BH 2011.6.163 A légi személyszállítási vállalkozási szerződés olyan sajátos vállalkozási szerződés, amelynek körében a Ptk.-nak a vállalkozási szerződéstől való elállásra vonatkozó rendelkezései csak a külön jogszabályban foglaltakkal összhangban alkalmazhatók [Ptk. 209. §, 25/1999. (II. 12.) Korm. r. 1. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23232/2009/9., Szekszárdi Törvényszék P.20016/2009/27., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20086/2010/3., Pécsi Ítélőtábla Pf.20086/2010/4., Kúria Pfv.21079/2010/5. (EH 2011.2312, *BH 2011.6.163*), Kúria Pfv.20129/2011/5.

***********

Az alperes légitársaság általános személyszállítási és poggyászfuvarozási feltételeit tartalmazó üzletszabályzatát a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága 2008. július 21. napján jóváhagyta. Az üzletszabályzat 5.1.2. pontja szerint tekintettel arra, hogy az utas által megvásárolt repülőjegy viteldíját a repülőjegyen feltüntetett teljes útvonal határozza meg, a repülési szelvények csak kiállításuk sorrendjében, a repülőjegyen feltüntetett indulási helyről történő kiindulással használhatók fel. Az első repülési szelvény kivételével a repülési szelvények felhasználása mellőzhető, de a kihagyott szelvény utólag nem jogosít utazásra, és értéke nem téríthető vissza kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni. A repülőjegy érvényét veszíti, ha az első repülési szelvényt az utas - a MALÉV tudomása és hozzájárulása nélkül - nem használta fel és utazását valamely közbenső leszállási helyen kívánja megkezdeni.

A felperes pontosított keresetében arra hivatkozott, hogy az üzletszabályzat 5.1.2. pontja tisztességtelen a Ptk. 209. §-a, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b) és e) pontjai, valamint a 2. § h) és i) pontjai alapján. A felperes közérdekű keresetében hivatkozott arra, hogy az oda-vissza útra szóló jegyeket az alperes egy egységként kezeli, és emiatt a visszaútra szóló jegy felhasználhatósága az oda útra szóló jegy felhasználásától függ. Abban az esetben, ha az utas az odaszóló jegyet nem használta fel, a visszaszóló jegyet sem használhatja már fel. Emellett az üzletszabályzat nem rendezi azt a helyzetet, hogy mi az eljárás akkor, ha a visszaútra szóló jegyet az utas nem használta fel. A felperes hivatkozott ebben a körben arra, hogy a Légifuvarozók Nemzetközi Szövetségének (IATA) a szabályozása - mely szervezetnek az alperes is tagja - a kérdés eldöntése szempontjából nem releváns. A felperes a keresetében az üzletszabályzat más pontjainak érvénytelenségére vonatkozóan is kérte a bíróság döntését, az e pontokban született bírósági döntést azonban a felülvizsgálati kérelem már nem érinti.

A felperes kérte az alperesnek közlemény közzétételére vonatkozó kötelezését is.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes, mint az IATA tagja köteles az IATA határozatait betartani és a légi személyszállításról szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lsz. Kormányrendelet) 7. §-ának (2) bekezdése szerint nemzetközi légi személyszállítás esetén a menetjegy kiállítása a IATA által meghatározott szabályok szerint történik. Ezáltal az IATA határozata a magyar jog részévé vált. Minden tag légitársaság üzletszabályzata ilyen rendelkezést tartalmaz, hogy az egyes repülési szelvényeket a megadott sorrendben lehet csak felhasználni. Ennek az az oka, hogy a repülőjegy viteldíját a teljes útvonal határozza meg, és különbség van az egy útra, vagy az oda-vissza szóló repülőjegyek árában. Az üzletszabályzat rendelkezik arról, ha az utas nem használja fel a visszaútra szóló jegyet, e tekintetben azt írja elő, hogy az utas a felhasználást mellőzheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által alkalmazott üzletszabályzat 19.1.2. pontja az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az üzletszabályzat 5.1.2. pont rendelkezése vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a rendelkezés nem tartozik a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott körbe és nem tartozik az e) pont hatálya alá sem, mivel nem a szerződés megszűnésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, ugyanakkor az e) pont e tárgykörben rendelkezik. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes védekezését atekintetben, hogy az utas választása szerint egy vagy több útra szerződhet a személyszállítóval, a több útra szóló szerződés jellemzően azt jelenti, hogy olcsóbban jut hozzá a szolgáltatáshoz, mintha külön-külön rendelné meg azokat. Ugyanakkor az ilyen szerződéshez többletkötelezettségek tapadnak az utas részéről is a kedvezmény ellentételezéseképpen. Ez a szabályozás jelenik meg az 5.1.2. pontban. Ha az utas a többletkötelezettségét megszegi, ezáltal szerződésszegést követ el és ennek következményei vannak. Nem tisztességtelen tehát a rendelkezés a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján, mert a repülési szelvények kötelező sorrendben való felhasználása mint hátrány nem egyoldalú és nem indokolatlan. A szabályzat azt is tartalmazza, hogy mi történik akkor, ha a repülési szelvény egyikét az utas nem használja fel. A rendelkezés szerint az utas mellőzheti a felhasználást, de a szelvény értékét nem kérheti vissza kivéve, ha a felhasználás a MALÉV hibájából maradt el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ismertetett szabályok nem esnek a kormányrendelet 2. § h) és i) pontjában meghatározott körbe sem, és így nem minősülnek tisztességtelen feltételnek.

A felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, ily módon a 19.1.2. pontra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedett. Ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel támadott rendelkezéseket részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes fogyasztói szerződések részévé váló üzletszabályzatában az 5.1.2. pont számú kikötésnek "és értéke nem téríthető vissza, kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni" szövegrésze is érvénytelen az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal. Emellett kötelezte az alperest, hogy saját költségén harminc napon belül két országos napilap egymás követő két lapszámában, továbbá tizenöt napon belül a honlapjának kezdőlapján tegye közzé az ítélet rendelkező részében meghatározott közleményt. Egyebekben az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a fogyasztói szerződés részévé váló üzletszabályzatnak az elsőfokú ítéletben kitett kikötése érvénytelen. Rendelkezett továbbá a perben felmerülő költségek viseléséről.

A másodfokú bíróság az üzletszabályzat 5.1.2. pontjával kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint 2. §-ának h) és i) pontjai szerint nem minősül tisztességtelennek a pontban foglalt kikötés. Ugyanakkor a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontja alapján megállapíthatónak találta a kikötés tisztességtelenségét a kitétel azon részében, amely szerint a repülési szelvény "értéke nem téríthető vissza, kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni".