62004CJ0275_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. október 5-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Közösségi külső árutovábbítás - A 2913/92/EGK és a 2454/93/EGK rendelet - Közösségek saját forrásai - Rendelkezésre bocsátás - Határidők - Késedelmi kamat - A saját források megállapításához és rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó alátámasztó okmányok megőrzésének és bemutatásának elmulasztása. C-275/04. sz. ügy

C-275/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Belga Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - Közösségi külső árutovábbítás - A 2913/92/EGK és a 2454/93/EGK rendelet - A Közösségek saját forrásai - Rendelkezésre bocsátás - Határidők - Késedelmi kamatok - A saját források megállapításához és rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó alátámasztó okmányok megőrzésének és bemutatásának elmulasztása"

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A jogvita tárgya - A pert megelőző eljárás során történő meghatározás

(EK 226. cikk)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai - A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás

(2913/92 tanácsi rendelet, 243. cikk, (1) és (2) bekezdés, valamint 1150/2000 tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés, a) és b) pont, illetve 9., 10. és 11. cikk)

3. Tagállamok - Kötelezettségek - A Bizottságra ruházott felügyeleti jogkör - A tagállamok kötelessége - A tagállami kötelezettségszegés tárgyában folytatott vizsgálatok során történő együttműködés

(EK 10. cikk és EK 226. cikk; 1552/89 tanácsi rendelet, 18. cikk)

1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek keretében a kereseti kérelmek főszabály szerint nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségre, amelynek az érintett jogi aktus eredeti változatának szövegében nem található megfelelője.

(vö. 35. pont)

2. A tagállamok - amint vámhatóságaik ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét -kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát, így a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozatot végrehajtó 1150/2000 rendelet 6. cikkének megfelelően kötelesek az említett jogosultságokat lekönyvelni a számlákon.

Ami a tagállamok azon jogkörét illeti, hogy a megállapított jogosultságokat az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett külön számlán (B számlán) írják jóvá, a jogvita tárgyát képező összegek megfizetésének elmulasztása önmagában nem tekinthető azonosnak a jogosultságok e rendelkezés értelmében vett kifogásolásával. Ugyanis a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 243. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében az ilyen kifogást tartalmazó jogorvoslati kérelmet abban a tagállamban kell benyújtani, ahol a határozatot hozták, vagy ahol azt a vámhatóság előtt, majd egy független testület előtt kérelmezték. Az így indított jogorvoslati kérelemre vonatkozó követelmény jogbiztonsági okokból szükséges, és lehetővé teszi a vámjogi rendelkezések körültekintő és egységes alkalmazását a Közösségek saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében.

Az, hogy a jogosultságokat tévesen a B számlán könyvelik le, azzal a következménnyel járhat, hogy a megfelelő saját forrásokat késedelmesen írják jóvá a Bizottság számláján, amelynek az 1150/2000 rendelet 9. és 10. cikke értelmében ugyanazon határidőn belül kell megtörténnie, mint amely ugyanazon rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a jogosultságok A számlán való lekönyvelésére vonatkozik. Ugyanezen rendelet 11. cikke értelmében a 9. cikk (1) bekezdése szerinti jóváírásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan késedelmi kamat fizetésére köteles. E kamatok arra tekintet nélkül követelhetők, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor.

(vö. 63., 68., 73-74. pont)

3. Az EK 10. cikkből az következik, hogy a tagállamok kötelesek jóhiszeműen együttműködni a Bizottság által az EK 226. cikk alapján folytatott vizsgálatban, és kötelesek e célból minden kért információt megadni.

Ami a tagállamoknak a Bizottsággal való jóhiszemű együttműködés keretében az esetleges saját források megállapításával kapcsolatos közösségi rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében tett intézkedéseit illeti, különösen ezen - a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376 határozat végrehajtásáról szóló 1552/89 rendelet 18. cikkében az ellenőrzés kapcsán pontosabban meghatározott - kötelezettségből következik, hogy amikor a Bizottság nagymértékben függ az érintett tagállam által rendelkezésére bocsátott információktól, a tagállam köteles ésszerű feltételek mellett a Bizottság rendelkezésére bocsátani az alátámasztó okmányokat és más hasznos dokumentumokat annak érdekében, hogy ez utóbbi ellenőrizni tudja, hogy az érintett összegek a Közösség saját forrásaihoz kapcsolódnak-e, és ha igen, milyen mértékben.

(vö. 82-83. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. október 5.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Közösségi külső árutovábbítás - A 2913/92/EGK és a 2454/93/EGK rendelet - Közösségek saját forrásai - Rendelkezésre bocsátás - Határidők - Késedelmi kamatok - A saját források megállapításához és rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó alátámasztó okmányok megőrzésének és bemutatásának elmulasztása"

A C-275/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. június 29-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Giolito és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Belga Királyság (képviselik: E. Dominkovits és M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Angiolini és R. Anderson barristers)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, MJ. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Lenaerts, Juhász E. és M. Ilešič bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. április 6-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság

- azáltal, hogy a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjától eltérően nem írta jóvá számláján a megállapított jogosultságokat a kitűzött határidőn belül,

- azáltal, hogy nem győződött meg arról, hogy 1995. január 1-jétől kezdve az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt számlán való jóváírás késedelmes végrehajtása következtében előfordultak-e újabb késedelmek a saját források rendelkezésére bocsátását illetően, megsemmisítette az adott időszakra vonatkozó archívumokat [helyesen: iratokat] és elmulasztotta az említett késedelmeket a Bizottsággal közölni, hogy ez utóbbi kiszámíthassa az említett rendelet 11. cikke alapján járó, a saját források késedelmes rendelkezésre bocsátásából eredő késedelmi kamatokat,

nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK Euratom tanácsi rendeletet (HL L 155., 1. o.) 2000. május 31-i hatállyal hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1150/2000 rendelet 3., 6., 9., 10. és 11. cikkéből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A Közösségek saját forrásainak rendszere

2 Az 1552/89 rendeletnek az "Általános rendelkezések" címet viselő I. címe alatt szereplő 2. cikkének értelmében:

"(1) A jelen rendelet alkalmazása során, a Közösségnek a 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásaihoz való jogosultságát akkor állapítják meg, amikor a tagállam illetékes hatósága a fizetendő összeget közli a kötelezettel. Az erre vonatkozó valamennyi közösségi rendelkezés tiszteletben tartása mellett a közlésre akkor kerül sor, ha a kötelezett személye ismert és a vámösszeg az illetékes államigazgatási szervek által kiszámítható.

[...]"

3 Ezt a rendelkezést 1996. július 14-i hatállyal módosította az 1996. július 8-i 1355/1996/EK, Euratom rendelet (HL L 175., 3. o.), amelynek tartalmát az 1150/2000 rendelet 2. cikke a következő szöveggel adja vissza:

"(1) E rendelet alkalmazása érdekében, a Közösség a 94/728/EK, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően.

(2) Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja. [...]"

4 Az 1552/89 és 1150/2000 rendelet ugyanezen I. címe alatt szereplő 3. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a saját források megállapításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos alátámasztó okmányokat legalább három naptári évre megőrizzék azon év végétől számítva, amelyre ezen alátámasztó okmányok vonatkoznak."

5 Az 1552/89 rendelet 3. cikkének második bekezdése értelmében:

"Ha az alátámasztó okmányoknak a nemzeti közigazgatási szervek által a Bizottsággal együtt, vagy nélküle elvégzett ellenőrzése azt mutatja, hogy helyesbítésre van szükség, akkor azokat az (1) bekezdésben előírt határidőn túl is meg kell őrizni, a helyesbítés elvégzését és annak ellenőrzését lehetővé tevő, megfelelő ideig."

6 Az 1150/2000 rendelet 3. cikke harmadik bekezdésének megfelelően:

"Ha e rendelet 18. és 19. cikke vagy az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 11. cikke alapján az (1) és (2) bekezdésben említett alátámasztó okmányok ellenőrzése azt mutatja, hogy helyesbítésre van szükség, meg kell őrizni az okmányokat az (1) bekezdésben előírt határidőn túl, a helyesbítés elvégzését és figyelemmel kísérését lehetővé tevő, elégséges időtartamra."

7 Az 1552/89 rendeletnek a "Saját források számlái" címet viselő II. címe alatt szereplő 6. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) és b) pontja [jelenleg a 6. cikk (1) bekezdése és a (3) bekezdés a) és b) pontja] szerint:

"(1) A saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban.

(2) a) A 2. cikkben megállapított jogosultságokat, az e bekezdés b) pontjától függően, legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon könyvelik le a [jelenleg "A számlának" nevezett] számlákon.

b) Az a) pontban említett számlákra a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat külön [jelenleg "B számlának" nevezett] számlákon mutatják be az a) pontban megállapított időtartamon belül. A tagállamok akkor alkalmazhatják ezen eljárást, amikor a megállapított jogosultságok tekintetében, amelyekre nézve biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően.

8 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet "Saját források rendelkezésre bocsátása" című III. címe alatt szereplő 9. cikk a következőkről rendelkezik:

"(1) A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá."

E számla vezetése térítésmentes.

(2) A jóváírt összegeket a Bizottság euróra váltja át, és [...] számláira rávezeti."

9 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A 88/376/EGK, Euratom határozat [illetve a 94/728/EK, Euratom határozat] 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 10%-os beszedési költségek levonása után [e határozatok] 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját források elszámolását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot - e rendelet 2. cikkének megfelelően - megállapították.

Azonban, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja, illetve a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján való B számlán bemutatott jogosultságokra nézve az elszámolást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot behajtották."»

10 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 11. cikke alapján:

"A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák."

11 Az 1552/89 rendelet 18. cikke [jelenleg az 1150/2000 rendelet 18. cikke] kimondja:

"(1) A tagállamok folytatják le a 88/376, illetve a 94/728 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját források megállapításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos felügyeleteket és vizsgálatokat. A Bizottság gyakorolja az e cikkben meghatározott jogkörét.

(2) Az (1) bekezdés alapján a tagállamok a következőket teszik:

a) a Bizottság kérésére kiegészítő felügyeleti intézkedéseket folytatnak le. Kérésében a Bizottság nyilatkozik a kiegészítő felügyelet okáról;

b) kérésére a Bizottságot bevonják az általuk folytatott felügyeleti intézkedésekbe.

A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek a felügyeleti intézkedések megkönnyítése érdekében. Ha a Bizottság részt vesz ezen intézkedésekben, a 3. cikkben említett alátámasztó dokumentumokat a tagállamok rendelkezésére bocsátják.

[...]"

A közösségi vámjogi szabályozás

12 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 217. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (a továbbiakban "vámösszeg"), és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).

[...]"

13 Ugyanezen kódex 218. cikkének (3) bekezdése értelmében:

"(3) Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő körülmények mellett keletkezik vámtartozás, az adott vámösszeget attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság:

a) a szóban forgó vámösszeget ki tudja számítani; és

b) meg tudja állapítani az adós személyét."

14 Ugyanezen kódex 219. cikkének megfelelően:

"(1) A 218. cikkben a könyvelésbe vételre megállapított határidők meghosszabbíthatók:

a) a tagállamok közigazgatásának szervezetével kapcsolatos okok miatt, különösen ha a nyilvántartások központosítva vannak; vagy

b) ha különleges körülmények akadályozzák a vámhatóságot az említett határidők betartásában.

A meghosszabbított határidő nem haladhatja meg a 14 napot.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított határidők nem alkalmazhatók előre nem látható körülmények vagy vis maior esetén."

15 A Vámkódex 220. cikke (1) bekezdésének megfelelően:

"Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható."

16 Az említett kódex 221. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal."

17 Ugyanezen kódex 243. cikke szerint:

"(1) Bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen érintik.

Bármely személy, aki vagy amely a vámhatóságtól a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozat hozatalát kérte, és azt nem kapta meg a 6. cikk (2) bekezdésében említett határidőn belül, szintén jogosult a jogorvoslati jog gyakorlására.

A jogorvoslati kérelmet abban a tagállamban kell benyújtani, ahol a határozatot hozták vagy annak meghozatalát kérték.

(2) A jogorvoslati jog:

a) első fokon a tagállamok által erre a célra kijelölt vámhatóság előtt;

b) ezt követően valamely olyan független testület előtt gyakorolható, amely bíróság vagy ezzel egyenértékű szakosodott testület lehet, a tagállamokban hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően."

18 A Vámkódex 245. cikkének megfelelően:

"A jogorvoslati eljárás végrehajtására szolgáló rendelkezéseket a tagállamok határozzák meg."

19 Az említett kódex 246. cikke szerint:

"E cím nem alkalmazható azokra a jogorvoslatokra, amelyeket a vámhatóság által a büntetőjog alapján hozott határozat érvénytelenítése vagy módosítása céljából nyújtanak be."

20 A 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 378. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja, hogy:

"(1) A [Vám]kódex 215. cikkének sérelme nélkül, amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, ez a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet:

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az indító vámhivatal tartozik,

vagy

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az a Közösségbe való belépés pontján lévő átléptető vámhivatal tartozik, amelyhez a határátlépési igazolást benyújtották,

kivéve ha a 379. cikk (2) bekezdése szerint meghatározandó határidőn belül az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően bizonyítják.

