.8. és 4. szakaszában megállapított előírások kivételével.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

14a. cikk

A Bizottság megvizsgálja a II. lépcső követelményeinek teljesítése során lehetséges műszaki nehézségeket a motorok bizonyos rendeltetéseivel kapcsolatban, különösen olyan mozgó gépi berendezésekkel kapcsolatban, amelyekbe SH:2 és SH:3 osztályú motorokat építettek be. Amennyiben a Bizottság vizsgálata megállapítja, hogy műszaki okokból egyes mozgó gépi berendezések, különösen az ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motorok nem tudják határidőre teljesíteni a megállapított követelményeket, akkor 2003. december 31-ig jelentést nyújt be, amely e gépi berendezésekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat tartalmaz a 9a. cikk (7) bekezdésében említett időszak meghosszabbítására és/vagy a további eltérésekre, amelynek időtartama a kivételes körülményektől eltekintve nem haladja meg az öt évet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

15. cikk

A bizottság

(1) A Bizottság munkáját a gépjármű-ágazatban a kereskedelem technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság (továbbiakban: a bizottság) támogatja.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

16. cikk

Jóváhagyó hatóságok és műszaki szolgálatok

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azon jóváhagyó hatóságok és a műszaki szolgálatok nevét és címét, amelyek felelősek ezen irányelv alkalmazásáért. A bejelentett szolgálatoknak meg kell felelniük a 92/53/EGK irányelv 14. cikkében meghatározott követelményeknek.

17. cikk

Átültetés a hazai jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1998. június 30-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

19. cikk

A kibocsátási határértékek további csökkentése

Az Európai Parlament és a Tanács a 2000. év végéig határoz egy, a kibocsátási határértékek további csökkentésére vonatkozó javaslatról, melyet a Bizottság 1999 vége előtt nyújt be, és amely figyelembe veszi a kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott légszennyező anyagok szabályozására világszerte rendelkezésre álló technikákat és a levegőminőség helyzetét.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

A mellékletek jegyzéke

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK, A MOTOR JELÖLÉSEI, MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA, A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK, AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

1. HATÁLY

Ezen irányelvet a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe beépítendő motorokra, valamint a közúti személy- vagy teherszállításra szánt járművekbe beépítendő segédmotorokra kell alkalmazni.

Ezen irányelvet nem kell alkalmazni az alábbiak hajtására szolgáló motorokra:

- a 70/156/EGK ( 4 ) és a 92/61/EGK ( 5 ) irányelvben meghatározott járművek,

- a 74/150/EGK ( 6 ) irányelvben meghatározott mezőgazdasági traktorok.

Továbbá ahhoz, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozzanak, a motorokat az alábbi különleges követelményeket kielégítő gépekbe kell beépíteni:

A. úton vagy út nélküli terepen való mozgásra vagy mozgatásra szánt és alkalmas gép, amely:

i. olyan kompressziós gyújtású motorral van felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye legalább 19 kW, de 560 kW-nál nem nagyobb, és amely inkább váltakozó fordulatszámon, mint egy meghatározott állandó fordulatszámon jár; vagy

ii. olyan kompressziós gyújtású motorral van felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye legalább 19 kW, de 560 kW-nál nem nagyobb, és amely állandó fordulatszámon jár. A határértékeket csak 2006. december 31-től kell alkalmazni; vagy

iii. olyan benzinüzemű, szikragyújtású motorral van felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye 19 kW-nál nem nagyobb; vagy

iv. olyan motorokkal van felszerelve, amelyeket vasúti motorkocsik meghajtására terveztek, amelyek kifejezetten áruk és/vagy utasok szállítására tervezett önjáró, sínen futó járművek; vagy

v. olyan motorokkal van felszerelve, amelyeket mozdonyok meghajtására terveztek, amelyek áruk, utasok és egyéb felszerelés szállítására szolgáló kocsik mozgatására vagy hajtására tervezett sínen futó berendezés önjáró elemei, amelyeket azonban nem terveztek vagy szántak áru, utasok (a mozdonyt működtetőkön kívül) vagy egyéb felszerelés szállítására. Bármilyen segédmotor vagy a síneken történő karbantartási, építési munka végrehajtására tervezett berendezés hajtására szánt motor nem ezen alpont alá tartozik, hanem az A. pont i. alpontja alá.

Az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:

B. hajók, a belvízi forgalomra szánt hajók kivételével;

D. légi járművek;

E. szabadidős járművek, mint például

- motoros szánok,

- terepjáró motorkerékpárok,

- kétéltű járművek.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ennek az irányelvnek alkalmazásában:

2.1.

kompressziós gyújtású (KGy) motor: olyan motor, amely a kompressziós gyújtás elvén működik (pl. dízelmotor);

2.2.

gáz-halmazállapotú szennyező anyagok: a szén-monoxid, a szénhidrogének (C1:H1,85 arány feltételezésével) és nitrogén-oxidok, ez utóbbiakat nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.3.

szilárd halmazállapotú szennyező anyagok (légszennyező részecskék): mindazon anyagok, amelyek egy kompressziós gyújtású motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;

2.4.

hasznos teljesítmény: az az "EGK kW"-ban kifejezett teljesítmény, amely fékpadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén vehető le, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, a 80/1269/EGK irányelvben ( 7 ) meghatározott EGK-módszer szerint mérve, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele ( 8 ), továbbá be kell tartani az előírt vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz az ebben az irányelvben meghatározott referencia-tüzelőanyagot kell használni;

2.5.

névleges fordulatszám: a regulátor által megengedett legnagyobb fordulatszám teljes terhelésnél, a gyártó adatai szerint;

2.6.

százalékos terhelés: a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték hányada egy motorfordulatszámnál;

2.7.

legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám: az a motorfordulatszám, amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó adatai szerint;

2.8.

közbenső fordulatszám: az a motorfordulatszám, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:

- olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által megadott maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60 %-a és 75 %-a közé esik,

- ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a,

- ha a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75 %-a,

- a G1 ciklus szerint vizsgált motorok esetében a közbenső fordulatszám a legnagyobb névleges fordulatszám 85 %-a (lásd a IV melléklet 3.5.1.2. pontját);

2.8. a.

legalább 100 m3 térfogat: a belvízi forgalomra szánt hajó tekintetében annak térfogata az LxBxT képlet alapján kerül kiszámításra, ahol "L" a hajótest maximális hossza a kormánylapát és az előárboc nélkül, "B" a hajótest maximális szélessége méterben, a héjlemezelés külső szélétől mérve (a lapátkerekek, dörzsfák stb. kivételével), "T" pedig a hajótest vagy a hajógerinc legalsó pontja és a maximális merülési vonal közötti függőleges távolság;

2.8. b.

érvényes hajózási vagy biztonsági engedély:

a) a módosított, életbiztonság a tengeren tárgyú 1974-es nemzetközi egyezménynek (SOLAS) való megfelelőséget tanúsító vagy ezzel egyenértékű bizonyítvány, vagy

b) a módosított, merülésvonalakról szóló 1966-os nemzetközi egyezménynek való megfelelőséget tanúsító vagy ezzel egyenértékű bizonyítvány, valamint a módosított, hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, 1973-as nemzetközi egyezménynek (MARPOL) való megfelelőséget tanúsító IOPP-bizonyítvány;

2.8. c.

gátló berendezés: olyan berendezés, amely működési változókat mér, érzékel vagy azokra válaszol, abból a célból, hogy a szennyezőanyag-kibocsátást szabályzó rendszer bármely elemének működését vagy funkcióját aktiválja, modulálja, késleltesse vagy deaktiválja, úgy, hogy a szabályzó rendszer hatékonyságát csökkenti a nem közúti mozgó gép vagy berendezés normál használata során tapasztalt körülmények között, hacsak az ilyen berendezés használata az alkalmazott szennyezőanyag-kibocsátás tanúsítási vizsgálatban alapvetően nem szerepel;

2.8. d.

irracionális kibocsátás-csökkentési stratégia: bármely olyan stratégia vagy intézkedés, amely a nem közúti mozgó gép vagy berendezés normál használati körülmények közötti működésekor a kibocsátás-csökkentő rendszer hatékonyságát a megfelelő szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálati eljárásokban elvárt szint alá csökkenti;

2.9.

beállítható paraméter: az összes fizikailag beállítható készülék, rendszer vagy szerkezeti elem, amely a kibocsátási vizsgálat vagy szokásos működés közben befolyásolhatja a kibocsátást vagy a motor teljesítményét;

2.10.

utókezelés: a kipufogógázok átvezetése olyan készüléken vagy rendszeren, amely arra szolgál, hogy a légkörbe bocsátás előtt kémiailag vagy fizikailag megváltoztassa a gázokat;

2.11.

külső gyújtású (KGY) motor: olyan motor, amelyik a külső gyújtás elvén működik;

2.12.

kibocsátáscsökkentő segédberendezés: az a berendezés, amelyik érzékeli a motor működési paramétereit annak érdekében, hogy a paramétereknek megfelelően módosítsa a kibocsátáscsökkentő berendezés egységeinek működését;

2.13.

kibocsátáscsökkentő berendezés: olyan berendezés, rendszer vagy szerkezeti elem, amelyik vezérli vagy csökkenti a kibocsátást;

2.14.

tüzelőanyag-ellátó rendszer: a tüzelőanyag adagolásában és keverésében szerepet játszó alkatrészek;

2.15.

segédmotor: az a gépjárműbe vagy gépjárműre szerelt motor, amelyik nem vesz részt a jármű meghajtásában;

2.16.

az üzemmód időtartama: az előző üzemmód fordulatszámának és/vagy nyomatékának a vége vagy az előkészítési fázis és a következő fázis kezdete közötti idő. Ez magában foglalja a fordulatszám és/vagy a nyomaték változásának idejét, valamint az egyes üzemmódok kezdetén a stabilizálódást;

2.17.

vizsgálati ciklus: vizsgálati pontok sorozata, melyek mindegyikéhez egy meghatározott fordulatszám és nyomaték tartozik, amelyet a motornak követnie kell állandósult üzemmódban (NRSC-vizsgálat) vagy tranziens működési körülmények között (NRTC-vizsgálat);

2.18. jelölések és rövidítések:

2.18.1. A vizsgálati paraméterek jelölései Jelölés Mértékegység Meghatározás A/Fst - Sztöchiometrikus levegő/üzemanyag arány AP m2 Izokinetikus mintavételi próba keresztmetszeti területe AT m2 Kipufogócső keresztmetszeti területe Aver Súlyozott átlagos értékek: m3/h - térfogatáram kg/h - tömegáram C1 - 1 szénnel egyenértékű szénhidrogén Cd - Az SSV kifolyási tényezője Conc ppm Koncentráció (az összetevőt jelölő indexszel) Concc ppm Háttérkorrekciós koncentráció Concd ppm A hígító levegőben mért szennyező anyag koncentrációja Conce ppm A hígított kipufogógázban mért szennyező anyag koncentrációja d m Átmérő DF - Hígítási tényező fa - Laboratórium atmoszferikus tényező GAIRD kg/h Beszívott levegő tömegáramlási sebessége száraz alapon GAIRW kg/h Beszívott levegő tömegárama nedves alapon GDILW kg/h Hígító levegő tömegárama nedves alapon GEDFW kg/h Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon GEXHW kg/h Kipufogógáz tömegárama nedves alapon GFUEL kg/h Üzemanyag tömegárama GSE kg/h Mintavételezett kipufogógáz tömegárama GT cm3/min Keresőgáz térfogatárama GTOTW kg/h Hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon Ha g/kg Beszívott levegő abszolút nedvességtartalma Hd g/kg Hígító levegő abszolút nedvességtartalma HREF g/kg Abszolút nedvességtartalom referenciaértéke (10,71 g/kg) i - Egyedi módot jelölő index (NRSC-vizsgálat esetén) vagy pillanatnyi érték (NRTC-vizsgálat esetén) KH - Nedvességtartalom korrekciós tényező NOx esetén Kp - Nedvességtartalom korrekciós tényező részecskék esetén KV - CFV kalibráció függvény KW, a - Szárazról nedvesre korrekciós tényező a beszívott levegő esetén KW, d - Szárazról nedvesre korrekciós tényező a hígító levegőre vonatkozóan KW, e - Szárazról nedvesre korrekciós tényező a hígított kipufogógázra vonatkozóan KW, r - Szárazról nedvesre korrekciós tényező a nyers kipufogógázra vonatkozóan L % A vizsgálati fordulatszámon mért nyomaték százalékos aránya a maximális nyomatékhoz képest Md mg Az összegyűjtött hígító levegő részecskemintájának tömege MDIL kg A részecske mintavételező szűrőkön átjutott hígító levegőminta tömege MEDFW kg A egyenértékű hígított kipufogógáz tömege a ciklus során MEXHW kg A ciklus során átáramló összes kipufogógáz tömege Mf mg Összegyűjtött részecskeminta tömege Mf, p mg Az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskeminta tömege Mf, b mg A kiegészítő szűrőn összegyűjtött részecskeminta tömege Mgas g A gáz-halmazállapotú szennyező anyag összes tömege a ciklus során MPT g A részecskék összes tömege a ciklus során MSAM kg A részecske-mintavételező szűrőkön átmenő hígított kipufogóminta tömege MSE kg A kipufogógáz-minta tömege a ciklus során MSEC kg A másodlagos hígító levegő tömege MTOT kg A kétszeresen hígított kipufogógáz összes tömege a ciklus során MTOTW kg A hígító alagúton a ciklus alatt átáramló hígított kipufogógáz összes tömege nedves alapon MTOTW, I kg A hígító alagúton átáramló hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege nedves alapon mass g/h A szennyezőanyag-kibocsátások tömegáramát (sebességét) jelölő index NP - A PDP ciklus alatti összes fordulatának a száma Nref min-1 Referenciamotor-fordulatszám NRTC-vizsgálat esetén Nsp s-2 A motorfordulatszám deriváltja P kW Korrigálatlan fékpadi teljesítmény, p1 kPa Nyomásesés az atmoszférikus nyomáshoz képest a PDP szivattyú bemeneténél PA kPa Abszolút nyomás Pa kPa A motor beszívott levegőjének telítési gőznyomása (ISO 3046: psy= PSY vizsgálati környezet) PAE kW A vizsgálat során felszerelt, e melléklet 2.4. bekezdése által szükségessé nem tett segédberendezések által felvett összes bejelentett teljesítmény PB kPa Teljes atmoszferikus nyomás (ISO 3046: Px= PX Helyszíni környezeti teljes nyomás Py= PY Vizsgálati környezet teljes nyomás) Pd kPa A hígító levegő telítési gőznyomása PM kW Maximális teljesítmény a vizsgálati fordulatszámon a vizsgálati körülmények között (lásd a VII. melléklet 1. függelékét) Pm kW A próbapadon mért teljesítmény Ps kPa Száraz atmoszferikus nyomás q - Hígítási arány Qs m3/s CVS térfogatárama r - Az SSV torok és a bemeneti keresztmetszet abszolút, statikus nyomásának aránya r m3/s Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területeinek aránya Ra % A beszívott levegő relatív nedvességtartalma Rd % A hígító levegő relatív nedvességtartalma Re - Reynolds-szám Rf - FID reakció tényező T K Abszolút hőmérséklet t s Mérési idő Ta K A beszívott levegő abszolút hőmérséklete TD K Abszolút harmatpont-hőmérséklet Tref K Az égési levegő referenciahőmérséklete: (298 K) Tsp N.m Az átmeneti ciklus megkívánt nyomatéka t10 s Időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 10 %-ának kijelzéséig eltelik t50 s Időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 50 %-ának kijelzéséig eltelik t90 s Időtartam (késedelem), amely ugrásfüggvény bemenőjel után a végérték 90 %-ának kijelzéséig eltelik Δti s A pillanatnyi CFV áramra vonatkozó időintervallum V0 m3/rev A PDP térfogatárama az adott körülmények között Wact kWh Az NRTC ciklus tényleges munkavégzése WF - Súlyozási tényező WFE - Tényleges súlyozási tényező X0 m3/rev A PDP térfogatáram kalibrációs függvénye ΘD kg.m2 Az örvényáramú fékpad forgó tömegeinek a tehetetlenségi nyomatéka ß - Az SSV torok átmérő, d, aránya a bemeneti cső belső átmérőjéhez λ - Relatív levegő/üzemanyag (A/F) arány, a tényleges A/F osztva a sztöchiometrikus A/F-fel ρEXH kg/m3 A kipufogógáz sűrűsége

2.18.2. Kémiai összetevők jelölései CH4 Metán C3H 8 Propán C2H6 Etán CO Szén-monoxid CO2 Szén-dioxid DOP Di-oktilftalát H2O Víz HC Szénhidrogének NOx Nitrogén-oxidok NO Nitrogén-oxid NO2 Nitrogén-dioxid O2 Oxigén PT Részecskék PTFE Politetrafluor-etilén

2.18.3. Rövidítések CFV Kritikus áramlás légtorok CLD Kemilumineszcenciális detektor CI Kompressziós gyújtás FID Lángionizációs detektor FS Teljes skála HCLD Fűtött kemilumineszcenciális detektor HFID Fűtött lángionizációs detektor NDIR Nem diszperzív infravörös gázanalizátor NG Földgáz NRSC Nem közúti állandósult állapotú ciklus NRTC Nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklus PDP Térfogat-kiszorításos szivattyú SI Szikragyújtás SSV Szubszonikus légtorok

3. A MOTOR JELÖLÉSEI

3.1. Az ezen irányelvnek megfelelően jóváhagyott kompressziós gyújtású motorokon fel kell tüntetni:

3.1.1.

a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

3.1.2.

a motor típusa, a motorcsalád (ha van) és egy egyedi motorazonosító szám;

3.1.3.

az EK-típusjóváhagyási szám a VIII. mellékletben leírt módon;

3.1.4.

a XIII. melléklettel összhangban lévő táblák, ha a motort a rugalmas végrehajtási eljárásra vonatkozó rendelkezések alapján hozták forgalomba.

3.2. Az ezen irányelvnek megfelelően jóváhagyott külső gyújtású motoron fel kell tüntetni az alábbiakat:

3.2.1.

a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

3.2.2.

a VIII. mellékletben meghatározott EK-típus-jóváhagyási szám;

3.2.3.

a kibocsátási szakasz számjele római számmal, zárójelben, amelyet a típusjóváhagyás számához közel, jól láthatóan kell feltüntetni;

3.2.4.

a kis sorozatban gyártott motorok gyártójára utaló SV betűjel zárójelben, amelyet a típus-jóváhagyási számhoz közel, jól láthatóan kell feltüntetni minden olyan motoron, amelyet a 10. cikk (4) bekezdésében említett, a kis gyártási sorozatokra vonatkozó eltérés keretében hoznak forgalomba.

3.3.

E jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon, és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.

3.4. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor rendes működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt rendes körülmények között nem kell kicserélni.

3.4.1.

Ezeket a jelöléseket úgy kell elhelyezni, hogy azokat egy átlagos személy jól láthassa, miután a motort minden, a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel felszereltek.

3.4.2.

Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot, és amit szükség esetén úgy kell elhelyezni, hogy a 3.1. pontban említett jelöléseket egy átlagos személy számára jól láthatóvá és könnyen hozzáférhetővé tegye, a motor gépbe való beépítése után.

3.5.

A motorok azonosítási száma kódolásának olyannak kell lennie, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.

3.6.

A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.

3.7.

A motor jelöléseinek pontos helyét a VII. melléklet 1. pontjában meg kell adni.

4. MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

4.1. Kompressziós gyújtású motorok

4.1.1. Általános megjegyzések

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljen az ebben az irányelvben előírt követelményeknek.

A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyező anyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, szokásos üzemi körülmények között. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.1.2.1., 4.1.2.3.., illetve 5.3.2.1. pont rendelkezései teljesülnek.

Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, amelyet maga végezhet el megfelelő mérnöki gyakorlat alapján, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek az utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2., és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátáscsökkentő rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történhet. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a jóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell venni az irányelv II. mellékletében leírt adatközlő lapba.

Minden olyan motort, amely vízzel keveredett kipufogógázokat bocsát ki, a gáz- vagy szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási mintavételező berendezés ideiglenes csatlakoztatása céljából a motor kipufogórendszerében olyan csatlakozással kell ellátni, amely a motor áramlásirányában és valamennyi olyan pont előtt helyezkedik el, ahol a kipufogógáz vízzel (vagy bármilyen egyéb hűtő/gáztisztító közeggel) lép kapcsolatba. Fontos, hogy e csatlakozás elhelyezkedése a kipufogógáz jól keveredett reprezentatív mintáját tegye lehetővé. A csatlakozónak belső menetesnek kell lennie, a szabványos csőmenettel, 1/2 hüvelyknél nem nagyobb átmérővel, és használaton kívül dugóval kell lezárni (egyenértékű csatlakozó megengedett).

4.1.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék mennyiségét az VI. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:

- a kezeletlen kipufogógázban lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok mérésére az VI. melléklet 2. ábráján látható rendszer,

- egy teljes átáramlású hígítórendszer hígított kipufogógázában lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyag mérésére az VI. melléklet 3. ábráján látható rendszer,

- a légszennyezőrészecske-kibocsátásra a teljes átáramlású hígítórendszer, amely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és az VI. melléklet 13. ábráján látható.

A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.

Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5 %-on belüli megegyezése. Ehhez a III. melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.

Ahhoz, hogy az irányelvbe új rendszer kerüljön be, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt megismételhetőségi és reprodukálhatósági számításra kell alapozni.

4.1.2.1. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek az I. szakaszban nem haladhatják meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) 130 ≤ P ≤ 560 5,0 1,3 9,2 0,54 75 ≤ P < 130 5,0 1,3 9,2 0,70 37 ≤ P < 75 6,5 1,3 9,2 0,85

4.1.2.2.

A 4.1.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz-utókezelő készüléken áthaladna.

4.1.2.3. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek az II. szakaszban nem haladhatják meg az alábbi táblázatban szereplő értékeket: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) 130 ≤ P ≤ 560 3,5 1,0 6,0 0,2 75 ≤ P < 130 5,0 1,0 6,0 0,3 37 ≤ P < 75 5,0 1,3 7,0 0,4 18 ≤ P < 37 5,5 1,5 8,0 0,8

4.1.2.4. A szén-monoxid-kibocsátás, a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok kibocsátásának összege és a részecskekibocsátás a IIIA. szakaszban nem haladhatja meg az alábbi táblázatban feltüntetett mennyiségeket: A nem belvízi hajók, mozdonyok és vasúti motorkocsik meghajtására használt motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) H: 130 kW ≤ P ≤ 560 KW 3,5 4,0 0,2 I: 75 kW ≤ P < 130 KW 5,0 4,0 0,3 J: 37 kW ≤ P < 75 kW 5,0 4,7 0,4 K: 19 kW ≤ P < 37 kW 5,5 7,5 0,6 A belvízi hajók meghajtására szolgáló motorok: Kategória: hengerűrtartalom/hasznos teljesítmény (SV/P) (hengerenkénti liter/kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) V1:1 SV < 0,9 és P ≥ 37 kW 5,0 7,5 0,40 V1:2 0,9 ≤ SV < 1,2 5,0 7,2 0,30 V1:3 1,2 ≤ SV < 2,5 5,0 7,2 0,20 V1:4 2,5 ≤ SV < 5 5,0 7,2 0,20 V2:1 5 ≤ SV < 15 5,0 7,8 0,27 V2:2 15 ≤ SV < 20 és P < 3 300 kW 5,0 8,7 0,50 V2:3 15 ≤ SV < 20 és P ≥ 3 300 kW 5,0 9,8 0,50 V2:4 20 ≤ SV < 25 5,0 9,8 0,50 V2:5 25 ≤ SV < 30 5,0 11,0 0,50 Mozdonyok meghajtására szolgáló motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) RL A: 130 kW ≤ P ≤ 560 kW 3,5 4,0 0,2 Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) RH A: P > 560 KW 3,5 0,5 6,0 0,2 RH A motorok P > 2 000 kW és SV > 5 l/henger 3,5 0,4 7,4 0,2 Vasúti motorkocsik meghajtására szolgáló motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) RC A: 130 kW < P 3,5 4,0 0,20

4.1.2.5. A szén-monoxid-kibocsátás, a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok kibocsátása (vagy adott esetben azok összege) és a részecskekibocsátás a IIIB. szakaszban nem haladhatja meg az alábbi táblázatban feltüntetett mennyiségeket: A nem belvízi hajók, mozdonyok és vasúti motorkocsik meghajtására használt motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) L: 130 kW ≤ P ≤ 560 kW 3,5 0,19 2,0 0,025 M: 75 kW ≤ P < 130 kW 5,0 0,19 3,3 0,025 N: 56 kW ≤ P < 75 kW 5,0 0,19 3,3 0,025 Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) P: 37 kW ≤ P < 56 kW 5,0 4,7 0,025 Vasúti motorkocsik meghajtására szolgáló motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) RC B: 130 kW < P 3,5 0,19 2,0 0,025 Mozdonyok meghajtására szolgáló motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összege (HC + NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) RC B: 130 kW < P 3,5 4,0 0,025

4.1.2.6. A szén-monoxid-kibocsátás, a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok kibocsátása (vagy adott esetben azok összege) és a részecskekibocsátás a IV. szakaszban nem haladhatja meg az alábbi táblázatban feltüntetett mennyiségeket: A nem belvízi hajók, mozdonyok és vasúti motorkocsik meghajtására használt motorok: Kategória: Hasznos teljesítmény (P) (kW) Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Részecskék (PT) (g/kWh) Q: 130 kW ≤ P ≤ 560 kW 3,5 0,19 0,4 0,025 R: 56 kW ≤ P < 130 kW 5,0 0,19 0,4 0,025

4.1.2.7.

A 4.1.2.4, 4.1.2.5. és 4.1.2.6. pont határértékei a III. melléklet 5. függelékével összhangban kiszámított elhasználódást is magukban foglalják.

A 4.1.2.5. és 4.1.2.6. pontban előírt határértékek esetében az összes, meghatározott ellenőrzési területhez tartozó, véletlenszerűen kiválasztott terhelési körülmény között, és az ilyen rendelkezés alá nem tartozó meghatározott motorüzemeltetési körülmények kivételével, a mindössze 30 mp-es időtartam alatt mintavételezett kibocsátások a fenti táblázatok határértékeit 100 %-nál nagyobb mértékben nem haladhatják meg. A Bizottság meghatározza a meg nem haladható százalékos aránnyal érintett ellenőrzési területet, illetve a kizárt motorüzemeltetési körülményeket. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

4.1.2.8.

Ha egy, a II. melléklet 2. függelékével összefüggésben a 6. pont meghatározása szerinti motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásmegfelelőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a jóváhagyás megadását.

4.2. Külső gyújtású motorok

4.2.1. Általános előírások

Azokat az alkatrészeket, amelyek befolyásolhatják a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátását, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között- a fellépő rezgések ellenére -megfeleljen ezen irányelv rendelkezéseinek.

A gyártó meghozza a szükséges műszaki intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv alapján a motor szokásos élettartama során, a IV. melléklet 4. függeléke szerinti szokásos üzemi körülmények mellett hatékonyan korlátozza az említett kibocsátásokat.

4.2.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó előírások

A vizsgálatra vitt motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat a VI. mellékletben leírt módszerekkel (és utókezelő berendezések alkalmazásával) kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha azok a következő referenciarendszerek eredményeivel egyenértékű eredményeket adnak:

- a kezeletlen kipufogógázban a gáz-halmazállapotú kibocsátást mérő, a VI. melléklet 2. ábráján bemutatott rendszer,

- egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában a gáz-halmazállapotú kibocsátást mérő, a VI. melléklet 3. ábráján bemutatott rendszer.

4.2.2.1. Az I. lépcsőben megállapított szén-monoxid-kibocsátás, szénhidrogén-kibocsátás, a nitrogén-oxidok kibocsátása, valamint a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása nem haladhatja meg a következő táblázatban feltüntetett értékeket: I. lépcső Osztály Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének (HC) (g/kWh) Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összesen (g/kWh) HC + NOx SH:1 805 295 5,36 SH:2 805 241 5,36 SH:3 603 161 5,36 SN:1 519 50 SN:2 519 40 SN:3 519 16,1 SN:4 519 13,4

4.2.2.2. A II. lépcsőben megállapított szén-monoxid-kibocsátás, valamint a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása nem haladhatja meg a következő táblázatban feltüntetett értékeket: II. lépcső (1) Osztály Szén-monoxid (CO) (g/kWh) Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összesen (g/kWh) HC + NOx SH:1 805 50 SH:2 805 50 SH:3 603 72 SN:1 610 50,0 SN:2 610 40,0 SN:3 610 16,1 SN:4 610 12,1 (1) Lásd a 4. melléklet 4. függelékét: magában foglalja a romlási tényezőt. Bármely osztályba tartozó motorra az NOx-kibocsátás nem haladhatja meg a 10 g/kWh-t.

4.2.2.3.

Ezen irányelv 2. cikkének "kézi motor" meghatározásától függetlenül a hókotrók meghajtására használt kétütemű motoroknak csak az SH:1, SH:2 vagy az SH.3 szabványt kell teljesíteniük.

4.3. Beépítés a mozgó gépbe

A motor mozgó gépbe való beépítésének meg kell felelnie a típusjóváhagyás alkalmazási körében meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:

4.3.1.

a szívási vákuum ne legyen nagyobb annál, ami a II. melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadásra került;

4.3.2.

a kipufogó-ellennyomás ne legyen nagyobb annál, ami a II. melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadásra került.

5. A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA

5.1.

Tekintettel a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító kielégítő intézkedések és eljárások meglétének a típusjóváhagyás megadása előtti megállapításának szükségességére, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia, hogy a gyártó az EN 29002 harmonizált szabvány (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra) vagy egy ezzel egyenértékű akkreditációs szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot minden, ennek érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont követelményei folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.

5.2. A jóváhagyás birtokosa köteles, különösképpen az alábbiakra:

5.2.1.

biztosítani a termék minősége hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;

5.2.2.

rendelkezni az egyes jóváhagyott típusok megfelelőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;

5.2.3.

biztosítani, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és hogy a csatolt dokumentumok a jóváhagyó hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;

5.2.4.

elemezni mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve az ipari termelési folyamat változásait;

5.2.5.

biztosítani, hogy minden olyan motor- vagy alkatrészminta, amely a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem megfelelőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártásmegfelelőség helyreállítása érdekében.

5.3. A jóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

5.3.1.

Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó jegyzőkönyveket és a gyártásfelügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.

5.3.2. Ha úgy tűnik, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont alkalmazásával kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi eljárást kell követni:

5.3.2.1.

egy motort kell kiemelni a sorozatból, és azt a III. mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szén-monoxid-kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a légszennyező részecskék kibocsátására kapott értékek nem haladhatják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeire is figyelemmel, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket;

5.3.2.2. ( 9 ) ahol: L az egyes figyelembe vett szennyezőanyagokra vonatkozó, a 4.2.1./4.2.3. pontban előírt határérték; k az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező: n 2 3 4 5 6 7 8 9 10 k 0,973 0,613 0,489 0,421 0,376 0,342 0,317 0,296 0,279 n 11 12 13 14 15 16 17 18 19 k 0,265 0,253 0,242 0,233 0,224 0,216 0,210 0,203 0,198

5.3.3.

A gyártásmegfelelőség megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság vagy műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.

5.3.4.

Az illetékes hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártásmegfelelőség lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.

6. A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK

A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozhatják meg, amelyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek.

Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, azoknak az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:

6.1.

Munkafolyamat:

- 2 ütemű

- 4 ütemű

6.2.

Hűtőközeg:

- levegő

- víz

- olaj

6.3.

Az egyes hengerek űrtartalma a motorcsaládon belüli legnagyobb hengerűrtartalom 85 és 100 %-a között

6.4.

A levegőbeszívás módja

6.5.

A tüzelőanyag típusa

- dízelolaj

- benzin

6.6.

Az égéstér típusa/kialakítása

6.7.

Szelepek és furatok - elrendezés, méret és darabszám

6.8.

Tüzelőanyag-ellátó rendszer

Dízelüzem esetén:

- szivattyús befecskendezés

- soros szivattyú

- adagoló szivattyú

- egyedi befecskendezés

- szivattyú-fúvóka rendszer.

Benzinüzem esetén:

- porlasztó

- közvetett tüzelőanyag-befecskendezés

- közvetlen befecskendezés

6.9.

Vegyes jellemzők

- kipufogógáz-visszavezetés

- vízbefecskendezés/emulzió

- levegőbefúvás

- feltöltőlevegő-hűtő

- a gyújtás típusa (kompressziós, külső)

6.10.

A kipufogógáz utókezelése

- oxidációs katalizátor

- redukáló katalizátor

- hármas katalizátor

- hőreaktor

- részecskecsapda

7. AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

7.1.

A család alapmotorja kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

7.2.

Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

8. A III B. ÉS IV. SZAKASZRA VONATKOZÓ TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÖVETELMÉNYEK

8.1.

Ez a pont azokra az elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek mind az üzemanyag-befecskendezés mennyiségét, mind időzítését elektronikusan vezérlik (a továbbiakban: motorok). Ez a pont a motoron az e melléklet 4.1.2.5. és 4.1.2.6. pontjában meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelés érdekében használt technológiától függetlenül alkalmazandó.

8.2. Fogalommeghatározások E pont alkalmazásában:

8.2.1.

"kibocsátáscsökkentő stratégia" : a kibocsátáscsökkentő rendszer egy kibocsátáscsökkentő alapstratégiával és kibocsátáscsökkentő segédstratégiákkal való kombinációja, amely vagy a motor, vagy annak a nem közúti mozgó gép általános kialakításának részét képezi, amelybe a motort beszerelték.

8.2.2.

"reagens" : bármely olyan fogyó vagy nem újratermelődő anyag, amelyre a kipufogógáz-utókezelő rendszer hatékony működése érdekében van szükség, illetve amelyet erre használnak.

8.3. Általános követelmények 8.3.1. A kibocsátáscsökkentő alapstratégiára vonatkozó követelmények 8.3.2. A kibocsátáscsökkentő segédstratégiára vonatkozó követelmények 8.3.3. A dokumentációra vonatkozó követelmények

8.3.1.1.

A kibocsátáscsökkentő alapstratégiát, amely a motor üzemeltetése alatti teljes fordulatszám- és nyomatéktartományban aktív, úgy kell kialakítani, hogy a motor megfeleljen az ebben az irányelvben foglalt rendelkezéseknek.

8.3.1.2.

Minden olyan kibocsátáscsökkentő alapstratégia tilos, amely különbséget tud tenni a szabványosított típus-jóváhagyási vizsgálat alatti és egyéb üzemeltetési körülmények melletti motorműködés között, és ennélfogva a típus-jóváhagyási eljárás lényeges körülményeihez képest eltérő körülmények melletti működés esetén alacsonyabb kibocsátáscsökkentő teljesítményt eredményez.

8.3.2.1.

Kibocsátáscsökkentő segédstratégiát lehet használni motorokban vagy nem közúti mozgó gépekben, feltéve, hogy a segédstratégia aktív állapotban - bizonyos környezeti vagy üzemeltetési körülményekre adott válaszként - módosítja ugyan a kibocsátáscsökkentő alapstratégiát, de állandó jelleggel nem csökkenti a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát.

a) ha a kibocsátáscsökkentő segédstratégia a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt aktiválódik, a 8.3.2.2. és 8.3.2.3. pontot nem kell alkalmazni;

b) ha a kibocsátáscsökkentő segédstratégia nem aktiválódik a típus-jóváhagyási vizsgálat alatt, igazolni kell, hogy a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak annyi ideig aktív, amennyi a 8.3.2.3. pontban foglalt célok érdekében szükséges.

8.3.2.2.

A IIIB. és a IV. szakaszra a következő feltételek vonatkoznak:

a) a IIIB. szakasznak megfelelő motorokra vonatkozó feltételek:

i. 1 000 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy 90 kPa-nak megfelelő légnyomás);

ii. 275 K és 303 K (2 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet;

iii. a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

A motor i., ii. és iii. pontban leírt feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak kivételesen aktiválódhat.

b) a IV. szakasznak megfelelő motorokra vonatkozó feltételek:

i. legalább 82,5 kPa légköri nyomás;

ii. környezeti hőmérséklet a következő tartományban:

- legalább 266 K (-7 °C),

- legfeljebb, az adott légköri nyomásnál a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: , ahol: Tc a kiszámított környezeti léghőmérséklet Kelvinben és P b a légköri nyomás kPa-ban.

iii. a motorhűtő közeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

A motor i., ii. és iii. pontban leírt feltételek szerinti működése esetén a kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak akkor aktiválódhat, amennyiben a 8.3.2.3. pontban foglalt célok érdekében bizonyítottan szükséges, és a jóváhagyó hatóság is jóváhagyja.

c) hideg hőmérsékleti működés

A b) pont követelményeitől eltérve kibocsátáscsökkentő segédstratégiát lehet használni egy IV. szakasznak megfelelő, kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR) felszerelt motoron, ha a környezeti hőmérséklet 275 K (2 °C) alatt van és teljesül az alábbi két kritérium egyike:

i. a szívócső hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: , ahol: IMT c a szívócső számított hőmérséklete, K és P IM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban;

ii. a motorhűtő közeg hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: , ahol: ECT c a motorhűtő közeg számított hőmérséklete, K és P IM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban.

8.3.2.3.

A kibocsátáscsökkentő segédstratégia különösen a következő célokból aktiválódhat:

a) fedélzeti vezérlőjelek általi aktiválás a motor védelmében (ideértve a levegőrendszer védelmét is) és/vagy azon nem közúti mozgó gép védelmében, amelybe a motor be van építve;

b) üzembiztonsági okokból;

c) a túlzott kibocsátás megelőzése érdekében hidegindítás, a motor bemelegítése vagy leállítása alatt;

d) meghatározott környezeti vagy üzemeltetési körülmények esetén az előírás hatálya alá eső valamelyik szennyező anyag kibocsátásának ellenőrzéséről történő lemondás annak érdekében, hogy cserében a többi szennyező anyag kibocsátása az adott motorra vonatkozó határértékeken belül maradjon. A cél egy természetes jelenség hatásának oly módon történő ellensúlyozása, aminek eredményeképpen az összes szennyező komponens elfogadható mértékben szabályozható marad.

8.3.2.4.

A gyártó köteles a műszaki hatóságnak a típus-jóváhagyási vizsgálat időpontjában igazolni, hogy a kibocsátáscsökkentő segédstratégiák működése megfelel a 8.3.2. pontban foglalt követelményeknek. Az igazolás a 8.3.3. pontban említett dokumentáció értékelésével történik.

8.3.2.5.

Kibocsátáscsökkentő segédstratégia csak a 8.3.2. pontban leírtaknak megfelelően működhet.

8.3.3.1.

A gyártónak a típus-jóváhagyási kérelem mellett adatközlő mappát kell benyújtania a műszaki szolgálatnak, amely tájékoztatást nyújt valamennyi szerkezeti elemről és kibocsátáscsökkentő stratégiáról, valamint azokról az eszközökről, amelyekkel a segédstratégia közvetlen vagy közvetett módon a kimeneti változókat szabályozza. Az adatközlő mappa két részből áll:

a) a típus-jóváhagyási kérelem mellé csatolt dokumentációs csomagból, amelynek teljes áttekintést kell adnia a kibocsátáscsökkentő stratégiáról. Igazolni kell, hogy minden olyan kimeneti állapot ismert, amelyet a különböző egységek bemeneti jeleit felhasználó szabályozási mátrix lehetővé tesz. Az erről szóló dokumentáció a II. mellékletben említett adatközlő mappa részét kell, hogy képezze;

b) abból a kiegészítő anyagból, amelyet ugyan bemutatnak a műszaki szolgálatnak, de nem kell csatolni a típus-jóváhagyási kérelemhez, és amelynek magában kell foglalnia a kibocsátáscsökkentő segédstratégia által módosított paramétereket és a stratégia működésének peremfeltételeit, különösen a következőket:

i. a hatékony kibocsátáscsökkentést eredményező üzemanyagrendszer és más fontos rendszerek (kipufogógáz-visszavezető rendszer (EGR) vagy reagensadagolás) szabályozási logikájának, az időzítési stratégiáknak, valamint a "ki-be" kapcsolási pontoknak a leírása valamennyi üzemmódra;

ii. a motoron alkalmazott valamennyi kibocsátáscsökkentő segédstratégia használatának indokolása, a szennyezőanyag-kibocsátásra gyakorolt hatásokat bemutató anyag és mérési adatok kíséretében. Az indokolás alapulhat mérési adatokon, megalapozott műszaki elemzésen vagy a kettő kombinációján;

iii. a NOx-szabályozás helytelen működésének felismerésére, elemzésére és diagnosztizálására használt algoritmusok vagy (adott esetben) szenzorok részletes leírása;

iv. a 8.4.7.2. pontban említett követelményeknél használt tűréshatárok, az alkalmazott módszertől függetlenül.

8.3.3.2.

A 8.3.3.1. pont b) alpontjában említett kiegészítő anyagot szigorúan bizalmasként kell kezelni, és kérésre a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani. A hatóság ezt az anyagot bizalmasan kezeli.

8.4. A IIIB. szakasznak megfelelő motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények

8.4.1.

A gyártónak - a II. melléklet 1. függelékének 2. pontjában és a II. melléklet 3. függelékének 2. pontjában meghatározott dokumentumokat használva - a NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információt kell benyújtania.

8.4.2.

Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak - a II. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. pontja és 3. függelékének 2.2.1.13. pontja szerint - meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

8.4.3.

A motor kibocsátáscsökkentő stratégiájának működnie kell a Közösség területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetén is.

8.4.4.

A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során alkalmazandó kibocsátásmérési ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 25 ppm átlagértéket.

8.4.5.

Ha a nem közúti mozgó gépekre különálló reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavételt. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

8.4.6. Használati és karbantartási követelmények

8.4.6.1.

A típusjóváhagyást a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a nem közúti mozgó gépek kezelőit legalább az alábbiakat magában foglaló írásbeli használati utasítással látják el:

a) a beszerelt motor helytelen működtetéséből, használatából vagy karbantartásából eredő lehetséges működési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;

b) a gép helytelen használatából adódó lehetséges motorműködési hibákat elmagyarázó, részletes figyelmeztetések a hozzájuk tartozó hibaelhárítási intézkedésekkel együtt;

c) a reagens helyes használatára vonatkozó információ és utasítás a reagens újratöltési gyakoriságáról a szokásos karbantartási időpontok között;

d) egyértelmű figyelmeztetés arról, hogy az adott motortípusra kiállított típus-jóváhagyási tanúsítvány csak a következő feltételek együttes teljesülése mellett érvényes:

i. a motort a megadott használati utasítások szerint működtetik, használják és tartják karban;

ii. helytelen működés, használat vagy karbantartás esetén azonnal felléptek az a) és b) pontban említett figyelmeztetésekben megadott hibaelhárítási intézkedéseknek megfelelően;

iii. a motort nem használták szándékosan rendeltetésének nem megfelelően, és főként nem hatástalanították a kipufogógáz-visszavezető vagy a reagensadagoló rendszert.

Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazt a nyelvezetet használva, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó kezelői kézikönyvben.

8.4.7. Reagensszabályozás (ha van)

8.4.7.1.

A típusjóváhagyást a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a gép kezelőjét kijelzőkkel vagy - a nem közúti mozgó gép adott konfigurációjának megfelelően - más alkalmas módon tájékoztatják a következőkről:

a) a reagenstároló tartályban maradt reagens mennyisége, valamint külön jelzés arról, ha a reagens mennyisége a teli tartály űrtartalmának 10 %-a alá csökkent;

b) ha a reagenstároló tartály kiürül vagy majdnem kiürül;

c) ha a tartályban lévő reagens a beépített eszközök szerint nem felel meg a II. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. pontja vagy 3. függelékének 2.2.1.13. pontja szerint bejelentett vagy feljegyzett jellemzőknek;

d) ha megszakad a reagensadagolás, kivéve az olyan eseteket, amikor azt a motorvezérlő egység vagy az adagolásszabályozó szakítja meg azon motorüzemeltetési körülményekre reagálva, amelyek mellett nincs szükség adagolásra, feltéve, hogy ezeket az üzemeltetési körülményeket a jóváhagyó hatóság tudomására hozták.

8.4.7.2.

A reagensnek a bejelentett jellemzőknek és a kapcsolódó NOx-kibocsátási tűréshatároknak való megfelelőségére vonatkozó követelményeket az alábbi módszerek valamelyikével kell teljesíteni, a gyártó döntése szerint:

a) közvetlen módszerek, mint például a reagens minőségét érzékelő szenzor használata;

b) közvetett módszerek, mint például NOx-érzékelő használata a kipufogórendszerben a reagens hatékonyságának értékelésére;

c) bármilyen egyéb módszer, feltéve, hogy hatékonysága legalább megegyezik az a) vagy b) pontban említett módszerek hatékonyságával, és az ebben a pontban foglalt fő követelményeknek eleget tesznek.

8.5. A IV. szakasznak megfelelő motorok NOx-szabályozására vonatkozó követelmények

8.5.1.

A gyártónak - a II. melléklet 1. függelékének 2. pontjában és a II. melléklet 3. függelékének 2. pontjában meghatározott dokumentumokat használva - az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőit teljes mértékben leíró információkat kell benyújtania.

8.5.2.

A motor kibocsátáscsökkentő stratégiájának működnie kell az Unió területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetében is. Ez a követelmény nem korlátozódik azon feltételekre, amelyek mellett kibocsátáscsökkentő alapstratégiát kell alkalmazni a 8.3.2.2. pont előírásai szerint.

8.5.3.

A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén a típus-jóváhagyási eljárás során a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus vagy nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg a 10 ppm átlagértéket.

8.5.4.

Ha a nem közúti mozgó gépekre reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

8.5.5.

A típusjóváhagyást a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően a következő feltételekhez kell kötni:

a) a nem közúti mozgó gépek kezelőit írásbeli karbantartási utasítással látják el;

b) az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára beépítési útmutatót biztosítanak a motorhoz, amely magában foglalja a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszert;

c) az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára útmutatót biztosítanak az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerhez, a használatkorlátozó rendszerhez és (adott esetben) a reagens fagyvédelméről;

d) alkalmazzák az ezen melléklet 1. függelékében szereplő, a használati utasításra, a beépítési útmutatóra, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszerre, a használatkorlátozó rendszerre és a reagens fagyvédelmére vonatkozó rendelkezéseket.

8.6. Ellenőrzési tartomány a IV. szakasz esetében

E melléklet 4.1.2.7. pontjának megfelelően a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében az I. melléklet 2. függelékében meghatározott ellenőrzési tartományból vett kibocsátási minták nem haladhatják meg 100 %-nál nagyobb mértékben az e melléklet 4.1.2.6. táblázatában foglalt kibocsátási határértékeket.

8.6.1. A demonstrációra vonatkozó követelmények

A műszaki szolgálat a vizsgálat céljára legfeljebb három terhelési és sebességi pontot választ ki véletlenszerűen az ellenőrzési tartományon belül. A műszaki szolgálat véletlenszerűen meghatározza a vizsgálati pontok sorrendjét. A vizsgálatot az NRSC (non-road steady cycle = nem közúti állandósult állapotú ciklus) fő követelményei szerint kell lebonyolítani, de minden vizsgálati pontot külön kell értékelni. Minden vizsgálati pontnak meg kell felelnie a 8.6. pontban meghatározott határértékeknek

8.6.2. Vizsgálati követelmények

A vizsgálatot a III. mellékletben leírt módon, a különálló vizsgálati ciklusok után azonnal el kell végezni.

Amennyiben azonban a gyártó a III. melléklet 1.2.1. pontja alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást alkalmazza, a vizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a) a vizsgálatot az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklete 7.8.1.2. pontjának a)-e) alpontjában leírt módon, a különálló vizsgálati ciklusok után, de az f) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt, vagy az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklete 7.8.2.2. pontjának a)-d) alpontjában leírt, átmeneteket is magában foglaló vizsgálati ciklus (Ramped Modal Cycle, RMC) után, de az e) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt azonnal el kell végezni;

b) a vizsgálatot az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. melléklete 7.8.1.2. pontjának b)-e) alpontjában előírt módon, a többszűrős módszerrel (minden vizsgálati ponton külön szűrővel) mindhárom választott vizsgálati ponton el kell végezni;

c) minden egyes vizsgálati pontra ki kell számolni a fajlagos kibocsátási értéket (g/kWh);

d) a kibocsátási értékeket ki lehet számolni mólban az A.7. függelék segítségével vagy tömegben az A.8. függelék segítségével, de összhangban kell lenniük a különálló vizsgálatok vagy az RMC vizsgálat során alkalmazott módszerrel;

e) a gázhalmazállapotú szennyező anyagok összegének kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni és 1 értékű súlyozási tényezőt kell használni;

f) a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok mennyiségének kiszámításához a többszűrős módszert kell alkalmazni, az összeg kiszámításához az Nmode értékét 1-nek kell venni és 1 értékű súlyozási tényezőt kell használni.

8.7. A IV. szakasznak megfelelő motorok forgattyúházból származó kibocsátásának ellenőrzése

8.7.1.

A 8.7.3. pontban megadott kivétellel a motor forgattyúházának szellőztető rendszere nem engedhet gázokat közvetlenül a levegőbe.

8.7.2.

A motorok működés közben kibocsáthatnak a forgattyúházból gázokat, amennyiben azok a kipufogórendszerbe mindig a kipufogógáz-utókezelő előtt kerülnek be.

8.7.3.

A levegőbevezetéshez turbókompresszorral, szivattyúkkal, ventilátorokkal vagy töltőkompresszorral felszerelt motorok a forgattyúházból kibocsáthatnak gázokat a levegőbe. Ebben az esetben a forgattyúházból kibocsátott gázokat az e szakasz 8.7.3.1. pontjának megfelelően végzett valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzá kell adni a kipufogógáz-kibocsátáshoz.

8.7.3.1. A forgattyúházból származó kibocsátások

A motor forgattyúházának szellőztető rendszere nem engedhet gázokat közvetlenül a levegőbe, a következők kivételével: a levegőbevezetéshez turbókompresszorral, szivattyúkkal, ventilátorokkal vagy töltőkompresszorral felszerelt motorok a forgattyúházból bocsáthatnak ki gázokat a levegőbe, ha azokat valamennyi kibocsátásmérés során (fizikailag vagy matematikailag) hozzáadják a kipufogógáz-kibocsátáshoz. Az ezt a kivételt kihasználó gyártóknak úgy kell beszerelniük a motorokat, hogy a forgattyúházból származó kibocsátást a mintavevő rendszerbe lehessen irányítani. E pont alkalmazásában a forgattyúházból származó és a teljes folyamat során a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt a kipufogógázba kerülő kibocsátások nem tekintendők közvetlenül a környezeti levegőbe jutó kibocsátásoknak.

A nyitott forgattyúházból származó kibocsátásokat kibocsátásmérési célból a következőképpen kell a kipufogórendszerbe irányítani:

a) a csöveknek sima fallal kell rendelkezniük, elektromosan vezetőnek kell lenniük, és nem léphetnek reakcióba a forgattyúházból származó kibocsátásokkal. A csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük;

b) a laboratóriumi forgattyúház csövezésében a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani;

c) a laboratóriumi forgattyúház kipufogó csövezésének teljesítenie kell a gyártónak a forgattyúház ellennyomására vonatkozó előírásait;

d) a forgattyúház kipufogócsövezése és a hígítatlan kipufogógáz találkozási pontjának az esetleges utókezelő rendszer után, az esetleges kipufogógáz-szűkítés után, illetve kellő mértékben a mintavevő szondák előtt kell elhelyezkednie, így biztosítva, hogy a mintavétel előtt teljes legyen a keveredés. A forgattyúház kipufogócsövezésének be kell nyúlnia a kipufogógáz szabad áramlásába a határfelületi hatás elkerülése és a keveredés elősegítése érdekében. A forgattyúház kipufogócsövezésének kivezetése a hígítatlan kipufogógázhoz képest bármely irányba nézhet.

9. A MOTORTELJESÍTMÉNY-KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA

9.1. Az e melléklet 1.A.i. és 1.A.iv. pontjában meghatározott, változó sebességű motoroknak a melléklet 4. pontjában megadott kibocsátási határértékeknek való megfelelésének megállapításához teljesítménysávokba kell őket osztani az I. melléklet 2.4. pontja szerint mért hasznos teljesítmény legmagasabb értéke alapján.

9.2. Egyéb motortípusok esetében a névleges hasznos teljesítményt kell alkalmazni.

1. függelék

Az NOx-szabályozásra szolgáló megoldások helyes működését biztosító követelmények

1. Bevezetés

Ez a melléklet határozza meg az NOx-szabályozásra szolgáló megoldások helyes működését biztosító követelményeket. Előírásokat tartalmaz mindazon motorokra, amelyek a kibocsátáscsökkentés érdekében reagenst használnak.

1.1. Fogalommeghatározások és rövidítések

"NO

-szabályozás-diagnosztikai rendszer" (NCD) :

a motor fedélzetén található rendszer, mely képes az alábbiakra:

a) az NOx-szabályozás működési hibájának észlelése;

b) az NOx-szabályozás működési hibája valószínű okának beazonosítása számítógépes memóriában tárolt adatok alapján, és/vagy ilyen információk kiadása külső eszközre.

"NOx-szabályozás működési hibája" (NCM) : egy motor NOx-szabályozó rendszerébe a jogszabályok kijátszása céljából való szakszerűtlen beavatkozásra tett kísérlet, vagy a rendszert érintő olyan működési hiba, amely vélhetően ilyen szakszerűtlen beavatkozás következménye, amelynek észlelését követően ezen irányelv szerint figyelmeztetésnek vagy használatkorlátozó rendszernek kell bekapcsolódnia.

"diagnosztikai hibakód" (DTC) : az NOx-szabályozás működési hibáját azonosító vagy címkéző szám vagy alfanumerikus azonosító;

"megerősített és aktív diagnosztikai hibakód" : olyan diagnosztikai hibakód, amelyet a rendszer elment, amikor az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer működési hibát jelez;

"kiolvasó" : külső mérőberendezés, amely az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel való külső kommunikációra szolgál;

"NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád" : a gyártó által annak alapján csoportosított motorrendszerek, hogy az NOx-szabályozás működési hibáinak ellenőrzésére/diagnosztizálására szolgáló módszerek közösek.

2. Általános követelmények

A motorrendszernek rendelkeznie kell NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszerrel (NCD), amely azonosítani tudja az NOx-szabályozás azon működési hibáit, amelyek szerepelnek e mellékletben. Az e pont hatálya alá tartozó motorrendszereket úgy kell megtervezni, legyártani és beépíteni, hogy hasznos élettartamuk alatt és szokásos használati körülmények között mindvégig alkalmasak legyenek e követelmények teljesítésére. Ennek a célkitűzésnek az eléréséhez elfogadható, ha azokon a motorokon, melyeket ezen irányelv III. melléklete 5. függelékének 3.1. pontjában említett élettartamukon túl használnak, az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer (NCD) működésének és érzékenységének némi romlása mutatkozik olyan mértékben, amelynek következtében előfordulhat, hogy a kibocsátás túllépi az e mellékletben meghatározott küszöbértékeket, mielőtt működésbe lép a figyelmeztető és/vagy a használatkorlátozó rendszer.

2.1. Kért információk

2.1.1.

Reagenst igénylő kibocsátáscsökkentő rendszer esetében a gyártónak - a II. melléklet 1. függelékének 2.2.1.13. pontja és 3. függelékének 2.2.1.13. pontja szerint - meg kell adnia a reagens jellemzőit, ideértve a reagens típusát, a feloldott reagens koncentrációját, az üzemi hőmérsékleti feltételeket, valamint a reagens összetételére és minőségére vonatkozó nemzetközi szabványokra való hivatkozást.

2.1.2.

A gyártónak a típusjóváhagyás iránti kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtania a jóváhagyó hatóságnak a 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer és az 5. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró részletes írásos tájékoztatást.

2.1.3.

A gyártó az eredetiberendezés-gyártó (OEM) számára beépítési útmutatót biztosít, amelynek követése esetén garantált, hogy a motor, beleértve a jóváhagyott motortípus részét képező kibocsátáscsökkentő rendszert, a gépbe beépítve e melléklet követelményeinek megfelelő módon együttműködik a gép megfelelő részeivel. Ez a dokumentáció tartalmazza a részletes műszaki előírásokat és a motorrendszerre vonatkozó rendelkezéseket (szoftver, hardver és kommunikáció), amelyek a motorrendszernek a gépbe való helyes beépítéséhez szükségesek.

2.2. Működési feltételek

2.2.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a következő feltételek mellett működőképes:

a) 266 K és 308 K (-7 °C és 35 °C) között bármely környezeti hőmérsékleten;

b) minden 1 600 m-nél kisebb tengerszint feletti magasságban;

c) 343 K (70 °C) feletti hűtőközeg-hőmérséklet esetében.

Ez a pont nem vonatkozik a reagensszintnek a reagenstartályban történő ellenőrzésére, amennyiben az ellenőrzésnek a használati körülményektől függetlenül minden olyan körülmény mellett is működnie kell, amikor a mérés műszakilag megvalósítható (például minden olyan körülmény mellett, amikor a folyékony reagens nincs megfagyva).

2.3. A reagens fagyvédelme

2.3.1. Fűtött és fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használata egyaránt megengedett. A fűtött rendszernek meg kell felelnie a 2.3.2. pont követelményeinek. A fűtés nélküli rendszernek pedig a 2.3.3. pont követelményeit kell teljesítenie.

2.3.1.1.

A fűtés nélküli reagenstartály és -adagoló rendszer használatát a gép tulajdonosának szóló írásbeli használati utasításban fel kell tüntetni.

2.3.2. Reagenstartály és -adagoló rendszer

2.3.2.1.

A jármű 266 K (-7 °C) környezeti hőmérsékleten történő indításától számítva legkésőbb 70 percen belül a befagyott reagensnek is használhatónak kell lennie.

2.3.2.2. Fűtött rendszerre vonatkozó tervezési kritériumok

A fűtött rendszer kialakításának olyannak kell lennie, hogy a meghatározott eljárás szerint vizsgálva megfeleljen az e szakaszban megállapított, teljesítményre vonatkozó követelményeknek.

2.3.2.2.1. A reagenstartályt és -adagoló rendszert 255 K (-18 °C) hőmérsékleten 72 órán át vagy a reagens megszilárdulásáig kondicionálni kell, attól függően, hogy melyik következik be előbb.

2.3.2.2.2. A 2.3.2.2.1. pontban előírt kondicionálási idő után a gépet/motort be kell indítani és 266 K (-7 °C) vagy annál alacsonyabb környezeti hőmérsékleten kell járatni a következők szerint:

a) 10-20 percig alapjáraton;

b) amit legfeljebb 50 percen át legfeljebb a névleges terhelés 40 %-ának megfelelő terhelés követ.

2.3.2.2.3. A reagensadagoló rendszernek a 2.3.2.2.2. pontban leírt vizsgálati eljárások végén teljes egészében működőképesnek kell lennie.

2.3.2.3.

A tervezési kritériumok értékelése történhet hidegkamrás mérőállásban egy teljes géppel vagy annak a gépbe való beépítés szempontjából reprezentatív részeivel vagy országúti vizsgálatok alapján.

2.3.3. A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer bekapcsolása nem fűtött rendszer esetében

2.3.3.1.

A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (-7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten nincs reagensadagolás.

2.3.3.2.

Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha 266 K (-7 °C) vagy ez alatti környezeti hőmérsékleten az indítástól számított legkésőbb 70 percen belül nincs reagensadagolás.

2.4. Diagnosztikai követelmények

2.4.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszernek (NCD) számítógépes memóriában tárolt diagnosztikai hibakódok (DTC-k) segítségével tudnia kell azonosítani az NOx-szabályozás e mellékletben szereplő működési hibáit (NCM-ek), és ezeket az információkat kérésre ki kell tudnia adni külső eszközre.

2.4.2.

2.4.2.1.

Az NCD-rendszernek az NOx-szabályozás minden egyes működési hibája (NCM) esetében diagnosztikai hibakódot kell rögzítenie.

2.4.2.2.

Az NCD-rendszer a motor beindításától számított 60 percen belül eldönti, hogy észlelhető-e valamilyen működési hiba. Ekkor a rendszernek el kell mentenie egy "megerősített és aktív diagnosztikai hibakód"-ot, és a figyelmeztető rendszernek a 4. pont szerint működésbe kell lépnie.

2.4.2.3.

Amennyiben az ellenőrző rutinoknak több mint 60 perc működési időre van szükségük ahhoz, hogy pontosan észleljék és megerősítsék az NOx-szabályozás működési hibáját (például statisztikai modelleket használó rutinok vagy a jármű fogyasztását figyelembe vevő rutinok esetében), a szakhatóság engedélyezhet hosszabb megfigyelési időt is, feltéve, hogy a gyártó megindokolja ennek szükségességét (például műszaki indoklás, kísérleti eredmények, saját tapasztalatok stb.).

2.4.3. A diagnosztikai hibakódok (DTC-k) törlésére vonatkozó követelmények

a) az NCD-rendszer maga nem törölheti ki a diagnosztikai hibakódokat a számítógép memóriájából, amíg az adott kódhoz kapcsolódó hibát meg nem szüntették;

b) az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer a motorgyártó által kérésre biztosított hibakód-kiolvasó vagy karbantartó szerszám vagy a motorgyártó által megadott kód segítségével az összes diagnosztikai hibakódot törölheti.

2.4.4.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert nem szabad úgy programozni vagy más módon úgy kialakítani, hogy a gép kora alapján részlegesen vagy teljesen kikapcsoljon a motor tényleges élettartama alatt, és a rendszer nem tartalmazhat olyan algoritmust vagy stratégiát, amelynek célja az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer teljesítőképességének az idő előrehaladtával való csökkentése.

2.4.5.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer esetlegesen újraprogramozható számítógépes kódjának vagy működési paraméterének ellen kell állnia a szándékos beavatkozásnak.

2.4.6. NCD szerinti motorcsalád

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsalád összetételének a meghatározása a gyártó feladata. A motorrendszerek egy NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba történő besorolásának műszakilag indokoltnak kell lennie, és azt jóvá kell hagyatni a szakhatósággal.

A nem egy motorcsaládba tartozó motorok még tartozhatnak ugyanabba az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládba.

2.4.6.1. Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot meghatározó paraméterek

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerinti motorcsaládot olyan alapvető tervezési paraméterekkel lehet meghatározni, amelyek a motorcsaládba tartozó motorrendszerek tekintetében közösek.

Ahhoz, hogy a motorrendszereket az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer szerint egy motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő tervezési alapparamétereknek kell hasonlónak lenniük:

a) kibocsátáscsökkentő rendszerek;

b) az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés módszerei;

c) az NOx-szabályozás-diagnosztikai ellenőrzés kritériumai;

d) ellenőrzési paraméterek (például gyakoriság).

Ezeket a hasonlóságokat a gyártónak megfelelő műszaki igazoló eljárással vagy más megfelelő eljárással igazolnia kell, és jóvá kell hagyatnia a jóváhagyó hatósággal.

A gyártó kérheti, hogy a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer ellenőrzésre/diagnosztizálásra szolgáló módszereinek a motorrendszer elrendezésének különbségei miatti kisebb eltéréseit, amennyiben a gyártó ezeket a módszereket hasonlónak tekinti, és azok csak azért térnek el, hogy megfeleljenek egyes vizsgált alkatrészek konkrét jellemzőinek (például méret, kipufogógáz-áram stb.), vagy hasonlóságaik műszakilag megalapozottak.

3. Karbantartási követelmények

3.1. A gyártó az új motorok vagy gépek tulajdonosait közvetlenül vagy közvetve köteles ellátni írásbeli használati utasítással a kibocsátáscsökkentő rendszerről és annak helyes működéséről.

A dokumentációnak tartalmaznia kell, hogy a kibocsátáscsökkentő rendszer nem megfelelő működése esetén a figyelmeztető rendszer figyelmezteti az üzemeltetőt a problémára és arra, hogy a figyelmeztetés figyelmen kívül hagyása esetén a használatkorlátozó rendszer később letilthatja a gép elindítását, ami miatt a gép használhatatlan lesz.

3.2. A használati utasítás tartalmazza a motor megfelelő, a kibocsátáscsökkentési teljesítmény fenntartását biztosító használatára és karbantartására vonatkozó előírásokat, beleértve a fogyó reagensek megfelelő használatára vonatkozó előírásokat is.

3.3. Az utasításokat egyértelműen és érthetően (nem szaknyelven) kell megfogalmazni, ugyanazt a nyelvezetet használva, mint a nem közúti mozgó gépekhez vagy azok motorjaihoz tartozó kezelői kézikönyvben.

3.4. A használati utasításban adott esetben kifejezetten fel kell hívni a figyelmet arra, ha az üzemeltetőnek a szokásos szervizelések között is fel kell töltenie a reagenseket. A használati utasításban meg kell adni a reagens kívánt minőségét is. Az utasításnak pontosan le kell írnia a reagenstartály feltöltésének módját. A tájékoztatásnak azt is tartalmaznia kell, hogy mekkora a reagensfogyás várható sebessége az adott motortípusnál, és milyen gyakran kell utántölteni.

3.5. A használati utasításban pontosan le kell írni, hogy az adott specifikációjú reagens használata és utántöltése elengedhetetlen ahhoz, hogy a motor megfeleljen az adott motortípusra vonatkozó típusjóváhagyás kiadásának feltételét képező követelményeknek.

