19/1984. (IV. 15.) MT rendelet

a helyiséggazdálkodásról

I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A rendelet hatálya

1. §

(1) E rendelet hatálya - a (3) bekezdésben foglalt esetek kivételével - kiterjed a nem lakás céljára szolgáló elhelyezési igények kielégítéséhez, továbbá az ezzel összefüggő kártalanításhoz szükséges minden helyiségre és telekre.

(2) E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha

a) a helyiségnek, illetőleg teleknek (területnek) a (3) bekezdésben említett rendeltetése vagy használatának jellege bármely okból megszűnt vagy

b) a helyiség munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás céljára szükséges.

(3) Nem terjed ki a rendelet hatálya

a) a külállamok tulajdonában levő, továbbá a diplomáciai, illetőleg más személyes mentességet élvező személyek által használt helyiségekre és telkekre;

b) a raktárgazdálkodásról és a föld alatti tárolóterekkel való gazdálkodásról szóló jogszabályok hatálya alá tartozó helyiségekre;

c) a közterületekre és az azokon levő, nem bérbeadás útján hasznosított árusító és szolgáltató helyiségekre (pavilonokra);

d) a vásárcsarnokok és piacok területén levő árusító- és hűtőhelyekre;

e) a közforgalmú közlekedési vállalatok pályaudvarai (állomásai, kikötői, repülőterei) területén levő helyiségekre és rakodóterületekre;

f) a lakó- és a vegyes rendeltetésű épületekben levő, a lakók közös használatára, illetőleg közösségi céljaira szolgáló helyiségekre és területekre;

g) az állami tulajdonban álló villamosművekhez tartozó átalakító- és kapcsolóberendezések, továbbá a nyomvonal jellegű vezetékek, csatornák, függőpályák és a tartószerkezeteik elhelyezésére, ha erre a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott használati, vezeték-, illetőleg szolgalmi jog alapján kerül sor;

h) a mezőgazdasági rendeltetésű földekre és az erdőkre, ideértve a külterületen levő mező- és erdőgazdasági üzemek, telepek területét is;

i) a vizek (folyók, állandó és időszakos vízfolyások, közcélú csatornák és természetes tavak) medrére, továbbá

j) az egyházaknak a vallás gyakorlására, illetőleg kegyeleti célokra szolgáló helyiségeire és területeire.

Az elhelyező hatóságok és hatáskörük

2. §

Az elhelyezési igények kielégítésével és az ezzel Összefüggő kártalanítással (a továbbiakban együtt: elhelyezés) kapcsolatos államigazgatási ügyekben a tanácsok végrehajtó bizottságainak illetékes szakigazgatási szervei (első, illetőleg másodfokú elhelyező hatóságok) járnak el. E szakigazgatási tevékenység központi irányítását az építésügyi és városfejlesztési miniszter látja el.

II. AZ ÁLLAMI TULAJDONBAN ÁLLÓ HELYISÉGEKRE ÉS TELKEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Az elhelyezési igény kielégítésének módja

3. §

(1) Az elhelyezési igény kielégítése az elhelyező hatóság kiutaló vagy engedélyező határozata, illetőleg az arra jogosult felek egymással kötött megállapodása alapján történhet.

(2) Az elhelyező hatóság az elhelyezési igény kielégítése céljára - jogszabály keretei között - bármely helyiség, illetőleg telek egészét vagy egy részét (a továbbiakban együtt: helyiség) igénybe veheti és kiutalhatja.

(3) Helyiség hivatalból indított eljárás során akkor vehető igénybe, ha az igénybevétel

a) a helyiség rendeltetéstől eltérő használatának a megszüntetésére vagy

b) az elhelyező hatóság engedélye nélkül hasznosított vagy más célra felhasznált helyiségre irányul;

c) azért szükséges, mert a bérlőtársak számának csökkenése miatt megüresedett helyiségrész megfelelő kihasználtsága a jogszabályban biztosított más módon nem lehetséges;

d) a Budapesti Irodahelyiség Elhelyező Bizottság kezdeményezésére történik. Ezekben az esetekben a helyiség másik használó részére való egyidejű kiutalása az igénybevételnek nem feltétele.

(4) A határozatlan időre szóló használati joggal rendelkező jogszerű használó - jogszabály keretei között, a választása szerint -

a) a részére felesleges (az indokolt szükségletét meghaladó), illetőleg a szükségletének meg nem felelő helyiséget megállapodás alapján

- más arra jogosultnak határozatlan időre szóló használatra átengedheti;

- ideiglenes jelleggel (meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig) másnak bérbe (albérletbe) adhatja;

- a szükségletének megfelelő másik helyiséggel elcserélheti;

b) a helyiségre vonatkozó használati jogáról az elhelyező hatóság javára lemondhat;

c) a részére ideiglenesen felesleges helyiséget az elhelyező hatóságnak ideiglenes jellegű hasznosításra felajánlhatja.

(5) A jogszerű használó - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a helyiség

a) igénybevétele esetén kártalanításra,

b) határozatlan időre szóló használatra átengedése és cseréje esetében a megállapodásban kikötött pénzbeli térítésre vagy más ellenértékre,

c) ideiglenes jellegű bérbe- (albérletbe) adása esetén a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló jogszabályok szerint megállapítható bérre (albérleti díjra),

d) használati jogáról való lemondás esetén pedig pénzbeli térítésre

tarthat igényt.

(6) A helyiség határozatlan időre szóló használatra átengedésével, ideiglenes jellegű bérbe- (albérletbe) adásával, illetőleg cseréjével kapcsolatos megállapodás nem teljesítése miatt, továbbá a használati jogról való lemondás esetén a pénzbeli térítés összegével kapcsolatban a felek között felmerült jogviták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik.