(2) Amennyiben ilyen bizonyítékot nem nyújtanak be, és így a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet az indító tagállamban vagy az első bekezdés második francia bekezdésében említettek szerinti beléptető tagállamban követtek el, az érintett árukkal kapcsolatos vámokat és egyéb díjakat ez a tagállam veti ki a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint."

21 A végrehajtási rendelet 379. cikke szerint:

"(1) Amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítésben meg kell jelölni azt a határidőt, amelyen belül az eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően igazoló bizonyítékokat az indító vámhivatalhoz be kell nyújtani. Ez a határidő az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított három hónap. Ha az említett bizonyítékot e határidő végéig nem nyújtják be, az illetékes tagállam megteszi a szükséges lépéseket a vámok és egyéb díjak beszedése érdekében. Azokban az esetekben, amikor ez a tagállam nem azonos azzal, amelyben az indító vámhivatal található, ez utóbbi tagállamot haladéktalanul értesíteni kell."

A pert megelőző eljárás

22 A hagyományos saját források 1997. december 1-5. között lefolytatott ellenőrzése során a Bizottság alkalmazottjai az Antwerpen-i vámhivatalnál három, közösségi külső árutovábbítási nyilatkozat lezáratlanságával kapcsolatos ügy iratai (az 1996. június 10-i, az 1995. december 20-i és az 1996. január 17-i T1 nyilatkozatok) esetében azt tapasztalták, hogy a vonatkozó saját források behajtása olyan összegeket érintett, amelyek a Bizottság szerint biztosítottak voltak és nem képezték kifogás tárgyát, noha azokat megállapításukkor a B számlán írták jóvá, az A számlán való jóváírásukra pedig csak tényleges beszedésükkor került sor. A szóban forgó vámjogosultságok összege a következő volt: 1 800 BEF (44,62 euró), 8 292 BEF (205,55 euró) és 4509 BEF (111,78 euró).

23 1998. április 28-i levelével a Bizottság megküldte a belga hatóságoknak az 1997. decemberi vizsgálatra vonatkozó 97-0-1. sz. jelentést, és felhívta őket arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a közösségi rendelkezések betartásának biztosítása érdekében a könyvelésbe vétel terén, és hivatalból írják jóvá a biztosított és nem kifogásolt, megállapított vámösszegeket az A számlára, amint megállapítják azok lezáratlatlanságát az előírt határidőn belül. A Bizottság egyúttal kérte az említett hatóságokat, hogy ellenőrizzék, hogy 1995. január 1-je óta előfordult-e más esetekben is késedelem a saját források rendelkezésre bocsátásánál az A számlára történő késedelmes jóváírás következtében. Végül a Bizottság felhívta e hatóságok figyelmét az 1552/89 rendelet 11. cikkének a késedelmi kamatok megfizetésével kapcsolatos rendelkezéseire.

24 1998. október 8-i válaszukban a belga hatóságok kifejtették, hogy megfelelnek a közösségi szabályoknak, és ebből következően az 1995. január 1-jét követő, összes belga vámhivatalra kiterjedő vizsgálati kérelem okafogyottá vált.

25 2000. február 2-i levelében a Bizottság kiemelte, hogy a tagállamok feladata a saját források, különösen a külső árutovábbítási eljárás keretében (T1 nyilatkozat, TIR-igazolvány, ATA-igazolvány stb.) kibocsátott biztosítékokkal fedezett összegek hatékony beszedése. Ebből kifolyólag, ezen összegek csak azzal a feltétellel írhatók jóvá a B számlán, ha azokat megfelelő formában vitatták, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos írásbeli kérelem benyújtására vonatkozó határidők betartására. Következésképpen a Bizottság megismételte arra irányuló kérelmét, hogy a belga hatóságok igazítsák gyakorlatukat ezen a téren a közösségi szabályozáshoz.

26 2000. május 31-i levelükkel az említett hatóságok ismét megerősítették azon álláspontjukat, miszerint a lezáratlan T1 nyilatkozatok és a TIR-igazolványok kezelése megfelel a közösségi szabályozásnak.

27 A Bizottság ismét kétségbe vonta ezt az okfejtést, és 2001. november 13-án felszólító levelet intézett a Belga Királysághoz, amelyben emlékeztetett kifogásaira, nem fogadta el az e tagállam hatóságai által kifejtett érveket, és ismételten felhívta őket az összes, 1995. január 1-je óta határidőn belül át nem vizsgált külső árutovábbítási nyilatkozatok listájának átadására, azok pontos könyvelésbeli helyzete követhetőségének feltüntetésével. Továbbá felhívta az említett hatóságok figyelmét az 1552/89 rendelet 11. cikke szerinti késedelmi kamatok megfizetésének kötelezettségére.

28 Mivel 2002. március 12-i válaszlevelében a Belga Királyság fenntartotta álláspontját, ezért a Bizottság 2002. október 28-án indokolással ellátott véleményt küldött e tagállam részére, amelyben felszólította arra, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak.

29 2002. december 19-én a belga hatóságok az indokolással ellátott véleményre adandó válasz határidejének 2003. január 28-ig történő meghosszabbítását kérték a Bizottságtól. 2003. január 30-i levelükben jelezték, hogy egy hasonló ügy miatt, amely a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen van folyamatban a Bíróság előtt (C-105/02. sz. ügy), indokolt lenne megvárni a Bíróság határozatát a jelen ügyben való állásfoglaláshoz.

30 A Bizottság e körülmények között úgy döntött, hogy előterjeszti a jelen keresetet.

31 A Bíróság elnöke 2004. november 30-i végzésével Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága számára engedélyezte a jelen ügyben a Belga Királyság kérelmének támogatása érdekében beavatkozóként történő részvételt

A keresetről

A kereset elfogadhatóságáról

32 A belga kormány megjegyzi, hogy a Közösségeknak a jelen ügy tárgyát képező saját forrásaira vonatkozó jogosultságok keletkezésének időpontjában hatályos és alkalmazandó rendelet az 1552/89 rendelet volt.

33 A Bizottság e kérdést illetően azt állítja, hogy az 1150/2000 rendelettel történt egységes szerkezetbe foglalás előtt és után is ugyanazok a feltételek vonatkoztak a Közösségek jogosultságainak keletkezésére.

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK 226. cikk szerinti eljárásban a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni (lásd különösen a C-61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3989. o.] 42. pontját, a C-365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7773. o.] 32. pontját).

35 A kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek keretében a kereseti kérelmek főszabály szerint nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségre, amelynek az érintett jogi aktus eredeti változatának szövegében nem található megfelelője (lásd ebben az értelemben a C-363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5767. o.] 22. pontját).