3.6. A használati utasításnak ismertetnie kell az üzemeltetőt figyelmeztető és a használatkorlátozó rendszerek működési módját. Ezenkívül ismertetnie kell azt is, hogy milyen következményekkel jár a teljesítményre és a hibanaplózásra nézve, ha figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető rendszert és nem pótolják a reagenst, illetve a problémát nem orvosolják.

4. Üzemeltetőt figyelmeztető rendszer

4.1. A gépben lennie kell egy figyelmeztető rendszernek, amely fényjelzéssel tájékoztatja az üzemeltetőt arról, hogy a reagensszint túl alacsony, a reagens minősége nem megfelelő, az adagolás megszakadt, vagy a 9. pontban meghatározott típusú meghibásodás lép fel, amelynek következtében a hiba kijavításának elmulasztása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe léphet. A figyelmeztető rendszernek akkor is működnie kell, ha az 5. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszer működésbe lépett.

4.2. A figyelmeztetés nem lehet ugyanaz, mint a működési hiba vagy a motorkarbantartás jelzésére használt figyelmeztetés, de a használt figyelmeztető rendszer lehet ugyanaz.

4.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer állhat egy vagy két lámpából, vagy rövid üzeneteket is kijelezhet, amelyek egyértelműen jelzik a következőket:

- a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás aktiválásáig hátralévő idő,

- a mérsékelt és/vagy erős használatkorlátozás mértéke, például a nyomatékcsökkentés mértéke,

- a gép újraindíthatóságának feltételei.

Az említett üzenetek megjelenítésére használt rendszer lehet az egyéb karbantartási célokra használt rendszer.

4.4. Ha a gyártó úgy dönt, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer hangjelzést is kiadhat. A hangjelzés üzemeltető általi kikapcsolása megengedett.

4.5. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek a 2.3.3.1., 6.2., 7.2., 8.4. és 9.3. pontban meghatározottak szerint kell működésbe lépnie.

4.6. Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a figyelmeztető rendszernek ki kell kapcsolnia. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szüntették meg.

4.7. Fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések ideiglenesen megszakíthatják a figyelmeztető rendszer működését.

4.8. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. pont ismerteti.

4.9. Az ezen irányelv szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak a 11. pontban meghatározottak szerint demonstrálnia kell az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működését.

5. Használatkorlátozó rendszer

5.1.

A gépben lennie kell egy használatkorlátozó rendszernek, amely a következő elvek egyikén alapul:

5.1.1. egy kétlépcsős használatkorlátozó rendszer, mely kezdetben mérsékelt (teljesítményben korlátozó), később pedig erős használatkorlátozást (a gép működtetésének tényleges ellehetetlenítését) vált ki;

5.1.2. egy egylépcsős használatkorlátozó rendszer (a gép működtetésének tényleges ellehetetlenítése), amely a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. pontban meghatározott mérsékelt használatkorlátozó rendszerre vonatkozó feltételek mellett kapcsolódik be.

5.2.

A jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyásával a motor felszerelhető olyan eszközzel, amellyel a nemzeti vagy regionális kormányzat vagy sürgősségi segélyszolgálataik vagy fegyveres erőik által kihirdetett szükségállapot alatt ki lehet kapcsolni a használatkorlátozó rendszert.

5.3. Mérsékelt használatkorlátozó rendszer

5.3.1. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a 6.3.1., 7.3.1., 8.4.1. és 9.4.1. pontban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén kapcsolódik be.

5.3.2. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer a motor legnagyobb forgatónyomatékát a teljes fordulatszám-tartományában az 1. ábrán ismertetett teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között fokozatosan legalább 25 százalékkal csökkenti. A nyomatékcsökkentés mértékének percenként legalább 1 %-nak kell lennie.

5.3.3. Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a jóváhagyó hatóságnak, hogy ugyanolyan vagy nagyobb mértékű erősséggel rendelkeznek.

1. ábra

A mérsékelt használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa

5.4. Erős használatkorlátozó rendszer

5.4.1. Az erős használatkorlátozó rendszer a 2.3.3.2., 6.3.2., 7.3.2., 8.4.2. és 9.4.2. pontban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén kapcsolódik be.

5.4.2. Az erős használatkorlátozó rendszer olyan szintre csökkenti a gép használhatóságát, amely elég zavaró ahhoz, hogy az üzemeltető kiküszöbölje a 6-9. pontban felsoroltakkal kapcsolatos problémákat. A következő stratégiák fogadhatók el:

5.4.2.1. A rendszer a motor forgatónyomatékát a teljes nyomatékterhelés és a fordulatszám-szabályozó töréspontja között az 1. ábrán bemutatott, mérsékelt használatkorlátozás szerinti nyomatékértékről fokozatosan, percenként legalább 1 százalékkal a legnagyobb nyomaték 50 százalékára vagy annál is alacsonyabb értékre, a motor fordulatszámát pedig a nyomatékcsökkentéssel egy időben fokozatosan a névleges fordulatszám 60 százalékára vagy annál alacsonyabb értékre csökkenti, a 2. ábrán bemutatott módon.

2. ábra Az erős használatkorlátozás nyomatékcsökkentési mechanizmusa

5.4.2.2. Egyéb olyan használatkorlátozó intézkedések is alkalmazhatók, amelyekről igazolták a jóváhagyó hatóságnak, hogy legalább ugyanolyan hatásosak.

5.5.

A biztonsági szempontok figyelembevétele és az öngyógyító diagnosztika lehetővé tétele érdekében lehetőség van a használatkorlátozást hatástalanító funkció alkalmazására a teljes motorteljesítmény felszabadítása érdekében, feltéve, hogy az

- legfeljebb 30 percig működik, és

- a használatkorlátozó rendszer működésének minden egyes periódusa alatt legfeljebb háromszor léphet működésbe.

5.6.

Ha a működésbe lépést kiváltó feltételek már megszűntek, a használatkorlátozó rendszernek ki kell kapcsolnia. A használatkorlátozó rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okait nem szűntették meg.

5.7.

A használatkorlátozó rendszer működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó eljárások részleteit a 11. pont ismerteti.

5.8.

Az ezen irányelv szerinti típusjóváhagyás iránti kérelem részeként a gyártónak a 11. pontban meghatározottak szerint demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer működését.

6. A rendelkezésre álló reagens

6.1. Reagensszint-kijelző

A gépen lennie kell egy kijelzőnek, amely egyértelműen tájékoztatja az üzemeltetőt a reagenstartályban lévő reagens szintjéről. A reagenskijelző legalacsonyabb elfogadható működési szintje az, hogy folyamatosan jeleznie kell a reagensszintet, míg a 4. pontban említett figyelmeztető rendszer működik. A reagenskijelző lehet analóg vagy digitális, és mutathatja a szintet a teljes tartály űrtartalmának, a megmaradt reagens vagy a becsült hátralevő üzemórák arányában.

6.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

6.2.1. A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály űrtartalmának 10 %-a, vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb százalékos szint alá süllyed.

6.2.2. A figyelmeztetésnek a reagenskijelzővel együtt elég egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy a járművezető megértse, hogy a reagensszint alacsony. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, az optikai figyelmeztetésnek a reagens alacsony szintjére figyelmeztető üzenetet kell megjelenítenie (például "karbamidszint alacsony", "AdBlue-szint alacsony" vagy "kevés reagens").

6.2.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek kezdetben nem kell folyamatosan működésben lennie (például nem kell, hogy az üzenet kijelzése folyamatos legyen), a figyelmeztetés intenzitásának (például amilyen gyakorisággal felvillan a lámpa) azonban a folytonosig kell fokozódnia, ahogyan a reagensszint egyre csökken, és ahhoz a ponthoz közelít, amelynél működésbe lép a használatkorlátozó rendszer. A figyelmeztetés utolsó lépéseként a rendszer értesítést bocsát ki az üzemeltető számára egy, a gyártó által beállított szinten. A jelzésnek azon a ponton, amelyen a 6.3. pont szerinti használatkorlátozó rendszer működésbe lép, könnyebben észlelhetőnek kell lennie, mint azon a ponton, amelyen a figyelmeztetés először bekapcsolt.

6.2.4. A folyamatos figyelmeztetés nem lehet egyszerűen kikapcsolható vagy figyelmen kívül hagyható. Ha a figyelmeztető rendszernek része üzenetkijelző rendszer, annak egyértelmű üzenetet kell megjelenítenie (pl. "karbamidfeltöltés szükséges", "AdBlue-feltöltés szükséges" vagy "reagensfeltöltés szükséges"). A folyamatos figyelmeztetést ideiglenesen megszakíthatják más fontos biztonsági vonatkozású üzeneteket tartalmazó figyelmeztetések.

6.2.5. Gondoskodni kell arról, hogy az üzemeltetőt figyelmeztető rendszert mindaddig ne lehessen kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig nem pótolják.

6.3. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

6.3.1. Az 5.3. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensszint a reagenstartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a - vagy a gyártó választása szerint ennél magasabb szint - alá süllyed.

6.3.2. Az 5.4. pontban ismertetett használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagenstartály kiürül (azaz az adagoló rendszer nem képes a tartályból reagenst felvenni) vagy a gyártó választása szerint a névleges teljes űrtartalmának 2,5 %-a alatti szintet ér el.

6.3.3. Az 5.5. pontban megengedett mértéktől eltekintve a mérsékelt vagy erős használatkorlátozó rendszert mindaddig nem lehet kikapcsolni, amíg a reagenst a rendszer működésbe lépését nem eredményező szintig után nem töltik.

7. A reagensminőség figyelése

7.1.

A motornak vagy gépnek rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha nem megfelelő reagens van a gépben.

7.1.1. A gyártónak meg kell határoznia a legkisebb elfogadható reagenskoncentrációt (CDmin), mely 0,9 g/kWh határértékeket nem meghaladó NOx-kipufogógáz-kibocsátást eredményez.

7.1.1.1. A CDmin megfelelő értékét a jóváhagyás során a 12. pontban meghatározott eljárással kell demonstrálni, és fel kell jegyezni az I. melléklet 8. pontjában meghatározott részletes dokumentációcsomagban.

7.1.2. A CDmin értéknél alacsonyabb reagensszintet észlelni kell, és a 7.1. pont alkalmazásában nem megfelelő reagensnek kell tekinteni.

7.1.3. A reagensminőségnek külön számlálót ("reagensminőség-számláló") kell biztosítani. A reagensminőség-számlálónak számlálnia kell a nem megfelelő reagenssel eltöltött üzemórák számát.

7.1.3.1. A gyártó a reagensminőséggel kapcsolatos hibát egy vagy több, a 8. és 9. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.

7.1.4. A reagensminőség-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.

7.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

Amennyiben az ellenőrző rendszer megerősíti, hogy a reagensminőség nem megfelelő, a 4. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie. (például "nem megfelelő minőségű karbamid", "nem megfelelő minőségű AdBlue" vagy "nem megfelelő minőségű reagens").

7.3. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

7.3.1. Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.

7.3.2. Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensminőséget a 7.2. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.

7.3.3. A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám csökkenthető a 11. pontban ismertetett mechanizmussal.

8. Reagensadagolás

8.1.

A motornak rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely megállapítja, ha megszakad az adagolás.

8.2. Reagensadagolás-számláló

8.2.1. Külön számlálót kell biztosítani az adagolásnak (a továbbiakban: adagolásszámláló). Ennek a számlálónak azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amelyekben a reagensadagolás megszakadt. Ez nem szükséges akkor, ha az adagolást a motorvezérlő egység azért szakítja meg, mert a gép adott üzemállapotában a gép károsanyag-kibocsátása miatt nincs szükség reagens adagolására.

8.2.1.1. A gyártó a reagensadagolással kapcsolatos hibát egy vagy több, a 7. és 9. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosítja.

8.2.2. A reagensadagolás-számláló működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.

8.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek az adagolás megszakadása esetén működésbe kell lépnie, ami az adagolásszámlálót továbblépteti a 8.2.1. pont szerint. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (például "karbamidadagolási hiba", "AdBlue-adagolási hiba" vagy "reagensadagolási hiba").

8.4. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

8.4.1. Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 10 motorüzemórán belül nem orvosolják.

8.4.2. Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a reagensadagolás megszakadását a 8.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 20 motorüzemórán belül nem orvosolják.

8.4.3. A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám csökkenthető a 11. pontban ismertetett mechanizmussal.

9. A manipulálásnak betudható működési hibák figyelése

9.1.

A reagenstartályban lévő reagens szintjén, a reagensminőségen és az adagolás megszakadásán túlmenően a következő működési hibákat kell figyelni, mivel azok manipulálásnak lehetnek betudhatóak:

i. működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep;

ii. az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer (NCD) 9.2.1. pontban ismertetett meghibásodása.

9.2. Ellenőrzési követelmények

9.2.1.

Az NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszert (NCD) folyamatosan ellenőrizni kell az elektromos hibák, illetve érzékelők kiesése vagy kiiktatása szempontjából, ami megakadályozná a 6-8. pontban előírt más működési hibák észlelését (összetevő-ellenőrzés).

A diagnosztikai képességet befolyásoló érzékelők többek között az NOx-koncentrációt közvetlenül mérő érzékelők, a karbamid minőségét ellenőrző érzékelők, a környezeti viszonyok érzékelői, valamint a reagens adagolását, a reagens szintjét vagy a reagens fogyását ellenőrző érzékelők.

9.2.2. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepének számlálója

9.2.2.1. Külön számlálót kell biztosítani a kipufogógáz-visszavezető rendszer működésben gátolt szelepe számára. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelephez kapcsolódó hibakód igazoltan aktív.

9.2.2.1.1. A gyártó a működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.3. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.

9.2.2.2. A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepe számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.

9.2.3. Az NCD-rendszer számlálói

9.2.3.1. Külön számlálót kell biztosítani a 9.1. pont ii. alpontjában tárgyalt minden ellenőrzési hiba számára. Az NCD-rendszer számlálójának azokat a motorüzemórákat kell számlálnia, amikor az NCD-rendszer működési hibájához kapcsolódó hibakód igazoltan aktív. Megengedett több hiba egy számlálóhoz csoportosítása.

9.2.3.1.1. A gyártó az NCD-rendszer hibáját egy vagy több, a 7., 8. és 9.2.2. pontban felsorolt hibával egy számlálóra is csoportosíthatja.

9.2.3.2. Az NCD-rendszer számlálójának működésbe lépésére és kikapcsolására vonatkozó kritériumokat és mechanizmusokat a 11. pont ismerteti.

9.3. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése

A 4. pontban ismertetett, az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott működési hibák bármelyike előfordul, és jeleznie kell a sürgős javítás szükségességét. Ha a figyelmeztető rendszernek üzenetkijelző rendszer is része, annak a figyelmeztetés okát megjelölő üzenetet kell megjelenítenie (pl. "a reagensadagoló szelep csatlakozása megszakadt" vagy "károsanyag-kibocsátást érintő kritikus hiba").

9.4. A használatkorlátozó rendszer működésbe lépése

9.4.1.

Az 5.3. pontban ismertetett, mérsékelt használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott hibát a 9.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 36 motorüzemórán belül nem orvosolják.

9.4.2.

Az 5.4. pontban ismertetett, erős használatkorlátozó rendszernek működésbe kell lépnie, ha a 9.1. pontban meghatározott hibát a 9.3. pontban ismertetett, üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépésétől számított legfeljebb 100 motorüzemórán belül nem orvosolják.

9.4.3.

A működési hiba ismételt előfordulása esetén a használatkorlátozó rendszer működésbe lépéséig eltelő óraszám a 11. pontban ismertetett mechanizmussal csökkenthető.

9.5.

A gyártó a 9.2. pontban megállapított követelmények helyett kipufogórendszerben elhelyezkedő NOx-érzékelőt is használhat. Ebben az esetben

- az NOx-érték nem haladhatja meg a 0,9 g/kWh határértéket,

- alkalmazható a "magas NOx-koncentráció - oka ismeretlen" hiba,

- a 9.4.1. pont helyesen "10 motorüzemórán belül",

- a 9.4.2. pont helyesen "20 motorüzemórán belül".

10. Az igazolásra vonatkozó követelmények

10.1. Általános előírások

Az e melléklet előírásainak való megfelelést a típusjóváhagyás során kell demonstrálni az 1. táblázatban bemutatott és e pontban részletezett, következő demonstrációk elvégzésével:

a) a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrálása;

b) a mérsékelt használatkorlátozó rendszer (ha van ilyen) működésbe lépésének demonstrálása;

c) az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrálása.

1. táblázat

Az e függelék 10.3. és 10.4. pontja rendelkezéseinek megfelelő demonstrációs eljárás tartalmának szemléltetése

10.2. Motorcsaládok és ncd szerinti motorcsaládok

Egy motorcsalád vagy egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád a 10. pont követelményeinek való megfelelése a vizsgált motorcsalád egyik tagján végzett vizsgálattal demonstrálható, feltéve, hogy a gyártó a típusjóváhagyó hatóság számára demonstrálja, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon belül hasonlóak.

10.2.1.

Annak igazolása, hogy az NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád egyéb tagjainak ellenőrző rendszerei hasonlóak, történhet úgy, hogy a gyártó benyújt a jóváhagyó hatósághoz egy dokumentációt, mint például algoritmusokat, funkcionális elemzéseket stb.

10.2.2.

A vizsgált motort a típusjóváhagyó hatósággal egyeztetve a gyártó választja ki. Ez lehet a vizsgált motorcsalád alapmotora, de nem feltétlenül kell annak lennie.

10.2.3.

Amennyiben a motorcsalád olyan NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládba tartozik, amely már a 10.2.1. pont szerint típusjóváhagyással rendelkezik (3. ábra), e motorcsalád megfelelőségét további vizsgálat nélkül demonstráltnak kell tekinteni, feltéve, hogy a gyártó demonstrálja a jóváhagyó hatóságnak, hogy az e melléklet követelményeinek való megfeleléshez szükséges ellenőrző rendszerek a családon és a vizsgált, NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsaládon belül hasonlók.

3. ábra

Egy NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád korábban demonstrált megfelelősége

10.3. A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrálása

10.3.1.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének megfelelőségét két vizsgálat elvégzésével kell igazolni: reagenshiány és egy, az e melléklet 7-9. pontjában vizsgált működésihiba-kategória.

10.3.2.

10.3.2.1.

A figyelmeztető rendszer rossz reagensminőség esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira olyan reagenst kell választani, melynek hatóanyag-tartalma legalább annyira fel van hígítva, mint a gyártó által e melléklet 7. pontja követelményei szerint közölt érték.

10.3.2.2.

A figyelmeztető rendszer manipulálásnak betudható, e melléklet 9. pontjában meghatározott működési hibák esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira a kiválasztást a következő követelmények szerint kell végezni:

10.3.2.2.1. A gyártónak meg kell adnia a potenciális működési hibák jegyzékét a jóváhagyó hatóságnak.

10.3.2.2.2. A vizsgálandó működési hibát a jóváhagyó hatóság választja ki a 10.3.2.2.1. pontban említett jegyzékről.

10.3.3.

10.3.3.1.

A demonstrálás céljaira külön vizsgálatot kell végezni a 10.3.1. pontban említett minden egyes működési hiba vonatkozásában.

10.3.3.2.

A vizsgálat alatt csak az éppen vizsgált működési hiba állhat fenn.

10.3.3.3.

A vizsgálat megkezdése előtt valamennyi hibakódot törölni kell.

10.3.3.4.

A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatósággal egyetértésben a vizsgált működési hibát szimulálni is lehet.

10.3.3.5. Reagenshiánytól eltérő működési hiba észlelése

A reagenshiánytól eltérő működési hiba kiváltásakor vagy szimulálásakor a működési hiba észlelését a következőképpen kell végrehajtani:

10.3.3.5.1. Az NCD-rendszernek reagálnia kell egy, a jóváhagyó hatóság által e függelék rendelkezései szerint kiválasztott megfelelő hiba megjelenésére. Ez bizonyítottnak tekinthető, ha a rendszer az e függelék 10.3.3.7. pontja szerinti két egymást követő NCD-vizsgálati ciklus során működésbe lép.

Ha az ellenőrzési funkció leírásában részletesen szerepel, és a jóváhagyó hatóság elfogadta, hogy egy adott ellenőrző rutinnál kettőnél több NCD-vizsgálati ciklusra van szükség ahhoz, hogy az ellenőrzés befejeződjön, akkor az NCD-vizsgálati ciklusok száma megnövelhető háromra.

Az igazoló vizsgálat során az egyes NCD-vizsgálati ciklusok között le lehet állítani a motort. A következő beindításig eltelő idő meghatározásakor figyelembe kell venni minden olyan ellenőrzési funkciót, amely esetleg a motor leállása után megy végbe, és minden szükséges feltételt, amelynek fenn kell állnia ahhoz, hogy ellenőrzés történjen a következő beindításnál.

10.3.3.5.2. A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 10.3.2.1. pont szerinti minden demonstrációs vizsgálat végén megfelelően működésbe lép, és a kiválasztott működési hiba hibakódja "megerősített és aktív" státust kap.

10.3.3.6. Reagenshiány észlelése

A figyelmeztető rendszer reagenshiány esetén történő működésbe lépése demonstrálásának céljaira a motort a gyártó döntése szerint egy vagy több NCD-vizsgálati cikluson át kell járatni.

10.3.3.6.1. A demonstrációt a tartályban lévő, a gyártó és a jóváhagyó hatóság által egyeztetett - a tartály névleges űrtartalma legalább 10 százalékának megfelelő - reagensszinttel kell kezdeni.

10.3.3.6.2. A figyelmeztető rendszert akkor kell megfelelően működőnek tekinteni, ha a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek:

a) a figyelmeztető rendszer a reagenstartály legalább 10 százalékának megfelelő reagens rendelkezésre állása esetén működésbe lép; és

b) a "folyamatos" figyelmeztető rendszer legalább a gyártó által az e melléklet 6. pontja rendelkezései szerint megadott értéknél működésbe lép.

10.3.3.7. NCD-vizsgálati ciklus

10.3.3.7.1. Az ebben a 10. pontban vizsgált, az NCD-rendszer helyes működésének igazolására szolgáló NCD-vizsgálati ciklus a melegindításos nem közúti állandósult állapotú ciklus.

10.3.3.7.2. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával adott ellenőrző rutin esetében alternatív NCD-vizsgálati ciklus (pl. NRSC-ciklus) használható. A kérelemnek tartalmaznia kell olyan elemeket (műszaki alátámasztás, szimuláció, mérési eredmények stb.), amelyek igazolják a következőket:

a) a kért vizsgálati ciklus olyan ellenőrzést eredményez, amely működni fog valós menetviszonyok között is; és

b) a 10.3.3.7.1. pontban meghatározott vonatkozó NCD-vizsgálati ciklus igazoltan kevésbé felel meg a tervezett ellenőrzésre.

10.3.4.

A figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a figyelmeztető rendszer a 10.3.3. pont szerinti minden demonstrációs vizsgálat végén megfelelően működésbe lép.

10.4. A használatkorlátozó rendszer működésének igazolása

10.4.1. A használatkorlátozó rendszer működésének demonstrálását próbapadon végzett vizsgálattal kell végrehajtani.

10.4.1.1.

A motorrendszerhez e célból a jóváhagyó hatóság megelégedésére csatlakoztatni (vagy szimulálni) kell minden további, a demonstráció elvégzéséhez szükséges, a motorrendszerhez fizikailag nem felszerelt alkatrészt vagy alrendszert, úgymint többek között a környezeti hőmérséklet érzékelőjét, a szintérzékelőket, valamint az üzemeltetőt figyelmeztető és tájékoztató rendszereket.

10.4.1.2.

A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a demonstrációs vizsgálatokat a teljes gépen is elvégezheti, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között próbapályán futtatva.

10.4.2.

A vizsgálati ciklusnak demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer reagenshiány és az e melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott működési hibák egyike esetében történő működésbe lépését.

10.4.3.

E demonstráció céljaira:

a) a jóváhagyó hatóság a reagenshiányon túlmenően kiválasztja az e melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott, korábban a figyelmeztető rendszer működésbe lépésének demonstrálásakor használt működési hibát;

b) a gyártó számára a jóváhagyó hatóság egyetértésével megengedett vizsgálat felgyorsítása az üzemórák számának szimulálásával;

c) a mérsékelt használatkorlátozáshoz szükséges nyomatékcsökkenést az ezen irányelvnek megfelelően végzett, általános motorteljesítmény-jóváhagyási eljárással egyidejűleg is lehet demonstrálni. Ebben az esetben a használatkorlátozó rendszer demonstrációja során nincs szükség külön nyomatékmérésre;

d) az erős használatkorlátozást az ezen függelék 10.4.6. pontjának követelményei szerint kell demonstrálni.

10.4.4. A gyártónak emellett demonstrálnia kell a használatkorlátozó rendszer működését az e melléklet 7., 8. vagy 9. pontjában meghatározott azon működési hibák esetében, melyeket a 10.4.1-10.4.3. pontban ismertetett demonstrációs vizsgálatokra nem választottak ki. Ezeket a további demonstrációkat el lehet végezni a jóváhagyó hatóság részére egy műszaki eset bemutatásával, pl. algoritmusok, funkcionális elemzések, korábbi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával.

10.4.4.1.

Ezeknek a további demonstrációknak különösen azt kell a jóváhagyó hatóság megelégedésére demonstrálniuk, hogy a jármű motorvezérlő egységébe a megfelelő nyomatékcsökkentő mechanizmust beépítették.

10.4.5.

10.4.5.1.

Ez a demonstráció akkor kezdődik, amikor a figyelmeztető rendszer vagy a megfelelő "folyamatos" figyelmeztető rendszer a jóváhagyó hatóság által kiválasztott működési hiba következtében működésbe lép.

10.4.5.2.

Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert addig kell járatni, míg a reagens rendelkezésre állása a tartály névleges űrtartalmának 2,5 százalékos értékét vagy a gyártó által a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lépéséhez szükségesként megadott értéket eléri, az e melléklet 6.3.1. pontjával összhangban.

10.4.5.2.1. A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést járó vagy álló motor mellett.

10.4.5.3.

Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor a mérsékelt használatkorlátozás működésbe lép.

10.4.5.4.

A mérsékelt használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a 10.4.5.2. és 10.4.5.3. pontnak megfelelően elvégzett minden demonstrációs vizsgálat végén a gyártó igazolta a jóváhagyó hatóságnak, hogy a motorvezérlő egység a nyomatékcsökkentő mechanizmust működésbe hozta.

10.4.6.

10.4.6.1.

Ez a demonstráció abból az állapotból indul, amikor a mérsékelt használatkorlátozó rendszer előzőleg működésbe lépett, és végrehajtható a mérsékelt használatkorlátozó rendszer demonstrálására végzett vizsgálatok folytatásaként.

10.4.6.2.

Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiányra való reagálását ellenőrzik, a motort vagy a reagenstartály kiürüléséig kell járatni, vagy pedig addig, amikor a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, amikor a gyártó nyilatkozata szerint működésbe lép az erős használatkorlátozó rendszer.

10.4.6.2.1. A gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a reagens tartályból történő kivételével is szimulálhatja a folyamatos üzemelést, járó vagy álló motor mellett.

10.4.6.3.

Amikor a rendszernek a tartályban fellépő reagenshiánytól eltérő hibára való reagálását ellenőrzik, a motorrendszert az e függelék 3. táblázatában feltüntetett, megfelelő üzemóraszámon keresztül kell járatni, vagy pedig a gyártó választása szerint addig, amikor a megfelelő számláló eléri azt az értéket, amikor az erős használatkorlátozás működésbe lép.

10.4.6.4.

Az erős használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének demonstrációja megvalósultnak minősül, ha a 10.4.6.2. és 10.4.6.3. pontnak megfelelően elvégzett minden demonstrációs vizsgálat végén a gyártó igazolta a jóváhagyó hatóságnak, hogy az e mellékletben vizsgált erős használatkorlátozó mechanizmus működésbe lépett.

10.4.7. Ehelyett a gyártó a jóváhagyó hatóság egyetértésével a használatkorlátozás demonstrációját teljes gépen is elvégezheti az 5.4. pont követelményeinek megfelelően, a gépet megfelelő próbapadra szerelve, vagy azt ellenőrzött körülmények között próbapályán futtatva.

10.4.7.1.

A gépet mindaddig járatni kell, amíg a kiválasztott működési hibához társított számláló el nem éri az e függelék 3. táblázatában megadott, vonatkozó üzemóraszámot, vagy adott esetben a reagenstartály kiürül, vagy a reagensszint a tartály névleges teljes űrtartalmának 2,5 százaléka alatti szintet ér el, mely szintet a gyártó az erős használatkorlátozó rendszer működésbe léptetésére választott.

11. Az üzemeltetőt figyelmeztető és a használatkorlátozó és azt feloldó mechanizmusok ismertetése

11.1.

Az e mellékletben a figyelmeztető és a használatkorlátozó mechanizmusok működésbe lépésére és feloldására meghatározott előírások kiegészítésére ez a 11. pont meghatározza e működésbe léptető és feloldó mechanizmusok végrehajtásának műszaki követelményeit.

11.2. A figyelmeztető rendszert működésbe léptető és feloldó mechanizmusok

11.2.1. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibájához társított diagnosztikai hibakód az e függelék 2. táblázatában meghatározott státusba kerül. 2. táblázat Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszer működésbe lépése A hiba típusa A figyelmeztető rendszert működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa Nem megfelelő minőségű reagens megerősített és aktív Az adagolás megszakadása megerősített és aktív Működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep megerősített és aktív Az ellenőrző rendszer működési hibája megerősített és aktív NOx-küszöbérték, ha alkalmazható megerősített és aktív

11.2.2. Az üzemeltetőt figyelmeztető rendszernek akkor kell feloldania, amikor a diagnosztikai rendszer megállapítja, hogy az adott figyelmeztetés szempontjából jelentős működési hiba többé már nem áll fenn, vagy a működésbe lépést indokoló információt - beleértve a diagnosztikai hibakódot is - a kiolvasóval törlik. 11.2.2.1. Az "NOx-szabályozásra vonatkozó adatok" törlésére vonatkozó előírások 11.2.2.1.1. Az "NOx-szabályozásra vonatkozó adatok" törlése/visszaállítása kiolvasóval A kiolvasótól jövő kérésre a számítógép memóriájából a következő adatoknak törlődniük kell, illetve vissza kell állniuk az e függelékben előírt értékre (lásd a 3. táblázatot). 3. táblázat Az "NOx-szabályozásra vonatkozó adatok" törlése/visszaállítása kiolvasóval NOx-szabályozásra vonatkozó adatok Törlendő Visszaállítandó Az összes diagnosztikai hibakód X A legtöbb üzemórát tartalmazó számláló értéke X Üzemórák száma az NCD-számláló(k)ból X

11.2.2.1.2.

Az NOx-szabályozási adatoknak nem szabad törlődniük a gép akkumulátorának/akkumulátorainak lekötésekor.

11.2.2.1.3.

Az NOx-szabályozási adatok törlésének csak álló motor üzemmódban szabad lehetségesnek lennie.

11.2.2.1.4.

Az "NOx-szabályozási adatok", köztük diagnosztikai hibakódok törlésekor az e hibákhoz társított és e mellékletben nem törlendőként megjelölt számlálókat nem szabad lenullázni, hanem az e melléklet megfelelő pontjában előírt értékre kell azokat visszaállítani.

11.3. A használatkorlátozó rendszert működésbe léptető és feloldó mechanizmusok

11.3.1.

A használatkorlátozó rendszernek akkor kell működésbe lépnie, amikor a figyelmeztető rendszer működik és az annak működésbe lépését indokoló, az NOx-szabályozás működési hibája tekintetében jelentőséggel bíró számláló eléri az e függelék 4. táblázatában meghatározott értéket.

11.3.2.

A használatkorlátozó rendszernek akkor kell kioldania, amikor a rendszer már nem észleli az annak működésbe lépését indokoló működési hibát, vagy a működésbe lépést indokoló információt - beleértve az NOx-szabályozás működési hibájához kapcsolódó diagnosztikai hibakódot is - a kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik.

11.3.3.

Az üzemeltetőt figyelmeztető és használatkorlátozó rendszernek a reagenstartályban lévő reagens mennyiségének értékelését követően az e melléklet 6. pontjának megfelelően azonnal működésbe kell lépnie vagy ki kell oldania. Ebben az esetben a működésbe léptető és feloldó mechanizmusok nem függhetnek a társított diagnosztikai hibakódok státusától.

11.4. Számlálómechanizmus 11.4.1. Általános előírások 11.4.2. A számlálómechanizmusok elve

11.4.1.1. E melléklet követelményeinek teljesítéséhez a rendszerben legalább 4 számlálónak kell lennie azon üzemórák számának rögzítésére, amikor a motor úgy működött, hogy a rendszer a következők valamelyikét észlelte: a) nem megfelelő reagensminőség; b) a reagensadagolás megszakadása; c) működésben gátolt kipufogógáz-visszavezető szelep; d) az NCD-rendszer hibája az e melléklet 9.1. pontjának ii. alpontja szerint.

11.4.1.1.1.

A gyártó a 11.4.1.1. pontban megadott hibákat egy vagy több számláló segítségével csoportosíthatja is.

11.4.1.2.

Mindezen számlálóknak egy 2 bájtos számlálóval elérhető legnagyobb értékig kell számolniuk egyórás felbontással, és ezt az értéket meg kell tartaniuk, kivéve, ha teljesülnek a számláló nullázásának feltételei.

11.4.1.3. A gyártó használhat egyszeres vagy többszörös NCD-rendszer-számlálókat. Az egyszeres számláló több különböző, az adott számlálótípushoz tartozó működési hiba üzemóráit összegezheti, feltéve, hogy azok még nem érték el az egyszeres számláló által mutatott időt.

11.4.1.3.1.

Amennyiben a gyártó többszörös NCD-rendszer-számláló használata mellett dönt, a rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy egy adott ellenőrző rendszer-számlálót hozzárendeljen az adott számlálóhoz tartozó minden működési hibához, e melléklet szerint.

11.4.2.1. Minden számlálónak a következőképpen kell működnie: 11.4.2.1.1. Ha a számláló nulla állásból indul, a számlálást a hozzá tartozó működési hiba észlelésekor és a megfelelő diagnosztikai hibakód 2. táblázatban meghatározott státusra váltásakor azonnal el kell kezdenie. 11.4.2.1.2. Sorozatos hibák esetén az alábbi rendelkezések egyikét kell alkalmazni a gyártó választása szerint. i. A számlálónak egyetlen ellenőrzési esemény előfordulásakor le kell állnia és az aktuális értékét meg kell tartania, ha a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hiba már nem észlelhető, vagy azt kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik. Ha a számláló az erős használatkorlátozó rendszer működése alatt nem számlál, annak az e függelék 4. táblázatban megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc. ii. A számlálónak az e függelék 4. táblázatban megadott értéken vagy egy olyan értéken kell rögzülnie, amely egyenlő vagy nagyobb, mint az erős használatkorlátozás számlálójának értéke, mínusz 30 perc. 11.4.2.1.3. Egyszeres ellenőrző rendszer-számláló esetében a számlálónak folytatnia kell a számlálást, ha az NOx-szabályozás adott számlálóhoz tartozó működési hibáját észleli, és a megfelelő diagnosztikai hibakód "megerősített és aktív" státust vesz fel. A számlálónak le kell állnia és a 11.4.2.1.2. pontban meghatározott értékek egyikét meg kell tartania, ha az NOx-szabályozásnak a számlálót eredetileg működésbe hozó működési hibája már nem észlelhető, vagy a számlálóhoz tartozó valamennyi működési hibát kiolvasóval vagy karbantartó szerszámmal törlik. 4. táblázat Számlálók és használatkorlátozás A számlálót először működésbe léptető diagnosztikai hibakód státusa A számláló mérsékelt használatkorlátozást eredményező értéke A számláló erős használatkorlátozást eredményező értéke A számláló által megőrzött, rögzült érték A reagensminőség számlálója megerősített és aktív ≤ 10 óra ≤ 20 óra ≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a Az adagolás számlálója megerősített és aktív ≤ 10 óra ≤ 20 óra ≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a A kipufogógáz-visszavezető rendszer szelepének számlálója megerősített és aktív ≤ 36 óra ≤ 100 óra ≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 95 %-a Az ellenőrző rendszer számlálója megerősített és aktív ≤ 36 óra ≤ 100 óra ≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 95 %-a NOx-küszöbérték, ha alkalmazható megerősített és aktív ≤ 10 óra ≤ 20 óra ≥ a számláló erős használatkorlátozást eredményező értékének 90 %-a 11.4.2.1.4. A számláló rögzülését követően azt akkor kell lenullázni, ha a számlálóhoz tartozó ellenőrzési rutinok legalább egy teljes ellenőrző ciklust lefutottak működési hiba észlelése nélkül, és a számláló utolsó leállását követő 40 motorüzemóra alatt a számlálóhoz tartozó működési hibát nem észleltek (lásd a 4. ábrát). 11.4.2.1.5. Ha a rendszer a számlálóhoz tartozó működési hibát észlel a számláló rögzülése alatt, akkor a számlálónak attól a ponttól kell folytatnia a számlálást, amelynél korábban megállt (lásd a 4. ábrát).

11.5. A működésbe léptetés és kioldás, valamint a számlálómechanizmusok szemléltetése

11.5.1.

Ez a pont a működésbe léptetést és kioldást, valamint a számlálómechanizmusokat szemlélteti egyes jellemző esetekben. A 11.5.2., 11.5.3. és 11.5.4. pontban megadott adatok és leírások csak a szemléltetés céljára szolgálnak ebben a mellékletben, és azokra nem lehet ezen irányelv követelményeinek példájaként vagy az érintett folyamatra vonatkozó határozott nyilatkozatként hivatkozni. A 6. és 7. ábrán szereplő, a számlálóra vonatkozó óraértékek a 4. táblázatban az erős használatkorlátozáshoz tartozó legnagyobb értékekre vonatkoznak. Az egyszerűség kedvéért például az illusztrációban nem szerepel az a tény, hogy a használatkorlátozó rendszer működésével egyidejűleg a figyelmeztető rendszer is működik.

4. ábra

A számláló újraindítása vagy lenullázása a számláló értékének rögzülését követően.

11.5.2.

Az 5. ábra szemlélteti a működésbe léptető és kioldó mechanizmusok működését a reagens rendelkezésre állásának alábbi öt esetére:

- 1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,

- 1. újratöltési eset ("megfelelő" újratöltés): az üzemeltető újratölti a reagenstartályt úgy, hogy annak szintje a 10 %-os határérték fölé kerüljön. A figyelmeztető és használatkorlátozó rendszer kiold,

- 2. és 3. újratöltési eset ("nem megfelelő" újratöltés): a figyelmeztető rendszer működésbe lép. A figyelmeztetés szintje a rendelkezésre álló reagens mennyiségétől függ,

- 4. újratöltési eset ("teljesen elégtelen" újratöltés): a mérsékelt használatkorlátozás azonnal működésbe lép.

5. ábra

A rendelkezésre álló reagens

11.5.3.

A 6. ábra a nem megfelelő reagensminőség három esetét ismerteti:

- 1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,

- 1. javítási eset ("rossz" vagy "csaló" javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megváltoztatja a reagens minőségét, de nem sokkal később visszaáll rossz minőségűre. A használatkorlátozó rendszer rögtön újból működésbe lép, és a gép 2 motorüzemóra után ismét működésképtelenné válik,

- 2. javítási eset ("megfelelő" javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető korrigálja a reagensminőséget. Bizonyos idő elteltével azonban ismét nem megfelelő minőségű reagensre vált. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.

6. ábra

Nem megfelelő reagenssel való feltöltés

11.5.4.

A 7. ábra a karbamidadagoló rendszer meghibásodásának három esetét szemlélteti: Ez az ábra azt a folyamatot is szemlélteti, amely e melléklet 9. pontjában ismertetett ellenőrzési hibák esetében érvényesül.

- 1. használati eset: az üzemeltető a figyelmeztetés ellenére tovább járatja a gépet mindaddig, amíg annak működése le nem áll,

- 1. javítási eset "megfelelő" javítás): a gép működésképtelenné válása után az üzemeltető megjavítja a reagensadagolót. Bizonyos idő elteltével azonban az adagoló rendszer ismét meghibásodik. A figyelmeztetés, a használatkorlátozás és a számlálási folyamat ismét nulláról indul.

- 2. javítási eset ("rossz" javítás): a mérsékelt használatkorlátozás (nyomatékkorlátozás) alatt az üzemeltető megjavítja a reagensadagolót. Kis idő elteltével azonban az adagoló rendszer ismét meghibásodik. A mérsékelt használatkorlátozó rendszer azonnal újból működésbe lép, és a számláló a javításkori értékről folytatja a számlálás.

7. ábra

A reagensadagoló rendszer meghibásodása

12. A legkisebb elfogadható reagenskoncentráció (CDMin) demonstrálása

12.1. A gyártónak a típusjóváhagyás során demonstrálnia kell a CDmin megfelelő értékét a NRTC-vizsgálat melegindításos részének CDmin koncentrációjú reagenssel való elvégzése útján.

12.2. A vizsgálatnak követnie kell a megfelelő NCD-ciklus(oka)t vagy a gyártó által meghatározott előkondicionálási ciklust, a CDmin koncentrációjú reagenshez való alkalmazkodás elvégzéséhez zárt szabályozókörű NOx-szabályozó rendszer megengedésével.

12.3. Az e vizsgálatból származó károsanyag-kibocsátásnak az e melléklet 7.1.1. pontjában meghatározott NOx-határérték alatt kell lennie.

2. függelék

Az ellenőrzési tartományra vonatkozó követelmények a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében

1. A motor ellenőrzési tartománya

Az ellenőrzési tartomány (lásd az 1. ábrát) meghatározása a következő:

fordulatszám-tartomány: az A fordulatszámtól a magas fordulatszámig;

ahol:

A fordulatszám = alacsony fordulatszám + 15 % (magas fordulatszám - alacsony fordulatszám);

A III. mellékletben meghatározott magas fordulatszámot és alacsony fordulatszámot vagy, amennyiben a gyártó a III. melléklet 1.2.1. pontjában szereplő lehetőség alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást alkalmazza, az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírása 2.1.33. és 2.1.37. szakaszának fogalommeghatározásait kell alkalmazni.

Ha a mért A motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik fordulatszámnál meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

2.

A vizsgálatból ki kell zárni a motor következő működési feltételeit:

a) a legnagyobb nyomaték 30 %-a alatti pontok;

b) a legnagyobb teljesítmény 30 %-a alatti pontok.

A gyártó kérelmezheti, hogy a műszaki szolgálat a tanúsítás/típusjóváhagyás során kizárjon bizonyos üzemi pontokat az ezen függelék 1-2. pontjában meghatározott ellenőrzési tartományból. A műszaki szolgálat a jóváhagyó hatóság kedvező véleményének függvényében elfogadhatja a kizárási kérést, ha a gyártó igazolni tudja, hogy a motor egyetlen gépkombináció esetében sem képes ezeken a pontokon működni.

1. ábra:

II. MELLÉKLET

... sz. ADATKÖZLŐ LAP

nem közúti, mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok típusjóváhagyására, valamint gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozóan

(A legutóbb a.../.../EK irányelvvel módosított 97/68/EK irányelv)

1. függelék

2. LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

2.1.

Kartergázok visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs ( 10 ) ...

2.2. További szennyezéscsökkento berendezések (ha vannak ilyenek, és ha nem szerepelnek más cím alatt): ...

2.2.1. Katalizátor: van/nincs (10 12)

2.2.1.1.

Gyártmány(ok): ...

2.2.1.2.

Típus(ok): ...

2.2.1.3.

A katalizátor és elemek száma ...

2.2.1.4.

A katalizátor(ok) mérete és térfogata: ...

2.2.1.5.

A katalitikus reakció típusa: ...

2.2.1.6.

Teljes nemesfémtöltet: ...

2.2.1.7.

Relatív koncentráció: ...

2.2.1.8.

Hordozó (szerkezete és anyaga): ...

2.2.1.9.

Cellasuruség: ...

2.2.1.10.

A katalizátor(ok) házának típusa: ...

2.2.1.11.

A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolsága): ...

2.2.1.12.

Szokásos üzemi tartomány (K): ...

2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van): ...

2.2.1.13.1.

A katalitikus folyamathoz szükséges reagens típusa és koncentrációja: ...

2.2.1.13.2.

A reagens szokásos üzemi homérséklet-tartománya: ...

2.2.1.13.3.

Nemzetközi szabvány (ha van): ...

2.2.1.14.

NOx-érzékelo: van/nincs (10 12)

2.2.2. Oxigénérzékelo: van/nincs (10 12)

2.2.2.1.

Gyártmány(ok): ...

2.2.2.2.

Típus: ...

2.2.2.3.

Elhelyezés: ...

2.2.3. Légbefúvás: van/nincs (10 12)

2.2.3.1.

Típus (rezgoszelep, levegoszivattyú stb.): ...

2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs (10 12)

2.2.4.1.

Jellemzok (hutött/nem hutött, magas/alacsony nyomás stb.): ...

2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs (10 12)

2.2.5.1.

A részecskecsapda mérete és térfogata: ...

2.2.5.2.

A részecskecsapda típusa és kialakítása: ...

2.2.5.3.

Elhelyezés (hely és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolság): ...

2.2.5.4.

A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz: ...

2.2.5.5.

Szokásos üzemi homérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa): ...

2.2.6. Más rendszerek: van/nincs (10 12)

2.2.6.1.

Leírás és muködés: ...

5. SZELEPIDŐZÍTÉS

5.1.

A legnagyobb szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtponthoz képest, illetve ezzel egyenértékű adatok: ...

5.2. Vonatkoztatási és/vagy beállítási tartományok ( 11 )

5.3.

5.3.1.

Típus: folytonos vagy kétállásos (11 36 38 40)

5.3.2.

Bütyökállítási szög: ...

6. A FURATOK ELRENDEZÉSE

6.1.

Helyzet, méret és számozás:

7. GYÚJTÁS

7.1. Gyújtótekercs

7.1.1.

Gyártmány(ok): ...

7.1.2.

Típus(ok): ...

7.1.3.

Szám: ...

7.2. Gyújtógyertyák: ...

7.2.1.

Gyártmány(ok): ...

7.2.2.

Típus(ok): ...

7.3. Mágneses gyújtás: ...

7.3.1.

Gyártmány(ok): ...

7.3.2.

Típus(ok): ...

7.4. A gyújtás időzítése: ...

7.4.1.

Gyújtási időpont a felső holtponthoz képest (forgattyú szögben)....

7.4.2.

Gyújtásállítási görbe (adott esetben): ...

2. függelék

3. függelék

2. LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

2.1.

Kartergázok visszavezetésére szolgáló eszköz: van/nincs ( 12 ) ...

2.2. További szennyezéscsökkento berendezések (ha vannak ilyenek, és ha nem szerepelnek más cím alatt):

2.2.1. Katalizátor: van/nincs (10 12)

2.2.1.1.

Gyártmány(ok): ...

2.2.1.2.

Típus(ok): ...

2.2.1.3.

A katalizátorok és elemek száma...

2.2.1.4.

A katalizátor(ok) mérete és térfogata: ...

2.2.1.5.

A katalitikus reakció típusa: ...

2.2.1.6.

Teljes nemesfémtöltet: ...

2.2.1.7.

Relatív koncentráció: ...

2.2.1.8.

Hordozó (szerkezete és anyaga): ...

2.2.1.9.

Cellasuruség: ...

2.2.1.10.

A katalizátor(ok) házának típusa: ...

2.2.1.11.

A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolsága): ...

2.2.1.12.

Szokásos üzemi tartomány (K) ...

2.2.1.13. Fogyó reagens (ha van): ...

2.2.1.13.1.

A katalitikus folyamathoz szükséges reagens típusa és koncentrációja: ...

2.2.1.13.2.

A reagens szokásos üzemi homérséklet-tartománya: ...

2.2.1.13.3.

Nemzetközi szabvány (ha van): ...

2.2.1.14.

NOx-érzékelo: van/nincs (10 12)

2.2.2. Oxigénérzékelo: van/nincs (10 12)

2.2.2.1.

Gyártmány(ok): ...

2.2.2.2.

Típus: ...

2.2.2.3.

Elhelyezés: ...

2.2.3. Légbefúvás: van/nincs (10 12)

2.2.3.1.

Típus (rezgoszelep, levegoszivattyú stb.): ...

2.2.4. Kipufogógáz-visszavezetés: van/nincs (10 12)

2.2.4.1.

Jellemzok (hutött/nem hutött, magas/alacsony nyomás stb.): ...

2.2.5. Részecskecsapda: van/nincs (10 12)

2.2.5.1.

A részecskecsapda mérete és térfogata: ...

2.2.5.2.

A részecskecsapda típusa és kialakítása: ...

2.2.5.3.

Elhelyezés (hely és a motortól mért legkisebb/legnagyobb távolság): ...

2.2.5.4.

A regenerálás módja vagy rendszere, leírás, illetve rajz: ...

2.2.5.5.

Szokásos üzemi homérséklet- (K) és nyomástartomány (kPa): ...

2.2.6. Más rendszerek: van/nincs (10 12)

2.2.6.1.

Leírás és muködés: ...

III. MELLÉKLET

AKOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA

1. BEVEZETÉS

1.1.

E melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagok mennyiségének meghatározására szolgáló módszert írja le.

A következő mérési ciklusok alkalmazandók:

- a berendezés specifikációjának megfelelő NRSC (nem közúti állandósult állapotú ciklus), amelyet a szén-monoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a szilárd részecskéknek az I. melléklet 1. A. szakaszának i. és ii. pontjában leírt motorok általi kibocsátásának méréséhez kell használni az I., II. III A., III B. és IV. szakaszban, valamint

- a berendezés specifikációjának megfelelő NRTC (nem közúti átmeneti állapotú [tranziens] ciklus), amelyet a szén-monoxidnak, a szénhidrogéneknek, a nitrogén-oxidoknak és a szilárd részecskéknek az I. melléklet 1.A. szakaszának i. pontjában leírt motorok általi kibocsátásának méréséhez kell használni a III B. és IV. szakaszban,

- a belvízi hajókon történő felhasználásra szánt motorokon az ISO 8178-4:2002 szabványban és az IMO ( 13 ) MARPOL ( 14 ) 73/78 egyezmény VI. mellékletében (NOx) meghatározott ISO mérési eljárást kell elvégezni,

- a vasúti motorkocsik meghajtására szánt motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagainak mérésére a III A. és a III B. szakaszban NRSC-t kell alkalmazni,

- a mozdonyok meghajtására szánt motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagainak mérésére a III A. szakaszban és a III B. szakaszban NRSC-t kell alkalmazni.

1.2. A vizsgálati eljárás kiválasztása

A vizsgálatot próbapadra szerelt és motorfékpaddal összekapcsolt motoron kell elvégezni.

1.2.1. Vizsgálati eljárások az I., II., IIIA., IIIB. és IV. szakaszhoz

A vizsgálatot az e mellékletben leírt eljárás szerint kell elvégezni, vagy a gyártó kérésére az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást kell alkalmazni.

Ezenfelül az alábbi követelményeket kell alkalmazni:

i. az e melléklet 5. függelékében meghatározott tartóssági követelmények;

ii. a motornak az I. melléklet 8.6. pontjában megállapított ellenőrzési tartományára vonatkozó rendelkezések (csak a IV. szakasznak megfelelő motorok esetében);

iii. a CO2-kibocsátás jelentésére vonatkozóan az e melléklet 6. függelékében meghatározott, az e mellékletben szereplő eljárás szerint vizsgált motorokra vonatkozó követelmények; az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárás szerint vizsgált motorok esetében e melléklet 7. függelékét kell alkalmazni;

iv. az e mellékletben leírt követelmények szerint vizsgált motorok esetében az ezen irányelv V. mellékletében leírt referencia-tüzelőanyagot kell alkalmazni. Az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt követelmények szerint vizsgált motorok esetében az ezen irányelv V. mellékletében leírt referencia-tüzelőanyagot kell alkalmazni.

1.2.1.1. Amennyiben a gyártó az I. melléklet 8.6.2. pontja alapján az ENSZ-EGB 03. módosítássorozattal módosított 96. sz. előírásának 4B. mellékletében leírt eljárást választja az I., II., IIIA. és IIIB. szakasz szerint motorok vizsgálatára, a 3.7.1. pontban megállapított vizsgálati ciklusokat kell alkalmazni.

1.3. Mérési alapelv: A motor mérendő kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátása a gáz halmazállapotú alkotóelemeket (szén-monoxid, összes szénhidrogén és nitrogén-oxid), és a részecskéket foglalja magában. Ezen túlmenően a szén-dioxidot gyakran keresőgázként használják a részleges és a teljes áramú hígítórendszerek hígítási arányának meghatározására. A helyes mérnöki gyakorlat alapján a vizsgálat végrehajtása során felmerülő mérési problémák észlelésének kiváló eszközeként javasolt a szén-dioxid általános mérése.

1.3.1.

NRSC-vizsgálat:

Az üzemeltetési körülmények előre meghatározott sorozata alatt, felmelegített motorral, a fenti kipufogó szennyezőanyag-kibocsátási mennyiségeket a kezeletlen kipufogógázból vett minta segítségével folyamatosan kell vizsgálni. A vizsgálati ciklus számos fordulatszám- és nyomaték- (terhelési) üzemállapotból áll, amelyek lefedik a dízelmotorok jellemző üzemi tartományát. Valamennyi üzemállapot során minden egyes gáz-halmazállapotú szennyező anyag koncentrációját, a kipufogógáz-áramot és a kimenő teljesítményt meg kell határozni, és a mért értékeket súlyozni kell. A részecske mintáját kondicionált környezeti levegővel kell hígítani. A teljes vizsgálati eljárás során egy mintát kell venni, és megfelelő szűrőkön el kell különíteni.

Alternatív megoldásként külön szűrökön is lehet mintát venni, minden egyes üzemállapot esetén egyet, és a ciklustól függően súlyozott eredményeket számítással kell meghatározni.

Minden egyes szennyező anyag kilowattóránként kibocsátott, grammban kifejezett mennyiségét az e melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell kiszámítani.

1.3.2. NRTC-vizsgálat:

Az előírt átmeneti mérési ciklust, amely kifejezetten a nem közúti gépekbe épített dízelmotorok üzemeltetési körülményein alapul, kétszer kell elvégezni:

- először (hidegindítás), miután a motor elérte a szobahőmérsékletet, a motorhűtő közeg és az olaj, az utókezelő rendszerek és minden motorvezérlő segédberendezés hőmérséklete pedig 20 és 30 °C között stabilizálódott;

- másodszor (melegindítás) egy húszperces kondicionálás után, amelyet közvetlenül a hidegindításos ciklus befejezése után kell kezdeni.

E vizsgálatsorozat során a fenti szennyező anyagokat kell vizsgálni. A vizsgálatsorozat a motor természetes lehűlését vagy kényszerhűtését követő hidegindításos ciklusból, kondicionálásból és egy melegindításból áll, és az összetett kibocsátás kiszámítására szolgál. A motorfékpad által mért nyomatékot és fordulatszámot használva integrálni kell a teljesítményt a ciklus idejének figyelembevételével, ami a motornak a ciklus alatt végzett munkáját adja. A gáz-halmazállapotú alkotóelemek koncentrációját a ciklus során a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: vagy a kezeletlen kipufogógázban a gázelemző készüléktől kapott jel integrálásával e melléklet 3. függeléke szerint, vagy a CVS teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógázában mért koncentráció integrálásával, vagy e melléklet 3. függeléke szerinti zsákos mintavétellel. A szilárd részecskék méréséhez a hígított kipufogógázból kell arányos mintát venni egy speciális szűrővel, akár részleges áramú, akár teljes áramú hígítás mellett. A szennyező anyagok kibocsátott tömegének kiszámításához meg kell határozni - a használt módszertől függően - a hígított vagy hígítatlan kipufogógáz-áramot a ciklus során. Mivel az egyes szennyező anyagok mennyiségét kilowattóránként kibocsátott grammban kell kifejezni, a kibocsátott tömegértékeket a motor munkavégzéséhez kell viszonyítani.

A szennyezőanyag-kibocsátásokat (g/kWh) mind a hideg-, mind a melegindításos ciklusok során meg kell mérni. Az összetett súlyozott kibocsátások kiszámításában a hidegindításos eredményeket 10 %-os, a melegindításos eredményeket 90 %-os súllyal kell figyelembe venni. A súlyozott összetett eredményeknek meg kell felelniük a határértékeknek.

2. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1. Általános követelmények

Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

2.2. A motor vizsgálati feltételei

2.2.1.

Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az fa paramétert az alábbi előírások szerint:

Atmoszferikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:

Turbófeltöltős motor levegő-visszahűtéssel vagy anélkül:

2.2.2. A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat akkor tekinthető érvényesnek, ha fa-ra fennáll a következő összefüggés:

2.2.3. Töltőlevegő-hűtéses motorok

A töltőlevegő hőmérsékletét rögzíteni kell, és annak a megadott névleges fordulatszám és teljes terhelés mellett a gyártó által meghatározott maximális töltőlevegő hőmérséklethez képest ± 5 K-en belül kell lennie. A hűtőközeg hőmérsékletének legalább 293 K-nek (20 °C) kell lennie.

Ha a vizsgáló laboratórium rendszerét vagy külső feltöltőt használnak, a töltőlevegő hőmérsékletét úgy kell beállítani, hogy az a megadott maximális teljesítmény és teljes terhelés mellett a gyártó által meghatározott maximális töltőlevegő-hőmérséklethez képest ± 5 K-en belül legyen. A töltőlevegő hűtőjének hűtőfolyadék-hőmérsékletét és a hűtőfolyadék áramlási sebességét a fenti beállítási ponthoz képest a teljes vizsgálat ciklus során nem szabad megváltoztatni. A töltőlevegő-hűtő térfogatának a helyes mérnöki gyakorlaton és a jellemző jármű/gép alkalmazásokon kell alapulnia.

A töltőlevegő-hűtő beállítása a SAE J 1937 1995 januárjában kiadott változatával összhangban is elvégezhető.

2.3. A motor levegőszívó rendszere

A vizsgálati motort olyan levegőszívó rendszerrel kell ellátni, amelynek áramlási ellenállása ± 300 Pa-n belül akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett. Az ellenállást a névleges fordulatszámon, teljes terhelésnél kell beállítani. A vizsgáló laboratórium rendszere használható, amennyiben a motor tényleges üzemi viszonyait reprodukálja.

2.4. A motor kipufogórendszere

A vizsgálati motort kipufogórendszerrel kell ellátni, amely ± 650 Pa-n belül akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális névleges teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.

Amennyiben a motor kipufogógáz-utókezelő rendszerrel van felszerelve, a kipufogócső átmérőjének a tényleges üzemelés során alkalmazottal azonosnak kell lennie legalább 4 csőátmérőnyi távolságban az előtt a pont előtt, ahol az utókezelő berendezést tartalmazó rész bővülési szakasza kezdődik. A kipufogógáz-utókezelő távolságának a kipufogócsonk csatlakozó karimájától, illetve a turbótöltő kilépésétől azonosnak kell lennie a gépekben alkalmazott konfigurációéval, vagy a gyártó által adott távolságspecifikációnak kell megfelelnie. A kipufogógáz-ellennyomásnak vagy az áramlási ellenállásnak meg kell felelnie az előzőekben megadott kritériumoknak, és szükség esetén egy szeleppel beállíthatónak kell lennie. A kísérleti tesztek és a motor feltérképezése során el lehet távolítani a kipufogógáz utókezelő rendszert tartalmazó szakaszt, helyettesítve egy azonos, de inaktív katalizátort hordozótestet tartalmazó elemmel.

2.5. A hűtési rendszer

A motorhűtő rendszer teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket.

2.6. A kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.7. A vizsgálatokhoz használt tüzelőanyag

A V. mellékletben megadott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a VII. melléklet 1. függeléke 1.1.1., 1.1.2. pontjában.

A tüzelőanyag hőmérsékletének a befecskendezőszivattyúnál 306-316 K (33-43°C) között kell lennie.

3. A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRSC-VIZSGÁLAT)

3.1. A fékpadbeállítások meghatározása

Az ISO 14396: 2002 szerint a specifikus szennyezőanyag-kibocsátások mérésének alapja a korrigálatlan fékteljesítmény.

Bizonyos segédüzemi berendezéseket, amelyek csak a gép üzemeltetéséhez szükségesek és a motorra szerelhetők, a vizsgálat idejére el kell távolítani. A következő nem teljes lista példaként szolgál:

- levegőkompresszor a fékek számára

- szervokormány kompresszora

- légkondicionálás kompresszora

- hidraulikus működtető szervek szivattyúi.

Amennyiben a segédüzemi berendezéseket nem távolították el, a vizsgálati fordulatszámokon általuk elnyelt teljesítményt a motorfékpad-beállítások kiszámítása érdekében meg kell határozni, kivéve az olyan motorokat, ahol az ilyen segédüzemi berendezések a motor elválaszthatatlan részét képezik (pl. a levegőhűtésű motorok hűtőventillátorai).

A szívócső áramlási ellenállás és a kipufogócső-ellennyomás beállításait a 2.3. és 2.4. szakasszal összhangban a gyártó által megadott felső határértékekhez kell beállítani.

A vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomatékot kísérleti mérésekkel kell meghatározni annak érdekében, hogy számítani lehessen a meghatározott vizsgálati üzemmódokhoz tartozó nyomatékértéket. Olyan motorok esetében, amelyeket nem terveztek arra, hogy egy adott fordulatszám-tartomány felett a teljes terhelésinyomaték-görbén működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadnia.

Az egyes vizsgálati módokra vonatkozó motorbeállítást a következő képlet használatával kell kiszámítani:

Ha az arány

a PAE értékét a típusjóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.

3.2. A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített petricsészébe, és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ez után a szűrőt (párt) zárt petricsészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.

3.3. A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelően kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

3.4. A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni, amíg minden hőmérséklet és nyomás stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).

3.5. A hígítási arány beállítása

A részecske-mintavételezési rendszert az egyszűrős módszer esetén el kell indítani és a megkerülő ágon kell futtatni (a többszűrős módszer helyett választható). A hígító levegő részecske-háttérszintje a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön történő átjuttatásával határozható meg. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nem szűrt, a mérést a vizsgálat időtartama alatt vett egyetlen mintán kell elvégezni.

A hígító levegőt úgy kell beállítani, hogy minden üzemmódban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen a szűrő felületének hőmérséklete. A teljes hígítási arány nem lehet kisebb, mint négy.

MEGJEGYZÉS:Állandósult állapotú eljárás esetén a szűrő hőmérséklete a 42-52 °C hőmérsékleti tartomány figyelembevétele helyett a 325 K (52 °C) maximális hőmérsékleten vagy ez alatt tartható.

Az egyszűrős és többszűrős módszer esetében egyaránt a szűrőn áthaladó minta tömegáramának a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegárama állandó hányadának kell lennie minden üzemmódban. Ennek a tömegaránynak az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetén minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével. Egyszűrős módszert használó, részleges áramú hígítórendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáramlási sebességnek az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül állandónak kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetében minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével.

A CO2- vagy NOx-koncentráció által szabályozott rendszerek esetében a hígító levegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden egyes vizsgálat kezdetén és végén meg kell mérni. A hígító levegő vizsgálat előtti és utáni CO2- vagy NOx-háttérkoncentráció mérési eredményeinek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.

Hígított kipufogógázt elemző rendszer használata esetén a vonatkozó háttérkoncentrációkat a teljes vizsgálatsorozat alatt a mintavételező zsákba vett hígító levegő mintavételezésével kell meghatározni.

A folyamatos (nem zsákos) háttérkoncentráció legalább három ponton vehető, a ciklus elején, végén és a közepéhez közeli ponton, és az értékeket átlagolni kell. A gyártó kérésére a háttérmérések elhagyhatók.

3.6. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készüléken el kell végezni a nullapont-beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.

3.7. A vizsgálati ciklus

3.7.1. A berendezés specifikációja az I. melléklet 1. A. pontjának megfelelően: 3.7.1.1. "A"specifikáció Az I. melléklet 1. A. szakaszának i. és iv. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő nyolc üzemmódból álló ciklus ( 15 ) szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát: Üzemmód száma Motorfordulatszám (fordulat/perc) Terhelés (%) Súlyozási tényező 1 Névleges vagy referencia (1) 100 0,15 2 Névleges vagy referencia (1) 75 0,15 3 Névleges vagy referencia (1) 50 0,15 4 Névleges vagy referencia (1) 10 0,10 5 Közbenső 100 0,10 6 Közbenső 75 0,10 7 Közbenső 50 0,10 8 Üresjárati - 0,15 (1) A referenciasebesség meghatározása a III. melléklet 4.3.1. pontjában található. 3.7.1.2. "B" specifikáció Az I. melléklet 1. A. szakaszának ii. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő öt üzemmódból álló ciklus ( 16 ) szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát: Üzemmód száma Motorfordulatszám (fordulat/perc) Terhelés (%) Súlyozási tényező 1 Névleges 100 0,05 2 Névleges 75 0,25 3 Névleges 50 0,30 4 Névleges 25 0,30 5 Névleges 10 0,10 A terhelés alatt feltüntetett értékek azon névleges alapteljesítményhez tartozó nyomaték százalékos értékei, amellyel a motor a megadott karbantartási időpontok között és a megadott környezeti feltételek mellett, a gyártó által előírtak szerint végzett karbantartások mellett évente korlátlan óraszámban működtethető; a névleges alapteljesítmény változó teljesítménysorozat alatt rendelkezésre álló maximális teljesítményként értendő. 3.7.1.3. "C" specifikáció A belvízi hajókra történő használatra szánt meghajtó motorokon ( 17 ) az ISO 8178-4:2002 szabványban és az IMO MARPOL 73/78 egyezmény VI. mellékletében (NOx Szabályzat) meghatározott vizsgálati eljárást kell elvégezni. Az állandó lapátszögű hajócsavarral (fix nyomatékgörbével) működő meghajtó motort a kereskedelmi tengerhajózási dízelmotorok üzem közbeni működésének bemutatására kifejlesztett, a következő négy üzemmódból álló, állandósult állapotú ciklus ( 18 ) szerint kell a motorfékpadon vizsgálni. Üzemmód száma Motorfordulatszám (fordulat/perc) Terhelés (%) Súlyozási tényező 1 100 % (névleges) 100 0,20 2 91 % 75 0,50 3 80 % 50 0,15 4 63 % 25 0,15 Belvízi hajók állandó fordulatszámú, változtatható lapátszögű vagy elektromosan csatlakoztatott hajócsavarral működő meghajtó motorjait a fenti ciklus terhelési és súlyozási tényezőivel jellemzett, következő négy üzemmódból álló, állandósult állapotú ciklus ( 19 ) szerint - de minden üzemmódban névleges fordulatszámon működtetett motorral - kell a motorfékpadon vizsgálni: Üzemmód száma Motorfordulatszám (fordulat/perc) Terhelés (%) Súlyozási tényező 1 Névleges 100 0,20 2 Névleges 75 0,50 3 Névleges 50 0,15 4 Névleges 25 0,15 3.7.1.4. "D" specifikáció Az I. melléklet 1. A. szakaszának v. pontjának hatálya alá tartozó motorok esetében a fékpadi üzemeltetés során a következő három üzemmódból álló ciklus ( 20 ) szerint kell elvégezni a motor vizsgálatát: Üzemmód száma Motorfordulatszám (fordulat/perc) Terhelés (%) Súlyozási tényező 1 Névleges 100 0,25 2 Közbenső 50 0,15 3 Üresjárati - 0,60

3.7.2. A motor előkészítése

A motort és a rendszert maximális fordulatszámon és nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.