A használati jog megszerzése

4. §

(1) Helyiség használati joga - a (2)-(4) bekezdésben, továbbá a 24. §-ban említett esetek kivételével - csak az elhelyező hatóság jogerős kiutaló, illetőleg - határozatlan időre szóló használatra átengedést, ideiglenes jellegű bérbe- (albérletbe) adást vagy cserét tartalmazó megállapodás esetén - engedélyező határozata alapján és az annak megfelelő tartalommal szerezhető meg.

(2) Nem kell az elhelyező hatóság kiutaló határozata:

a) az állami szerv, a nem állami szerv vagy a magánszemély által a saját szükségletének kielégítésére és a saját költségén építési engedéllyel létesített - állami tulajdonba került - helyiség rendeltetésének megfelelő célra első alkalommal történő használatbavételéhez;

b) a használati jognak kisajátítás vagy tartós használatbaadás útján való megszerzése, illetőleg a földhasználati jog átruházása esetén;

c) ingatlan vásárlása és cseréje esetében akkor, ha a szerző állami szerv a helyiséget az eddigi, illetőleg - területfelhasználási engedélyhez kötött beruházási elhelyezésére történő szerzés esetében - az engedélyezett rendeltetésnek megfelelő célra (tevékenység folytatására) használja fel;

d) helyiség tulajdonjogának az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló jogszabályok alapján nem állami szerv vagy magánszemély által történő megszerzéséhez;

e) a bányászatról szóló jogszabályok alapján a szolgalom alapítására vagy kezelői jog átadására vonatkozó megállapodás szerint történő használatbavételhez;

f) teleknek a tanácsi kezelésben levő állami földek mezőgazdasági hasznosításáról szóló jogszabályok alapján - a rendeltetésének megfelelő célra való felhasználásáig - történő haszonbérbe adásához.

(3) Nem kell az elhelyező hatóság engedélyező határozata:

a) a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek (a továbbiakban együtt: fegyveres erők) feladatainak ellátására szolgáló helyiségeknek a fegyveres erők kötelékébe tartozó szervek közötti, továbbá a közforgalmú közlekedési vállalat forgalmi telepének más közforgalmú közlekedési vállalat részére, valamint sportlétesítménynek testnevelési és sportolás céljára más állami vagy nem állami szerv részére történő határozatlan időre szóló használatra átengedéséhez, ideiglenes jellegű bérbe- (albérletbe) adásához, illetőleg cseréjéhez;

b) a Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, illetőleg a Pénzintézeti Központ részére kiutalt helyiségnek jogszabályban meghatározott szervek elhelyezésére történő bérbe- (albérletbe) adásához;

c) a művelődési, oktatási intézményben levő helyiségnek művelődési és oktatási célú hasznosításához.

(4) Nem kell az elhelyező hatóság kiutaló, illetőleg engedélyező határozata olyan esetben sem, amikor a használati jog a jogszerű használó feladatát átvevő és továbbfolytató használót a 23. § (2) bekezdése alapján változatlan feltételekkel illeti meg.

(5) A használati jog megállapodás alapján történő megszerzéséhez szükséges engedélyt az elhelyező hatóságtól a megállapodás megkötésétől számított tizenöt napon belül kell kérni.

(6) Az elhelyező hatóság az engedély megadását közérdekből (pl. honvédelmi, településrendezési és -fejlesztési, műemlék-, környezet- és egészségvédelmi, élet-, köz- és más biztonsági szempontból), továbbá más fontosabb elhelyezési igény kielégítése érdekében megtagadhatja, illetőleg feltételekhez kötheti. Az elhelyező hatóság az általa kiadott engedélyező határozat végrehajtását nem rendelheti el.

(7) A használati jog megszerzése nem menti fel a használót a helyiség használatához, illetőleg az ott folytatni kívánt tevékenység gyakorlásához szükséges - a külön jogszabályokban előírt - hatósági (területfelhasználási, építési, használatbavételi, működési, telep- és más) engedélyek megszerzésének a kötelezettsége alól.

5. §

(1) A jogszerű használó a 3. § (4) bekezdésében említett jogokat csak a helyiség igénybevételére irányuló eljárás megindulásáig gyakorolhatja.

(2) Az elhelyező hatóság a helyiség használati jogáról a javára szóló lemondást - a 6. § (1) bekezdésében említett eset kivételével - nem köteles elfogadni. A lemondás folytán megüresedett helyiség olyan üzemeltetési és fenntartási költségei, amelyek egyébként a használót terhelnék, a helyiség újrahasznosításáig a helyi tanács fejlesztési alapját terhelik.

(3) Ha a jogszerű használó a részére felesleges helyiséget ideiglenes jellegű hasznosításra az elhelyező hatóságnak felajánlja, ezt az elhelyező hatóság nem köteles elfogadni.

6. §

(1) Magánszemély jogszerű használó a részére felesleges helyiséget megállapodás alapján másnak határidő nélküli használatra nem engedheti át, és a használati jogáról - elfogadási kötelezettséggel - csak az elhelyező hatóság javára mondhat le; a helyiséget azonban ideiglenes jelleggel albérletbe adhatja vagy az elhelyező hatóságnak ideiglenes jellegű hasznosításra felajánlhatja arra az időre, amíg abból olyan okból van távol, ami miatt azt - a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről szóló jogszabályok értelmében - nem lehet elhagyottnak tekinteni.

(2) Ha a magánszemély jogszerű használó részére a helyiségnek csak egy része felesleges, az igénybevételi eljárás megindulásáig kérheti az elhelyező hatóságtól, hogy azt az általa kiválasztott másik magánszemély részére utalja ki.

(3) Ha magánszemélyek által közösen (bérlőtársi jogviszonyban) használt helyiségben valamelyik bérlőtárs használati joga megszűnt, a visszamaradt bérlőtárs - választása szerint - az egész helyiségnek a kizárólagos használatára vagy az általa kiválasztott másik magánszeméllyel közös használatra való kiutalását kérheti az elhelyező hatóságtól.