36 Az bizonyos, hogy az 1150/2000 rendelet 3. cikkéből, 6. cikke (1) bekezdéséből és (3) bekezdésének a) és b) pontjából, 9. cikke (1) bekezdéséből, 10. cikke (1) bekezdéséből és 11. cikkéből eredő kötelezettségek már az 1552/89 rendelet 3. cikke, 6. cikke (1) bekezdése, és (2) bekezdésének a) és b) pontja, 9. cikke (1) bekezdése, 10. cikke (1) bekezdése és 11. cikke értelmében is alkalmazandók voltak (lásd a 9. cikk (1) bekezdésével és a 11. cikkel kapcsolatban a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet 23. pontját).

37 Ebből következően ami az 1552/89 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését illeti, a Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés értelmében a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultsága akkor kerül megállapításra, "amint" az illetékes vámhatóságok közlik a vámtartozásnak megfelelő összeget a kötelezettel, amint meg tudják állapítani a kötelezett személyét, valamint hogy a vámtartozás összegét az illetékes hatóságok számíthatják ki az e téren alkalmazandó közösségi rendelkezések betartása mellett (lásd különösen a C-460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2613. o.] 85. pontját). Ehhez hasonlóan, a Bíróság azt is kimondta, hogy az 1355/96 rendelettel módosított 1552/89 rendelet 2. cikkét, amelyet az 1150/2000 rendelet 2. cikke átvett, úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok kötelesek a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát megállapítani, amint vámhatóságaik ki tudják számítani a vámtartozásból eredő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét (a C-392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. november 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9811. o.] 61. pontja).

38 E körülmények között, ahogyan azt többek között a belga kormány is elismerte, az 1150/2000 rendelet 2. cikkéből eredő kötelezettségek - a Közösségek saját forrásokhoz való jogának megállapítását illetően - már az 1552/89 rendelet 2. cikke értelmében is alkalmazandók voltak.

39 Következésképpen a Bizottság keresete, amely annak megállapítására irányul, miszerint a Belga Királyság nem teljesítette az 1150/2000 rendelet 3., 6., 9., 10., és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit, elfogadható.

Az ügy érdeméről

A megállapított jogosultságok A számlán történő késedelmes jóváírására alapított első kifogásról

- A felek érvei

40 A Bizottság azt állítja, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően azokat a megállapított, de még be nem szedett vámösszegeket, amelyekre nézve semmilyen biztosítékot nem nyújtottak, a B számlára lehet lekönyvelni. Ugyanez vonatkozik azokra a megállapított, de még nem beszedett vámösszegekre is, amelyekre biztosítékot nyújtottak, abban az esetben, ha azt az előírt határidőn belül írásban kifogásolták. A megállapított, biztosítékkal fedezett és nem kifogásolt összegeket az előírt határidőn belül az A számlára kell lekönyvelni, tényleges beszedésük megvárása nélkül.

41 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (a C-96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. május 16-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-2461. o.] 38. pontja) az összegek A számlán való jóváírásának kötelezettsége nem függ a jgosultságok tagállam általi beszedésének megtörténtétől. Ellentétben azzal az állásponttal, amelyet az Egyesült Királyság kormánya is támogat, az említett kötelezettség attól az időponttól kezdődően áll fenn, amikor a jogosultság megállapításra került, azt biztosítékkal fedezték vagy nem kifogásolták, akkor is, ha a szóban forgó összeget még nem szedték be.

42 A tagállamok - azon hatályban lévő nemzeti szabályok ellenére, amelyek szerint az adós az említett határidő leteltét követően is kifogásolhatja a vámtartozást - kötelesek tiszteletben tartani a szóban forgó összegek lekönyvelésére és rendelkezésre bocsátására szolgáló említett határidőt, ennek hiányában ugyanis megfosztanák minden hatékony érvényesülésétől az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése a) pontjában, és 10. cikkében foglalt, a saját források lekönyvelésére és rendelkezésre bocsátására szolgáló kötelező határidőt. E kötelezettség nem akadályozza az adóst abban, hogy e határidőn túl keresetet terjesszen elő, mely kereset alapján a vámtartozást törölni vagy helyesbíteni lehet (az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (4) és (8) bekezdése).

43 A Bizottság szerint a "kifogás" kifejezés elsősorban a Vámkódex 243. és 245. cikkében foglalt jogorvoslati eljárásra vonatkozik, és csak másodsorban a nemzeti szabályozásra, amelynek összhangban kell lennie a közösségi szabályozással. Amennyiben az nem tartalmaz teljeskörű szabályozást a jogorvoslati lehetőségekről a vámok területén, akkor a jogosultsággal kapcsolatos kifogást, ahogyan azt a Vámkódex 243. cikke előírja, "be kell nyújtani", ami - ellentétben azzal, amit az Egyesült Királyság kormánya is állít - az adós kifejezett és szemmel látható tiltakozásának, azaz írásbeli kifogásnak minősül a vámtartozás megállapításával szemben. A megfizetés puszta elmulasztása e tekintetben nem elegendő. A Bizottság szerint ezáltal biztosított az eljárások párhuzamossága, mivel a vámtartozás megállapítása szintén írásban történik, a vámtartozás megállapításával való egyetértés hiányára vonatkozó bizonyíték benyújtásának lehetősége, valamint a saját források gyors és egységes rendelkezésre bocsátása (lásd különösen a C-112/01. sz. SPKR-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10655. o.] 34. és azt követő pontjai).

44 Másfelől az adós vámtartozásának fedezésére garanciát vállaló szervezet elutasítása főszabály szerint nem azt jelenti, hogy az az alapul szolgáló vám megalapozottságát vitatja, hanem inkább azt, hogy e vámtartozást a behajtás megkezdését követően köteles lenne megfizetni. Még ha feltételezzük is, hogy a garanciavállaló kifogása az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja értelmében vett kifogásnak tekinthető, mindenesetre az semmilyen hatással sincs az e rendelkezésben előírt jóváírási kötelezettségre, mivel a belga hatóságok maguk is elismerték, hogy a felelős garanciavállaló szervezet kifogása a jelen ügyben a kötelező és a saját források jóváírása szempontjából meghatározó határidő elteltét követően került benyújtásra.

45 Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a Belga Királyság nem erősítte meg, és nem bizonyította, hogy a szóban forgó jogosultságokat a garanciavállaló kifogásolta.

46 A Bizottság véleménye szerint a belga hatóságok nem hivatkozhatnak arra a körülményre sem, hogy a biztosíték átfogó jellege megakadályozta annak kiderítését, hogy az valójában egy T1 nyilatkozatra vonatkozott, mivel az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja nem tesz semmilyen különbséget a biztosíték jellege szerint. A garanciavállaló felelőssége a többiekhez képest másodlagos jellegű. A tagállamok szabadon határozhatják meg, hogy milyen jellegű biztosítékokat írnak elő a vámtartozás fedezésére, az egyetlen feltétel az, hogy azok hatékonyak és megfelelő mértékűek legyenek, aminek hiányában annak következményeit az említett tagállamok viselik. Az Egyesült Királyság által is osztott, ezzel ellentétes értelmezésre az 1150/2000 rendelet 6. cikkének szövegezése nem ad alapot.

