EH 2000.209 I. Házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné.
II. Az életközösség megszűnése utáni vagyonnövekedés figyelembevétele a vagyonmegosztásnál.
III. A társasági részesedés házastársak között elszámolható értékének a megállapításához szükséges bizonyítás [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2) bek., 1988. évi VI. törvény 1. § (2) bek., 61. § (2) és (3) bek., 81. § (1) bek., 86. § (1) és (3) bek.].
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felek házastársi közös vagyonának megosztása során az E. Gmk által butik céljára használt üzlethelyiség bérleti jogának értékét, valamint az üzlet árukészletét - a felperes vagyoni hozzájárulásának megfelelő 60%-os mértékben - a vagyonmérlegbe beállította, és ennek, továbbá egyéb elszámolásoknak a figyelembevételével a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 700 000 forintot.
A bíróság tényként állapította meg, hogy az E. Gmk 60%-nak megfelelő "üzletrészét" a felek a házastársi közös vagyonuk felhasználásával vették meg. Ebből arra következtetett, hogy a gmk által üzemeltetett b.-i üzlethelyiség bérleti jogának az értéke, mint vagyoni értékű jogosultság a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felek közös vagyonába tartozik. A bérleti jog értékét a másodfokú bíróság az aggálytalan szakértői vélemény alapján az ítélete meghozatalakori (1997-es) érték alapulvételével állította be a közös vagyon mérlegébe.
Az üzletben az életközösség megszakítását követően a felperes elismerése szerint is 200 000-250 000 forint értékű áru volt. Az alperes által az érték 30%-aként igényelt 210 000 forintnak a javára való elszámolását a másodfokú bíróság a per adatait tekintve ugyan eltúlzottnak találta, figyelemmel azonban arra, hogy az alperes által igazoltan a könyvelésben nem minden tétel került feltüntetésre, és ezt a felperes feljegyzéseinek a tartalma is alátámasztotta, az alperesnek járó összeget - mérlegeléssel - 100 000 forintban állapította meg a felperes által elismert legfeljebb 80 000 forint helyett.
A fentiek alapján az alperesnek jár az üzlet jelenlegi bérleti joga értékének és az életközösség megszakításakori árukészletének a 30%-a, azaz az üzlet értékéből 771 000 forint, az árukészlet értékéből pedig további 100 000 forint.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt az alperessel szemben fennálló 700 000 forint megfizetésére irányuló kötelezettség alóli mentesítése és az alperes arra való kötelezése iránt, hogy fizessen meg neki 591631 forintot. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság azzal, hogy az E. Gmk által bérelt üzlethelyiség bérleti jogának a közös vagyon megosz-tásakori értékét, valamint az árukészlet életközösség meg-szűnésekori értékét a felek közös vagyonaként számolta el, hiszen azok egyrészt nem a felek, hanem a gmk tulajdonát képezik, másrészt az életközösség megszűnésekor a bérleti jog értéke a szakértői vélemény szerint is csupán 1 430 000 forint volt, amelyből az alperesre jutó 30%, legfeljebb 429 000 forint lehetne. Az üzlethelyiség bérleti jogának egyébként sincs semmiféle ellenértéke, mert a gmk az önkormányzattól nem tartós bérleti jogot, hanem csak határozatlan időre szóló bérleti jogot szerzett, amelynek az "eladása vagy albérletbe adása" az önkormányzat azonnali hatályú felmondási jogának a gyakorlására ad alapot. Az E. Gmk-val összefüggésben legfeljebb a tagsági viszonyának a létesítésekor teljesített 300 000 forintos vagyoni hozzájárulása, valamint az 1990. március 26-án megszerzett 250 000 forintos "üzletrésze" képezhetné a felek közötti elszámolás tárgyát, az említett összegeket viszont a testvérétől, az alperes tudtával és hozzájárulásával felvett kölcsönökből teljesítette, ezért a fennálló összesen 1 150 000 forintos kölcsöntartozás közös adós-ságként történő elszámolásának a mellőzése ugyancsak törvénysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján létrejött házastársi vagyonközösség, tehát a házastársak családjogi értelemben vett tulajdonközössége szélesebb körű, mint az a közös tulajdon, amely az életközösség fennállása alatt szerzett ingó és ingatlan dolgokon keletkezett. A házastársi közös vagyon körébe ugyanis nem csupán a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog Ptk. 94. §-a szerinti tárgyai, tehát az ún. birtokba vehető dolgok, hanem az akár pozitív, akár negatív vagyoni értékkel rendelkező jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek is beletartoznak (BH 1998/5/233.). A Csjt. hivatkozott rendelkezésének a helyes alkalmazásával járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a felek közös vagyonának a meghatározása során az életközösség tartama alatt megszerzett, birtokba vehető dolgokon felül a vagyoni értékű jogaikat is számba vette. Jogszabályt sértett viszont akkor, amikor a közös vagyon körébe tartozó vagyoni értékű jogok tárgyát és értékét meghatározta, úgyszintén akkor is, amikor a közös adósságok és egyéb vagyoni tárgyú kötetezettségek felek közötti elszámolását mellőzte.
1. A Csjt. 27. §-ának (1) és 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltak egymással való egybevetéséből az következik, hogy megosztandó házastársi közös vagyont csak az életközösség megszűnésekor is meglévő olyan vagyontárgy (dolog, vagyoni értékű jog, követelés, vagyoni tárgyú kötelezettség) képezhet, amelyet a házastársak az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön megszereztek, vagy amelynek a megszerzésére irányuló jogcím az életközösség fennállása alatt keletkezett. Ezzel szemben a másodfokú bíróság által a felek közös vagyonába beállított önkormányzati tulajdonú üzlethelyiség bérleti joga és annak árukészlete az életközösség megszűnésekor nem a felek házastársi közös vagyonát, hanem a felperes részvételével működő E. Gmk (a továbbiakban: gmk) mint önálló jogalany [1988. évi VI. tv (Gt.) 1. § (2) bek.] vagyonát képezte. Nincs jogi lehetőség olyan vagyontárgy házastársi közös vagyonként történő elszámolására, amely az életközösség megszűnésekor bizonyítottan nem a házasfelek valamelyikének a magánvagyonát, hanem valamely gazdálkodó szervezet vagyonát képezte. Alappal sérelmezi tehát a felperes az üzlethelyiség bérleti jogának és árukészletének a közös vagyon mérlegébe történő beállítását. Alaptalanul hivatkozik viszont arra, hogy az életközösség tartama alatt megszerzett gmk-beli részesedésével összefüggésben legfeljebb a gmk rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulásának az összege képezhetné a felek közötti elszámolás tárgyát.
A felperes a házassági életközösség tartama alatt, az 1989. július 3-án kötött társaságiszerződés-módosítással lépett be az 1989. január 15-én alapított gmk-ba, és a gmk akkori 900 000 forintos vagyonából 300 000 forintot, tehát a teljes vagyon 30%-át vagyoni hozzájárulásként bocsátotta a gmk rendelkezésére, 1990. március 26-án pedig a gmk-ból kilépő M. K. részére - ugyancsak a felek házastársi közös vagyonának a felhasználásával - további 250 000 forintot fizetett meg, a vagyoni hozzájárulásának a teljes összege azonban az életközösség 1991. január 15-én történt megszűnésekor ennek ellenére is csupán 300 000 forint volt, amely a gmk akkori 500 000 forintos teljes vagyonának a 60%-át tette ki.
A gazdasági munkaközösségről szóló 28/1981. (IX. 9.) MT rendeletet a perbeli időszakban hatályos Gt. 371. §-a (1) bekezdésének h) pontja hatályon kívül helyezte, a 87. §-ának (1) bekezdése a gazdasági munkaközösségeket olyan közkereseti társasággá minősítette, amely kizárólag természetes személyekből áll, és amelyre a közkereseti társaság szabályait a 88-89. §-ban foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni. A hivatkozott §-ok eltérő rendelkezésének hiányában a gmk-ra alkalmazandó közkereseti társaság szabályai szerint a gazdasági társaság vagyonát a tagok bocsátják rendelkezésre, akik a nyereségből, illetőleg a vagyon növekményéből (a továbbiakban: nyereség) közösen részesednek, és a veszteséget, illetőleg a vagyoncsökkenést (a továbbiakban: veszteség) a törvényben meghatározott módon közösen viselik [Gt. 22. §-ának (1) bekezdése]. A tag pénzben és elhasználható vagy helyettesíthető dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, egyéb vagyoni hozzájárulása - a társasági szerződés rendelkezése szerint - a társaság tulajdonába vagy használatába kerül [Gt. 60. §-ának (1) bekezdése]. A tagsági viszony fennállása alatt a tag a társaság használatába adott vagyoni hozzájárulását valamennyi tag hozzájárulása nélkül a társaság vagyonából nem vonhatja ki, nem idegenítheti el és nem terhelheti meg, a vagyoni hozzájárulás vagy értéke kiadását pedig csak a társaság vagy a tagsági viszony megszűnésekor lehet követelni [Gt. 61. §-ának (2) és (3) bekezdése]. Kimondja viszont a Gt. azt is, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén a társaságtól megváló taggal a tagsági viszony megszűnésének időpontjában fennállott állapot szerint el kell számolni, és követelését pénzben kell kifizetni [Gt. 81. §-ának (1) bekezdése], a társaság megszűnése esetén pedig a tartozások kiegyenlítése után - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - először a tagok vagyoni hozzájárulásának értékét kell visszafizetni, míg a vagyoni hozzájárulások kiadása után fennmaradó vagyont a vagyoni hozzájárulás arányában kell a tagok között felosztani [Gt. 86. §-ának (1) és (3) bekezdése].
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a gmk alapítása, illetve a működő gmk-ba történő belépés a vagyon sajátos megkettőzését eredményezi: a tagok által a gmk rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, valamint a gmk működése során megszerzett vagyon a gmk, a tagoknak a gmk-beli részesedésen alapuló elszámolási igénye mint vagyoni értékű jogosultság pedig a tagok magánvagyonába kerül. A tagnak a házassági életközösség fennállása alatt szerzett magánvagyona az, ami a házastársi közös vagyonba tartozhat. Házastársi közös vagyonnak tehát nem a gmk által az alapítása és működése során megszerzett vagyoni aktívumok (dolog, jogok) életközösség megszűnésekori értékének a tag házastárs vagyoni hozzájárulásával arányos része, hanem annak az elszámolási igénynek mint vagyoni értékű jognak az értéke minősül, amely a tag házastársat a gmk-beli részesedése alapján a tagsági viszonyának vagy magának a gmk-nak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné. Ez az elszámolási igény főszabály szerint a társaságnak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonából a vagyoni hozzájárulás visszafizetésére, valamint az így fennmaradó vagyonnak a vagyoni hozzájárulás arányában a tagok között történő felosztására terjed ki, a társasági szerződés azonban ettől eltérő felosztási arányt is megállapíthat. Az adott esetben az eredeti társasági szerződés nem, csupán annak módosításai állnak rendelkezésre. A becsatolt társaságiszerződés-módosítások szövege kivétel nélkül arra utal, hogy e módosítások az eredeti társasági szerződés elválaszthatatlan részét képezik, és az eredeti szerződés csak annak a módosításával együtt érvényes. A felosztás aránya ezért a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.
2. A házastársi közös vagyon megosztása főszabály szerint a vagyontárgyak életközösség megszűnésekori állapotának és értékének az alapulvételével történik, azt az értékemelkedést azonban, amely az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban a felek magatartásán kívülálló okokból következett be, megfelelően figyelembe kell venni. A közös vagyonhoz tartozó gmk-beli részesedés alapján a felperest megillető elszámolási igény értéke - a gmk személyegyesülés jellegéből következően - részint a felperes, illetőleg a többi tag személyes közreműködésére, részint pedig a tagok vagyoni hozzájárulásának a gmk általi működtetésére vezethető vissza. A tagok a társasági szerződésben a személyes közreműködés díját a gmk nyeresége legalább 50%-ának az arányos (feltehetően a vagyoni hozzájárulással arányos) részében határozták meg. A felperes, illetve a többi tag által az életközösség megszűnését követően a gmk-ban végzett személyes tevékenység díja mint kereső tevékenységből eredő jövedelem a felperes különvagyonának minősül, a társasági szerződés-módosítás fentebb hivatkozott rendelkezéséből azonban az következik, hogy a nyereségnek a személyes közreműködés díjaként a tagok által fel nem vett része valójában a tagok vagyoni hozzájárulásának a növekményét képezi, ezért az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban keletkezett nyereségnek a vagyoni hozzájárulás értékemelkedésére visszavezethető arányos részét a felperes gmk-beli részesedése felek között elszámolható értékének a meghatározása során megfelelően figyelembe kell venni.
A közös vagyonhoz tartozó gmk-beli részesedés felek között elszámolható értékének a fentieknek megfelelő meghatározása érdekében nélkülözhetetlen a gmk alapítására vonatkozó társasági szerződésnek, valamint az esetleg még be nem csatolt további szerződésmódosításoknak, a gmk által megkötött helyiségbérleti szerződésnek és az említett szerződés esetleges módosításainak, továbbá az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a gmk által a Gt. 70. §-ának (1) bekezdése alapján elkészített éves mérlegeknek, illetve vagyonkimutatásoknak a beszerzése. Mellőzhetetlen az életközösség megszűnését követően a gmk-ból kilépő B. Z. és az abba belépő N. I. tanúként történő kihallgatása a kilépő taggal történő elszámolás eredményére, valamint a belépő tag által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás mértékére vonatko-zóan.
Könyvszakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a tagsági jogviszony, illetőleg a gmk megszűnése esetén milyen összeg illette volna meg a felperest a gmk-beli részesedésén alapuló elszámolási igénye folytán egyrészt az életközösség megszűnésének, másrészt a közös vagyon megosztásának az időpontjában, és ez utóbbi értéken belül milyen összeget tesz ki a felperes, illetve a többi tag életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban végzett személyes közreműködése, illetőleg a tagok vagyoni hozzájárulásának a gmk általi hasznosítása folytán előállott érték. A szakértő feladatává kell tenni a társasági és helyiségbérleti szerződéseknek, valamint azok módosításainak, az éves mérlegeknek és vagyonkimutatásoknak, a felperes által elkészített, de "könyvelésre le nem adott" - a peres iratok között elfekvő - feljegyzéseknek, a gmk egyéb üzleti könyveinek, V. Gy. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alapperben beszerzett szakértői véleményének, valamint azoknak az egyéb okirati bizonyítékoknak az áttanulmányozását is, amelyekből kitűnően a gmk-ba 1990. március 26-án belépő B. Z. a társasági szerződésben rögzített 200 000 forintos vagyoni hozzájárulásával szemben állítólag további 550 000 forintot is a társaság rendelkezésére bocsátott, a tagsági jogviszonyának az 1992. május 28-án történt megszűnésekor viszont az elszámolás folytán annak ellenére is 1 000 000 forintot vett fel, hogy a gmk vagyona az említett időszakban a becsatolt vagyonkimutatás szerint 900 000 forintról 500 000 forintra csökkent, a tevékenysége pedig folyamatosan veszteséges volt.
A gmk vagyonát képező bérleti jog értékének a meghatározása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az életközösség megszűnésekor hatályos, a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet és a jelenleg hatályos, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott "tartós bérlet" fogalmát ugyan nem ismeri, a használati jog; illetve bérleti jog azonban mindkét szabályozás szerint határozott vagy határozatlan ideig, illetőleg feltétel bekövetkeztéig tarthat, ebből következően pedig a használati jognak az elhelyező hatóság engedélyével ellenérték fejében történő átengedésére vagy a helyiség ideiglenes jellegű bérbe- (albérletbe) adására, illetőleg cseréjére és a bérleti jognak a bérbeadó hozzájárulásával másra történő átruházására vagy elcserélésére ugyancsak határozott vagy határozatlan időre, illetőleg feltétel bekövetkeztéig terjedően kerülhet sor [R. 4. §-ának (2) bekezdése és Lt. 42. §-ának (1) bekezdése].
A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a gmk a bérleti jogot határozatlan időre szerezte ugyan meg, a bérleti jogviszony átruházására, illetőleg albérletbe adására azonban a bérleti szerződés szerint állítólag nincs lehetősége, mert a bérleti jogviszonnyal való ilyen rendelkezés a bérbeadó azonnali hatályú felmondási jogának a gyakorlását alapozná meg. A gmk vagyonának a meghatározásához ezért nélkülözhetetlen a bérleti szerződés feltételeinek a pontos tisztázása is, mert azok a bérleti jog értékét befolyásolhatják. Miként a felperes életközösség tartama alatt megszerzett gmk-beli részesedésnek mint aktív vagyontárgynak az értéke a felek házastársi közös vagyonát, úgy az annak vagy az egyéb közös vagyontárgyaknak a megszerzéséhez felhasznált, illetőleg a közös vagyon körébe tartozó tevékenységgel kapcsolatban keletkezett kölcsöntartozások mint passzív vagyontárgyak a felek közös adósságát képezik. Az esetleg szükséges további bizonyítás lefolytatása és a bizonyítékok egymással való egybevetése alapján állást kell tehát foglalni abban, hogy a becsatolt okirati bizonyítékokban feltüntetett és részint a felek által közösen, részint a felperes által külön felvett kölcsöntartozások a felek közös vagy a felperes külön adósságának minősülnek-e, továbbá, hogy a közös adósságok az életközösség megszűnésekor egészben vagy részben még fennállottak-e, és rendelkezni kell arról is, hogy az egyes közös adósságok visszafizetésére a felek egymás közötti, belső jogviszonyában melyik fél mennyiben köteles.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a felperes gmk-beli részesedésében meglévő házastársi közös vagyon megosztása tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 384/1998. sz.)