Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

Döntvényláncolatok

Egymásból is nyithatók egy adott ügy első-, másodfokú, felülvizsgálati stb. határozatai. Kisfilmünkben megmutatjuk ezt a funkciót.

...Tovább...

EH 2011.2312 A légi személyszállítási vállalkozási szerződés olyan sajátos vállalkozási szerződés, amelynek körében a Ptk.-nak a vállalkozási szerződéstől való elállásra vonatkozó rendelkezései csak a külön jogszabályban foglaltakkal összhangban alkalmazhatók [Ptk. 209. §, 25/1999. (II. 12.) Korm. r. 1. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23232/2009/9., Szekszárdi Törvényszék P.20016/2009/27., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20086/2010/3., Pécsi Ítélőtábla Pf.20086/2010/4., Kúria Pfv.21079/2010/5. (*EH 2011.2312*, BH 2011.6.163), Kúria Pfv.20129/2011/5.

***********

Az alperes légitársaság általános személyszállítási és poggyászfuvarozási feltételeit tartalmazó üzletszabályzatát a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága 2008. július 21. napján jóváhagyta. Az üzletszabályzat 5.1.2. pontja szerint tekintettel arra, hogy az utas által megvásárolt repülőjegy viteldíját a repülőjegyen feltüntetett teljes útvonal határozza meg, a repülési szelvények csak kiállításuk sorrendjében, a repülőjegyen feltüntetett indulási helyről történő kiindulással használhatók fel. Az első repülési szelvény kivételével a repülési szelvények felhasználása mellőzhető, de a kihagyott szelvény utólag nem jogosít utazásra, és értéke nem téríthető vissza kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni. A repülőjegy érvényét veszíti, ha az első repülési szelvényt az utas - a MALÉV tudomása és hozzájárulása nélkül - nem használta fel és utazását valamely közbenső leszállási helyen kívánja megkezdeni.

A felperes pontosított keresetében arra hivatkozott, hogy az üzletszabályzat 5.1.2. pontja tisztességtelen a Ptk. 209. §-a, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b) és e) pontjai, valamint a 2. § h) és i) pontjai alapján. A felperes közérdekű keresetében hivatkozott arra, hogy az oda-vissza útra szóló jegyeket az alperes egy egységként kezeli, és emiatt a visszaútra szóló jegy felhasználhatósága az oda útra szóló jegy felhasználásától függ. Abban az esetben, ha az utas az odaszóló jegyet nem használta fel, a visszaszóló jegyet sem használhatja már fel. Emellett az üzletszabályzat nem rendezi azt a helyzetet, hogy mi az eljárás akkor, ha a visszaútra szóló jegyet az utas nem használta fel. A felperes hivatkozott ebben a körben arra, hogy a Légifuvarozók Nemzetközi Szövetségének (IATA) a szabályozása - mely szervezetnek az alperes is tagja - a kérdés eldöntése szempontjából nem releváns. A felperes a keresetében az üzletszabályzat más pontjainak érvénytelenségére vonatkozóan is kérte a bíróság döntését, az e pontokban született bírósági döntést azonban a felülvizsgálati kérelem már nem érinti.

A felperes kérte az alperesnek közlemény közzétételére vonatkozó kötelezését is.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes, mint az IATA tagja köteles az IATA határozatait betartani és a légi személyszállításról szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lsz. Kormányrendelet) 7. §-ának (2) bekezdése szerint nemzetközi légi személyszállítás esetén a menetjegy kiállítása a IATA által meghatározott szabályok szerint történik. Ezáltal az IATA határozata a magyar jog részévé vált. Minden tag légitársaság üzletszabályzata ilyen rendelkezést tartalmaz, hogy az egyes repülési szelvényeket a megadott sorrendben lehet csak felhasználni. Ennek az az oka, hogy a repülőjegy viteldíját a teljes útvonal határozza meg, és különbség van az egy útra, vagy az oda-vissza szóló repülőjegyek árában. Az üzletszabályzat rendelkezik arról, ha az utas nem használja fel a visszaútra szóló jegyet, e tekintetben azt írja elő, hogy az utas a felhasználást mellőzheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által alkalmazott üzletszabályzat 19.1.2. pontja az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az üzletszabályzat 5.1.2. pont rendelkezése vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a rendelkezés nem tartozik a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott körbe és nem tartozik az e) pont hatálya alá sem, mivel nem a szerződés megszűnésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, ugyanakkor az e) pont e tárgykörben rendelkezik. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes védekezését atekintetben, hogy az utas választása szerint egy vagy több útra szerződhet a személyszállítóval, a több útra szóló szerződés jellemzően azt jelenti, hogy olcsóbban jut hozzá a szolgáltatáshoz, mintha külön-külön rendelné meg azokat. Ugyanakkor az ilyen szerződéshez többletkötelezettségek tapadnak az utas részéről is a kedvezmény ellentételezéseképpen. Ez a szabályozás jelenik meg az 5.1.2. pontban. Ha az utas a többletkötelezettségét megszegi, ezáltal szerződésszegést követ el és ennek következményei vannak. Nem tisztességtelen tehát a rendelkezés a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján, mert a repülési szelvények kötelező sorrendben való felhasználása mint hátrány nem egyoldalú és nem indokolatlan. A szabályzat azt is tartalmazza, hogy mi történik akkor, ha a repülési szelvény egyikét az utas nem használja fel. A rendelkezés szerint az utas mellőzheti a felhasználást, de a szelvény értékét nem kérheti vissza kivéve, ha a felhasználás a MALÉV hibájából maradt el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ismertetett szabályok nem esnek a kormányrendelet 2. § h) és i) pontjában meghatározott körbe sem, és így nem minősülnek tisztességtelen feltételnek.

A felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, ily módon a 19.1.2. pontra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedett. Ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel támadott rendelkezéseket részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes fogyasztói szerződések részévé váló üzletszabályzatában az 5.1.2. pont számú kikötésnek "és értéke nem téríthető vissza, kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni" szövegrésze is érvénytelen az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal. Emellett kötelezte az alperest, hogy saját költségén harminc napon belül két országos napilap egymás követő két lapszámában, továbbá tizenöt napon belül a honlapjának kezdőlapján tegye közzé az ítélet rendelkező részében meghatározott közleményt. Egyebekben az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a fogyasztói szerződés részévé váló üzletszabályzatnak az elsőfokú ítéletben kitett kikötése érvénytelen. Rendelkezett továbbá a perben felmerülő költségek viseléséről.

A másodfokú bíróság az üzletszabályzat 5.1.2. pontjával kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint 2. §-ának h) és i) pontjai szerint nem minősül tisztességtelennek a pontban foglalt kikötés. Ugyanakkor a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontja alapján megállapíthatónak találta a kikötés tisztességtelenségét a kitétel azon részében, amely szerint a repülési szelvény "értéke nem téríthető vissza, kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudta felhasználni".

A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az Lsz. Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése alapján is megállapíthatóan a légi személyszállítási szerződés vállalkozási típusú szerződés, amelyre a Ptk. rendelkezései is vonatkoznak. Így a Ptk. XXXV. fejezete és a Negyedik részének első Címe is. A Ptk. 395. § (1) bekezdése a megrendelőnek elállási jogot biztosít, amely a Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint a szerződést felbontja. A Ptk. 319. § (3) bekezdése értelmében a szerződés felbontása esetében a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Abban az esetben tehát, ha az utas a szerződés megkötését követően nem veszi igénybe az alperes szolgáltatását, és a szerződéstől eláll, az ismertetett jogszabályok alapján az általa nyújtott szolgáltatás, tehát a repülőjegy általa kifizetett ára visszajár. Az utas a szerződéstől való elállását azzal a ráutaló magatartással juttatja kifejezésre, hogy az első repülési szelvényt sem veszi már igénybe. Ezzel áll szemben a Ptk. 395. § (1) bekezdésén alapuló kártérítési kötelezettsége. Az alperes az üzletszabályzatában tehát az elállással kapcsolatos kárának megtérítését köthetné ki, ez nem ütközne a jóhiszeműség és a tisztesség követelményével. Ehelyett azonban - anélkül, hogy a saját szolgáltatását teljesítené - kizárja a fogyasztó által nyújtott szolgáltatás visszatérítését.

A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontjában írt kivétel azért nem jogosítja fel az alperest a repülőjegy ellenértéke visszatérítésének kizárására, mert az ilyen esetben az utas nem követ el szerződésszegést. Az utasnak ugyanis nem kötelezettsége az alperes szolgáltatásának igénybevétele. Mivel nem az utas szerződésszegése, hanem elállása következtében maradt ellenszolgáltatás nélkül az utas által teljesített szolgáltatás, ezért a visszatérítés kizárására vonatkozó rendelkezés a kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontja, valamint a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen kikötésnek minősül.

A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával sem, hogy a kikötés jelentőségének kisebb súlya miatt nem indokolt az alperesnek közlemény közzétételére történő kötelezése.

