A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21079/2010/5. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (ÁLTALÁNOS szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 270. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 302. §, 312. §, 506. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 4. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §, 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 1. §, 26. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23232/2009/9., Szekszárdi Törvényszék P.20016/2009/27., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20086/2010/3., Pécsi Ítélőtábla Pf.20086/2010/4., *Kúria Pfv.21079/2010/5.* (EH 2011.2312, BH 2011.6.163), Kúria Pfv.20129/2011/5.

***********

Pfv.VI.21 079/2010/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Béhm Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Béhm Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. H. E. jogtanácsos által képviselt alperes ellen általános szerződési feltétel érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 62.P.23 232/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20 086/2010/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. évi december hó 14. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az alperes üzletszabályzata 5.1.2. pontja megjelölt szövegrészének érvénytelenségét megállapító rendelkezését és a közlemény ehhez kapcsolódó szövegrészét - a perköltségre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében is helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000,- (hetvenezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A felperes által le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

Az alperes általános személyszállítási és poggyászfuvarozási feltételeit tartalmazó üzletszabályzatát a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága 2008. július 21. napján jóváhagyta. Az üzletszabályzat 5.1.2. pontja szerint tekintettel arra, hogy az utas által megvásárolt repülőjegy viteldíját a repülőjegyen feltüntetett teljes útvonal határozza meg, a repülési szelvények csak kiállításuk sorrendjében, a repülőjegyen feltüntetett indulási helyről történő kiindulással használhatók fel. Az első repülési szelvény kivételével a repülési szelvények felhasználása mellőzhető, de a kihagyott szelvény utólag nem jogosít utazásra, és értéke nem téríthető vissza kivéve, ha azt az utas az alperes hibájából nem tudta felhasználni. A repülőjegy érvényét veszíti, ha az első repülési szelvényt az utas - az alperes tudomása és hozzájárulása nélkül - nem használta fel és utazását valamely közbenső leszállási helyen kívánja megkezdeni.

A felperes pontosított keresetében arra hivatkozott, hogy az üzletszabályzat 5.1.2. pontja tisztességtelen a Ptk. 209. §-a, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b/ és e/ pontjai, valamint a 2. § h/ és i/ pontjai alapján. A felperes közérdekű keresetében hivatkozott arra, hogy az oda-vissza útra szóló jegyeket az alperes egy egységként kezeli és emiatt a visszaútra szóló jegy felhasználhatósága az oda útra szóló jegy felhasználásától függ. Abban az esetben, ha az utas az odaszóló jegyet nem használta fel, a visszaszóló jegyet sem használhatja már fel. Emellett az üzletszabályzat nem rendezi azt a helyzetet, hogy mi az eljárás akkor, ha a visszaútra szóló jegyet az utas nem használta fel. A felperes hivatkozott ebben a körben arra, hogy a Légifuvarozók Nemzetközi Szövetségének (IATA) a szabályozása - mely szervezetnek az alperes is tagja - a kérdés eldöntése szempontjából nem releváns. A felperes a keresetében az üzletszabályzat más pontjainak érvénytelenségére vonatkozóan is kérte a bíróság döntését, az e pontokban született bírósági döntést azonban a felülvizsgálati kérelem már nem érinti.

A felperes kérte az alperesnek közlemény közzétételére vonatkozó kötelezését is.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes, mint az IATA tagja köteles az IATA határozatait betartani és a légi személyszállításról szóló 25/1999. (II.12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lsz. kormányrendelet) 7. §-ának (2) bekezdése szerint nemzetközi légi személyszállítás esetén a menetjegy kiállítása a IATA által meghatározott szabályok szerint történik. Ezáltal az IATA határozata a magyar jog részévé vált. Minden tag légitársaság üzletszabályzata ilyen rendelkezést tartalmaz, hogy az egyes repülési szelvényeket a megadott sorrendben lehet csak felhasználni. Ennek az az oka, hogy a repülőjegy viteldíját a teljes útvonal határozza meg és különbség van az egy útra, vagy az oda-vissza szóló repülőjegyek árában. Az üzletszabályzat rendelkezik arról, ha az utas nem használja fel a visszaútra szóló jegyet, e tekintetben azt írja elő, hogy az utas a felhasználást mellőzheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által alkalmazott üzletszabályzat 19.1.2. pontja az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az üzletszabályzat 5.1.2. pont rendelkezése vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a rendelkezés nem tartozik a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b/ pontjában meghatározott körbe és nem tartozik az e/ pont hatálya alá sem, mivel nem a szerződés megszűnésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, ugyanakkor az e/ pont e tárgykörben rendelkezik. Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes védekezését atekintetben, hogy az utas választása szerint egy vagy több útra szerződhet a személyszállítóval, a több útra szóló szerződés jellemzően azt jelenti, hogy olcsóbban jut hozzá a szolgáltatáshoz, mintha külön-külön rendelné meg azokat. Ugyanakkor az ilyen szerződéshez többletkötelezettségek tapadnak az utas részéről is a kedvezmény ellentételezéseképpen. Ez a szabályozás jelenik meg az 5.1.2. pontban. Ha az utas a többletkötelezettségét megszegi, ezáltal szerződésszegést követ el és ennek következményei vannak. Nem tisztességtelen tehát a rendelkezés a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján, mert a repülési szelvények kötelező sorrendben való felhasználása mint hátrány nem egyoldalú és nem indokolatlan. A szabályzat azt is tartalmazza, hogy mi történik akkor, ha a repülési szelvény egyikét az utas nem használja fel. A rendelkezés szerint az utas mellőzheti a felhasználást, de a szelvény értékét nem kérheti vissza kivéve, ha a felhasználás az alperes hibájából maradt el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ismertetett szabályok nem esnek a kormányrendelet 2. § h/ és i/ pontjában meghatározott körbe sem, és így nem minősülnek tisztességtelen feltételnek.