32009L0103[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve ( 2009. szeptember 16. ) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált változat)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/103/EK IRÁNYELVE

(2009. szeptember 16.)

a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről

(kodifikált változat)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "gépjármű" : a)

minden, szárazföldön, kizárólag mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, amelynek: i.

legnagyobb tervezési sebessége meghaladja a 25 km/h-t; vagy ii.

legnagyobb nettó tömege meghaladja a 25 kg-t, és legnagyobb tervezési sebessége a 14 km/h-t; b)

minden, az a) pontban említett gépjárművel együtt használandó pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva.

Az a) és b) pont sérelme nélkül a kizárólag mozgáskorlátozott személyek általi használatra szánt kerekesszékes járművek nem minősülnek az ezen irányelvben említett gépjárműveknek;

1a.

"gépjárműhasználat" : egy gépjármű bármely használata, amely a baleset időpontjában összeegyeztethető a gépjármű azon rendeltetésével, hogy szállítási eszközként szolgáljon, függetlenül a gépjármű jellemzőitől és attól, hogy a gépjárművet milyen terepen használják, valamint attól, hogy az álló helyzetben van-e vagy mozog;

2.

"károsult" : minden, gépjármű okozta kár vonatkozásában kártérítésre jogosult személy;

3.

"nemzeti iroda" : szakmai szervezet, amelyet az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlásnak megfelelően hoztak létre, és amely egy adott államnak azokat a biztosítóit fogja össze, amelyeknek engedélyük van a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység folytatására;

4.

"terület, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják" : a)

annak az államnak a területe, amelynek a rendszámtáblájával a gépjárművet ellátták, függetlenül attól, hogy a rendszámtábla állandó, vagy ideiglenes; vagy b)

azokban az esetekben, amikor a gépjárműtípusra nincs előírva nyilvántartásba vételi kötelezettség, és a gépjármű "biztosítási táblával" vagy olyan megkülönböztető jelzéssel van ellátva, amely rendszámtáblának felel meg, annak az államnak a területe, ahol a biztosítási táblát vagy a jelzést kiadták; vagy c)

azokban az esetekben, amikor bizonyos gépjárműtípusokra sem a rendszámtáblával, sem pedig a biztosítási táblával vagy a megkülönböztető jelzéssel való ellátottság nincs előírva, annak az államnak a területe, ahol a gépjármű üzemben tartójának állandó lakóhelye található; vagy d)

amennyiben a gépjármű nem rendelkezik rendszámtáblával, vagy olyan rendszámtáblával rendelkezik, amely nem vagy már nem rendelhető hozzá az adott gépjárműhöz, és a gépjármű baleset részesévé vált, a kártérítési igény a 2. cikk a) pontjának vagy a 10. cikknek megfelelő rendezése céljából, annak az államnak a területe, ahol a baleset bekövetkezett;

5.

"zöldkártya" : nemzetközi biztosítási igazolás, amelyet egy nemzeti iroda állít ki az 1949. január 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának Közúti Szállítási Albizottsága által elfogadott 5. ajánlással összhangban;

6.

"biztosító" : olyan vállalkozás, amely hivatalos engedélyét a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően kapta;

7.

"telephely" : a biztosító székhelye, képviselete vagy fióktelepe az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkének c) pontjában foglalt fogalommeghatározással összhangban;

8.

"székhely szerinti tagállam" : a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 13. cikke 8. pontjának a) alpontjában meghatározott, székhely szerinti tagállam.

2. cikk

Hatály

A 4., 6., 7. és 8. cikk rendelkezései alkalmazandóak azon gépjárművekre, amelyek szokásos üzemben tartási helye valamely tagállamban található:

a) azt követően, hogy a nemzeti irodák megállapodást kötöttek, amelynek értelmében mindegyik nemzeti iroda garantálja, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai szabályozásának megfelelően teljesíti azokat a kárigényeket, amelyek a területén azon gépjárművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, függetlenül attól, hogy a gépjárműveknek van-e biztosításuk;

b) attól a naptól kezdődően, amelyet a Bizottság határoz meg azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve a megállapodás létrejöttéről megbizonyosodott;

c) a fenti megállapodás hatályának időtartamára.

3. cikk

Gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség

Az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjármű használatát biztosítás fedezze.

Ez az irányelv nem alkalmazandó a gépjárműveknek egy adott tagállamban egy korlátozottan megközelíthető és körülhatárolt területen, gépjárműsport-rendezvények és -tevékenységek - többek között futamok, versenyek, edzés, tesztelés és bemutatók - során történő használatára, amennyiben a tagállam biztosítja, hogy a tevékenység szervezője vagy bármely más fél kötött egyéb biztosítási vagy biztosítéki szerződést, amely kiterjed a harmadik feleknek - köztük a nézőknek és más, közelben tartózkodó személyeknek - okozott károkra, de nem szükségszerűen fedezi a részt vevő gépjárművezetőket és a gépjárműveiket érő károkat.

A biztosítással fedezett károk mértékét és a biztosítás szabályait az első bekezdésben említett intézkedések alapján kell meghatározni.

Minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a biztosítási szerződés egyaránt fedezze:

a) a más tagállamok hatályos szabályozása szerint bármely kárt, amely e tagállamok területén keletkezik;

b) bármely kárt, amelyet a tagállamok állampolgárai szenvednek el két olyan terület közötti közlekedésük során, ahol a Szerződés hatályban van, amennyiben a területért, amelyen áthaladnak, egyik nemzeti iroda sem felelős; ilyen esetben a kárt azon tagállam kötelező biztosításra vonatkozó jogszabályainak megfelelően kell fedezni, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

Az első bekezdésben említett biztosítás kötelezően kiterjed mind az anyagi kárra, mind a személyi sérülésre.

4. cikk

A biztosítás ellenőrzése

(1) A tagállamok tartózkodnak az olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyek szokásos üzembentartási helye valamely másik tagállam területén található, vagy amelyek szokásos üzembentartási helye harmadik ország területén található, és amelyek másik tagállam területéről lépnek területükre.

Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, feltéve, hogy az mentes a hátrányos megkülönböztetéstől, szükséges és az elérendő céllal arányos, és

a) olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul; vagy

b) az adott nemzeti területen alkalmazott általános ellenőrzési rendszer részét képezi, amelynek keretében az ellenőrzést végző tagállam területén szokásos üzembentartási hellyel rendelkező gépjárműveket is ellenőrzik, és ahhoz nem szükséges a gépjármű megállítása.

(2) Az adatkezelőre alkalmazandó tagállami jog alapján a személyes adatok kezelhetők, amennyiben ez a gépjárműveknek a szokásos üzembentartási helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő, biztosítás nélküli használatával szembeni fellépés céljából szükséges. Az említett jognak összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 3 ), továbbá az érintett jogainak és szabadságainak, valamint jogos érdekeinek védelme érdekében megfelelő intézkedéseket kell meghatároznia.

Az említett tagállami intézkedéseknek mindenekelőtt meg kell határozniuk az adatkezelés pontos célját, hivatkozniuk kell a vonatkozó jogalapra, meg kell felelniük a vonatkozó biztonsági követelményeknek és tiszteletben kell tartaniuk a szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség elvét, továbbá arányos adatmegőrzési időszakot kell megállapítaniuk. A kizárólag a biztosítás ellenőrzése céljából e cikk alapján kezelt személyes adatok csak addig őrizhetők meg, amíg azokra szükség van az említett cél eléréséhez, és amint ez megvalósult, azokat teljes egészében törölni kell. Ha a biztosítás ellenőrzése során megállapítják, hogy egy gépjármű rendelkezik a 3. cikk szerinti kötelező biztosítással, úgy az adatkezelőnek azonnal törölnie kell ezeket az adatokat. Ha az ellenőrzés során nem sikerül megállapítani, hogy a gépjármű rendelkezik-e a 3. cikk szerinti kötelező biztosítással, az adatok csak korlátozott időtartamig őrizhetők meg, amely nem haladhatja meg a biztosítási fedezet meglétének ellenőrzéséhez szükséges napok számát.

5. cikk

A gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség alóli kivételek

(1) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén; ezek jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

Az eltérést alkalmazó tagállam meghoz minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen személyekhez tartozó gépjárművek által a saját területén, illetve egy másik tagállam területén okozott károk megtérítésre kerüljenek.

A tagállam ennek keretében kijelöli azt a hatóságot vagy szervezetet a kár bekövetkezésének helye szerinti országban, amely felelős azért, hogy az adott állam jogszabályainak megfelelően kártérítést nyújtson a sérült feleknek azokban az esetekben, amikor a 2. cikk a) pontja nem alkalmazható.

A tagállam közli a Bizottsággal a kötelező biztosítás alól mentességet élvező személyek, valamint a kártérítésért felelős hatóságok és szervezetek jegyzékét.

A Bizottság közzéteszi a jegyzéket.

(2) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárművek ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint azok a gépjárművek, amelyek esetében a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.

2010. június 11-től kezdődően a tagállamok jelentést készítenek a Bizottság részére e bekezdés végrehajtásáról és gyakorlati alkalmazásáról.

A Bizottság, e jelentések vizsgálatát követően - amennyiben helyénvaló - javaslatokat terjeszt elő ezen eltérés felváltására vagy hatályon kívül helyezésére.

(3) Azon gépjárművek tekintetében, amelyeket a forgalomból ideiglenesen vagy véglegesen kivontak és amelyek használatát megtiltották, a tagállamok eltérhetnek a 3. cikktől, feltéve, hogy a nemzeti joggal összhangban hivatalos közigazgatási eljárást vagy más ellenőrizhető intézkedést vezettek be.

Az ilyen eltérést alkalmazó tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.

(4) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikktől azon gépjárművek tekintetében, amelyeket kizárólag olyan területeken használnak, ahová a nemzeti jogukkal összhangban korlátozott a belépés.

Az ilyen eltérést alkalmazó tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.

(5) A tagállamok eltérhetnek a 3. cikktől azon gépjárművek tekintetében, amelyek közutakon való használata nemzeti jogukkal összhangban nem engedélyezett.

Az első albekezdésben említett gépjárművek tekintetében a 3. cikktől eltérő tagállamok biztosítják, hogy az említett gépjárműveket ugyanúgy kezeljék, mint azokat a gépjárműveket, amelyek esetében a 3. cikkben említett biztosítási kötelezettségnek nem tettek eleget.

A baleset bekövetkeztének helye szerinti tagállam garanciaalapja ebben az esetben megtérítési igénnyel élhet a gépjármű szokásos üzembentartási helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.

(6) Ha egy tagállam az (5) bekezdés alapján a közúti használatra nem engedélyezett gépjárművek tekintetében eltér a 3. cikktől, akkor a 10. cikktől is eltérhet az ilyen gépjárművek által okozott azon károk megtérítése tekintetében, amelyeket olyan, a nyilvánosság elől elzárt területen okoztak, ahová a belépés a nemzeti jogszabályaik alapján jogilag vagy fizikailag korlátozott.

(7) A (3)-(6) bekezdés tekintetében a tagállamok értesítik a Bizottságot az eltérés alkalmazásáról és az annak végrehajtására vonatkozó konkrét intézkedésekről. A Bizottság jegyzéket tesz közzé az említett eltérésekről.

6. cikk

Nemzeti irodák

Valamennyi tagállam biztosítja, hogy amennyiben a területén olyan gépjármű okoz balesetet, amelynek szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállamban található, a nemzeti iroda a 2. cikk a) pontjában említett kötelezettség sérelme nélkül tájékoztatást kapjon:

a) a gépjármű szokásos üzemben tartási helyéről, valamint annak forgalmi rendszámáról, amennyiben azzal rendelkezik;

b) amilyen mértékben lehetséges, a gépjármű biztosításának részleteiről, ahogyan azok általában a gépjármű üzemben tartójának birtokában lévő zöldkártyán fel vannak tüntetve, amilyen mértékben azokat az a tagállam előírja, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

A tagállamok egyaránt biztosítják, hogy a nemzeti iroda tájékoztassa az a) és b) pontban említett információkról annak az államnak a nemzeti irodáját, ahol az első bekezdésben említett gépjármű szokásos üzemben tartási helye található.

2. FEJEZET

A HARMADIK ORSZÁG TERÜLETÉN SZOKÁSOSAN ÜZEMBEN TARTOTT GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

7. cikk

A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó tagállami intézkedések

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha egy harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjármű belép a Szerződés hatálya alá tartozó területre, e területen csak abban az esetben vehessen részt a forgalomban, ha az egyes tagállamoknak a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó szabályozásában rögzített feltételeknek megfelelően biztosítással fedezett az a kár, amelyet a gépjármű esetlegesen okoz a Szerződés hatálya alá tartozó terület egészén.

8. cikk

A harmadik ország területén szokásosan üzemben tartott gépjárművekre vonatkozó dokumentumok

(1) Minden gépjárművet, amelynek szokásos üzemben tartási helye egy harmadik ország területén található, a Szerződés hatálya alá tartozó területre történő belépés előtt érvényes zöldkártyával vagy a határbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó igazolással kell ellátni, amely bizonyítja, hogy a gépjármű a 7. cikknek megfelelően biztosítva van.

Ugyanakkor a harmadik országban szokásosan üzemben tartott gépjárműveket úgy kell kezelni, mint a Közösség területén szokásosan üzemben tartott gépjárműveket, ha minden tagállam nemzeti irodája - valamennyien a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó tagállami szabályozásban rögzített egyes feltételeknek megfelelően - külön-külön garantálja az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetekből keletkező kárigények kiegyenlítését.

(2) Miután a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megbizonyosodott az (1) bekezdés második albekezdésében említett kötelezettség fennállásáról, meghatározza azt az időpontot, amelytől kezdődően, valamint azon gépjárműtípusokat, amelyek tekintetében a tagállamok már nem írhatják elő az (1) bekezdés első albekezdésében említett iratok bemutatását.

3. FEJEZET

A KÖTELEZŐ BIZTOSÍTÁSI FEDEZET LEGKISEBB ÖSSZEGE

9. cikk

Legkisebb összegek

(1) A tagállamok által előírható magasabb fedezeti összegek sérelme nélkül minden tagállam a 3. cikkben említett kötelező biztosítást ír elő legalább a következő összegeknek megfelelő mértékben:

a) személyi sérülés esetén: 6 450 000 EUR balesetenként, a károsultak számától függetlenül, vagy 1 300 000 EUR károsultanként;

b) anyagi kár esetén balesetenként 1 300 000 EUR, a károsultak számától függetlenül.

Azon tagállamok esetében, amelyek nem vezették be az eurót, a legkisebb összegeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2021. december 22-én közzétett árfolyamon át kell váltani a nemzeti pénznemre.

(2) 2021. december 22-től ötévente a Bizottság felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett összegeket az (EU) 2016/792 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) alapján meghatározott harmonizált fogyasztói árindexnek (HICP) megfelelően.

A Bizottság ezen összegek HICP-hez igazítására vonatkozóan a 28b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az egyes ötéves időszakok végétől számított hat hónapon belül.

Azon tagállamok esetében, amelyek nem vezették be az eurót, az összegeket az új legkisebb összegek számítása napján érvényes és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyamon kell átváltani a nemzeti pénznemre.

4. FEJEZET

AZ AZONOSÍTATLAN GÉPJÁRMŰ VAGY A 3. CIKKBEN MEGHATÁROZOTT BIZTOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGNEK ELEGET NEM TEVŐ GÉPJÁRMŰ ÁLTAL OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE ÉS KÁRTÉRÍTÉS FIZETÉSKÉPTELENSÉG ESETÉN

10. cikk

A kártérítéssel megbízott szervezet

(1) Valamennyi tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet, amelynek feladata, hogy legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig megtérítse azt a kárt, amely egy azonosítatlan gépjármű, vagy a 3. cikkben meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés következtében keletkezett.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, amelynek értelmében eldönthetik, hogy a szervezet által biztosított kártérítés kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű, illetve amelynek értelmében rendelkezhetnek a kárigényeknek a szervezet, a balesetért felelős személy vagy személyek, valamint egyéb olyan biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek közötti rendezéséről, amelyek ugyanazon baleset vonatkozásában kötelesek kártérítést nyújtani a károsult részére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szervezet a kár megtérítését attól a feltételtől tegye függővé, hogy a károsult bármely módon igazolja, hogy a felelős személy nem képes vagy nem hajlandó fizetni.

(2) A károsult bármely esetben közvetlenül a szervezethez fordulhat, amely - a szervezet kérésére a károsult által benyújtott információk alapján - köteles indokolással ellátott választ adni a károsult részére az esetleges kártérítés kifizetésére vonatkozóan.

A tagállamok azonban kizárhatják e szervezet közreműködését azon személyek vonatkozásában, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt okozta, amennyiben a szervezet bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű nem volt biztosítva.

(3) A tagállamok korlátozhatják vagy kizárhatják e szervezet közreműködését az azonosítatlan gépjármű által okozott anyagi kár esetében.

Amennyiben azonban a szervezet súlyos személyi sérülésért kártérítést fizetett egy olyan baleset bármely károsultjának, amelyben azonosítatlan gépjármű anyagi kárt okozott, a tagállamok nem zárhatják ki az anyagi kár megtérítését azon az alapon, hogy a gépjármű azonosítatlan. Mindazonáltal a tagállamok legfeljebb 500 EUR összegben önrészt határozhatnak meg, amely az ilyen anyagi kárt elszenvedő károsultat terheli.

Annak feltételeit, hogy a személyi sérülések mely esetekben tekintendők súlyosnak, azon tagállam jogszabályaival, illetve közigazgatási rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni, amelyben a baleset bekövetkezett. E tekintetben a tagállamok figyelembe vehetik többek között, hogy a sérülés igényelt-e kórházi ellátást.

(4) Minden tagállam a saját törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit alkalmazza az e szervezet által fizetendő kártérítésre, a károsult számára előnyösebb egyéb gyakorlat sérelme nélkül.

10a. cikk

A károsultak védelme a lakóhelyük szerinti tagállamban bekövetkezett balesetekből származó károk tekintetében a biztosító fizetésképtelensége esetén

(1) Minden tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet arra a feladatra, hogy kártérítést nyújtson a területén lakóhellyel rendelkező károsultaknak legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig a valamely biztosítónál biztosított gépjárművek által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés esetén, attól az időponttól kezdve, amikortól:

a) a biztosító csődeljárás alatt áll; vagy

b) a biztosító a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott felszámolási eljárás alatt áll.

(2) Minden tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet elegendő pénzeszközzel rendelkezzen a károsultak kárának megtérítésére a (10) bekezdésben foglalt szabályokkal összhangban, amikor az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott helyzetekben a kártérítési fizetések esedékesek. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a pénzügyi hozzájárulásra való kötelezést is, feltéve, hogy azt csak azon biztosítók számára írják elő, amelyeket a hozzájárulást előíró tagállam engedélyezett.

(3) A 2009/138/EK irányelv 280. cikke szerinti bármely kötelezettség sérelme nélkül minden tagállam biztosítja, hogy ha a területén székhellyel rendelkező valamely biztosító tekintetében egy illetékes bíróság vagy más illetékes hatóság az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett eljárás megindítására vonatkozó végzést vagy határozatot hoz, az említett végzést vagy határozatot nyilvánosságra hozzák. Az (1) bekezdésben említett, a biztosító székhelye szerinti tagállamban létrehozott szervezet biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett valamennyi szervezet minden tagállamban haladéktalanul tájékoztatást kapjon az említett végzésről vagy határozatról.

(4) A károsult a kárigényt benyújthatja közvetlenül az (1) bekezdésben említett szervezethez.

(5) A kárigény kézhezvételét követően az (1) bekezdésben említett szervezet tájékoztatja a biztosító székhelye szerinti tagállamban működő megfelelő szervezetet és a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítót vagy annak a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének e), illetve f) pontjában meghatározott vagyonfelügyelőjét, illetve felszámolóját arról, hogy hozzá kárigény érkezett a károsulttól.

(6) A csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosító, illetve annak vagyonfelügyelője vagy felszámolója tájékoztatja az (1) bekezdésben említett szervezetet, ha kártérítést nyújt vagy nem ismeri el felelősségét egy olyan kárigény esetében, amelyet az (1) bekezdésben említett szervezet is megkapott.

(7) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet - többek között a szervezet kérésére a károsult által szolgáltatott információk alapján - az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban indokolással ellátott kártérítési ajánlatot vagy indokolással ellátott választ adjon a károsultnak az e bekezdés második albekezdésében előírtak szerint, az attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult benyújtotta kárigényét a szervezethez.

Az első albekezdés alkalmazásakor a szervezet:

a) indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tesz, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében kártérítési kötelezettsége áll fenn, a kárigényt nem vitatják, és a kár egy részét vagy egészét összegszerűen meghatározták;

b) indokolással ellátott választ ad a kárigényben foglaltakra, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében nem áll fenn kártérítési kötelezettsége, vagy ha a felelősségét nem ismeri el vagy azt nem állapították meg egyértelműen, vagy a kárt nem határozták meg összegszerűen teljes egészében.

(8) Ha a (7) bekezdés második albekezdése a) pontjának megfelelően kártérítés jár, az (1) bekezdésben említett szervezet indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a (7) bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett, indokolással ellátott kártérítési ajánlatnak a károsult általi elfogadásától számított három hónapon belül kifizeti a kártérítést a károsult részére.

Ha a kárt csak részben határozták meg összegszerűen, a kártérítés kifizetésére vonatkozó, az első albekezdésben meghatározott követelmények alkalmazandók a kár összegszerűen meghatározott részére, mégpedig a kapcsolódó, indokolással ellátott kártérítési ajánlat elfogadásának időpontjától kezdve.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet rendelkezzen valamennyi ahhoz szükséges hatáskörrel és illetékességgel, hogy kellő időben együtt tudjon működni a más tagállamokban működő más ilyen szervezetekkel, a 25a. cikk alapján valamennyi tagállamban létrehozott vagy felhatalmazott szervezetekkel és más érdekelt felekkel, többek között a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítóval, annak vagyonfelügyelőjével vagy felszámolójával, valamint a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival az e cikkben említett eljárás valamennyi szakaszában. Az ilyen együttműködés magában foglalja információk kérését, fogadását és nyújtását, többek között - adott esetben - a konkrét kárigény részleteiről.

(10) Ha az (1) bekezdésben említett biztosító székhelye szerinti tagállam eltér a károsult lakóhelye szerinti tagállamtól, akkor a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, jogosult a kártérítésként kifizetett összeg teljes megtérítését követelni a biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezettől.

A biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett azon szervezet részére, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, a kifizetést észszerű időn belül, de legfeljebb az említett megtérítés iránti igény kézhezvételét követő hat hónapon belül teljesíti, kivéve, ha az említett szervezetek írásban másként állapodnak meg.

A károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítójával szembeni jogai arra a szervezetre szállnak át, amely az első albekezdés értelmében kártérítést nyújtott; ez alól kivételt képeznek a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni jogai, feltéve, hogy a szerződő vagy más biztosított személy felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban. A jogok egyes tagállamok által előírt ezen átszállását valamennyi más tagállam köteles elismerni.

(11) Az (1)-(10) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy:

a) az (1) bekezdésben említett szervezet által fizetett kártérítést kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű kártérítésnek tekintsék;

b) ugyanazon balesetre vonatkozóan rendelkezzenek a kárigények rendezéséről a következők között:

i. az (1) bekezdésben említett szervezet;

ii. a balesetért felelős személy, illetve személyek;

iii. a károsult kárának megtérítésére kötelezett egyéb biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek.

(12) A tagállamok nem engedhetik meg, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet a kár megtérítését bármilyen más, az ezen irányelvben előírtaktól eltérő feltételhez kösse. Így különösen a tagállamok nem engedhetik meg, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet a kár megtérítését ahhoz kösse, hogy a károsultnak bizonyítania kelljen, hogy a balesetért felelős jogi személy vagy természetes személy nem képes vagy nem hajlandó fizetni.

(13) Az (1) bekezdésben említett szervezetek vagy az e bekezdés második albekezdésében említett intézmények törekednek arra, hogy e cikk végrehajtása érdekében 2023. december 23-ig megállapodást kössenek, amelyben meghatározzák az e cikk szerinti feladatköreiket, kötelezettségeiket és megtérítési eljárásokat.

Ebből a célból az egyes tagállamok 2023. június 23-ig:

a) létrehozzák vagy felhatalmazzák az (1) bekezdésben említett szervezetet, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére; vagy

b) kijelölnek egy intézményt, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére, amely megállapodásnak az (1) bekezdésben említett szervezet a létrehozásakor vagy felhatalmazásakor a részes felévé válik.

Az első albekezdésben említett megállapodásról a Bizottságot haladéktalanul értesíteni kell.

Ha az első albekezdésben említett megállapodás megkötésére nem kerül sor 2023. december 23-ig, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 28b. cikkben említett eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett szervezetek eljárási feladatait és eljárási kötelezettségeit a megtérítés tekintetében.

11. cikk

Vitarendezés

Amennyiben vita támad a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezet és a felelősségbiztosító között arról, hogy melyiknek kell kártérítést nyújtania a károsult számára, a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy e felek valamelyikét kijelöljék elsődleges kötelezettnek arra, hogy a károsultnak késedelem nélkül kifizesse a kártérítést.

Amennyiben végül megállapításra kerül, hogy a kártérítés egészét vagy egy részét a másik félnek kellett volna megfizetnie, e másik fél ennek megfelelően megtéríti a kifizetést teljesítő fél által nyújtott összeget.

5. FEJEZET

A KÁROSULTAK EGYES CSOPORTJAI, KIZÁRÓ OKOK, EGYSZERI BIZTOSÍTÁSI DÍJ, GÉPJÁRMŰ SZÁLLÍTÁSA EGYIK TAGÁLLAMBÓL A MÁSIKBA

12. cikk

A károsultak egyes csoportjai

(1) A 13. cikk (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül a 3. cikkben említett biztosítás a gépjármű vezetője kivételével kiterjed valamennyi utasnak a gépjárműhasználatból eredő személyi sérülésével kapcsolatos felelősségre.

(2) Baleset esetén a biztosított személy, a gépjármű vezetője vagy bármely más, a magánjog értelmében felelős személy családtagjai, akik felelősségét a 3. cikkben említett biztosítás fedezi, e családi kapcsolat miatt a személyi sérülés tekintetében nem zárhatók ki a biztosítás köréből.

(3) A 3. cikkben említett biztosítás kiterjed az olyan gyalogosokat, kerékpárosokat és a közút többi, nem motorizált használóját ért személyi sérülésekre és anyagi kárra, akik egy gépjármű részvételével bekövetkezett baleset következményeként a nemzeti polgári jog értelmében kártérítésre jogosultak.

Ez a cikk nem érinti sem a polgári jogi felelősséget, sem pedig a kártérítés összegét.

13. cikk

Kizáró okok

(1) Valamennyi tagállam megtesz minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy érvénytelennek minősüljön a baleset miatt károsult harmadik felek kárigényei tekintetében a 3. cikknek megfelelően kiállított biztosítási kötvényben szereplő valamennyi olyan jogszabályi rendelkezés vagy szerződéses kikötés, amely kizárja a biztosítás köréből azokat az eseteket, amikor a gépjárművet olyan személy használja vagy vezeti, aki:

a) e tevékenységhez nem rendelkezik kifejezett vagy hallgatólagos engedéllyel;

b) nem rendelkezik az adott gépjármű vezetésére feljogosító jogosítvánnyal;

c) megszegte az adott gépjármű műszaki állapotára és biztonságosságára vonatkozó, jogszabályi műszaki előírásokat.

Mindazonáltal az első albekezdés a) pontjában említett rendelkezés vagy kikötés érvényesíthető olyan személyekkel szemben, akik saját akaratukból szálltak be a gépjárműbe, amely a kárt okozta, amennyiben a biztosító bizonyítani tudja, hogy tudomásuk volt arról, hogy a gépjármű lopott volt.

A tagállamoknak lehetőségük van rá - a saját területükön bekövetkezett balesetek tekintetében -, hogy ne alkalmazzák az első albekezdésben szereplő rendelkezést, ha és amennyiben az elszenvedett kárért a károsult valamely társadalombiztosítási szervtől kártérítést kaphat.

(2) Lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott szervezet térítse meg a kárt a biztosító helyett az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek mellett. Amennyiben a gépjármű szokásos üzemben tartási helye egy másik tagállam területén található, e szervezet e tagállamban nem nyújthat be kárigényt semmilyen szervezethez.

Azok a tagállamok, amelyek lopott vagy erőszakkal eltulajdonított gépjárművek esetében úgy rendelkeznek, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezet térítse meg a kárt, anyagi kár esetére a károsultat terhelő 250 EUR-t nem meghaladó önrészt írhatnak elő.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bármely jogszabályi rendelkezés vagy a biztosítási kötvényben található szerződéses kikötés, amely a biztosítás köréből azon az alapon zár ki egy utast, hogy tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a gépjármű vezetője a baleset idején alkohol vagy más kábító hatású anyag befolyása alatt állt, érvénytelennek minősüljön az ilyen utas kárigénye vonatkozásában.

14. cikk

Egyszeri biztosítási díj

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések:

a) fedezetet nyújtsanak egyszeri biztosítási díj alapján, a szerződés egész tartama alatt a Közösség teljes területére, beleértve bármely olyan időszakot, amikor a gépjármű a szerződés tartama alatt más tagállamok területén található; és

b) ugyanazon egyszeri biztosítási díj alapján minden egyes tagállamban biztosítsák a tagállamok jogszabályai által megkövetelt fedezetet, illetve annak a tagállamnak a jogszabálya által megkövetelt fedezetet, ahol a gépjármű szokásos üzemben tartási helye található, amennyiben ez a fedezet a magasabb.

15. cikk

Gépjármű szállítása egyik tagállamból a másikba

(1) A 2009/138/EK irányelv 13. cikke 13. pontjának b) pontjától eltérve, amikor egy gépjárművet egyik tagállamból egy másikba szállítanak, a kockázat helye szerinti tagállamnak a felelősségbiztosításért felelős személy választásától függően vagy a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállamot, vagy - a gépjármű szállításának a vevő általi elfogadásától kezdődően kezdődő harmincnapos időtartamig - a rendeltetési tagállamot kell tekinteni, még akkor is, ha a gépjárművet a rendeltetési tagállamban hivatalosan nem vették nyilvántartásba.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gépjármű nyilvántartásba vételi helye szerinti tagállam, és ha ettől eltérő, akkor a rendeltetési tagállam, továbbá minden más érintett tagállam - például a baleset helye szerinti vagy a károsult lakóhelye szerinti tagállam - 23. cikkben említett információs központjai együttműködjenek egymással annak biztosítása érdekében, hogy a 23. cikkel összhangban birtokukban lévő, a szállított gépjárműre vonatkozó szükséges információk rendelkezésre álljanak.

(2) Abban az esetben, ha a gépjármű az e cikk (1) bekezdésében említett időszak folyamán úgy volt részese egy balesetnek, hogy közben nem rendelkezett biztosítással, a rendeltetési tagállamnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezete felel a 9. cikkben meghatározott kártérítésért.

15a. cikk

A gépjármű által vontatott pótkocsi részvételével bekövetkezett balesetek károsultjainak védelme

(1) A pótkocsit vontató gépjármű alkotta járműszerelvény által okozott baleset esetén, ha a pótkocsi külön felelősségbiztosítással rendelkezik, a károsult kárigényét közvetlenül a pótkocsit biztosító biztosítóval szemben érvényesítheti, amennyiben:

a) a pótkocsi azonosítható, az azt vontató gépjármű azonban nem; valamint

b) az alkalmazandó nemzeti jog értelmében a pótkocsi biztosítója köteles kártérítést nyújtani.

A biztosító, amely kártérítést nyújtott a károsultnak, visszkeresettel élhet a vontatógépjármű biztosítójával vagy a 10. cikk (1) bekezdésében említett szervezettel szemben, ha és amennyiben azt az alkalmazandó nemzeti jog előírja. Ez a bekezdés nem érinti a károsult számára kedvezőbb szabályokról rendelkező, alkalmazandó nemzeti jogot.

(2) A pótkocsit vontató gépjármű alkotta járműszerelvény által okozott baleset esetén a pótkocsi biztosítója - kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog a teljes kártérítés megfizetését írja elő számára - a károsultat annak kérelmére indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a következőkről:

a) a vontatógépjármű biztosítójának megnevezése; vagy

b) ha a pótkocsi biztosítója nem tudja azonosítani a vontatógépjármű biztosítóját, a 10. cikkben előírt kártérítési mechanizmus.

6. FEJEZET

IGAZOLÁS, ÖNRÉSZ, KÖZVETLEN KERESETI JOG

16. cikk

Igazolás a harmadik személyek által támasztott kártérítési igényekről

A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítottak jogosultak legyenek bármikor igazolást kérni a biztosított gépjárművet vagy gépjárműveket érintő, harmadik személyek által a biztosítási szerződéses jogviszonynak legalább az utolsó öt évében támasztott kártérítési igényekre vagy azok hiányára vonatkozóan (a továbbiakban: a kártörténeti igazolás).

A biztosítónak vagy bármely más szervezetnek, amelyet egy tagállam esetlegesen kijelölt arra, hogy kötelező biztosítást kössön vagy ilyen igazolásokat állítson ki, a kérelmet követő tizenöt napon belül ki kell állítania a kártörténeti igazolást a biztosított részére. Az igazolást a kártörténeti igazolás mintája alapján kell kiállítani.

A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók a második bekezdésben említett más biztosítók vagy más szervezetek által kiállított kártörténeti igazolások figyelembevétele során ne különböztessék meg hátrányosan a biztosítottakat állampolgárságuk alapján, vagy kizárólag amiatt, hogy korábban másik tagállamban rendelkeztek lakóhellyel, illetve ilyen alapokon a biztosítási díjukra ne számítsanak fel felárat.

A tagállamok biztosítják, hogy ha egy biztosító a biztosítási díjak meghatározásakor figyelembe veszi a kártörténeti igazolásokat, akkor a más tagállamokban kiállított kártörténeti igazolásokat ugyanúgy kezelje, mint amelyeket ugyanazon tagállamban a második bekezdésben említett biztosítók vagy szervezetek állítottak ki, beleértve az esetleges díjkedvezmények alkalmazását is.

A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók közzétegyék a kártörténeti igazolások biztosítási díjak számítása során történő felhasználására vonatkozó politikájuk általános áttekintését.

A Bizottság 2023. július 23-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben egy mintadokumentum révén meghatározza a második bekezdésben említett kártörténeti igazolás formáját és tartalmát. E mintadokumentum az alábbiakra vonatkozóan tartalmaz információkat:

a) a kártörténeti igazolást kiállító biztosító vagy szervezet megnevezése;

b) a biztosított személyazonossága, beleértve kapcsolattartási adatait;

c) a biztosított jármű és annak jármű-azonosító száma;

d) a gépjármű biztosítási fedezetének kezdő- és zárónapja;

e) a kártörténeti igazolás által érintett időszak alatt a biztosított biztosítási szerződése alapján rendezett, harmadik személy által támasztott kártérítési igények száma, az egyes kártérítési igények időpontját is ideértve;

f) a tagállamokban alkalmazandó szabályok vagy gyakorlatok alapján releváns kiegészítő információk.

A Bizottság az említett végrehajtási jogi aktusok elfogadása előtt minden érdekelt féllel konzultál, és szorosan együttműködik a tagállamokkal.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 28a. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

16a. cikk

Gépjármű-felelősségbiztosítási ár-összehasonlító eszközök

(1) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén "független gépjármű-felelősségbiztosítási ár-összehasonlító eszközként" tanúsítják azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy a 3. cikkben említett kötelező biztosítást nyújtó szolgáltatók árait, díjait és fedezeteit díjmentesen összehasonlítsák.

(2) Az (1) bekezdés szerinti összehasonlító eszköz:

a) működése szempontjából független a 3. cikkben említett kötelező biztosítást nyújtó szolgáltatóktól, valamint biztosítja, hogy a különböző szolgáltatók azonos elbánásban részesüljenek a keresési találatokban;

b) egyértelműen feltünteti az összehasonlító eszköz tulajdonosainak és üzemeltetőinek megnevezését;

c) meghatározza az összehasonlítás alapjául szolgáló egyértelmű, objektív kritériumokat;

d) nyelvezete egyszerű és egyértelmű;

e) pontos és naprakész tájékoztatást nyújt, továbbá jelzi a legutóbbi frissítés időpontját;

f) igénybe vehető a 3. cikkben említett kötelező biztosítást nyújtó valamennyi szolgáltató által, rendelkezésre bocsátja a vonatkozó információkat, tartalmazza a gépjármű-felelősségbiztosítási piac jelentős részét lefedő ajánlatok széles körét, valamint, ha a közölt információk nem adnak teljes képet az említett piacról, ezt az eredmények megjelenítése előtt egyértelműen jelzi a felhasználók felé;

g) hatékony eljárást biztosít a helytelen információk bejelentéséhez;

h) tartalmaz egy nyilatkozatot arról, hogy az árak a rendelkezésre bocsátott tájékoztatáson alapulnak, és azok a biztosítást nyújtó szolgáltatókra nézve nem kötelező érvényűek.

17. cikk

Önrész

A 3. cikkben említett biztosítást illetően a biztosítók nem alkalmazhatnak önrészt a balesetben károsult féllel szemben.

18. cikk

Közvetlen kereseti jog

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikkben említett biztosítással fedezett gépjármű által okozott balesetből eredően károsult személyek közvetlenül jogosultak legyenek keresetet indítani azon biztosító ellen, amelynél a felelős személy felelősségbiztosítással rendelkezik.

7. FEJEZET

A 3. CIKKBEN EMLÍTETT BIZTOSÍTÁSSAL BIZTOSÍTOTT GÉPJÁRMŰ ÁLTAL OKOZOTT BALESETBŐL EREDŐ KÁROK MEGTÉRÍTÉSE

19. cikk

A balesettel kapcsolatos kárrendezési eljárás

A tagállamok megállapítják a 22. cikkben említett eljárást az olyan balesetből eredő károk megtérítésére vonatkozóan, amelyet a 3. cikkben említett biztosítással biztosított gépjármű okozott.

Az olyan károkra vonatkozóan, amelyek rendezését a 2. cikkben meghatározott módon a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere végezheti, a tagállamok a 22. cikkben említettel egyező eljárást állapítanak meg.

Ezen eljárás alkalmazása szempontjából a biztosítóra való bármely hivatkozást a nemzeti irodára történő hivatkozásként kell érteni.

20. cikk

A lakóhelyüktől eltérő tagállamban bekövetkezett baleset károsultjai kárának megtérítésére vonatkozó különleges rendelkezések

(1) A 20-26. cikk célja, hogy különleges intézkedéseket állapítson meg a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban bekövetkezett balesetből származó bármilyen kár tekintetében kártérítésre jogosult károsultakra vonatkozóan, ha a balesetet olyan gépjármű okozta, amely valamely tagállamban biztosított, és amelynek szokásos üzemben tartási helye is valamely tagállamban található.

A harmadik országok polgári jogi felelősségre és nemzetközi magánjogra vonatkozó jogszabályainak sérelme nélkül ezek a rendelkezések azokra a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező károsultakra is vonatkoznak, akik olyan balesetből származó bármilyen anyagi kár tekintetében kártérítésre jogosultak, amely olyan harmadik országban történt, amelynek a nemzeti biztosító irodája csatlakozott a zöldkártyarendszerhez, ha az ilyen baleseteket valamely tagállamban biztosított és ott szokásosan üzemben tartott gépjármű használata okozta.

(2) A 21. és 24. cikk csak azokra a balesetekre vonatkozik, ahol a balesetet okozó gépjármű:

a) biztosítója a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található; és

b) szokásos üzemben tartási helye a károsult lakóhelyétől eltérő tagállamban található.

21. cikk

Kárrendezési megbízott

(1) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatában szereplő kockázatokat (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) vállaló biztosítók kárrendezési megbízottat jelöljenek ki minden olyan tagállamban, amely különbözik attól, ahol hivatalos működési engedélyüket megkapták.

A kárrendezési megbízott felelős a 20. cikk (1) bekezdésében említett balesetekből származó kárigények kezeléséért és rendezéséért.

A kárrendezési megbízott a kinevezése helye szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett személy.

(2) A kárrendezési megbízott megválasztása a biztosító mérlegelési körébe tartozik.

A tagállamok a választás szabadságát nem korlátozhatják.

(3) A kárrendezési megbízott egy vagy több biztosítónak is dolgozhat.

(4) A kárrendezési megbízott a kárigényre vonatkozó minden olyan információt összegyűjt, amely a károk rendezésével kapcsolatban szükséges, és minden szükséges intézkedést megtesz a károk rendezésének megtárgyalására.

A kárrendezési megbízott kinevezésére vonatkozó követelmény nem korlátozza a károsult vagy a biztosító jogát, hogy bírósági eljárást indítson közvetlenül a balesetet okozó személy vagy annak biztosítója ellen.

(5) A kárrendezési megbízottaknak elegendő jogkörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben képviseljék a biztosítót a károsultakkal szemben, és hogy kárigényeiket teljes mértékben rendezzék.

A kárrendezési megbízottaknak képesnek kell lenniük arra, hogy az ügyeket a károsult lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) vizsgálják.

(6) A kárrendezési megbízott kijelölése önmagában nem jelenti a 92/49/EGK irányelv 1. cikkének b) pontjában meghatározott új fióktelep megnyitását, és a kárrendezési megbízott nem tekinthető a 88/357/EGK irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti telephelynek, vagy a 44/2001/EK rendelet szerinti telephelynek.

22. cikk

Kárrendezési eljárás

A tagállamok megfelelő, hatékony és szisztematikus pénzbeli vagy azzal egyenértékű adminisztratív büntetések által biztosított kötelezettséget írnak elő annak biztosítása érdekében, hogy attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult kártérítési igényét bejelentette, vagy közvetlenül a balesetet okozó személy biztosítója vagy e biztosító kárrendezési megbízottja részére,

a) a balesetet okozó személy biztosítója vagy annak kárrendezési megbízottja köteles legyen indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tenni olyan esetekben, amikor a felelősség nem vitatható és a károk mértékét megállapították; vagy

b) a biztosító, amelyhez a kártérítési igényt benyújtották, vagy annak kárrendezési megbízottja köteles legyen indokolással ellátott választ adni a kárigényben hivatkozott körülményekre olyan esetekben, amikor a felelősség fennállását elutasítják, vagy nem állapították meg pontosan, vagy ha a károkat nem állapították meg teljes mértékben.

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják, hogy amennyiben az ajánlatot a három hónapos határidőn belül nem tették meg, a biztosító által felajánlott vagy a bíróság által megítélt kártérítési összeg után kamatot kelljen fizetni a károsult részére.

23. cikk

Információs központok

(1) Annak érdekében, hogy a károsult kérhesse kárainak megtérítését, minden tagállam információs központot állít fel vagy engedélyez, amely feladatkörében:

a) nyilvántartást vezet a következő adatokkal:

i. a kérdéses állam területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendszáma;

ii. a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárművek biztosítási kötvényeinek száma, és ahol a kötvény érvényességi ideje lejárt, a biztosítás lejárati ideje;

iii. a 73/239/EGK irányelv melléklete A. pontjának 10. ágazatába sorolt kockázatok (kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását) tekintetében biztosított gépjárműveket biztosító biztosítók és az általuk az ezen irányelv 21. cikkének megfelelően kijelölt kárrendezési megbízottak, akiknek a nevét közlik az információs központtal e cikk (2) bekezdésének megfelelően;

iv. azon gépjárművek listája, amelyekre az 5. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a felelősségbiztosítási kötelezettség tekintetében eltérés alkalmazható;

v. a iv. alpontban említett gépjárművekre vonatkozóan:

- annak a hatóságnak vagy szervezetnek a neve, amely az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően felelős a károsultak kártérítéséért olyan esetekben, amikor a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárás nem alkalmazható, ha a gépjárműre eltérés alkalmazható az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint,

- a biztosító szerv neve, amely a gépjárművet abban a tagállamban biztosítja, ahol annak szokásos üzemben tartási helye található, ha a gépjárműre eltérés alkalmazható az 5. cikk (2) bekezdése szerint, illetve

b) összehangolja az adatok összegyűjtését és terjesztését; és

c) segíti az a) pont i-v. alpontjában említett adatok megismerésére jogosult személyeket.

Az a) pont i., ii. és iii. alpontjának adatait a gépjármű forgalmi engedélyének lejárta vagy a biztosítási szerződés lejárta után hét évig meg kell őrizni.

(1a) A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók vagy egyéb intézmények kötelesek legyenek az (1) bekezdés a) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett információkat az információs központok rendelkezésére bocsátani, és tájékoztatni őket arról, ha egy biztosítási kötvény érvénytelenné válik, vagy ha az a rendszámmal rendelkező gépjárműre valamely más okból adódóan a továbbiakban már nem terjed ki.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja iii. alpontjában említett biztosítóintézetek értesítik valamennyi tagállam információs központját a 21. cikknek megfelelően a minden egyes tagállamban kinevezett kárrendezési megbízott nevéről és címéről.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a károsult a balesetet követő hét évig haladéktalanul hozzájuthasson a következő adatokhoz a lakóhelye szerinti tagállam, a gépjármű szokásos üzemben tartási helye szerinti tagállam, vagy a baleset helye szerinti tagállam információs központjában:

a) a biztosítóintézet neve és címe;

b) a biztosítási kötvény száma; és

c) a biztosítóintézet kárrendezési megbízottjának neve és címe a károsult lakóhelye szerinti tagállamban.

Az információs központok egymással együttműködnek.

(4) Az információs központ közli a károsulttal a gépjármű tulajdonosának, vagy szokásos vezetőjének vagy bejegyzett üzemben tartójának nevét és címét, ha a károsultnak jogos érdeke fűződik ezen adatok megismeréséhez. E rendelkezés alkalmazásakor az információs központ főként a következőkhöz fordul:

a) a biztosítóintézethez; vagy

b) a gépjármű-nyilvántartási szervezethez.

Ha a gépjárműre az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, akkor az információs központ közli a károsulttal annak a hatóságnak vagy szervezetnek a nevét, amely az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően felelős a károsultak kártérítéséért olyan esetekben, amikor a 2. cikk a) pontjában meghatározott eljárás nem alkalmazható.

Ha a gépjárműre az 5. cikk (2) bekezdésében rögzített eltérés alkalmazható, az információs központ közli a károsulttal a gépjárművet abban az országban biztosító szerv nevét, ahol azt szokásosan üzemben tartják.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az információs központok az (1) és (4) bekezdésben megállapított kötelezettségeik sérelme nélkül az említett bekezdésekben meghatározott tájékoztatással szolgáljanak minden olyan személynek, aki bármely, a 3. cikkben említett biztosítással rendelkező gépjármű által okozott közúti baleset részese.

(6) A személyes adatok (1)-(5) bekezdésből eredő kezelésének összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 rendelettel.

24. cikk

Kártérítési szervezetek

(1) Valamennyi tagállam létrehoz vagy kijelöl egy kártérítési szervezetet, amely felelős a károsultak kártérítéséért a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben.

A károsultak akkor nyújthatják be kárigényüket a lakóhelyük szerinti tagállam kártérítési szervezetének:

a) ha az attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult benyújtotta kárigényét a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézete vagy kárrendezési megbízottja részére, a biztosítóintézet vagy kárrendezési megbízottja nem adott indokolással ellátott választ a kárigényben hivatkozott körülményekre; vagy

b) ha a biztosítóintézet elmulasztotta a kárrendezési megbízott kijelölését a 20. cikk (1) bekezdésének megfelelően a károsult lakóhelye szerinti tagállamban; ebben az esetben a károsultak nem nyújthatják be kárigényüket a kártérítési szervezetnek, ha azt már közvetlenül a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetének benyújtották, és az igény benyújtásától számított három hónapon belül indokolással ellátott választ kaptak.

A károsultak azonban nem nyújthatnak be kárigényt a kártérítési szervezetnek, ha pert indítottak közvetlenül a biztosítóintézet ellen.

A kártérítési szervezet attól az időponttól számított két hónapon belül intézkedik, amikor a károsult benyújtotta hozzá kárigényét, de intézkedését beszünteti, ha a biztosítóintézet vagy annak kárrendezési megbízottja időközben indokolással ellátott választ ad a kárigényre.

A kártérítési szervezet haladéktalanul tájékoztatja:

a) a balesetet okozó gépjármű biztosítóintézetét vagy a kárrendezési megbízottat;

b) annak a tagállamnak a kártérítési szervezetét, ahol a kötvényt kiállító biztosítóintézet telephelye található;

c) a balesetet okozó személyt, ha ismert,

arról, hogy a károsult kárigényt nyújtott be, és a szervezet az igény benyújtásától számított két hónapon belül arra válaszolni fog.

Ez az intézkedés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a szervezet által nyújtott kártérítést kiegészítő jellegűnek tekintsék vagy sem, és hogy rendelkezzenek a kárigények kielégítéséről a szervezet és a balesetet okozó személy (személyek), valamint más biztosítóintézetek vagy szociális biztonsági szervek között, amelyek ugyanazon baleset folytán kötelezhetők a károsult kárainak megtérítésére. A tagállamok azonban nem engedhetik meg, hogy a szervezet a kár megtérítését bármilyen más, az ezen irányelvben előírtaktól eltérő feltételhez kösse, így különösen ahhoz, hogy a károsultnak bármilyen módon bizonyítania kelljen, hogy a felelős személy képtelen vagy nem hajlandó fizetni.

(2) A kártérítési szervezet, amely kártérítésben részesítette a károsultat az annak lakóhelye szerinti tagállamban, jogosult a kártérítésként kifizetett összeg megtérítését kérni azon tagállam kártérítési szervezetétől, ahol a kötvényt kiállító biztosítóintézet telephelye található.

Az utóbbi szervezetre átszállnak a károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítóintézetével szemben megillető jogai, amennyiben a károsult lakóhelye szerinti tagállam kártérítési szervezete kártérítést nyújtott az elszenvedett kár után.

Valamennyi tagállam köteles elismerni a bármely más tagállam által előírt hasonló engedményezést.

(3) Ez a cikk hatályba lép:

a) miután a tagállamok által létrehozott és jóváhagyott kártérítési szervezetek egymással megállapodást kötöttek feladataik és kötelezettségeik, illetve a megtérítésre vonatkozó eljárások kérdésében;

b) a Bizottság által meghatározott időpontban, miután a tagállamokkal szorosan együttműködve megállapította, hogy az említett megállapodás létrejött.

25. cikk

Kárrendezés

(1) Ha a gépjárművet lehetetlen azonosítani, vagy ha a balesettől számított két hónapon belül lehetetlen azonosítani a biztosítóintézetet, a károsult kárigényt terjeszthet elő a lakóhelye szerinti tagállam kártérítési szervezeténél. A kártérítést a 9. és 10. cikkben foglalt intézkedéseknek megfelelően nyújtják. Ebben az esetben a kártérítési szervezet a 24. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek alapján igényt terjeszthet elő:

a) ha a biztosítóintézetet nem lehet azonosítani: a garanciaalappal szemben azon tagállamban, ahol a gépjárművet szokásosan üzemben tartják;

b) azonosítatlan gépjármű esetén: a baleset helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben;

c) harmadik országbeli gépjárművek esetén: a baleset helye szerinti tagállam garanciaalapjával szemben.

(2) E cikk a harmadik országokból származó, a 7. és 8. cikk szerinti gépjárművek által okozott balesetekre alkalmazandó.

25a. cikk

A károsultak védelme a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bekövetkezett balesetekből származó károk tekintetében a biztosító fizetésképtelensége esetén

(1) Minden tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervezetet arra a feladatra, hogy - a 20. cikk (1) bekezdésében említett esetekben - kártérítést nyújtson a területén lakóhellyel rendelkező károsultaknak legalább a biztosítási kötelezettség mértékéig a valamely biztosítónál biztosított gépjárművek által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés esetén attól az időponttól kezdve, amikortól:

a) a biztosító csődeljárás alatt áll; vagy

b) a biztosító a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott felszámolási eljárás alatt áll.

(2) Minden tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet elegendő pénzeszközzel rendelkezzen a károsultak kárának megtérítésére a (10) bekezdésben foglalt szabályokkal összhangban, amikor az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott helyzetekben a kártérítési fizetések esedékesek. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a pénzügyi hozzájárulásra való kötelezést is, feltéve, hogy azt csak azon biztosítók számára írják elő, amelyeket a hozzájárulást előíró tagállam engedélyezett.

(3) A 2009/138/EK irányelv 280. cikke szerinti bármely kötelezettség sérelme nélkül minden tagállam biztosítja, hogy ha a területén székhellyel rendelkező valamely biztosító tekintetében egy illetékes bíróság vagy más illetékes hatóság az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett eljárás megindítására vonatkozó végzést vagy határozatot hoz, az említett végzést vagy határozatot nyilvánosságra hozzák. Az (1) bekezdésben említett, a biztosító székhelye szerinti tagállamban létrehozott szervezet biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett valamennyi szervezet és a 24. cikkben említett kártérítési szervezetek minden tagállamban haladéktalanul tájékoztatást kapjanak az említett végzésről vagy határozatról.

(4) A károsult a kárigényt benyújthatja közvetlenül az (1) bekezdésben említett szervezethez.

(5) A kárigény kézhezvételét követően az (1) bekezdésben említett szervezet tájékoztatja a biztosító székhelye szerinti tagállamban működő megfelelő szervezetet, a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, 24. cikk szerinti kártérítési szervezetet, valamint a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítót vagy annak a 2009/138/EK irányelv 268. cikke (1) bekezdésének e), illetve f) pontjában meghatározott vagyonfelügyelőjét, illetve felszámolóját arról, hogy hozzá kárigény érkezett a károsulttól.

(6) A csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosító, illetve annak vagyonfelügyelője vagy felszámolója tájékoztatja az (1) bekezdésben említett szervezetet, ha kártérítést nyújt vagy nem ismeri el felelősségét egy olyan kárigény esetében, amelyet az (1) bekezdésben említett szervezet is megkapott.

(7) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet - többek között a szervezet kérésére a károsult által szolgáltatott információk alapján - az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban indokolással ellátott kártérítési ajánlatot vagy indokolással ellátott választ adjon a károsultnak az e bekezdés második albekezdésében előírtak szerint, az attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a károsult benyújtotta kárigényét a szervezethez.

Az első albekezdés alkalmazásakor a szervezet:

a) indokolással ellátott kártérítési ajánlatot tesz, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében kártérítési kötelezettsége áll fenn, a kárigényt nem vitatják, és a kár egy részét vagy egészét összegszerűen meghatározták;

b) indokolással ellátott választ ad a kárigényben foglaltakra, ha megállapította, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében nem áll fenn kártérítési kötelezettsége, vagy ha a felelősségét nem ismeri el vagy azt nem állapították meg egyértelműen, vagy a kárt nem határozták meg összegszerűen teljes egészében.

(8) Ha a (7) bekezdés második albekezdése a) pontjának megfelelően kártérítés jár, az (1) bekezdésben említett szervezet indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a (7) bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett, indokolással ellátott kártérítési ajánlatnak a károsult általi elfogadásától számított három hónapon belül kifizeti a kártérítést a károsult részére.

Ha a kárt csak részben határozták meg összegszerűen, a kártérítés kifizetésére vonatkozó, az első albekezdésben meghatározott követelmények alkalmazandók a kár összegszerűen meghatározott részére, mégpedig a kapcsolódó, indokolással ellátott kártérítési ajánlat elfogadásának időpontjától kezdve.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet rendelkezzen valamennyi ahhoz szükséges hatáskörrel és illetékességgel, hogy kellő időben együtt tudjon működni a más tagállamokban működő más ilyen szervezetekkel, a 10a. és 24. cikk alapján valamennyi tagállamban létrehozott vagy felhatalmazott szervezetekkel és más érdekelt felekkel, többek között a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló biztosítóval, annak kárrendezési megbízottjával vagy vagyonfelügyelőjével vagy felszámolójával, valamint a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival az e cikkben említett eljárás valamennyi szakaszában. Az ilyen együttműködés magában foglalja információk kérését, fogadását és nyújtását, többek között - adott esetben - a konkrét kárigény részleteiről.

(10) Ha az (1) bekezdésben említett biztosító székhelye szerinti tagállam eltér a károsult lakóhelye szerinti tagállamtól, akkor a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, jogosult a kártérítésként kifizetett összeg teljes megtérítését követelni a biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezettől.

A biztosító székhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett szervezet a károsult lakóhelye szerinti tagállamban található, (1) bekezdésben említett azon szervezet részére, amely a károsult részére a (8) bekezdésnek megfelelően kártérítést nyújtott, a kifizetést észszerű időn belül, de legfeljebb az említett megtérítés iránti igény kézhezvételét követő hat hónapon belül teljesíti, kivéve, ha az említett szervezetek írásban másként állapodnak meg.

A károsultnak a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítójával szembeni jogai arra a szervezetre szállnak át, amely az első albekezdés értelmében kártérítést nyújtott; ez alól kivételt képeznek a károsultnak a balesetet okozó szerződő vagy más biztosított személlyel szembeni jogai, feltéve, hogy a szerződő vagy biztosított személy felelősségbiztosítási fedezetét a fizetésképtelenné vált biztosító nyújtaná az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban. A jogok egyes tagállamok által előírt ezen átszállását valamennyi más tagállam köteles elismerni.

(11) Az (1)-(10) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy:

a) az (1) bekezdésben említett szervezet által fizetett kártérítést kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegű kártérítésnek tekintsék;

b) ugyanazon balesetre vonatkozóan rendelkezzenek a kárigények rendezéséről a következők között:

i. az (1) bekezdésben említett szervezet;

ii. a balesetért felelős személy, illetve személyek;

iii. a károsult kárának megtérítésére kötelezett egyéb biztosítók vagy társadalombiztosítási szervek.

(12) A tagállamok nem engedhetik meg, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet a kár megtérítését bármilyen más, az ezen irányelvben előírtaktól eltérő feltételhez kösse. Így különösen a tagállamok nem engedhetik meg, hogy az (1) bekezdésben említett szervezet a kár megtérítését ahhoz kösse, hogy a károsultnak bizonyítania kelljen, hogy a balesetért felelős jogi személy vagy természetes személy nem képes vagy nem hajlandó fizetni.

(13) Az (1) bekezdésben említett szervezetek vagy az e bekezdés második albekezdésében említett intézmények törekednek arra, hogy e cikk végrehajtása érdekében 2023. december 23-ig megállapodást kössenek, amelyben meghatározzák az e cikk szerinti feladatköreiket, kötelezettségeiket és megtérítési eljárásokat.

Ebből a célból az egyes tagállamok 2023. június 23-ig:

a) létrehozzák vagy felhatalmazzák az (1) bekezdésben említett szervezetet, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére; vagy

b) kijelölnek egy intézményt, és azt feljogosítják egy ilyen megállapodás megtárgyalására és megkötésére, amely megállapodásnak az (1) bekezdésben említett szervezet a létrehozásakor vagy felhatalmazásakor a részes felévé válik.

Az első albekezdésben említett megállapodásról a Bizottságot haladéktalanul értesíteni kell.

Ha az első albekezdésben említett megállapodás megkötésére nem kerül sor 2023. december 23-ig, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 28b. cikkben említett eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett szervezetek eljárási feladatait és eljárási kötelezettségeit a megtérítés tekintetében.

26. cikk

Központi szerv

A tagállamok meghoznak minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a károsultaknak, a biztosítóiknak vagy a jogi képviselőiknek megkönnyítsék a kárigények rendezéséhez szükséges alapvető adatokhoz kellő időben való hozzáférést.

Ezeket az alapvető adatokat - lehetőség szerint - minden tagállamban központi tárolóhelyen elektronikus formában bocsátják rendelkezésre, és azokhoz az ügyben érintett felek kifejezett kérésükre hozzáférhetnek.

26a. cikk

A károsultak tájékoztatása

A 10. cikk (1) bekezdése, a 10a. cikk (1) bekezdése, a 24. cikk (1) bekezdése és a 25a. cikk (1) bekezdése alapján különböző kártérítési szervezeteket létrehozó vagy felhatalmazó tagállamok gondoskodnak arról, hogy a károsultak hozzáférjenek a kártérítés iránti igények benyújtásának lehetséges módjaira vonatkozó lényeges információkhoz.

27. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv végrehajtása céljából elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazható szankciók rendszerét, és megteszik az azok alkalmazásához szükséges intézkedéseket. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok - amint lehetséges - értesítik a Bizottságot az e cikk alapján elfogadott rendelkezések módosításairól.

8. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Tagállami rendelkezések

(1) A Szerződésnek megfelelően a tagállamoknak lehetőségük van olyan rendelkezéseket fenntartani vagy hatályba léptetni, amelyek a károsult számára kedvezőbbek, mint az ezen irányelv teljesítéséhez szükséges rendelkezések.

A tagállamok megkövetelhetik az ezen irányelv követelményeinek megfelelő gépjármű-felelősségbiztosítást minden olyan szárazföldi motoros berendezés tekintetében, amely nem tartozik a "gépjármű" 1. cikk 1. pontjában szereplő fogalommeghatározása alá, és amelyre nem alkalmazandó a 3. cikk.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti jogszabályaik azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

28a. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2004/9/EK bizottsági határozattal ( 5 ) létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

28b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 9. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2021. december 22-től kezdődő hatállyal.

A Bizottságnak a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében és a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2021. december 22-től kezdődő hatállyal. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 9. cikk (2) bekezdésében, a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében, valamint a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 7 ) megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 9. cikk (2) bekezdése, a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdése, valamint a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

28c. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1) A Bizottság legkésőbb öt évvel a 10a. cikk, illetve a 25a. cikk alkalmazásának a 30. cikk második, harmadik, illetve negyedik bekezdésében említett kezdőnapjait követően jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 10a. cikkben és a 25a. cikkben említett szervezetek működéséről, egymással való együttműködéséről és finanszírozásáról. Adott esetben a jelentést jogalkotási javaslat kíséri. Az említett szervezetek finanszírozása tekintetében e jelentésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) a kártérítési szervezetek finanszírozási képességének és finanszírozási szükségleteinek értékelése potenciális kötelezettségeik tükrében, figyelembe véve a gépjármű-felelősségbiztosítók fizetésképtelenségének kockázatát a tagállamok piacain;

b) a kártérítési szervezetek finanszírozási módszerei harmonizációjának értékelése;

c) ha a jelentést jogalkotási javaslat kíséri, a hozzájárulásoknak a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések biztosítási díjaira gyakorolt hatásának értékelése.

(2) A Bizottság legkésőbb 2030. december 24-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, amelyben - az (1) bekezdésben említett értékelés részét képező elemek kivételével - értékeli ezen irányelv végrehajtását, egyebek mellett a következők tekintetében:

a) ezen irányelv alkalmazása a technológiai fejlődés fényében, különös tekintettel az önvezető és részben önvezető járművekre;

b) ezen irányelv hatályának megfelelősége, figyelembe véve a különböző gépjárművek jelentette baleseti kockázatokat;

c) az információcsere-rendszerek hatékonysága a biztosítások határokon átnyúló helyzetekben történő ellenőrzései szempontjából, amelyet felülvizsgálat formájában értékel, ezen belül - szükség szerint - megvizsgálja, hogy az említett helyzetekben megvalósítható-e a meglévő információcsere-rendszerek használata, ugyanakkor minden esetben elemzi az ilyen rendszerek céljait és értékeli azok költségeit; valamint

d) azon rendszerek - köztük a "bonus-malus" rendszerek vagy a kármentességi díjkedvezmények - biztosítók általi használata, amelyekben a biztosítási díjakat befolyásolják a biztosítottak kártörténeti igazolásai.

Adott esetben e jelentést jogalkotási javaslat kíséri.

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az I. melléklet A. részében említett irányelvekkel módosított 72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és 2005/14/EK irányelvek hatályukat vesztik, az I. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

30. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 10a. cikk (1)-(12) bekezdését a 10a. cikk (13) bekezdésének első albekezdésében említett megállapodás időpontjától vagy a 10a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.

A 25a. cikk (1)-(12) bekezdését a 25a. cikk (13) bekezdésének első albekezdésében említett megállapodás időpontjától vagy a 25a. cikk (13) bekezdésének negyedik albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.

A 10a. cikk (1)-(12) bekezdése és a 25a. cikk (1)-(12) bekezdése azonban 2023. december 23. előtt nem alkalmazandó.

A 16. cikk második bekezdésének második mondatát, valamint harmadik, negyedik és ötödik bekezdését 2024. április 23-tól, vagy - ha az későbbi - a 16. cikk hatodik bekezdésében említett, bizottsági végrehajtási jogi aktus alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.

31. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelvek és későbbi módosításaik listája

(lásd a 29. cikket)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők listája

(lásd a 29. cikket)

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

( 1 ) HL L 172., 1988.7.4., 1. o.

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/792 rendelete (2016. május 11.) a harmonizált fogyasztói árindexekről és a lakásárindexről, valamint a 2494/95/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 11. o.).

( 5 ) A Bizottság 2004/9/EK határozata (2003. november 5.) az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság létrehozásáról (HL L 3., 2004.1.7., 34. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 7 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.