BH 2015.10.281 A beszámítás a kötelezett olyan, a jogosulthoz intézett nyilatkozata, amellyel bejelenti, hogy a maga kötelezettségét nem teljesíti, viszont a jogosult vele szemben fennálló, azonos értékű, egynemű és lejárt tartozását nem követeli. A beszámítás a teljesítés hatályával megszünteti a kötelezettel szemben fenn­álló követelést [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 296. § (1) és (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 163. § (1) bek., 215. §].

[1]A felek között 2007. március 19-én építési szerződés jött létre, amelyben a felperes 275 428 354 forint vállalkozói díj ellenében kötelezettséget vállalt a perbeli épület átépítésére és felújítására. A szerződést 2007. október 11-én módosították, a teljesítési határidőt 2008. március 14-ében határozták meg, a határidő túllépésének esetére pedig napi 800 000 forint, de legfeljebb a teljes vállalkozói díj 20%-ának megfelelő mértékű késedelmi kötbért kötöttek ki.

[2]A felperes 2008. április 18-án készre jelentette az elvégzett munkát, a műszaki átadás-átvételre pedig 2008. április 29. és 2008. május 20. között megfelelően sor került.

[3]A felperest megillető vállalkozói díj összegéből az alperes 52 800 000 forintot a késedelmikötbér-igényére, további 1 521 261 forintot pedig az egyéb jogcímen támasztott ellenkövetelésére tekintettel nem fizetett meg, és nem egyenlítette ki a felperes által a pótmunkák ellenértékeként követelt összeget sem.

[4]2011. december 29-én a felperes csődeljárás alá került, amely jogerősen jóváhagyott csődegyezséggel zárult. A csődeljárásban az alperes nem jelentett be hitelezői igényt.

[5]A felperes módosított keresetében 68 131 789 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, amelyből 54 321 261 forintot az eredeti szerződés alapján követelt hátralékos vállalkozói díj, további 13 810 528 forintot pedig a pótmunkák ellenértéke tett ki.

[6]Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal érvelt, hogy az ellenkövetelésére tekintettel a vállalkozóidíj-hátralék megfizetését a felperes megalapozottan nem követelheti. A pótmunkák elvégzését és jogi minősítését az alperes nem vitatta, álláspontja szerint azonban a 2007. október 11-i szerződésmódosítás során, majd az átadás-átvételkor a pótmunkákkal kapcsolatban elszámoltak egymással.

[7]Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 68 131 789 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, a másodfokú bíróság pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[8]A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az elsőfokú eljárás során nem terjesztett elő beszámítási kifogást és nem hivatkozott a perindítás előtti beszámításra sem. Védekezésében csupán arra utalt, hogy ellenkövetelésére tekintettel visszatartja a felperest megillető vállalkozói díj összegét, miután azonban saját követelését a felperessel szemben indult csődeljárásban nem jelentette be, a visszatartás megalapozottságának vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az egyébként a felperest nem vitatottan megillető hátralékos vállalkozói díjat mindezekre figyelemmel az alperes köteles megfizetni.

[9]Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes a felperes pótmunkadíj iránti igényét az elsőfokú eljárás során jogalapjában nem vitatta, a követelés összegét pedig a perindítást megelőzően lefolytatott közjegyzői nemperes eljárás során beszerzett szakértői vélemény megfelelően alátámasztja. A szakértő megállapításait az alperes a részére biztosított határidőben érdemben nem kifogásolta, így a szakvélemény az érdemi döntés alapjául szolgálhatott. A pótmunkadíj-igénnyel kapcsolatban a csupán az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben előadott újabb alperesi kifogásokat pedig a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében nem vehette figyelembe, érdemben nem vizsgálhatta.

[10]A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan pedig az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

[11]A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

[12]A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.

[13]A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a beszámítási kifogás elbírálása körében a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő, egyebekben azonban nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.

[14]Az alperes a felperesnek az eredeti vállalkozási szerződésből eredő hátralékos vállalkozóidíj-követelését sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatta, kizárólag beszámítási kifogására tekintettel kérte e körben a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelmében e vonatkozásban szintén csak beszámítási kifogása érdemi elbírálásának mellőzését sérelmezte. Az elvégzett építési munka alapján tehát a felperes nem vitásan jogosultságot szerzett a keresettel érvényesített 54 321 261 forint vállalkozói díj megfizetésére.

[15]A pótmunkák ellenértékének megfizetése iránti igény jogalapját az alperes az elsőfokú eljárás során szintén nem vitatta. Nem hivatkozott arra sem, hogy a felperes által megjelölt pótmunkák díját a tartalékkeret terhére kell elszámolni, vagyis nem kifogásolta, hogy a felperes a díjat külön, az átalánydíj összegén felül követelje.

[16]A pótmunkák értékét meghatározó szakértői vélemény felhasználása során a bíróság nem követett el az ügy érdemi elbírálására kiható, lényeges eljárási szabálysértést. A szakértő megállapításaival szemben pedig az alperes az elsőfokú eljárás során - noha erre az elsőfokú bíróság kellő időt, 30 napot biztosított a számára - nem fogalmazott meg semmiféle tartalmi kifogást. A szakértői vélemény ezért az érdemi döntés alapjául szolgálhatott; további bizonyítási eljárás lefolytatására a pótmunkákkal kapcsolatban nem volt szükség. A bíróság ugyanis a kereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között, a releváns, de vitatott tények vonatkozásában folytathat le bizonyítási eljárást [Pp. 163. § (1) bekezdés], és érdemi döntését is e korlátok között kell meghoznia (Pp. 215. §).

[17]A pótmunkák tekintetében csupán az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben előadott újabb tények figyelembevételét pedig a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdésének helyes alkalmazásával mellőzte. A másodfokú eljárás során jelentős mértékben módosított érdemi védekezés alapját képező újabb tényállításokat ugyanis az alperes már az elsőfokú eljárásban is előadhatta volna; e tények kellő időben történő előadása kizárólag saját mulasztása folytán maradt el.

[18]A bíróság mindezek figyelembevételével a felülvizsgálati eljárásban megjelölt jogszabályok megsértése nélkül kötelezte az alperest 13 810 528 forint pótmunkadíj megfizetésére.

[19]Tévesen mellőzte azonban a bíróság az alperes beszámítási kifogásának érdemi vizsgálatát és elbírálását.

[20]A beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz intézett olyan nyilatkozata, amellyel bejelenti a jogosultnak, hogy a maga kötelezettségét nem teljesíti, viszont a jogosult vele szemben fennálló egynemű, lejárt, azonos értékű tartozását nem követeli [Ptk. 296. § (1) bekezdés]. A jognyilatkozathoz fűződő joghatások beálltának nem feltétele, hogy a jogosult a kötelezettel egyetértsen, a beszámításról vele megállapodjon.