47 A Vámkódex 195. cikkéből egyértelműen következik, hogy a vámhatóságok elutasíthatják a biztosíték elfogadását, ha az utóbbi a véleményük szerint nem garantálja biztosan a vámtartozás megfizetését. Ugyanezen kódex 192. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata úgy rendelkezik, hogy az összevont vámbiztosíték összegét olyan szinten kell megállapítani, amely mindenkor fedezi a szóban forgó vámtartozásokat. E rendelkezések világosan mutatják, hogy a vámtartozás biztosítékának nem megfelelő mivolta nincs hatással arra a kötelezettségre, hogy az említett vámtartozás fedezetét biztosítékkal kell garantálni. A belga hatóságok azon állítását, miszerint valamely összegnek az A számlán való jóváírása sosem haladhatja meg a biztosítékkal fedezett értéket, az 1150/2000 rendelet nem támasztja alá, ezért az nem fogadható el.

48 A belga kormány megjegyzi, hogy a T1 nyilatkozat lezárása vagy csalárd módon történt lezárása esetén, az 1552/89 rendelet 2. cikke négy olyan feltételt ír elő, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy a Közösségek vámtartozásra való jogosultsága megállapítható legyen: a vámhatóságnak meg kell állapítania a lezárás elmaradását, meg kell tudnia állapítani a jog szerinti összeget, az adós személyét, és értesítenie kell az adóst a vámtartozásról.

49 Az említett kormány emlékeztet arra is, hogy amikor egy nyilatkozatot nem zárnak le, és a főkötelezett nem szolgáltat bizonyítékot az árutovábbítás szabályszerűségére vagy a szabálysértés, illetve a szabálytalanság elkövetésének helyére vonatkozóan a lezárás elmaradásáról szóló értesítést követő három hónapon belül, amelyet a megállapítás nyilvántartásba vételét követő 11 hónapon belül meg kell tenni, az indító tagállamnak kell eljárnia a végrehajtási rendelet 378. és 379. cikke alapján esedékes jogosultságok beszedése iránt.

50 Megállapításukat követően a jogosultságokat le kell könyvelni az 1552/89 rendelet 6. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében az egyes tagállamok által vezetett saját források számlájára (ugyanarról a lekönyvelésről van szó, mint a Vámkódex 217. és 220. cikkében említettek). Amikor egy még benem szedett összeget biztosítékkal fedeznek, azt az A számlára kell lekönyvelni, anélkül azonban, hogy a jóváírás meghaladná a biztosított értéket. Amikor a megállapított és biztosítékokkal fedezett jogosultságok kifogás tárgyát képezik és változhatnak a vita rendezésének eredményétől függően, a biztosítékkal fedezett összeget a B számlán kell jóváírni.

51 Amint megtörtént a megállapítás, a saját forrásokat szintén a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani (1552/89 rendelet 10. cikke), kivéve a vis maior esetét, vagy a beszedés olyan okból történő ellehetetlenülését, amely a tagállamnak nem felróható (ugyanazon rendelet 17. cikke). Bármely késedelem késedelmi kamatok megfizetését vonja maga után (ugyanezen rendelet 11. cikke).

52 A belga kormány szerint az 1552/89 rendelet 10. és 17. cikkéből az következik, hogy a B számlát abból a célból hozták létre, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára az összegek rendelkezésre bocsátását amint azok beszedése iránt intézkedtek, így célja annak elkerülése, hogy az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdése a) pontjában foglalt határidőn belül be nem szedhető összegeket a tagállam maga viselje.

53 A belga kormány egyébiránt azt állítja, hogy a jogosultságoknak az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdése b) pontjában foglalt vitatása azt feltételezi, hogy a megállapított jogosultságokat előzetesen az adós tudomására hozzák (azaz a közlésüket, vagyis lekönyvelésüket követően) oly módon, hogy a még be nem szedett jogosultságok megállapításakor a tagállamok mindig jóvá kell tudják írni az összeget a B számlán, mivel ebben a pillanatban még nem tudhatják, hogy azt később az adós vitatni fogja.

54 A belga kormány úgy véli, hogy az 1552/89 rendelet nem teremet semmiféle kapcsolatot a Vámkódex 243. és 245. cikkében említett jogorvoslati eljárás és a rendelet 6. cikke (2) bekezdése b) pontjában foglalt "kifogás" fogalma között, és nem tartalmaz pontosítást arra vonatkozóan, hogy e kifogást milyen alakban kell benyújtani. Másfelől, a közösségi szabályozás nem tartalmaz semmiféle rendelkezést arra nézva, hogy a vámtartozást milyen formában és határidőn belül lehet kifogásolni. Egyébiránt, utalni kell a kérdésben a tagállamban hatályos nemzeti jogszabályokra és közigazgatási gyakorlatra.

55 Az 1997. év folyamán, amikor a Bizottság szerint az alakszerű kifogásoknak meg kellett volna érkeznie, az adósok számára semmiféle jogorvoslati eljárás nem állt rendelkezésre Belgiumban, és a közösségi külső árutovábbítási iratok lezáratlansága vagy csalárd módon történt lezárása mint büntetőjogi szabálysértés került volna szankcionálásra. A belga kormány szerint ez mindenesetre nem akadályozta az adósokat abban, hogy a különbözetet informális módon vitassák (mindenféle alaki feltétel vagy határidő nélkül). E tekintetben az a tény, hogy a főkötelezett a kérelmet követően nem nem tesz eleget a fizetési felszólításnak, a közigazgatási gyakorlat szerint úgy értelmezendő - vélelmek és a közösségi árutovábbítás terén eltöltött hosszas gyakorlat alapján - mint a jogosultságok önmagában vett vitatása.

56 Az említett kormány másfelől azt állítja, hogy az esetek többségében a biztosíték átfogó jellegű, és több nyilatkozatra kiterjed. Ha az indító vámhivatal a T1 nyilatkozat érvényesítésekor ellenőrizni tudja a biztosíték meglétét és érvényességét igazolás vagy az említett nyilatkozat útján, akkor sincs felhatalmazása annak vizsgálatára, hogy az átfogó biztosítékot már felhasználták-e más vámhivatalok előtt más T1 nyilatkozatok fedezésére, vagy hogy az átfogó biztosíték nem merült-e már teljesen ki, illetve hogy az okirat nem hamisított-e. Ezért a végrehajtási rendelet 379. cikke (2) bekezdésében meghatározott határidő lejártakor az indító vámhivatal nem lehetett bizonyos e biztosíték érvényességét illetően, ami indokolta a kérdéses összegek B számlán történő lekönyvelését. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a garanciavállalónak szintén joga van kifogásolni a vámhatóságok határozatát, mivel annak hátrányos következményei lehetnek rá nézve. Következésképen a Bizottság nem bizonyította, hogy a Belga Királyság megsérti a közösségi szabályozást a jelen eljárás tárgyát képező esetekben.

57 Az Egyesült Királyság lényegében azt állítja, hogy amikor valamely jogosultságot teljes egészében (a végrehajtási rendelet 373. cikkében foglalt) külön biztosítékkal fedeznek, amely esetben a tagállam megbizonyosodhat afelől, hogy az hatékony és elégséges-e, és szabadon határozhatja meg a megkívánt biztosíték fajtáját, e tagállam köteles ezt az összeget az A számlán jóváírni a vonatkozó határidő lejártáig (az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően), hacsak a főkötelezett, a garanciavállaló, vagy a nemzeti jog szerint meghatározott más személy nem nyújtott be e határidő lejártát megelőzően olyan kifogást, amelynek elbírálásától függően a szóban forgó jogosultságok összege változhat. Amikor valamely jogosultság részben vagy egészben nem biztosított, és a vámhatóságok helyesen gyakorolják a közösségi jog által körülhatárolt hatáskörüket a biztosítéknak a végrehajtási rendelet 361. cikke értelmében vett mentesítésének vagy csökkentett szintjének engedélyezésekor, akkor meg kell állapítani, hogy a jogszabályok szempontjából a vámtartozás nem biztosított és azt a B számlán kell jóváírni. Másodlagos jelleggel, amikor valamely jogosultság csak részben biztosított, akkor a tagállam azt csak a ténylegesen biztosított részében írhatja jóvá az A számlán. Egyébiránt és másodlagos jelleggel, amikor valamely jogosultságot átfogó biztosítékkal fedeznek, akkor a jogosultságot mindaddig nem lehet biztosítottnak tekinteni, amíg a vámhatóságok nem állapítják meg, hogy a fedezet elégséges és ezért a jogosultság valamely hatékony és elégséges biztosítékkal megfelelően fedezett.

- A Bíróság álláspontja

58 Kiemelendő, hogy a jelen ügyben nem a vámtartozás, és nem is a jogvita tárgyát képező jogosultságok összege - egészen pontosan 44,62 euró, 205,55 euró, illetve 111,78 euró - a vitatott. A belga kormány a Bizottság által megfogalmazott azon kifogást vitatja, miszerint ő késedelmesen, azaz csak azok 1997 végén történt tényleges beszedését követően írta jóvá a jogvita tárgyát képező összegeket az A számlán.

59 Az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett források számláit a tagállamok államkincstárának vagy az általuk kijelölt testületnek kell vezetnie. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tagállamok kötelesek a rendelet "2. cikke alapján megállapított" jogosultságokat legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni az A számlán, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén a B számlán.

60 Az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Közösség saját forrásokra vonatkozó jogosultságát meg kell állapítani, "amint" a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz a jogosultság számlákon történő "lekönyvelését" és az adós "értesítését" illetően. Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja.

61 A jogosultság összegének számlákon történő "lekönyvelését" és az adós "értesítését" illetően az 1150/2000 rendelet 2. cikke a vámjogszabályokra utal vissza, azaz jelen esetben a Vámkódexre és a végrehajtási rendeletre.

62 Mint azt a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ítélet 59. pontjában is megállapította, a Vámkódex 217., 218., és 221. cikkeiből következik, hogy a fent említett feltételek akkor teljesülnek, amikor a vámhatóságok számára rendelkezésre állnak a szükséges adatok, és így ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani az adós személyét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet 71. pontját és a C-104/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet [EBHT 2002., I-2689. o.] 80. pontját). A tagállamok még akkor sem tekinthetnek el a követelések megállapításától, ha azokat kifogásolják, mivel ellenkező esetben a tagállam e magatartása a Közösségek pénzügyi egyensúlyának felborulásához vezetne (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ítélet 60. pontja).

63 Ebből következően a tagállamok kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát, amint a tagállami vámhatóságok ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ítélet 61. pontja), és így az említett jogosultságokat az 1150/2000 rendelet 6. cikkének megfelelően kötelesek lekönyvelni A számlákon.

64 Jelen esetben nem az a kifogás tárgya, hogy a belga hatóságok késedelmesen állapították meg a szóban forgó saját forrásokra való jogosultságot, illetve nem az, hogy elmulasztották a megállapított jogosultságokat e megállapítást követően haladéktalanul lekönyvelni, hanem az, hogy a jogvita tárgyát képező, megállapított és a főkötelezettel közölt összegeket a Vámkódex és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek betartásával, az A számla helyett a B számlán írták jóvá az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése a) pontjában meghatározott határidőn belül.

65 A saját források lekönyvelésével kapcsolatban az 1150/2000 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja kimondja, hogy ugyanezen rendelet 2. cikkben megállapított jogosultságokat a tagállamok kötelesek legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni A számlákon, ami nem sérti azt a lehetőséget, miszerint ugyanezen időtartamon belül a B számlára könyvelik le azokat a megállapított jogosultságokat, amelyeket "még nem szedtek be" és amelyek tekintetében "nem adtak biztosítékot", valamint azon megállapított jogosultságokat, amelyekre nézve "biztosítékot adtak, kifogással éltek, vagy amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően".

66 A saját források rendelkezésre bocsátása érdekében az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy e rendelet 10. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat az e célból a Bizottság nevében nyitott számlán írja jóvá. Ez utóbbi rendelkezés (1) bekezdésének megfelelően, a beszedési költségek levonása után a saját források jóváírását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot − e rendelet 2. cikkének megfelelően - megállapították, kivéve az e rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a B számlán lekönyvelt jogosultságokat, amelyekre nézve a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot "behajtották".

67 A belga kormány egyrészt arra hivatkozik, hogy a jelen eljárás tárgyát képező jogosultságokat az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja értelmében oly módon "kifogásolták", hogy a szóban forgó összegeket emiatt csak a B számlára lehetett érvényesen lekönyvelni azok tényleges beszedésének megtörténtéig. Az említett rendelkezés értelmében vett kifogás csak a fizetés megtagadásával és az alakszerű kérelem hiányával támasztható alá. A kifogás származhat a garanciavállalótól és a főkötelezettől is.

68 E tekintetben ki kell emelni, hogy a jogvita tárgyát képező összegek megfizetésének elmulasztása önmagában nem tekinthető azonosnak a jogosultságok 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja értelmében vett kifogásolásával. A Vámkódex 243. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése kifejezetten kimondja, hogy a vámhatóságok által a vámjogi szabályozás alkalmazása során hozott határozatokkal szembeni jogorvoslat lehetősége rendelkezésre áll bárki számára, akit a határozat közvetlenül és személyesen érint, és a jogorvoslati kérelmet abban a tagállamban kell "benyújtani", ahol a határozatot hozták vagy kérelmezték; továbbá ugyanezen cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy a jogorvoslati jog elsőként a "vámhatóság előtt "gyakorolható, azután egy (e célra kijelölt) "független testület előtt". Az említett 243. cikkben így meghatározott jogorvoslati kérelemre vonatkozó követelmény jogbiztonsági okokból szükséges, és lehetővé teszi a vámjogi rendelkezések körültekintő és egységes alkalmazását a Közösségek saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet 60. pontját).

69 E körülmények között, és a jogvita tárgyát képező jogosultságok főkötelezett által az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontjában foglalt határidőn belüli kifogásolásának bizonyítottsága hiányában meg kell állapítani, hogy a belga kormány nem tudja bizonyítani, hogy a főkötelezett magatartása indokolhatta az említett jogosultságok B számlán történő jóváírását.

70 Ami azt az érvelést illeti, miszerint az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja értelmében vett kifogás a garanciavállalótól is származhat, elegendő megjegyezni, hogy a jelen ügyben az említett kormány nem bizonyította, és nem is állította azt, hogy a szóban forgó jogosultságokat a garanciavállaló kifogásolta volna az említett rendelkezésben foglalt határidő lejárta előtt, sem azt, hogy a jogvita tárgyát képező jogosultságok a felmerült vita rendezésétől függően változhatnak.

71 A belga kormány másrészt azzal érvel, hogy a szóban forgó, be nem szedett jogosultságokat jóhiszeműen eljárva írta jóvá a B számlán, mivel azok valójában nem rendelkeztek biztosíték-fedezettel az említett 6. cikk (3) bekezdése értelmében a jogvita tárgyát képező jogosultságok könyvelésbe vételére szolgáló határidő lejártáig.

72 E tekintetben elegendő kiemelni, hogy az említett kormány, azáltal hogy elismerte, hogy a jogvita tárgyát képező jogosultságok biztosítékkal voltak fedezve, még nem bizonyította, hogy az említett biztosíték elegendő mértékű lett volna az említett összegeknek a fenti határidő lejártáig történő megfizetésének biztosítására.

73 Annak következtében, hogy a jogosultságokat késedelmesen és tévesen a B számlán könyvelték le, a megfelelő saját forrásokat késedelmesen írták jóvá a Bizottság számláján, amelynek az 1150/2000 rendelet 9. és 10. cikke értelmében ugyanazon határidőn belül kell megtörténnie, mint amely ugyanazon rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a jogosultságok A számlán való lekönyvelésére vonatkozik.

74 Az 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti jóváírásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan késedelmi kamat fizetésére köteles. E kamat arra tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet 91. pontját).

75 Következésképpen a saját forrásoknak a Bizottság számláján való jóváírásánál megállapított késedelmek az 1150/2000 rendelet 11. cikkének megfelelően késedelmi kamatokhoz való jogot keletkeztetnek, amelyek megfizetésének elmulasztását a Belga Királyság nem vitatja.

76 Ezért a Bizottságnak az 1150/2000 rendelet 6., 9., 10. és 11. cikkének megsértésére alapított első kifogása megalapozott.

Az információk Bizottsággal való közlésének megsértésére alapított második kifogásról

- A felek érvei

77 Azt illetően, hogy a belga hatóságok nem tettek eleget annak a kérésnek, hogy átadják a Bizottságnak az 1995 óta lezáratlan közösségi árutovábbítási nyilatkozatokra vonatkozó listát, amely nyilatkozatok olyan műveletekkel kapcsolatosak, amelyek esetében A számlára való könyvelés késedelmesen történt meg, a Bizottság úgy véli, hogy a hatóságok teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy ő éppen azt vizsgálja, hogy egyes elkülönített eseteken kívül szükséges-e a kiigazítás, ami miatt a hatóságoknak nem csak az ellenőrzés alkalmával átvizsgált iratokat, hanem minden olyan iratot meg kellett volna őrizniük, amely a könyvelés szempontjából azonosan kezelt, annak az évnek a végétől számított három naptári éven túl is, amelyre ezek az alátámasztó okmányok vonatkoznak. Ezen iratok megsemmisítésével az említett hatóságok megsértették az 1150/2000 rendelet 3. cikkét. Egyébiránt a Belga Királyság az EK 10. cikk alapján köteles lett volna együttműködni, és közölni ezeket az információkat a Bizottsággal (lásd a C-10/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-2357. o.] 88. és 89. pontja). A történtek azonban azt mutatják, hogy a belga kormány állításával ellentétben, a belga kormány nem feltételezhette azt, hogy a Bizottság elégedett volt a pert megelőző eljárás során a belga kormánytól kapott válaszokkal.

78 A belga kormány megjegyzi, hogy a tagállamoknak a saját források ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségét az 1552/89 rendelet 18. cikke kifejezetten átvette.

79 A Belga Királyság arra hivatkozik, hogy ő joggal vélhette úgy, hogy helyesen alkalmazta a közösségi szabályozást.

80 Az említett kormány szerint, a Bizottság által megfogalmazott azon kérés, hogy vizsgálják át a belga vámhivatalban érvényesített összes olyan külső közösségi árutovábbítási nyilatkozatot, amelyet az érvényesítésüket követő 14 hónapon belül nem zártak le, ami akár évi 10 000 nyilatkozatot is jelenthet, valamint hogy közöljék több, mint három év könyvelési adatait, az adott ügyre nézve nem volt kellően pontosított, és aránytalan volt a Bizottságnak az ellenőrzésben részt vett alkalmazottjai által tett megállapításaihoz képest (három T1 nyilatkozat, amelyek egy 44,62, egy 205,55, illetve egy 111,78 eurós összegű jogosultságra vonatkoznak). Egyébiránt teljességgel lehetetlen lenne 30 000 ügyet újból megnyitni, egyrészt a rendelkezésre álló eszközök és személyzeti állomány miatt, másrészt mivel az ügyiratok (a hároméves kötelező határidőn túl) már nem állnak rendelkezésre. A belga kormány ezért abban a lehetetlen helyzetben volt, hogy megfelelő feltételek híján, illetve szolgálatainak és szervezetének szétesése nélkül nem tudta volna ezen iratokat rendelkezésre bocsátani, vagy a kért ellenőrzésnek eleget tenni (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet 91. pontját).

81 Az iratok megőrzése az 1995-1997 közötti években már eleve körülbelül 12 millió nyilatkozatot és a hozzájuk kapcsolódó alátámasztó okmányokat érintett, nem számítva a folyó évben még ehhez érkezett nyilatkozatokat. Az iratmegőrzéshez felhasznált eszközök és nyilvántartások anyagilag, illetve pénzügyileg nagy megterhelést jelentenek. Anyagi és pénzügyi téren ezért lehetetlen több évvel meghosszabbítani ezen iratok megőrzési idejét.