(4) Ha a visszamaradt bérlőtárs a (3) bekezdésben említett lehetőséggel nem él, illetőleg az egész helyiség használatára vonatkozó igénye nem indokolt, vagy pedig a helyiségnek az általa kiválasztott magánszeméllyel közös használata jogszabályba vagy hatósági előírásba ütközne, az elhelyező hatóság

a) közös használóul másik olyan magánszemélyt jelölhet ki, akinek a tevékenysége a visszamaradt bérlőtárs tevékenységét nem zavarja, illetőleg

b) az egész helyiséget - a visszamaradt bérlőtárs egyidejű megfelelő elhelyezésének biztosítása mellett - igénybe veheti.

A használati jog megszűnése

7. §

(1) A jogszerű használó használati joga megszűnik, ha

a) az elhelyező hatóság a helyiséget határozatlan időre jogerősen igénybe vette;

b) a használó a helyiséget megállapodás alapján határozatlan időre szóló használatra másnak átengedte vagy azt mással elcserélte;

c) az elhelyező hatóság a javára szóló lemondást elfogadta;

d) ideiglenes jellegű használati jog esetében az előírt határidő lejárt, illetőleg a feltétel bekövetkezett;

e) bérelt helyiség esetében a bérleti jogviszony bármely okból megszűnt.

(2) Nem szűnik meg a használati jog. ha a jogszerű használó, feladatát - jogutódlás, átszervezés vagy egyéb ok folytán - egészben vagy részben más használó veszi át és a helyiségben az átvett feladatot továbbra is folytatja, továbbá a folytatásra való jogosultságot az elhelyező hatóság elismerte.

Az igénylés, kiutalás, illetőleg engedélyezés

8. §

(1) Az elhelyező hatósághoz helyiség kiutalása iránti kérelem (igénylés) csak az igénylő által meghatározott, illetőleg az elhelyező hatóság által pályázati rendszer keretében meghirdetett helyiségre nyújtható be.

(2) Az elhelyezési eljárás megindításáról a helyiség használóját az elhelyező hatóságnak értesítenie kell.

(3) Az elhelyező hatóság az igényelhető üres helyiségekre - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - pályázatot hirdet. A pályázaton részt vevő igénylők közül a használati jogot az elhelyező hatóság kiutaló határozata alapján az szerzi meg, aki a pályázati feltételeknek megfelel és a legmagasabb összegű igénybevételi díj fizetésére tett ajánlatot

(4) A pályázati rendszer helyi sajátosságoknak megfelelő módozatait és feltételeit - jogszabály keretei között - a fővárosi, illetőleg a városi (községi) tanács rendeletben állapíthatja meg.

9. §

(1) Az elhelyező hatóság csak a használó kizárólagos vagy más használóval közös elhelyezési igényének a kielégítéséhez szükséges mértékben utalhat ki helyiséget, illetőleg engedélyezheti a használati jog megszerzését.

(2) Irodahelyiség kiutalása, illetőleg engedélyezése során a helyiségnormák alkalmazása - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - kötelező. A helyiségnorma az országos hatáskörű államigazgatási, társadalmi és érdekképviseleti, továbbá a fővárosi és a megyei tanácsi szervek tekintetében 10 m2/fő, más szerveknél pedig 7 m2/fő.

(3) A beruházónak gondoskodnia kell a beruházása érdekében lebontásra kerülő helyiség pótlásáról, ha a beruházás során attól eltérő rendeltetésű helyiség létesül. Az elhelyező hatóság a helyiségpótlási kötelezettség alól felmentést adhat, ha ez a helyiséggazdálkodás érdekeit nem sérti.

(4) Az elhelyező hatóság a helyiség igénybevétele, illetőleg kiutalása, továbbá az engedélyezés ügyében - jogszabályban meghatározott esetekben - az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásának megfelelően határoz.

10. §

(1) Az elhelyező hatóság a helyiséget az igénylő részére általában határozatlan időre utalja ki; ideiglenes jelleggel (határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig) utalja ki azonban, ha

a) azt a jogszerű használó csak ideiglenesen tudja nélkülözni;

b) arra az igénylőnek csak ideiglenesen van szüksége;

c) az az igénylő elhelyezésére csak ideiglenesen biztosítható, mert arra meghatározott (általában öt évnél nem hosszabb) időn belül településrendezés és -fejlesztés miatt vagy más közérdekű felhasználás céljára előreláthatólag szükség lesz.

(2) Ideiglenes jellegű kiutalás esetében a használati jog a kiutaló határozatban előírt időpontban, illetőleg feltétel bekövetkezésével megszűnik, ha az elhelyező hatóság a határidőt nem hosszabbította meg. vagy a feltételt nem módosította. Ilyen esetben a használó

a) a kiutaláskor általa a korábbi jogszerű használónak fizetett pénzbeli kártalanításnak, illetőleg pályázati rendszerben történt kiutalás esetében a fizetett igénybevételi díjnak megfelelő összeg megtérítésére tarthat igényt

b) a helyiséget a saját költségén - cserehelyiség biztosításának igénye nélkül - köteles kiüríteni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a jogszerű használó a részére felesleges helyiséget az elhelyező hatóság engedélyével másnak ideiglenes jelleggel bérbe- (albérletbe) adta.

11. §

(1) Ha a használó a helyiséget nem elhelyezés érdekében, hanem azért kénytelen kiüríteni, mert

a) az illetékes közegészségügyi, tűzvédelmi, rendőr- vagy más hatóság a meglevő helyen a további működését nem engedélyezte,

b) annak állapota az állékonyságot, egészséget, élet- vagy közbiztonságot veszélyezteti, illetőleg

c) annak felújítása, helyreállítása, átalakítása csak a helyiség kiürítése esetén lehetséges,

a használó másik helyiség határozatlan időre szóló, illetőleg ideiglenes jellegű kiutalása iránti igényét más igénylővel szemben előnyben kell részesíteni.

(2) Amíg a használó részére másik elhelyezés nem biztosítható, vagy a helyiséget nem tudja újból elfoglalni, a kiürítendő helyiségben levő ingóságainak elhelyezésére - kérelmére és költségére - az elhelyező hatóságnak legalább szükséghelyiséget kell biztosítania, ha a használó az ingóságok elhelyezéséről a használatában (tulajdonában, kezelésében) levő másik helyiségben vagy egyébként nem tud gondoskodni.

(3) Az (1) bekezdésben említett elhelyezés biztosításának hiánya nem mentesíti a használót a helyiség kiürítését elrendelő jogerős hatósági határozat teljesítésének a kötelezettsége alól.

Állami lakásnak elhelyezés céljára való igénybevétele és kiutalása

12. §

(1) Állami lakás csak olyan közérdekű elhelyezési igény kielégítésére vehető igénybe, illetőleg utalható ki, amelyre nem állami tulajdonban álló lakás esetében kisajátításnak volna helye.

(2) Állami lakás nem lakás céljára csak lakáspótlási kötelezettséggel utalható ki. Nem vonatkozik a lakáspótlási kötelezettség arra az esetre, ha

a) az állami lakást lakásépítés miatt kell lebontani;

b) a műemlékvédelem alatt álló épületben vagy más középületben levő állami lakás megszüntetését az épület eredeti jellegének visszaállítása indokolja;

c) a lakás műemlékvédelem érdekében vagy közérdekű célra való kötelezettségvállalás (alapítványrendelés) folytán került állami tulajdonba, és azt a műemléki jellegének megfelelő, illetőleg a kötelezettségvállalásban (alapítványrendelésben) meghatározott célra használják fel;

d) a feleslegessé vált munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakást a lakással rendelkező szerv elhelyezési igényének a kielégítésére használják fel;

e) szükséglakás, illetőleg lakásnak nem minősülő, de ténylegesen lakás vagy más emberi tartózkodás (pl. szállás, szolgálati elhelyezés) céljára használt helyiség kiutalására kerül sor.

(3) Ha az állami lakás a lakosság alapellátását szolgáló közösségi (pl. egészségügyi, szociális, művelődési, oktatási, kereskedelmi, szolgáltatási) létesítmény elhelyezésére szükséges, a fővárosi, illetőleg a megyei tanácselnök a lakáspótlási kötelezettség alól - a helyi lakásviszonyok figyelembevételével - felmentést adhat.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket az engedélyezés során is megfelelően alkalmazni kell.

(5) Állami szerv használatában álló épületben levő tanácsi, illetőleg vállalati bérlakás az állami szerv munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakása céljára e rendelet rendelkezései szerint igénybe vehető; az ilyen szolgálati lakás bérlőjének kijelölése és a lakásbérleti jogviszony tekintetében a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) Az (5) bekezdésben említett jogszabályok szerint kell eljárni akkor is, ha az ingatlan kezelője (a bérbeadó) az állami lakások bérlői közös használatára szolgáló helyiségeket és területeket lakás létesítéséhez vagy bővítéséhez használja fel.

A kártalanítás

13. §

(1) A jogszerű használót a helyiség igénybevétele esetén - a (2) bekezdésben említett esetek kivételével - kártalanítás illeti meg.

(2) Nem illeti meg kártalanítás a jogszerű használót

a) a számára ideiglenesen felesleges helyiség ideiglenes jellegű igénybevétele esetén;

b) olyan esetben, amikor a használati jogát 1968. január 1. napja után létesítési költség viselése, illetőleg kártalanítás, igénybevételi díj vagy pénzbeli térítés (ellenérték) fizetése nélkül szerezte meg, és az igénybevételi eljárás megindulása előtt

- a számára felesleges helyiség hasznosításáról a 3. § (4) bekezdésében említett módon nem gondoskodott, illetőleg a 6. § (2)-(3) bekezdésében biztosított jogokkal nem élt, vagy

- a helyiséget az elhelyező hatóságnak a 22. § (1) bekezdésében említett engedélye nélkül más célra használta fel.

14. §

(1) A kártalanítás az igénylőt, hivatalból indított igénybevételi eljárás esetében pedig - ha az egyidejű kiutalás nem lehetséges - az elhelyező hatóságot terheli.

(2) Közös használatra kiutalt helyiség esetében a kártalanítás az igénylőket - eltérő egyezségük hiányában - a használatuk arányában terheli.

(3) A kártalanítás az arra jogosult választása szerint - a (4) bekezdésben említett esetek kivételével - cserehelyiséggel, pénzben vagy mindkettővel történhet.

(4) A kártalanításra jogosult használó csereelhelyezésre nem tarthat igényt, ha

a) az igénybe vett helyiségben végzett tevékenységét a használatában (kezelésében, tulajdonában) levő más arra alkalmas vagy alkalmassá tehető, helyiségben folytatni tudja;

b) a magánszemély által használt személygépkocsi-tároló igénybevétele más célú elhelyezés érdekében szükséges.

(5) A kártalanítás módját, mértékét és határnapját - jogszabály keretei között - elsősorban a felek egyezsége, megállapodásuk hiányában pedig az elhelyező hatóság határozza meg.

(6) A kártalanítás mértékét - a 15. § (2) bekezdésében említett eset kivételével - az igénybe vett helyiség fekvése, nagysága, műszaki állapota és felszereltsége alapján kell megállapítani.

15. §

(1) Ha a kártalanításra jogosult használó cserehelyiséget kér, részére olyan cserehelyiséget kell adni (létesíteni), amely az elhelyező hatóság megítélése szerint az igénybe vett helyiségben végzett tevékenység hasonló körülmények között történő folytatására alkalmas.

(2) Ha a kártalanításra jogosult használó cserelakást kér,

a) az igénybe vett lakással azonos szobaszámú cserelakásra, ha azonban ez a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigénye mértékének a felső határát, csak e mértéknek megfelelő szobaszámú lakásra tarthat igényt;

b) a lakásigénye mértékének felső határa megállapításánál nem vehetők figyelembe azok a személyek, akik az elhelyezési eljárás megindulásáról szóló értesítés kézhezvételét követően költöztek be a lakásba; e rendelkezés alól az elhelyező hatóság - kivételes méltánylást érdemlő esetben - kivételt tehet;

c) a cserelakás megfelelőségének elbírálásánál figyelembe kell venni:

- az igénybe vett lakás és a cserelakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyiségeinek számát, településen belüli fekvését,

- a lakáshasználat az egész lakásra vagy egy részére terjed-e ki, továbbá

- a kártalanításra jogosult a lakás épületen belüli fekvésére tekintettel egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe;

d) a cserelakás szabadon álló (kertes) épületben levő lakás helyett zártsorú épületben is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételekkel rendelkezik;

e) a cserelakás akkor is megfelelő, ha a lakások közötti eltérést a cserelakás más előnye kiegyenlíti.

16. §

Ha a jogszerű használó a helyiséget a 11. § (1) bekezdésében említett okok miatt kénytelen kiüríteni, az áthelyezésével, illetőleg a költözésével kapcsolatos költségeit maga köteles viselni. Ha az így kiürített helyiséget öt éven belül más elhelyezés céljára használják fel, erről az előző használót értesíteni és őt kártalanítani kell. Ennek során az előző használó csak az áthelyezésével kapcsolatban felmerült költségeinek egészben vagy részben történő megtérítésére tarthat igényt. A kártalanítás mértékét az elhelyező hatóság az eset körülményeinek figyelembevételével állapítja meg.

17. §

A pénzbeli kártalanítás

a) állami vállalat és egyéb állami gazdálkodó szerv esetében a fejlesztési alapot,

b) központi költségvetési szerv esetében az állami költségvetést,

c) tanácsi költségvetési szerv esetében - ideértve azt az esetet is, amikor a kártalanítás az elhelyező hatóságot terheli - a tanács fejlesztési alapját,

d) szövetkezet esetében a fejlesztési, kisszövetkezetnél a rendelkezési alapot,

e) beruházás esetében pedig a beruházás költségének fedezésére szolgáló pénzügyi forrást terheli, illetőleg illeti meg.

Az igénybevételi díj

18. §

(1) A kártalanítási kötelezettség nélkül kiutalt helyiségért egyszeri igénybevételi díjat kell fizetni.

(2) Az igénybevételi díj fizetése a használati jogot megszerző érdekelteket a használatuk arányában terheli, ha az elhelyező hatóság

a) a helyiséget több igénylő részére közös használatra utalja ki,

b) a helyiség egy részét a magánszemély használó által kiválasztott másik magánszemély részére a 6. § (2) bekezdése alapján utalja ki, illetőleg

c) a magánszemélyek által közösen (bérlőtársi jogviszonyban) használt helyiségben megszűnt bérlőtársi használati jogot a 6. § (3) bekezdése vagy (4) bekezdésének a) pontja szerint rendezi.

(3) Nem kell igénybevételi díjat fizetni

a) a helyiség pályázati rendszeren kívül történő ideiglenes jellegű kiutalása esetén;

b) a helyiség állami költségvetési szerv, illetőleg társadalmi szervezet részére történő kiutalása esetén;

c) műemlékvédelem alatt álló épületnek a műemlékvédelem érdekeit, illetőleg más középület eredeti jellegének a visszaállítását szolgáló építési (felújítási, helyreállítási, átalakítási) munkák elvégzésének kötelezettségével történő kiutalása esetén;

d) olyan helyiség kiutalása esetén, amely műemlékvédelem érdekében vagy közérdekű célra való kötelezettségvállalás (alapítványrendelés) folytán került állami tulajdonba, és azt a műemléki jellegének megfelelő, illetőleg a kötelezettségvállalásban (alapítványrendelésben) meghatározott célra használják fel;

e) olyan más helyiség kiutalása esetén, amelyet a használó csak az általa elvégzett felújítás, illetőleg helyreállítás útján tud használatra alkalmassá tenni, és annak költsége meghaladja az egyébként fizetendő igénybevételi díjat;

f) akkor sem, ha a helyiség tulajdonjogát adásvétel vagy csere útján a használó állami szerv szerezte meg az állam javára.

(4) Az igénybevételi díj állami szervek és szövetkezetek esetében a pénzbeli kártalanítás forrásait terheli.

(5) Az igénybevételi díj a fővárosi (a fővárosi kerületi tanácsi hatáskörbe tartozó elhelyezési ügyekben a kerületi), a városi, illetőleg a községi tanács fejlesztési alapját illeti meg; azt elsősorban nem lakás céljára szolgáló helyiség létesítésére célszerű felhasználni.

A használati jogról való lemondásért járó pénzbeli térítés

19. §

(1) Ha a jogszerű használó a helyiség használati jogáról az elhelyező hatóság javára lemond, őt jogszabályban meghatározott mértékű pénzbeli térítés illeti meg.

(2) A pénzbeli térítés a fővárosi (a fővárosi kerületi tanácsi hatáskörbe tartozó elhelyezési ügyekben a kerületi), a városi, illetőleg a községi tanács fejlesztési alapját terheli.

Az elhelyezés ügyében hozott határozat

20. §

(1) Az elhelyező hatóság az elhelyezés ügyében a határozatát - az igénylések beérkezésének sorrendjére tekintet nélkül - az elhelyezési igények közérdekű fontosságának (a helyiségben folytatni kívánt tevékenység) figyelembevételével, pályázat esetében pedig a pályázat eredményének megfelelően hozza meg.

(2) Az elhelyezés ügyében hozott határozatban

a) a kártalanításról és a kártalanításként adott cserehelyiség kiutalásáról, illetőleg

b) az igénybevételi díj-fizetési kötelezettségről, továbbá

c) - ha a jogszabályi feltételei fennállnak - a kezelésbeadás felől

is rendelkezni kell.