A Ptké. 5/B. § (1) bekezdésében szabályozott közlemény közzétételére való kötelezés a másodfokú bíróság szerint azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók részvétele nélkül zajló közérdekű perben született döntés tartalmáról és annak indokairól a fogyasztók legszélesebb köre tudomást szerezzen. Annak van tehát döntő jelentősége, hogy az általános szerződési feltételek alkalmazására a fogyasztók milyen széles rétegével szemben kerül, vagy kerülhet sor. Miután az alperes a fogyasztók széles körével köt rendszerint szerződéseket, így a másodfokú bíróság indokoltnak tartotta a közlemény közzétételére való kötelezését is.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és az üzletszabályzat 5.1.2. pontja vonatkozásában a kereseti kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, mert döntése túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén. A kereseti kérelem ugyanis a kikötést teljes egészében támadta, de azon tisztességtelennek vélt rendelkezése miatt, amely szerint a visszaútra szóló jegy felhasználása attól függ, hogy az utas az oda útra szóló jegyet felhasználta-e. Ezt a kitételt a másodfokú bíróság nem találta tisztességtelen feltételnek. A másodfokú bíróság ítélete kizárólag a fel nem használt repülési szelvény értékének visszatéríthetősége tekintetében állapította meg a kikötés érvénytelenségét. A másodfokú bíróság az üzletszabályzat e rendelkezésének részbeni érvénytelenségét emellett nem a kormányrendeletbe ütközés miatt, hanem jogszabályba ütközésre tekintettel állapította meg. A felperesi kereseti kérelemről tehát nem a felperes által hivatkozott jogcím alapján és nem is a felperes által elérni kívánt cél szem előtt tartásával döntött. A másodfokú bíróság olyan kérdéskörben határozott, amilyenben az elsőfokú bíróság nem is vizsgálódott és az alperesnek ebben a körben nem volt lehetősége jogi álláspontja, érdemi védekezése előterjesztésére.

Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítélete érdemben sem megalapozott. A légi személyszállítási szerződés a Ptk.-ban szabályozott vállalkozási szerződésnek egy speciális fajtája. A speciális rendelkezések a Ptk.-ban foglalt rendelkezések alkalmazását megelőzik. A Ptk. 395. § (1) bekezdése a megbízónak általános elállási jogot biztosít, ugyanakkor az Lsz. Kormányrendelet 22. § (3) bekezdése szerint az utas a légi személyszállítási szerződéstől azonnali hatállyal akkor állhat el, ha a légitársaság a szállítási szerződést az (1) bekezdésben meghatározottak szerint módosítani kívánja, vagyis ha a légitársaság a légi közlekedéssel összefüggő elháríthatatlan ok esetében a menetjegyen vagy a menetrendben feltüntetett útvonalat megváltoztatja, közbenső leszállóhelyet kihagy, illetve közbenső leszállóhelyet iktat be. A 26. § alapján a szállítás megkezdése előtt az utas a légi személyszállítási szerződéstől az üzletszabályzatban meghatározott határidőn belül is elállhat. Speciális elállási jogot biztosít a visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004. EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 8. cikke. Eszerint az utasnak joga van a jegy árának a vételi ár szerinti visszatérítésére, valamint meghatározott esetekben kártalanításra is.

A légi személyszállítási szerződés esetében tehát az utast általános elállási jog nem illeti meg, az utas ráutaló magatartással nem állhat el a légi személyszállítási szerződéstől. Ha a szerződést módosítani kívánja, arról az alperest a repülőjegyen feltüntetett időpontot megelőzően értesíteni köteles. Abban az esetben pedig, ha általános elállási jog az utast nem illeti meg, úgy nem minősül jogszabálysértőnek az üzletszabályzat 5.1.2. pontja sem, amely a légi személyszállítási szerződéstől a jogszabályok rendelkezései értelmében elállásra nem jogosult utas által elkövetett szerződésszegést szankcionálja. E szankció az, hogy a kihagyott repülési szelvény értéke nem téríthető vissza. Miután az utas szerződésszegésén alapul az 5.1.2. pont, így a rendelkezés nem sérti a kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontját sem.

Az üzletszabályzat 19.3. pontja tartalmazza az utas érdekkörében felmerülő okokból történő vételár visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseket. Az egyes repülőjegy típusokhoz és árakhoz tartozó tarifális szabályokban van feltüntetve a visszatérítési szabályzat, amelyről az utas tájékozódhat.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Utalt arra, hogy a 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a Ptk. rendelkezéseit az e rendeletben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni, vagyis a Ptk. rendelkezései is irányadók.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