- A Bíróság álláspontja

82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 10. cikkből az következik, hogy a tagállamok kötelesek jóhiszeműen együttműködni a Bizottság által az EK 226. cikk alapján folytatott vizsgálatban, és kötelesek e célból minden kért információt megadni (lásd különösen a C-478/01. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2003. március 6-án [EBHT 2003., I-2351. o.] hozott ítélet 24. pontját).

83 Ami a tagállamoknak a Bizottsággal való jóhiszemű együttműködés keretében az esetleges saját források megállapításával kapcsolatos közösségi rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében tett intézkedéseit illeti, a Bíróság kimondta, hogy különösen ezen - az 1552/89 rendelet 18. cikkében az ellenőrzés kapcsán pontosabban meghatározott - kötelezettségből következik, hogy amikor a Bizottság nagymértékben függ az érintett tagállam által rendelkezésére bocsátott információktól, a tagállam köteles ésszerű feltételek mellett a Bizottság rendelkezésére bocsátani az alátámasztó okmányokat és más hasznos dokumentumokat annak érdekében, hogy ez utóbbi ellenőrizni tudja, hogy az érintett összegek a Közösség saját forrásaihoz kapcsolódnak-e, és ha igen, milyen mértékben (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet 89-91. pontja).

84 A Bizottság alkalmazottjai által Belgiumban 1997 decemberében elvégzett ellenőrzéseket követően - amelyek több olyan esetre derítettek fényt, amikor a T1 okmányokkal fedezett műveletekhez kapcsolódóan jogerősen állapítottak meg olyan összegeket, amelyeket a B számlán írtak jóvá, amikor a Bizottság szerint azokat az A számlán kellett volna jóváírni - az említett intézmény 1998 áprilisa óta többször kérte a belga hatóságoktól, hogy ellenőrizzék, hogy 1995. január 1-jétől kezdve előfordultak-e újabb késedelmek az A számlán való késedelmes jóváírás következtében a saját források rendelkezésére bocsátását illetően, és adott esetben, közöljék vele az említett ilyen eseteket, annak érdekében, hogy a Bizottság az 1150/2000 rendelet 11. cikkének megfelelően ki tudja számítani a saját források késedelmes rendelkezésre bocsátásából származó késedelmi kamatokat.

85 Azáltal, hogy a Belga Királyság nem tett eleget e kérésnek, nem teljesítette az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

86 Ugyanis ahogyan az a jelen ítélet 84. pontjából is kitűnik, a Bizottság kérelmét a Bizottság által 1997 decemberében elvégzett ellenőrzés során több olyan eset megállapítása is indokolta, amelyek ezen intézmény szerint az 1552/89 rendelet megsértésére derítettek fényt. A Bizottságnak tehát teljes mértékben jogában állt azt kérni a Belga Királyságtól, hogy adjon felvilágosítást az egyéb hasonló esetekről 1995. január 1-jétől kezdve, mivel a tagállamok - éppen e rendelet 3. cikke első bekezdése alapján - kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni annak biztosítása érdekében, hogy a saját források megállapításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos alátámasztó okmányokat legalább három naptári évig megőrizzék azon év végétől számítva, amelyre ezen alátámasztó okmányok vonatkoznak.

87 A vámszervektől elvárt feladatok széleskörű és összetett mivolta nem vehető figyelembe, hacsak a belga hatóságok álláspontjukat nem a közösségi szabályozás egyfajta értelmezéséből származóként igazolják, amelyet a Bíróság nem fogadott el (lásd a jelen ítélet 67. és 68. pontja).

88 Az ezen időszakra vonatkozó iratok megsemmisítése által, beleértve a jelen eljárás tárgyát képező három ügyre vonatkozó iratok megsemmisítését is, a belga kormány nyilvánvalóan megsértette az 1150/2000 rendelet 3. cikkéből eredő kötelezettségeit, amely annak harmadik bekezdésében előírja, hogy amennyiben a megállapításra vonatkozó alátámasztó okmányoknak a nemzeti közigazgatási szervek által egyedül vagy a Bizottság közreműködésével elvégzett ellenőrzése azt mutatja, hogy azok helyesbítésére van szükség, az említett okmányokat az ezen cikk első bekezdésében foglalt határidőn túl is meg kell őrizni, annyi ideig, ameddig az az említett iratok helyesbítésének és ellenőrzésének elvégzéséhez szükséges.

89 E körülményekre tekintettel, az EK 10. cikk és az 1150/2000 rendelet 3. cikkének megsértésre alapított második kifogás szintén megalapozott.

90 A fenti érvekre tekintettel, azt kell megállapítani, hogy a Belga Királyság:

- azáltal, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjától eltérően nem könyvelte le számláján a megállapított jogosultságokat a kitűzött határidőn belül,

- azáltal, hogy nem győződött meg arról, hogy 1995. január 1-jétől kezdve az 1150/2000/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt lekönyvelés késedelmes végrehajtása következtében előfordultak-e újabb késedelmek a saját források rendelkezésére bocsátását illetően, továbbá, hogy megsemmisítette az adott időszakra vonatkozó archívumokat [helyesen: iratokat], valamint, hogy elmulasztotta az említett késedelmeket a Bizottsággal közölni annak érdekében, hogy ez utóbbi az említett rendelet 11. cikke értelmében kiszámíthassa a saját források késedelmes rendelkezésre bocsátásából eredő késedelmi kamatokat,

nem teljesítette az azonos tárgyú, az 1552/89 rendeletet 2000. május 31-i hatállyal hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1150/2000 rendelet 3., 6., 9., 10. és 11. cikkéből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

91 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen cikk 4. §-a értelmében az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Belga Királyság azáltal, hogy a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjától eltérően nem könyvelte le számláján a megállapított jogosultságokat a kitűzött határidőn belül,

azáltal, hogy nem győződött meg arról, hogy 1995. január 1-je óta az 1150/2000/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt lekönyvelés késedelmes végrehajtása következtében előfordultak-e újabb késedelmek a saját források rendelkezésére bocsátását illetően, megsemmisítette az ezen időszakra vonatkozó archívumokat [helyesen: iratokat], és elmulasztotta az említett késedelmeket az Európai Közösségek Bizottságával közölni, hogy ez utóbbi az 1552/89/EK rendelet 11. cikkének megfelelően kiszámíthassa a saját források késedelmes rendelkezésre bocsátásából eredő késedelmi kamatokat,

nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszerére vonatkozó 88/376/EGK Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK Euratom tanácsi rendeletet (HL L 155., 1. o.) 2000. május 31-i hatállyal hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1150/2000 rendelet 3., 6., 9., 10. és 11. cikkéből, valamint az EK 10. cikkből eredő kötelezettségeit.

2) A Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.