(3) Ha a kártalanításra jogosult kártalanításként tanácsi bérlakást kap, ennek kiutalása felől is az elhelyezés ügyében hozott határozatban kell rendelkezni. Abban a kérdésben, hogy a felajánlott tanácsi bérlakás a kártalanításra jogosult részére felhasználható-e, a cserelakás fekvése szerint illetékes első fokú lakásügyi hatóság nyilatkozata az irányadó. Az elhelyező hatóság a kiutalás során egyebekben a tanácsi bérlakásokra vonatkozó rendelkezések szerint, a lakásügyi hatóság jogkörében jár el.

A helyiség elfoglalása és használata

21. §

(1) A jogszerű használó a helyiséget csak akkor foglalhatja el, ha arra - az elhelyező hatóság jogerős kiutaló, illetőleg engedélyező határozatának megfelelő tartalommal - bérleti jogviszonyt létesített a bérbeadóval, illetőleg több állami szerv vagy társadalmi szervezet által közösen használt ingatlan esetében a használat feltételeit megállapító megállapodást kötött a kezelővel. A bérleti jogviszonyra a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről és béréről szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A jogszerű használó a részére kiutalt helyiséget az elhelyező hatóság jogerős határozatában előírt határnapig köteles elfoglalni, vagy - akadályoztatása esetén - a vétlenségét hiteltérdemlően igazolni; ha e kötelezettségét nem teljesíti, a kiutaló határozatnak a kiutalásra, továbbá a még nem teljesített kártalanításra, illetőleg a még meg nem fizetett igénybevételi díjra vonatkozó része érvényét veszti, s az elhelyező hatóság a helyiséget más használó részére utalja ki. Ilyen esetben az érvényét vesztett kiutaló határozattal kijelölt használó - a helyiség újabb kiutalásakor - az általa már teljesített kártalanításnak, illetőleg már megfizetett igénybevételi díjnak megfelelő összeg megtérítését igényelheti az elhelyező hatóságtól.

22. §

(1) A jogszerű használó a helyiséget csak az elhelyező hatóság határozatában, illetőleg a 4. § (2)-(4) bekezdésében említett esetekben az ott megjelölt célra használhatja; más célra történő felhasználáshoz az elhelyező hatóság engedélyét kell kérnie. Ha a használó állami lakást kíván más célra felhasználni, a 12. § (1)-(3) bekezdésének a rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

(2) Irodahelyiség használata, Illetőleg más helyiség irodai célra történő felhasználásának engedélyezése során a 9. § (2) bekezdésének a rendelkezéseit is alkalmazni kell.

(3) Ha a jogszerű használó a helyiséget az elhelyező hatóság engedélye nélkül más célra használta fel, vagy a 3. § (4) bekezdésének a) pontjában említett módon hasznosította, azt tőle az elhelyező hatóság igénybe veheti.

A bejelentési kötelezettség

23. §

(1) A jogszerű használónak az elhelyező hatósághoz tizenöt napon belül be kell jelentenie

a) a saját szükségletének kielégítésére és a saját költségén építési engedéllyel létesített állami helyiség rendeltetésének megfelelő célra első alkalommal történő használatbavételét;

b) a használati jognak kisajátítás vagy tartós használatbaadás, a földhasználati jog átruházása, illetőleg az ingatlan vásárlása vagy cseréje útján való megszerzését;

c) a helyiségnek a 3. § (4) bekezdése a) pontja alapján kötött megállapodáson és az elhelyező hatóság jogerős engedélyező határozatán alapuló elfoglalását;

d) ha a helyiséget a kiutaló határozatban előírt határidőben nem foglalja el;

e) az építési munkák elvégzésének kötelezettségével kiutalt helyiség esetében a kötelezettség teljesítését vagy nem teljesítését;

f) az előírt helyiség- (lakás-) pótlási kötelezettség teljesítését vagy nem teljesítését;

g) a helyiség feleslegessé, válását és - ha a használati joga egyébként nem szűnt, vagy időközben nem szűnik meg - azt is, hogy a használati jogáról lemond-e az elhelyező hatóság javára, vagy pedig a helyiség hasznosításáról a 3. § (4) bekezdésének a) pontja alapján - a bejelentéstől számított hatvan napon belül - milyen módon kíván gondoskodni.

(2) Ha a jogszerű használó feladatát - jogutódlás, átszervezés vagy egyéb ok folytán - egészben vagy részben más használó veszi át és a helyiségben az átvett feladatot továbbra is folytatni kívánja, köteles ezt a körülményt az elhelyező hatósághoz a feladat folytatásának megkezdése előtt legalább tizenöt nappal bejelenteni és a folytatásra vonatkozó jogosultságának az elismerését kérni. E körülmény fennállása és határidőben történő bejelentése esetén az elhelyező hatóságnak a folytatásra vonatkozó jogosultságot - az átvett feladatot tovább folytató használó indokolt szükségletének a mértékéig - el kell ismernie. Ilyen esetben a használati jog az új használót változatlan feltételekkel illeti meg.

(3) Budapesten, továbbá - ha azt a városi tanács elrendelte - más városban az állami szerv és a nem állami szerv a megszűnését, illetőleg a húsz főt meghaladó irodai létszámcsökkentését és ennek ütemezését is köteles az elhelyező hatósághoz bejelenteni és egyidejűleg az irodai elhelyezésének az adatait közölni. A bejelentést a létszámcsökkentés elrendelésének tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül kell megtenni.

(4) Ha a jogszerű használó

a) az (1) bekezdés e), illetőleg f) pontjában említett kötelezettségét az előírt határidőben nem teljesítette, az elhelyező hatóság az eset körülményeinek figyelembevételével a határozatát visszavonhatja, indokolt esetben a teljesítési határidőt meghosszabbíthatja vagy a kötelezettség teljesítésének a végrehajtását rendelheti el;

b) a (2) bekezdésben előírt bejelentési kötelezettségét nem teljesítette és a helyiség hasznosításáról sem gondoskodott, az elhelyező hatóság azt igénybe veheti.