Megjegyzés:Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogórendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.

3.7.3. Vizsgálatsorozat

A vizsgálatsorozatot meg kell kezdeni. A vizsgálatot a fentebb a vizsgálati ciklusokra vonatkozóan megállapított üzemmód-számok sorrendjében kell elvégezni.

Az adott vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után, a meghatározott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 1 %-án vagy ± 3 min-1 belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, az alapjárat kivételével, amelynek a gyártó által megadott tűréshatárokon belül kell lennie. A meghatározott nyomatékot olyan szinten kell tartani, hogy a mérések elvégzésének időtartama alatt az átlagnak az előírttól való eltérése a vizsgálati fordulatszám melletti maximális nyomaték ± 2 %-án belül legyen.

Minden egyes mérési ponton legalább 10 perces időtartam szükséges. Ha egy motor vizsgálata esetén ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze, hosszabb mintavételezési időre van szükség, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.

Az üzemmód hosszát rögzíteni és jelenteni kell.

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentráció értékeit az üzemmód utolsó három percében kell megmérni és rögzíteni.

A részecskék mintavételezését és a gáz-halmazállapotú kibocsátás mérését a motor stabilizációjának a gyártó által meghatározottak szerinti elérése előtt nem lehet megkezdeni, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.

Az üzemanyag hőmérsékletét az üzemanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél vagy a gyártó által meghatározottak szerint kell megmérni, és a mérés helyét rögzíteni kell.

3.7.4. A gázelemző készülék kijelzése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztrálókészülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át a gázelemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell elemezni és feljegyezni.

3.7.5. Részecske-mintavétel

A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék, 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.

Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt kell a mintavétel során figyelembe venni, a minta átáramló mennyiségének vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.

A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.

3.7.6. A motor üzemállapota

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni, a motor üzemének stabilizálódása után.

Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és tüzelőanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén és oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját).

Minden más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd a 3. függelék 1.1. és 1.2. pontját).

3.8. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és ugyanazt a kalibrálógázt kell használni az ellenőrzés megismétléséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2 %-nál kisebb.

4. A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRTC-VIZSGÁLAT)

4.1. Bevezetés

A nem közúti tranziens ciklust (NRTC) a III. melléklet 4. függeléke az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes dízelmotorra alkalmazható normalizált fordulatszám- és nyomatékértékek másodpercenkénti sorozataként ismerteti. A motor vizsgálókamrában elvégzendő vizsgálata érdekében a normalizált értékeket át kell alakítani a vizsgálat alatt álló egyedi motor motor-leképezési görbén alapuló tényleges értékeire. Ezt az átalakítást denormalizációként, a kifejlesztett vizsgálati ciklust pedig a vizsgálandó motor referenciaciklusaként említik. A ciklust a vizsgálókamrában a fordulatszám és nyomaték e referenciaértékeivel kell lefolytatni, és a visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékeket rögzíteni kell. A vizsgálat érvényesítése érdekében a vizsgálat befejezésekor a fordulatszám és a nyomaték referencia- és visszacsatolt értékei között regresszióanalízist kell végezni.

4.1.1.

A gátló berendezések vagy irracionális szabályzó vagy irracionális kibocsátás-csökkentő stratégiák alkalmazása tilos.

4.2. Motorleképezési eljárás

Az NRTC vizsgálókamrában történő létrehozásakor a vizsgálati ciklus futtatása előtt a fordulatszám - nyomaték görbe meghatározására a motort le kell képezni.

4.2.1. A leképezésifordulatszám-tartomány meghatározása

A minimális és maximális leképezési fordulatszámok a következők szerint kerülnek meghatározásra:

Minimális leképezési fordulatszám

=

alapjárati fordulatszám

Maximális leképezési fordulatszám

=

nhi x 1,02 vagy az a fordulatszám, amelynél a teljes terhelési nyomaték nullára esik, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb (ahol nhi az a legmagasabb motor-fordulatszámként meghatározott magas fordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70 %-a leadásra kerül).

4.2.2. Motorleképezési görbe

A motort a motorjellemzők stabilizálása céljából a gyártó ajánlásának és a helyes mérnöki gyakorlatnak megfelelően a maximális teljesítményen fel kell melegíteni. Amikor a motor stabilizálódott, a motorleképezést a következő eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani.

4.2.2.1. Tranziens leképezés

a) A motornak terheletlennek kell lennie, és alapjárati fordulatszámon kell működnie.

b) A motort az üzemanyag-befecskendező szivattyú teljes terhelésű beállítása mellett minimális leképezési fordulatszámon kell működtetni.

c) A motor fordulatszámát 8 ± 1 min-1/s átlagos érték mellett a minimálisról a maximális leképezési fordulatszámra kell növelni. A motor fordulatszám- és nyomatékpontjait másodpercenként legalább egy pont mintavételezési ütemben kell rögzíteni.

4.2.2.2. Léptetéses leképezés

a) A motornak terheletlennek kell lennie, és alapjárati fordulatszámon kell működnie.

b) A motort az üzemanyag-befecskendező szivattyú teljes terhelésű beállítása mellett minimális leképezési fordulatszámon kell működtetni.

c) A teljes terhelés fenntartása mellett, a minimális leképezési fordulatszámot legalább 15 másodpercig fenn kell tartani, és az utolsó 5 másodperc alatti átlagos nyomatékot rögzíteni kell. A minimálistól a maximális leképezési fordulatszámig tartó maximális nyomatékgörbét a fordulatszámot legfeljebb 100 ± 20/min lépésekben növelve kell meghatározni. Minden egyes vizsgálati pontot legalább 15 másodpercig meg kell tartani, és az utolsó 5 másodperc alatti átlagos nyomatékot rögzíteni kell.

4.2.3. Leképezési görbe létrehozása

A 4.2.2. pont alapján rögzített minden adatpontot a pontok közötti lineáris interpolációval össze kell kapcsolni. A keletkező nyomatékgörbe a leképezési görbe, és a IV. mellékletben szereplő motorfékpadi mérési menet normalizált nyomatékértékeinek a vizsgálati ciklusra vonatkozó tényleges nyomatékértékekké való átalakítására kell használni, a 4.3.3. pontban leírtak szerint.

4.2.4. Eltérő leképezési eljárások

Ha a gyártó úgy véli, hogy a fenti leképezési technikák bármely adott motor tekintetében nem biztonságosak vagy nem reprezentatívak, akkor váltakozó leképezési technikák használhatók. Ezeknek a váltakozó technikáknak meg kell felelniük a vizsgálati ciklusok alatt elért, minden motorfordulatszámon rendelkezésre álló maximális nyomaték meghatározására szolgáló meghatározott leképezési eljárások céljának. Az ebben a szakaszban meghatározott leképezési technikáktól biztonsági vagy reprezentativitási okokból való eltéréseket azok használatának megfelelő indoklásával együtt az érintett feleknek kell jóváhagyniuk. A nyomatékgörbe azonban a szabályozott vagy turbófeltöltött motorok esetében semmiképpen sem állítható elő csökkenő motorfordulatszámok mellett.

4.2.5. Megismételt vizsgálatok

A motort nem szükséges minden egyes vizsgálati ciklus előtt leképezni. A motort a vizsgálati ciklust megelőzően újra le kell képezni, ha:

- az utolsó leképezés óta a mérnöki megítélés szerint túlságosan hosszú idő telt el, vagy,

- a motoron olyan fizikai változtatásokat vagy újrakalibrálásokat hajtottak végre, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a motor teljesítményét.

4.3. A referencia-vizsgálaticiklus létrehozása

4.3.1. Referencia-fordulatszám

A referencia-fordulatszám (nref) a III. melléklet 4. függelékében lévő motorfékpadi ciklus menetében meghatározott normált fordulatszámértékek 100 %-ának felel meg. A referencia-fordulatszámra visszaszámítással kapott tényleges motorciklus nagyban függ a helyes referencia-fordulatszám megválasztásától. A referencia-fordulatszámot a következő módszerrel kell meghatározni:

nref = alacsony fordulatszám + 0,95 x (magas fordulatszám - alacsony fordulatszám)

(ahol a magas fordulatszám az a legnagyobb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70 %-a leadásra kerül, míg az alacsony fordulatszám az a legkisebb motorfordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 50 %-a leadásra kerül).

Ha a mért referencia-fordulatszám legfeljebb ± 3 %-kal haladja meg a gyártó által megadott referencia-fordulatszámot, a megadott referencia-fordulatszámot lehet a kibocsátási vizsgálatokhoz használni. Ha a megadott értékeken kívül esik, akkor a mért referencia-fordulatszámot kell a kibocsátási vizsgálatokhoz használni ( 21 ).

4.3.2. A motor-fordulatszám denormalizációja

A fordulatszámot a következő egyenlet felhasználásával kell denormalizálni:

4.3.3. A motornyomaték denormalizációja

A III. melléklet 4. függelékében szereplő motorfékpadi mérési menet nyomatékértékeit a vonatkozó fordulatszámon fennálló maximális nyomatékhoz normalizálják. A referenciaciklus nyomatékértékeit a 4.2.2. pontnak megfelelően meghatározott leképezési görbét használva a következők szerint kell denormalizálni:

a 4.3.2. pontban meghatározott vonatkozó tényleges fordulatszám esetében.

4.3.4. Példa a denormalizációs eljárásra

Példaként a következő vizsgálati pontot kell denormalizálni:

fordulatszám %-a = 43 %

nyomaték %-a = 82 %

A következő értékek adottak:

referencia-fordulatszám = 2 200 /min

üresjárati fordulatszám = 600/min

aminek eredményeként:

1 288 /min értéknél a leképezési görbéből észlelt 700 Nm-es maximális nyomatékkal

4.4. Fékpad

4.4.1.

Terhelésmérő cella használatakor a nyomatékjelet a motortengelyre kell vonatkoztatni, és a fékkar tehetetlenségét figyelembe kell venni. A tényleges motornyomaték a terhelésmérő cellán leolvasott nyomaték plusz a fékkar szöggyorsulással megszorzott tehetetlenségi nyomatéka. A vezérlési rendszernek ezt a számítást valós időben kell elvégeznie.

4.4.2.

Ha a motor vizsgálata örvényáramú dinamométerrel történik, ajánlott, hogy azon pontok száma, ahol a különbség kisebb, mint a csúcsnyomaték - 5 %-a, ne haladja meg a 30-at (ahol Tsp a kívánt nyomaték, a motorfordulatszám deriváltja, ΘDaz örvényáramú dinamométer tehetetlenségi nyomatéka).

4.5. Kibocsátásmérési menet

A következő folyamatábra a vizsgálatsorozat menetét ábrázolja:

A mérési ciklus előtt a motor, a vizsgálókamra és a szennyezőanyag-kibocsátási rendszerek ellenőrzésére szükség szerint egy vagy több gyakorlóciklus lefuttatható.

4.5.1. A mintavevő szűrők előkészítése

A vizsgálat megkezdése előtt legalább egy órával minden szűrőt portól védett, de a levegőcserét lehetővé tevő Petri-csészébe és azzal együtt egy mérlegkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálás végén minden szűrőt le kell mérni, és súlyukat fel kell jegyezni. A szűrőt ezután zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. A szűrőt a mérlegkamrából történő kivétel után nyolc órán belül fel kell használni. A tárasúlyt fel kell jegyezni.

4.5.2. A mérőrendszer összeállítása

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírt módon kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes áramú hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

4.5.3. A hígítórendszer beindítása

A hígítórendszert be kell kapcsolni. A teljes áramú hígítórendszer hígított kipufogógáz esetében a teljes áramot vagy a részleges áramú hígítórendszer hígított kipufogógáz-áramát úgy kell beállítani, hogy a rendszerben ne következzen be vízlecsapódás, és hogy a szűrő felületének hőmérséklete 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen.

4.5.4. A részecske-mintavevő rendszer elindítása

A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken kell járatni. A hígító levegő részecskeháttérszintje a hígító levegőnek a kipufogógáz hígító alagútba való belépése előtti mintavételével határozható meg. A részecske-háttérmintát lehetőleg a tranziens ciklus alatt kell összegyűjteni, ha egy másik részecske-mintavevő rendszer is rendelkezésre áll. Egyéb esetben a tranziens ciklus részecskéinek összegyűjtésére használt részecske-mintavevő rendszer használható. Szűrt hígító levegő használata esetén elegendő lehet egy mérés a vizsgálat előtt vagy után. Szűretlen hígító levegő használata esetén méréseket kell végezni a ciklus megkezdése előtt és a ciklus befejezése után, és az értékeket átlagolni kell.

4.5.5. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeken be kell állítani a nulla pontot és a mérőtartományt. Mintavevő zsákok használata esetén ezeket ki kell üríteni.

4.5.6. Lehűtési előírások

Természetes lehűlés vagy kényszerhűtés alkalmazható. Kényszerhűtésnél a műszaki szempontoknak megfelelően kell összeállítani azokat a rendszereket, melyek hűtőlevegőt fújnak a motorra, hideg olajat szállítanak a motor kenőrendszerében, hőt vonnak el a motorhűtő rendszeren keresztül a hűtőközegtől és a kipufogógáz-utókezelő rendszerből. Az utókezelő rendszer kényszerhűtése esetén addig nem szabad hűtőlevegőt alkalmazni, amíg az utókezelő rendszer le nem hűl a katalizátor aktiválási hőmérséklete alá. Tilos minden olyan hűtési eljárás, amely nem reprezentatív kibocsátást eredményez.

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat hidegindításos ciklusát a lehűtést követően csak akkor lehet elindítani, ha a motorolaj, a hűtőközeg és az utókezelő rendszer hőmérséklete legalább 15 percen keresztül 20 °C és 30 °C közötti szinten stabil marad.

4.5.7. A ciklus menete

4.5.7.1. Hidegindításos ciklus

A vizsgálatsorozatot a lehűtés befejezése után - ha a 4.5.6. pontban foglalt követelmények teljesültek - a hidegindításos ciklussal kell kezdeni.

A motort a gyártó által a felhasználói kézikönyvben megadott ajánlások szerint kell beindítani, vagy sorozatgyártású indítómotorral, vagy a fékpaddal.

Amint megállapítható, hogy a motor beindult, el kell indítani egy független alapjárati időzítőt. Hagyni kell, hogy a motor 23 ±1 s-en keresztül szabadon, terhelés nélkül fusson alapjáraton. A tranziens motorciklus elindítását úgy kell időzíteni, hogy a ciklus első, nem alapjárati adatrögzítésére 23 ±1 s elteltével kerüljön sor. A terhelés nélküli alapjárat ideje benne van a 23 ±1 s-ben.

A vizsgálatot a III. melléklet 4. függelékében leírt referenciaciklus szerint kell végrehajtani. A fordulatszám- és nyomatékvezérlő jeleket legalább 5/s gyakorisággal kell kiadni (10/s ajánlott). A beállítási pontokat a referenciaciklus 1/s gyakoriságú beállítási pontjai között lineáris interpolációval kell kiszámítani. A mért fordulatszámot és nyomatékot a mérési ciklus alatt legalább 1/s gyakorisággal regisztrálni kell; a jelek elektronikus szűrése megengedett.

4.5.7.2. A gázelemző készülék kijelzése

A motor beindításakor el kell indítani a mérőrendszert. Ezzel egyidejűleg el kell kezdeni:

- teljes áramú hígítórendszer esetén a hígított levegő gyűjtését vagy elemzését,

- a hígítatlan vagy hígított (az alkalmazott módszertől függően) kipufogógáz gyűjtését vagy elemzését,

- a hígított kipufogógáz mennyiségének, valamint az előírt hőmérsékleteknek és nyomásoknak a mérését,

- hígítatlan kipufogógáz elemzése esetén a kipufogógáz-tömegáram regisztrálását,

- a fékpad által mért fordulatszám- és nyomatékadatok regisztrálását.

Hígítatlan kipufogógáz mérése esetén a szennyezőanyag-koncentrációkat (szénhidrogének, CO és NOx) és a kipufogógáz tömegáramát folyamatosan mérni kell, és legalább 2/s gyakorisággal számítógépes rendszerben kell regisztrálni. Minden más adatot legalább 1/s mintavételi gyakorisággal lehet regisztrálni. Analóg gázelemző készülékek esetében a választ regisztrálni kell; a kalibrációs adatok alkalmazása történhet online vagy offline módon az adatértékelés során.

Teljes áramú hígítórendszer esetén a szénhidrogént és az NOx-et folyamatosan legalább 2/s gyakorisággal kell mérni a hígító alagútban. Az átlagos koncentrációkat a gázelemző készülék által az egész mérési ciklus alatt adott jelek integrálásával kell meghatározni. A rendszer válaszideje nem lehet 20 s-nál hosszabb, és szükség esetén össze kell hangolni az állandó térfogatú mintavétel (CVS) áramlásingadozásával és a mintavételi idő/mérési ciklus eltolódásaival. A CO, CO2 értékeit integrálással, vagy a mintavevő zsákban a ciklus alatt összegyűjtött gáz koncentrációjának elemzésével kell meghatározni. A hígító levegőben található gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentrációját integrálással vagy a háttérzsákba történő begyűjtéssel kell meghatározni. Minden más mérendő paramétert legalább 1/s gyakorisággal kell regisztrálni.

4.5.7.3. Részecske-mintavétel

A motor beindításakor a részecske-mintavevő rendszert a megkerülő ágról át kell kapcsolni részecskegyűjtésre.

Részleges áramú hígítórendszer esetén a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség mindig arányos legyen a kipufogógáz-tömegárammal.

Teljes áramú hígítórendszer esetén a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség ± 5 % tűréssel egyenlő maradjon a beállított áramlási mennyiséggel. Ha áramláskiegyenlítést (azaz arányos mintaáram-szabályozást) alkalmaznak, akkor igazolni kell, hogy a főalagút áramának és a részecskeminta áramának aránya nem változik meg a beállított értéknél ± 5 %-nál nagyobb mértékben (kivéve a mintavétel első 10 másodpercét).

MEGJEGYZÉS: Kétszeres hígítású üzemeltetés esetén a mintaáram a mintavevő szűrőkön áthaladó áram és a másodlagos hígító levegő áramának nettó különbsége.

Regisztrálni kell az átlagos hőmérsékletet és nyomást a gázmérő(k) vagy áramlásmérő műszerek belépési pontján. Ha a beállított áramlási sebesség a szűrő nagy részecsketerhelése miatt nem tartható a teljes ciklus alatt (± 5 %-on belül), a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. A vizsgálatot meg kell ismételni kisebb áramlási sebességgel, illetve nagyobb átmérőjű szűrővel.

4.5.7.4. Motorleállás hidegindításos ciklus alatt

Ha a hidegindításos mérési ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort elő kell kondicionálni, a lehűtést meg kell ismételni, majd újra kell indítani a motort, és meg kell ismételni a vizsgálatot. Ha a mérési ciklus során bármelyik mérőműszer hibásan működik, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni.

4.5.7.5. A hidegindításos mérési ciklus utáni műveletek

A hidegindításos mérési ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.

Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázok koncentrációját minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később elemezni kell.

A szennyezőanyag-vizsgálat után a nullázó gázzal és ugyanazzal a kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség a kalibráló gáz koncentrációjának 2 %-ánál kisebb.

A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezését követő egy órán belül vissza kell helyezni a mérlegkamrába. A szűrőket legalább egy órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petri-csészében kell kondicionálni, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó tömegét fel kell jegyezni.

4.5.7.6. Kondicionálás

Közvetlenül a motor kikapcsolása után - ha használatban voltak - a motorhűtő ventilátor(oka)t és a CVS légfúvót is ki kell kapcsolni (vagy le kell kapcsolni a kipufogórendszert a CVS-ről).

Ezután kondicionálni kell a motort 20 ± 1 percen át, majd elő kell készíteni a motort és a fékpadot a melegindításos ciklusra. A kiürített mintagyűjtő zsákokat csatlakoztatni kell a hígított gáz és hígított levegő mintagyűjtő rendszereire. Be kell kapcsolni a CVS-t (ha használunk ilyet és még nem volt bekapcsolva), illetve csatlakoztatni kell a kipufogórendszert a CVS-hez (ha szét voltak kapcsolva). El kell indítani a mintavevő szivattyúkat (a részecske-mintavevő szivattyú(k) kivételével), a motorhűtő ventilátor(oka)t és az adatgyűjtő rendszert.

A vizsgálat megkezdése előtt az állandó térfogatú mintavételi rendszer hőcserélőjét (ha használunk ilyet) és adott esetben a folyamatos működésű mintavételi rendszer(eke)t elő kell melegíteni a kijelölt üzemi hőmérsékletre.

A mintaáramlási sebességet a kívánt áramlási sebességre, a CVS gázáramlást mérő eszközöket pedig nullára kell állítani. Óvatosan minden szűrőtartóba tiszta részecskeszűrőt kell tenni, és az összeszerelt szűrőtartókat be kell szerelni a mintaáram-vezetékbe.

4.5.7.7. Melegindításos ciklus

Amint megállapítható, hogy a motor beindult, el kell indítani egy független alapjárati időzítőt. Hagyni kell, hogy a motor 23 ± 1 s-en keresztül szabadon, terhelés nélkül fusson alapjáraton. A tranziens motorciklus elindítását úgy kell időzíteni, hogy a ciklus első, nem alapjárati adatrögzítésére 23 ± 1 s elteltével kerüljön sor. A terhelés nélküli alapjárat ideje benne van a 23 ± 1 s-ben.

A vizsgálatot a III. melléklet 4. függelékében leírt referenciaciklus szerint kell végrehajtani. A fordulatszám- és nyomatékvezérlő jeleket legalább 5/s gyakorisággal (10/s ajánlott) kell kiadni. A beállítási pontokat a referenciaciklus 1/s gyakoriságú beállítási pontjai között lineáris interpolációval kell kiszámítani. A mért fordulatszámot és nyomatékot a mérési ciklus alatt legalább 1/s gyakorisággal regisztrálni kell; a jelek elektronikus szűrése megengedett.

Ezután a 4.5.7.2. és a 4.5.7.3. pontban leírt eljárást kell megismételni.

4.5.7.8. Motorleállás melegindításos ciklus alatt

Ha a melegindításos ciklus valamely pontján a motor leáll, a motort le lehet állítani, és 20 percen keresztül újra lehet kondicionálni. A melegindításos ciklust ekkor meg lehet ismételni. Csak egy újrakondicionálás és egy melegindításos ciklus megengedett.

4.5.7.9. A melegindításos ciklus utáni műveletek

A melegindításos ciklus befejezésekor le kell állítani a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gyűjtőzsákokba menő gázáramot és a részecske-mintavevő szivattyút. Integráló gázelemző rendszer esetében a mintavételt a rendszer válaszidejének végéig kell folytatni.

Gyűjtőzsák használata esetén a bennük lévő gázok koncentrációját minél előbb, de a ciklus befejezésétől számított 20 percnél semmiképpen sem később elemezni kell.

A szennyezőanyag-vizsgálat után a nullázó gázzal és ugyanazzal a mérőtartomány-kalibráló gázzal meg kell ismételni a gázelemző készülékek ellenőrzését. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség a kalibráló gáz értékének 2 %-ánál kisebb.

A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezését követő egy órán belül vissza kell helyezni a mérlegkamrába. A szűrőket legalább egy órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petri-csészében kell kondicionálni, és azután meg kell mérni a tömegüket. A szűrők bruttó tömegét fel kell jegyezni.

4.6. A teszt végrehajtásának ellenőrzése

4.6.1. Adatok eltolása

A visszacsatolt és a referenciaciklus értékei közötti időkésedelem hatásának csökkentésére a motorfordulatszám és -nyomaték teljes visszacsatolt jelsorozata a referencia-fordulatszám és -nyomaték sorozatához képest időben siettethető vagy késleltethető. Ha a visszacsatolási jeleket eltolták, a fordulatszámot és a nyomatékot egyaránt ugyanolyan mértékben és ugyanolyan irányban el kell tolni.

4.6.2. A ciklus-munka kiszámítása

A tényleges ciklusmunkát - Wact (kWh) - a motor feljegyzett visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékének minden párját felhasználva kell kiszámítani. A tényleges ciklus-munkát - Wact - a referencia-ciklusmunkával - Wref - való összehasonlításra és a fék fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására használják. A referencia- és a tényleges motorteljesítmény integrálására ugyanezt a módszertant kell használni. Ha az értékek egymás melletti referencia- vagy egymás melletti mért értékek között határozandók meg, akkor lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A referencia- és a tényleges ciklusmunka integrálása során minden negatív nyomatékértéket nullával egyenlőre kell állítani, és szerepeltetni kell. Ha az integrálást 5 Hz-nél kisebb frekvencián hajtották végre, és ha adott időintervallum alatt a nyomatékérték pozitívról negatívra vagy negatívról pozitívra változik, a negatív részt ki kell számítani és nullára kell állítani. A pozitív résznek szerepelnie kell az integrált értékben.

A Wact -nak a Wref - 15 % és Wref + 5 %-a között kell lennie.

4.6.3. A vizsgálati ciklus érvényesítési statisztikái

A visszacsatolt értékek referenciaértékekre vonatkozó lineáris regresszióját a fordulatszámra, a nyomatékra és a teljesítményre kell elvégezni. Ez elvégezhető bármely visszacsatolt adat elállítása után, ha ezt a lehetőséget választották. A legkisebb négyzetek módszerét kell használni, a következő regressziós egyenlettel:

ahol:

y

=

a fordulatszám (min-1), a nyomaték (N.m), vagy a teljesítmény (kW) visszacsatolt (tényleges) értéke

m

=

a regressziós egyenes meredeksége

x

=

a fordulatszám (min-1), a nyomaték (N.m), vagy a teljesítmény (kW) referenciaértéke

b

=

a regressziós egyenes "y" metszete

Az "y""x"-re vonatkozó, a becslés közepes négyzetes eltérését (SE) és a korrelációs együtthatót (r2) minden regressziós egyenesre ki kell számítani.

Ajánlott ennek az elemzésnek 1 Hz-en való elvégzése. Ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, az 1. táblázat feltételeit kell teljesíteni.

1. táblázat - A regressziós egyenesekre vonatkozó tűréshatárok

Kizárólag regressziós célokból a regressziószámítás elvégzése előtt a 2. táblázatban jelölt helyeken a pontok törlése engedélyezett. A ciklusmunka és a szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításakor azonban ezeket a pontokat nem szabad kitörölni. Az alapjárati pont úgy van defniálva, hogy a normalizált referencianyomatéka 0 %, és a normalizált referencia-fordulatszáma 0 %-ra van meghatározva. A pont törlése a ciklus egészére vagy bármely részére alkalmazható.

2. táblázat - Engedélyezett ponttörlések a regresszióanalízisből (azon pontok, amelyekre vonatkozóan az alkalmazott ponttörlést meg kell határozni)

1. függelék

MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK

1. MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRSC-VIZSGÁLAT)

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat és részecskéket a VI. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. A VI. melléklet módszerei leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont) és a részecskékhez ajánlott hígító és mintavételezési rendszereket (1.2. pont).

1.1. Motorfékpad specifikáció

A III. melléklet 3.7.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Kiegészítő számítások szükségesek lehetnek. A mérőműszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy az 1.3. pontban megadott értékek maximális tűréshatárait ne lépjék túl.

1.2. Kipufogógáz-áram

A kipufogógáz-áramot az 1.2.1-1.2.4. szakaszban említett módszerek egyikével kell meghatározni.

1.2.1. Közvetlen mérési módszer

A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy egyenértékű mérő rendszerrel (a részleteket lásd: ISO 5167:2000).

Megjegyzés:A közvetlen gáz-halmazállapotú áramlás mérése bonyolult feladat. A kibocsátási érték hibáit befolyásoló mérési hibák kiküszöbölésére óvintézkedéseket kell hozni.

1.2.2. Levegő- és üzemanyag-mérési módszer

A levegőáram és az üzemanyagáram mérése.

Az 1.3. pontban meghatározott pontosságú levegőáram-mérőket és üzemanyagáram-mérőket kell használni.

A kipufogógáz-áram a következők szerint számítható ki:

1.2.3. Szénegyensúly módszer

A kipufogógáz tömegének kiszámítása az üzemanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz-koncentrációkból a szénegyensúly módszer segítségével (III. melléklet 3. függeléke).

1.2.4. Keresőgázos mérési módszer

Ez a módszer a kipufogóban lévő keresőgáz koncentrációjának mérését foglalja magában. Keresőgázként ismert mennyiségű nemesgázt (pl. tiszta héliumot) kell befecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz összekeveredik és felhígul a kipufogógázzal, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját a kipufogógáz-mintában meg kell mérni.

A keresőgáz teljes keveredésének biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavételezési szondáját a keresőgáz befecskendezési pontjától áramlásirányban legalább 1 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének 30-szorosával megegyező távolságra kell elhelyezni, attól függően, hogy melyik nagyobb. A mintavételezési szonda közelebb helyezhető a befecskendezési ponthoz, ha a keresőgáz-koncentráció és a referencia-koncentráció összehasonlításakor teljes keveredés igazolható, amikor a keresőgázt a motorhoz képest felfelé fecskendezték be.

A keresőgáz áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a motor alapjárati fordulatszámánál fennálló keresőgáz-koncentráció a keveredés után a keresőgáz-analizátor teljes skálájánál alacsonyabb legyen.

A kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani

ahol

GEXHW

=

pillanatnyi kipufogógáz-tömegáram (kg/s)

GT

=

keresőgáz-áram (cm3/min)

concmix

=

a keresőgáz pillanatnyi koncentrációja a keveredés után (ppm)

ρEXH

=

a kipufogógáz sűrűsége (kg/m3)

conca

=

a keresőgáz háttérkoncentrációja a beszívott levegőben (ppm)

A keresőgáz háttérkoncentrációja (conca) a közvetlenül a teszt lefutása előtt és után mért háttérkoncentráció átlagolásával határozható meg.

Amikor a háttérkoncentráció maximális kipufogógáz-áram mellett kevesebb, mint a keresőgáz keveredés utáni koncentrációjának (concmix.) 1 %-a, a háttérkoncentráció elhanyagolható.

A teljes rendszernek meg kell felelnie a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációknak, és azt a 2. függelék 1.11.2. pontjának megfelelően kell kalibrálni.

1.2.5. A levegőáram és a levegő-üzemanyag arány mérése

Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és levegő-üzemanyag arányból történő kiszámítását foglalja magában. A pillanatnyi kipufogógáz-tömegáramlást a következők szerint kell kiszámítani:

ahol

A/Fst

=

sztöchiometrikus levegő/üzemanyag arány (kg/kg)

λ

=

relatív levegő/üzemanyag arány

concCO2

=

száraz CO2-koncentráció (%)

concCO

=

száraz CO-koncentráció (ppm)

concHC

=

HC-koncentráció (ppm)

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő H/C aránnyal rendelkező dízelüzemanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, a használt CO2-analizátornak teljesítenie kell az 1.4.1. pont specifikációit, a teljes rendszernek pedig teljesítenie kell a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat.

Alternatív megoldásként a relatív levegő-üzemanyag arány mérésére az 1.4.4. pont specifikációival összhangban levegő-üzemanyag arányt mérő berendezés, mint például cirkónium típusú érzékelő használható.

1.2.6. Teljes hígított kipufogógáz-áram

Teljes áramlású hígítórendszer használatakor a hígított kipufogó teljes áramát (GTOTW) PDP-vel vagy CFV-vel vagy SSV-vel kell mérni (VI. melléklet, 1.2.1.2. pont). A pontosságnak összhangban kell lennie a III. melléklet 2. függeléke 2.2. pontjának rendelkezéseivel.

1.3. Pontosság

Minden mérőműszer kalibrálásának a nemzeti vagy a nemzetközi szabványok által nyomon követhetőnek kell lennie, és teljesítenie kell a 3. táblázatban felsorolt követelményeket.

3. táblázat - Mérőműszerek pontossága

1.4. A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

1.4.1. Az analizátorra vonatkozó általános előírások

Az analizátoroknak a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak méréséhez szükséges pontosságnak megfelelő mérési tartománnyal kell rendelkezniük (1.4.1.1. pont). Ajánlott, hogy az analizátorokat olyan módon működtessék, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15 % és 100 %-a közé essen.

Ha a teljes skálaérték legfeljebb 155 ppm (vagy C ppm), vagy ha olyan kijelző rendszereket (számítógépek, mérésadatgyűjtő berendezések) használnak, amelyek a teljes skálaérték 15 %-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15 %-a alatti koncentrációk szintén elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálást kell végezni - III. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. pont.

A berendezés elektromágneses zavarvédelmének (EMC) olyan szintűnek kell lennie, hogy az a további hibákat a lehető legkisebbre csökkentse.

1.4.1.1. Mérési hiba

Az analizátor nem térhet el a névleges kalibrálási ponttól a leolvasás ± 2 %-ánál vagy a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

Megjegyzés:E szabvány alkalmazásában a pontosság az analizátor-leolvasásnak a névleges kalibrációs értékektől való eltéréseként kerül meghatározásra - kalibrációs gáz használatával (= valós érték).

1.4.1.2. Megismételhetőség

Az adott kalibráló vagy span gázra adott 10 megismételt válasz szórásának 2,5-szereseként meghatározott megismételhetőség nem lehet nagyobb a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) felett használt tartományban, illetve ± 2 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) alatt használt tartományban.

1.4.1.3. Zaj

Az analizátor csúcstól-csúcsig válaszadása nullázó és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben nem lehet nagyobb, mint a teljes skála 2 %-a az összes használt tartományban.

1.4.1.4. Nullponteltolódás

Az egyórás időtartam alatti nullponteltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A nulla válasz a 30 másodperces időközben egy nullázó gázra adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

1.4.1.5. Mérési tartomány eltolódása

Az egyórás időtartam alatti mérésitartomány-eltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A mérési tartomány ez esetben a kalibrációs pont és a nulla pont közötti különbségként kerül meghatározásra. A kalibrációs pont a span gázra 30 másodperces időintervallumban adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

1.4.2. Gázszárítás

Az opcionális gázszárító készüléknek a lehető legkisebb hatással kell lennie a mért gázok koncentrációjára. A vegyi szárítóanyagok használata nem elfogadható módszer a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3. Analizátorok

Az alkalmazandó mérési elveket e függelék 1.4.3.1.-1.4.3.5. pontja írja le. A mérőrendszerek részletes leírása a VI. mellékletben található.

A mérendő gázokat a következő műszerekkel kell elemezni. Nemlineáris analizátorok esetében a linearizáló áramkörök használata megengedett.

1.4.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzése

A szénmonoxid-analizátornak nem-diszperzív, infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzése

A széndioxid-analizátornak nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzése

A szénhidrogén-analizátornak fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., és oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

1.4.3.4. Nitrogén-oxidok (NOx) elemzése

A nitrogénoxid-analizátornak kemilumineszcenciás detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcenciás detektor (HCLD) típusúnak kell lennie NO2/NO konverterrel, ha száraz alapon mérik. Nedves alapon való mérésnél a 328 K (55 °C) felett tartott konverterrel rendelkező HCLD-t kell használni, feltéve, hogy a víz keresztérzékenységi ellenőrzést (III. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2 pont) teljesítették.

A mintavezetéket a CLD és a HCLD esetében egyaránt száraz mérés esetén az konverterig, nedves mérés esetén pedig az analizátorig 328-473 K (55-200 °C) falhőmérsékleten kell tartani.

1.4.4. Levegő-üzemanyag mérés

A kipufogógáz-áramnak az 1.2.5. pontban meghatározottak szerinti meghatározására szánt levegő-üzemanyag mérőberendezésnek szélessávú levegő-üzemanyag arány szenzornak vagy cirkónium típusú lambdaszenzornak kell lennie.

A szenzort közvetlenül a kipufogócsőre kell szerelni, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a vízlecsapódás kiküszöbölésére.

A szenzor pontosságának a benne foglalt elektronikákkal együtt a következő értékeken belül kell lennie:

leolvasás ± 3 % λ < 2

leolvasás ± 5 % 2 ≤ λ < 5

leolvasás ± 10 % 5 ≤ λ.

A fent meghatározott pontosság teljesítéséhez a szenzort a műszergyártó által meghatározottak szerint kell kalibrálni.

1.4.5. Mintavételezés gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások esetében

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások mintavételező szondáit adott esetben a kipufogógáz-rendszer kivezetésétől legalább 0,5 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének legalább háromszorosával megegyező távolságra - attól függően, hogy melyik nagyobb - kell felszerelni, és elég közel a motorhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Szétágazó kipufogó elosztócsővel rendelkező többhengeres motor esetében a szonda beszívó nyílását megfelelő távolságban kell elhelyezni úgy, hogy az összes hengerből származó átlagos kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások reprezentatív mintát adjanak. A kipufogócsövek különálló csoportjaival rendelkező többhengeres motorok esetében, például "V"-motor elrendezésben, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. A fenti módszerekkel összeegyeztethető egyéb módszerek is használhatók. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására a motor teljes kipufogó tömegáramát kell használni.

Ha a kipufogógáz összetételét bármilyen kipufogógáz-utókezelő rendszer befolyásolja, a kipufogómintát az I. szakasz vizsgálatai során a készülék előtt, a II. szakasz vizsgálatai során pedig a készülék után kell venni. Amikor a részecskék meghatározására teljes áramlású hígítórendszert használnak, a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások szintén meghatározhatók a hígított kipufogógázban. A mintavételező szondákat a részecskék hígító alagútban lévő mintavételezési szondájához közel kell elhelyezni (VI. melléklet 1.2.1.2. pont, DT és 1.2.2. pont, PSP). A CO és a CO2 zsákba történő mintavételezéssel és a mintavételezési zsákban lévő koncentráció utólagos mérésével is meghatározható.

1.5. A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részleges áramlású vagy teljes áramlású hígítórendszer révén valósítható meg. A hígítórendszer áramlási kapacitásának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kiküszöbölje a vízlecsapódást a hígítási és a mintavételezési rendszerekben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül a szűrőtartók előtt 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között tartsa. Ha a levegő nedvességtartalma magas, megengedett a hígító levegő víztelenítése a hígítórendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt a 303 K-es (30 °C-os) hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A hígító levegő hőmérséklete azonban nem haladhatja meg a 325 K (52 °C)-ot a kipufogónak a hígító alagútba való bevezetése előtt.

Megjegyzés:Állandósult állapotú vizsgálat esetén, a szűrő hőmérséklete a 42-52 °C-os hőmérsékleti tartomány figyelembevétele helyett a 325 K-es (52 °C-os) maximális hőmérsékleten vagy ez alatt tartható.

Részleges áramlású hígítórendszer esetén a részecske mintavételező szondáját a gáznemű szondához közel és az elé kell felszerelni a 4.4. pontban meghatározottak szerint és a VI. melléklet 1.2.1.1. pontjának 4-12. ábráján látható EP- és SP-elrendezésnek megfelelően.

A részleges áramlású hígítórendszert úgy kell megtervezni, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza; a kisebb rész levegővel hígítandó, ezt követően pedig a részecske mérésére használandó. Ebből következőleg alapvető fontosságú a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző szétosztási módszerek alkalmazhatók, így a szétosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavételező berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (VI. melléklet, 1.2.1.1. pont).

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavételezési rendszerre, részecske-mintavételezési szűrőkre, mikrogramm beosztású mérlegre, illetve hőmérséklet- és nedvességtartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.

A részecske-mintavételezésre vonatkozóan két módszer alkalmazható:

- az egyszűrős módszer a vizsgálati ciklus összes üzemmódjához egy pár szűrőt használ (e függelék 1.5.1.3. pontja). A vizsgálat mintavételezési szakaszában különös figyelmet kell fordítani a mintavételezési időkre és az áramlásokra. Mindazonáltal a vizsgálati ciklushoz csak egy pár szűrő szükséges,

- a többszűrős módszer megszabja, hogy a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához egy pár szűrő használandó (e függelék 1.5.1.3. pontja). Ez a módszer kevésbé szigorú mintavételezési eljárásokat tesz lehetővé, de több szűrőt használ.

1.5.1. Részecske-mintavételezési szűrők

1.5.1.1. Szűrőspecifikáció

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogén alapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más szűrőanyagok is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) összegyűjtési hatékonyságának legalább 99 %-osnak kell lennie, 35 és 100 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

1.5.1.2. A szűrő mérete

A részecskeszűrőknek legalább 47 mm-es átmérővel kell rendelkezniük (37 mm-es működő átmérő). Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).

1.5.1.3. Elsődleges és kiegészítő szűrők

A hígított kipufogógázt a vizsgálatsorozat alatt két egymás után elhelyezett szűrővel (egy elsődleges és egy kiegészítő szűrő) kell mintavételezni. A kiegészítő szűrőt áramlásirányban az elsődleges szűrő mögött, attól legfeljebb 100 mm-re kell elhelyezni, és azzal nem érintkezhet. A szűrőket külön-külön vagy párként, szennyezett felükkel egymás felé helyezve lehet lemérni.

1.5.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége

A gázszűrő síkjára merőleges áramlási sebességének 35 és 100 cm/s között kell lennie. A nyomáscsökkenés a vizsgálat kezdete és vége között nem növekedhet 25 kPa-nál nagyobb értékkel.

1.5.1.5. A szűrők terhelése

A legáltalánosabb szűrőméretekre vonatkozóan ajánlott minimális szűrőterheléseket a következő táblázat tünteti fel. Nagyobb szűrőméretek esetén a minimális szűrőterhelésnek 0,065 mg/1 000 mm2 szűrőterület nagyságúnak kell lennie.

Többszűrős módszer esetén az ajánlott legkisebb szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték és az üzemmódok száma négyzetgyökének szorzata.

1.5.2. A mérőkamra és analitikai mérleg specifikációja

1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek

Azon kamra (vagy helyiség) hőmérsékletét, amelyben a részecskeszűrőket kondicionálják és lemérik, minden szűrőkondicionálás és -mérés alatt 295 K (22 °C) ± 3 K-en belül kell tartani. A nedvességtartalmat 282,5 (9,5 °C) ± 3 K-es harmatponton és 45 ± 8 %-os relatív nedvességtartalmon kell tartani.

1.5.2.2. A referenciaszűrő mérése

A kamrának (vagy helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyezőanyagtól (mint például por), amely a részecskeszűrőkön azok stabilizációja alatt lerakódhat. Az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-specifikációk rendellenességei megengedettek, ha a rendellenességek időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges specifikációkat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrőknek a mintavételező szűrőkkel megegyező méretűnek és anyagúnak kell lenniük.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavételező szűrő mérései közötti időben több mint 10 μg-mal változik, akkor az összes mintavételező szűrőt ki kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a mérőhelyiség 1.5.2.1. pontban leírt stabilitási feltételei nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavételező szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.

1.5.2.3. Az analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt analitikai mérlegnek a mérleggyártó által meghatározott 2 μg-os pontossággal (szabványos eltérés) és 1 μg-os felbontással (1 osztás = 1 μg) kell rendelkeznie.

1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell, például polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.

1.5.3. A részecske mérésére vonatkozó kiegészítő specifikációk

A kipufogócsőtől a szűrőtartóig a hígítórendszer és a mintavételezési rendszer minden részét, amely kezeletlen és hígított kipufogógázzal kapcsolatba kerül, úgy kell megtervezni, hogy a részecskék lerakódását vagy átalakulását a lehető legkisebbre csökkentse. Minden alkatrésznek olyan elektromos vezetőképességű anyagból kell készülnie, amely nem lép reakcióba a kipufogógáz alkotóelemeivel, és az elektrosztatikus hatások megelőzésére elektromosan földeltnek kell lennie.

2. MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRTC-VIZSGÁLAT)

2.1. Bevezetés

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és részecskék összetevőit a VI. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. A VI. melléklet módszerei leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont) és a részecskékhez ajánlott hígító és mintavételezési rendszereket (1.2. pont).

2.2. Motorfékpad és a vizsgálókamra berendezései

A motorfékpadon lévő motorok kibocsátási vizsgálataira a következő berendezéseket kell használni:

2.2.1. Motorfékpad

Az e melléklet 4. függelékében leírt vizsgálati ciklus elvégzésére megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Kiegészítő számítások szükségesek lehetnek. A mérőműszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy a 3. táblázatban megadott értékek maximális tűréshatárait ne lépjék túl.

2.2.2. Egyéb műszerek

Szükség szerint az üzemanyag-fogyasztást, a levegőfogyasztást, a hűtő- és kenőanyag hőmérsékletét, a kipufogógáz nyomását és a szívócső-nyomáscsökkenést, a kipufogógáz hőmérsékletét, a beszívott levegő hőmérsékletét, az atmoszferikus nyomást, a nedvességtartalmat és az üzemanyag hőmérsékletét mérő eszközöket kell használni. Ezeknek a műszereknek teljesíteniük kell a 3. táblázatban megadott követelményeket:

3. táblázat - A mérőműszerek pontossága

2.2.3. Kezeletlen kipufogógáz áramlása

A kezeletlen kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására és a részleges áramlású hígítórendszer szabályozására fontos ismerni a kipufogógáz tömegáramát. A kipufogógáz-tömegáram meghatározására az alábbiakban leírt módszerek bármelyike használható.

A szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása céljából az alábbiakban leírt bármelyik módszer reakcióidejének az analizátor reakcióidejére vonatkozóan a 2. függelék 1.11.1. pontjában meghatározott követelménnyel egyenlőnek vagy annál kisebbnek kell lennie.

A részleges áramlású hígítórendszer szabályozása céljából gyorsabb reakció szükséges. Az on-line szabályozású részleges áramlású hígítórendszerek esetében ≤0,3 s reakcióidő szükséges. Az előzetes kísérleti méréseken alapuló "előrelátó" szabályozású részleges áramlású hígítórendszerek esetében a kipufogóáram mérőrendszerének biztosítania kell, hogy felfutási ideje ≤ 1 s reakcióideje ≤5 s legyen. A rendszer reakcióidejét a műszer gyártójának kell meghatároznia. A kipufogógáz áramlásra és a részleges áramlású hígítórendszerre vonatkozó kombinált reakcióidő-követelmények a 2.4. pontban szerepelnek.

Közvetlen mérési módszer

A pillanatnyi kipufogóáram közvetlen mérése rendszerekkel végezhető el, mint például:

- nyomáskülönbség-készülékkel, mint a mérőtorok (a részleteket lásd: ISO 5167:2000),

- ultrahangos áramlásmérő,

- örvényáramlás-mérő.

A kibocsátási érték hibáihoz vezető mérési hibák kiküszöbölésére óvintézkedéseket kell hozni. Az ilyen óvintézkedések magukban foglalják a készülék gondos felszerelését a motor kipufogórendszerébe a műszergyártó ajánlásainak és a helyes mérnöki gyakorlatnak megfelelően. A készülék felszerelése különösen a motor teljesítményére és a szennyezőanyag-kibocsátásokra nem lehet hatással.

Az áramlásmérőknek teljesíteniük kell a 3. táblázat pontossági specifikációit.

Levegő- és üzemanyag-mérési módszer

Ez magában foglalja a levegőáram és az üzemanyag-áram megfelelő áramlásmérőkkel történő mérését. A pillanatnyi kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

Az áramlásmérőknek teljesíteniük kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, de ahhoz is elég pontosnak kell lenniük, hogy a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat is teljesítsék.

Keresőgázas mérési módszer

Ez a módszer a kipufogógázban lévő keresőgáz koncentrációjának mérését foglalja magában.

Keresőgázként ismert mennyiségű nemesgázt (pl. tiszta héliumot) kell befecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz összekeveredik és felhígul a kipufogógázzal, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját a kipufogógáz-mintában meg kell mérni.

A keresőgáz teljes keveredésének biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavételezési szondáját a keresőgáz befecskendezési pontja után legalább 1 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének 30-szorosával megegyező távolságra kell elhelyezni attól függően, hogy melyik nagyobb. A mintavételezési szonda közelebb helyezhető a befecskendezési ponthoz, ha a keresőgáz-koncentráció és a referencia-koncentráció összehasonlításakor teljes keveredés igazolható, amikor a keresőgázt a motor előtt fecskendezték be.

A keresőgáz áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a motor üresjárati fordulatszámánál fennálló keresőgáz-koncentráció a keveredés után a keresőgáz-analizátor teljes mérési tartományánál alacsonyabb legyen.

A kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

GEXHW

=

pillanatnyi kipufogó-tömegáram (kg/s)

GT

=

keresőgázáram (cm3/min)

concmix

=

a keresőgáz pillanatnyi koncentrációja a keveredés után (ppm)

ρEXH

=

a kipufogógáz sűrűsége (kg/m3)

conca

=

a keresőgáz háttérkoncentrációja a beszívott levegőben (ppm)

A keresőgáz háttérkoncentrációja (conca) a közvetlenül a próbaüzem előtt és után mért háttérkoncentráció átlagolásával határozható meg.

Amikor a háttérkoncentráció maximális kipufogógáz-áram mellett kevesebb, mint a keresőgáz keveredés utáni koncentrációjának (concmix.) 1 %-a, a háttérkoncentráció elhanyagolható.

A teljes rendszernek meg kell felelnie a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációknak, és azt a 2. függelék 1.11.2. pontjának megfelelően kell kalibrálni.

A levegőáram és a levegő-üzemanyag arány mérése

Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és levegő-üzemanyag arányból történő kiszámítását foglalja magában. A pillanatnyi kipufogógáz-tömegáramlást a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

ahol

A/Fst

=

sztöchiometrikus levegő/üzemanyag arány (kg/kg)

λ

=

relatív levegő/üzemanyag arány

concCO2

=

száraz CO2-koncentráció (%)

concCO

=

száraz CO-koncentráció (ppm)

concHC

=

HC-koncentráció (ppm)

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő H/C aránnyal rendelkező dízel-üzemanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, a használt CO2-analizátornak teljesítenie kell a 2.3.1. pont specifikációit, a teljes rendszernek pedig teljesítenie kell a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat.

Alternatív megoldásként a relatív levegő-üzemanyag arány mérésére a 2.3.4. pont specifikációival összhangban levegő-üzemanyag arányt mérő berendezés, mint például cirkónium típusú érzékelő használható.

2.2.4. Hígított kipufogógáz-áram

A hígított kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti teljes hígított kipufogógáz-áramot (kg/vizsgálat) a ciklus alatti mérési értékekből és az áramlásmérő készülék megfelelő kalibrációs adataiból kell kiszámítani (V0 PDP esetén, KV CFV esetén, Cd SSV esetén): a 3. függelék 2.2.1. pontjában leírt megfelelő módszereket kell használni. Ha a részecskék és a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes mintájának tömege meghaladja a teljes CVS-áram 0,5 %-át, a CVS-áramot korrigálni kell, vagy a részecske mintájának áramát az áramlásmérő készülék előtt vissza kell juttatni a CVS-be.

2.3. A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

2.3.1. Az analizátorra vonatkozó általános specifikációk

Az analizátoroknak a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak méréséhez szükséges pontosságnak megfelelő mérési tartománnyal kell rendelkezniük (1.4.1.1. pont). Ajánlott, hogy az analizátorokat olyan módon működtessék, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15 % és 100 %-a közé essen.

Ha a teljes skálaérték legfeljebb 155 ppm (vagy C ppm), vagy ha olyan kijelző rendszereket (számítógépek, mérésadatgyűjtő berendezések) használnak, amelyek a teljes skálaérték 15 %-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15 %-a alatti koncentrációk szintén elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálást kell végezni - III. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. pont.

A berendezés elektromágneses zavarvédelmének (EMC) olyan szintűnek kell lennie, hogy az a további hibákat a lehető legkisebbre csökkentse.

2.3.1.1. Mérési hiba

Az analizátor nem térhet el a névleges kalibrálási ponttól a leolvasás ± 2 %-ánál vagy a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

Megjegyzés: E szabvány alkalmazásában a pontosság az analizátorleolvasásnak a névleges kalibrációs értékektől való eltéréseként kerül meghatározásra - kalibrációs gáz használatával (= valós érték).

2.3.1.2. Megismételhetőség

Az adott kalibráló vagy span gázra adott 10 megismételt válasz szórása 2,5-szereseként meghatározott megismételhetőség nem lehet nagyobb a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) felett használt tartományban, illetve ± 2 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) alatt használt tartományban.

2.3.1.3. Zaj

Az analizátor csúcstól-csúcsig válaszadása nullázó és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben nem lehet nagyobb, mint a teljes skála 2 %-a az összes használt tartományban.

2.3.1.4. Nullponteltolódás

Az egyórás időtartam alatti nullponteltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A nulla válasz a 30 másodperces időközben egy nullázó gázra adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

2.3.1.5. Mérési tartomány eltolódása

Az egyórás időtartam alatti mérésitartomány-eltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A mérési tartomány a kalibrációs pont és a nulla pont közötti különbségként kerül meghatározásra. A mérési tartomány válasz a span gázra 30 másodperces időintervallumban adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

2.3.1.6. Felfutási idő

Kezeletlen kipufogógáz elemzése esetén a mérőrendszerbe épített analizátor felfutási ideje nem haladhatja meg a 2,5 másodpercet.

Megjegyzés:Kizárólag az analizátor reakcióidejének értékelése önmagában nem határozza meg világosan a teljes rendszer átmeneti állapotú vizsgálatra való alkalmasságát. A rendszerben lévő térfogatok, és különösen a holt terek nem csak a szondától az analizátorig tartó szállítási időre hatnak, de a felfutási időre is. Az analizátoron belüli szállítási időket, mint a NOx-analizátorokon belüli konverterhez vagy vízleválasztókhoz történő áramlás, bele kell érteni az analizátor reakcióidejébe. A teljes rendszer reakcióidejének meghatározása a 2. függelék 1.11.1. pontjában szerepel.

2.3.2. Gázszárítás

Az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.2. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

Az opcionális gázszárító készüléknek a lehető legkisebb hatással kell lennie a mért gázok koncentrációjára. A vegyi szárítóanyagok használata nem elfogadható módszer a mintában lévő víz eltávolítására.

2.3.3. Analizátorok

Az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.3. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

A mérendő gázokat a következő műszerekkel kell elemezni. Nemlineáris analizátorok esetében a linearizáló körfolyamatok használata megengedett.

2.3.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzése

A szénmonoxid-analizátornak nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzése

A széndioxid-analizátornak nem-diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzése

A szénhidrogén-analizátornak fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., és oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

2.3.3.4. Nitrogén-oxidok (NOx) elemzése

A nitrogénoxid-analizátornak kemilumineszcenciás detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcenciás detektor (HCLD) típusúnak kell lennie NO2/NO konverterrel, ha száraz alapon mérik. Nedves alapon való mérésnél a 328 K (55 °C) felett tartott konverterrel rendelkező HCLD-t kell használni, feltéve, hogy a víz keresztérzékenységi ellenőrzést (III. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2. pont) teljesítették.

A mintavezetéket a CLD és a HCLD esetében egyaránt száraz mérés esetén a konverterig, nedves mérés esetén pedig az analizátorig 328-473 K (55-200 °C) fali hőmérsékleten kell tartani.

2.3.4. Levegő-üzemanyag mérés

A kipufogógáz-áramnak a 2.2.3. pontban meghatározottak szerinti meghatározására szánt levegő-üzemanyag mérőberendezésnek szélessávú levegő-üzemanyag arány szenzornak vagy cirkónium típusú lambdaszenzornak kell lennie.

A szenzort közvetlenül a kipufogócsőre kell szerelni, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a vízlecsapódás kiküszöbölésére.

A szenzor pontosságának a benne foglalt elektronikákkal együtt a következő értékeken belül kell lennie:

leolvasás ± 3 % λ < 2

leolvasás ± 5 % 2 ≤ λ < 5

leolvasás ± 10 % 5 ≤ λ

A fent meghatározott pontosság teljesítéséhez a szenzort a műszergyártó által meghatározottak szerint kell kalibrálni.

2.3.5. Mintavételezés gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások esetében

2.3.5.1. Kezeletlen kipufogógáz-áram

A kezeletlen kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.4. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások mintavételező szondáit adott esetben a kipufogógáz-rendszer kivezetésétől legalább 0,5 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének legalább háromszorosával megegyező távolságra - attól függően, hogy melyik nagyobb - felfelé kell felszerelni, és elég közel a motorhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Szétágazó kipufogó elosztócsővel rendelkező többhengeres motor esetében a szonda beszívó nyílását megfelelő távolságban lefelé kell elhelyezni úgy, hogy az összes hengerből származó átlagos kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások reprezentatív mintát adjanak. A kipufogócsövek különálló csoportjaival rendelkező többhengeres motorok esetében, például "V"-motor elrendezésben, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. A fenti módszerekkel összeegyeztethető egyéb módszerek is használhatók. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására a motor teljes kipufogógáz tömegáramát kell használni.

Ha a kipufogógáz összetételét bármilyen kipufogógáz-utókezelő rendszer befolyásolja, a kipufogómintát az I. szakasz vizsgálatai során e készülék előtt, a II. szakasz vizsgálatai során pedig e készülék után kell venni.

2.3.5.2. Hígított kipufogógáz-áram

Ha teljes áramlású hígítórendszert használnak, a következő specifikációk alkalmazandók.

A motor és a teljes áramlású hígítórendszer közötti kipufogócsőnek meg kell felelnie a VI. melléklet követelményeinek.

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mintavételező szondáját/szondáit a hígító alagút olyan pontjára kell felszerelni, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz jól összekeveredik, és a részecskék mintavételezési szondájának közvetlen közelében van(nak).

A mintavételezés alapvetően két módon történhet:

- a szennyező anyagokat a ciklus alatt mintavételező zsákba mintavételezik és a vizsgálat befejezése után lemérik,

- a szennyező anyagokat a ciklus alatt folyamatosan mintavételezik és integrálják; HC és NOx esetén ez a módszer kötelező.

A háttérkoncentrációkat a hígító alagút előtt mintavételező zsákba kell mintavételezni, és azokat a 3. függelék 2.2.3. pontjának megfelelően a szennyezőanyag-kibocsátások koncentrációjából ki kell vonni.

2.4. A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részleges áramlású vagy teljes áramlású hígítórendszer révén valósítható meg. A hígítórendszer áramlási kapacitásának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kiküszöbölje a vízlecsapódást a hígítási és a mintavételezési rendszerekben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartóktól közvetlenül felfelé 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között tartsa. Ha a levegő nedvességtartalma magas, megengedett a hígító levegő víztelenítése a hígítórendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt a 303 K-es (30 °C-os) hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A hígító levegő hőmérséklete azonban nem haladhatja meg a 325 K (52 °C)-ot a kipufogónak a hígító alagútba való bevezetése előtt.

A részecskék mintavételezési szondáját a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag kibocsátás mintavételező szondájának közvetlen közelébe kell felszerelni, és a felszerelés módjának teljesítnie kell a 2.3.5. pont rendelkezéseit.

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavételezési rendszerre, részecske-mintavételezési szűrőkre, mikrogramm beosztású mérlegre, illetve hőmérséklet- és nedvességtartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.

A részleges áramlású hígítórendszer specifikációi

A részleges áramlású hígítórendszert úgy kell megtervezni, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza; a kisebb rész levegővel hígítandó, ezt követően pedig a részecske mérésére használandó. Ebből következőleg alapvető fontosságú a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző szétosztási módszerek alkalmazhatók, így a szétosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavételező berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (VI. melléklet, 1.2.1.1. pont).

A részleges áramlású hígítórendszer szabályozásához gyors rendszerreakció szükséges. A rendszerre vonatkozó reakcióidejét a 2. függelék 1.11.1. pontjában leírt eljárással kell meghatározni.

Ha a kipufogóáram-mérés (lásd az előző pontot) és a részleges áramlású rendszer összetett reakcióideje kisebb, mint 0,3 másodperc, on-line szabályozás használható. Ha a reakcióidő meghaladja a 0,3 másodpercet, akkor kísérleti méréseken alapuló "előrelátó" szabályozást kell használni. Ebben az esetben a felfutási időnek ≤ 1 másodpercnek, az összetétel késleltetési idejének pedig ≤10 másodpercnek kell lennie.

A teljes rendszerreakciót úgy kell megtervezni, hogy az biztosítsa, hogy a GSE részecskék reprezentatív mintája a kipufogó tömegáramlással arányos legyen. Az arányosság meghatározására a GSE - GEXHW regresszióanalízist kell elvégezni legalább 5 Hz adatgyűjtési sebességen, és a következő feltételeknek kell teljesülniük:

- a GSE és a GEXHW közötti lineáris regresszió "r" korrelációs együtthatója nem lehet 0,95-nél kisebb,

- a GSE-nek a GEXHW-re vonatkozó közepes négyzetes becslési hibája nem haladhatja meg a GSE-maximum 5 %-át.

- a regressziós egyenes GSE-tengelymetszete nem haladhatja meg a GSE-maximum ± 2 %-át.

Alternatív megoldásként elővizsgálat futtatható, és az elővizsgálat kipufogó tömegáramlási jele a részecskerendszerbe irányuló mintaáram szabályozására használható ("előrelátó" szabályozás). Ilyen eljárás szükséges, ha a részecskerendszer reakcióideje, t50,P vagy/és a kipufogó tömegáramlási jel reakcióideje, t50,F nagyobbak 0,3 másodpercnél. A részleges hígítórendszer helyes szabályozása akkor érhető el, ha az elővizsgálat GEXHW,pre követési idejét, amely a GSE-t szabályozza, a t50,P + t50,F"előzetes elemzési" idővel eltoljuk.

A GSE és a GEXHW közötti korreláció megállapítására a tényleges vizsgálat alatt vett adatokat kell használni, a GSE-re vonatkozó relatív t50,F-fel idő-hozzáigazított GEXHW mellett (a t50,P nem járul hozzá az idő-hozzáigazításhoz). Tehát a GEXHW és GSE közötti időeltolás a 2 függelék 2.6. pontjában meghatározott reakcióidejükben fennálló különbség.

Részleges áramlású hígítórendszerek esetén a GSE mintaáram pontossága különös figyelmet kíván, ha nem közvetlenül mérték, hanem különbözeti áramlásméréssel határozták meg:

KÉP HIÁNYZIK

Ebben az esetben a GTOTW-ra és a GDILW-re vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a GSE elfogadható pontosságának biztosítására. Ha a gázáramlást különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, a különbség maximális hibájának olyannak kell lennie, hogy a GSE pontossága ± 5 %-on belül legyen, amikor a hígítási arány 15-nél kevesebb. Ez minden egyes műszer négyzetes középhibájának felhasználásával számítható ki.

A GSE elfogadható pontossága a következő módszerek egyikével kaphatók meg:

a) A GTOTW és GDILW abszolút pontossága ± 0,2 %-os, ami 15-ös hígítási arány mellett a GSE ≤ 5 %-os pontosságát garantálja. Magasabb hígítási arányoknál azonban nagyobb hibák fognak előfordulni.

b) A GDILW GTOTW-re vonatkozó kalibrációját úgy kell elvégezni, hogy a GSE-re vonatkozóan az a) ponttal megegyező pontosságot kell elérni. Az ilyen kalibrációra vonatkozó részleteket lásd a 2. függelék 2.6. pontjában.

c) A GSE pontosságát a keresőgáz (pl. CO2) által meghatározott hígítási arány pontosságából közvetett módon határozzák meg. Ismételten a GSE-re vonatkozó a) módszerrel egyenértékű pontosság szükséges.

d) A GTOTW és GDILW abszolút pontossága a teljes skála ± 2 %-án belül van, a GTOTW és GDILW közötti különbség maximális hibája 0,2 %-on belül van, és a linearitási hiba a vizsgálat során tapasztalt legmagasabb GTOTW ± 0,2 %-án belül van.

2.4.1. Részecske-mintavételezési szűrők

2.4.1.1. Szűrő-specifikáció

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogénalapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más szűrőanyagok is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) leválasztási hatékonyságának legalább 99 %-osnak kell lennie, 35 és 100 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

2.4.1.2. Szűrőméret

A részecskeszűrőknek legalább 47 mm-es átmérővel kell rendelkezniük (37 mm-es szennyeződő átmérő). Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (2.4.1.5 szakasz).

2.4.1.3. Elsődleges és kiegészítő szűrők

A hígított kipufogógázt a vizsgálatsorozat alatt két, egymás után elhelyezett szűrővel (egy elsődleges és egy kiegészítő szűrő) kell mintavételezni. A kiegészítő szűrőt az elsődleges szűrőtől legfeljebb 100 mm-re, áramlásirányban a mögé kell elhelyezni, és azzal nem érintkezhet. A szűrőket külön-külön vagy párként, szennyezett felükkel egymás felé helyezve lehet lemérni.

2.4.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége

A gázszűrő síkjára merőleges áramlási sebességének 35 és 100 cm/s között kell lennie. A nyomáscsökkenés a vizsgálat kezdete és vége között nem növekedhet 25 kPa-nál nagyobb értékkel.

2.4.1.5. A szűrők terhelése

A legáltalánosabb szűrőméretekre vonatkozóan ajánlott minimális szűrőterheléseket a következő táblázat tünteti fel. Nagyobb szűrőméretek esetén a minimális szűrőterhelésnek 0,065 mg/1 000 mm2 szűrőterület nagyságúnak kell lennie.

2.4.2. A mérőkamra és analitikai mérleg specifikációja

2.4.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek

Azon kamra (vagy helyiség) hőmérsékletét, amelyben a részecskeszűrőket kondicionálják és lemérik, minden szűrőkondicionálás és -mérés alatt 295 K (22 °C) ± 3 K-en belül kell tartani. A nedvességtartalmat 282,5 (9,5 °C) ± 3 K-es harmatponton és 45 ± 8 %-os relatív nedvességtartalmon kell tartani.

2.4.2.2. A referenciaszűrő mérése

A kamrának (vagy helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyezőanyagtól (mint például por), amely a részecskeszűrőkön azok stabilizációja alatt lerakódhat. A 2.4.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-specifikációk rendellenességei megengedettek, ha a rendellenességek időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges specifikációkat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrőknek a mintavételező szűrőkkel megegyező méretűnek és anyagúnak kell lenniük.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavételező szűrő mérései közötti időben több mint 10 μg-mal változik, akkor az összes mintavételező szűrőt ki kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a mérőhelyiség 2.4.2.1. pontban leírt stabilitási feltételei nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavételező szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.

2.4.2.3. Az analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt analitikai mérlegnek a mérleggyártó által meghatározott 2 μg-os pontossággal (szabványos eltérés) és 1 μg-os felbontással (1 osztás = 1 μg) kell rendelkeznie.

2.4.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell, például polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.

2.4.3. A részecske mérésére vonatkozó kiegészítő specifikációk

A kipufogócsőtől a szűrőtartóig a hígítórendszer és a mintavételezési rendszer minden részét, amely finomítatlan és hígított kipufogógázzal kapcsolatba kerül, úgy kell megtervezni, hogy a részecskék lerakódását vagy átalakulását a lehető legkisebbre csökkentse. Minden alkatrésznek olyan elektromos vezetőképességű anyagból kell készülnie, amely nem lép reakcióba a kipufogógáz alkotóelemeivel, és az elektrosztatikus hatások megelőzésére elektromosan földeltnek kell lennie.

2. függelék

KALIBRÁCIÓS ELJÁRÁS (NRSC, NRTC ( 22 ))

1. A GÁZELEMZŐ KÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSA

1.1. Bevezetés

Minden gázelemző készüléket olyan gyakran kell kalibrálni, hogy az teljesíteni tudja e szabvány pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó kalibrálási módszer e bekezdésben van leírva.

1.2. A kalibrálógázok

A kalibrálógázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.

A kalibrálógázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1. Tiszta gázok

A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A művelethez az alábbi gázokra van szükség:

- nagy tisztaságú nitrogén

- (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

- nagy tisztaságú oxigén

- (tisztaság > 99,5 térf. % O2)

- hidrogén-hélium keverék

- (40 ±2 % hidrogén, a többi hélium)

- (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO2 )

- nagy tisztaságú szintetikus levegő

- (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

- (oxigéntartalom 18 térf. % és 21 térf. % között)

1.2.2. Kalibrálógázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:

- C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot),

- CO és nagy tisztaságú nitrogén,

- NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibrálógázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO tartalom 5 %-ánál),

- O2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- CO2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő,

- C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő.

Megjegyzés: más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióba.

A kalibrálógáz valódi koncentrációjának a névleges érték ±2 %-án belül kell lennie. A kalibrálógázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A kalibráláshoz használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibrálógázok koncentrációja ±2 %-on belül legyen megállapítható.

Ez a pontosság azt jelenti, hogy a keverésre használt elsődleges gázokról tudni kell, hogy legalább ± 1 %-os pontosságúak, és nemzeti vagy nemzetközi gázszabványoknak megfelelnek. A kalibrálást a teljes skála 15 és 50 %-a között kell elvégezni a keverőkészüléket magában foglaló minden kalibrációra vonatkozóan. Amennyiben az első kalibráció nem sikerült, más kalibrációs gáz használatával pótlólagos hitelesítés végezhető el.

Alternatív megoldásként a keverőkészülék ellenőrizhető olyan műszerrel, amely jellegét tekintve lineáris, például NO gázt használó CLD-vel. A műszer span értékét közvetlenül a műszerhez csatlakoztatott span gázzal kell beállítani. A keverőkészüléket a használt beállításokkal ellenőrizni kell, és a névleges értéket össze kell hasonlítani a műszer mért koncentrációjával. A különbségnek minden ponton a névleges érték ± 1 %-án belül kell lennie.

A helyes mérnöki gyakorlaton alapulva és az érintett felek előzetes beleegyezésével más módszerek is használhatók.

Megjegyzés:Az analizátor pontos kalibrációs görbéjének megállapításához ± 1 %-on belüli pontosságú precíziós gázelosztó ajánlott. A gázelosztót a műszer gyártójának kell kalibrálnia.

1.3. A gázelemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata

A gázelemző készülékeket a készülék gyártójának üzembehelyezési és kezelési előírásainak megfelelően kell működtetni. Az 1.4.-1.9. pontban leírt minimális követelményeket ugyancsak be kell tartani.

1.4. Szivárgási vizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell venni a kipufogórendszerből és a végét le kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A legmagasabb megengedhető szivárgási érték a vákuumoldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5 %-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez a gázelemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Egy másik módszer egy koncentrációváltás létrehozása a mintavevő vezeték elején nullázógázról kalibrálógázra való átváltás útján.

Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az kalibrálási vagy szivárgási problémát jelez.

1.5. A kalibrálási eljárás

1.5.1. Az összeállított készülék

Az összeállított készüléket kalibrálni kell, és a kalibrálási görbéket kalibrálógázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.

1.5.2. Felmelegítési idő

A felmelegítési időnek a gyártó által javasoltnak kell lennie. Ha ez nincs megadva, ajánlatos a gázelemző készülékeket legalább két órán át előmelegíteni.

1.5.3. Az NDIR és HFID elemzőkészülék

Az NDIR gázelemzőt szükség szerint be kell hangolni, és a HFID gázelemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).

1.5.4. Kalibrálás

Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.

Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO-, CO2-, NOx-, HC- és O2-elemző készülékeket nullázni kell.

A megfelelő kalibrálógázokat be kell vezetni a gázelemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a kalibrálási görbét az 1.5.6. pont szerint.

A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a kalibrálási eljárást.

1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása

1.5.5.1. Általános iránymutatások

Az analizátor kalibrációs görbéjét legalább hat, a lehető legegyenletesebben elosztott kalibrációs pont alapján kell megállapítani (a zérust nem számítva). A legnagyobb névleges koncentrációnak a teljes skála 90 %-ánál nagyobbnak vagy azzal egyenlőnek kell lennie.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrálási pontok számának (a zérust is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettőnek kell lennie.

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 2 %-nál nagyobb mértékben, nullánál pedig a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben.

A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálást helyesen végezték-e el. A gázelemző készülék különböző jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen az alábbiakat:

- a mérési tartomány,

- az érzékenység,

- a kalibrálás elvégzésének időpontja.

1.5.5.2. Kalibrálás a teljes skála 15 %-a alatt

A gázelemző készülék kalibrálási görbéjét (a zéruson kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani, úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50 %-a a teljes skála 10 %-a alá essen.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 4 %-nál nagyobb mértékben, nullánál pedig a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben.

1.5.5.3. Alternatív módszerek

Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot adnak, ezeket is lehet használni.

1.6. A kalibrálás ellenőrzése

Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.

A kalibrálást egy nullázógáz és egy olyan kalibrálógáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány teljes skálájának 80 %-a.

Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a teljes skála ±4 %-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.

1.7. A NOx-konverter hatékonyságának vizsgálata

A NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1.-1.7.8. pontban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).

1.7.1. A vizsgálóberendezés

Az 1. ábrán látható vizsgálóberendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ozonizátor segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.

KÉP HIÁNYZIK

1.7.2. A kalibrálás

A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használt üzemi tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó- és kalibrálógáz használatával. (A kalibrálógáz NO-tartalmának körülbelül az üzemi tartomány 80 %-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2-koncentrációjának legalább a NO-koncentráció 5 %-ának kell lennie.) A NOx-elemző készüléknek NO-üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibrálógáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.7.3. Számítás

A NOx-konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

a)

NOx-koncentráció az 1.7.6. pont szerint;

b)

NOx-koncentráció az 1.7.7. pont szerint;

c)

NO-koncentráció az 1.7.4. pont szerint;

d)

NO-koncentráció az 1.7.5. pont szerint.

1.7.4. Oxigén hozzáadása

Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a jelzett koncentráció nem lesz kb. 20 %-kal kisebb, mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ozonizátor nem működik.

1.7.5. Az ozonizátor működtetése

Ekkor az ozonizátort be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO-koncentrációt levigye kb. az 1.7.2. pont szerinti kalibrálási koncentráció 20 %-ára (minimum 10 %). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.6. NOx-üzemmód

Ekkor a gázelemző készüléket NOx-üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.7. Az ozonizátor kikapcsolása

Ekkor az ozonizátort ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.8. N-üzemmód

NO-üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ozonizátor mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. A gázelemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ±5 %-nál többel az 1.7.2. pont szerint mért értéktől. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.9. A vizsgálati időközök

A konverter hatékonyságát a NOx-elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.

1.7.10. Hatékonysági követelmény

A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90 %-nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95 %-os hatékonyság.

Megjegyzés:Ha a gázelemző készülék leginkább használt tartományában az ozonizátor nem tudja végrehajtani a 80 %-ról 20 %-ra való koncentrációcsökkentést az 1.7.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.

1.8. A FID beállítása

1.8.1. A detektor válaszának optimalizálása

A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibrálógázt kell használni a válasz optimalizálására a leginkább használt üzemi tartományban.

A gyártó ajánlása szerinti tüzelőanyag- és levegőáramok mellett, egy 350 ±75 ppm C kalibrálógázt kell a gázelemző készülékbe vezetni. A választ egy adott tüzelőanyag-áramnál a kalibrálógázra adott válasz és a nullázógázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrálógázra és a nullázógázra adott választ. A kalibrálógázra és a nullázógázra adott válasz közötti különbséget fel kell rajzolni és a tüzelőanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.

1.8.2. Szénhidrogén-választényezők

A gázelemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. pont szerint.

A választényezőket a gázelemző készülék üzembe állításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) választényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási érték aránya a tartályban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.

A vizsgálati gáz koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy körülbelül a teljes skála 80 %-ánál adjon válaszjelet. A koncentrációt ±2 % pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. Ezenfelül a gáztartályt 24 órán át 298 K (25 °C) ±5 K hőmérsékleten kell kondicionálni.

Az alkalmazandó próbagázok és az ajánlott relatív választényező tartományok az alábbiak:

Ezek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz viszonyított értékek.

1.8.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése

Az analizátor üzembe helyezésekor és nagyobb szervizintervallumok után az oxigén-interferencia ellenőrzését meg kell határozni.

Ki kell választani azt a tartományt, amelyben az oxigén-interferenciát ellenőrző gázok a felső 50 %-on belül fognak esni. A vizsgálatot a szükség szerint beállított kemencehőmérsékleten kell elvégezni.

1.8.3.1. Oxigén-interferenciát ellenőrző gázok

Az oxigén-interferenciát ellenőrző gázoknak 350 ppmC ÷ 75 ppmC szénhidrogénnel rendelkező propánt kell tartalmazniuk. A koncentrációértéket a gáz-tűréshatárok kalibrálására az összes szénhidrogén, valamint ásványi szennyeződés kromatográfiai elemzésével vagy dinamikus keveréssel kell meghatározni. A túlsúlyban levő hígító gáznak a nitrogénnek kell lennie a kiegyenlítő oxigénnel. A dízelmotor teszteléséhez szükséges keverékek a következők:

1.8.3.2. Eljárás

a) Az analizátort le kell nullázni.

b) Az analizátort a 21 %-os oxigénkeverékkel kalibrálni kell.

c) A nulla választ újra kell ellenőrizni. Ha a teljes skála 0,5 %-ánál nagyobb mértékben változott, az a) és b) pont utasításait meg kell ismételni.

d) Az 5 %-os és 10 %-os, oxigén-interferenciát ellenőrző gázokat kell bevezetni.

e) A nulla választ újra kell ellenőrizni. Ha a teljes skála ± 1 %-ánál nagyobb mértékben változott, a vizsgálatot meg kell ismételni.

f) Az oxigén-interferenciát (%O2I) a d) pont minden egyes keverékére a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

A

=

a b) pontban használt kalibráló gáz szénhidrogén-koncentrációja (ppmC)

B

=

a d) pontban használt, oxigén-interferenciát ellenőrző gázok szénhidrogén-koncentrációja (ppmC)

C

=

analizátorreakció

KÉP HIÁNYZIK

D = a A-ra adott analizátor-reakció a skálavégérték százalékában.

g) Az oxigén-interferencia %-ának (%O2I) tesztelés előtt minden szükséges oxigén-interferenciát ellenőrző gázra vonatkozóan kevesebbnek kell lennie, mint ± 3,0 %.

h) Ha az oxigén-interferencia nagyobb, mint ± 3,0 %, fokozatosan változtatva a gyártó specifikációi alatti és feletti levegőáramot kell beállítani, és az 1.8.1. pontot minden egyes áramra vonatkozóan meg kell ismételni.

i) Ha az oxigén-interferencia a levegőáram beállítása után nagyobb, mint ± 3,0 %, az üzemanyag-áramot, majd a mintaáramot kell változtatni, és az 1.8.1. pontot minden új beállításra vonatkozóan meg kell ismételni.

j) Ha az oxigén-interferencia még mindig nagyobb, mint ± 3,0 %, a tesztelés előtt az analizátort meg kell javítani, illetve a FID-üzemanyagot, vagy -égéslevegőt, ki kell cserélni. Ezt a pontot azután meg kell ismételni a megjavított, illetve kicserélt berendezésekkel vagy gázokkal.

1.9. Interferencia-hatások NDIR- és CLD-elemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia-hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferáló gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferáló gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferáló gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. pontban leírt interferencia-ellenőrzést a gázelemző készülék üzembe állítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.

1.9.1. CO-elemző készülék interferencia-ellenőrzése

A CO-elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy, a vizsgálat során használt legnagyobb üzemi tartomány teljes skálaértéke 80-100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni a gázelemző készülék válaszát. A gázelemző készülék válasza nem lehet a teljes skála 1 %-ánál nagyobb a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.

1.9.2. NOx-elemző készülék keresztérzékenységi vizsgálata

A CLD- (és HCLD-) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenységi válaszértéke koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.

1.9.2.1. A CO2 keresztérzékenységi értékének vizsgálata

Egy, a maximális üzemi tartomány teljes skálaértéke 80-100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell átbocsátani az NDIR-elemző készüléken és a CO2-értéket "A"-val jelölve fel kell jegyezni. Ezután körülbelül 50 %-ra kell felhígítani NO-kalibrálógázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemzőkészüléken és a CO2-, illetve NO-értékeket "B"-vel, illetve "C"-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO-kalibrálógázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO-értéket "D"-vel jelölve fel kell jegyezni.

A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

és nem lehet nagyobb a teljes skála 3 %-ánál.

ahol:

A

:

hígítatlan CO2 koncentrációja NDIR-rel mérve, %,

B

:

hígított CO2 koncentrációja NDIR-rel mérve, %,

C

:

hígított NO koncentrációja CLD-vel mérve, ppm,

D

:

hígítatlan NO koncentrációja CLD-vel mérve, ppm.

1.9.2.2. Vízfojtásos vizsgálat

Ez az ellenőrzés csak a nedves gázkoncentráció-mérésekre vonatkozik. A vízkeresztérzékenység számításánál a NO-kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz-koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos mérésitartomány-skála végértékének 80-100 %-ával rendelkező koncentrációjú NO-kalibráló gázt át kell juttatni a (H)CLD-n és a NO-értéket "D"-vel jelölve kell rögzíteni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, és át kell juttatni a (H)CLD-n és a NO-értéket "C"-vel jelölve kell rögzíteni. A vízhőmérsékletet meg kell határozni, és "F"-fel jelölve kell rögzíteni. A keverék telítési gőznyomását, amely a buborékoltató víz hőmérsékletének (F) felel meg, meg kell határozni, és "G"-vel jelölve kell rögzíteni. A keverék vízgőz-koncentrációját (%-ban) a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

és H értékként kell feljegyezni. A (vízgőzben) várt hígított NO feszítőgáz koncentrációját a következőképpen kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

és "De"-vel jelölve kell rögzíteni. Dízelmotorok kipufogógázainál a vizsgálat alatt várható maximális kipufogó vízgőz-koncentrációt (%-ban) az üzemanyag H/C = 1,8:1 atomszámarányának feltételezésével, a kipufogógázban lévő maximális CO2-koncentráció vagy a hígítatlan CO2 spangáz-koncentráció (az 1.9.2.1. pontban mért A) alapján a következők szerint kell megbecsülni:

Hm = 0,9 × A

és Hm értékként kell feljegyezni.

A vízfojtást a következő képlettel kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

és ez nem lehet több, mint a teljes skála 3 %-a.

De

:

a várt hígított NO-koncentráció (ppm)

C

:

a hígított NO-koncentráció (ppm)

Hm

:

maximális vízgőz-koncentráció (%)

H

:

a tényleges vízgőz-koncentráció (%)

NB: fontos, hogy a NO feszítőgáz NO2-koncentrációja e vizsgálat esetében minimális legyen, mivel a víz NO2-elnyelését nem vettük figyelembe a fojtás számításakor.

1.10. Kalibrálási időközök

A gázelemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy csere történt, ami a kalibrálásra hatással lehet.

1.11. A kezeletlen kipufogógáznak az NRTC-vizsgálat során végzett méréseire vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

1.11.1. Az analitikai rendszer reakcióidejének ellenőrzése

A rendszer reakcióidejének értékelésére vonatkozó beállításoknak pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a próbamérés alatt (úgymint nyomás, áramlási sebességek, szűrőbeállítások az analizátorokon és minden egyéb tényező, amely a reakcióidőt befolyásolja). A reakcióidő meghatározását közvetlenül a mintaszonda bevezetésénél történő gázváltással kell elvégezni. A gázváltást kevesebb, mint 0,1 másodperc alatt kell elvégezni. A vizsgálathoz használt gázoknak legalább a teljes skála 60 %-ának megfelelő koncentrációváltozást kell okozniuk.

Minden egyes egyedi gázkomponens koncentrációgörbéjét regisztrálni kell. A válaszidő a gáz rákapcsolása és a regisztrált koncentráció megfelelő változása közötti idő. A rendszer válaszideje (t90) a mérődetektorig tartó időkésedelemből és a detektor felfutási idejéből áll. A késedelmi idő a változás kezdeti (t0) időpontjától a végleges érték 10 %-ának eléréséig eltelt idő (t10). A felfutási idő a 10 % és a 90 % válasz között eltelt idő (t90 -t10).

Az analizátor és a kipufogó áramlási jeleinek időigazítására vonatkozóan kezeletlen (hígítatlan) mérés esetén a reakcióidőt a változástól (t0) addig eltelt időként határozzák meg, amíg a reakció a végső leolvasás (t50) 50 %-a nem lesz.

A rendszer reakcióidejének minden korlátozott összetevő (CO, NOx, HC) és minden használt tartomány esetében ≤ 2,5 másodperces felfutási idővel ≤ 10 másodpercesnek kell lennie.

1.11.2. A keresőgáz-analizátor kalibrációja a kipufogógáz-áram mérésére

A keresőgáz-koncentráció mérésére szolgáló analizátort, ha ilyet használnak, szabványos gázt használva kell kalibrálni.

A kalibrációs görbét legalább 10 kalibrációs ponttal állapítják meg (a zérust nem számítva), amelyek felét az analizátor skálavégértékének 4-20 %-án, a többi pontot pedig a skálavégérték 20-100 %-án helyezik el. A kalibrációs görbét a legkisebb négyzetek módszerével számítják ki.

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 1 %-nál nagyobb mértékben a teljes skála 20-100 %-os tartományában. Szintén nem térhet el a névleges értéktől ± 2 %-nál nagyobb mértékben a teljes skála 4-20 %-os tartományában.

Az analizátort a próbaüzem előtt nullázni kell, és be kell állítani nullázó gáz és spangáz használatával, amelyek névleges értéke az analizátorskála végértékének több mint 80 %-a.

2. A RÉSZECSKEMÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA

2.1. Bevezetés

Minden alkatrészt olyan gyakran kell kalibrálni, hogy ennek a szabványnak a pontossági követelményei teljesíthetők legyenek. A III. melléklet 1. függelékének 1.5. pontjában és az V. mellékletben szereplő alkatrészeknél alkalmazandó kalibrálási módszer ebben a szakaszban van leírva.

2.2. A gázáramlás-mérők vagy az áramlásmérő műszerek kalibrálásának a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint kell történnie

A mért érték maximális hibájának a leolvasott érték ± 2 %-án belül kell lennie.

Részleges áramlású hígítórendszerek esetén a GSE mintaáramlás pontossága különös figyelmet igényel, ha nem közvetlenül mérték, hanem különbözeti áramlásméréssel határozták meg:

KÉP HIÁNYZIK

Ebben az esetben a GTOTW-ra és a GDILW-re vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a GSE elfogadható pontosságának biztosítására. Ha a gázáramlást különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, a különbség maximális hibájának olyannak kell lennie, hogy a GSE pontossága ± 5 %-on belül legyen, amikor a hígítási arány 15-nél kevesebb. Ez az egyes műszerek négyzetes középhibájának felhasználásával számítható ki.

2.3. A hígítási arány ellenőrzése

EGA (V. melléklet, 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2- vagy a NOx-koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban.

A mért hígítási aránynak a CO2 vagy NOx koncentrációmérésből számított hígítási arány ±10 %-án belül kell lennie.

2.4. A részleges átáramlási viszonyok ellenőrzése

A kipufogógáz sebességtartományát és a nyomásingadozásokat ellenőrizni kell, és ha szükséges, az V. melléklet 1.2.1.1. pontjának EP követelményei szerint be kell állítani.

2.5. Kalibrálási időközök

Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt, ami a kalibrálásra hatással lehet.

2.6. A részleges áramlású hígítórendszerekre vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

2.6.1. Időszakos kalibráció

Ha a mintagáz-áramot különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszert a következő eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy, hogy az alagútban lévő GSE szondaáram teljesítse az I. függelék 2.4. pontjának pontossági követelményeit:

A GDILW-re vonatkozó áramlásmérőt sorba kapcsolják a GTOTW-re vonatkozó áramlásmérőhöz, a két áramlásmérő közötti különbséget a vizsgálat során használt legalacsonyabb GDILW-érték és a vizsgálat során használt GTOTW-érték között egyenlően elhelyezkedő áramlási értékekkel rendelkező legalább öt alapértékre kalibrálják. A hígító alagút megkerülhető.

A kalibrált tömegáramlást mérő készüléket sorba kapcsolják a GTOTW-re vonatkozó áramlásmérővel, és a pontosságot a vizsgálathoz használt értékre vonatkozóan ellenőrzik. Ezután a kalibrált tömegáramlásmérő készüléket sorba kapcsolják GDILW-re vonatkozó áramlásmérővel, és a pontosságot a 3 és 50 közötti, a vizsgálat során használt GTOTW-hoz kapcsolódó hígításaránynak megfelelő legalább öt beállításra vonatkozóan ellenőrzik.

A TT átvezető csövet leválasztják a kipufogóról, és a GSE mérésére alkalmas tartományú kalibrált áramlásmérő készüléket csatlakoztatják az átvezető csőhöz. Ezután a GTOTW-t a vizsgálat során használt értékre állítják, és GDILW-t sorozatosan a q hígítási arányoknak megfelelő 3 és 50 között legalább öt értékre állítják. Alternatív megoldásként speciális kalibrációs áramlási útvonal is biztosítható, amelyben az alagutat megkerülik, de az összes, illetve a hígító levegő megfelelő mérőkön keresztüli áramlását a tényleges vizsgálathoz hasonlóan fenntartják.

Keresőgázt adagolnak a TT átvezető csőbe. Ez a keresőgáz lehet a kipufogógáz egyik összetevője, mint pl. a CO2 vagy a NOx. A hígítás után az alagútban a keresőgáz összetevőjét megmérik. Ezt 3 és 50 között öt hígítási arányra kell elvégezni. A mintaáram pontosságát a q hígítási arányból határozzák meg:

KÉP HIÁNYZIK

A GSE pontosságának biztosítására a gázanalizátorok pontosságát figyelembe kell venni,

2.6.2. A karbonáram-ellenőrzés

A tényleges kipufogógázt használó karbonáram-ellenőrzés kifejezetten ajánlott a mérési és szabályozási problémák észlelésére és a részleges áramlású hígítórendszer helyes működésének ellenőrzésére. A karbonáram-ellenőrzést legalább minden olyan alkalommal futtatni kell, amikor új motort szerelnek be, vagy ha a vizsgálókamra beállításaiban valamit jelentősen megváltoztattak.

A motort csúcsnyomaték-terhelésen és -fordulatszámon vagy bármely más olyan állandósult állapotú üzemmódban kell működtetni, amely legalább 5 % CO2-t állít elő. A részleges áramlású mintavételezési rendszert kb. 15:1 hígítási tényezővel kell működtetni.

2.6.3. Elővizsgálati ellenőrzés

Az elővizsgálati ellenőrzést a teszt végrehajtása előtt két órán belül a következő módon kell elvégezni:

Az áramlásmérők pontosságát a kalibrációra használttal azonos módszerrel kell ellenőrizni, legalább két pontra vonatkozóan, beleértve a GDILW áramlásértékeit is, amely a vizsgálat során használt GTOTW-értékre vonatkozó 5 és 15 közötti hígítási arányoknak felel meg.

Ha a fent leírt kalibrációs eljárás rögzített adataival igazolható, hogy az áramlásmérő kalibrációja hosszú időtartamon keresztül stabil, az elővizsgálati ellenőrzés elhagyható.

2.6.4. A változási idő meghatározása

A változási idő értékelésére vonatkozó rendszerbeállításoknak pontosan meg kell egyezniük a tesztmérések alattiakkal. A változási időt a következő módszerrel kell meghatározni:

A szondaáramnak megfelelő mérési tartományú független referencia-áramlásmérőt kell sorba kapcsolni a szondával és ahhoz szorosan csatlakoztatni. Ennek az áramlásmérőnek a reakcióidő mérésére használt áramlásléptetési méretre vonatkozóan kevesebb, mint 100 ms változási idővel kell rendelkeznie, valamint eléggé alacsony áramlási ellenállással ahhoz, hogy ne legyen hatással a részleges áramlású hígítórendszer dinamikus teljesítményére, és ennek az áramlási ellenállásnak összhangban kell lennie a helyes mérnöki gyakorlattal.

Alacsony áramlásról legalább a teljes skála 90 %-áig tartó ugrásszerű változást kell előidézni a részleges áramlású hígítórendszer kipufogó áramlási bemenetébe (vagy a levegő áramlásába, ha a kipufogóáramot számítják). Az ugrásszerű változásra vonatkozó programindítónak a tényleges tesztelés "előrelátó" szabályozásának elindítására használttal megegyezőnek kell lennie. A kipufogóáram változásléptetési jelét és az áramlásmérő reakcióját legalább 10 Hz mintafrekvencián kell rögzíteni.

Ezekből az adatokból meg kell határozni a részleges áramlású hígítórendszerre vonatkozó változási időt, amely a léptetési jel kezdetétől az áramlásmérő reakciójának 50 % pontjáig tartó idő. Hasonló módon a részleges áramlású hígítórendszer GSE-jelének és a kipufogó áramlásmérő GEXHW-jelének változási idejét meg kell határozni. Ezeket a jeleket a valamennyi vizsgálat után elvégzett regresszió-ellenőrzések során használják fel (I. függelék, 2.4. pont).

A számítást legalább öt emelkedő-süllyedő vátoztatás mellett meg kell ismételni, és az eredményeket átlagolni kell. A referencia-áramlásmérő belső változási idejét (<100 ms) ki kell vonni ebből az értékből. Ez a részleges áramlású hígítórendszer "előrelátási" értéke, amelyet az I. függelék 2.4. pontjával összhangban kell alkalmazni.

3. A CVS-RENDSZER KALIBRÁLÁSA

3.1. Általános előírások

A CVS-rendszert pontos áramlásmérő és az üzemi körülmények változtatására szolgáló eszközök használatával kell kalibrálni.

A rendszer átfolyását különböző áramlási beállítások mellett kell mérni, és meg kell határozni a rendszer szabályozási jellemzőit is, és azok kapcsolatát az átfolyással.

Különböző típusú áramlásmérők használhatók, pl. kalibrált Venturi-cső, kalibrált lamináris áramlásmérő, kalibrált turbinás áramlásmérő.

3.2. A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

A szivattyúra vonatkozó minden jellemzőt a szivattyúval sorba kapcsolt kalibrációs Venturi-csőre vonatkozó jellemzőkkel egyszerre kell megmérni. A (szivattyú bemeneténél, abszolút nyomáson és hőmérsékleten m3/min-ben) kiszámított áramlási sebességet korrelációs függvényben ábrázolni kell, amely a szivattyújellemzők speciális kombinációjához tartozik. A szivattyúáramra és a korrelációs függvényre vonatkozó lineáris egyenletet meg kell határozni. Ha a CVS többsebességes meghajtással rendelkezik, a kalibrációt minden használt tartományra el kell végezni.

A hőmérséklet stabilitását a kalibráció során fenn kell tartani.

A kalibrációs Venturi-cső és a CVS-szivattyú közötti tömítetlenségeket minden csatlakozásban és csővezetékben a legkisebb átfolyás (legnagyobb fojtás és legalacsonyabb PDP-fordulatszám) 0,3 %-ánál alacsonyabban kell tartani.

3.2.1. Adatelemzés

A levegőáram sebességét (Qs) minden fojtási beállításnál (legalább 6 beállítás) a szabványos m3/min-ben az áramlásmérő adataiból a gyártó előírt módszerét használva kell kiszámítani. A levegő áramlási sebességét ezután a szivattyúbemenetnél mért abszolút hőmérséklet és nyomás mellett át kell alakítani m3/fordulat-ban mért szivattyúárammá (V0) a következők szerint:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Qs

=

a levegő áramlási sebessége szabványos körülmények között (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

T

=

hőmérséklet a szivattyúbemenetnél (K)

pA

=

abszolút nyomás a szivattyúbemenetnél (pB- p1) (kPa)

n

=

szivattyú fordulatszáma (ford/s)

A szivattyúnál lévő nyomásváltozások és a szivattyú résvesztesége kölcsönhatásának figyelembevételére a szivattyúfordulatszám, a szivattyúbemenet és a szivattyúkimenet közötti nyomáskülönbség, valamint a szivattyúkimenetnél mért abszolút nyomás közötti korrelációs függvényt (X0) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Δpp

=

a szivattyúbemenet és a szivattyúkimenet közötti nyomáskülönbség

pA

=

abszolút kimeneti nyomás a szivattyú kivezetésnél (kPa)

A kalibrációs egyenlet létrehozásához a mért pontokra a legkisebb négyzetek módszerével egyenest kell illeszteni a következők szerint:

KÉP HIÁNYZIK

A D0 és az m a regressziós egyenest leíró tengelymetszet, illetve meredekség.

Többsebességes CVS-rendszer esetén a szivattyú különböző áramlási tartományai számára létrehozott kalibrációs görbéknek közel párhuzamosaknak kell lenniük, és a tengelymetszet-értékeknek (D0) növekedniük kell, ahogy a szivattyú áramlási tartománya csökken.

Az egyenlettel kiszámított értékeknek a mért V0 érték ± 0,5 %-on belül kell lenniük. Az m értékei szivattyúnként el fognak térni. A részecske beáramlása az idő során a szivattyú résveszteségének csökkenését fogja okozni, amelyet az m-re vonatkozó alacsonyabb értékek tükröznek. Ezért a kalibrációt a szivattyú használatba vételekor, nagyobb karbantartások után kell elvégezni, valamint akkor, ha a teljes rendszer ellenőrzése (3.5. pont) a résveszteség változását jelzi.

3.3. A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációja (CFV)

A CFV kalibrációja a kritikus Venturi-csőre vonatkozó áramlási egyenleten alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet függvénye, az alábbiak szerint:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Kv

=

kalibrációs együttható

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneténél (kPa)

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél (K)

3.3.1. Adatelemzés

A levegő áramlási sebességét (Qs) minden fojtásbeállításnál (legalább 8 beállítás) a szabványos m3/min-ben a gyártó előírt módszerét használva az áramlásmérő adataiból kell kiszámítani. A kalibrálási együtthatót minden egyes beállítás kalibrációs adataiból kell kiszámítani a következők szerint:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Qs

=

a levegő áramlási sebessége szabványos körülmények között (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél (K)

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneténél (kPa)

A kritikus áramlás tartományának meghatározásához a Kv-t a Venturi-cső bemeneti nyomásának függvényeként meg kell szerkeszteni. Kritikus (fojtásos) áramlás esetén, a Kv viszonylagosan állandó értékkel fog rendelkezni. Ahogy a nyomás csökken (a vákuum növekszik), a Venturi-cső fojtatlanná válik, és a Kv csökken, amely azt jelzi, hogy a CFV a megengedhető tartományon kívül működik.

A kritikus áramlási területen legalább nyolc pont esetében kell az átlagos KV-t és a szórást kiszámítani. A szórás nem haladhatja meg az átlagos KV ± 0,3 %-át.

3.4. A szubszonikus Venturi-cső kalibrációja (SSV)

Az SSV kalibrációja a szubszonikus Venturi-cső áramlási egyenletén alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet, valamint az SSV bemenet és torok közötti nyomáscsökkenés függvénye, az alábbiak szerint:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

A0 = állandók és egység-átalakítások

= 0,006111 SI mértékegységekbend

KÉP HIÁNYZIK

d

=

az SSV-torok átmérője (m)

Cd

=

az SSV átfolyási együtthatója

PA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneténél (kPa)

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél (K)

KÉP HIÁNYZIK

r

= az SSV-torokban lévő nyomásnak a bemenetnél mért abszolút, statikus nyomáshoz viszonyított aránya =

KÉP HIÁNYZIK

β

= az SSV-torokátmérő (d) aránya a bementi cső belső átmérőjéhez viszonyítva =

3.4.1. Adatelemzés

A levegő áramlási sebességét (QSSV) minden áramlási beállításnál (legalább 16 beállítás) a szabványos m3/min-ben a gyártó előírt módszerét használva az áramlásmérő adataiból kell kiszámítani. Az átfolyási együtthatót minden egyes beállítás kalibrációs adataiból kell kiszámítani a következők szerint:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

QSSV

=

a levegő áramlási sebessége szabványos körülmények között (101,3 kPa, 273 K), m3/s

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bementénél, K

d

=

az SSV-torok átmérője, m

KÉP HIÁNYZIK

r

= az SSV-torok aránya az abszolút bemenethez viszonyítva, statikus nyomás =

KÉP HIÁNYZIK

β

= az SSV-torokátmérő (d) aránya a bementi cső belső átmérőjéhez viszonyítva =

A szubszonikus áramlás tartományának meghatározásához a Cd-t az SSV-torok Reynolds-számának a függvényeként meg kell szerkeszteni. Az SSV-toroknál lévő Re-t a következő képlettel számítják ki:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

KÉP HIÁNYZIK

A1

=

állandók és egység-átalakítások

QSSV

=

a levegő áramlási sebessége szabványos körülmények között (101,3 kPa, 273 K) (m3/s)

d

=

az SSV-torok átmérője (m)

μ

=

a gáz abszolút vagy dinamikus viszkozitása, a következő képlettel kiszámítva:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

KÉP HIÁNYZIK

b

= empirikus állandó =

S

=

empirikus állandó = 110,4 K

mivel a QSSV a Re-képlet bemenő adata, a számításokat a QSSV vagy a kalibrációs Venturi-cső Cd-jének kezdeti becslésével kell kezdeni, és addig kell ismételni, amíg a QSSV nem konvergál. A konvergenciamódszernek legalább 0,1 %-os pontosságúnak kell lennie.

A szubszonikus áramlási területen lévő legalább tizenhat pont esetében a Cd eredő kalibrációs görbéhez illeszkedő egyenletből kiszámított értékeinek minden kalibrációs pontra vonatkozóan a mért Cd ± 0,5 %-on belül kell lenniük.

3.5. A teljes rendszer ellenőrzése

A CVS-mintavételezési rendszer és az analitikai rendszer teljes pontosságát ismert tömegű szennyező gáznak a rendszerbe történő bevezetésével kell meghatározni, miközben azt a normál módon üzemeltetik. A szennyező anyagot elemzik, és a tömeget a III. melléklet 3. függeléke 2.4.1. pontjának megfelelően kiszámítják, kivéve propán esetén, ahol a HC-ra vonatkozó 0,000479 helyett a 0,000472-es tényezőt használják. A következő két technika egyikét kell használni.

3.5.1. Mérés kritikus áramlású fojtótárcsás gázmérővel

A kalibrált kritikus fojtótárcsás gázmérőn keresztül ismert mennyiségű tiszta gázt (propánt) kell adagolni a CVS-rendszerbe. Ha a bemeneti nyomás elég magas, az áramlási sebesség, amelyet a kritikus áramlású fojtótárcsás gázmérő segítségével állítanak be, független a fojtótárcsás gázmérő kimeneti nyomásától (kritikus áramlás). A CVS-rendszert körülbelül 5-10 percig a rendes kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatnak megfelelően kell üzemeltetni. A gázmintát a szokásos berendezéssel (mintavételező zsák vagy integrálásos módszer) elemezni kell, és a gáz tömegét ki kell számítani. Az így meghatározott tömegnek a befecskendezett gáz ismert tömegének ± 3 %-án belül kell lennie.

3.5.2. Mérés gravimetrikus technika segítségével

Egy propánnal töltött kis gázpalack súlyát ± 0,01 g pontossággal meg kell határozni. A CVS-rendszert körülbelül 5-10 percig a normál kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatnak megfelelően kell üzemeltetni, miközben szén-monoxidot vagy propánt fecskendeznek a rendszerbe. A távozó tiszta gáz mennyiségét különbözeti mérés segítségével meg kell határozni. A gázmintát a szokásos berendezéssel (mintavételező zsák vagy integrálásos módszer) elemezni kell, és a gáz tömegét ki kell számítani. Az így meghatározott tömegnek a befecskendezett gáz ismert tömegének ± 3 %-án belül kell lennie.

3. függelék

ADATÉRTÉKELÉS ÉS SZÁMÍTÁSOK

1. ADATÉRTÉKELÉS ÉS SZÁMÍTÁSOK - NRSC-VIZSGÁLAT

1.1. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás adatainak kiértékelése

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagramértékeket átlagolni kell, és a szénegyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagos diagramértékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.

Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígítólevegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttérértékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból határozhatók meg.

1.2. Részecskekibocsátások

A részecskék értékelése céljából a szűrőkön keresztülhaladó összes mintatömeget (MSAM, i) minden módra vonatkozóan rögzíteni kell. A szűrőket vissza kell helyezni a mérőkamrába és legalább egy óráig, de 80 óránál nem hosszabb ideig kondicionálni kell, majd le kell őket mérni. A szűrők bruttó súlyát rögzíteni kell, és az önsúlyt (lásd a III. melléklet 3.1. pontját) ki kell vonni. A részecske tömege (Mf az egyszűrős módszernél; Mf, i a többszűrős módszernél) az elsődleges és kiegészítő szűrőkön összegyűjtött részecsketömeg összege. Ha háttérkorrekciót kell alkalmazni, a szűrőkön áthaladó hígító levegő tömegét (MDIL) és a részecske tömegét (Md) rögzíteni kell. Ha több mérést végeztek, az Md/MDIL hányadosát minden egyes mérésre ki kell számítani, és az értékeket átlagolni kell.

1.3. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás számítása

A végleges jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:

1.3.1. A kipufogógáz-áram meghatározása

A kipufogógáz-áramot (GEXHW,) a III. melléklet 1. függeléke 1.2.1-1.2.3. pontjának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

Teljes áramlású hígítórendszer használata esetén a teljes hígított kipufogógáz-áramot (GTOTW,) a III. melléklet 1. függeléke 1.2.4. pontjának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

1.3.2. Száraz/nedves korrekció

A száraz/nedves korrekciót (GEXHW,) a III. melléklet 1. függeléke 1.2.1-1.2.3. pontjának megfelelően minden üzemmódra meg kell határozni.

A GEXHW alkalmazásakor a mért koncentrációt a következő képleteknek megfelelően át kell alakítani nedves alapúra, ha eleve nem nedves alapon mérték:

conc (wet) = kw × conc (dry)

A hígítatlan kipufogógázra:

KÉP HIÁNYZIK

A hígított gázra:

KÉP HIÁNYZIK

vagy:

KÉP HIÁNYZIK

A hígító levegőre:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

A beszívott levegőre (ha különbözik a hígító levegőtől):

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ha

-

a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

Hd

-

a hígító levegő abszolút nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

Rd

-

a hígító levegő relatív nedvességtartalma (%)

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pd

-

a hígító levegő telítési gőznyomása (kPa)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha és Hd a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

1.3.3. A NOx-ra vonatkozó nedvességtartalom-korrekció

mivel a NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, a NOx-koncentrációt a környezeti levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának a figyelembevétele érdekében a következő képletben megadott KH tényezőkkel korrigálni kell:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ta

-

a levegő hőmérséklete (K)-ben

Ha

-

a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő):

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

1.3.4. A kibocsátás tömegáramának kiszámítása

A kibocsátás-tömegáramokat az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) Hígítatlan kipufogógázra ( 23 ):

KÉP HIÁNYZIK

b) Hígított kipufogógázra ( 24 ):

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

concc a háttérkorrigált koncentráció

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

vagy:

DF = 13,4/concCO2

Az u - nedves együtthatókat a 4. táblázatnak megfelelően kell használni:

4. táblázat: Az u - nedves együtthatók értékei a különböző kipufogógáz-összetevőkre

A HC sűrűsége az átlagos 1:1,85-ös szén-hidrogén arányon alapul.

1.3.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevőre a következő módon kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

KÉP HIÁNYZIK

A fenti számításban használt súlyozási tényezők és az üzemmódok száma (n) a III. melléklet 3.7.1. pontja szerintiek.

1.4. A részecskekibocsátás kiszámítása

A részecskekibocsátást a következő módon kell kiszámítani

1.4.1. A részecske nedvességtartalomra vonatkozó korrekciós tényezője

mivel a dízelmotorok részecskekibocsátása a környezeti levegő állapotától függ, a részecskék tömegáramát a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevétele érdekében a következő képletben megadott Kp tényezővel korrigálni kell:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ha - a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

1.4.2. Részleges áramlású hígítórendszer

A részecskekibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit a következő lépéseken keresztül kell származtatni. Mivel a hígítási arány szabályozásának különböző típusai használhatók, a hígított kipufogógáz egyenértékű tömegáramára (GEDF) vonatkozóan különböző számítási módszerek alkalmazandók. Minden számítást az egyes üzemmódoknak i. a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

1.4.2.1. Izokinetikus rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

KÉP HIÁNYZIK

ahol r az Ap izokinetikus szonda és az AT kipufogócső keresztmetszeti területének aránya:

KÉP HIÁNYZIK

1.4.2.2. CO2- vagy NOx-koncentrációt mérő rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

ConcE

=

a finomítatlan kipufogógázban lévő keresőgáz nedves koncentrációja

ConcD

=

a hígított kipufogógázban lévő keresőgáz nedves koncentrációja

ConcA

=

a hígító levegőben lévő keresőgáz nedves koncentrációja

A száraz alapon mért koncentrációkat az 1.3.2. pontnak megfelelően át kell alakítani nedves alapúra.

1.4.2.3. CO2-mérést és karbonmérleg-módszert használó rendszerek

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

CO2D

=

a hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja

CO2A

=

a hígító levegő CO2-koncentrációja

(koncentrációk térfogatszázalékban nedves alapon)

Ez az egyenlet a karbonmérleg feltételezésén alapul (a motorba juttatott szénatomok CO2 alakjában távoznak), és a következő lépéseken keresztül származtatható:

GEDFW, i = GEXHW, i × qi

és:

KÉP HIÁNYZIK

1.4.2.4. Áramlásmérést használó rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

KÉP HIÁNYZIK

1.4.3. Teljes áramlású hígítórendszer

A részecskekibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit a következő lépéseken keresztül kell származtatni.

Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

GEDFW,i = GTOTW,i

1.4.4. A részecske-tömegáram kiszámítása

A részecske tömegáramát a következők szerint kell kiszámítani:

Egyszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

a (GEDFW)aver egész ciklusra érvényes értékét az egyes üzemmódokban a mintavételi időszak alatt mért átlagértékek összegzésével kell meghatározni:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

ahol i = 1,... n

Többszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

ahol i = 1,... n

A részecske-tömegáram háttérkorrigálható a következők szerint:

Egyszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

Ha több mérést végeztek, az (Md/MDIL)-t fel kell cserélni az (Md/MDIL)aver összetevővel.

KÉP HIÁNYZIK

vagy:

DF = 13,4/concCO2

Többszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

Ha több mérést végeztek, a (Md/MDIL)-t fel kell cserélni a (Md/MDIL)aver összetevővel.

KÉP HIÁNYZIK

vagy:

DF = 13,4/concCO2

1.4.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása

A részecskék fajlagos kibocsátását - PT (g/kWh) - a következő módon kell kiszámítani ( 25 ):

Egyszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

Többszűrős módszer esetén:

KÉP HIÁNYZIK

1.4.6. Tényleges súlyozási tényező

Egyszűrős módszer esetén a WFE,i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban a következő módon számítható ki:

KÉP HIÁNYZIK

ahol i = l,... n.

A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél nagyobb mértékben (abszolút érték) a III. melléklet 3.7.1. pontjában felsorolt súlyozási tényezőktől.

2. ADATÉRTÉKELÉS ÉS SZÁMÍTÁSOK - NRTC-VIZSGÁLAT

Ebben a szakaszban az NRTC-ciklus alatti szennyezőanyag-kibocsátások értékelésére használható következő két mérési alapelv kerül leírásra:

- a gáz-halmazállapotú összetevőket a hígítatlan kipufogógázban valós időn alapulva mérik le, a részecskéket pedig részleges áramlású hígítórendszer alkalmazásával határozzák meg,

- a gáz-halmazállapotú összetevőket és a részecskéket teljes áramlású hígítórendszer (CVS-rendszer) alkalmazásával határozzák meg.

2.1. A hígítatlan kipufogógázban lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok, valamint a részecskék kibocsátásának kiszámítása részleges áramlású hígítórendszerrel

2.1.1. Bevezetés

A gáz-halmazállapotú összetevők pillanatnyi koncentrációjeleit a kipufogógáz pillanatnyi tömegáramával összeszorozva lehet a tömegkibocsátások kiszámítására használni. A kipufogógáz tömegárama mérhető közvetlenül, vagy kiszámítható a III. melléklet 1. függelékének 2.2.3. pontjában leírt módszerekkel (a beszívott levegő és az üzemanyag áramának mérése, kereső módszer, a beszívott levegő és levegő/üzemanyag arány mérése). Különös figyelmet kell fordítani a különböző műszerek reakcióidejére. Ezeket a különbségeket a jelek időigazításával figyelembe kell venni.

Részecskék esetén a kipufogógáz tömegáramának jeleit használják a részleges áramlású hígítórendszernek szabályozására a kipufogógáz tömegáramával arányos mintavételhez. Az arányosság minőségét a III. melléklet 1. függelékének 2.4. pontjában leírtak szerint a minta és kipufogógáz-áram közötti regresszióanalízissel ellenőrzik.

2.1.2. A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

2.1.2.1. A tömegkibocsátás kiszámítása

A szennyező anyagok tömegét - Mgas(g/vizsgálat) - a pillanatnyi tömegkibocsátásoknak a szennyező anyagok hígítatlan koncentrációiból, a 4. táblázat u értékeiből (lásd az 1.3.4. pontot is) és a kipufogógáz tömegáramából történő kiszámításával kell meghatározni, az átalakítási időhöz hozzáigazítva és a ciklus alatti pillanatnyi értékeket integrálva. A koncentrációkat lehetőleg nedves alapon kell lemérni. Ha száraz alapon mérték, a pillanatnyi koncentráció értékeire az alább leírt száraz/nedves korrekciót kell alkalmazni, mielőtt bármilyen további számítást végeznének.

4. táblázat: Az u - nedves együtthatók értékei a kipufogógáz különböző összetevőire

A HC sűrűsége az átlagos 1:1,85-ös szén-hidrogén arányon alapul.

A következő képletet kell alkalmazni:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

u

=

a kipufogógáz-összetevő sűrűsége és a kipufogógáz sűrűsége közötti arány

conci

=

a vonatkozó összetevő pillanatnyi koncentrációja a finomítatlan kipufogógázban (ppm)

GEXHW,i

=

a kipufogógáz pillanatnyi tömegáramlása (kg/s)

f

=

adat-mintavételezési sebesség (Hz)

n

=

a mérések száma

A NOx kiszámítására az alábbiakban leírtak szerint a kH nedvességkorrekciós tényezőt kell használni.

A pillanatnyilag mért koncentrációt az alábbiakban leírtak szerint nedves alapúra kell átalakítani, hacsak nem eleve nedves alapon mérték.

2.1.2.2. Száraz/nedves korrekció

Ha a pillanatnyilag mért koncentrációt száraz alapon mérik, azt a következő képleteknek megfelelően nedves alapúra kell átalakítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

KÉP HIÁNYZIK

amelyben

KÉP HIÁNYZIK

ahol

concCO2

=

száraz CO2-koncentráció (%)

concCO

=

száraz CO-koncentráció (%)

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

2.1.2.3. NOx-korrekció a nedvességtartalomra és a hőmérsékletre vonatkozóan

mivel a NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, a NOx-koncentrációt a nedvességtartalomnak és a környezeti levegő hőmérsékletének a figyelembevétele érdekében a következő képletben megadott tényezőkkel korrigálni kell.

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ta

=

beszívott levegő hőmérséklete, K

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

2.1.2.4. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátást [g/kWh] minden egyes összetevő tekintetében a következőképpen kell kiszámolni:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Mgas,cold

=

a gáz-halmazállapotú szennyező anyag össztömege a hidegindításos ciklus alatt (g)

Mgas,hot

=

a gáz-halmazállapotú szennyező anyag össztömege a melegindításos ciklus alatt (g)

Wact,cold

=

a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

Wact,hot

=

a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh).

2.1.3. A részecskék meghatározása

2.1.3.1. A kibocsátott tömeg kiszámítása

Az MPT, cold és az MPT, hot részecsketömegeket (g/vizsgálat) a következő módszerek valamelyikével kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT

=

MPT, cold a hidegindításos ciklus vonatkozásában

MPT

=

MPT, hot a melegindításos ciklus vonatkozásában

Mf

=

a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)

MEDFW

=

az egyenértékű hígított kipufogógáz tömege a ciklus során (kg)

MSAM

=

a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)

Az egyenértékű hígított kipufogógáz össztömegét a ciklusban a következőképpen kell meghatározni:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

ahol

GEDFW,i

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi egyenértékű tömegárama (kg/s)

GEXHW,i

=

a kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)

qi

=

pillanatnyi hígítási arány

GTOTW,i

=

a hígító alagúton áthaladó hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegárama (kg/s)

GDILW,i

=

a hígító levegő pillanatnyi tömegárama (kg/s)

f

=

adatlekérdezési gyakoriság (1/s)

n

=

a mérések száma

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT

=

MPT, cold a hidegindításos ciklus vonatkozásában

MPT

=

MPT, hot a melegindításos ciklus vonatkozásában

Mf

=

a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)

rs

=

az átlagos mintavételi arány a mérési ciklus alatt

ahol

KÉP HIÁNYZIK

MSE

=

a kipufogógáz-minta tömege a ciklus során (kg)

MEXHW

=

a ciklus során átáramló kipufogógáz össztömege (kg)

MSAM

=

a részecskegyűjtő szűrőkön áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)

MTOTW

=

a hígító alagúton áthaladó hígított kipufogógáz tömege (kg)

MEGJEGYZÉS: Teljes mintavételt alkalmazó rendszer esetén az MSAM és az MTOTW megegyezik.

2.1.3.2. A részecskék korrekciós tényezője a nedvességtartalomra vonatkozóan

mivel a dízelmotorok részecskekibocsátása a környezeti levegő állapotától függ, a részecske-koncentrációt a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevételével a következő képletben megadott Kp tényezővel kell korrigálni.

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ha = a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

2.1.3.3. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátásokat (g/kWh) a következőképpen kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT,cold

=

a hidegindításos ciklus alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)

MPT,hot

=

a melegindításos ciklus alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)

Kp, cold

=

a részecskékre vonatkozó nedvességtartalom-korrekciós tényező a hidegindításos ciklus alatt

Kp, hot

=

a részecskékre vonatkozó nedvességtartalom-korrekciós tényező a melegindításos ciklus alatt

Wact, cold

=

a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

Wact, hot

=

a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

2.2. A gáz- és szilárd halmazállapotú összetevők meghatározása teljes áramlású hígítórendszerrel

A hígított kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti összes hígított kipufogógáz-áramot - MTOTW (kg/vizsgálat) - a ciklus alatti mérési értékekből és az áramlásmérő készülék megfelelő kalibrációs adataiból (V0 PDP esetén, KV CFV esetén, Cd SSV esetén) kell kiszámítani: a 2.2.1. pontban leírt megfelelő módszerek használhatók. Ha a részecskék (MSAM) és a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes mintájának tömege meghaladja a teljes CVS-áram (MTOTW) 0,5 %-át, a CVS-áramot az MSAM-ra vonatkozóan korrigálni kell, vagy a részecskeminta áramát az áramlásmérő készülék előtt vissza kell juttatni a CVS-be.

2.2.1. A hígított kipufogógáz-áram meghatározása

PDP-CVS-rendszer

A ciklus alatti tömegáramlás kiszámítása a következők szerint történik, ha a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a ciklus alatt hőcserélő használatával ± 6 K-en belül tartják:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz tömege nedves alapon a ciklus alatt

V0

=

a fordulatonként szivattyúzott gáz térfogata a vizsgálati körülmények között (m3/ford)

NP

=

a szivattyú összes fordulata vizsgálatonként

pB

=

atmoszferikus nyomás a vizsgálókamrában (kPa)

p1

=

a nyomás atmoszferikus nyomás alá történő csökkenése a szivattyú bemeneténél (kPa)

T

=

a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú bemeneténél a ciklus alatt (K)

Ha áramláskiegyenlítéses (azaz hőcserélő nélküli) rendszert használnak, a ciklus alatti pillanatnyi tömegkibocsátásokat ki kell számítani és integrálni kell. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

NP, i = a szivattyú időintervallumonkénti összes fordulata

CFV-CVS-rendszer

A ciklus alatti tömegáramlás kiszámítása a következők szerint történik, ha a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a ciklus alatt hőcserélő használatával ± 11 K-en belül tartják:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz tömege nedves alapon a ciklus alatt

t

=

ciklusidő (s)

KV

=

a kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációs együtthatója szabványos körülmények esetén

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneténél (kPa)

T

=

abszolút hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél (K)

Ha áramlás-kiegyenlítéses (azaz hőcserélő nélküli) rendszert használnak, a ciklus alatti pillanatnyi tömegkibocsátásokat ki kell számítani és integrálni kell. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Δti = idő intervallum(mp)

SSV-CVS-rendszer

A ciklus alatti tömegáramlás kiszámítása a következők szerint történik, ha a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a ciklus alatt hőcserélő használatával ± 11 K-en belül tartják:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

KÉP HIÁNYZIK

A0 = állandók és egységátalakítások

= 0,006111 SI mértékegységekben:

KÉP HIÁNYZIK

;

d

=

az SSV-torok átmérője (m)

Cd

=

az SSV átfolyási tényezője

PA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneténél (kPa)

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél (K)

KÉP HIÁNYZIK

r

= az SSV-torok aránya az abszolút bemenethez viszonyítva, statikus nyomás =

;

KÉP HIÁNYZIK

β

= az SSV-torokátmérő (d) aránya a bementi cső belső átmérőjéhez viszonyítva =

.

Ha áramláskiegyenlítéses (azaz hőcserélő nélküli) rendszert használnak, a ciklus alatti pillanatnyi tömegkibocsátásokat ki kell számítani és integrálni kell. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

KÉP HIÁNYZIK

Δti = időintervallum(mp)

A valós idejű számítást a Cd-re vonatkozó elfogadható értékkel, mint például a 0,98, vagy a QSSV-re vonatkozó elfogadható értékkel kell megkezdeni. Ha a számítást a QSSV-vel kezdik, a QSSV kezdeti értékét a Re értékelésére kell használni.

Minden szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat során az SSV-toroknál fennálló Reynolds-számnak a 2. függelék 3.2. pontjában meghatározott kalibrációs görbe származtatására használt Reynolds-számok tartományába kell esni.

2.2.2. NOx-korrekció a nedvességtartalomra vonatkozóan

mivel a NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, a NOx-koncentrációt a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevétele érdekében a következő képletekben megadott tényezőkkel korrigálni kell.

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ta

=

a levegő hőmérséklete (K)

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ra

=

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

=

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

=

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedvesballon-mérésből származtatható.

2.2.3. A kibocsátási tömegáram kiszámítása

2.2.3.1. Állandó tömegáramú rendszerek

Hőcserélős rendszerek esetén a szennyező anyagok tömegét - MGAS (g/vizsgálat) - a következő egyenletből kell meghatározni:

MGAS = u × conc × MTOTW

ahol:

u

=

a kipufogógáz-összetevő sűrűsége és a hígított kipufogógáz sűrűsége közötti arány, a 4. táblázat 2.1.2.1 pontjában jelentettek szerint

conc

=

a ciklus alatt az integrálásból vagy zsákos mérésből származó átlagos háttérkorrigált koncentrációk (NOx és HC esetén kötelező) (ppm)

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz ciklus alatti összes tömege a 2.2.1 pontban meghatározottak szerint (kg)

mivel a NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, a NOx-koncentrációt a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevétele érdekében a kH tényezővel korrigálni kell, a 2.2.2. pontban leírtak szerint.

A száraz alapon mért koncentrációkat az 1.3.2. ponttal összhangban át kell alakítani nedves alapúra.

2.2.3.1.1. A háttérkorrigált koncentrációk meghatározása

A hígító levegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok átlagos háttérkoncentrációját ki kell vonni a mért koncentrációkból, hogy megkapjuk a szennyező anyagok nettó koncentrációit. A háttérkoncentrációk átlagos értékei mintavételező zsákos módszerrel vagy integrálásos, folyamatos méréssel határozhatók meg. A következő képletet kell használni.

conc = conce - concd × (1 - (1/DF))

ahol:

conc

=

a vonatkozó szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, a hígító levegőben található vonatkozó szennyező anyag mennyiségével korrigálva (ppm)

conce

=

a vonatkozó szennyező anyag hígított kipufogógázban mért koncentrációja (ppm)

concd

=

a vonatkozó szennyező anyag hígító levegőben mért koncentrációja (ppm)

DF

=

hígítási tényező

A hígítási tényezőt a következők szerint kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

2.2.3.2. Áramláskiegyenlítéses rendszerek

Hőcserélő nélküli rendszerek esetén a szennyező anyagok tömegét - MGAS (g/vizsgálat) - a pillanatnyi tömegkibocsátások kiszámításával és a ciklus alatti pillanatnyi értékek integrálásával kell meghatározni. A háttérkorrekciót közvetlenül a pillanatnyi koncentrációértékre szintén alkalmazni kell. A következő képleteket kell alkalmazni:

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

conce, i

=

a hígított kipufogógázban mért vonatkozó szennyező anyag pillanatnyi koncentrációja (ppm)

concd

=

a hígító levegőben mért vonatkozó szennyező anyag pillanatnyi koncentrációja (ppm)

u

=

a kipufogógáz-összetevő sűrűsége és a hígított kipufogógáz sűrűsége közötti arány, a 4. táblázat 2.1.2.1. pontjában jelentettek szerint

MTOTW, i

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege (2.2.1. pont) (kg)

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz összes tömege a ciklus alatt (2.2.1.pont) (kg)

DF

=

hígítási tényező a 2.2.3.1.1. pontban meghatározottak szerint

mivel a NOx-kibocsátás a környezeti levegő állapotától függ, a NOx-koncentrációt a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevétele érdekében a kH tényezővel korrigálni kell, a 2.2.2. pontban leírtak szerint.

2.2.4. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A kibocsátást [g/kWh] minden egyes összetevő tekintetében a következőképpen kell kiszámolni:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

Mgas,cold

=

a gáz-halmazállapotú szennyező anyag össztömege a hidegindításos ciklus alatt (g)

Mgas,hot

=

a gáz-halmazállapotú szennyező anyag össztömege a melegindításos ciklus alatt (g)

Wact,cold

=

a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

Wact,hot

=

a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

2.2.5. A részecskekibocsátás kiszámítása

2.2.5.1. A tömegáram kiszámítása

Az MPT, cold és az MPT, hot részecsketömegeket (g/vizsgálat) a következőképpen kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT

=

MPT, cold a hidegindításos ciklus vonatkozásában

MPT

=

MPT, hot a melegindításos ciklus vonatkozásában

Mf

=

a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege (mg)

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz össztömege a teljes ciklus alatt, a 2.2.1. pontban meghatározottak szerint (kg)

MSAM

=

a hígító alagútból részecske-mintavétel céljából kivett hígított kipufogógáz tömege (kg),

valamint

Mf

=

Mf, p + Mf, b, ha külön mérték az értékeket (mg)

Mf,p

=

az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskék tömege (mg)

Mf,b

=

a kiegészítő szűrőn összegyűjtött részecskék tömege (mg)

Kétszeres hígítású rendszer alkalmazása esetén a másodlagos hígító levegő tömegét le kell vonni a részecskeszűrőkön áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz-minta össztömegéből.

MSAM = MTOT - MSEC

ahol

MTOT

=

a részecskeszűrőn áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz tömege (kg)

MSEC

=

a másodlagos hígító levegő tömege (kg)

Ha a hígító levegő részecske-háttérszintjét a III. melléklet 4.4.4. pontjának megfelelően határozzák meg, a részecsketömeg korrigálható a háttér-koncentráció figyelembevételével. Ebben az esetben az MPT, cold és az MPT, hot részecsketömeget (g/vizsgálat) a következőképpen kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT

=

MPT, cold a hidegindításos ciklus vonatkozásában

MPT

=

MPT, hot a melegindításos ciklus vonatkozásában

Mf, MSAM, MTOTW

=

lásd fent

MDIL

=

a háttérrészecske-mintavevő által mintavételezett elsődleges hígító levegő tömege (kg)

Md

=

az elsődleges hígító levegőből begyűjtött háttérrészecskék tömege (mg)

DF

=

hígítási tényező a 2.2.3.1.1. pontban meghatározottak szerint.

2.2.5.2. A részecskék nedvességtartalomra vonatkozó korrekciós tényezője

Mivel a dízelmotorok részecskekibocsátása a környezeti levegő állapotától függ, a környezeti levegő nedvességtartalmának figyelembevétele érdekében a részecskekoncentrációt a következő képletben megadott Kp tényezővel kell korrigálni.

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ha = a beszívott levegő nedvességtartalma (g víz/kg száraz levegő)

KÉP HIÁNYZIK

ahol:

Ra

-

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma (%)

pa

-

a beszívott levegő telítési gőznyomása (kPa)

pB

-

a teljes légköri nyomás (kPa)

Megjegyzés:A Ha a relatív nedvességtartalom fent leírtak szerinti méréséből, vagy az általánosan elfogadott képletek használatával harmatpontmérésből, gőznyomásmérésből vagy száraz/nedves hőmérős mérésből származtatható.

2.2.5.3. A fajlagos kibocsátások kiszámítása

A fajlagos kibocsátásokat (g/kWh) a következőképpen kell kiszámítani:

KÉP HIÁNYZIK

ahol

MPT,cold

=

az NRTC hidegindításos ciklusa alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)

MPT,hot

=

az NRTC melegindításos ciklusa alatti részecsketömeg (g/vizsgálat)

Kp, cold

=

a részecskékre vonatkozó nedvességtartalom-korrekciós tényező a hidegindításos ciklus alatt

Kp, hot

=

a részecskékre vonatkozó nedvességtartalom-korrekciós tényező a melegindításos ciklus alatt

Wact, cold

=

a hidegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

Wact, hot

=

a melegindításos ciklusban végzett tényleges ciklusmunka a III. melléklet 4.6.2. pontjában meghatározottak szerint (kWh)

4. függelék

AZ NRTC MOTORFÉKPADI CIKLUS MENETE