A Legfelsőbb Bíróságnak elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelően helytálló-e az az állítás, hogy a Ptk.-nak a vállalkozási szerződéstől való elállásra vonatkozó általános szabályai a légi személyszállítás körében nem alkalmazhatók, mivel ott speciális jogszabályi rendelkezések érvényesülnek, amelyek alkalmazása megelőzi az általános szabályok alkalmazhatóságát. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperes által kifejtettekkel, miszerint a 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése alapján az abban foglalt szabályok speciális szabályként egyértelműen nem értékelhetőek. Ugyanakkor a Ptk. 506. § (3) bekezdése szerint személyek szállításának elvállalására - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. szabályozása tehát egyértelműen utal arra, hogy jogszabály a Ptk. rendelkezéseitől eltérést engedhet. Az említett Lsz. Kormányrendelet 26. §-a azt tartalmazza, hogy a szállítás megkezdése előtt az utas a légi személyszállítási szerződéstől az üzletszabályzatban meghatározott határidőn belül állhat el. Ebből a contrario következik, hogy légi személyszállítási szerződés esetében az utas ráutaló magatartással elállási jogot nem gyakorolhat. Nincs tehát arra lehetőség, hogy az utas az utazását a repülőjegyen feltüntetett időpontban és helyen ne kezdje meg és ennek ellenére az útiköltség, a repülőjegy árának visszatérítésére tartson igényt.

A Legfelsőbb Bíróságnak ezt követően azt kellett megvizsgálnia, hogy az üzletszabályzat 5.1.2. pontjában foglaltak a repülőjegy fel nem használt szelvénye értékének visszatérítésére vonatkozóan sértik-e a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendeletben foglalt szabályokat. Ebben a körben a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az utas szerződésszegést nem követ el, ezért a kormányrendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontja alapján visszakövetelheti a már teljesített és ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatását. Az e) pont ugyanis csak akkor nem teszi ezt lehetővé, ha a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspont a helytálló. Az üzletszabályzat 4.2. pontja az egy repülőjegyhez vagy a csatlakozó repülőjegyekhez kiállított útszakaszokat egy szerződés részeiként kezeli. Ebből következik, hogy a szerződéstől csak egységesen lehet elállni. Az utas a kifejtettek alapján a 25/1991. (II. 12.) Korm. rendelet 26. §-a alapján gyakorolhat elállási jogot. Az üzletszabályzat 5.1.2. pontja arra az esetre vonatkozik, amikor az utas a MALÉV tudomása és hozzájárulása nélkül nem használja fel a repülőjegyet. Az 5.1.2. pont szerint az első repülési szelvény kivételével a repülési szelvények felhasználása mellőzhető, azonban a kiadott szelvény utólag nem jogosít utazásra és értéke nem téríthető vissza abban az esetben, ha a szelvény felhasználása az utas érdekkörében felmerülő okból maradt el. Az üzletszabályzat e pontja tehát az első szelvény felhasználása körében kizárja az utas elállási jogának gyakorlását, a többi repülési szelvény felhasználhatósága körében pedig az utas a kiadott repülési szelvényre eső viteldíj visszatérítésére igényt nem támaszthat. Az üzletszabályzat csak arra ad lehetőséget, hogy az utas ne vegye igénybe a légitársaság teljesítését.

A Legfelsőbb Bíróság ebben a körben elfogadta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, amely szerint a több szakaszban történő utazás esetében a viteldíj meghatározása kedvezőbb és e kedvezmény fejében az utasnak is többletkötelezettségeket kell vállalnia. A másodfokú bíróság ítéletével szemben tehát a Legfelsőbb Bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szerződésszerűen felajánlott teljesítés igénybevételének elmulasztása e sajátos vállalkozási szerződésfajta esetében szerződésszegésnek minősül. A szerződésszegés következménye, szankciója az, hogy az utas a fel nem használt repülési szelvény értékét elveszíti. Az utas magatartása következtében a Ptk. 302. §-ának a) pontja alapján jogosulti késedelem áll be. A repülési időpont eltelte esetében a Ptk. 312. § (3) bekezdése alapján az utas érdekkörében felmerülő okból a szerződés lehetetlenülése következik be. Emiatt az üzletszabályzat 5.1.2. pontjának rendelkezése nem ütközik a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének e) pontjába, e pont ugyanis a visszakövetelési jog kizárására lehetőséget lát akkor, ha a szerződés megszűnése szerződésszegés következtében történt meg. Az üzletszabályzat 5.1.2. pontban foglalt rendelkezése tehát nem minősül tisztességtelen kikötésnek, vagyis olyannak, amely a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeit sértő módon határozná meg a fogyasztó hátrányára a szerződéses jogok és kötelezettségek egyensúlyát.

A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak alapján az üzletszabályzat 5.1.2. pontja semmisségének megállapítására nem látott jogi alapot. Ebben a körben a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak szerint járt el és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján ebben a részében is helybenhagyta.

A felülvizsgálati kérelem nem érintette az üzletszabályzat 19.1.2. pontjával kapcsolatos közlemény közzétételére vonatkozó kötelezést, ezért a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság által megállapított semmis kitételhez kapcsolódó közzététel elrendelését nem érintette.

(Legf. Bír. Pfv. VI. 21.079/2010.)