(5) Ha az ingatlan kezelője (a bérbeadó) tudomást szerez arról, hogy

a) a jogszerű használó a helyiséget a kiutaló határozatban előírt határidőben nem foglalta el,

b) a jogszerű használó a kiutaló határozatban előírt építési kötelezettségét határidőben nem teljesítette,

c) a helyiség a jogszerű használó részére feleslegessé vált,

d) a jogszerű használó a helyiséget az elhelyező hatóság engedélye nélkül más célra használta fel, illetőleg a 3. § (4) bekezdésének a) pontjában említett módon hasznosította,

e) a jogszerű használó állami szerv, illetőleg nem állami szerv megszűnt, vagy az irodai létszáma húsz főt meghaladóan csökkent,

köteles ezt a körülményt a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül az elhelyező hatósághoz bejelenteni.

Egyes személygépkocsi-tárolókra vonatkozó rendelkezések

24. §

(1) A vállalati bérlakással vagy szolgálati lakással rendelkező állami szerv által a vele munka- (szolgálati) viszonyban álló személyek részére létesített vagy más módon szerzett személygépkocsitároló helyiség használóját (bérlőjét) - az elhelyező hatóság kiutaló, illetőleg engedélyező határozata nélkül - a lakással rendelkező állami szerv jelöli ki. Ennek során a lakások elosztásáról és bérletéről szóló jogszabályoknak a bérlő kijelölésére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben e rendelet rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a kijelölt használónak (bérlőnek) Igénybevételi díjat kell fizetnie; ennek összegét és megfizetésének a feltételeit - jogszabály keretei között - a lakással rendelkező állami szerv határozza meg;

b) a kijelölt használó (bérlő) által fizetett igénybevételi díj a lakással rendelkező állami szervet illeti meg;

c) a kijelölt használó (bérlő) a használati (bérleti) jogáról a lakással rendelkező állami szerv javára mondhat le.

Az elhelyező hatósági nyilvántartás

25. §

Az elhelyező hatóságnak a helyiségekről nyilvántartást kell vezetnie.

III. A NEM ÁLLAMI TULAJDONBAN ÁLLÓ HELYISÉGEKRE ÉS TELKEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

A használati jog gyakorlása

26. §

(1) Nem állami szerv, illetőleg magánszemély tulajdonában álló helyiséget és telket (a továbbiakban együtt: helyiség) - a 27. §-ban és a 29. § (2) és (3) bekezdésében említett esetek kivételével - az elhelyező hatóság nem vehet igénybe és nem utalhat ki; a tulajdonos azt az elhelyező hatóság határozata nélkül maga használhatja, illetőleg a rendeltetésének megfelelő célra másnak egészben vagy részben bérbe- (albérletbe)- adhatja, használatra átengedheti vagy mással elcserélheti. A 4. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést ilyen esetben is alkalmazni kell.

(2) A nem állami tulajdonban álló helyiségre vonatkozó rendelkezéseket a vegyes (részben állami, részben nem állami) tulajdonban álló helyiségekre is alkalmazni kell.

(3) Nem állami tulajdonban álló helyiség bérbe-(albérletbe) adása esetén a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről és béréről szóló jogszabályokat is alkalmazni kell.

(4) A helyiségnormákra, továbbá az irodai elhelyezés adatainak a közlésére vonatkozó rendelkezéseket - a külföldi jogi személyek kivételével - a nem állami szervek tulajdonában álló irodahelyiségekre is alkalmazni kell.

27. §

(1) A nem állami tulajdonban álló - e rendelet hatálya alá tartozó helyiségnek minősülő - olyan pince esetében, amelyet a különösen nagy kárt okozó pincebeomlásokkal érintett területeken levő pincékről szóló jogszabály alapján közérdekből a helyi tanács végrehajtó bizottsága állíttatott helyre, a tulajdonos a 26. § (1) bekezdésében említett jogokat csak akkor gyakorolhatja, ha

a) a helyreállítás őt terhelő költségének (költséghányadának) megtérítését az előírt határidőben vállalta, vagy ennek hiányában

b) a költség (költséghányad) a pincének a (2) bekezdés szerinti hasznosításából származó bevételből (igénybevételi díjból és helyiségbérből) megtérült.

(2) Ha a tulajdonos az őt terhelő költség (költséghányad) megtérítését nem vállalta, annak megtérüléséig a pince hasznosításáról - az állami tulajdonban álló helyiségekre vonatkozó rendelkezések szerint - az elhelyező hatóság gondoskodik. Ilyen esetben a pincét csak az az állami szerv, nem állami szerv, illetőleg magánszemély használhatja, akinek azt az elhelyező hatóság ideiglenes jelleggel jogerősen kiutalta.

Nem állami szerv tulajdonában álló lakásnak más célra való felhasználása

28. §

Nem állami szerv tulajdonában álló lakás (lakásrész) nem lakás céljára lakáspótlás mellett használható fel. A 12. § (2) és (3) bekezdésének a rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell.

Az elhelyező hatósági intézkedések

29. §

(1) A nem állami szerv, továbbá a társasházközösség tulajdonában álló üzlet- és a hozzá tartozó más helyiség bérbeadásához, illetőleg használatra átengedéséhez az elhelyező hatóságnak az állami helyiségekre vonatkozó rendelkezések szerint adott engedélye szükséges. Ezt a rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha az üzlet- és a hozzá tartozó helyiséget a tulajdonos nem állami szerv, illetőleg társasházközösség más célra maga kívánja használni.

(2) Az elhelyező hatóság a nem állami szerv tulajdonában álló, a tulajdonos részére felesleges (indokolt szükségletét meghaladó) és általa nem hasznosított helyiséget - az állami tulajdonban álló helyiségekre vonatkozó rendelkezések szerint - más elhelyezési igény kielégítésére ideiglenes jelleggel igénybe veheti és kiutalhatja. A kiutalás legfeljebb arra az időtartamra szólhat, amíg a tulajdonos a helyiséget nélkülözni tudja.

(3) Az elhelyező hatóság a magánszemély tulajdonában álló telket vagy annak egy részét közérdekből ideiglenes jelleggel igénybe veheti és kiutalhatja olyan elhelyezési igény kielégítésére (pl. építési munka végzésével kapcsolatos felvonulás céljára), amely másutt nem oldható meg. A telek igénybevétele és kiutalása visszavonásig, esetenként azonban legfeljebb egy évi időtartamra szólhat.

(4) A (2), illetőleg a (3) bekezdésen alapuló ideiglenes jellegű kiutalás feltételeit úgy kell meghatározni, hogy azok a tulajdonos építési vagy az ingatlan elidegenítésére irányuló szándékának a megvalósítását ne akadályozzák. A használó a használati jog megszűnésekor - minden kártalanítási igény kizárásával - köteles a helyiséget kiüríteni és - a felek eltérő megállapodásának hiányában - az eredeti állapotot visszaállítani.

(5) A 21. §-ban foglalt rendelkezéseket az (1)-(3) bekezdésben említett esetekben is megfelelően alkalmazni kell.

30. §

(1) Ha az elhelyező hatóság magánszemély tulajdonában álló telket e rendelet hatálybalépése előtt vett igénybe és utalt ki, a 29. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni. Ha határozatlan időre szóló igénybevétel és kiutalás esetén a használó a telket nem tudja nélkülözni, vagy azt időközben beépítette, a tulajdonos kérésére köteles a tulajdonjogot - a kérelemtől számított egy éven belül - adásvétel, csere, illetőleg kisajátítás útján megszerezni.

(2) A használót a 29. § (4) bekezdése, illetőleg az (1) bekezdés alapján terhelő kötelezettség teljesítését az elhelyező hatóság rendeli el.

(3) Ha a használó a telket kiürítve elhagyja, az annak értékét növelő és a tulajdonos által is hasznosítható ráfordításai (pl. közművesítés, kerítés létesítés) arányos értékének a megtérítését követelheti a tulajdonostól.

31. §

A nem állami szervnek a tulajdonában álló, részére felesleges és általa nem hasznosított helyiséget ideiglenes jellegű hasznosítás céljából az elhelyező hatósághoz - a feleslegessé válástól számított tizenöt napon belül - be kell jelentenie.

IV. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

32. §

(1) Ez a rendelet 1984. október 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit az első fokú határozattal még el nem bírált folyamatban levő elhelyezési ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg

a) - a magániparosok és magánkereskedők részére műhely- és üzlethelyiségek, valamint magánszemélyek részére műterem és garázshelyiségek kiutalásáról szóló 26/1961. (VII. 18.) Korm. számú rendelet,

- a helyiséggazdálkodással kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról szóló 19/1967. (VII.9.) Korm. számú rendelet,

- a közületi szervek elhelyezéséről szóló 2/1969. (I. 23.) Korm. számú rendelet, továbbá az ezt módosító 10/1972. (III. 28.) Korm. számú rendelet,

- a nem lakás jellegű létesítmények lakásépítésekkel kapcsolatos szanálásáról szóló 1027/1968. (XII. 31.) Korm. számú határozat,

- a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 24. §-a (1) bekezdésének "- a (2) bekezdésben említett kivétellel -" szövegrésze és (2) bekezdése, valamint

- a gazdasági munkaközösségekről szóló 28/1981. (IX. 9.) MT számú rendelet 17. §-a hatályát veszti;

b) a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről szóló 1/1972. (I. 19.) Korm. számú rendelet

- 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha a bérbeadó az (1) bekezdésen alapuló felmondással egyidejűleg a bérlő részére ugyanabban a városban (községben) megfelelő - üres - cserehelyiséget ajánl fel, vagy a bérlő részére nem köteles cserehelyiséget felajánlani, a felmondás a következő hónap utolsó napjára, egyébként pedig a bérlő részére méltányosan meghatározott időre, legalább azonban egy évre - az 1984. október 1. napján fennálló bérleti jogviszony esetében legkorábban 1987. szeptember 30. napjára - szólhat. A felek ettől eltérő felmondási időben is megállapodhatnak.";

- 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az elhelyező hatóság rendelkezése alatt álló helyiség bérleti jogviszonyáról az elhelyező hatóság javára történő lemondásra, illetőleg annak más használó részére való átengedésére a helyiséggazdálkodásra vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók.";

- 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A pénzbeli térítés (ellenérték) mértékét a felek megállapodása határozza meg."

- 28. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"28. § (1) A bérlő a helyiség egészét vagy egy részét ideiglenes jelleggel nem lakás céljára albérletbe adhatja.

(2) Magánszemély az egész helyiséget vagy annak egy részét csak arra az időre adhatja albérletbe, amíg abból olyan okból van távol, ami miatt a helyiséget nem lehet elhagyottnak tekinteni."

c) ahol valamely jogszabály a közületi szervek, illetőleg a magánszemélyek elhelyezéséről szóló jogszabályokra utal, azok helyett a helyiséggazdálkodásról szóló jogszabályokat kell érteni.

(3) Ez a rendelet nem érinti

- a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény és a végrehajtására kiadott 6/1976. (III. 31.) MT számú rendelet alapján az ingatlanokra vonatkozó kötelezettségeket, továbbá

- a budapesti irodahelyiségekkel való gazdálkodás egyes kérdéseiről szóló - az 1039/1983. (IX. 22.) Mt. h. számú határozattal kiegészített -1039/1980. (IX. 23.) Mt. h. számú határozat hatályát.

(4) Felhatalmazást kap az építésügyi és városfejlesztési miniszter, hogy e rendelet végrehajtásáról gondoskodjék.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke