Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

32009L0138[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve ( 2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/138/EK IRÁNYELVE

(2009. november 25.)

a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II)

(átdolgozott változat)

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. CÍM

A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁSI ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSE ÉS GYAKORLÁSA

I. FEJEZET

Tárgy, alkalmazási kör és fogalommeghatározások

1. szakasz

Tárgy és hatály

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv a következőkkel kapcsolatos szabályokat állapítja meg:

(1) az önállóan végzett direkt biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység Közösségen belüli megkezdése és gyakorlása;

(2) a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok felügyelete;

(3) a direkt biztosítók reorganizációja és felszámolása.

2. cikk

Hatály

Ez az irányelv a közvetlen élet- és nem-életbiztosítókra alkalmazandó, amelyek valamely tagállam területén letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni.

Az irányelv az olyan viszontbiztosítókra is alkalmazandó, amelyek kizárólag viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak, és valamely tagállam területén letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni, a IV. cím kivételével.

A nem-életbiztosítás tekintetében ezen irányelv alkalmazandó az I. melléklet A. részében szereplő ágazatok tevékenységeire. Az (1) bekezdés első albekezdése alkalmazásában a nem-életbiztosítás körébe beleértendő az olyan személyek számára történő segítségnyújtás, akik bajba kerülnek utazásuk során, illetve miközben otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol tartózkodnak. Ez magában foglalja azt a kötelezettségvállalást, hogy a kedvezményezett a biztosítási díj előzetes megfizetése ellenében, a segítségnyújtási szerződésben meghatározott esetekben és feltételek mellett azonnal segítségben részesül, ha valamilyen véletlen esemény bekövetkezte folytán bajba kerül.

A segítségnyújtás magában foglalhatja pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás nyújtását. A természetbeni szolgáltatást a segítségnyújtó személyzete és berendezései útján is nyújthatja.

A segítségnyújtási tevékenység nem foglalja magában a szerviztevékenységet, a karbantartást, a vevőszolgálati tevékenységet, illetve a segítségnyújtás puszta jelzését vagy a segélynyújtást közvetítői tevékenységként.

Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv az alábbiakra alkalmazandó:

a) a következő szerződéses alapú életbiztosítási tevékenységek: i. életbiztosítás, azaz a kizárólag meghatározott életkor elérésére szóló biztosítás, a kizárólag halál esetére szóló biztosítás, a meghatározott életkor elérésére vagy az azt megelőző elhalálozás esetére szóló biztosítás, a díj-visszatérítéses életbiztosítás, a házassági biztosítás, a születési biztosítás; ii. életjáradékok; iii. az életbiztosítással kapcsolatban kötött kiegészítő biztosítás, különösen a személyi sérülés esetére szóló, a munkaképtelenséget is magában foglaló biztosítás, a baleset miatti elhalálozás esetére szóló biztosítás, valamint a balesetből vagy betegségből származó rokkantság esetére szóló biztosítás; iv. a jelenleg Írországban és az Egyesült Királyságban létező, fel nem mondható állandó egészségbiztosítás-típusok;

b) a következő műveletek, amennyiben azok szerződésen alapulnak, és amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős hatóságok felügyelete alá tartoznak: i. olyan ügyletek, amelyek esetében az ahhoz csatlakozók társulását avégett hozták létre, hogy közösen tőkésítsék hozzájárulásaikat, és ezután az így felhalmozott eszközöket az elhunytak hátramaradottai vagy kedvezményezettjei között szétosszák (tontinák); ii. az aktuáriusi számításokra épülő tőkésítési műveletek, ahol előre megállapodott egyszeri vagy időszakos befizetések ellenében meghatározott időpontokra és összegre szóló kötelezettségeket vállalnak; iii. a csoportos nyugdíjalapok kezelése, amibe a befektetések kezelése is beletartozik, különösen olyan testületek tartalékokat képviselő eszközeinek kezelése, amelyek elhalálozás vagy túlélés, illetve valamely tevékenységgel való felhagyás, vagy annak korlátozása esetén teljesítenek kifizetéseket; iv. a iii. alpontban említett műveletek, amennyiben ezekhez a tőke értékmegőrzésére, vagy egy minimális kamat fizetésére vonatkozó biztosítás kapcsolódik; v. életbiztosítók által végzett olyan műveletek, amelyeket a francia "Code des assurances" IV. könyve 4. címének 1. fejezete említ;

c) az emberi élet hosszához kapcsolódó műveletek, amelyeket a társadalombiztosítási jogszabályok előírnak, vagy amelyekről azok rendelkeznek, amennyiben azokat saját kockázatukra életbiztosítók végzik vagy irányítják az adott tagállam jogszabályainak megfelelően.

2. szakasz

Hatály alóli kivételek

1. alszakasz

Általános rendelkezések

3. cikk

Kötelező rendszerek

A 2. cikk (3) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó a kötelező szociális biztonsági rendszer részét képező biztosításra.

4. cikk

Hatály alóli kizárás nagyságrend miatt

A 3. és az 5-10. cikk sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó arra a biztosítóra, amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a) a vállalkozás éves bruttó díjbevétele nem haladja meg az 5 millió EUR-t;

b) a vállalkozás 76. cikkben említett, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékai nem haladják meg a 25 millió EUR-t;

c) valamely csoporthoz tartozó vállalkozás esetén a csoport viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékai nem haladják meg a 25 millió EUR-t;

d) a vállalkozás üzleti tevékenysége nem tartalmaz felelősség-, hitel- és kezesi biztosítástechnikai kockázatokat fedező biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet, kivéve, ha azok egyéb kiegészítő kockázatokat jelentenek a 16. cikk (1) bekezdése értelmében; és

e) a vállalkozás üzleti tevékenysége nem terjed ki a 0,5 millió EUR-s éves bruttó díjbevételt, vagy a viszontbiztosítási szerződések alapján és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított 2,5 millió EUR-s bruttó biztosítástechnikai tartalékot meghaladó, illetve az éves bruttó díjbevételük vagy a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékuk 10 %-át meghaladó viszontbiztosítási ügyletekre.

Ez az irányelv nem alkalmazható tovább azokra a biztosítási tevékenységet folytató vállalkozásokra, amelyekre vonatkozóan a felügyeleti hatóság megállapította az összes alábbi feltétel teljesülését:

a) az (1) bekezdésben szereplő küszöbértékek egyikét sem haladták meg az elmúlt három egymást követő évben; valamint

b) az (1) bekezdésben szereplő küszöbértékek közül az elkövetkező öt év alatt várhatóan egyiket sem nem lépik túl.

Amennyiben az érintett biztosító a 145-149. cikkben foglaltaknak megfelelően végzi tevékenységét, e cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó.

2. alszakasz

Nem-életág

5. cikk

Ügyletek

A nem-életbiztosítások tekintetében az irányelv nem alkalmazandó a következő ügyletekre:

(1) az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározottak szerinti feltőkésítési ügyletek;

(2) az önsegélyező típusú intézmények ügyletei, amelyek ellátásai a rendelkezésre álló forrásoktól függően változnak, és amelyekben a tagok hozzájárulását átalánydíjas alapon határozzák meg;

(3) a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek ügyletei, amelyek célja kölcsönös fedezet nyújtása tagjaik számára díj fizetése vagy biztosítástechnikai tartalék képzése nélkül; vagy

(4) exporthitel-biztosítási ügyletek az állam számlájára vagy állami garanciával, vagy amennyiben az állam a biztosító.

6. cikk

Segítségnyújtás

Az irányelv nem alkalmazandó az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő segítségnyújtási tevékenységre:

a) a segítségnyújtás közúti gépjárművet érintő baleset vagy meghibásodás esetén történik, és a baleset vagy meghibásodás annak a tagállamnak a területén következik be, ahol a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás működik;

b) a segítségnyújtási kötelezettség a következőkre korlátozódik: i. helyszíni hibaelhárító szolgáltatás, amelyhez a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás a legtöbb esetben saját személyzetét és berendezéseit veszi igénybe, ii. a gépjármű elszállítása a legközelebbi vagy a legmegfelelőbb helyre, ahol a javítást elvégezhetik, és, általában ugyanannak a segítségnyújtásnak a keretében, a gépjármű vezetőjének és utasainak az eljuttatása a legközelebbi helyre, ahonnan útjukat más módon folytathatják, és iii. amennyiben a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás székhelye szerinti tagállam előírja, a járműnek - lehetőleg a jármű vezetőjével és utasaival együtt - haza, a kiindulási pontra vagy az eredeti úticélnak megfelelő helyre történő szállítása ugyanazon az államon belül; valamint

c) a segítségnyújtást nem az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozás végzi el.

7. cikk

Biztosító egyesületek

Az irányelv nem alkalmazandó azokra a nem-életbiztosítási tevékenységet végző biztosító egyesületekre, amelyek más biztosító egyesületekkel olyan megállapodást kötöttek, amely az általuk kibocsátott biztosítási kötvények teljes viszontbiztosításba adására szól, vagy amely szerint az átvevő biztosító teljesíti az ilyen kötvények alapján felmerülő kötelezettségeket az átadó biztosító helyett. Ilyen esetben az irányelv hatálya kiterjed az átvevő biztosítóra.

8. cikk

Intézmények

Ez az irányelv nem vonatkozik a következő nem-életbiztosítási tevékenységet végző intézményekre, kivéve, ha a létesítő okiratuk vagy az alkalmazandó jogszabályok által meghatározott hatáskörük módosul:

1. Dániában, Falck Danmark;

2. Németországban a következő, vegyes tulajdonban álló intézmények: a) Postbeamtenkrankenkasse, b) Krankenversorgung der Bundesbahnbeamten;

3. Írországban, a Voluntary Health Insurance Board;

4. Spanyolországban a Consorcio de Compensación de Seguros.

3. alszakasz

Életág

9. cikk

Tevékenységi körök

Az életbiztosítások tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a következő műveletekre és tevékenységekre:

1. a gondoskodó és kölcsönös segélyező intézmények műveletei, amelyeknek a szolgáltatásai a rendelkezésükre álló forrásokhoz mérten változnak, és amelyek minden tagtól megfelelő átalány szerinti hozzájárulás-fizetést követelnek meg;

2. a 2. cikkben említett vállalkozásokon kívüli szervezetek által végzett műveletek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozáshoz, vállalkozások csoportjához, szakmához vagy szakmák csoportjához tartozó alkalmazott vagy önálló vállalkozó személyeknek szolgáltatásokat nyújtsanak elhalálozás, túlélés vagy a tevékenységgel való felhagyás vagy annak korlátozása esetén, függetlenül attól, hogy az ilyen műveletekből származó kötelezettségvállalásokra a matematikai tartalékok mindenkor teljes fedezetet biztosítanak-e;

3. az alkalmazotti nyugdíjtörvényben (TyEL) és egyéb kapcsolódó finn jogszabályokban előírt nyugdíjbiztosítók nyugdíjtevékenységei, a következő feltételekkel: a) azok a nyugdíjbiztosítók, amelyek a finn jog szerint már most is kötelesek külön számviteli és ügyviteli rendszerben kezelni nyugdíjbiztosítási tevékenységeiket, 1995. január 1-jétől kezdődően e tevékenységek végzésére önálló jogalanyisággal bíró egységeket állítanak fel; és b) a finn hatóságok hátrányos megkülönböztetés nélkül megengedik a tagállamok összes állampolgára és társasága számára, hogy a finn jogszabályoknak megfelelően végezzék a 2. cikkben felsorolt, az említett mentességhez kapcsolódó tevékenységeket, a következő eszközök bármelyike révén: meglévő biztosítóban vagy csoportban fennálló tulajdon vagy részesedés, vagy új biztosítók vagy csoportok, ezen belül nyugdíjbiztosítók létesítése vagy ilyenekben való részesedés.

10. cikk

Szervezetek, vállalkozások és intézmények

Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a következő szervezetekre, vállalkozásokra és intézményekre:

1. olyan szervezetek, amelyek kizárólag elhalálozás esetére vállalják a szolgáltatások nyújtását, amennyiben az ilyen szolgáltatások összege nem haladja meg az egyszeri elhalálozás átlagos temetési költségeit, vagy amennyiben a szolgáltatásokat természetben nyújtják;

2. Németországban a "Versorgungsverband deutscher Wirtschaftsorganisationen", kivéve, ha hatásköre tekintetében létesítő okiratát módosítják.

3. Spanyolországban a "Consorcio de Compensación de Seguros", kivéve, ha tevékenysége vagy hatásköre tekintetében létesítő okiratát módosítják.

4. alszakasz

Viszontbiztosítás

11. cikk

Viszontbiztosítás

A viszontbiztosítás tekintetében ez az irányelv nem alkalmazható a valamely tagállam kormánya által folytatott, vagy általa teljes egészében garantált viszontbiztosítási tevékenységre, illetve annak teljes garantálására, amennyiben az említett kormány nyomós közérdekre hivatkozva végső viszontbiztosítóként lép fel, ideértve azokat az eseteket is, amikor a fellépését olyan piaci helyzet követeli meg, amelyben nem lehetséges megfelelő piaci fedezetet találni.

12. cikk

A tevékenységüket megszüntető viszontbiztosítók

3. szakasz

Fogalommeghatározások

13. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "biztosító": olyan közvetlen életbiztosító vagy nem-életbiztosító, amely a 14. cikkel összhangban engedéllyel rendelkezik;

2. "zárt biztosító": olyan biztosító, amely vagy a biztosítótól, vagy viszontbiztosítótól, vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérő pénzügyi szervezet, vagy pedig egy nem pénzügyi szervezet tulajdonában van, és amelynek célja biztosítási fedezet nyújtása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelynek vagy amelyeknek tulajdonát képezi, illetve azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek tagja;

3. "harmadik országbeli biztosító": olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban biztosítóként engedélyköteles lenne, ha a központi irodája a Közösségben lenne;

4. "viszontbiztosító": olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban engedélyt kapott viszontbiztosítási tevékenység folytatására;

5. "zárt viszontbiztosító": olyan viszontbiztosító, amely vagy a biztosítótól, vagy viszontbiztosítóktól, vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérő pénzügyi szervezet, vagy pedig egy nem pénzügyi szervezet tulajdonában van, és amelynek célja viszontbiztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelynek vagy amelyeknek tulajdonát képezi, illetve azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek tagja;

6. "harmadik országbeli viszontbiztosító": olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban viszontbiztosítóként engedélyköteles lenne, ha a központi irodája a Közösségben lenne;

7. "viszontbiztosítás": a következők egyike: a) olyan tevékenység, amely során átvállalják egy biztosító vagy harmadik országbeli biztosító, vagy egy másik viszontbiztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító által átengedett kockázatokat; b) a Lloyd's néven ismert biztosító szervezetbiztosítási kockázatátvállalói egyesülés esetében a Lloyd's valamely tagja által átengedett kockázatnak a Lloyd's néven ismert biztosító szervezettől eltérő biztosító vagy viszontbiztosító részéről történő átvállalása; vagy c) fedezet viszontbiztosító általi nyújtása az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) hatálya alá tartozó intézmény részére;

8. "székhely szerinti tagállam" a következők egyike: a) nem-életbiztosítók esetében az a tagállam, amelyben a kockázatot fedező biztosító központi irodája található; b) életbiztosítók esetében az a tagállam, amelyben a kötelezettségvállalásért helytálló biztosító központi irodája található; vagy c) viszontbiztosítók esetében az a tagállam, amelynek területén a viszontbiztosító központi irodája található;

9. "fogadó tagállam": a székhely szerinti tagállamtól eltérő azon tagállam, amelynek területén a biztosító vagy viszontbiztosító fióktelepe található, vagy ahol a szolgáltatást nyújtja; életbiztosítók és nem életbiztosítók esetében a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam a kötelezettségvállalás szerinti tagállamot, vagy a kockázat helye szerinti tagállamot jelenti, amennyiben a kötelezettségvállalást vagy a kockázatot más tagállamban lévő biztosító vagy fióktelep fedezi;

10. "felügyeleti hatóság": az a nemzeti hatóság vagy nemzeti hatóságok, amelyet vagy amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

11. "fióktelep": a biztosító vagy viszontbiztosító képviselete vagy fióktelepe, amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található;

12. a vállalkozás "telephelye": a vállalkozás központi irodája vagy fióktelepe;

13. "a kockázat helye szerinti tagállam" a következők egyike: a) az a tagállam, ahol az ingatlan található, ahol a biztosítás épületekre, vagy az épületekre és azok tartalmára vonatkozik, amennyiben az épület tartalmára vonatkozó kockázatra ugyanaz a biztosítási kötvény kiterjed; b) bármely típusú járműre vonatkozó biztosítás esetén a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam; c) a szerződéskötés helye szerinti tagállam, ha a legfeljebb 4 hónapos időtartamra szóló biztosítás utazási vagy üdülési kockázatra nyújt fedezetet, bármely ágazatról legyen is szó; d) az a), b) vagy c) pontban kifejezetten nem említett esetekben az a tagállam, amelyben a következők valamelyike található: i. a szerződő szokásos tartózkodási helye; vagy ii. ha a szerződő jogi személy, a szerződőnek a szerződéssel érintett telephelye;

14. "kötelezettségvállalás szerinti tagállam" az a tagállam, amelyben a következők valamelyike található: a) a szerződő szokásos tartózkodási helye; b) ha a szerződő jogi személy, a szerződőnek a szerződéssel érintett telephelye;

15. "anyavállalat": a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott anyavállalat;

16. "leányvállalat": a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott leányvállalat, beleértve annak leányvállalatait is;

17. "szoros kapcsolat": olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzés vagy részvétel útján kapcsolódik egymáshoz, illetve olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolaton keresztül állandó jelleggel egy és ugyanazon személyhez kötődik;

18. "ellenőrzés": az anyavállalat és a leányvállalat közötti, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott viszony, illetve ahhoz hasonló, természetes vagy jogi személy és vállalkozás között fennálló viszony;

19. "csoporton belüli ügylet": minden olyan ügylet, amelynek révén a biztosítót vagy viszontbiztosítót közvetlenül vagy közvetve ugyanazon csoportba tartozó egyéb vállalkozáshoz, vagy az abban a csoportban részt vevő vállalkozással szoros kapcsolatban álló bármely természetes vagy jogi személyhez valamely - szerződéses vagy azon kívüli, pénzbeli ellenszolgáltatással járó, vagy anélküli - kötelezettség teljesítésére irányuló szoros kapcsolat fűzi;

20. "részesedés": egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó része feletti közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdon;

21. "minősített részesedés": olyan közvetlen vagy közvetett részesedés valamely vállalkozásban, amely a tőke, vagy a szavazati jogok 10 %-át, vagy annál magasabb arányt képvisel, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását a vállalkozás irányításában;

22. "szabályozott piac" a következők egyike: a) tagállami piac esetében a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piac; vagy b) harmadik országbeli piac esetében a következő feltételeket teljesítő pénzügyi piac: i. a piacot a biztosító székhelye szerinti tagállam elismeri, és megfelel a 2004/39/EK irányelvben meghatározottakhoz hasonló követelményeknek; és ii. a pénzügyi eszközök, amelyekkel e piacon kereskednek, hasonló minőségűek mint azok a pénzügyi eszközök, amelyekkel a székhely szerinti tagállam szabályozott piacán vagy piacain kereskednek;

23. "nemzeti iroda": a 72/166/EGK irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott nemzeti biztosítók irodája;

24. "nemzeti garanciaalap": a 84/5/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében említett testület;

25. "pénzügyi vállalkozás" a következő jogalanyok bármelyike: a) a 2006/48/EK irányelv 4. cikke (1), (5) és (21) bekezdésének megfelelő hitelintézet, pénzügyi intézmény vagy kiegészítő banki szolgáltatást végző vállalkozás; b) biztosító vagy viszontbiztosító vagy a 212. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti biztosítói holdingtársaság; c) a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozás vagy pénzügyi intézmény; vagy d) a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (15) bekezdése szerinti vegyes pénzügyi holdingtársaság;

26. "különleges célú gazdasági egység": minden olyan bejegyzett vagy nem bejegyzett vállalkozás (a létező biztosítók vagy viszontbiztosítók kivételével), amely átvállalja a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól, és amely teljes mértékben viseli a kockázat költségterheit egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásból származó bevétel vagy más finanszírozási mechanizmus útján, amely esetben az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus szolgáltatóinak törlesztési jogai megelőzik az ilyen vállalkozás viszontbiztosítási kötelezettségeit;

27. "nagykockázat": a) az I. melléklet A. részének 4., 5., 6., 7., 11. és 12. ágazataiba besorolt kockázatok; b) az I. melléklet A. részében a 14. és 15. ágazatba besorolt kockázatok, amennyiben az szerződő szakmája szerint ipari vagy kereskedelmi tevékenységet végez vagy szellemi szabadfoglalkozású és a kockázatok ehhez a tevékenységhez kapcsolódnak; c) az I. melléklet A. részében a 3., 8., 9., 10., 13. és 16. ágazatba sorolt kockázatok, amennyiben a szerződő a következő kritériumok határértékei közül legalább kettőt túllép: i. 6,2 millió EUR összegű mérlegfőösszeg; ii. 12,8 millió EUR összegű nettó árbevétel, a Szerződés 54. cikke bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) értelmében; iii. a pénzügyi év során átlagosan 250 alkalmazott. Ha a szerződő a vállalkozók olyan csoportjához tartozik, amely a 83/349/EGK irányelvben foglaltak szerint összevont éves beszámolót készít, az első albekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok az összevont beszámolóra értendők. A tagállamok hozzáadhatnak az első albekezdés c) pontjában említett kategóriához olyan kockázatokat, amelyeket szakmai szervezetek, vegyes vállalkozások vagy időszakos csoportok biztosítanak;

28. "ügymenet kiszervezése": egy biztosító vagy viszontbiztosító és egy szolgáltató közötti bármilyen formában kötött megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató - függetlenül attól, hogy felügyelt jogalany-e - olyan folyamatot, szolgáltatást vagy tevékenységet végez, közvetlenül vagy ugyancsak ügymenet kiszervezése útján, amelyet egyébként a biztosító vagy viszontbiztosító maga végezne el;

29. irányítási rendszeren belüli "feladatkör": a gyakorlati feladatok elvégzésére szolgáló belső kapacitás; az irányítási rendszer magában foglalja a kockázatkezelési, a megfelelési, a belső audittal kapcsolatos és az aktuáriusi feladatköröket;

30. "biztosítástechnikai kockázat": a veszteség vagy a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a nem megfelelő árazási illetve tartalékolási feltevésekből ered;

31. "piaci kockázat": veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely - közvetlenül vagy közvetve - az eszközök, források és pénzügyi eszközök piaci árszintjének és volatilitásának ingadozásából ered;

32. "hitelkockázat": veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely olyan értékpapír-kibocsátók, partnerek és más adósok hitelképességének ingadozásából ered, amelyekkel szemben a biztosító vagy viszontbiztosító a partner-nemteljesítési kockázatnak, kamatrés-kockázatnak vagy piacikockázat-koncentrációnak van kitéve;

32a. "minősített központi szerződő fél": a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;

33. "működési kockázat": veszteség kockázata, amely nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből ered;

34. "likviditási kockázat": annak a kockázata, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a pénzügyi kötelezettségek rendezése érdekében, azok esedékességekor, nem képes befektetéseit és más eszközeit értékesíteni;

35. "koncentrációs kockázat": minden kockázati kitettség, amelynek veszteségpotenciálja elég nagy ahhoz, hogy veszélyeztesse a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképességét és pénzügyi helyzetét;

36. "kockázatcsökkentési technikák": azok a technikák, amelyek révén a biztosító vagy viszontbiztosító kockázataikat részben vagy egészben egy másik félre képes átruházni;

37. "diverzifikációs hatások": a biztosítók vagy viszontbiztosítók, valamint csoportjaik kockázati kitettségének csökkentése az üzleti tevékenység diverzifikációja révén, abból eredően, hogy egy kockázat kedvezőtlen alakulását ellensúlyozhatja egy másik kockázat kedvezőbb alakulása, amennyiben az adott kockázatok között nincs teljes korreláció;

38. "valószínűség-eloszlási előrejelzés": matematikai függvény, amely egymást kölcsönösen kizáró jövőbeli események teljes eseményrendszeréhez valószínűségi értékeket rendel;

39. "kockázati mérték": matematikai függvény, amely egy adott valószínűség-eloszlási előrejelzéshez pénzügyi értéket rendel és amely a valószínűség-eloszlási előrejelzés alapjául szolgáló kockázati kitettség szintjével monoton nő;

40. "külső hitelminősítő intézet (KHMI)": az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 4 ) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan, hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amely mentesül az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól.

II. FEJEZET

A tevékenység megkezdése

14. cikk

Az engedélyezés elve

Az (1) bekezdésben említett engedélyt a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságaitól kell kérniük a következőknek:

a) minden olyan vállalkozás, amely az adott tagállam területén létesít központi irodát; vagy

b) minden olyan biztosító, amely már rendelkezik az (1) bekezdés szerinti engedéllyel, és üzleti tevékenységét ki kívánja terjeszteni a teljes biztosítási ágazatra vagy más, az engedélyezetteken kívüli biztosítási ágazatokra.

15. cikk

Az engedély hatálya

A 14. cikk értelmében az engedély az I. melléklet A. részében vagy a II. mellékletben felsorolt direkt biztosítási ágazatok valamelyikére vonatkozik. Az engedély a teljes biztosítási ágazatra kiterjed, kivéve, ha a kérelmező csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részét kívánja biztosítani.

Az egyik ágazatban szereplő kockázatok nem szerepelhetnek semelyik másik ágazatban, kivéve a 16. cikkben említett eseteket.

Az engedély két vagy több ágazatra is kiadható, ha a tagállam nemzeti joga lehetőséget ad ezeknek az ágazatoknak az egyidejű művelésére.

A nem-életbiztosítás tekintetében a tagállamok engedélyt adhatnak az I. melléklet B. részében felsorolt ágazatcsoportokra.

A felügyeleti hatóságok az egyetlen ágazatra vonatkozóan kérelmezett engedélyt a 23. cikkben említett üzleti tervben meghatározott ügyletekre korlátozhatják.

A viszontbiztosítás tekintetében az engedély nem-életviszontbiztosításra, élet-viszontbiztosításra vagy minden fajta viszontbiztosítási tevékenységre kiadható.

Az engedélykérelmet a 18. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint benyújtandó üzleti tervre tekintettel, valamint az azon tagállam által megállapított engedélyezési feltételek teljesítésének fényében kell elbírálni, ahol az engedélyezést kérik.

16. cikk

Kiegészítő kockázatok

Az I. melléklet szerint egy ágazatba vagy ágazatcsoportba tartozó alapkockázatra engedélyt kapott biztosító emellett egy másik ágazatba tartozó kockázatokat is biztosíthat az ezekre vonatkozó engedély nélkül, ha ezek a kockázatok megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:

a) összefüggnek az alapkockázattal;

b) az alapkockázat ellen biztosított vagyontárgyra vonatkoznak; és

c) az alapkockázatot fedező biztosítási szerződés által biztosítottak.

Az (1) bekezdéstől eltérően, az I. melléklet A. részének 14., 15. és 17. ágazatába tartozó kockázatokat nem lehet más ágazatok kiegészítő kockázatainak tekinteni.

A 17. ágazatba sorolt jogvédelmi biztosítás azonban a 18. ágazatot kiegészítő kockázatnak tekinthető, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltételek és a következő feltételek valamelyike teljesül:

a) a fő kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba; vagy

b) a biztosítás tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik.

17. cikk

A biztosító vagy viszontbiztosító társasági formája

18. cikk

Engedélyezési feltételek

A székhely szerinti tagállam valamennyi vállalkozástól, amely részére engedélyt kérnek, megköveteli a következőket:

a) biztosító tekintetében tevékenységi köre korlátozása a biztosítási üzletágra, valamint az azzal közvetlenül összefüggő tevékenységre, minden egyéb kereskedelmi üzleti tevékenység kizárásával;

b) viszontbiztosító tekintetében tevékenységi köre korlátozása a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az azzal közvetlenül összefüggő tevékenységre; ez a követelmény magában foglalhatja a holdingtársasági feladatokat és tevékenységeket a pénzügyi szektorbeli tevékenységekkel kapcsolatban, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (8) bekezdése értelmében;

c) a 23. cikknek megfelelő üzleti terv benyújtása;

d) a 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke fenntartása;

e) annak bizonyítása, hogy képes lesz a szavatolótőke-szükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető szavatoló tőke fenntartására, a 100. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

f) annak bizonyítása, hogy képes lesz a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke fenntartására, a 128. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

g) annak bizonyítása, hogy képes lesz megfelelni a IV. fejezet 2. szakaszában említett irányítási rendszernek;

h) nem-életbiztosító vállalkozás tekintetében az egyes tagállamokban a 2000/26/EK irányelv 4. cikke értelmében kijelölt valamennyi kárrendezési megbízott nevének és címének közlése, kivéve azt a tagállamot, amelyben az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel ezen irányelv I. melléklete A. részének 10. ágazatában, a fuvarozók felelősségbiztosítását kivéve.

Az a biztosító, amely tevékenységének más ágazatokra való kiterjesztésére kér engedélyt, vagy az engedély olyan kiterjesztését kéri, amely egy ágazaton belül meghatározott kockázatokra érvényes, köteles a 23. cikknek megfelelő üzleti tervet benyújtani.

Köteles továbbá bizonyítani, hogy rendelkezik a figyelembe vehető szavatoló tőkével a 100. cikk első bekezdésében és a 128. cikkben előírt szavatolótőke-szükséglet és minimális tőkeszükséglet fedezetére.

A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az életbiztosítási tevékenységet végző biztosító a 73. cikknek megfelelően engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét az I. melléklet A. részének 1. vagy 2. ágazatában felsorolt kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy:

a) rendelkezik az életbiztosítókra, illetve a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével;

b) a továbbiakban fedezetet vállal a 74. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az I. melléklet A. részének 1. vagy 2. ágazatában felsorolt kockázatok tekintetében nem-életbiztosítási tevékenységet végző biztosító a 73. cikknek megfelelően engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét életbiztosítási kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy:

a) rendelkezik az életbiztosítókra, illetve a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével;

b) a továbbiakban fedezetet vállal a 74. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

19. cikk

Szoros kapcsolat

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és egyéb természetes vagy jogi személyek között szoros kapcsolat áll fenn, a felügyeleti hatóságok csak akkor adhatnak ki engedélyt, ha ez a szoros kapcsolat nem akadályozza felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását.

A felügyeleti hatóságok megtagadják az engedély kiadását, ha egy harmadik országnak a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, vagy az ezen rendelkezések végrehajtása során fellépő nehézségek akadályozzák felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását.

A felügyeleti hatóságok megkövetelik a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól, hogy adják meg a hatóság részére a kért tájékoztatást, amelyre az első bekezdésben említett feltételeknek való megfelelés figyelemmel kísérése céljából szükségük van.

20. cikk

A biztosító vagy viszontbiztosító központi irodája

A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító központi irodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyben az alapító okirat szerinti székhelye van.

21. cikk

Szerződési feltételek és díjtáblázatok

A tagállamok nem írják elő az általános és különös szerződési feltételek, a díjtáblázatok, a különösen a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapok, vagy a biztosító által a szerződővel vagy az engedményező vagy visszaengedményező vállalkozásokkal folytatott ügyletei során felhasználni kívánt adatlapok és más nyomtatványok előzetes jóváhagyását, vagy az ezekre vonatkozó rendszeres értesítést.

Az életbiztosítás tekintetében azonban, kizárólag az aktuáriusi elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés igazolása céljából, a székhely szerinti tagállam megkövetelheti a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapokra vonatkozó rendszeres értesítést. Ez a követelmény az életbiztosító engedélyezésének nem előfeltétele.

22. cikk

A piac gazdasági követelményei

A tagállamok nem írják elő, hogy az engedélykérelmeket a piac gazdasági követelményeinek tükrében mérlegeljék.

23. cikk

Üzleti terv

A 18. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett üzleti tervnek az alábbi egyedi adatokat vagy bizonyítékokat kell tartalmaznia:

a) azoknak a kockázatoknak vagy kötelezettségvállalásoknak a jellege, amelyeket az érintett biztosító vagy viszontbiztosító fedezni kíván;

b) azok a viszontbiztosítási eljárások, amelyeket a viszontbiztosító az átadó biztosítóknak elfogadásra javasol;

c) a viszontbiztosításra és a továbbengedményezésre vonatkozó iránymutatások;

d) a minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátját elérő szavatolótőke-elemek;

e) az adminisztratív szolgáltatások és a biztonságos üzletmenethez szükséges szervezet létrehozásának becsült költségei; az ezek fedezéséhez szükséges pénzügyi erőforrások leírása, és ha a biztosítandó kockázatok az I. melléklet A. részében szereplő 18. ágazatba tartoznak, azoknak az erőforrásoknak a leírása, amelyek a biztosító rendelkezésére állnak a vállalt segítségnyújtáshoz.

Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül a tervnek az első három pénzügyi évre az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) egy előzetes mérlegterv;

b) a VI. fejezet 4. szakaszának 1. alszakaszában előírt jövőbeni szavatolótőke-szükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint e becslés számítási módszere;

c) a 128. és 129. cikkben előírt jövőbeni minimális tőkeszükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint e becslés számítási módszere;

d) azoknak a pénzügyi erőforrásoknak a becslése, amelyeket a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezetére szánnak;

e) a nem-életbiztosítás és viszontbiztosítás tekintetében a következőket is: i. az organizációs költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra, ii. a biztosítási díjak vagy hozzájárulások és a kárigények becsült értéke;

f) életbiztosítás tekintetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba (tovább)adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv is.

24. cikk

Részvényesek és minősített részesedéssel rendelkező tulajdonosok

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai addig nem adnak engedélyt a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez, amíg a vállalkozás nem tájékoztatja őket azoknak a közvetlen vagy közvetett részvényeseknek vagy tagoknak - akár természetes, akár jogi személyek - az azonosító adatairól, akik minősített részesedéssel rendelkeznek az adott vállalkozásban, valamint e részesedések mértékéről

Az említett hatóságok megtagadják az engedély megadását, ha a részvényeseket, vagy tagokat a biztosító vagy viszontbiztosító körültekintő és megbízható irányításának követelményére tekintettel nem találják megfelelőnek.

Az (1) bekezdés alkalmazásában a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv ( 5 ) 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az azok összesítésére az említett irányelv 12. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított feltételeket kell figyelembe venni.

A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyeket a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek - a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontja szerint - pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy pénzügyi eszközök kihelyezése révén, a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján fenntarthatnak, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy használják egyéb módon a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

25. cikk

Engedélykérelem elutasítása

Az engedélykérelmet elutasító határozathoz csatolni kell annak pontos indoklását, és erről értesíteni kell az érintett vállalkozást.

Minden tagállam rendelkezik a bírósághoz fordulás jogáról, amennyiben a kérelmet elutasítják.

Azokra az esetekre is szükséges a bírósághoz fordulás jogáról rendelkezni, amikor a felügyeleti hatóságok nem foglalkoztak egy engedélykérelemmel az annak kézhezvételétől számított hat hónapon belül.

25a. cikk

Tájékoztatás az engedélyekről, és azok közzététele vagy engedélyek visszavonása

Minden engedély kiadásáról vagy visszavonásáról értesíteni kell az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 6 ) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, EIOPA). Valamennyi engedélyt szerző biztosító vagy viszontbiztosító jegyzékbe kerül. Az EIOPA e jegyzéket saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja.

26. cikk

Előzetes konzultáció más tagállamok hatóságaival

Konzultációt kell folytatni minden érintett tagállam felügyeleti hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának:

a) az érintett tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatának;

b) az érintett tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata leányvállalatának; vagy

c) az érintett tagállamban engedélyezett biztosítót vagy viszontbiztosítót ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt álló vállalkozásnak.

Konzultációt kell folytatni az érintett tagállamnak a hitelintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának egy olyan biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, amely:

a) a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata;

b) a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt álló vállalkozás.

Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek megfelelésére, valamint a vállalkozást ténylegesen vezető vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények értékelésére vonatkozó döntés előtt.

Az illetékes hatóságok kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják azokat a részvényesek megfelelésére, valamint a vállalkozást ténylegesen vezető vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményekre vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek a másik érintett hatóságok számára egy engedély kiállításához, továbbá a működési feltételeknek való megfelelés folyamatos értékeléséhez.

III. FEJEZET

Felügyeleti hatóságok és általános szabályok

27. cikk

A felügyelet fő célja

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok rendelkezzenek a felügyelet fő célja, azaz a szerződők és kedvezményezettek védelme eléréséhez szükséges eszközökkel, valamint a megfelelő szakértelemmel, kapacitással és felhatalmazással.

28. cikk

A pénzügyi stabilitás és a prociklikusság

A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok a felügyelet 27. cikkben meghatározott fő céljának sérelme nélkül általános kötelezettségeik ellátása során - különösen szükséghelyzetekben - megfelelően mérlegelik döntéseiknek az Európai Unió érintett pénzügyi rendszereire gyakorolt lehetséges hatását, figyelembe véve az adott időpontban rendelkezésre álló információkat.

Olyan időszakokban, amikor a pénzügyi piacokat rendkívüli mozgások jellemzik, a felügyeleti hatóságok figyelembe veszik tevékenységeik lehetséges prociklikus hatásait.

29. cikk

Általános felügyeleti elvek

Az EIOPA által az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek, az annak 15. cikkével összhangban benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezetek, valamint az annak 16. cikkével összhangban kiadott iránymutatások és ajánlások figyelembe veszik az arányosság elvét, ezáltal garantálva ezen irányelv arányos alkalmazását, különös tekintettel a kis biztosítókra.

30. cikk

A felügyeleti hatóságok és a felügyelet hatálya

Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi felügyelet magában foglalja a biztosító vagy viszontbiztosító teljes tevékenységére vonatkozóan a vállalkozás fizetőképességének, a biztosítástechnikai tartalékok képzésének, a vállalkozás eszközeinek és a figyelembe vehető szavatoló tőkének a székhely szerinti tagállamban - a közösségi szinten elfogadott rendelkezések alapján alkotott szabályokkal vagy követett gyakorlattal összhangban - történő ellenőrzését.

Azokban az esetekben, amikor az érintett biztosító engedélyt kap az I. melléklet A. részében szereplő 18. ágazatba tartozó kockázatok biztosítására, a figyelemmel kísérés kiterjed azoknak a technikai erőforrásoknak a figyelemmel kísérésére is, amelyek a biztosítónak az általa vállalt segítségnyújtási tevékenység ellátása céljából rendelkezésre állnak, ha a székhely szerinti tagállam törvényei rendelkeznek az ilyen erőforrások figyelemmel kíséréséről.

Amennyiben a kockázat helye szerinti tagállam, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam, vagy viszontbiztosító esetén a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai indokoltan úgy vélik, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységei érinthetik annak rendezett pénzügyi helyzetét, kötelesek erről tájékoztatni az adott vállalkozás székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságait.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai állapítják meg, hogy a vállalkozás megfelel-e a prudens működés ezen irányelvben meghatározott elveinek.

31. cikk

Átláthatóság és elszámoltathatóság

A tagállamok gondoskodnak a következő információk közzétételéről:

a) a biztosítási szabályozásra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint általános iránymutatások szövege;

b) a 36. cikkben meghatározott felügyeleti felülvizsgálat általános kritériumai és módszerei, beleértve a 34. cikk (4) bekezdésével összhangban kidolgozott eszközöket;

c) a prudenciális keretszabályok alkalmazásának főbb területeire vonatkozó statisztikai összesített adatok;

d) az ezen irányelvben engedélyezett opcionális lehetőségek gyakorlásának módja;

e) a felügyelet célja, fő feladatkörei és tevékenységei.

Az első albekezdésben előírt közzétételnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a felügyeleti hatóságok által a különböző tagállamokban alkalmazott felügyeleti megközelítéseket összevessék.

A közzétételt közös formátumban, rendszeres frissítés mellett kell megtenni. Az első albekezdés a)-e) pontjában említett információkhoz minden tagállamban biztosítani kell az elektronikus úton való hozzáférést.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

32. cikk

Viszontbiztosítási vagy visszaengedményezési szerződés elutasításának tilalma

33. cikk

Másik tagállamban alapított fióktelepek felügyelete

Ha egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységét fióktelepen keresztül folytatja, a tagállamok lehetővé teszik a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai számára, hogy - miután értesítették az érintett fogadó tagállam felügyeleti hatóságait - maguk, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek útján a helyszínen ellenőrizzék azokat az adatokat, amelyek ismerete a vállalkozás pénzügyi felügyeletének ellátásához szükséges.

Az érintett fogadó tagállam hatóságai részt vehetnek az ellenőrzésben.

Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait, hogy az (1) bekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzéseket kíván folytatni, és amennyiben e felügyeleti hatóságnak megtiltják a helyszíni ellenőrzésekhez való joga gyakorlását, vagy amennyiben a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai gyakorlatilag nem képesek a (2) bekezdés szerinti részvételhez való jogukat gyakorolni, a felügyeleti hatóságok az EIOPA-hoz utalhatják az ügyet és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA jogosult helyszíni vizsgálatokon részt venni, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.

34. cikk

Általános felügyeleti hatáskör

35. cikk

A felügyelet céljára nyújtandó tájékoztatás

A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók nyújtsanak be a felügyeleti hatóságoknak valamennyi, a felügyelet céljából szükséges információt, figyelembe véve a felügyelet 27. és 28. cikkben meghatározott főbb céljait. A tájékoztatásnak a 36. cikkben említett eljárás folytatása során legalább a következőkhöz szükséges információkat kell tartalmaznia:

a) a vállalkozások által alkalmazott irányítási rendszer, a folytatott üzleti tevékenység, a fizetőképességgel kapcsolatban alkalmazott értékelési elvek, a vállalt kockázatok és a kockázatkezelési rendszer, valamint a tőkestruktúra, tőkeigény és tőkekezelés értékelése;

b) a felügyeleti jogok gyakorlásából és a felügyeleti kötelezettségek teljesítéséből eredő megfelelő döntések meghozatala.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok a következő hatáskörökkel rendelkezzenek:

a) az (1) bekezdésben említett tájékoztatás jellegének, alkalmazási körének és formátumának meghatározása, amely tájékoztatás benyújtását a következő időpontokban írják elő a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára: i. előre meghatározott időszakonként, ii. előre meghatározott események bekövetkeztekor, iii. a biztosító vagy viszontbiztosító helyzetének vizsgálata során;

b) közvetítőknél található vagy harmadik felekkel kötött szerződésekkel kapcsolatos információk beszerzése; és

c) információkérés külső szakértőktől, például könyvvizsgálóktól és biztosítási matematikusoktól.

Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás a következőket tartalmazza:

a) minőségi vagy mennyiségi elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja;

b) múltbeli, aktuális vagy jövőbeni elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja; és

c) belső vagy külső forrásokból származó információk, illetve ezek megfelelő kombinációja.

Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás megfelel a következő elveknek:

a) összhangban kell lennie az érintett vállalkozás üzleti tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint különösen az abban rejlő kockázatokkal;

b) hozzáférhetőnek, minden lényeges szempont tekintetében hiánytalannak, összehasonlíthatónak és időben is következetesnek kell lennie; és

c) relevánsnak, megbízhatónak és érthetőnek kell lennie.

A 129. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben a (2) bekezdés a) pontjának i. alpontjában említett, előre meghatározott időszakok egy évnél rövidebbek, az érintett felügyeleti hatóságok könnyíthetnek a rendszeres felügyeleti jelentéstétel követelményein, amennyiben

a) ezen információk benyújtása túlzott terhet jelentene a vállalat üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegéhez, nagyságához és összetettségéhez képest,

b) a tájékoztatás legalább évente megtörténik.

A felügyeleti hatóságok nem könnyíthetnek az évenkéntinél gyakoribb rendszeres felügyeleti jelentéstételi előírásokon a 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében csoport részeként működő biztosítók és viszontbiztosítók esetében, kivéve, ha a vállalat kielégítő módon igazolni tudja a felügyeleti hatóság számára, hogy az évenkéntinél gyakoribb rendszeres felügyeleti jelentéstétel nem helyénvaló, tekintettel a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegére, nagyságára és összetettségére.

A rendszeres felügyeleti jelentéstétellel kapcsolatos követelmény enyhítése csak azon vállalatok számára biztosítható, amelyek nem képviselik egy adott tagállam életbiztosítási és nem életbiztosítási, illetve viszontbiztosítási piacának több mint 20 %-át, ahol a nem életbiztosítási piaci részesedés bruttó jegyzett biztosítási díjakon, az életbiztosítási piaci részesedés pedig a bruttó biztosítástechnikai tartalékokon alapul.

Az e könnyítésre való jogosultság megállapításakor a felügyeleti hatóságok előnyt biztosítanak a legkisebb vállalatok számára.

Az érintett felügyeleti hatóságok könnyíthetnek a rendszeres felügyeleti jelentéstételi kötelezettségen vagy a tételes jelentés készítése alól mentesíthetik a biztosítókat és viszontbiztosítókat, amennyiben

a) ezen információk benyújtása túlzott terhet jelentene a vállalat üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegéhez, nagyságához és összetettségéhez képest,

b) e tájékoztatás benyújtása nem szükséges a vállalat tényleges felügyeletéhez,

c) a mentesítés nem gyengíti az érintett pénzügyi rendszerek stabilitását az Unióban, és

d) a vállalat képes az eseti alapú tájékoztatásra.

A felügyeleti hatóságok nem mentesíthetik a tételes jelentéskészítés alól a 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében valamely csoport részeként működő biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, kivéve, ha a vállalat kielégítő módon igazolni tudja a felügyeleti hatóság számára, hogy a tételes jelentéstétel nem helyénvaló, tekintettel a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegére, nagyságára és összetettségére és figyelemmel a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célkitűzésre.

Tételes jelentéskészítés alóli mentesség csak azon vállalatok számára adható, amelyek nem képviselik adott tagállam életbiztosítási vagy nem életbiztosítási, illetve viszontbiztosítási piacának több mint 20 %-át, ahol a nem életbiztosítási piaci részesedés bruttó jegyzett biztosítási díjakon, az életbiztosítási piaci részesedés pedig a bruttó biztosítástechnikai tartalékokon alapul.

E mentességek megállapításakor a felügyeleti hatóságok előnyt biztosítanak a legkisebb vállalatok számára.

A (6) és (7) bekezdés alkalmazásában a felügyeleti felülvizsgálati folyamat részeként a felügyeleti hatóságok értékelik, hogy az információszolgáltatás nem jelent-e túlzott terhet a vállalat kockázatainak jellege, nagysága és összetettsége tekintetében, figyelembe véve legalább a következőket:

a) a biztosítási díjak összegét, a biztosítástechnikai tartalékokat és a vállalat eszközeit,

b) a vállalkozás által fedezett igények és nyereségek volatitilását,

c) a vállalat befektetéseiből eredő piaci kockázatokat,

d) a kockázatkoncentrációk szintjét,

e) az engedélyezett életbiztosítási és nem életbiztosítási ágazatok teljes számát,

f) a vállalati eszközök kezelésének a pénzügyi stabilitásra gyakorolt lehetséges hatásait,

g) a vállalkozás felügyeleti célból történő információ szolgáltatására irányuló rendszereit és struktúráit és az (5) bekezdésben említett írott szabályzatot,

h) a vállalat irányítási rendszerének megfelelőségét,

i) a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet fedező szavatoló tőke szintjét,

j) azt, hogy a vállalat olyan zárt biztosító vagy viszontbiztosító-e, amely csak azon ipari vagy kereskedelmi csoporthoz kapcsolódó kockázatokat fedezi, amelynek tagja.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

36. cikk

Felügyeleti felülvizsgálat

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok felülvizsgálják és értékeljék azokat a stratégiákat, folyamatokat és jelentési eljárásokat, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek való megfelelés érdekében dolgoztak ki.

A felülvizsgálat és értékelés tartalma az irányítási rendszerrel kapcsolatos minőségi követelmények értékelése, azon kockázatok értékelése, amelyeket a vállalkozások vállalnak vagy vállalhatnak, valamint a vállalkozások arra irányuló képességének értékelése, hogy működési környezetüket figyelembe véve mennyire képesek felmérni az említett kockázatokat.

A felügyeleti hatóságok különösen a következőkkel kapcsolatos megfelelőséget vizsgálják és értékelik:

a) a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási rendszer, beleértve a saját kockázat- és szavatolótőke-megfelelésértékelést;

b) a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott biztosítástechnikai tartalékok;

c) a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelmények;

d) a VI. fejezet 6. szakaszában meghatározott befektetési szabályok;

e) a VI. fejezet 3. szakaszában meghatározott szavatoló tőke minősége és mennyisége;

f) amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító teljes vagy részleges belső modellt használ, a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakaszában meghatározott teljes és részleges belső modellekre vonatkozó követelményeknek való folyamatos megfelelés.

A felügyeleti hatóságok értékelik a biztosítók és viszontbiztosítók által kidolgozott azon módszerek és gyakorlatok megfelelőségét, amelyek célja azoknak a lehetséges eseményeknek vagy a gazdasági körülmények olyan jövőbeni változásainak azonosítása, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak általános pénzügyi helyzetükre.

A felügyeleti hatóságok értékelik a vállalkozásoknak az említett lehetséges eseményekkel vagy a gazdasági körülmények jövőbeni változásaival szembeni ellenálló képességét.

Az (1), (2) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálatokat, értékeléseket és vizsgálatokat rendszeresen kell végezni.

A felügyeleti hatóságok megállapítják a felülvizsgálatok és értékelések minimális gyakoriságát és alkalmazási körét, e közben figyelembe veszik az érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

37. cikk

Többlettőke-követelmény

A felügyeleti felülvizsgálatot követően a felügyeleti hatóságok kivételes esetekben többlettőke-követelményt írhatnak elő egy biztosító vagy viszontbiztosító számára, indokolással ellátott határozatban. E lehetőség csak a következő esetekben alkalmazható:

a) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, és: i. a belső modell alkalmazására vonatkozó, 119. cikk szerinti előírás nem megfelelő, vagy hatástalannak bizonyult, vagy ii. amíg a 119. cikkel összhangban a részleges vagy teljes belső modell kidolgozása folyamatban van;

b) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakasza szerinti belső modell vagy részleges belső modell alkalmazásával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, mivel bizonyos számszerűsíthető kockázatokat nem megfelelően vettek számításba és a megadott határidőn belül nem került sor a modellnek az adott kockázati profilhoz történő kiigazítására;

c) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszere jelentősen eltér a IV. fejezet 2. szakaszában megállapított előírásoktól, és az eltérés gátolja a vállalkozást abban, hogy képes legyen helyesen meghatározni, felmérni, figyelemmel kísérni, kezelni és jelenteni azokat a kockázatokat, amelyeknek ki van vagy ki lehetne téve, továbbá más eszközök alkalmazása önmagában nem valószínű, hogy a megfelelő határidőn belül orvosolni tudná a hiányosságokat;

d) a biztosító vagy viszontbiztosító a 77b. cikkben említett illeszkedési korrekciót, a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót vagy a 308c. és a 308d. cikkben említett átmeneti intézkedéseket alkalmazza és a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy e vállalat kockázati profilja jelentős mértékben eltér e kiigazítások és átmeneti intézkedések alapjául szolgáló feltételezésektől.

Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott körülmények között a többlettőke-követelménynek arányosnak kell lennie az azon hiányosságokból adódó lényeges kockázatokkal, amelyek a többlettőke-követelmény előírására ösztönözték a felügyeleti hatóságot.

Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott körülmények között a többlettőke-követelménynek arányosnak kell lennie az azon bekezdésben említett eltérésekből adódó lényeges kockázatokkal.

Az előírt többlettőke-követelményt is magában foglaló szavatolótőke-szükséglet a nem megfelelő szavatolótőke-szükséglet helyébe lép.

Az első albekezdésben foglaltak ellenére a szavatolótőke-szükségletnek a 77. cikk (5) bekezdésében említett kockázati ráhagyás kiszámítása céljából nem szabad tartalmaznia az (1) bekezdés c) pontjával összhangban előírt többlettőke-követelményt.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

38. cikk

Kiszervezett feladatkörök és tevékenységek felügyelete

A 49. cikk sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a feladatkört vagy biztosítási illetve viszontbiztosítási tevékenységet kiszervező biztosítók és viszontbiztosítók megtegyék a szükséges lépéseket az alábbi feltételek teljesítése céljából:

a) a szolgáltatónak a kiszervezett feladatkör vagy tevékenység tekintetében együtt kell működnie a biztosító és viszontbiztosító felügyeleti hatóságaival;

b) a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, a könyvvizsgálóiknak és a felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a kiszervezett feladatkörökkel vagy tevékenységekkel kapcsolatos adatokhoz;

c) a felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a szolgáltató üzleti helységeihez, továbbá képeseknek kell lenniük e hozzáférési jogok gyakorlására.

A szolgáltató telephelye szerinti tagállam engedélyezi a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságainak, hogy ők maguk, vagy az általuk e célból kijelölt közvetítők vagy személyek helyszíni ellenőrzést végezzenek a szolgáltató telephelyén. A biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága a helyszíni ellenőrzés előtt tájékoztatja a szolgáltató telephelye szerinti tagállam megfelelő hatóságát. Nem felügyelt jogalany esetében a megfelelő hatóság a felügyeleti hatóság.

A biztosító vagy viszontbiztosító tagállamának felügyeleti hatósága az ilyen helyszíni ellenőrzések hatáskörét átruházhatja a szolgáltató telephelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságaira.

Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a szolgáltató tagállamának megfelelő hatóságát, hogy e bekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzést kíván folytatni, vagy amennyiben a felügyeleti hatóság az első albekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzést végez, ahol e felügyeleti hatóság a gyakorlatban nem képes a helyszíni ellenőrzésekhez való joga gyakorlására, a felügyeleti hatóság az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban a segítségét kérheti. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA részt vehet helyszíni vizsgálatokon, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.

39. cikk

Állományátruházás

A nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek mellett a tagállamok engedélyezik a területükön központi irodával rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződésállományuk egészét vagy egy részét egy, a Közösségen belül letelepedett átvevő vállalkozásra ruházzák.

Az átruházás csak úgy engedélyezhető, hogy az átvevő vállalkozás székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai igazolják, hogy az átruházást is figyelembe véve az átvevő vállalkozás rendelkezik a szükséges figyelembe vehető szavatoló tőkével a 100. cikk első bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet fedezetére.

A megkeresett tagállamok hatóságai az átruházó biztosító székhelye szerinti tagállam hatóságainak a konzultáció iránti kérés kézhezvételétől számított három hónapon belül adják meg véleményüket vagy hozzájárulásukat.

Amennyiben a megkeresett hatóságok e határidőn belül nem válaszolnak, azt hallgatólagos hozzájárulásnak kell tekinteni.

Az (1)-(5) bekezdés szerint engedélyezett portfólióátruházás tényét a székhely szerinti tagállam, a kockázat helye szerinti tagállam vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam nemzeti jogában meghatározott módon megadott engedélyt megelőzően vagy azt követően kell közzétenni.

Az ilyen átruházások automatikusan érvényessé válnak a szerződőkkel, a biztosított személyekkel és bármilyen más, az átruházott szerződésekből eredően jogokkal vagy kötelezettségekkel rendelkező egyéb személyekkel szemben.

Az első és a második albekezdés nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy biztosítsák a szerződők számára a szerződések felmondásának lehetőségét az átruházást követő meghatározott időtartamon belül.

IV. FEJEZET

A tevékenységre vonatkozó feltételek

1. szakasz

Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felelőssége

40. cikk

Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felelőssége

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete végső felelősséget vállaljon azért, hogy az érintett vállalkozás megfelel az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

2. szakasz

Irányítási rendszer

41. cikk

Általános irányítási követelmények

A tagállamok előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók hatékony, az üzleti tevékenység körültekintő és megbízható irányítását szavatoló irányítási rendszert működtessenek.

A rendszernek része legalább a megfelelő, átlátható szervezeti felépítés, a felelősségi körök egyértelmű meghatározása és megfelelő elhatárolása, valamint az információáramlást biztosító hatékony rendszer megléte. Az irányítási rendszernek biztosítania kell a 42-49. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelést.

Az irányítási rendszert rendszeres belső felülvizsgálatnak kell alávetni.

A biztosító vagy viszontbiztosító szabályzatokban rögzíti legalább a következőket: kockázatkezelés, belső ellenőrzési rendszer, belső audit, és adott esetben kiszervezés. Gondoskodnak ezen szabályzatok követéséről is.

A szabályzatokat évente legalább egyszer felül kell vizsgálni. Elfogadásukhoz az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület előzetes hozzájárulása szükséges, a rendszer vagy az érintett terület bármely jelentős változásakor módosítani kell őket.

A felügyeleti hatóságok megfelelő eszközökkel, módszerekkel és hatáskörrel rendelkeznek a biztosítók és viszontbiztosítók irányítási rendszerének ellenőrzésére, továbbá az e vállalkozások által azonosított, rendezett pénzügyi helyzetüket befolyásoló, újonnan felmerülő kockázatok értékelésére.

A tagállamok biztosítják a felügyeleti hatóságok azon hatáskörét, amely alapján azok az irányítási rendszer tökéletesítését és erősítését írhatják elő, a 42-49. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

42. cikk

A vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények

A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyek mindenkor megfeleljenek az alábbi követelményeknek:

a) szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi őket a körültekintő és megbízható irányításra (szakmai alkalmasság); és

b) jó az üzleti hírnevük és tisztességesek (üzleti megbízhatóság).

43. cikk

A jó üzleti hírnév igazolása

Amennyiben a székhely szerinti tagállam vagy a külföldi állampolgár lakóhelye szerinti tagállam, nem bocsátja ki az (1) bekezdésben említett dokumentumot, az helyettesíthető esküvel, vagy azokban a tagállamokban, ahol esküre vonatkozó rendelkezések nem léteznek, ünnepélyes nyilatkozattal, amelyet az érintett külföldi állampolgár az illetékes bíróság vagy közigazgatási hatóság, vagy adott esetben közjegyző előtt tesz meg a székhely szerinti tagállamban vagy a külföldi állampolgár lakóhelye szerinti tagállamban.

Az ilyen hatóság vagy közjegyző az eskü vagy az ünnepélyes nyilatkozat hitelességét igazolja.

Azzal kapcsolatban, hogy az illető ellen korábban csődeljárás nem indult, az első albekezdésben említett nyilatkozatot az illetékes szakmai vagy kereskedelmi testület előtt is meg lehet tenni az említett tagállamban.

A tagállamok kijelölik az (1) és (2) bekezdésben említett okiratok kibocsátására illetékes hatóságokat és testületeket, és erről a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatják.

Az egyes tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot azokról a hatóságokról vagy testületekről is, amelyekhez az (1) és (2) bekezdésben említett okiratokat a 2. cikkben említett tevékenységeknek az adott tagállam területén történő végzése iránti kérelem alátámasztására be kell nyújtani.

44. cikk

Kockázatkezelés

A biztosító vagy viszontbiztosító eredményes kockázatkezelési rendszert működtet, amely azon egyedi és összesített kockázatok és kockázati kölcsönhatások folyamatos azonosításához, méréséhez, figyelemmel kíséréséhez, kezeléséhez és jelentéséhez szükséges stratégiákból, folyamatokból és jelentési eljárásokból áll, amelyeknek egyedi vagy összesített szinten ki van, illetve ki lehet téve.

A kockázatkezelési rendszernek hatékonynak kell lennie, és a rendszert a biztosító vagy viszontbiztosító szervezeti felépítésébe és döntéshozatali folyamataiba kell integrálni, megfelelő módon figyelembe véve a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyeket.

A kockázatkezelési rendszer kiterjed a szavatolótőke-szükséglet számítása során figyelembe veendő, a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra, valamint a számításban nem vagy nem teljesen figyelembe vett kockázatokra is.

A kockázatkezelési rendszer kiterjed legalább a következő területekre ki:

a) biztosítási kockázat vállalása és tartalékképzés;

b) eszköz-forrás gazdálkodás;

c) befektetés, különösen származtatott ügyletek és hasonló kötelezettségvállalások;

d) likviditási és koncentrációs kockázat kezelése;

e) működési kockázat kezelése;

f) viszontbiztosítás és más kockázatcsökkentési technikák.

A 41. cikk (3) bekezdésében említett írott kockázatkezelési szabályzat az e bekezdés második albekezdésének a)-f) pontjával összefüggő szabályzatokból áll.

Amennyiben biztosítók vagy viszontbiztosítók a 77b. cikkben említett illeszkedési korrekciót vagy a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót alkalmazzák, likviditási tervet készítenek, amely előrejelzi az e korrekciók hatálya alá tartozó eszközökkel és forrásokkal kapcsolatos bejövő és kimenő pénzáramlásokat.

Az eszköz-forrás gazdálkodás tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók

a) rendszeresen értékelik a biztosítástechnikai tartalékaiknak és figyelembe vehető szavatoló tőkéjüknek a 77a. cikkben említett vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe extrapolációjának alapjául szolgáló feltevésekre való érzékenységét,

b) a 77b. cikkben említett illeszkedési korrekció alkalmazása esetén, rendszeresen értékelik i. biztosítástechnikai tartalékaiknak és figyelembe vehető szavatoló tőkéjüknek az illeszkedési korrekció kiszámításának alapját képező feltevésekre való érzékenységét, beleértve a 77c. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett alapvető kamatkülönbözetet és eszközeik kényszerértékesítésének figyelembe vehető szavatoló tőkéjükre gyakorolt lehetséges hatását, ii. biztosítástechnikai tartalékaiknak és figyelembe vehető szavatoló tőkéjüknek az elkülönített eszközportfólió összetételében történő változásokra való érzékenységét, iii. az illeszkedési korrekció nullára való csökkentésének hatását.

c) a 77d. cikkben említett volatilitási korrekció alkalmazása esetén, rendszeresen értékelik i. biztosítástechnikai tartalékaiknak és figyelembe vehető szavatoló tőkéjüknek a volatilitási korrekció kiszámításának alapjául szolgáló feltevésekre való érzékenységét és az eszközök kényszerértékesítésének figyelembe vehető szavatoló tőkéjükre gyakorolt lehetséges hatását, ii. a volatilitási korrekció nullára való csökkentésének hatását.

A biztosítók és viszontbiztosítók a 35. cikk szerint bejelentett tájékoztatás részeként évente benyújtják az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett értékeléseket a felügyeleti hatóságnak. Amennyiben az illeszkedési vagy volatilitási korrekció nullára való csökkentése a szavatolótőke-szükséglet nem teljesülését eredményezné, a vállalat elemzést is benyújt azon intézkedésekről, amelyeket ilyen helyzetben alkalmazhat a szavatolótőke-szükségletet fedező, figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének helyreállítása vagy kockázati profiljának csökkentése érdekében a szavatolótőke-szükségletnek történő megfelelés visszaállítása céljából.

A 77d. cikkben említett volatilitási korrekció alkalmazása esetén a 41. cikk (3) bekezdésében említett írott kockázatkezelési szabályzat a volatilitási korrekció alkalmazására vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályzatot is tartalmaz.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a külső hitelminősítések értékelésekor alkalmazandó eljárásokról.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A 112. és 113. cikkel összhangban jóváhagyott részleges vagy teljes belső modellt alkalmazó biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében a kockázatkezelési feladatkör az alábbi feladatokra is kiterjed:

a) a belső modell kialakítása és bevezetése;

b) a belső modell tesztelése és érvényesítése;

c) a belső modell és valamennyi módosításának dokumentálása;

d) a belső modell teljesítményének elemzése, és az arról szóló összefoglaló jelentések elkészítése;

e) az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tájékoztatása a belső modell teljesítményéről, a további tökéletesítésre szoruló területek megnevezése, valamint a testület tájékoztatása arról, hogy a korábban megállapított gyengeségek kiküszöbölésére milyen erőfeszítéseket tettek.

45. cikk

Saját kockázat- és szolvenciaértékelés

A kockázatkezelési rendszer részeként minden biztosító és viszontbiztosító saját kockázat- és szavatolótőke-megfelelésértékelést végez.

Az értékelés legalább a következőkre kitér:

a) az általános szavatolótőke-megfelelési igény, amely figyelembe veszi a vállalkozás egyedi kockázati profilját, jóváhagyott kockázatvállalási határait és üzleti stratégiáját;

b) folyamatos megfelelés a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelményeknek, továbbá a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott, biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek;

c) az érintett vállalkozás kockázati profilja és - a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával, vagy annak a VI. fejezet 4. szakasza 3. alszakasza szerinti részleges vagy teljes belső modelljével számított - szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltevések közötti eltérés mértékének jelentősége.

46. cikk

Belső ellenőrzési rendszer

A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony belső ellenőrzési rendszert működtetnek.

A rendszer kiterjed legalább az igazgatási és számviteli eljárásokra, egy belső ellenőrzési keretrendszerre, és a vállalkozás minden szintjére kiterjedő megfelelő jelentési, adatszolgáltatási rendszerre, továbbá a megfelelőségi feladatkörre.

47. cikk

Belső audit

A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony belső audit feladatkörről rendelkeznek.

A belső audit feladatkörbe tartozik annak értékelése, hogy a belső ellenőrzési rendszer és az irányítási rendszer egyéb elemei mennyire megfelelőek és hatékonyak.

48. cikk

Aktuáriusi feladatkör

A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony aktuáriusi feladatkörről rendelkeznek:

a) a biztosítástechnikai tartalékok számításának összehangolására;

b) az alkalmazott módszertan és az alapul szolgáló modellek, valamint a biztosítástechnikai tartalékok számításánál figyelembe vett feltevések megfelelőségének biztosítására;

c) a biztosítástechnikai tartalék számításához használt adatok elégségességének és minőségének értékelésére;

d) a legjobb becslések és a tapasztalati adatok összevetésére;

e) az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tájékoztatására a biztosítástechnikai tartalék számításának megbízhatóságáról és megfelelőségéről;

f) a biztosítástechnikai tartalék számításának felügyeletére, a 82. cikkben meghatározott esetekben;

g) az általános biztosítási kockázatvállalási politikáról való véleménynyilvánításra;

h) a viszontbiztosítási megállapodások megfelelőségéről való véleménynyilvánításra; valamint

i) a 44. cikkben említett kockázatkezelési rendszer hatékony működtetéséhez való hozzájárulásra, különös tekintettel a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelmények számításának alapjául szolgáló kockázatmodellezésre és a 45. cikkben említett értékelésre.

49. cikk

Kiszervezés

Kritikus vagy lényeges működési feladatkörök vagy tevékenységek kiszervezése nem történhet olyan módon, hogy az:

a) komolyan veszélyeztesse az érintett vállalkozás irányítási rendszerének minőségét;

b) indokolatlanul növelje a működési kockázatot;

c) veszélyeztesse a felügyeleti hatóság arra irányuló képességét, hogy figyelemmel kísérje a vállalkozás kötelezettségeknek való megfelelését;

d) aláássa a szerződőknek nyújtott folyamatos és kielégítő szolgáltatást.

50. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak további részletezése érdekében:

a) a 41., 44., 46. és 47. cikkben említett, a biztosítók vagy viszontbiztosítók által működtetett rendszerek elemei, különösen a 44. cikk (2) bekezdésében említett eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek;

b) a 44., 46., 47. és 48. cikkben említett feladatkörök.

Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak további részletezése érdekében:

a) a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;

b) a kiszervezés feltételei, különösen harmadik országbeli szolgáltatókhoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

3. szakasz

Közzététel

51. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: tartalmi elemek

A tagállamok a 35. cikk (3) bekezdésében előírt információk és a (4) bekezdésében meghatározott alapelveket figyelembe véve előírják, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók évente jelentést tegyenek közzé fizetőképességükről és pénzügyi helyzetükről.

A jelentésnek a következő információkat kell tartalmaznia teljes egészében, vagy más jogi vagy szabályozási követelménynek megfelelően közzétett, jellegét és tartalmát tekintve is egyenértékű információra való hivatkozással:

a) a vállalkozás üzleti tevékenységének és teljesítményének leírása;

b) az irányítási rendszer leírása, valamint megfelelőségének értékelése a vállalkozás kockázati profilja szempontjából;

c) az egyes kockázati kategóriák szerint tagolt leírás a kockázati kitettségről, a kockázatkoncentrációról, kockázatcsökkentésről és kockázatérzékenységről;

d) az eszközök, biztosítástechnikai tartalékok és egyéb források szerint tagolt leírás értékelésük alapjáról és módszereiről, bemutatva az esetleges eltéréseket a pénzügyi beszámolókban szereplő értékelésük alapjához és módszereihez képest;

e) a tőkemenedzsment leírása, legalább a következők bemutatásával: i. a szavatoló tőke szerkezete, összege és minősége; ii. a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet nagysága; iii. a 304. cikkben a szavatolótőke-szükséglet kiszámítására meghatározott lehetőség; iv. a standard formula és a vállalkozás által a szavatolótőke-szükséglet számításához alkalmazott belső modell alapjául szolgáló feltevések közötti fő különbségek megértéséhez szükséges információk; v. a jelentési időszakban a minimális tőkeszükséglet nem teljesítésének vagy a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítésének összege, függetlenül a nem megfelelőség későbbi megszüntetésétől, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket.

Az (1) bekezdés d) pontjában említett leírás nyilatkozatot tartalmaz továbbá arról, hogy a vállalkozás alkalmazza-e a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót, valamint a volatilitási korrekció nullára történő csökkentése által a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások számszerűsítését.

Az (1) bekezdés e) pontjának i. alpontjában említett leírás tartalmazza az előző jelentési időszak óta bekövetkezett jelentős változások vizsgálatát, az érintett elemek pénzügyi beszámolókban szereplő értékével kapcsolatos főbb eltérések magyarázatát, valamint a tőkeátruházhatóság rövid leírását.

A szavatolótőke-szükséglet (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában említett közzétételében külön kell bemutatni a VI. fejezet 4. szakasza 2. és 3. alszakaszának megfelelően számított összeget és a 37. cikkel összhangban előírt esetleges többlettőke-követelmény összegét, vagy a 110. cikk értelmében a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó egyedi paraméterek hatását, együtt az érintett felügyeleti hatóság erre vonatkozó indokolásáról szóló rövid tájékoztatással.

A tagállamok az egyéb jogi vagy szabályozási előírások szerint kötelező közzététel sérelme nélkül előírhatják azonban, hogy az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában említett teljes szavatolótőke-szükséglet közzététele ellenére a többlettőke-követelményt vagy a 110. cikk értelmében a biztosítók vagy viszontbiztosítók által alkalmazandó egyedi paraméterek hatását egy 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakban ne kelljen külön feltüntetni.

A szavatolótőke-szükséglet közzététele során adott esetben jelezni kell, hogy a végleges összeget a felügyeleti hatóság még nem hagyta jóvá.

52. cikk

Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság tájékoztatása és az általa készített jelentések

Az 1094/2010/EU rendelet 35. cikkének sérelme nélkül a tagállamok előírják, hogy a felügyeleti hatóságoknak évente tájékoztatniuk kell az EIOPA-t a következőkről:

a) az egy vállalkozásra jutó átlagos többlettőke-követelmény, valamint a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban: i. valamennyi biztosító és viszontbiztosító, ii. életbiztosítók; iii. nem-életbiztosítók; iv. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók, v. viszontbiztosítók;

b) az e bekezdés a) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya;

c) a rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést korlátozást élvező biztosítók és viszontbiztosítók száma és a 35. cikk (6) és (7) bekezdésében említett tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező biztosítók és viszontbiztosítók száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága a tagállam biztosítóinak és viszontbiztosítóinak teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve;

d) a rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést élvező csoportok száma és a 254. cikk (2) bekezdésében említett tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező csoportok száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága az összes csoport teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve.

Az EIOPA évente közzéteszi a következő információkat:

a) a tagállamok összessége vonatkozásában a többlettőke-követelmény teljes eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban: i. biztosítók és viszontbiztosítók, ii. életbiztosítók; iii. nem-életbiztosítók; iv. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók, v. viszontbiztosítók;

b) valamennyi tagállam esetében külön-külön a többlettőke-követelmény eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az adott tagállamok valamennyi biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;

c) az e bekezdés a) és b) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya;

d) a tagállamok összessége vonatkozásában a rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést élvező biztosítók, viszontbiztosítók és csoportok teljes száma, valamint a 35. cikk (6) és (7) bekezdésében és a 254. cikk (2) bekezdésében említett tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező biztosítók, viszontbiztosítók és csoportok teljes száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága az összes biztosító, viszontbiztosító és csoport teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve;

e) az egyes tagállamok esetében külön-külön a rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést élvező biztosítók, viszontbiztosítók és csoportok száma, valamint a 35. cikk (6) és (7) bekezdésében és a 254. cikk (2) bekezdésében említett tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező biztosítók, viszontbiztosítók és csoportok teljes száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága az adott tagállam biztosítói, viszontbiztosítói és csoportjai teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve.

53. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: az alkalmazandó alapelvek

A felügyeleti hatóságok engedélyezhetik a biztosítók és viszontbiztosítók számára információk közzétételének mellőzését, amennyiben:

a) az információ közzétételével a vállalkozás versenytársai jelentős jogtalan előnyhöz jutnának;

b) szerződőkkel vagy más felekkel kapcsolatos kötelezettségek titoktartásra vagy az információk bizalmas kezelésére kötelezik a vállalkozást.

54. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: frissítés és kiegészítő önkéntes tájékoztatás

Az 51. és 53. cikkel összhangban közzétett információk relevanciáját komolyan befolyásoló jelentős fejlemény esetén a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelő tájékoztatást adnak a jelentős fejlemény jellegéről és hatásairól.

Az első albekezdés alkalmazásában jelentős fejleménynek minősülnek legalább a következők:

a) ha a minimális tőkeszükséglet nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a vállalkozás nem lesz képes reális rövid távú pénzügyi terv benyújtására, vagy e tervet nem kapják meg a nem-teljesítés észlelésétől számított egy hónapon belül;

b) ha a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok a nem-teljesítés észlelésétől számított két hónapon belül nem kapnak reális helyreállítási tervet.

A második albekezdés a) pontja tekintetében a felügyeleti hatóságok előírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg reálisnak tartott rövid távú pénzügyi terv ellenére a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése az észleléstől számított három hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott időszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a már megtett és a további tervezett korrekciós intézkedéseket.

A második albekezdés b) pontja tekintetében a felügyeleti hatóságok előírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg reálisnak tartott helyreállítási terv ellenére a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítése az észleléstől számított hat hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott időszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a már megtett és a további tervezett korrekciós intézkedéseket.

55. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: szabályzat és jóváhagyás

56. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a 3. szakasszal összhangban közzéteendő információkat és az információk éves közzétételére vonatkozó határidőket.

E szakasz egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az eljárások, a használandó formanyomtatványok és mintadokumentumok meghatározása érdekében.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottságot felhatalmazzák a (2) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

4. szakasz

Minősített részesedésszerzések

57. cikk

Részesedésszerzési szabályok

58. cikk

Az értékelési határidő

A felügyeleti hatóságok azonnal, és minden esetben az 57. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés átvételét, valamint a (2) bekezdésében említett információk esetleges későbbi átvételét követő két munkanapon belül írásban elismerik az átvételt a részesedést szerezni kívánó személy felé.

A felügyeleti hatóságoknak a bejelentés és a tagállam által az 59. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum átvételének írásos elismervénye keltétől számított legfeljebb hatvan munkanap (értékelési határidő) áll rendelkezésére az 59. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés (az értékelés) elvégzésére.

A felügyeleti hatóság az átvételi elismervény átadásakor tájékoztatja a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési határidő lejártának időpontjáról.

A felügyeleti hatóságok az értékelés során - de az értékelési határidő ötvenedik munkanapjánál nem később - szükség esetén bármely olyan további információt bekérhetnek, amely szükséges az értékelés befejezéséhez. Ezt a felhívást írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni.

A felügyeleti hatóságok által történő információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy által arra adott válasz átvétele közötti időszakban az értékelési határidőt meg kell szakítani. Ez a megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. A felügyeleti hatóságok általi bármely - az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló - további kérésről a felügyeleti hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési határidő megszakításával.

A felügyeleti hatóságok a (2) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb harminc munkanapra meghosszabbíthatják, ha a részesedést szerezni kívánó személy:

a) székhelye a Közösségen kívül található vagy a Közösségen kívüli szabályozás alá tartozik; vagy

b) olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv ( 7 ), a 2004/39/EK irányelv vagy a 2006/48/EK irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.

Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása és a jövőbeni fejlemények figyelembevétele érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az 59. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények kiigazításának pontosítása céljából.

A Bizottságot hatáskörrel kel felruházni, hogy az első és második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelően elfogadja.

A Bizottságot felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

59. cikk

Értékelés

Az 57. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és az 58. cikk (2) bekezdésében említett információ értékelésekor a felügyeleti hatóságok - a részesedésszerzés tárgyát képező biztosító vagy viszontbiztosító hatékony, körültekintő és megbízható irányítása érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve - az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy szakmai alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megfelelőségét:

a) a részesedést szerezni kívánó személy jó üzleti hírneve;

b) a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen a biztosítóintézet üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó üzleti hírneve és szakmai tapasztalata;

c) a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező biztosítóban vagy viszontbiztosítóban folytatott és tervezett üzleti tevékenységgel kapcsolatban;

d) a biztosító vagy viszontbiztosító képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan fogja-e teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben a prudens működés egyéb irányelveken - különösen a 2002/87/EK irányelven - alapuló követelményeit és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, a felügyeleti hatóságok közötti hatékony információcserét és a felügyeleti hatóságok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e) a szándékolt részesedésszerzése alapján feltételezhető, hogy pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 1. cikke értelmében, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ennek kockázatát.

60. cikk

Szabályozott pénzügyi szervezetek általi részesedésszerzés

Az érintett felügyeleti hatóságoknak az értékeléskor teljeskörűen konzultálniuk kell egymással, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:

a) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli szektortól eltérő szektorban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja szerinti alapkezelő társaság (ÁÉKBV alapkezelő társaság);

b) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli szektortól eltérő szektorban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata; vagy

c) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli szektortól eltérő szektorban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

61. cikk

A biztosítók vagy viszontbiztosítók által a felügyeleti hatóságoknak nyújtott tájékoztatás

Amint a biztosítók vagy viszontbiztosítók tudomást szereznek a tőkéjükben való részesedések megszerzéséről, vagy elidegenítéséről, amelynek következményeképpen a részesedés az 57. cikkben és az 58. cikk (1)-(7) bekezdésében megjelölt küszöbértékeket eléri, vagy azok alá csökken, értesíteniük kell a székhelyük szerinti tagállam felügyeleti hatóságát.

A biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak évente legalább egyszer tájékoztatniuk kell a székhelyük szerinti tagállam felügyeleti hatóságát a vállalkozásban minősített részesedéssel rendelkező részvényesek, vagy tagok nevéről és a részesedések nagyságáról, amiről például a részvényesek, vagy tagok éves közgyűlésén kapott információk szerint, vagy az értéktőzsdén jegyzett vállalkozásokra vonatkozó rendeletekben előírt kötelezettségek teljesítése alapján kapnak információt.

62. cikk

Minősített részesedés, a felügyeleti hatóság jogköre

A tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az 57. cikkben említett személyek által gyakorolt befolyás a biztosító vagy viszontbiztosító körültekintő és megbízható irányítása ellen hathat, a minősített részesedés szerzésének vagy növelésének kitett vállalkozás székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatósága megfelelő intézkedéseket hozzanak e helyzet megszüntetése érdekében. Ilyen intézkedések lehetnek például az igazgatókkal és ügyvivőkkel szembeni ideiglenes tiltó intézkedések vagy büntetések, illetve az érintett részvényesek vagy tagok részvényeihez kötődő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése.

Hasonló intézkedések alkalmazandók olyan természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban is, akik, vagy amelyek nem tesznek eleget az 57. cikkben előírt értesítési kötelezettségnek.

Amennyiben egy tulajdoni részesedést a felügyeleti hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok, minden egyéb meghozandó szankciótól függetlenül gondoskodnak:

1. a megfelelő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztéséről; vagy

2. a leadott szavazatok bármelyikének érvénytelenségéről, illetve érvénytelenítésének lehetőségéről.

63. cikk

Szavazati jogok

E szakasz alkalmazásában a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az annak 12. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket figyelembe kell venni.

A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyeket a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a pénzügyi eszközök kihelyezése révén fenntarthatnak a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglalt, kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

5. szakasz

Üzleti titoktartás, információcsere és a felügyeleti konvergencia ösztönzése

64. cikk

Üzleti titoktartás

A tagállamok előírják, hogy mindazokat a személyeket, akik a felügyeleti hatóságoknál állnak vagy álltak munkaviszonyban, valamint az említett hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálókat vagy más szakértőket üzleti titoktartás kötelezze.

A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül, ezek a személyek nem hozhatnak semmilyen, szakmai kötelességük teljesítése közben kapott bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók nem azonosíthatók.

Mindazonáltal, ha egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevő harmadik felet, a polgári vagy kereskedelmi eljárások során át lehet adni.

65. cikk

A tagállamok felügyeleti hatóságai közötti információcsere

A 64. cikk nem zárja ki, hogy a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai egymás között információkat cseréljenek. Ezekre az információkra a 64. cikkben meghatározott üzleti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak.

65a. cikk

Együttműködés az EIOPA-val

A tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv alkalmazásában a felügyeleti hatóságok az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködjenek az EIOPA-val.

A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére bocsássák az 1094/2010/EU rendeletnek megfelelő feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi információt.

66. cikk

Harmadik országokkal kötött együttműködési megállapodások

A tagállamok az információcserére vonatkozó együttműködési megállapodásokat köthetnek harmadik országok felügyeleti hatóságaival a 68. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint, de csak akkor, ha a kiadandó információra az e szakaszban említettekkel legalább egyenértékű üzleti titoktartási előírások vonatkoznak. Az ilyen információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti tevékenységének ellátását kell szolgálnia.

Amennyiben egy tagállam által harmadik országnak kiadandó információk egy másik tagállamból származnak, az információk nem hozhatók nyilvánosságra a másik tagállam felügyeleti hatóságának kifejezett hozzájárulása nélkül, és - adott esetben - kizárólag arra a célra hozhatók nyilvánosságra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta

67. cikk

A bizalmas információ felhasználása

A 64. vagy 65. cikk alapján bizalmas információkhoz jutó felügyeleti hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali feladataik ellátása során és a következő célokból használhatják fel:

1. annak megvizsgálására, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének feltételei teljesülnek-e, valamint e tevékenység figyelemmel kísérésének előmozdítására, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatolótőke-szükséglet, a minimális tőkeszükséglet, valamint az irányítási rendszer figyelemmel kísérésére;

2. szankciók alkalmazására;

3. a felügyeleti hatóságok határozatai elleni közigazgatási jogorvoslatok esetén;

4. az ezen irányelv szerinti bírósági eljárásokban.

67a. cikk

Az Európai Parlament vizsgálati jogkörei

A 64. és 67. cikk nem sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikke által az Európai Parlamentre ruházott vizsgálati jogköröket.

68. cikk

Más hatóságok közötti információcsere

A 64. és 67. cikk a következők egyikét sem akadályozhatja:

a) az információcserét ugyanabban a tagállamban több felügyeleti hatóság között, felügyeleti feladataik ellátása során,

b) az információcserét a felügyeleti feladataikat ellátó felügyeleti hatóságok és az alábbi személyek vagy szervek bármelyike között, akik vagy amelyek ugyanabban a tagállamban találhatók: i. a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó hatóságok, valamint a pénzpiacok felügyeletét ellátó hatóságok között; ii. a biztosítók vagy viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában, és egyéb hasonló eljárásokban részt vevő szervek között; iii. a biztosítók, viszontbiztosítók és egyéb pénzügyi intézmények beszámolóinak törvény által előírt könyvvizsgálatáért felelős személyek között; iv. az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában felsorolt kötelezett szolgáltatóknak az említett irányelvnek való megfelelés tekintetében történő felügyeletéért felelős hatóságok,

c) olyan információknak a kötelező felszámolást végrehajtó szervekkel, vagy garanciaalapokkal történő közlése, amelyek szakmai feladataik végrehajtásához szükségesek.

Ab) és c) pontban említett információcserére különböző tagállamok között is sor kerülhet.

Az említett hatóságok, szervek és személyek által kapott információk a 64. cikkben meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség alá esnek.

A 64-67. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék az információcserét a felügyeleti hatóságok és a következők bármelyike között:

a) a biztosítók, viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában és egyéb hasonló eljárásban résztvevő szervek felügyeletét ellátó hatóságok között;

b) a biztosítók, viszontbiztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi intézmények üzleti könyveinek törvényben előírt vizsgálatával megbízott személyek ellenőrzését ellátó hatóságok között,

c) a biztosítók vagy viszontbiztosítók jogi felügyeletét ellátó független biztosítási matematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó szervek között.

Az első albekezdést alkalmazó tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) az információ az első albekezdésben említett ellenőrzés vagy felügyelet teljesítését szolgálja;

b) az információra a 64. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és akkor is kizárólag arra a célra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és szerveknek a nevét, amelyek az első és a második albekezdés alapján megkaphatják az információkat.

A 64-67. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy - a pénzügyi rendszer stabilitása és integritása erősítésének érdekében - engedélyezzék az információcserét a felügyeleti hatóságok és a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozásért és vizsgálatért felelős hatóságok vagy testületek között.

Az első albekezdést alkalmazó tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) az információ az első albekezdésben említett nyomozást és vizsgálatot szolgálja;

b) a kapott információkra a 64. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és akkor is kizárólag arra a célra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta.

Amennyiben egy tagállamban az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel ebből a célból bíztak meg, és nem közszolgálati alkalmazottak, az első albekezdésben biztosított információcsere lehetősége rájuk is kiterjeszthető a második albekezdésben megállapított feltételek mellett.

A második albekezdés c) pontjának végrehajtása érdekében az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatósággal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek az információt meg kell küldeni.

69. cikk

Adatok továbbítása a pénzügyi szabályozásért felelős kormányzati szervek felé

A 64-67. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy jogszabályaikban meghatározott rendelkezések alapján engedélyezzék bizonyos információ közlését központi kormányzatuk egyéb, a hitelintézetek, pénzügyi intézmények, befektetési szolgáltatások és biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályalkotással megbízott részlegeivel is, valamint az ilyen részlegek nevében eljáró felügyelőkkel.

Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenőrzés ezt indokolja. A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy is, hogy a 65. cikk és a 68. cikk (1) bekezdése alapján kapott információt és a 33. cikkben említett helyszíni ellenőrzéssel megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság vagy azon tagállam felügyeleti hatóságának a kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni, amelyben a helyszíni ellenőrzést elvégezték.

70. cikk

Az információk továbbítása a központi bankoknak, a monetáris hatóságoknak, a fizetési rendszerek felügyelő szerveinek és az Európai Rendszerkockázati Testületnek

A 64-69. cikk sérelme nélkül a felügyeleti hatóság a feladataik ellátásához szükséges információkat a következőknek továbbíthatja:

a) a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) központi bankjai, beleértve az Európai Központi Bankot (EKB), és monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb szervek, amennyiben ez az információ törvényben előírt megfelelő feladataik szempontjából jelentőséggel bír, beleértve a monetáris politika folytatását és ehhez kapcsolódóan likviditási tartalék kialakítását, a fizetési műveletek, a klíring és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletét, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítását;

b) adott esetben a fizetési rendszerek felügyeletéért felelős egyéb nemzeti szintű hatóságok; valamint

c) az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 10 ) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT), amennyiben az adott információk szükségesek feladatai ellátásához.

71. cikk

Felügyeleti konvergencia

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok feladataik végrehajtása során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor vegyék figyelembe a felügyeleti eszközök és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

a) a felügyeleti hatóságok részt vegyenek az EIOPA tevékenységében;

b) a felügyeleti hatóságok mindent megtegyenek annak érdekében, hogy kövessék az EIOPA iránymutatásait és ajánlásait az 1094/2010/EU rendelettel összhangban, illetve amennyiben nem így tesznek, ezt indokolják meg;

c) a felügyeleti hatóságokra ruházott nemzeti feladatkörök ne akadályozzák az őket ezen irányelv alapján vagy az EIOPA tagjaként terhelő kötelezettségek ellátásában.

6. szakasz

A könyvvizsgálók kötelezettségei

72. cikk

A könyvvizsgálók kötelezettségei

A tagállamok előírják legalább azt, hogy a Szerződés 54. cikke bekezdésének g) pontja alapján a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezéséről szóló, 1984. április 10-i 84/253/EGK nyolcadik tanácsi irányelv ( 11 ) értelmében felhatalmazott személyek, akik a 78/660/EGK irányelv 51. cikkében, a 83/349/EGK irányelv 37. cikkében vagy a 85/611/EGK irányelv 31. cikkében említett, törvény által előírt könyvvizsgálatot vagy bármilyen egyéb, törvényben meghatározott feladatot végeznek egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, kötelesek azonnal jelenteni a felügyeleti hatóságnak minden olyan, az e feladat végzése során tudomásukra jutott, e vállalkozást érintő tényt vagy döntést, amely miatt a következők bármelyike bekövetkezhet:

a) azon törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapvető megsértése, amelyek az engedélyezésre vonatkozó feltételeket tartalmazzák, vagy amelyek konkrétan a biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységének folytatását szabályozzák;

b) a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos működésének veszélyeztetése;

c) a beszámolók hitelesítésének megtagadása vagy ellenvetések kinyilvánítása.

d) a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése;

e) a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése.

Az első albekezdésben említett valamennyi személynek jelentenie kell továbbá minden olyan tényt vagy döntést, amely akkor jutott tudomására, amikor az első albekezdésben leírt feladatot végezte egy olyan vállalkozásban, amely azzal a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval áll ellenőrzési viszonyból eredő szoros kapcsolatban, amelyben az említett feladatot végzi.

V. FEJEZET

Életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenység folytatása

73. cikk

Életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenység folytatása

Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok a következőkről rendelkezhetnek:

a) az életbiztosítási tevékenység folytatására engedélyt kapott vállalkozások engedélyt szerezhetnek nem-életbiztosítási tevékenységekre, az I. melléklet A. részében az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra;

b) azok a vállalkozások, amelyek kizárólag az I. melléklet A. részében az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra kaptak engedélyt, életbiztosítási tevékenység folytatására is kaphatnak engedélyt.

A 74. cikkel összhangban azonban az egyes tevékenységeket elkülönítve kell művelni.

A vállalkozások, amelyek az alábbi időpontokban egyidejűleg végeztek az ezen irányelv hatálya alá tartozó életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységeket, azokat továbbra is folytathatják, feltéve, hogy a 74. cikkel összhangban az egyes tevékenységeket elkülönítve művelik:

a) a Görögországban engedélyezett vállalkozások esetében 1981. január 1.;

b) a Spanyolországban és Portugáliában engedélyezett vállalkozások esetében 1986. január 1.;

c) az Ausztriában, Finnországban és Svédországban engedélyezett vállalkozások esetében 1995. január 1.;

d) a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában engedélyezett vállalkozások esetében 2004. május 1.;

e) a Bulgáriában és Romániában engedélyezett vállalkozások esetében 2007.január 1.;

ea) a Horvátországban engedélyezett vállalkozások esetében 2013. július 1.;

f) minden egyéb vállalkozás esetében 1979. március 15.

A székhely szerinti tagállam megkövetelheti, hogy a biztosítók a tagállam által meghatározott határidőn belül hagyjanak fel azoknak az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységeknek az egyidejű végzésével, amelyekkel az első albekezdésben említett időpontokban foglalkoztak.

74. cikk

Az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenység művelésének elkülönítése

A 73. cikkben említett elkülönített művelés úgy kell megszervezni, hogy az életbiztosítási tevékenység elkülönüljön a nem-életbiztosítási tevékenységtől.

Az életbiztosítási szerződők és a nem-életbiztosítási szerződők érdekei nem sérülhetnek és különösen fontos, hogy az életbiztosításból származó többlethozam az életbiztosítási szerződők javát szolgálja, úgy mintha az életbiztosító kizárólag életbiztosítási tevékenységet folytatna.

A 100. és 128. cikk sérelme nélkül, a 73. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók kiszámítják a következőket:

a) fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, úgy mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné, a (6) bekezdésben említett elkülönített elszámolás alapulvételével;

b) fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, úgy mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné, a (6) bekezdésében említett elkülönített elszámolás alapulvételével.

A 73. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók egyenértékű összegű figyelembe vehető alapvető szavatolótőke-elemekkel fedezik a következőket:

a) fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási tevékenység tekintetében;

b) fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási tevékenység tekintetében.

Az életbiztosítási tevékenység és a nem-életbiztosítási tevékenység tekintetében az első albekezdésben említett minimális pénzügyi kötelezettségek nem terhelhetik a másik tevékenységet.

A beszámolókat úgy kell elkészíteni, hogy az életbiztosításra és a nem-életbiztosításra elkülönítve mutassák be az eredmények forrásait. Minden bevételt, különösen a díjakat, a viszontbiztosítási tevékenységet végzőktől kapott összegeket és a befektetési bevételt és ráfordítást, különösen a biztosítási ügymenettel kapcsolatos ráfordításokat, a biztosítástechnikai tartalékok növelését, a viszontbiztosítási díjakat és a biztosítási tevékenység tekintetében felmerülő működési költségeket eredet szerinti bontásban kell megadni. A két tevékenység közös tételeit a felügyeleti hatóság által elfogadott felosztási módszerrel kell kimutatni az elszámolásokban.

A biztosítók elszámolásaik alapján kimutatást készítenek, amelyben világosan meghatározzák a (2) bekezdésben említett fiktív minimális tőkeszükségleteket fedező figyelembe vehető alapvető szavatolótőke-elemeket, a 98. cikk (4) bekezdésének megfelelően.

Ha valamelyik tevékenység tekintetében a figyelembe vehető alapvető szavatolótőke-elemek összege nem elegendő a (3) bekezdés első albekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségek fedezetére, a felügyeleti hatóságok az ebben az irányelvben meghatározott intézkedéseket alkalmazzák a hiányos tevékenységre, függetlenül a másik tevékenység eredményeitől.

A (3) bekezdés második albekezdésétől eltérően, az említett intézkedések jelenthetik meghatározott figyelembe vehető alapvető szavatolótőke-elemek egyik tevékenységtől a másikra történő átruházásának engedélyezését is.

VI. FEJEZET

Az eszközök és források értékelésére, a biztosítástechnikai tartalékra, a szavatoló tőkére, a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre és a befektetési szabályokra vonatkozó szabályok

1. szakasz

Az eszközök és források értékelése

75. cikk

Az eszközök és források értékelése

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy eltérő rendelkezés hiányában a biztosítók vagy viszontbiztosítók az eszközöket és forrásokat a következőképpen értékeljék:

a) az eszközöket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között létrejött, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során értékesíteni lehetne azokat;

b) a forrásokat azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között létrejött, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során át lehetne ruházni vagy ki lehetne egyenlíteni azokat.

A b) pont szerinti források értékelésekor nem szabad a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképessége alapján kiigazítást végezni.

Az eszközök és források értékelésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét a következők pontos meghatározása érdekében:

a) amennyiben a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megkövetelik a Bizottság által az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően jóváhagyott nemzetközi számviteli standardok használatát, e számviteli standardok összhangja az eszközök és források értékelésének (1) bekezdésben meghatározott módszerével;

b) az akkor alkalmazandó módszerek és feltevések, ha a Bizottság által az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően elfogadott nemzetközi számviteli standardok átmenetileg vagy tartósan nincsenek összhangban az eszközök és források értékelésének (1) és (2) bekezdésben meghatározott módszerével;

c) az eszközöknek és forrásoknak az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerek és feltevések, amennyiben a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok lehetővé teszik alternatív értékelési módszerek használatát.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

2. szakasz

A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok

76. cikk

Általános rendelkezések

77. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok számítása

A legjobb becslés a jövőbeni pénzáramok valószínűséggel súlyozott átlagának felel meg, figyelembe véve a pénz időértékét (a jövőbeni pénzáramok várható jelenértékét), a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe felhasználásával.

A legjobb becslést időszerű és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, megfelelő, alkalmas és releváns aktuáriusi és statisztikai módszerekkel kell kiszámítani.

A legjobb becslés számításakor használt pénzáram-előrejelzésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez azok teljes időtartamuk időtartama alatt szükséges valamennyi készpénzbeáramlást és készpénzkiáramlást figyelembe kell vennie.

A legjobb becslést bruttó értéken kell kiszámítani, a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. Az említett összegeket külön, a 81. cikkel összhangban kell kiszámítani.

A biztosító vagy viszontbiztosító a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékeli.

Ha azonban a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez társított jövőbeni pénzáramok megbízhatóan helyettesíthetők olyan pénzügyi eszközökkel, amelyek piaci értéke megbízható és megfigyelhető, akkor a biztosítástechnikai tartalékok ezen pénzáramokhoz kötődő részét az említett pénzügyi eszközök piaci értéke alapján kell meghatározni. Ebben az esetben nem szükséges a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás külön kiszámítása.

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékeli, úgy a kockázati ráhagyást - a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeknek azok teljes időtartama alatti fedezéséhez szükséges - szavatolótőke-szükséglettel egyező nagyságú figyelembe vehető szavatoló tőke előteremtési költségének meghatározásával kell kiszámítani.

Az ilyen összegű figyelembe vehető szavatoló tőke előteremtési költségének meghatározásához használt irányszám (tőkeköltség-ráta) valamennyi biztosító és viszontbiztosító tekintetében azonos, és azt időközönként felül kell vizsgálni.

Az alkalmazott tőkeköltség-ráta megegyezik azzal a pótlólagos, a vonatkozó kockázatmentes kamatláb feletti rátával, amellyel a 3. szakasznak megfelelő, a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeknek azok teljes időtartama alatti fedezéséhez szükséges szavatolótőke-szükséglettel egyező nagyságú figyelembe vehető szavatoló tőkét fenntartó biztosító vagy viszontbiztosító viselne.

77a. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja

A 77. cikk (2) bekezdésében említett vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározása során a vonatkozó pénzügyi eszközökből származó információkat kell felhasználni, és azokkal összhangban kell eljárni. Ennek során figyelembe kell venni azon futamidejű vonatkozó pénzügyi eszközöket, amelyek esetében e pénzügyi eszközök és kötvények piaca mély, likvid és átlátható. Azon futamidők esetében, amelyeknél a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható, a kockázatmentes hozamgörbét extrapolálni kell.

A vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbe extrapolált részének olyan határidős kamatlábakon kell alapulnia, amelyek egyenletesen konvergálnak a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények mély és likvid piacon észlelt leghosszabb futamidejére vonatkozó határidős kamatláb(ak)tól egy utolsó határidős kamatláb felé.

77b. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbénél alkalmazott illeszkedési korrekció

Biztosítók vagy viszontbiztosítók alkalmazhatnak a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbéhez történő illeszkedési korrekciót életbiztosításra vonatkozó biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének kiszámításához, beleértve a nem életbiztosításra vagy viszontbiztosításra vonatkozó szerződésekből származó életjáradékokat, amennyiben a felügyeleti hatóságok előzetesen jóváhagyják azokat a következő feltételek teljesülése esetén:

a) a biztosító vagy viszontbiztosító egy kötvényekből és egyéb, hasonló pénzáramlási jellemzőkkel rendelkező eszközökből álló portfóliót jelölt ki a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójára vonatkozó legjobb becslés fedezésére, és ezt a kijelölt portfóliót a kötelezettségek teljes időtartamára fenntartja, kivéve az eszközök és források közötti várható pénzáramlások helyettesítésének fenntartása céljából olyan esetben, amikor a pénzáramlások lényegesen módosultak;

b) a vállalkozás más tevékenységeitől külön jelölik meg, szervezik és irányítják a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfólióját, amelyre az illeszkedési korrekciót alkalmazták, és a kijelölt eszközportfólió nem használható fel a vállalkozás más tevékenységeiből származó veszteségek fedezésére;

c) a kijelölt eszközportfólió várható pénzáramlásai az azonos pénznemben fennálló biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának várható pénzáramlásait helyettesítik, és semmilyen illeszkedéshiány nem eredményezheti a biztosítási vagy viszontbiztosítási üzletben rejlő, az illeszkedési korrekció hatálya alá tartozó kockázatokhoz képest jelentős kockázatok megjelenését;

d) a kötelezettségek portfóliójához tartozó biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések nem eredményeznek jövőbeli díjfizetést;

e) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójával kapcsolatos kizárólagos biztosítástechnikai kockázatok a hosszú élet kockázata, a költség- és a felülvizsgálati kockázat, illetve a halandósági kockázat;

f) amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójával kapcsolatos biztosítástechnikai kockázatok között szerepel a halandósági kockázat, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslése legfeljebb 5 %-kal emelkedik a 101. cikk (2)-(5) bekezdése szerint meghatározott halandósági kockázati stressz értelmében;

g) a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfoliója alapjául szolgáló szerződések nem tartalmaznak opciókat a szerződő számára, a visszavásárlási opciót leszámítva, amely esetben a visszavásárlási érték nem haladja meg azon eszközöknek a 75. cikkel összhangban számított értékét, amelyek a visszavásárlási opció igénybevételének időpontjában fedezik a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket;

h) a kijelölt eszközportfólió pénzáramlásai rögzítve vannak, és azokat sem az eszközök kibocsátói, sem harmadik felek nem módosíthatják;

i) a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésből eredő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek nem válnak különböző részekre, amikor az e bekezdés értelmében vett biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfólióját alkotják.

Az első albekezdés h) pontjának sérelme nélkül a biztosítók vagy viszontbiztosítók használhatnak olyan eszközöket, amelyek - az inflációtól való függéstől eltekintve - rögzített pénzáramlással rendelkeznek, feltéve, hogy ezen eszközök a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának inflációkövető pénzáramlásait helyettesítik.

Amennyiben kibocsátóknak vagy harmadik feleknek joguk van olyan módon megváltoztatni az eszköz pénzáramlását, hogy a befektető elégséges kompenzációt kapjon, ami lehetővé teszi a számára, hogy ugyanolyan vagy jobb hitelminőségű eszközbe történő befektetés révén ugyanazt a pénzáramlást érje el, a pénzáramlás módosításához való jog - az első albekezdés h) pontja értelmében - nem zárja ki az eszköz kijelölt portfólióban való használatának lehetőségét.

77c. cikk

Az illeszkedési korrekció kiszámítása

A 77b. cikkben említett illeszkedési korrekció kiszámítása valamennyi pénznem esetében a következő alapelvekkel összhangban történik:

a) az illeszkedési korrekció az alábbiak különbözetével egyenlő: i. az egyetlen diszkontrátaként kiszámított tényleges éves kamatláb, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramlásaira alkalmazva a kijelölt eszközportfólió 75. cikk szerinti értékével megegyező értéket eredményez; ii. az egyetlen diszkontrátaként kiszámított tényleges éves kamatláb, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramlásaira alkalmazva a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslés szerinti értékével megegyező értéket eredményez, a pénz időértékét a kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásával figyelembe véve;

b) az illeszkedési korrekció nem tartalmazhatja a biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó kockázatait tükröző alapvető kamatkülönbözetet;

c) az a) pont sérelme nélkül az alapvető kamatkülönbözetet emelni kell, amennyiben erre szükség van annak biztosításához, hogy a befektetésre nem ajánlott hitelminősítésű eszközök illeszkedési korrekciója ne haladja meg a befektetésre ajánlott hitelminősítésű és egyazon időtartamú és eszközkategóriájú illeszkedési korrekciókat;

d) a külső hitelminősítések igénybevétele az illeszkedési korrekciók kiszámításánál összhangban van a 111. cikk (1) bekezdésének n) pontjával.

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alapvető kamatkülönbözet:

a) a következők összegével egyenlő: i. az eszközök nemteljesítése valószínűségének megfelelő hitelkockázati kamatkülönbözet; ii. az eszközök leminősítéséből eredő várható veszteségeknek megfelelő hitelkockázati kamatkülönbözet.

b) a tagállamok központi kormányaival vagy központi bankjaival szembeni kitettség esetén nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának 30 %-ánál.

c) a tagállamok központi kormányaival vagy központi bankjaival szembeni kitettségtől eltérő eszközök esetén nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának 35 %-ánál.

Az első albekezdés a) pontja i. alpontjában említett nemteljesítési valószínűségnek azon a hosszú távú nemteljesítési statisztikán kell alapulnia, amely az adott eszközre időtartama, hitelminősítése és eszközkategóriája tekintetében releváns.

Amennyiben a második albekezdésben említett nemteljesítési statisztika alapján nem számolható ki megbízható kamatkülönbözet, a kamatkülönbözet a b) és c) pontokban említett kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának részösszegével egyenlő.

77d. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbénél alkalmazott volatilitási korrekció

Egy adott pénznem referenciaportfóliója az adott pénznemben denominált olyan eszközökre nézve reprezentatív, amelyekbe biztosítók és viszontbiztosítók fektettek be az adott pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslések fedezése céljából.

A kockázathoz igazított árfolyam-különbözetet a (2) bekezdésben említett kamatkülönbözet és e kamatkülönbözet azon része közötti különbségként kell kiszámolni, amely a várható veszteségek, az eszközökkel kapcsolatos váratlan hitelkockázat vagy egyéb kockázat reális értékelésének tudható be.

A volatilitási korrekció csak azokra a releváns kockázatmentes hozamgörbékre alkalmazandó, amelyeket nem a 77a. cikk szerinti extrapoláció révén határoztak meg. A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja e kiigazított kockázatmentes hozamgörbéken alapszik.

77e. cikk

Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által készített technikai információk

Az EIOPA valamennyi releváns pénznemre vonatkozóan, legalább negyedévenként a következő technikai információkat határozza meg és teszi közzé:

a) a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításához, illeszkedési vagy volatilitási korrekciók nélkül;

b) valamennyi releváns időtartam, hitelminősítés és eszközkategória esetében az alapvető kamatkülönbözet a 77c. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett illeszkedési korrekció kiszámításához;

c) valamennyi releváns nemzeti biztosítási piac esetében a 77d. cikk (1) bekezdésében említett, vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási korrekció.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 301. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe rendelkezésre állásával kapcsolatos kellően indokolt és rendkívül sürgős esetekben a Bizottság a 301. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással összhangban azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

Azon pénznemek és nemzeti piacok esetében, amelyeknél az (1) bekezdés c) pontjában említett kiigazítást nem határozza meg a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus, a releváns kockázatmentes hozamgörbére nem alkalmazandó volatilitási korrekció a legjobb becslés kiszámításához.

77f. cikk

A hosszú távú garanciákra és a részvénypiaci kockázatokra vonatkozó intézkedések felülvizsgálata

A felügyeleti hatóságok ezen időtartam alatt évente a következő információkat bocsátják az EIOPA rendelkezésére:

a) a biztosítási termékeknél a hosszú távú garanciák rendelkezésre állása a nemzeti piacokon, illetve a biztosítók és viszontbiztosítók hosszú távú befektetőként tanúsított magatartása;

b) az illeszkedési korrekciót, a volatilitási korrekciót, a 138. cikk (4) bekezdésében említett helyreállítási időszak meghosszabbítását, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodult és a 308c. és 308d. cikkben meghatározott átmeneti intézkedéseket alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók száma;

c) az illeszkedési korrekció, a volatilitási korrekció, a részvényekre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus korrekciós mechanizmusa, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a 308c. és 308d. cikkben meghatározott átmeneti intézkedések hatása a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetére nemzeti szinten és - anonim módon - az egyes biztosítók vonatkozásában;

d) az illeszkedési korrekció, a volatilitási korrekció, a részvényekre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus korrekciós mechanizmusa, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a 308c. és 308d. cikkben meghatározott átmeneti intézkedések hatása a biztosítók és viszontbiztosítók befektetői magatartására, illetve, hogy indokolatlanul felszabadítanak-e tőketartalékot;

e) a 138. cikk (4) bekezdése szerinti helyreállítási időszak meghosszabbításának hatása a biztosítók és viszontbiztosítók arra irányuló törekvésére, hogy visszaállítsák a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét vagy a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés érdekében csökkentsék a kockázati profilt;

f) amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 308c. és 308d. cikkben meghatározott átmeneti intézkedéseket alkalmazza, annak megállapítása, hogy azok megfelelnek-e a 308e. cikkben említett fokozatos bevezetési tervnek, illetve az ezen átmeneti intézkedésektől való függés csökkentésére vonatkozó kilátások, beleértve a biztosítók és felügyeleti hatóságok által tett és a jövőben várható intézkedéseket, figyelembe véve az érintett tagállam szabályozási környezetét.

Az EIOPA által benyújtott, a (2) bekezdésben említett vélemény alapján a Bizottság 2021. január 1-jéig vagy adott esetben korábban jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen az alábbiakra gyakorolt hatásokra összpontosít:

a) a szerződők védelme;

b) az európai biztosítási piacok működése és stabilitása;

c) a belső piac, különösen a verseny és az egyenlő versenyfeltételek az európai biztosítási piacokon;

d) annak mértéke, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók mennyiben működnek továbbra is hosszú távú befektetőkként;

e) az életjáradék-termékek elérhetősége és árazása;

f) a versengő termékek elérhetősége és árazása;

g) a biztosítók hosszú távú befektetési stratégiái a 77b. és 77c. cikkek hatálya alá tartozó termékek, illetve az egyéb hosszú távú garanciákhoz kapcsolódó termékek tekintetében;

h) a fogyasztók választási lehetősége és a fogyasztók kockázattudatossága;

i) a diverzifikáció mértéke a biztosítási üzletágban és a biztosítók és viszontbiztosítók eszközportfóliója;

j) pénzügyi stabilitás.

A jelentésnek emellett figyelembe kell vennie a 77a-77e. és a 106. cikk, a 138. cikk (4) bekezdése, valamint a 304., 308c. és 308d. cikk - és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok - alkalmazásával kapcsolatos felügyeleti tapasztalatokat is.

78. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok számítása során figyelembe veendő egyéb elemek

A 77. cikket kiegészítve, a biztosítástechnikai tartalékok számítása során a biztosító vagy viszontbiztosító a következőket is figyelembe veszi:

1. a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítésével összefüggő összes felmerülő költség;

2. infláció, beleértve a költségek és a kárigények inflációját;

3. a szerződők és kedvezményezettek részére történő összes kifizetés, beleértve a jövőbeni diszkrecionális többlethozamot is, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók várhatóan teljesítenek, függetlenül attól, hogy a teljesítést szerződés írja-e elő vagy sem, kivéve, ha e kifizetésekre a 91. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.

79. cikk

A biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő pénzügyi garanciák és szerződéses opciók értékelése

A biztosítástechnikai tartalékok számítása során a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben foglalt pénzügyi garanciák és szerződéses opciók értékét.

Azoknak a feltevéseknek, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók a szerződéses opciók - ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is - szerződők általi lehívásának valószínűségére vonatkozóan tesznek, realisztikusnak kell lenniük, továbbá aktuális és hiteles információkon kell alapulniuk. A feltevéseknek explicit vagy implicit módon figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a pénzügyi és nem pénzügyi körülmények jövőbeni változásai gyakorolhatnak az opciók lehívására.

80. cikk

Szegmentálás

A biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalékok számítása során a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeiket homogén kockázati csoportok, de legalább biztosítási üzletágak szerint szegmentálják.

81. cikk

A viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől eredő megtérülések

A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől eredő megtérüléseket a 76-80. cikkel összhangban számítják ki.

A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől eredő megtérülések számításakor figyelembe veszik az összegek megtérülése és a közvetlen kifizetések közötti időeltérést.

A számítás eredményét a partner nemteljesítéséből eredő várható veszteség figyelembevétele céljából ki kell igazítani. A kiigazítás alapja a partner nemteljesítési valószínűsége és a partner nemteljesítéséből eredő átlagos veszteség (nemteljesítési veszteség) értékelésén alapul.

82. cikk

Adatminőség és közelítések alkalmazása a biztosítástechnikai tartalékok vonatkozásában, beleértve a tételes tartalékképzést mint megközelítést

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalék számításánál használt adatok megfelelősége, teljessége és pontossága érdekében belső eljárásokat és folyamatokat működtessenek.

Abban az esetben, ha egyedi körülményei miatt a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeik egy csoportja vagy részcsoportja, vagy a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől eredő megtérüléseik tekintetében nem rendelkeznek kellő mennyiségű és megfelelő adattal megbízható aktuáriusi módszerek alkalmazásához, akkor a legjobb becslés számításához megfelelő közelítés, beleértve a tételes tartalékképzést mint megközelítést, alkalmazhatók.

83. cikk

Összevetés tapasztalati adatokkal

A biztosítók és viszontbiztosítók eljárásokat és folyamatokat működtetnek annak érdekében, hogy a legjobb becsléseket és az azok alapjául szolgáló feltevéseket rendszeresen tapasztalati adatokkal vessék össze.

Ha az összevetés a tapasztalati adatok és a biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslései között rendszeres eltérést mutat ki, az érintett vállalkozás megfelelőképpen módosítja az alkalmazott aktuáriusi módszereket és/vagy feltevéseket.

84. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok szintjének megfelelősége

A felügyeleti hatóságok felszólítására a biztosító vagy viszontbiztosító igazolja a biztosítástechnikai tartalékai szintjének megfelelőségét, valamint az alkalmazott módszerek alkalmasságát és relevanciáját, továbbá a felhasznált, alapul szolgáló statisztikai adatok megfelelőségét.

85. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok emelése

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékai nem felelnek meg a 76-83. cikknek, úgy a felügyeleti hatóságok a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól megkövetelhetik, hogy a biztosítástechnikai tartalékok összegét az említett cikkeknek megfelelő szintre emelje.

86. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló aktuáriusi és statisztikai módszertanok;

b) a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározására szolgáló elvek és technikák;

c) a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalékoknak a 77. cikk (4) bekezdésében említett, egy összegben történő számítása esetén alkalmazandó módszerek;

d) a kockázati ráhagyás számítása során alkalmazandó módszerek és feltevések, beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőke összegének meghatározását, és a 77. cikk (5) bekezdésében említett tőkeköltség-ráta kalibrálását;

e) azok a biztosítási üzletágak, amelyek szerint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a 80. cikkben említett biztosítástechnikai tartalékok számítása során szegmentálni kell;

f) a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében előírt standardok, továbbá azok a sajátos körülmények, amelyek esetén a legjobb becslés kiszámításánál közelítést - beleértve a 82. cikkben említett egyedi esetelemzést mint megközelítést - célszerű alkalmazni;

g) a 77b. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények részletezése, a 77b. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett halandósági kockázati stressz hatásának kiszámításához használt módszereket, feltevéseket és standard paramétereket is beleértve;

h) a 77c. cikkben meghatározott követelmények részletezése, az illeszkedési korrekció és az alapvető kamatkülönbözet kiszámításához használt módszereket, feltevéseket és standard paramétereket is beleértve;

i) a 77d. cikkben említett volatilitási korrekció kiszámításához használt módszerek és feltevések, beleértve az e cikk (2) bekezdésében említett, kamatkülönbözet kiszámításához használt képletet;

A biztosítástechnikai tartalékok módszereivel és kiszámításával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

a) a 81. cikkben említett, a partner nemteljesítése miatti kiigazítás számításához használandó módszertanok, amelyek célja a nemteljesítésből eredő várható veszteségek meghatározása;

b) szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módszerei, annak érdekében, hogy az a) és d) pontban említett aktuáriusi és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosító vagy viszontbiztosító - ideértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót - által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

3. szakasz

Szavatoló tőke

1. alszakasz

A szavatoló tőke meghatározása

87. cikk

Szavatoló tőke

A szavatoló tőke a 88. cikkben említett alapvető szavatoló tőkéből és a 89. cikkben említett kiegészítő szavatoló tőkéből áll.

88. cikk

Alapvető szavatoló tőke

Az alapvető szavatoló tőke a következő elemekből áll:

1. az eszközök forrásokat meghaladó többlete, a 75. cikkel és a 2. szakasszal összhangban értékelve;

2. alárendelt kölcsöntőke.

Az 1. pontban említett többletből le kell vonni a biztosító vagy viszontbiztosító saját részvényeinek összegét.

89. cikk

Kiegészítő szavatoló tőke

A kiegészítő szavatoló tőke az alapvető szavatoló tőkén kívüli azon elemekből áll, amelyek a veszteségek fedezésére felhasználhatók.

A kiegészítő szavatoló tőke a következő elemekből állhat, amennyiben azok nem az alapvető szavatoló tőke elemei:

a) jegyzett, de be nem fizetett tőke vagy le nem hívott alaptőke;

b) akkreditívek és garanciák;

c) a biztosító vagy viszontbiztosító javára tett bármely más jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalás.

Olyan biztosító egyesület vagy biztosító jellegű egyesület esetén, melynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, a kiegészítő szavatoló tőke az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő tizenkét hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követeléseit is tartalmazhatja.

90. cikk

A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása

A felügyeleti hatóságok az alábbiak valamelyikét hagyják jóvá:

a) a kiegészítő szavatoló tőke minden egyes elemének pénzben kifejezett értéke;

b) a kiegészítő szavatoló tőke elemei értékének meghatározására szolgáló módszer, amely esetben a módszerrel megállapított érték felügyeleti jóváhagyása egy meghatározott időszakra érvényes.

A felügyeleti hatóságok jóváhagyásukat a kiegészítő szavatoló tőke minden egyes eleme esetén a következők értékelésére alapozzák:

a) az érintett partnerek fizetőképessége és fizetési hajlandósága;

b) a tőkeelem beszedhetősége, figyelembe véve az adott elem jogi formáját, valamint a sikeres befizetést vagy lehívást esetleg gátoló körülményeket;

c) a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak a kiegészítő szavatoló tőke ilyen elemeivel kapcsolatos múltbeli lehívásairól szóló információk, amennyiben ez az információ megbízhatóan felhasználható a jövőbeli lehívások várható eredményének értékeléséhez.

91. cikk

Nyereségrészesedésből származó szavatolótőke

92. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az (1) bekezdés b) pontjában említett, pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben fennálló részesedések a következők:

a) biztosítók és viszontbiztosítók részesedése a következő szervezetekben: i. a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetek és pénzügyi intézmények, ii. a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozások;

b) azok a 2006/48/EK irányelv 63. cikkében és 64. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az ezen bekezdés a) pontjában meghatározott szervezetek tekintetében, - amelyekben részesedésük van - tartanak fenn.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

2. alszakasz

A szavatoló tőke besorolása

93. cikk

A szavatoló tőke besorolásához felhasznált jellemzők

A szavatoló tőke elemei háromszintű rendszerbe sorolandók. A besorolás attól függ, hogy az egyes tőkeelemek az alapvető szavatoló tőke vagy a kiegészítő szavatoló tőke részei-e, valamint attól, hogy mennyiben rendelkeznek a következő jellemzőkkel:

a) a tőkeelem rendelkezésre áll, vagy szükség esetén lehívható mind a folyamatos működés, mind pedig a felszámolás során jelentkező veszteségek teljes fedezésére (állandó hozzáférés);

b) felszámolás esetén a tőkeelem teljes összege rendelkezésre áll a veszteségek fedezésére, és a tőkeelem visszafizetésére addig nem kerülhet sor, amíg minden egyéb kötelezettséget, beleértve a szerződőkkel és a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések kedvezményezettjeivel szembeni biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket is, nem teljesítettek (alárendelés);

Annak értékelésekor, hogy a szavatolótőke-elemek milyen mértékben rendelkeznek, illetve fognak rendelkezni a jövőben az (1) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt jellemzőkkel, megfelelően figyelembe kell venni az adott tőkeelem időtartamát, különös tekintettel arra, hogy a tőkeelem lejárati időhöz kötött-e. Amennyiben az adott tőkeelem lejárati időhöz kötött, annak a vállalkozás biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek időtartamához viszonyított relatív időtartamát figyelembe kell venni (elegendő időtartam).

Ezen felül a következő jellemzőket kell figyelembe venni:

a) a tőkeelem mentes-e a névleges összeg visszafizetését megkövetelő vagy ösztönző feltételektől (visszafizetést ösztönző feltételek hiánya);

b) a tőkeelem mentes-e kötelezően kiszabott díjaktól (kötelező kezelési költségek hiánya);

c) a tőkeelem tehermentes-e (tehermentesség).

94. cikk

A szintekre való besorolás fő kritériumai

Az alapvető szavatolótőke-elemek a második szintre sorolandók, amennyiben lényegében rendelkeznek a 93. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott jellemzőkkel, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzőkre.

A kiegészítő szavatolótőke-elemek a második szintre sorolandók, amennyiben lényegében rendelkeznek a 93. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jellemzőkkel, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzőkre.

95. cikk

A szavatoló tőke szintekre való besorolása

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók szavatoló tőkéjüket a 94. cikkben megállapított kritériumok alapján besorolják.

E célból a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótőke-elemek 97. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felsorolására támaszkodnak, amennyiben az alkalmazható.

Amennyiben valamely szavatolótőke-elem nem található a felsorolásban, úgy azt a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az első bekezdéssel összhangban kell értékelnie és besorolnia. A besorolást a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia.

96. cikk

Sajátos biztosítási szavatolótőke-elemek besorolása

A 95. cikk és a 97. cikk (1) bekezdése a) pontjának sérelme nélkül ezen irányelv alkalmazásában a következő besorolás alkalmazandó:

1. a 91. cikk (2) bekezdésének hatályába tartozó nyereségrészesedésből származó szavatolótőke az első szintre sorolandó;

2. a biztosítási hitelezők javára független letétkezelőnél letétben tartott, a 2006/48/EK irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott akkreditívek és garanciák a második szintre sorolandók;

3. hajótulajdonosok olyan biztosító egyesülete vagy biztosító jellegű egyesülete esetén, amely kizárólag az I. melléklet A. részének 6., 12. és 17. ágazatában felsorolt kockázatokat biztosítja, továbbá amelynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli, követelései a második szintre sorolandók.

A 94. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban olyan biztosító egyesület vagy biztosító jellegű egyesület esetén, amelynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő tizenkét hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követelései, amelyek nem tartoznak az első albekezdés (3) pontja alá, a második szintre sorolandók, amennyiben azok lényegében rendelkeznek a 93. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jellemzőkkel, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzőkre.

97. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja, és szükség esetén frissíti.

3. alszakasz

A szavatoló tőke figyelembe vétele

98. cikk

Figyelembe vétel és az 1., 2., és 3. szintekre alkalmazandó korlátok

A szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés tekintetében a 2. és a 3. szinthez tartozó tőkeelemek figyelembe vehető összege mennyiségi korlátokhoz kötött. E korlátoknak legalább a következő feltételek teljesülését biztosítaniuk kell:

a) az 1. szinthez tartozó tőkeelemek aránya a figyelembe vehető szavatoló tőkén belül nagyobb kell legyen, mint a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegének egyharmada;

b) a 3. szinthez tartozó tőkeelemek figyelembe vehető összegének aránya kisebb kell legyen, mint a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegének egyharmada.

99. cikk

A szavatoló tőke figyelembevételére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 98. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő mennyiségi korlátok;

b) azon szavatolótőke-elemek átruházhatatlansága miatti kiigazítások, amelyek csak a kötelezettségek egy adott csoportjából vagy adott kockázatokból származó veszteségek fedezésére használhatók fel (elkülönített alapok tőkéje).

4. szakasz

Szavatolótőke-szükséglet

1. alszakasz

A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó általános rendelkezések a standard formula vagy egy belső modell alkalmazásakor

100. cikk

Általános rendelkezések

A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók rendelkezzenek a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőkével.

A szavatolótőke-szükségletet vagy a 2. alszakaszban szereplő standard formulával, vagy a 3. alszakasznak megfelelő belső modell alkalmazásával kell kiszámítani.

101. cikk

A szavatolótőke-szükséglet számítása

A szavatolótőke-szükségletet úgy kell kalibrálni, hogy minden olyan számszerűsíthető kockázatot figyelembe vegyen, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. Kiterjed a meglévő biztosítási állományra és a következő tizenkét hónapban várhatóan szerzett új biztosítási állományra. A meglévő biztosítási állomány tekintetében csak a nem várt veszteségekre terjed ki.

A szavatolótőke-szükséglet a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéje egyéves időtávon mért, 99,5 %-os biztonsági szintű kockáztatott értékének felel meg.

A szavatolótőke-szükséglet legalább a következő kockázatokra terjed ki:

a) nem-életbiztosítási kockázat;

b) életbiztosítási kockázat;

c) egészségbiztosítási kockázat;

d) piaci kockázat;

e) hitelkockázat;

f) működési kockázat.

Az első albekezdés f) pontjában említett működési kockázatba beletartoznak a jogi kockázatok, de nem tartoznak bele a stratégiai döntésekből eredő kockázatok, valamint a hírnévkockázat.

102. cikk

A számítás gyakorisága

A biztosító vagy viszontbiztosító évente legalább egyszer kiszámítja szavatolótőke-szükségletét, és a számítás eredményét jelenti a felügyeleti hatóságoknak.

A biztosítónak és viszontbiztosítóknak az utoljára bejelentett szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez elegendő figyelembe vehető szavatoló tőkét kell fenntartaniuk.

A biztosítók és viszontbiztosítók folyamatosan figyelemmel kísérik a figyelembe vehető szavatoló tőke összegét és a szavatolótőke-szükségletet.

Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér az utoljára bejelentett szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, az érintett vállalkozás haladéktalanul újraszámítja a szavatolótőke-szükségletet, és jelenti azt a felügyeleti hatóságoknak.

2. alszakasz

Szavatolótőke-szükséglet: standard formula

103. cikk

A standard formula felépítése

A standard formula alapján számított szavatolótőke-szükséglet a következő elemek összegét képezi:

a) a 104. cikk szerint meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet;

b) a működési kockázatra vonatkozóan a 107. cikk szerint meghatározott tőkekövetelmény;

c) a 108. cikk szerint meghatározott kiigazítás a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességének figyelembevétele érdekében.

104. cikk

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet felépítése

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet egyedi kockázati modulokból áll, amelyeket a IV. melléklet 1. pontjának megfelelően kell összesíteni.

Legalább a következő kockázati modulokat tartalmazza:

a) nem-életbiztosítási kockázat;

b) életbiztosítási kockázat;

c) egészségbiztosítási kockázat;

d) piaci kockázat;

e) partner általi nemteljesítési kockázat.

Az (1) bekezdésben említett kockázati modulok mindegyikét egyéves időtávon mért, 99,5 %-os biztonsági szintű kockáztatott érték alkalmazásával kell kalibrálni.

Szükség esetén az egyes kockázati modulok kialakításában figyelembe kell venni a diverzifikációs hatásokat.

A felügyeleti hatóságok jóváhagyásától függően a biztosító vagy viszontbiztosító a standard formula rögzített felépítésén belül annak egyes paramétereit a rá jellemző egyedi paraméterekkel helyettesítheti az élet-, a nem-élet- és az egészségbiztosítási kockázati modul számítása során.

E paramétereket az érintett vállalkozás saját adatai vagy az adott vállalkozás tevékenységét közvetlenül érintő adatok alapján kell kalibrálni, szabványosított módszerek alkalmazásával.

A felügyeleti jóváhagyás megadásakor a felügyeleti hatóságok ellenőrzik a felhasznált adatok teljességét, pontosságát és megfelelőségét.

105. cikk

Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása

A nem-életbiztosítási kockázati modul a nem-életbiztosítási kötelezettségekből eredő kockázatokat tükrözi, összefüggésben az átvállalt veszélynemekkel és a biztosítási tevékenységhez kötődő eljárásokkal.

A modul figyelembe veszi a biztosítók és viszontbiztosítók meglévő biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei, valamint a következő tizenkét hónapban várhatóan szerzett új állománya eredményének bizonytalanságát.

A IV. melléklet 2. pontjával összhangban a modul összegét legalább a következő részmodulok tőkekövetelményének kombinációjaként kell számítani:

a) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási események bekövetkezése időbeliségének, gyakoriságának és súlyosságának, valamint a kárrendezés időbeliségének és összegszerűségének ingadozásából ered (nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat);

b) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges vagy rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (nem-életbiztosítási katasztrófakockázat).

Az életbiztosítási kockázati modul az életbiztosítási kötelezettségekből eredő kockázatokat tükrözi, összefüggésben az átvállalt veszélynemekkel és a biztosítási tevékenységhez kötődő eljárásokkal.

A IV. melléklet 3. pontjával összhangban a modul összegét legalább az alábbi részmodulok tőkekövetelményének kombinációjaként kell számítani:

a) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a halandósági arányok szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halandóság növekedése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (halandósági kockázat);

b) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halálozási ráta csökkenése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (hosszú élet kockázat);

c) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a rokkantsági, betegségi és morbiditási arányok szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (rokkantsági-betegségi kockázat);

d) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (életbiztosítási költségkockázat);

e) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a járadékok felülvizsgálati arányainak szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában - a jogi környezetben vagy a biztosított egészségi állapotában beálló változások miatt - bekövetkező ingadozásból ered (felülvizsgálati kockázat);

f) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási szerződések törlési, megszüntetési, megújítási és visszavásárlási arányok szintjében vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (törlési kockázat);

g) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges vagy rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (életbiztosítási katasztrófakockázat).

Az egészségbiztosítási kockázati modul az egészségbiztosítási kötelezettségek vállalásából eredő kockázatokat tükrözi, összefüggésben az átvállalt veszélynemekkel és a biztosítási tevékenységhez kötődő eljárásokkal, függetlenül attól, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító az egészségbiztosítást az életbiztosításhoz hasonló vagy attól eltérő biztosítástechnikai alapon folytatja-e.

A kockázati modulnak legalább a következő kockázatokat figyelembe kell vennie:

a) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered;

b) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási események időpontjának, gyakoriságának és mértékének, ingadozásából ered, valamint a kárrendezés időpontjának és a tartalékképzéskori időpontjában levő mértékének ingadozásából ered;

c) a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a súlyos járványok kitörésével, valamint a kockázatoknak az ilyen szélsőséges körülmények közötti szokatlan halmozódásával kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered;

A piaci kockázati modul a vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek értékét befolyásoló pénzügyi eszközök piaci árának szintjéből vagy volatilitásából eredő kockázatokat tükrözi. Megfelelően tükrözi az eszközök és a források közötti strukturális egyenlőtlenséget, különös tekintettel annak időtartamára.

A IV. melléklet 4. pontjával összhangban a modul összege legalább a következő részmodulok tőkekövetelményeinek kombinációjaként számítandó:

a) az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe vagy a kamatlábak volatilitásának változására (kamatlábkockázat);

b) az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a részvénypiaci árak szintjének vagy volatilitásának változására (részvénypiaci kockázat);

c) az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége az ingatlanpiaci árak szintjének vagy volatilitásának változására (ingatlanpiaci kockázat);

d) az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a kockázatmentes hozamgörbe feletti kamatrések szintjének vagy volatilitásának változására (kamatréskockázat);

e) az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a devizaárfolyamok szintjének vagy volatilitásának változására (devizaárfolyam-kockázat);

f) a biztosító vagy viszontbiztosító további kockázatai, amelyek vagy az eszközportfólió diverzifikációjának hiányából, vagy egy értékpapír-kibocsátóval, illetve kapcsolt kibocsátók egy csoportjával szembeni nagyfokú partner általi nem-teljesítési kockázati kitettségből erednek (piaci kockázatkoncentráció).

A partner általi nemteljesítési kockázati modul a biztosító vagy viszontbiztosító szerződő feleinek és adósainak a következő tizenkét hónapon belüli váratlan nem-teljesítéséből vagy hitelképessége nem várt romlásából eredő lehetséges veszteségeket tükrözi. A partnerkockázati modul kiterjed a kockázatcsökkentési szerződésekre, például viszontbiztosítási megállapodásokra, az értékpapírosításra és a származtatott ügyletekre, a közvetítőkkel szembeni követelésekre, valamint a kamatrés-kockázati részmodulban nem szereplő egyéb hitelezési kitettségekre terjed ki. Megfelelően figyelembe veszi a biztosító vagy viszontbiztosító birtokában lévő, vagy részére tartott biztosítékokat vagy egyéb fedezeteket és az ezekhez kapcsolódó kockázatokat.

A partner általi nemteljesítési kockázati modul minden egyes partner esetében figyelembe veszi az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az adott féllel szembeni teljes partnerkockázati kitettségét, függetlenül a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni szerződéses kötelezettség jogi formájától.

106. cikk

A részvénypiaci kockázati részmodul számítása: szimmetrikus korrekciós mechanizmus

107. cikk

A működési kockázat tőkekövetelménye

108. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció

A 103. cikk c) pontjában említett, a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció a váratlan veszteségeknek a biztosítástechnikai tartalékok vagy a halasztott adók, illetve a kettő kombinációjának egyidejű csökkenése révén végbemenő potenciális kompenzációját tükrözi.

A korrekció figyelembe veszi a biztosítási szerződések jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedéseinek kockázatcsökkentő hatását, amennyiben a biztosítók vagy viszontbiztosítók alá tudják támasztani, hogy az ilyen juttatások csökkentése a váratlan veszteségek fedezetére fordítható. E jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kockázatcsökkentő hatása nem lehet nagyobb, mint a vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok és halasztott adók összege.

A második bekezdés alkalmazásában a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kedvezőtlen körülmények közötti értékét össze kell mérni a legjobb becslés alapfeltevései szerinti értékkel.

109. cikk

A standard formula egyszerűsítései

A biztosítók és viszontbiztosítók sajátos részmodulok vagy kockázati modulok esetében egyszerűsített számítást végezhetnek, amennyiben az általuk vállalt kockázatok jellege, nagyságrendje és összetettsége ezt indokolja, és amennyiben aránytalan lenne minden biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a standardizált számítás elvégzését előírni.

Az egyszerűsített számításokat a 101. cikk (3) bekezdésével összhangban kell kalibrálni.

109a. cikk

Összehangolt biztosítástechnikai adatok a standard formulához

Az EFH vegyes bizottsága az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében és a 105. cikk (5) bekezdésében említett piaci kockázati modul kiszámításának, a 105. cikk (6) bekezdésében említett partner általi nemteljesítési kockázati modul kiszámításának megkönnyítése, a 101. cikk (5) bekezdésében említett kockázatmérséklési technikák értékelése és a technikai tartalékok kiszámítása céljából az EIOPA kidolgozza a végrehajtás-technikai standardok tervezetét a következők tekintetében:

a) azoknak a regionális kormányzatoknak és helyi hatóságoknak a jegyzéke, amelyekkel szemben a kitettségeket úgy kezelik, mint a letelepedésük helye szerinti tagállam központi kormányzatával szembeni kitettségeket, amennyiben nincs kockázati különbség az ilyen kitettségek között, mert a regionális kormányzatok és helyi hatóságok megfelelő bevételképző hatáskörrel és intézményi háttérrel rendelkeznek, amelyek a nemteljesítés kockázatának csökkentésére szolgálnak;

b) a 106. cikk (2) bekezdésében említett részvényindex, a 111. cikk (1) bekezdésének c) és o) pontja szerinti részletes feltételekkel összhangban;

c) kiigazítás az euróhoz kötött pénznemek esetében a 105. cikk (5) bekezdésében említett devizaárfolyam-kockázati részmodul keretében az euróhoz kötött pénznemeknek a devizaárfolyam-kockázati részmodul kiszámításának megkönnyítése céljából történő kiigazítására vonatkozó részletes kritériumokkal összhangban, amelyeket a 111. cikk (1) bekezdésének p) pontjában említett [szabályozástechnikai standardok] állapítanak meg.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A (4) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardok csak azon tagállamok nemzeti jogszabályi intézkedéseire alkalmazandók, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázattal összefüggő igények kifizetéseinek megosztását a biztosítók és viszontbiztosítók között, és amelyek teljesítik a következő kritériumokat:

a) az igények megosztásának mechanizmusa átlátható és teljes mértékben előre meghatározott azon éves időszak tekintetében, amelyre vonatkozik;

b) az igények megosztásának mechanizmusa, az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő biztosítók száma, valamint az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerébe tartozó üzleti tevékenység kockázati jellemzői az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő minden egyes vállalkozás számára biztosítják, hogy a rendszer révén az abban részt vevő vállalkozások éves veszteségeinek volatilitása mind a díj, mind a tartalékkockázat tekintetében jelentősen csökkenjen;

c) az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszere szerinti egészségbiztosítás kötelező, és a törvényben előírt szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál;

d) az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerében részt vevő biztosítók nemteljesítése esetén egy vagy több tagállam kormánya garantálja, hogy maradéktalanul fedezi az egészségügyi kockázatok kiegyenlítő rendszerébe tartozó biztosító szerződőinek igényeit;

A 301. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó további kritériumokat, illetve az e cikk (4) bekezdésében említett standard eltérések számítására vonatkozó módszertant és követelményeket.

110. cikk

Jelentős eltérés a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektől

Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet számítását nem célszerű a 2. alszakaszban rögzített standard formulának megfelelően végezni, mert az érintett biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektől, a felügyeleti hatóságok indokolással ellátott határozat útján megkövetelhetik az érintett a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól azt, hogy a standard formula sajátos paramétereit az élet-, a nem-élet- és az egészségbiztosítási kockázati modul számítása során a 104. cikk (7) bekezdésének megfelelően a rá jellemző sajátos paraméterekkel helyettesítse. Ezen sajátos paramétereket úgy kell kiszámítani, hogy a vállalkozás megfeleljen a 101. cikk (3) bekezdésében előírtaknak.

111. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a 103-109. cikkre vonatkozó szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 101. és a 103-109. cikkel összhangban lévő standard formula;

b) a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok tükrözéséhez szükséges vagy azt pontosabban lefedő valamennyi részmodul, valamint ezek későbbi frissítései;

c) a 104., 105. és 304. cikkben meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és részmoduljainak számításához alkalmazandó, a 101. cikk (3) bekezdésében említett biztonsági szinthez kalibrált módszerek, feltevések és standard paraméterek, továbbá a 106. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmus és a hónapok számában kifejezett megfelelő időszak, valamint a 304. cikkben leírt módszer beépítésének megfelelő módja, az e módszernek a standard formulával összhangban történő szavatolótőke-szükséglet számításában való használatát illetően;

d) a korrelációs paraméterek, köztük, szükség esetén, a IV. mellékletben rögzítettek és az e paraméterek frissítésére szolgáló eljárások;

e) olyan biztosító vagy viszontbiztosító esetén, amely kockázatcsökkentési technikákat alkalmaz, a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja megváltozásának értékelésére és a szavatolótőke-szükséglet korrigálására alkalmazandó módszerek és feltevések;

f) azok a minőségi kritériumok, amelyeknek az e) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy a harmadik fél részére történő tényleges kockázatátadás megvalósuljon;

fa) a minősített központi szerződő felek nemteljesítési kockázatra vonatkozó tőkeszükségletének értékelésére használt módszer és paraméterek az engedélyezett központi szerződő féllel szembeni kitettség esetén, amely paraméterek célja az ilyen jellegű kitettség egységes kezelésének biztosítása az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 26. pontja szerinti hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetében;

g) a működési kockázat 107. cikkben meghatározott tőkeszükségletének mérésére alkalmazandó módszerek és paraméterek, köztük a 107. cikk (3) bekezdésében szereplő százalék;

h) a biztosító vagy viszontbiztosító elkülönített alapok miatti csökkent kockázatdiverzifikációs lehetőségeinek tükrözése érdekében követendő módszerek, illetve korrekciók;

i) a 108. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok vagy halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció számításához alkalmazandó módszer;

j) az élet-, a nem-élet-, és az egészségbiztosítási kockázati modulok azon standard paramétereinek köre, amely a 104. cikk (7) bekezdése szerinti, a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző sajátos paraméterekkel helyettesíthető;

k) a j) pontban említett vállalatspecifikus paraméterek számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó egységes módszerekre vonatkozó kritériumok, valamint a felhasznált adatok teljességére, pontosságára és megfelelőségére vonatkozó követelmények, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás előtt meg kell felelni, valamint az ilyen jóváhagyásra szolgáló eljárás;

l) a sajátos részmodulok és kockázati modulok esetén alkalmazható egyszerűsített számítási módszerek, valamint azok a kritériumok, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító, beleértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót, megfelel ahhoz, hogy jogosult legyen a 109. cikknek megfelelő egyszerűsítések alkalmazására;

m) a 212. cikk szerinti kapcsolt vállalkozások tekintetében a szavatolótőke-szükséglet számításakor, különösen a 105. cikk (5) bekezdésében említett részvénypiaci kockázati részmodul számításakor alkalmazandó megközelítés, amely figyelembe veszi a kapcsolt vállalkozások értéke volatilitásának valószínűsíthető csökkenését, amely e befektetések stratégiai jellegéből és a részesedő vállalkozás által a kapcsolt vállalkozásokra gyakorolt befolyásból ered;

n) a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata a szavatolótőke-szükséglet számításánál - a standard formával és a hitelminősítéseknek a 109a. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett hitelminősítési kategóriákba sorolásával összhangban -, olyan módon, hogy azok megegyezzenek a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek és 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott pénzügyi intézmények tőkekövetelményeinek kiszámítására vonatkozóan;

o) a 109a. cikk (2) bekezdése c) pontjában említett részvényindexre vonatkozó részletes kritériumok;

p) az euróhoz kötött valutákra vonatkozó kiigazítás részletes kritériumai, a 109a. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett devizaárfolyam-kockázati részmodul kiszámításának megkönnyítése céljából;

q) a 109a. cikk (1a) bekezdésének a) pontjában említett regionális kormányzatok és helyi hatóságok besorolásának feltételei;

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

E szabályozástechnikai standardok a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amely szerződések esetén a befektetési kockázatot a szerződők viselik. A Bizottság felülvizsgálja ezeket a standard formula továbbfejlesztése és a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények tükrében.

3. alszakasz

Szavatolótőke-szükséglet: teljes és részleges belső modellek

112. cikk

A teljes és részleges belső modellek jóváhagyására vonatkozó általános rendelkezések

A biztosító vagy viszontbiztosító részleges belső modellt használhat az alábbiak közül egy vagy több elem számítására:

a) az alapvető szavatolótőke-szükséglet egy vagy több kockázati modulja vagy részmodulja, a 104. és 105. cikkeknek megfelelően;

b) a működési kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmény a 107. cikknek megfelelően;

c) a 108. cikkben említett korrekció.

A részleges modell emellett a biztosítók és viszontbiztosítók vagy teljes üzleti tevékenységére, vagy csupáncsak egy vagy több főbb üzleti egységére is alkalmazható.

A jóváhagyás iránti kérelemben a biztosító és viszontbiztosító legalább annak dokumentált bizonyítékát adja, hogy a belső modell teljesíti a 120-125. cikkben meghatározott követelményeket.

Amennyiben a jóváhagyás iránti kérelem részleges belső modellre vonatkozik, a 120-125. cikkben meghatározott követelményeket a modell korlátozott alkalmazási köréhez kell igazítani.

113. cikk

A részleges belső modellek jóváhagyására vonatkozó különös rendelkezések

Részleges belső modellre csak akkor adható felügyeleti jóváhagyás, ha a modell teljesíti a 112. cikkben meghatározott követelményeket és a következő kiegészítő feltételeket:

a) a vállalkozás kellően indokolja a modell korlátozott alkalmazási körét;

b) a modellel számított szavatolótőke-szükséglet jobban illeszkedik a vállalkozás kockázati profiljához és megfelel az 1. alszakaszban meghatározott alapelveknek;

c) kialakítása összhangban van az 1. alszakaszban meghatározott alapelvekkel, így a részleges belső modell teljes mértékben integrálható a szavatolótőke-szükséglet standard formulájába.

Olyan részleges modell alkalmazása iránti kérelem elbírálásakor, amely csak egy meghatározott kockázati modul bizonyos részmoduljaira a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy meghatározott kockázati modulhoz köthető üzleti egységeire, vagy mindkettőre részben terjed ki, a felügyeleti hatóságok előírhatják, hogy az érintett biztosító vagy viszontbiztosító realisztikus átmeneti tervet nyújtson be a modell alkalmazási körének kiterjesztésére.

Az átmeneti terv meghatározza annak módját, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító miként tervezze a modell alkalmazási körének kiterjesztését más részmodulokra vagy üzleti egységekre, annak érdekében, hogy a modell a meghatározott kockázati modul tekintetében a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási tevékenységének túlnyomó többségére kiterjedjen.

114. cikk

A szavatolótőke-szükséglet belső modelljeit érintő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 120-125. cikkben meghatározott standardok kiigazítása a részleges belső modell korlátozott alkalmazási körével összefüggésben;

b) a részleges belső modellnek a 113. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett szavatolótőke-szükséglet standard formulájába történő teljes mértékű integrálásának módja, valamint az alternatív integrációs módszerekre vonatkozó követelmények;

E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak tekintetében alkalmazandó eljárásokról:

a) a belső modell 112. cikknek megfelelő jóváhagyása; valamint

b) a belső modellek jelentős módosításaira, valamint a 115. cikkben említett belső modellek módosításának szabályzatára irányuló módosításokra vonatkozó jóváhagyás;

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

115. cikk

A teljes és részleges belső modellek módosításának szabályzata

A belső modell eredeti jóváhagyási folyamatának részeként a felügyeleti hatóságok jóváhagyják a biztosító vagy viszontbiztosító belső modelljének módosítására vonatkozó szabályzatot. A biztosítók vagy viszontbiztosítók belső modelljüket e szabályzattal összhangban módosíthatják.

A szabályzat meghatározza a belső modell jelentős és kevésbé jelentős módosításait.

A belső modell jelentős módosításátmódosításait, valamint az említett szabályzat módosításátmódosításait a felügyeleti hatóságnak minden esetben előzetesen jóvá kell hagynia, a 112. cikknek megfelelően.

A belső modell kevésbé jelentős módosításait a felügyeleti hatóságnak nem kell előzetesen jóváhagynia, amennyiben azokat az említett szabályzattal összhangban végzik el.

116. cikk

Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felelőssége

A biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete jóváhagyja a 112. cikkben említett belső modell jóváhagyása érdekében a felügyeleti hatóságnak benyújtandó kérelmet, valamint az esetleges későbbi jelentős módosítások jóváhagyása iránti kérelmet.

Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felelős a belső modell folyamatos megfelelő működését biztosító rendszerek meglétéért.

117. cikk

Visszatérés a standard formulához

Miután a biztosító vagy viszontbiztosító megkapta a 112. cikk szerinti jóváhagyást, nem térhet vissza a szavatolótőke-szükséglet egészének vagy bármely részének a 2. szakaszban leírt standard formula szerinti meghatározásához, kivéve a felügyeleti hatóságok által jóváhagyott, kellően indokolt esetekben.

118. cikk

A belső modell nem megfelelősége

119. cikk

Jelentős eltérés a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektől

Ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja lényegesen eltér a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektől, és ezért nem célszerű a szavatolótőke-szükségletet a 2. alszakasznak megfelelő standard formulával számítani, akkor a felügyeleti hatóság indokolással ellátott határozatban kötelezheti az érintett vállalkozást, hogy a szavatolótőke-szükségletet, vagy annak releváns kockázati moduljait belső modell alkalmazásával számítsák ki.

120. cikk

Használati teszt

A biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítja, hogy a belső modellt széles körben használják és az fontos szerepet tölt be a 41-50. cikkben említett irányítási rendszerben, különösen:

a) a 44. cikkben előírt kockázatkezelési rendszerben és a döntéshozatali folyamatokban;

b) a gazdasági és a szavatoló tőke értékelésének és allokációjának folyamataiban, beleértve a 45. cikkben említett értékelést.

A biztosító vagy viszontbiztosító ezen kívül bizonyítja, hogy a szavatolótőke-szükséglet belső modellel való számításának gyakorisága összhangban áll a belső modellnek az első bekezdésben szereplő egyéb célokra való alkalmazásának gyakoriságával.

Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felelős a belső modell kialakításának és működésének folyamatos megfelelőségéért, valamint azért, hogy a belső modell mindenkor megfelelően tükrözze az érintett biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilját.

121. cikk

Statisztikai minőségi normák

A valószínűség-eloszlási előrejelzés számítási módszerei megfelelő, alkalmazható és releváns aktuáriusi és statisztikai technikákon, módszereken alapulnak és összhangban vannak a biztosítástechnikai tartalékok számítási módszereivel.

A valószínűség-eloszlási előrejelzés számítási módszerei aktuális és hiteles információkon, valamint realisztikus feltevéseken alapulnak.

A biztosítóknak és/vagy viszontbiztosítóknak képesnek kell lenniük a belső modell alapjául szolgáló feltevéseket a felügyeleti hatóságok előtt indokolni.

A belső modellben felhasznált adatok pontosak, teljesek és helyesek.

A biztosító vagy viszontbiztosító a valószínűség-eloszlási előrejelzés számításához használt adatsorokat évente legalább egyszer frissíti.

A valószínűség-eloszlási előrejelzés számítására tilos konkrét módszert előírni.

A választott számítási módszertől függetlenül a belső modell kockázat-rangsorolási képességének megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa, hogy a modellt széles körben használják, és fontos szerepet töltsön be a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében, különösen a kockázatkezelési rendszerben, a döntéshozatali folyamatokban és a tőkeallokáció során, a 120. cikkel összhangban.

A belső modell minden olyan lényeges kockázatra kiterjed, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. A belső modellek legalább a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra terjednek ki.

A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben figyelembe vehetik azoknak a jövőbeli vezetői intézkedéseknek a hatását, amelyek meghozatala sajátos körülmények között joggal várható.

Az első albekezdésben meghatározott esetben az érintett vállalkozás figyelembe veszi az ilyen intézkedések megvalósításának időigényét is.

122. cikk

Kalibrációs előírások

123. cikk

Az eredmény vizsgálata

A biztosítók és viszontbiztosítók évente legalább egyszer megvizsgálják minden főbb üzleti egységük eredményének okait, illetve forrásait.

Bemutatják, hogy a kockázatoknak a belső modellben alkalmazott osztályozása miként magyarázza az eredmény okait, illetve forrásait. A kockázati osztályozás, valamint a veszteségek és nyereségek eredete tükrözi a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilját.

124. cikk

Érvényesítési előírások

A biztosítók vagy viszontbiztosítók rendszeres modell-érvényesítési ciklust működtetnek, amely folyamatnak része a belső modell teljesítményének figyelemmel kísérése, annak vizsgálata, hogy a belső modell specifikációja mindenkor megfelel-e a követelményeknek, valamint eredményeinek múltbeli adatokkal való összevetése.

A modellérvényesítési folyamat része egy olyan, a belső modell hitelesítésére szolgáló hatékony statisztikai folyamat, amelynek segítségével a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja a felügyeleti hatóságoknak a számított tőkekövetelmények megfelelőségét.

Az alkalmazott statisztikai módszereknek a valószínűség-eloszlási előrejelzés helyességét nemcsak a múltbeli veszteségekkel, hanem az azokkal kapcsolatos minden lényeges új adattal és információval összefüggésben is vizsgálniuk kell.

A modellérvényesítési folyamat része a belső modell stabilitásának vizsgálata, különösen a tekintetben, hogy a belső modell eredményei mennyire érzékenyek az alapul szolgáló feltevések változásaira. Ide tartozik továbbá a belső modellben használt adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelése is.

125. cikk

Dokumentációs előírások

A biztosító vagy viszontbiztosító dokumentálja a belső modell felépítését és működésének részleteit.

A dokumentáció megfelel a 120-124. cikknek.

A dokumentáció részletesen bemutatja a belső modell alapjául szolgáló elméletet, feltevéseket, továbbá matematikai és tapasztalati alapokat.

A dokumentáció jelzi azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a belső modell nem alkalmazható eredményesen.

A biztosító vagy viszontbiztosító a 115. cikknek megfelelően a belső modell minden jelentős változását dokumentálja.

126. cikk

Külső modellek és adatok

Harmadik féltől származó modell vagy adatok használata nem mentesít a belső modell alkalmazása tekintetében a 120-125. cikkben előírt követelmények teljesítése alól.

127. cikk

A 120-126. cikkekre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 120-126. cikk tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profiljának és üzletvezetésének jobb értékelése céljából, a belső modelleknek az Unió egészére kiterjedő alkalmazására vonatkozóan.

5. szakasz

Minimális tőkeszükséglet

128. cikk

Általános rendelkezések

A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók rendelkezzenek a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével.

129. cikk

A minimális tőkeszükséglet számítása

A minimális tőkeszükségletet a következő alapelvekkel összhangban kell kiszámítani:

a) egyértelmű és egyszerű számítási mód alkalmazása, amely lehetővé teszi a számítások auditálását;

b) a minimális tőkeszükséglet annak az összegnek felel meg, amelynél alacsonyabb figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke esetén a szerződők és kedvezményezettek elfogadhatatlan szintű kockázatnak lennének kitéve, ha a biztosító vagy viszontbiztosító folytathatná tevékenységét;

c) a minimális tőkeszükséglet kiszámításához használt, a (2) bekezdésben említett lineáris függvény kalibrációja a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéje egyéves időtávon mért, 85 %-os biztonsági szintű kockáztatott értékének felel meg;

d) a minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátja: i. nem-életbiztosítók esetében 2 500 000 EUR, ideértve a zárt biztosítókat is, kivéve, ha az I. melléklet A. pontja 10-15. ágazatainak valamelyikében szereplő valamennyi kockázatot, illetve azok közül néhányat fedeznek, mely esetben az abszolút alsó korlát nem lehet kisebb, mint 3 700 000 EUR; ii. 3 700 000 EUR életbiztosítók esetében, ideértve a zárt biztosítókat is; iii. viszontbiztosító esetén 3 600 000 EUR, kivéve a zárt viszontbiztosítót, amelynek minimális tőkeszükséglete nem lehet kevesebb, mint 1 200 000 EUR; iv. az i. és ii. alpontban meghatározott összegek együttes értéke a 73. cikk (5) bekezdésében említett biztosítók esetében.

Az (1) bekezdés d) pontjának sérelme nélkül a minimális tőkeszükséglet nem lehet kevesebb, mint a biztosító vagy viszontbiztosító - a VI. fejezet 4. szakasza 2. vagy 3. alszakaszának megfelelően számított, a 37. cikk értelmében esetlegesen előírt többlettőke- követelményt is magában foglaló - szavatolótőke-szükségletének 25 %-a, és nem haladhatja meg annak 45 %-át.

A tagállamoknak lehetővé kell tenniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a 2017. december 31-ig tartó időszak alatt előírhassák valamely biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy az első albekezdésben említett határértékeket kizárólag a vállalkozás VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerint kiszámított szavatolótőke-szükségletére vetítve alkalmazza.

A biztosító vagy viszontbiztosító negyedévente legalább egyszer kiszámítja minimális tőkeszükségletét, és a számítás eredményét jelenti a felügyeleti hatóságoknak.

A (3) bekezdésben említett határértékek kiszámítása céljából a társaságok nem kötelesek negyedévente kiszámítani a szavatolótőke-szükségletet.

Amennyiben a (3) bekezdésben említett határértékek valamelyike határozza meg egy vállalkozás minimális tőkeszükségletét, e vállalkozásnak ennek okairól olyan tájékoztatást kell nyújtania a felügyeleti hatóság számára, amely lehetővé teszi azok megfelelő megértését.

A Bizottság 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok és a felügyeleti hatóságok által az (1)-(4) bekezdésnek megfelelően elfogadott szabályokról és gyakorlatokról.

A jelentés kitér különösen a (3) bekezdésben előírt felső és alsó korlát alkalmazására és szintjére, valamint a felügyeleti hatóságok illetve a biztosítók vagy viszontbiztosítók e cikk alkalmazásával kapcsolatban felmerült esetleges nehézségeire.

130. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 128. és 129. cikkben említett minimális tőkeszükséglet számításának meghatározására.

131. cikk

A minimális tőkeszükségletnek való megfeleléssel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

A 139. és 144. cikktől eltérve, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 2015. december 31 -en teljesíti ugyan a 2002/83/EK irányelv 28. cikkében, a 73/239/EGK irányelv 16a. cikkében vagy a 2005/68/EK irányelv 37., 38. vagy 39 cikkében említett minimális szavatolótőke-szükségletet, de nem rendelkezik a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító elegendő figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével, úgy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak 2016. december 31 -en meg kell felelnie a 128. cikknek.

Amennyiben az érintett vállalkozás az első bekezdésben említett időszak elteltével sem felel meg a 128. cikknek, a vállalkozás engedélyét a nemzeti jogszabályokban előírt eljárásnak megfelelően vissza kell vonni.

6. szakasz

Befektetés

132. cikk

A "prudens személy" alapelv

A teljes eszközportfólió tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók csak olyan eszközökbe és instrumentumokba fektetnek be, amelyek kockázatát az érintett vállalkozás megfelelően tudja azonosítani, felmérni, figyelemmel kísérni, kezelni, ellenőrizni és jelenteni, illetve megfelelően figyelembe tudja venni általános szavatolótőke-megfelelési igénye 45. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti értékelését.

Minden eszközt, különösen a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet fedező eszközöket, olyan módon kell befektetni, hogy az biztosítsa a portfólió egészének biztonságát, minőségét, likviditását és nyereségességét. Ezen túlmenően ezeknek az eszközöknek úgy kell elhelyezkedniük, hogy biztosítani lehessen hozzáférhetőségüket.

A biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközöket oly módon kell befektetni, hogy az megfeleljen a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegének és futamidejének. Az említett eszközöket a befektetési politikákban nyilvánosságra hozott befektetési célkitűzések figyelembevételével, az összes szerződő és kedvezményezett legjobb érdeke szerint kell befektetni, figyelembe véve a nyilvános célkitűzéseket.

Érdekütközés esetén a biztosító vagy az eszközportfóliót kezelő jogalany gondoskodik arról, hogy a befektetés a szerződők és a kedvezményezettek legjobb érdekei szerint történjen meg.

A (2) bekezdés sérelme nélkül, az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközök tekintetében, ahol a befektetési kockázatot a szerződő viseli, e bekezdés második, harmadik és negyedik albekezdése alkalmazandó.

Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik egy, a 85/611/EGK irányelvben meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegyeinek értékéhez, vagy a biztosító által birtokolt, rendszerint egységekre osztott belső alap eszközeinek értékéhez, az e szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékokat a lehető legnagyobb mértékig az ilyen egységeknek, vagy ha egységeket nem hoztak létre, az ilyen eszközöknek kell megtestesíteniük.

Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatások közvetlenül valamilyen részvényindexhez, vagy valamilyen más, a második albekezdésben említetteken kívüli referenciaértékhez kapcsolódnak, az ilyen szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékoknak a lehető legnagyobb mértékig a referenciaértéket megjelenítő egységekben, vagy amennyiben nem hoztak létre egységeket, olyan megfelelő biztonságú és piacképességű eszközökben kell megtestesülniük, amelyek a lehető legközelebb állnak azokhoz, amelyekre az adott referenciaértéket alapozzák.

Amennyiben a második és harmadik albekezdésben említett szolgáltatások a befektetési teljesítményre vonatkozóan garanciát foglalnak magukban vagy valamilyen más garantált szolgáltatást, az ennek megfelelően képzett további biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközökre a (4) bekezdés alkalmazandó.

A (2) bekezdés sérelme nélkül, a (3) bekezdésbe tartozókon kívüli eszközök tekintetében e bekezdés második-ötödik albekezdése alkalmazandó.

A származtatott pénzügyi eszközökbe történő befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak kockázatok csökkentéséhez, vagy elősegítik a hatékony portfóliókezelést.

A szabályozott pénzügyi piacra nem bevezetett pénzeszközökbe történő befektetéseket és az ilyen eszközöket prudens szintre kell korlátozni.

Az eszközöket megfelelően diverzifikálni kell oly módon, hogy elkerüljék az egy adott eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára, vagy földrajzi területre való túlzott támaszkodást és a kockázatok túlzott felhalmozódását a portfólió egészében.

Ugyanazon kibocsátó vagy ugyanazon csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történő befektetések nem tehetik ki a biztosítókat túlzott kockázatkoncentrációnak.

133. cikk

A befektetés szabadsága

134. cikk

Az eszközök helyhez kötöttsége és az eszközök lekötésének tilalma

A Közösségen belüli biztosítástechnikai kockázatok tekintetében a tagállamok nem követelik meg az ezekkel kapcsolatos biztosítástechnikai tartalékok fedezetére tartott eszközöknek a Közösségen belül vagy egy meghatározott tagállamban történő elhelyezését.

A tagállamok nem írhatják elő továbbá azoknak az eszközöknek a Közösségen belüli elhelyezését sem, amelyek olyan vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződésen alapuló beszedhető összegekkel kapcsolatosak, amelyeket ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek vagy amelyek központi irodája a 172. cikk értelmében egyenértékűnek minősülő szavatolótőke-megfelelési rendszert alkalmazó harmadik országban van.

135. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a minőségi követelményekre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekkel pontosítja az alábbi területekre vonatkozó minőségi követelményeket:

a) a befektetésekből származó kockázatok azonosítása, mérése, monitoringja és kezelése a 132. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével kapcsolatban;

b) a 132. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett származtatott termékekbe és eszközökbe történő befektetésekből származó sajátos kockázatok azonosítása, mérése, monitoringja és kezelése, valamint annak meghatározása, hogy ezen eszközök használata milyen mértékben minősül a 132. cikk (4) bekezdése szerinti kockázatcsökkentésnek vagy hatékony portfóliókezelésnek.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt az irányelvet.

VII. FEJEZET

Nehéz vagy jogellenes helyzetbe került biztosítók és viszontbiztosítók

136. cikk

Romló pénzügyi feltételek biztosító vagy viszontbiztosító általi észlelése és bejelentése

A biztosító vagy viszontbiztosító eljárásokat működtet a romló pénzügyi feltételek észlelésére, valamint a romló helyzet felügyeleti hatóságoknak való haladéktalan bejelentésére.

137. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok nem megfelelősége

Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nem felel meg a VI. fejezet 2. szakasza követelményeinek, a székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai azt követően, hogy szándékukról tájékoztatják a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait, eltilthatják a vállalkozást az eszközei feletti szabad rendelkezéstől. Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai határozzák meg.

138. cikk

A szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése

A felügyeleti hatóság az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak előírja, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsa a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét, vagy pedig a szavatolótőke-szükséglet teljesítése céljából csökkentse kockázati profilját a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított hat hónapon belül.

A felügyeleti hatóság szükség esetén három hónappal meghosszabbíthatja ezt az időszakot.

Az EIOPA-nak az 1094/2010/EU rendelet 18. cikke alapján fennálló hatásköreinek sérelme nélkül, e bekezdés alkalmazásában, az EIOPA az érintett felügyeleti hatóság kérésére megállapítja a kivételesen kedvezőtlen helyzetet. Az illetékes felügyeleti hatóság kérelmet nyújthat be, ha a jelentős piaci részesedéssel vagy az érintett biztosítási üzletágban szerzett jelentős részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók előreláthatóan nem tudják majd teljesíteni a (3) bekezdésben meghatározott követelmények egyikét. Kivételesen kedvezőtlen helyzetekben, amikor jelentős piaci részesedéssel vagy az érintett biztosítási üzletágban szerzett jelentős részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét súlyosan vagy kedvezőtlenül befolyásolja a következő feltételek valamelyike:

a) a pénzügyi piacok előre nem látható, jelentős és mélyreható visszaesése;

b) huzamosan alacsony kamatkörnyezet;

c) súlyos hatással járó katasztrófahelyzet.

Az EIOPA az érintett felügyeleti hatóságokkal együttműködve rendszeresen felülvizsgálja, hogy a második albekezdésben említett feltételek még mindig fennállnak-e. Amennyiben a kivételesen kedvezőtlen helyzet megszűnik, az EIOPA a felügyeleti hatóságokkal együttműködve erre vonatkozó bejelentést tesz.

Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta eredményjelentést nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben közli a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés érdekében tett intézkedéseket és az elért eredményeket.

Az első albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az eredményjelentés tanúsága szerint a nem teljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges előrelépés a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén.

139. cikk

A minimális tőkeszükséglet nem teljesítése

140. cikk

Tagállam területén található eszközök feletti szabad rendelkezés tilalma

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban a vállalkozás székhelye szerinti tagállam felszólítására megtilthassák a területükön lévő eszközök fölötti szabad rendelkezést a 137-139. cikkben és a 144. cikk (2) bekezdésében írt esetekben, akik kijelölik az intézkedésekkel érintett eszközöket.

141. cikk

Felügyeleti hatáskör romló pénzügyi feltételek esetében

Amennyiben a vállalkozás szavatolótőke-megfelelési helyzete tovább romlik, a 138. és 139. cikk ellenére a felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkeznek ahhoz, hogy a biztosítási szerződéssel érintett szerződők érdekeinek vagy a viszontbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeknek a védelmében meghozzák a szükséges intézkedéseket.

Az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és ezáltal tükrözniük kell az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetében megfigyelt romlás mértékét és időtartamát.

142. cikk

Helyreállítási terv és pénzügyi terv

A 138. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási terv és a 139. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi terv legalább a következőkkel kapcsolatos részleteket vagy bizonyítékokat tartalmazza:

a) a becsült igazgatási költségek, különösen a becsült folyó általános kiadások és jutalékok;

b) a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becslések;

c) egy előzetes mérlegterv;

d) a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet fedezésére szánt pénzügyi erőforrások becslése;

e) átfogó viszontbiztosítási politika.

143. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a 138. cikk (4) bekezdésére vonatkozó szabályozástechnikai standardok

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

144. cikk

Az engedély visszavonása

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága a következő esetekben vonhatja vissza a biztosító vagy viszontbiztosító számára adott engedélyt:

a) az érintett vállalkozás nem használja fel az engedélyt 12 hónapon belül, kifejezetten lemond arról, vagy több mint hat hónapon át szünetelteti tevékenységét, kivéve, ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy az engedély ilyen esetekben érvényét veszti;

b) az érintett vállalkozás már nem tesz eleget az engedélyezés feltételeinek;

c) az érintett vállalkozás súlyosan megsérti a rá vonatkozó rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága visszavonja a biztosító vagy viszontbiztosító számára adott engedélyt, amennyiben a vállalkozás nem teljesíti a minimális tőkeszükségletet és a felügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a benyújtott pénzügyi terv nyilvánvalóan nem megfelelő, vagy a vállalkozás a minimális tőkeszükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított három hónapon belül nem hajtja végre a jóváhagyott tervet;

Az engedély visszavonása, vagy érvényességének megszűnése esetén a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága értesíti erről a többi tagállam felügyeleti hatóságait, amelyek meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a területükön új ügyleteket kezdjen.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága a többi tagállam hatóságaival együtt minden szükséges intézkedést meghoz a biztosított személyek érdekeinek védelme érdekében és különös tekintettel a biztosító eszközei feletti szabad rendelkezési jogának korlátozására a 140. cikkel összhangban.

VIII. FEJEZET

A letelepedés joga és a szolgáltatásnyújtás szabadsága

1. szakasz

Biztosítók letelepedése

145. cikk

Fióktelep létesítésének feltételei

A tagállamok előírják, hogy az a biztosító, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létrehozni, köteles a székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságait értesíteni.

Egy tagállam területén bármely vállalkozás állandó jelenlétét ugyanúgy kell kezelni, mint egy fióktelepet, még akkor is, ha ez a jelenlét nem fióktelep formájában valósul meg, hanem csak egy, a vállalkozás saját alkalmazottai vagy egy olyan személy által működtetett iroda formájában, aki független, de állandó felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás érdekében úgy léphessen fel, ahogy azt egy ügynökség tenné.

A tagállamok előírják minden biztosító számára, amelyik egy másik tagállam területén szándékozik fióktelepet létesíteni, hogy amikor az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettségeknek eleget tesz, a következő adatokat szolgáltassa:

a) annak a tagállamnak a megnevezését, amelynek területén a biztosító fióktelepet kíván létesíteni;

b) üzleti tervet, amely legalább a folytatni szándékozott üzleti tevékenység jellegét és a fióktelep szervezeti felépítését tartalmazza;

c) egy olyan személy nevét, aki megfelelő felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy kötelezettséget vállaljon harmadik féllel szemben a biztosító vagy a Lloyd's esetében annak érintett biztosítói nevében és képviselje azt vagy azokat a fogadó tagállam hatóságai és bíróságai előtt (meghatalmazott képviselő);

d) a címet a fogadó tagállamban, ahonnan dokumentumok beszerezhetők, illetve ahová azok küldhetők, beleértve a meghatalmazott képviselőnek szánt minden értesítést.

A Lloyd's esetében, ha a fogadó tagállamban bármely jogvita merül fel az elvállalt kötelezettségekkel kapcsolatban, a biztosítottak igényeit nem lehet kedvezőtlenebbül elbírálni, mint ha a pert hagyományos típusú üzleti vállalkozás ellen indították volna.

146. cikk

Tájékoztatás

Amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak nincs okuk kétségbe vonni a biztosító irányítási rendszerének vagy pénzügyi helyzetének kielégítő voltát vagy a meghatalmazott képviselőre vonatkozóan a 42. cikknek megfelelő követelmények teljesülését, figyelembe véve a tervezett üzleti tevékenységeket, a 145. cikk (2) bekezdésében említett összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül közlik ezt az információt a fogadó tagállam felügyeleti hatóságaival, és erről tájékoztatják az érintett biztosítót.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai igazolják azt is, hogy a biztosító rendelkezik a 100. és 129. cikk előírásainak megfelelően számított szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet fedezetével.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai elutasítják a 145. cikk (2) bekezdésében említett információ közlését a fogadó tagállam felügyeleti hatóságaival, kötelesek az elutasítás indokairól az érintett biztosítót a kérdéses összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatni.

Ilyen elutasítás vagy mulasztás esetén a biztosítóintézet jogosult a székhelye szerinti tagállam bíróságaihoz fordulni.

Mielőtt a biztosító fióktelepe megkezdené üzleti tevékenységét, a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai - adott esetben - az (1) bekezdésben említett információ kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatják a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságát, azokról a feltételekről, amelyek mellett a közérdek védelmében a fogadó tagállamban az ilyen tevékenységet folytatni lehet. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ezt az információt közli az érintett biztosítóval.

A biztosító a tájékoztatásnak a fogadó tagállam felügyeleti hatósága általi kézhezvételének napján, vagy ennek hiányában az első albekezdésben meghatározott határidő lejártakor hozhatja létre a fióktelepet illetve kezdheti meg üzleti tevékenységét.

2. szakasz

A szolgáltatásnyújtás szabadsága: Biztosítók

1. alszakasz

Általános rendelkezések

147. cikk

A székhely szerinti tagállam előzetes értesítése

Az a biztosító, amely első alkalommal kíván üzleti tevékenységet folytatni egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, köteles először a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait értesíteni, jelezve az általa vállalni kívánt kockázatok vagy kötelezettségek jellegét.

148. cikk

A székhely szerinti tagállam általi értesítés

A 147. cikkben előírt értesítéstől számított egy hónapon belül a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai a következőket küldik meg annak a tagállamnak vagy tagállamoknak, amelyeknek a területén a biztosító a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet kíván folytatni:

a) egy igazolás arról, hogy a biztosító rendelkezik a 100. és 129. cikkel összhangban számított szavatolótőke-szükséglet és minimális tőkeszükséglet fedezetével;

b) azok a biztosítási ágazatok, amelyek művelésére a biztosító engedélyt kapott;

c) azoknak a kockázatoknak vagy kötelezettségeknek a jellege, amelyeket a biztosító a fogadó tagállamban vállalni kíván.

Ugyanakkor a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai erről a közlésről az érintett biztosítót is tájékoztatják.

Az a tagállam, amelynek területén egy nem-életbiztosító a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapján az I. melléklet A. részében meghatározott 10. ágazathoz tartozó, a fuvarozók felelősségbiztosításán kívüli kockázatokat kívánja biztosítani, előírhatja a biztosító számára, hogy megadja a következőket:

a) a 18. cikk(1) bekezdése h) pontjában említett képviselő neve és címe;

b) nyilatkozat arról, hogy a fogadó tagállam nemzeti irodájának és nemzeti garanciaalapjának tagja lett.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai nem közlik az (1) bekezdésben említett információt az abban megadott határidőn belül, kötelesek a biztosítót ugyanezen a határidőn belül elutasításuk indokairól tájékoztatni.

Az ilyen elutasítás vagy cselekvés elmulasztása ellen a székhely szerinti tagállamban a biztosítóintézet jogosult bírósághoz fordulni.

149. cikk

A kockázatok vagy kötelezettségek jellegének megváltozása

Minden, a 147. cikkben említett információ tekintetében a biztosító által tervezett változásra a 147. és 148. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

2. alszakasz

Gépjármű felelősségbiztosítás

150. cikk

Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás

Az (1) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulást csak az I. melléklet A. részében szereplő 10. ágazatba tartozó, a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján a fuvarozói felelősségen kívül fedezett kockázatok tekintetében kell teljesíteni. A hozzájárulást ugyanazon az alapon kell számítani, mint az adott tagállambeli telephelyen keresztül működő, az említett kockázatokat biztosító nem-életbiztosítók esetében.

A számítást a biztosítónak a fogadó tagállamban a fenti ágazatban keletkező díjbevétele vagy az adott ágazat által felölelt kockázatok száma alapján kell végezni.

151. cikk

A kárigényt benyújtó személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme

A fogadó tagállam kötelezi a nem-életbiztosítókat arra, hogy a területén bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban kárigényt benyújtó személyek számára biztosítsák azt, hogy ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe amiatt, hogy a biztosítóintézet az I. melléklet A. részében szereplő 10. ágazatba sorolt kockázatokat (a fuvarozói felelősség kivételével) a szolgáltatásnyújtás szabadsága, és nem az adott tagállamban lévő telephely útján biztosítja.

152. cikk

Képviselő

A 151. cikkben említett célokból a fogadó tagállam kötelezi a nem-életbiztosítókat arra, hogy a területén honos vagy ott letelepedett képviselőt jelöljenek ki, aki összegyűjti a kárigényekkel kapcsolatos információkat, és megfelelő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kárigényeket benyújtó károsultakkal szemben a biztosítót képviselje, és a károkat megtérítse, továbbá az adott tagállam illetékes bíróságai és hatóságai előtt is ellássa, vagy szükség esetén elláttassa a biztosító képviseletét a kárigények ügyében.

A képviselő kötelezhető arra, hogy a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai előtt képviselje a nem-életbiztosítót a gépjármű-felelősségbiztosítások meglétének és érvényességének ellenőrzése ügyében.

2A. Szakasz

Értesítés és együttműködési fórumok

152a. cikk

Értesítés

152b. cikk

Együttműködési fórumok

Az EIOPA a szerződőkre gyakorolt negatív hatásokra vonatkozó megalapozott aggályok felmerülése esetén saját kezdeményezésére vagy egy vagy több érintett felügyeleti hatóság kérésére együttműködési fórumot hozhat létre és koordinálhat az érintett felügyeleti hatóságok közötti információcsere megerősítése és együttműködés fokozása érdekében, amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító olyan tevékenységeket végez vagy kíván végezni, amelyek a szolgáltatásnyújtás vagy letelepedés szabadságán alapulnak, és amennyiben:

a) e tevékenységek jelentőséggel bírnak a fogadó tagállam piaca szempontjából;

b) a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága a pénzügyi helyzet romlása vagy egyéb felmerülő kockázatok miatt a 152a. cikk (2) bekezdése szerinti értesítést tett; vagy

c) az ügyet a 152a. cikk (2) bekezdésének megfelelően az EIOPA elé utalták.

3. szakasz

A fogadó tagállam felügyeleti hatóságainak hatásköre

1. alszakasz

Biztosítás

153. cikk

Nyelv

A fogadó tagállam felügyeleti hatóságai megkövetelhetik, hogy azt az információt, amelyet jogosultak kérni az illető tagállam területén működő biztosító tevékenységéről, az adott állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein adják meg.

154. cikk

Előzetes tájékoztatás és előzetes jóváhagyás

155. cikk

A jogszabályi rendelkezéseket nem teljesítő biztosítók

Amennyiben az érintett biztosító elmulasztja a szükséges intézkedés megtételét, az érintett tagállam felügyeleti hatóságai erről a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait tájékoztatják.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai a lehető legkorábbi alkalommal meghozzák az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az érintett biztosító orvosolja a szabálytalan helyzetet.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait a megtett intézkedésekről.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére, vagy amennyiben ezek az intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek, illetve hiányoznak az adott tagállamban, a biztosító továbbra is sérti a fogadó tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak tájékoztatása után a fogadó tagállam felügyeleti hatósága meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a biztosító a fogadó tagállam területén új biztosítási szerződéseket kössön.

Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam felügyeleti hatósága az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

A tagállamok biztosítják, hogy területükön az ilyen biztosítókra vonatkozó intézkedések meghozatalához szükséges joganyag rendelkezésre álljon.

156. cikk

Reklámozás

A más tagállamokban központi irodával rendelkező biztosítók szolgáltatásaikat az összes rendelkezésre álló tájékoztatási eszköz segítségével reklámozhatják a fogadó tagállamban, figyelembe véve a közérdek érdekében az ilyen reklám alaki és tartalmi követelményeire irányadó szabályokat.

157. cikk

Biztosítási díjakat terhelő adók

Minden további összehangolás sérelme nélkül, minden biztosítási szerződésre kizárólag a kockázat helye szerinti tagállamban, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban lehet a biztosítási díjakra közvetett adókat és adójellegű hozzájárulásokat kivetni.

Az első albekezdés alkalmazásában egy tagállam területén elhelyezkedő épületben található ingó vagyon - a kereskedelmi tranzitárukat kivéve - abban a tagállamban fennálló kockázatnak minősül akkor is, ha az épületre és berendezésére nem ugyanaz a biztosítási szerződés nyújt védelmet.

Spanyolország esetében egy biztosítási szerződésre kivethetik a spanyol "Consorcio de Compensación de Seguros" javára törvény alapján kirótt különadót, hogy az teljesíthesse az e tagállamban bekövetkezett rendkívüli eseményekből származó veszteségek kártalanítására vonatkozó feladatát.

2. alszakasz

Viszontbiztosítás

158. cikk

A jogszabályi rendelkezéseket be nem tartó viszontbiztosítók

Amennyiben a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére a viszontbiztosító továbbra is megszegi a fogadó tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, vagy azért, mert ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a fogadó tagállam felügyeleti hatósága a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak tájékoztatása után meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a viszontbiztosító a fogadó tagállam területén új viszontbiztosítási szerződéseket kössön.

Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam felügyeleti hatósága az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

A tagállamok biztosítják, hogy területükön az ilyen viszontbiztosítókra vonatkozó intézkedések meghozatalához szükséges joganyag rendelkezésre álljon.

4. szakasz

Statisztikai tájékoztatás

159. cikk

A határokon átnyúló tevékenységekre vonatkozó statisztikai tájékoztatás

Minden biztosítónak tájékoztatnia kell a székhelye szerinti tagállam illetékes felügyeleti hatóságát külön a letelepedés joga alapján és külön a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végrehajtott ügyletekkel kapcsolatban, a biztosítási díjak, a kárigények és jutalékok összegéről a viszontbiztosítás levonása nélkül tagállamonként az alábbiak szerint:

a) nem-életbiztosítás esetében biztosítási üzletáganként a megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint;

b) életbiztosítás esetében minden egyes biztosítási üzletág tekintetében a megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint.

Az I. melléklet A. részében felsorolt 10. ágazat tekintetében - a fuvarozók felelősségét nem érintve - az érintett vállalkozás a biztosítóval szembeni kárigények gyakoriságáról és átlagos költségéről is tájékoztatja az említett felügyeleti hatóságot.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ésszerű időn belül összesített formában benyújtja az első és második albekezdésben említett információkat valamennyi érintett tagállam felügyeleti hatóságaihoz, ha azok ezt kérik.

5. szakasz

Fióktelepek szerződéseinek kezelése felszámolási eljárások során

160. cikk

Biztosítók felszámolása

A biztosító felszámolása esetén, a fióktelep által, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződésekből származó kötelezettségeket a biztosított személyek és a kedvezményezettek állampolgárság alapján történő megkülönböztetése nélkül ugyanúgy kell teljesíteni, mint azokat, amelyek a vállalkozás más biztosítási szerződéseiből származnak.

161. cikk

Viszontbiztosítók felszámolása

A viszontbiztosító felszámolása esetén, a fióktelep által elvállalt, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kötött szerződésekből származó kötelezettségeket ugyanolyan módon kell teljesíteni, mint az e vállalkozás egyéb viszontbiztosítási szerződéseiből származó követeléseket.

IX. FEJEZET

A közösségen kívül központi irodával rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító közösségen belül létesített fióktelepei

1. szakasz

A tevékenység megkezdése

162. cikk

Az engedélyezés elve és feltételei

A tagállam akkor adhatja meg az engedélyt, ha a vállalkozás megfelel legalább a következő feltételeknek:

a) saját országának joga szerint jogosult biztosítási tevékenység folytatására;

b) fióktelepet létesít azon tagállam területén, ahol az engedélyt kérik;

c) vállalja, hogy a fióktelep irányításának helyén az általa ott folytatott üzleti tevékenységre vonatkozó beszámolót készít, és hogy a lebonyolított üzletekről ott vezet nyilvántartást;

d) kijelöl egy általános képviselőt, akinek személyét a felügyeleti hatóságoknak jóvá kell hagyniuk;

e) abban a tagállamban, ahol az engedélyt kérik, rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek megegyeznek a minimális tőkeszükséglet tekintetében a 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában előírt abszolút alsó korlát legalább felével, és biztosítékként az abszolút alsó korlát egynegyedét letétbe helyezi;

f) vállalja, hogy a 100. és 128. cikkben említett követelményeknek megfelelően teljesíti a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet;

g) közli az egyes tagállamokban kijelölt kárrendezési megbízott nevét és címét, kivéve azt a tagállamot, ahol az engedélyt kéri, amennyiben a biztosítandó kockázat az I. melléklet A. részének 10. ágazatában meghatározott, a fuvarozók felelősségbiztosításán kívüli kockázatra vonatkozik;

h) üzleti tervet nyújt be a 163. cikk rendelkezéseinek megfelelően;

i) teljesíti a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási követelményeket.

163. cikk

A fióktelep üzleti terve

A fióktelep 162. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett üzleti terve a következőket tartalmazza:

a) a vállalkozás által vállalni kívánt kockázatok vagy kötelezettségek jellege;

b) a viszontbiztosításra vonatkozó irányelvek;

c) a jövőbeli szavatolótőke-szükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 4. szakaszában meghatározottak szerint, előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer;

d) a jövőbeli minimális tőkeszükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 5. szakaszában meghatározottak szerint, előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer;

e) a vállalkozás VI. fejezet 4. és 5. szakaszában említett figyelembe vehető szavatoló tőkéjének és figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkéjének állapota, tekintettel a szavatolótőke-szükségletre és a minimális tőkeszükségletre;

f) az ügyviteli szolgálatok és az üzletszerző szervezet létrehozásának költségeire vonatkozó becslések, az e költségek fedezetére szánt pénzügyi erőforrások, és ha a fedezendő kockázatok az I. melléklet A. részének 18. ágazatába vannak besorolva, a segítségnyújtáshoz rendelkezésre álló erőforrások;

g) az irányítási rendszer szerkezetére vonatkozó információk.

Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül az üzleti tervnek ezen kívül az első három pénzügyi évre vonatkozóan az alábbiakat kell magában foglalnia:

a) egy előzetes mérlegterv;

b) becslések a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet fedezetére szánt pénzügyi erőforrásokról,

c) nem-életbiztosítás esetében: i. az organizációs költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra, ii. a biztosítási díjak vagy hozzájárulások és a kárigények becsült értéke;

d) életbiztosítás esetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv.

164. cikk

Állományátruházás

Amennyiben a nemzeti jogszabályai által meghatározott feltételek mellett egy tagállam engedélyt ad az e fejezet rendelkezései alá tartozó és a területén létesített fióktelepeknek, hogy szerződési portfóliójuk egészét vagy részét egy, az e fejezet rendelkezései alá tartozó, egy másik tagállamban lévő fióktelepre ruházzák át, biztosítania kell, hogy az átvevő vállalkozás szerinti tagállam felügyeleti hatóságai, vagy ha szükséges, a 167. cikkben említett tagállam igazolja az alábbiakat:

a) az átvevő vállalkozás - az átruházás értékét is figyelembe véve - rendelkezik a szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőkével;

b) az átvevő vállalkozás szerinti tagállam törvényei megengedik az ilyen átruházást;

c) ez a tagállam hozzájárult az átruházáshoz.

Az (1)-(5) bekezdés rendelkezéseivel összhangban engedélyezett átruházást a kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak, vagy a kockázat helye szerinti tagállamnak a nemzeti jogszabályai szerint kell közzétenni.

Az átruházás automatikusan hatályossá válik a szerződőkre, biztosított személyekre és bármely olyan személyre, akinek az átruházott szerződésekből jogai vagy kötelezettségei származnak.

165. cikk

Biztosítástechnikai tartalékok

A tagállamok megkövetelik, hogy a vállalkozások a VI. fejezet 2. szakaszával összhangban számított megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat hozzanak létre ahhoz, hogy fedezetet nyújtsanak a területükön vállalt biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre. A tagállamok előírják a vállalkozások számára, hogy a VI. fejezet 1. szakaszával összhangban értékeljék az eszközöket és a forrásokat, és a VI. fejezet 3. szakaszával összhangban határozzák meg a szavatoló tőkét.

166. cikk

Szavatolótőke-szükséglet és minimális tőkeszükséglet

Valamennyi tagállam megköveteli a területén létrehozott fiókteleptől, hogy a 98. cikk (3) bekezdésében említett tételekből álló figyelembe vehető szavatoló tőkét képezzenek.

A szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet a VI. fejezet 4. és 5. szakaszának rendelkezései szerint kell kiszámítani.

Ugyanakkor mind az életbiztosítás, mind a nem-életbiztosítás esetében a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet számításához csak az érintett fióktelep által végzett műveleteket kell figyelembe venni.

A figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke összege nem lehet kevesebb, mint a 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában előírt abszolút alsó korlát fele.

A 162. cikk (2) bekezdése e) pontjának megfelelően elhelyezett letétet a minimális tőkeszükséglet fedezetére szolgáló figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkébe be kell számítani.

167. cikk

A több tagállamban engedélyezett vállalkozásoknak nyújtott kedvezmények

Az a vállalkozás, amely több mint egy tagállamtól kért, illetve kapott engedélyt, kérheti a következő kedvezményeket, amelyek azonban csak együttesen adhatók meg:

a) a 166. cikkben említett szavatolótőke-szükségletet a Közösségen belül folytatott összes tevékenységére tekintettel kell kiszámítani;

b) a 162. cikk (2) bekezdésének e) pontjában megkövetelt letétet csak a tagállamok egyikében kell elhelyezni;

c) a minimális tőkeszükségletet alkotó eszközöket, a 134. cikkel összhangban, csak azon tagállamok valamelyikében kell elhelyezni, amelyekben üzleti tevékenységét folytatja.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetekben e számítás céljából csak a Közösségen belül létesített fióktelepek által végzett műveleteket kell figyelembe venni.

Az (1) bekezdés szerinti kedvezményekért az érintett tagállamok felügyeleti hatóságaihoz kell kérelmet benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni annak a tagállamnak a hatóságát, amely a jövőben a Közösségben létrehozott fióktelepek teljes üzleti tevékenységének szavatolótőke-megfelelését felügyeli. A vállalkozásnak indokolnia kell a hatóság megválasztását.

A 162. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett letétet ennél a tagállamnál kell elhelyezni.

Az (1) bekezdésben biztosított kedvezmények abban az esetben biztosíthatók, ha valamennyi olyan tagállam felügyeleti hatósága hozzájárul, ahol kérelmet nyújtottak be.

Az említett kedvezmények akkortól érvényesek, amikor a kiválasztott felügyeleti hatóság tájékoztatja a többi felügyeleti hatóságot arról, hogy a Közösségen belüli fióktelepek teljes üzleti tevékenységének szavatolótőke-megfelelését ő felügyeli.

A kiválasztott felügyeleti hatóság a többi tagállamtól megszerzi a területükön működő fióktelepek teljes szavatolótőke-megfelelésének ellenőrzéséhez szükséges adatokat.

168. cikk

Számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatás valamint nehéz helyzetbe került vállalkozások

E szakasz alkalmazásában a 34. cikk, a 139. cikk (3) bekezdése, a 140. és a 141. cikk alkalmazandó.

A 137-139. cikk alkalmazásában, amennyiben egy vállalkozás jogosulttá válik a 167. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében biztosított kedvezményekre, a Közösségen belül létrehozott fióktelepek szavatolótőke-megfelelésének felügyeletéért felelős felügyeleti hatóságot úgy kell tekinteni, mint annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságát, amelynek a területén valamely közösségi vállalkozás központi irodája található.

169. cikk

A nem-életbiztosítási és az életbiztosítási ág szétválasztása

Az a tagállam, amely a 73. cikk (5) bekezdésének második albekezdése alapján megköveteli, hogy a területén létrehozott vállalkozások hagyjanak fel azoknak a tevékenységeknek az egyidejű gyakorlásával, amelyeket a 73. cikk (5) bekezdésének első albekezdésében említett időpontban folytattak, köteles ezt a követelményt az e szakaszban említett, területükön létrehozott és ott mindkét tevékenységet folytató fióktelepek számára is előírni.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e szakaszban említett olyan fióktelepek, amelyek központi irodája egyidejűleg végzi mindkét tevékenységet, és amelyek a 73. cikk (5) bekezdésének első albekezdésében említett időpontban valamelyik tagállam területén kizárólag életbiztosítási tevékenységet végeznek, tevékenységüket ott folytassák. Amennyiben a vállalkozás a nem-életbiztosítási tevékenységet kívánja folytatni azon a területen, akkor az életbiztosítási tevékenységet kizárólag leányvállalata útján végezheti.

170. cikk

A több tagállamban engedélyezett vállalkozások engedélyének visszavonása

Abban az esetben, ha a 167. cikk (2) bekezdésében említett hatóság visszavonja az engedélyt, ez a hatóság értesíti azon tagállamok felügyeleti hatóságait, ahol a vállalkozás működik, azok a hatóságok pedig megteszik a szükséges intézkedéseket.

Amennyiben ennek a visszavonásnak az az oka, hogy az általános fizetőképességi állapot a 167. cikkben említett feltételeknek nem felel meg, az engedélyt adó tagállamok szintén visszavonják engedélyüket.

171. cikk

Harmadik országokkal kötött megállapodások

A Szerződés alapján egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodás útján a Közösség hozzájárulhat az ebben a szakaszban meghatározottaktól eltérő rendelkezések alkalmazásához, viszonosság alapján a tagállamokban biztosított személyek és a szerződők megfelelő védelmének biztosítása céljából.

2. szakasz

Viszontbiztosítás

172. cikk

Egyenértékűség a viszontbiztosítók tekintetében

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. címben meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A (2) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság meghatározott időre felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy az adott harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az ezen irányelv I. címében meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

a) kötelezettséget vállalt az Unióval szemben, hogy e korlátozott időszak lejárta előtt a (2) bekezdés szerint egyenértékűként értékelhető szolvenciarendszert fogad el és alkalmaz, és hogy részt vesz az egyenértékűség-értékelési folyamatban;

b) munkaprogramot dolgozott ki az a) pontban említett kötelezettségek teljesítésére;

c) elegendő erőforrást különített el az a) pontban említett kötelezettségek teljesítésére;

d) olyan szolvenciarendszerrel rendelkezik, amely kockázati alapú és mennyiségi és minőségi szolvenciakövetelményeket, valamint a felügyeleti jelentéstételre és átláthatóságra vonatkozó követelményeket állapít meg,

e) írásbeli megállapodást kötött az EIOPA-val és a felügyeleti hatóságokkal az együttműködésről és a bizalmas felügyeleti információk megosztásáról;

f) független felügyeleti rendszerrel rendelkezik; és

g) szakmai titoktartási kötelezettségeket állapított meg a felügyeleti hatóságainak nevében eljáró valamennyi személy számára, különösen az EIOPA és a felügyeleti hatóságok közötti információmegosztás tekintetében.

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe veszik a Bizottság jelentéseit. E határozatokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és évente a Bizottsághoz benyújtott és általa értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak az elért eredményekről szóló jelentések értékeléséhez.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek tovább részletezik az első albekezdésben meghatározott feltételeket.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez ahhoz szükséges, hogy az EIOPA és a Bizottság a (2) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

173. cikk

Az eszközök lekötésének megtiltása

A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be biztosítástechnikai tartalékok képzésére olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely a meg nem szolgált díjak és a függő kár tartalék fedezetére szolgáló eszközök biztosítékként történő lekötését követeli meg, amennyiben a viszontbiztosító olyan harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek központi irodája egy olyan országban van, amelynek szolvenciarendszerét a 172. cikkel összhangban az ebben az irányelvben meghatározottal egyenértékűnek tekintik.

174. cikk

A viszontbiztosítási tevékenység folytatásának elvei és feltételei

A tagállam az olyan harmadik országbeli viszontbiztosítóval szemben, amely az adott tagállam területén viszontbiztosítási tevékenységbe kezd vagy ilyet végez, nem alkalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznének a harmadik országbeli viszontbiztosító számára, mint amilyenben az a viszontbiztosító részesül, amelyek központi irodája az adott tagállamban van.

175. cikk

Harmadik országokkal kötött megállapodások

A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a felügyelet gyakorlásának módját illetően:

a) olyan harmadik országbeli viszontbiztosítók felett, amelyek viszontbiztosítási tevékenységet végeznek a Közösség területén;

b) olyan közösségi viszontbiztosítók felett, amelyek viszontbiztosítási tevékenységet végeznek valamely harmadik ország területén.

Az (1) bekezdésben említett megállapodások különösen arra irányulnak, hogy a prudenciális szabályozás egyenlő feltételei között biztosítsák a viszontbiztosítók valamennyi szerződő fél területén történő hatékony piacra jutásának feltételeit és rendelkezzenek a viszontbiztosítás terén a felügyeleti szabályok és gyakorlat kölcsönös elismeréséről. Törekedniük kell annak biztosítására is:

a) hogy a tagállamok felügyeleti hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek központi irodája a Közösség területén található, és amelyek az érintett harmadik országok területén is üzleti tevékenységet folytatnak;

b) hogy harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek központi irodája területükön található, és amelyek a Közösség területén folytatnak üzleti tevékenységet.

X. FEJEZET

A harmadik ország joga által szabályozott biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai és az ilyen biztosító vagy viszontbiztosító általi részesedésszerzés

176. cikk

A tagállamok által a Bizottságnak és az EIOPA-nak nyújtott tájékoztatás

A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EIOPA-t és más tagállamok felügyeleti hatóságait minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat engedélyezéséről, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályozza.

Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett csoport szerkezetének megjelölését is.

Amennyiben egy harmadik ország joga által szabályozott vállalat tulajdonrészt szerez egy az Unióban engedélyezett biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, amely által ez a biztosító vagy viszontbiztosító a harmadik országbeli vállalat leányvállalatává válik, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EIOPA-t és a többi tagállam felügyeleti hatóságait.

177. cikk

Harmadik országokban a közösségi biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szembeni bánásmód

A Bizottság időszakonként jelentést nyújt be a Tanácshoz, megvizsgálva a Közösségben engedélyezett biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szemben harmadik országokban tanúsított bánásmódot az alábbiakra vonatkozóan:

a) a Közösségben engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók harmadik országban történő letelepedése;

b) a harmadik országbeli biztosítókban vagy viszontbiztosítókban történő részesedésszerzés;

c) az ilyen letelepedett vállalkozások biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységeinek folytatása;

d) a Közösségből a harmadik országokba irányuló határon átnyúló biztosítási vagy viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtása.

A Bizottság a jelentést a Tanácsnak a megfelelő javaslatokkal vagy ajánlásokkal együtt nyújtja be.

II. CÍM

A BIZTOSÍTÁSRA ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Alkalmazandó jog és a közvetlen biztosítási szerződések feltételei

1. szakasz

Alkalmazandó jog

178. cikk

Alkalmazandó jog

Az 593/2008/EK rendelet alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit.

2. szakasz

Kötelező biztosítás

179. cikk

Kapcsolódó kötelezettségek

Minden tagállam közli a Bizottsággal, hogy a saját jogszabályai szerint mely kockázatok elleni biztosítások kötelezőek, meghatározva a következőket:

a) az erre a biztosításra vonatkozó különös jogi rendelkezéseket;

b) a biztosító által a biztosított személy részére kiállított igazolásban szereplő adatokat, amennyiben az állam bizonyítékot követel meg arra vonatkozóan, hogy a biztosítási kötelezettséget teljesítették.

A tagállam megkövetelheti, hogy az első albekezdés b) pontjában említett adatok foglalják magukba a biztosító nyilatkozatát, miszerint a szerződés megfelel az adott biztosításra vonatkozó különös rendelkezéseknek.

A Bizottság az első albekezdésének b) pontjában említett adatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti.

3. szakasz

Közérdek

180. cikk

Közérdek

Sem a kockázat helye szerinti tagállam, sem a kötelezettségvállalás szerinti tagállam nem akadályozhatja meg, hogy a szerződő a 14. cikk feltételei alapján engedéllyel rendelkező biztosítóval szerződést kössön, mindaddig, amíg ez a szerződéskötés nem áll ellentétben a kockázat helye szerinti tagállamban, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban a közérdeket védő jogszabályi rendelkezésekkel.

4. szakasz

A biztosítási szerződések feltételei és a díjtáblázatok

181. cikk

Nem-életbiztosítás

A tagállamok nem követelhetik meg az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblák és nyomtatványok, valamint az olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyását vagy azokról való rendszeres tájékoztatást, amelyeket a vállalkozás a szerződőkkel bonyolítandó ügyletei során kíván használni.

A tagállamok előírhatnak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget, de kizárólag a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaiknak való megfelelés ellenőrzése céljából. Ezek a követelmények nem képezhetik a biztosító tevékenysége folytatásának előfeltételét.

182. cikk

Életbiztosítás

A tagállamok nem követelhetik meg az általános és különös szerződési feltételek, a díjtáblázatok, különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál alkalmazott biztosítástechnikai alapok, vagy az életbiztosító által a szerződőkkel fenntartott kapcsolatában alkalmazni kívánt adatlapok vagy más nyomtatványok előzetes jóváhagyását, vagy azokra vonatkozó rendszeres értesítést.

A székhely szerinti tagállam azonban, kizárólag az aktuáriusi elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés igazolására, megkövetelheti különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál felhasznált biztosítástechnikai alapok rendszeres közlését. Ezek a követelmények nem képezhetik a biztosító tevékenysége folytatásának előfeltételét.

5. szakasz

A szerződők tájékoztatása

1. alszakasz

Nem-életbiztosítás

183. cikk

A szerződők általános tájékoztatása

A nem-életbiztosítási szerződés megkötése előtt a nem-életbiztosító köteles tájékoztatni a szerződőt a következőkről:

a) a szerződésre irányadó jogról olyan esetekben, amikor a feleknek nincs választási lehetőségük;

b) arról a tényről, hogy a felek szabadon választhatják meg az alkalmazandó jogot, és azt is, hogy a biztosítási tevékenységet végző melyik tagállam jogának alkalmazását ajánlja.

A biztosító tájékoztatja továbbá a szerződőt a szerződők szerződéssel kapcsolatos panaszainak kezelése során alkalmazandó eljárásokról, szükség szerint ideértve egy panaszkivizsgáló testület létezéséről történő tájékoztatást, a szerződők jogi eljárás indítására vonatkozó jogának sérelme nélkül.

184. cikk

Kiegészítő tájékoztatás a letelepedés joga és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kínált nem-életbiztosítás esetében

Amikor egy nem-életbiztosítási szerződés megkötésére a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tesznek ajánlatot, a szerződőt bármilyen kötelezettségvállalás előtt tájékoztatni kell arról, hogy annak a biztosítónak a központi irodája, vagy adott esetben az a fióktelep, amellyel a szerződést kötik, melyik tagállamban található.

A szerződő számára kiadott minden dokumentumnak tartalmaznia kell az első albekezdésben megjelölt információt.

Az első és második albekezdésben meghatározott kötelezettség nem vonatkozik a nagy kockázatokra.

A szerződésben vagy bármely biztosítási fedezetet nyújtó dokumentumban, beleértve a biztosítási ajánlatot is, ha az kötelező a szerződőre nézve, meg kell nevezni a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás központi irodájának vagy adott esetben a nem-életbiztosító fióktelepének címét.

A tagállamok előírhatják, hogy a nem-életbiztosító 148. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett képviselőjének nevét és címét szintén tüntessék fel az e bekezdés első albekezdésében említett dokumentumokban.

2. alszakasz

Életbiztosítás

185. cikk

A szerződők tájékoztatása

A következő tájékoztatás közlendő az életbiztosítóról:

a) a vállalkozás neve és társasági formája;

b) azon tagállam neve, amelyben a központi iroda, és adott esetben a szerződést megkötő fióktelep található;

c) a központi iroda és adott esetben szerződést megkötő fióktelep címe;

d) konkrét hivatkozás a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló, az 51. cikkben előírt jelentésre, amelynek segítségével a szerződő könnyen hozzáférhet ehhez az információhoz.

A következő tájékoztatás közlendő a kötelezettségvállalásról:

a) az egyes szolgáltatások és az egyes választási lehetőségek meghatározása;

b) a szerződés futamideje;

c) a szerződés felmondásának módjai;

d) a biztosítási díj fizetésének módja és a befizetések időtartama;

e) a szerződőknek visszajuttatott többlethozam számításának és elosztásának módja;

f) a visszavásárlási összeg és befizetett díjak és azok garantálásának mértéke;

g) tájékoztatás az egyes szolgáltatásokra vonatkozó díjakról, adott esetben mind a fő szolgáltatások, mind a kiegészítő szolgáltatások tekintetében;

h) befektetési jegyekhez kötött szerződések esetében azoknak a jegyeknek a meghatározása, amelyekhez a szolgáltatások kapcsolódnak;

i) a befektetési jegyekhez kötött szerződéseknél a mögöttes eszközök jellegének jelzése;

j) a türelmi időszak alkalmazásának módja;

k) általános tájékoztatás a szerződéstípusra vonatkozó adózási kérdésekről;

l) a szerződők, a biztosítottak, vagy a szerződések kedvezményezettjeinek szerződést illető panaszainak kezelésére vonatkozó megoldások, adott esetben, a panasztestület léte, a peres eljárás kezdeményezése jogának sérelme nélkül;

m) amennyiben a felek ezt nem választhatják meg szabadon az alkalmazandó jogot, vagy amennyiben a felek azt szabadon választják meg, a szerződésre alkalmazandó jog az a jog, amit az életbiztosító választani javasol.

A szerződőt a szerződés teljes időtartama alatt tájékoztatni kell minden, a következő információt érintő változásról:

a) az általános és különös szerződési feltételek;

b) az életbiztosító neve, társasági formája, vagy központi irodájának és adott esetben a szerződést megkötő fióktelepének címe;

c) a (3) bekezdés d)-j) pontjában felsorolt teljes körű tájékoztatás a biztosítási kötvény feltételeinek változása vagy a szerződésre alkalmazandó jog módosítása esetén;

d) évente tájékoztatás a szerződőnek visszajuttatandó többlethozamról;

Amennyiben az életbiztosításra vonatkozó ajánlattal vagy szerződéssel összefüggésben a biztosítási tevékenységet végző számokat közöl a szerződésben rögzített kifizetéseken túli esetleges kifizetések összegéről, olyan mintaszámítással kell ellátnia a szerződőt, amely a potenciális kifizetést három különböző kamatlábbal számolva tünteti fel. Ez nem vonatkozik a határozott időre szóló biztosításokra és szerződésekre. A biztosítási tevékenységet végző köteles világos és érthető módon tájékoztatni a szerződőt arról, hogy a mintaszámítás csupán fiktív feltételezésen alapuló számítási modell, amelynek alapján a szerződő semmiféle szerződéses igényt nem támaszthat.

Nyereségrészesedést tartalmazó biztosítások esetén a biztosítási tevékenységet végző köteles évente írásban tájékoztatni a szerződőt követelései helyzetéről, beszámítva a nyereségrészesedést is. Amennyiben pedig a biztosítási tevékenységet végző számszerű említést tett a nyereségrészesedés potenciális jövőbeni alakulásáról, köteles tájékoztatni a szerződőt a kezdeti és a tényleges adatok közötti különbségről.

A (2)-(5) bekezdésben említett tájékoztatást világosan és pontosan, írásban, a kötelezettségvállalás szerinti tagállam hivatalos nyelvén kell megadni.

Azonban a tájékoztatást meg lehet adni más nyelven is, ha a szerződő ezt kéri és a tagállam joga megengedi, vagy ha a szerződő szabadon választhatja meg az alkalmazandó jogot.

186. cikk

Elállási időszak

A tagállamok biztosítják, hogy a szerződők, akik egyéni életbiztosítási szerződést kötnek, a szerződés megkötéséről szóló tájékoztatás kézhezvételétől számított 14. és 30. nap közötti határidőt kapjanak a szerződéstől való elállásra.

Ha a szerződők az elállásról értesítést küldenek, az azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy mentesülnek a szerződésből származó minden jövőbeni kötelezettség alól.

Az elállás egyéb jogkövetkezményeit és feltételeit, különös tekintettel arra a módra, ahogyan a szerződőt a szerződés megkötéséről értesítik, a szerződésre alkalmazandó jog írja elő.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdést a következő esetekben:

a) ha egy szerződés hathónapos vagy rövidebb lejáratú;

b) akkor, ha a szerződő jogállása vagy a szerződés megkötésének körülményei miatt a szerződőnek a különleges védelemre nincs szüksége.

Amennyiben a tagállamok élnek az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel, ezt a tényt saját jogszabályaikban meghatározzák.

II. FEJEZET

A nem-életbiztosításra vonatkozó különös rendelkezések

1. szakasz

Általános rendelkezések

187. cikk

Szerződési feltételek

Az általános és különös biztosítási feltételek nem foglalják magukba az egyedi esetben a kockázat különleges körülményeinek való megfelelés érdekében megadott bármely feltételeket.

188. cikk

Monopóliumok megszüntetése

A tagállamok biztosítják, hogy bizonyos biztosítási ágazatokban a tevékenység megkezdése tekintetében fennálló monopóliumokat - amelyeket egyes, területükön letelepedett és a 8. cikkben említett testületeknek adtak meg - megszüntessék.

189. cikk

Részvétel nemzeti garanciarendszerekben

A fogadó tagállamok előírhatják a nem-életbiztosító vállalkozások számára, hogy saját területükön kiadott engedéllyel rendelkező nem-életbiztosító vállalkozásokkal azonos feltételek mellett csatlakozzanak, és részt vegyenek a biztosított személyek és károsult harmadik felek biztosítási kárigényeinek kifizetését garantáló rendszerekben.

2. szakasz

Közösségi együttes biztosítás

190. cikk

Közösségi együttes biztosítási ügyletek

Ez a szakasz a közösségi együttes biztosítási tevékenységekre alkalmazandó, amelyek azok az együttes biztosítási tevékenységek, amelyek az I. melléklet A. részének 3-16. ágazatába besorolt egy vagy több kockázathoz kapcsolódnak, és amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

a) a kockázat nagykockázat;

b) a kockázatot egyetlen szerződés fedi le egy átfogó díj fizetése mellett, és ugyanarra az időszakra két vagy több biztosító együttesen biztosítja, mint együttes biztosítók, ezek mindegyike a saját nevében jár el, és közülük az egyik a vezető biztosító;

c) a kockázat helye a Közösségen belül található;

d) a kockázat fedezése céljából a vezető biztosító úgy tekintendő, mintha ő fedezné a teljes kockázatot;

e) az együttes biztosítók közül legalább az egyik olyan központi irodán vagy fióktelepen keresztül vesz részt a szerződésben, amelyet egy, a vezető biztosítóétól eltérő tagállamban létesítettek;

f) a vezető biztosító az együttbiztosítási gyakorlatban a vezetői szerepet teljes egészében magára vállalja, különös tekintettel a biztosítási feltételek és díjak meghatározására.

191. cikk

Részvétel a közösségi együttes biztosításban

Csak az ezen szakaszban felsorolt rendelkezések szabályozzák a biztosítók azon jogát, hogy részt vehessenek a közösségi együttes biztosításban.

192. cikk

Biztosítástechnikai tartalékok

A biztosítástechnikai tartalékok összegét a különböző együttes biztosítók határozzák meg a székhelyük szerinti tagállamnak a szabályai szerint, vagy - ha ilyen szabályok nincsenek - az adott állam gyakorlata alapján.

Mindazonáltal, a biztosítástechnikai tartaléknak legalább akkorának kell lennie, mint a vezető biztosító által a székhelye szerinti tagállamnak a szabályai alapján meghatározott összeg.

193. cikk

Statisztikai adatok

A székhely szerinti tagállamok biztosítják, hogy az együttes biztosítók statisztikát vezessenek a közösségi együttes biztosítási tevékenység terjedelméről, amelyben részt vesznek, valamint a tevékenységgel érintett tagállamokról.

194. cikk

Az együttes biztosítási szerződések kezelése felszámolási eljárások során

Abban az esetben, ha a biztosító felszámolásra kerül, a közösségi együttes biztosítási szerződésekben való részvételből származó tartozásokat ugyanolyan módon kell kiegyenlíteni, mint amelyek az adott biztosító egyéb biztosítási szerződéseiből származnak, tekintet nélkül a biztosított és a kedvezményezettek nemzetiségére.

195. cikk

A felügyeleti hatóságok közötti információcsere

E szakasz végrehajtásának céljából a tagállamok felügyeleti hatóságai az I. cím, IV. fejezet, 5. szakaszban említett együttműködés keretében egymást a szükséges valamennyi adattal ellátják.

196. cikk

Együttműködés a végrehajtás terén

A Bizottság és a tagállamok felügyeleti hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy bármely, e szakasz végrehajtása során felmerült nehézséget megvizsgáljanak.

A tagállamok az együttműködés során vizsgálat tárgyává teszik különösen azokat a gyakorlatokat, amelyek jelezhetik, hogy a vezető biztosító nem vállalja el az együttes biztosítási gyakorlatban a vezető szerepet, vagy hogy a kockázatok nem egyértelműen követelik meg két vagy több biztosító részvételét azok fedezésében.

3. szakasz

Segítségnyújtás

197. cikk

Az utazási segítségnyújtáshoz hasonló tevékenységek

A tagállamok ezen irányelvhez köthetik a segítségnyújtást olyan személyek számára, akik a 2. cikk (2) bekezdésében említettektől eltérő körülmények között kerülnek bajba.

Amennyiben egy tagállam igénybe veszi egy ilyen lehetőséget, az ilyen tevékenységet úgy kell kezelnie, mintha az az I. melléklet A. részének 18. ágazatába lenne sorolva.

A második bekezdés semmilyen formában nem érinti az I. mellékletben meghatározott besorolási lehetőségeket azoknak a tevékenységeknek az esetében, amelyek nyilvánvalóan más ágazatba tartoznak.

4. szakasz

Jogvédelmi biztosítás

198. cikk

E szakasz hatálya

Ez a szakasz az I. melléklet A. részének 17. ágazatában említett jogvédelmi biztosításra vonatkozik, amelynek keretében a biztosító díjfizetés ellenében vállalja a jogi eljárások költségeinek viselését és egyéb, a biztosításhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, különösen a következő célokból:

a) a biztosított személy számára kártérítés biztosítása az őt ért veszteség, kár vagy sérülés esetén, peren kívüli egyezség vagy polgári illetve büntetőeljárás keretében;

b) a biztosított személy védelme, illetve képviselete polgári, büntető-, közigazgatási vagy egyéb eljárásban, vagy bármilyen, a személlyel szemben támasztott követelés esetén.

Ez a szakasz nem vonatkozik a következőkre:

a) jogvédelmi biztosításra, amennyiben a biztosítás a tengerjáró hajók használatából eredő vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik;

b) a biztosított személy számára bármely vizsgálat vagy eljárás keretében a védelem vagy képviselet céljából a biztosító által nyújtott felelősségbiztosítási fedezet keretében végzett tevékenységre, amennyiben az ilyen biztosítással a biztosító a kérdéses tevékenységet egyidejűleg saját érdekében is végzi;

c) amennyiben egy tagállam úgy határoz, a segítségnyújtási szolgáltatást nyújtó biztosító jogvédelmi biztosítással kapcsolatos tevékenységére, amely megfelel a következő feltételeknek: i. a tevékenységet olyan tagállamban fejti ki, amely nem azonos azzal, ahol a biztosított személy szokásos tartózkodási helye található; ii. a tevékenység olyan szerződés részét képezi, amely kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítségre vonatkozik, akik utazás közben, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba.

Az első albekezdés c) pontjában említett esetben a szerződésnek kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy az érintett biztosítási fedezet az abban a pontban említett feltételekre korlátozódik, és a segítségnyújtás kiegészítő szolgáltatását képezi.

199. cikk

Elkülönített szerződések

A jogvédelmi fedezet az egyéb biztosítási ágazatoktól elkülönített szerződés tárgyát képezi, vagy a szerződés különálló része foglalkozik vele, amelyben a jogvédelmi fedezet jellegét és, amennyiben a tagállam úgy kívánja, a vonatkozó biztosítási díj összegét meg kell határozni.

200. cikk

Kárigények kezelése

A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a biztosítók az adott tagállam által választott lehetőséggel összhangban, vagy ha ezt a tagállam elfogadja, saját elhatározásuk alapján, a kárigények (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott kezelési módszereinek legalább egyikét alkalmazzák.

Akármelyik megoldást is alkalmazzák, a jogi költségekre biztosítási fedezettel rendelkező személyek érdekét azonos módon védettnek kell tekinteni ennek a szakasznak a keretében.

A biztosító biztosítja, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottja sem folytat egyidejűleg hasonló tevékenységet egy másik biztosítónál, amely pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatban van az első biztosítóval, és az I. mellékletben meghatározott egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet művel.

A kompozit biztosítók biztosítják, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottjuk se folytasson egyidejűleg hasonló tevékenységet egy másik, általuk művelt ágazatban.

A biztosító a jogvédelmi biztosítás kárigényeinek kezelését egy különálló jogi személyiségű biztosítóra bízza. Ezt a biztosítót a 199. cikkben említett önálló szerződésben vagy önálló részben meg kell nevezni.

Amennyiben a különálló jogi személyiségű biztosítónak kapcsolata van olyan biztosítóval, amely az I. melléklet A. részében említett biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet művel, a különálló jogi személyiségű biztosítónak azok az alkalmazottai, akik érintettek a kárigények kezelésében vagy az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadásban, egyidejűleg nem folytathatják ugyanazt vagy hasonló tevékenységet a másik biztosítóban. A tagállamok ugyanilyen követelményeket írhatnak elő az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagjaira is.

201. cikk

Szabad ügyvédválasztás

A jogvédelmi biztosítási szerződés kifejezett módon rendelkezik arról, hogy:

a) amennyiben ügyvédet vagy a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelő szakképzettséggel bíró egyéb személyt vesznek igénybe a biztosított személy érdekeinek védelme, képviselete vagy szolgálata érdekében valamely vizsgálatban vagy eljárásban, a biztosított személy szabadon választhatja ki a kérdéses ügyvédet vagy egyéb személyt;

b) a biztosított személyek szabadon választhatnak ügyvédet, vagy elhatározásuk szerint, és amennyiben a nemzeti jogszabályok azt lehetővé teszik, bármely más megfelelő szakképzettséggel bíró személyt érdekeik szolgálatára, érdekütközés esetén.

202. cikk

A szabad ügyvédválasztás alóli mentesség

A tagállamok mentességet adhatnak a 201. cikk (1) bekezdése alól a jogvédelmi biztosításra vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) a biztosítás olyan esetekre korlátozódik, amelyek az érintett tagállam területén közúti járművek használatából erednek;

b) a biztosítás valamely közúti járművel kapcsolatos baleset vagy annak meghibásodása esetére szóló segítségnyújtási szerződéshez kapcsolódik;

c) sem a jogvédelmi biztosítást nyújtó, sem a segítségnyújtásra fedezetet nyújtó biztosító nem biztosít semmilyen felelősségbiztosítási ágazatot;

d) intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a jogvitában érdekelt mindkét fél számára biztosított jogi tanácsadást és képviseletet teljes mértékben független ügyvédek lássák el, amennyiben a felek jogvédelmi biztosítását ugyanaz a biztosító nyújtja.

203. cikk

Választottbíróság

A tagállamok a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti bármely vita rendezése érdekében, és a nemzeti jogszabályok által biztosított bírósághoz fordulás jogának sérelme nélkül rendelkeznek a választottbírósági vagy egyéb, a pártatlanság hasonló garanciáit nyújtó eljárások igénybevételéről.

A biztosítási szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a biztosított személynek joga van ilyen eljárások igénybevételére.

204. cikk

Érdekütközés

Bármikor, ha érdekütközés merül fel vagy véleménykülönbség támad a vita rendezését illetően, a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító, vagy adott esetben a kárrendező iroda tájékoztatja a biztosított személyt a 201. cikk (1) bekezdésében említett jogról és arról a lehetőségről, hogy igénybe veheti a 203. cikkben említett eljárást.

205. cikk

A jogvédelmi biztosításra való szakosodás megszüntetése

A tagállamok minden olyan rendelkezést hatályon kívül helyeznek, amely tiltja, hogy a biztosító területükön egyidejűleg jogvédelmi és más biztosítási ágazatot műveljen.

5. szakasz

Egészségbiztosítás

206. cikk

Az egészségbiztosítás, mint a szociális biztonsági rendszer alternatívája

Azok a tagállamok, amelyekben az I. melléklet A. részében felsorolt 2. biztosítási ágazathoz tartozó kockázatokra fedezetet nyújtó szerződések a törvényes szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítási védelem részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálhatnak, előírhatják a következőket:

a) az ilyen szerződések kötelesek megfelelni az adott tagállam által a fent megnevezett biztosítási ágazatban a közérdek védelmére hozott különös jogi rendelkezéseknek;

b) az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó általános és különös feltételeket - alkalmazásuk előtt - ismertessék az érintett tagállam felügyeleti hatóságaival.

A tagállamok előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett egészségbiztosítási rendszereket az életbiztosításéhoz hasonló technikai alapon működtessék, vagyis az alábbi feltételek mindegyikének teljesülnie kell:

a) a fizetendő biztosítási díjakat betegségi táblák és a kockázat helye szerinti tagállamra jellemző egyéb statisztikai adatok alapján, a biztosításban általánosan használt matematikai módszereknek megfelelően számítják;

b) tartalékot képeznek növekvő életkorra;

c) a biztosítási tevékenységet végző csak a kockázat helye szerinti tagállam által meghatározott időtartamon belül mondhatja fel a szerződést;

d) a szerződés olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a biztosítási díjakat emelni, míg a kifizetéseket csökkenteni lehet, még az érvényes szerződések esetében is; és

e) a szerződés olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint a szerződők a meglévő szerződéseiket az (1) bekezdés rendelkezéseinek eleget tevő szerződésre válthatják fel, amelyre ugyanaz a biztosító vagy ugyanaz a fióktelep tesz ajánlatot, és amely figyelembe veszi a szerződők szerzett jogait.

Az első albekezdés e) pontjában említett esetben a növekvő életkorra képzett tartalékot kell figyelembe venni és új orvosi vizsgálatot csak megnövelt biztosítási védelem esetén lehet megkövetelni.

Az érintett tagállam felügyeleti hatóságai közzéteszik a betegségi táblákat és az első albekezdés a) pontjában említett egyéb vonatkozó statisztikai adatokat, és átadják azokat a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak.

A biztosítási díjaknak - megfelelő aktuáriusi becslések alapján - elegendő mértékűnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosító képes legyen pénzügyi helyzetének minden szempontjából az összes kötelezettségvállalásának eleget tenni. A székhely szerinti tagállam előírja a biztosítóknak, hogy a termék forgalomba hozatala előtt a biztosítási díjak számításának technikai módszerét ismertessék a felügyeleti hatóságokkal.

A harmadik és negyedik albekezdés alkalmazandó a meglévő szerződések módosítása esetében is.

6. szakasz

Munkahelyi balesetbiztosítás

207. cikk

Kötelező munkahelyi balesetbiztosítás

A tagállamok előírhatják az olyan biztosítók számára, amelyek az egyes tagállamok területén saját kockázatukra kötelező munkahelyi balesetbiztosítást kínálnak, hogy tartsák be e tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különös rendelkezéseit, kivéve a pénzügyi felügyeletre vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelősségi körébe tartoznak.

III. FEJEZET

Az életbiztosításra vonatkozó különös rendelkezések

208. cikk

A biztosítások egy része kötelező engedményezésének tilalma

A tagállamok nem követelhetik meg az életbiztosítóktól, hogy a 2. cikk (3) bekezdésében felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó biztosításaik egy részét a nemzeti jogszabályok által kijelölt szervezetre vagy szervezetekre engedményezzék.

209. cikk

Új szerződések díjai

Az új szerződések díjainak ésszerű aktuáriusi feltételezések alapján elegendőnek kell lennie arra, hogy az életbiztosító minden kötelezettségének megfeleljen és különösen, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzen.

Ennek érdekében az életbiztosító pénzügyi helyzetének minden aspektusát figyelembe lehet venni, anélkül azonban, hogy a díjakon és az azokon nyert jövedelmeken kívüli forrásokból származó bevételek rendszeres és állandó jellege hosszú távon esetleg veszélyeztetné az érintett vállalkozás szavatolótőke-megfelelését.

IV. FEJEZET

A viszontbiztosításra vonatkozó különös szabályok

210. cikk

A pénzügyi viszontbiztosítás

Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a pénzügyi viszontbiztosítás olyan viszontbiztosítás, amely esetében az explicit maximális potenciális veszteség - amely a maximális áthárított gazdasági kockázatban kifejezve a jelentős biztosítástechnikai kockázatból és az időzített kockázatáthárításból ered - korlátozott, de jelentős összeggel meghaladja a szerződés időtartamára számított díjat, a következő jellemzők közül legalább az egyikkel:

a) a pénz időértékének megfelelő explicit és anyagi ellenszolgáltatás;

b) szerződéses rendelkezések azzal a céllal, hogy a felek gazdasági eredményei a szerződés teljes időtartama alatt egyensúlyban legyenek, és ezáltal megvalósuljon a célzott kockázatáthárítás.

211. cikk

A különleges célú gazdasági egységek

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a felügyeleti jóváhagyás kritériumainak meghatározása érdekében:

a) az engedélyezés hatálya;

b) valamennyi kibocsátott szerződésbe foglalt kötelező tartalmi elem;

c) a 42. cikkben említett szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a különleges célú gazdasági egységet vezető személyekkel kapcsolatban;

d) szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik minősített részesedéssel rendelkeznek a különleges célú gazdasági egységben;

e) megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások;

f) számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;

g) a szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

III. CÍM

CSOPORTHOZ TARTOZÓ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK FELÜGYELETE

I. FEJEZET

Csoportfelügyelet: fogalommeghatározások, az alkalmazás esetei, hatály és szintek

1. szakasz

Fogalommeghatározások

212. cikk

Fogalommeghatározások

E cím alkalmazásában:

a) "részesedő vállalkozás": olyan vállalkozás, amely vagy egy anyavállalat, vagy olyan vállalkozás, amely részesedéssel rendelkezik, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

b) "kapcsolt vállalkozás": vagy egy leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

c) "csoport": vállalkozások csoportja, i. amelyet egy részesedő vállalkozás, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben a részesedő vállalkozás vagy annak leányvállalatai részesedéssel rendelkeznek, valamint olyan vállalkozások, amelyeket a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűz egymáshoz; vagy ii. amelyek alapja a vállalkozások közötti erős és tartós pénzügyi kapcsolatok szerződéses vagy egyéb módon való kialakítása, és amelyhez biztosító egyesületek vagy biztosító jellegű egyesületek is tartozhatnak, feltéve, hogy - a vállalkozások egyike a központosított koordináción keresztül ténylegesen döntő befolyást gyakorol a csoporthoz tartozó többi vállalkozás határozataira, köztük a pénzügyi döntésekre is, valamint - az ilyen kapcsolatoknak a fenti cím alkalmazásában történő kialakítása vagy felbontása a csoportfelügyeleti hatóság előzetes jóváhagyásának tárgya, amennyiben a központi koordinációt végző vállalkozás tekintendő az anyavállalatnak, a többi vállalkozás pedig a leányvállalatnak;

d) "csoportfelügyeleti hatóság": a 247. cikkel összhangban meghatározott, csoportfelügyeletért felelős felügyeleti hatóság;

e) "felügyeleti kollégium": olyan állandó, de rugalmas szerkezet, amelynek célja az együttműködés, a koordináció és egy csoport felügyeletével kapcsolatos döntéshozatal elősegítése;

f) "biztosítói holdingtársaság": vegyes pénzügyi holdingtársaságnak nem minősülő olyan anyavállalat, amelynek a fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatokban szerezzen részesedést vagy rendelkezzen részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy harmadik országbeli biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet végzők, amennyiben a leányvállalatok legalább egyike biztosító vagy viszontbiztosító;

g) "vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság": olyan anyavállalat, amely nem biztosító, nem harmadik országbeli biztosító, nem viszontbiztosító, nem harmadik országbeli viszontbiztosító, nem biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, és amelynek a leányvállalatai között legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító van;

h) "vegyes pénzügyi holdingtársaság": a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában meghatározott vegyes pénzügyi holdingtársaság.

E cím alkalmazásában a felügyeleti hatóságok anyavállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást is, amely a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen ellenőrző befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett.

Leányvállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint egy anyavállalat ténylegesen ellenőrző befolyást gyakorol.

Ezen kívül részesedési viszonynak tekintik egy olyan vállalkozás szavazati jogában vagy tőkéjében való közvetett vagy közvetlen részesedést, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen jelentős befolyást gyakorolnak.

2. szakasz

Az alkalmazás esetei és hatály

213. cikk

A csoportfelügyelet alkalmazásának esetei

A tagállamok rendelkeznek a valamely csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletéről, e címmel összhangban.

Ha e cím másként nem rendelkezik, továbbra is alkalmazandók ezen irányelvnek a biztosítók vagy viszontbiztosítók egyedi felügyeletére vonatkozó szabályokat meghatározó rendelkezései.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy csoportszintű felügyelet alatt álljanak:

a) azon biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek részesedéssel rendelkeznek legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy harmadik országbeli viszontbiztosítóban, a 218-258. cikkel összhangban;

b) azon biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata az Unión belül központi irodával rendelkező biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, a 218-258. cikkel összhangban;

c) azon biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata a harmadik országban központi irodával rendelkező biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, vagy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, a 260-263. cikkel összhangban;

d) azon biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság, a 265. cikkel összhangban.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet, illetve az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

214. cikk

A csoportfelügyelet hatálya

A csoportfelügyeleti hatóság eseti alapon döntheti el, hogy egy vállalkozást nem von a 213. cikkben említett csoportfelügyelet alá, amennyiben:

a) a vállalkozás olyan harmadik országban működik, ahol a szükséges információk átadása jogi akadályokba ütközik, a 229. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül;

b) a felügyelendő vállalkozásnak a csoportfelügyelet célkitűzéseit tekintve elhanyagolható a jelentősége; vagy

c) a vállalkozás bevonása a csoportfelügyelet célkitűzéseit tekintve nem lenne célszerű vagy félrevezető lenne.

Mindazonáltal amennyiben ugyanazon csoport több vállalkozása egyénileg kizárható lenne az első albekezdés b) pontja alapján, mégis be kell vonni őket, ha együtt véve már nem elhanyagolható a jelentőségük.

Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóságnak az a véleménye, hogy az első albekezdés b) vagy c) pontja alapján valamely biztosítót vagy viszontbiztosítót nem kell csoportfelügyelet alá vonni, a döntés meghozatala előtt konzultál az érintett felügyeleti hatóságokkal.

Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság az első albekezdés b) vagy c) pontja alapján valamely biztosítót vagy viszontbiztosítót nem von csoportfelügyelet alá, azon tagállam felügyeleti hatóságai, amelyben a vállalkozás található, az érintett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletét megkönnyítő információkat kérhetnek a csoport élén álló vállalkozástól.

3. szakasz

Szintek

215. cikk

Legfőbb anyavállalat közösségi szinten

216. cikk

Legfőbb anyavállalat nemzeti szinten

Ilyen esetben a felügyeleti hatóság megindokolja határozatát mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind az uniós szinten legfőbb anyavállalatnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot.

A 218-258. cikk értelemszerűen alkalmazandó, az e cikk (2)-(6) bekezdését figyelembe véve.

Amennyiben a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfőbb anyavállalatra és ha a 215. cikkben említett közösségi szinten legfőbb anyavállalat a 231. cikkel vagy a 233. cikk (5) bekezdésével összhangban engedélyt kapott arra, hogy belső modell alapján számítsa a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet, valamint a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletét, ezt a döntést irányadónak kell elismerni és az érintett tagállamban a felügyeleti hatóságnak alkalmaznia kell.

Amennyiben egy ilyen helyzetben a felügyeleti hatóság megítélése szerint, a nemzeti szinten legfőbb anyavállalat kockázati profilja jelentősen eltér a közösségi szinten jóváhagyott belső modelltől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság többlettőke-követelményt írhat elő a vállalkozás ilyen modell alapján kiszámított csoportszintű szavatolótőke-szükségletéhez, vagy kivételes körülmények közt, ha a többlettőke-követelmény nem lenne célszerű, előírhatja, hogy a vállalkozásnak a standard formula alapján kell kiszámítania a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet.

A felügyeleti hatóság az ilyen határozatokat megindokolja mind a vállalkozásnak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot.

217. cikk

Több tagállamot átfogó anyavállalat

Amennyiben a tagállamok lehetővé teszik felügyeleti hatóságaik számára a 216. cikkben említett határozatot, akkor azt is engedélyezik, hogy megállapodást kössenek olyan tagállamok felügyeleti hatóságaival, ahol jelen van egy másik kapcsolt, nemzeti szinten legfőbb anyavállalat, több tagállamot átfogó alcsoport szintjén történő csoportfelügyelet végrehajtása céljából.

Amennyiben az érintett felügyeleti hatóságok első albekezdésében említett megállapodást kötöttek, a csoportfelügyeletet nem hajtják végre a 216. cikkben említett olyan legfőbb anyavállalat szintjén, amely másik tagállamban van jelen, mint az e bekezdés első albekezdésében említett alcsoport.

Ilyen esetben a felügyeleti hatóságok megindokolják megállapodásukat mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind az uniós szinten legfőbb anyavállalatnak. A csoportfelügyeleti hatóság a 248. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot.

II. FEJEZET

Pénzügyi helyzet

1. szakasz

Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés

1. alszakasz

Általános rendelkezések

218. cikk

A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés felügyelete

219. cikk

A számítás gyakorisága

A számításhoz szükséges adatokat és az eredményeket a csoportfelügyeleti hatóság számára megküldi a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha a csoport élén nem biztosító vagy viszontbiztosító áll, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság, vagy a csoport azon vállalkozása, amelyet a csoportfelügyeleti hatóság a többi felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően megnevezett.

Ha van arra utaló bizonyíték, hogy a csoport kockázati profilja jelentősen megváltozott a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet legutóbbi jelentésének időpontja óta, a csoportfelügyeleti hatóság előírhatja a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet újraszámítását.

2. alszakasz

A számítási mód kiválasztása és általános elvek

220. cikk

A módszer kiválasztása

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 213. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportjának szintjén a szavatolótőke-megfelelés számítása a 230. és 232. cikkben meghatározott 1. módszer szerint történjen.

A tagállamok ugyanakkor engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára - ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el -, hogy a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően úgy határozzanak, hogy az adott csoportra a 233. és 234. cikkben meghatározott 2. módszert, vagy az 1. és a 2. módszer kombinációját alkalmazzák, ha az 1. módszer kizárólagos alkalmazása nem lenne megfelelő.

221. cikk

Az arányos részesedés figyelembevétele

A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása során figyelembe kell venni a részesedéssel rendelkező vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásaiban meglévő arányos részesedését.

Az első albekezdés alkalmazásában az arányos részesedés a következők egyike:

a) az 1. módszer használata esetén a konszolidált beszámoló elkészítéséhez használt százalékos arány; vagy

b) a 2. módszer használata esetén a jegyzett tőke azon része, amelyet közvetlenül vagy közvetetten a részesedő vállalkozás birtokol.

Az alkalmazott módszertől függetlenül ugyanakkor amennyiben a kapcsolt vállalkozás leányvállalat és nem rendelkezik elegendő figyelembe vehető szavatoló tőkével a szavatolótőke-szükségletének fedezésére, a leányvállalat teljes szavatolótőke-hiányát figyelembe kell venni.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok véleménye szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége szigorúan erre a tőkerészesedésre korlátozódik, a csoportfelügyeleti hatóság engedélyezheti, hogy a leányvállalat szavatolótőke-hiányát arányosan vegyék figyelembe.

A csoportfelügyeleti hatóság, a többi bevont felügyeleti hatósággal és magával a csoporttal folytatott konzultációt követően meghatározza az arányos részesedést, amelyet az alábbi esetekben kell figyelembe venni:

a) ha nincs tőkekapcsolat a csoport néhány vállalkozása közt;

b) ha a felügyeleti hatóság megállapította, hogy egy vállalkozás szavazati jogának vagy tőkéjének közvetett vagy közvetlen birtoklása részesedésnek tekinthető, mert a felügyeleti hatóság szerint ténylegesen jelentős befolyást gyakorolnak a szóban forgó vállalkozás felett;

c) ha a felügyeleti hatóság megállapította, hogy egy vállalkozás egy másik anyavállalata, mert az, a felügyeleti hatóság véleménye szerint ténylegesen döntő befolyást gyakorol e másik vállalkozás felett.

222. cikk

A figyelembe vehető szavatoló tőke kettős felhasználásának kizárása

A szavatolótőke-szükséglet fedezéséhez figyelembe vehető szavatoló tőke kettős felhasználása a számításban figyelembe vett különböző biztosítók vagy viszontbiztosítók között nem engedélyezett.

E célból, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításakor és ha a 4. alszakaszban leírt módszerek nem rendelkeznek róla, a következő összegeket nem lehet figyelembe venni:

a) a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító bármely olyan eszközének értéke, amely a biztosító egyik kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának a szavatolótőke-szükséglet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke finanszírozására szolgál;

b) a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletét fedező figyelembe vehető szavatoló tőke finanszírozására szolgál;

c) a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító bármely más kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója szavatolótőke-szükségletét fedező figyelembe vehető szavatoló tőke finanszírozására szolgál.

Az (1) bekezdés sérelme nélkül az alábbiak a számítás során akkor vehetők figyelembe, ha az érintett kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének fedezésére figyelembe vehetőek:

a) azon részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt életbiztosítójánál vagy viszontbiztosítójánál keletkező, a 91. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó nyereségrészesedésből származó szavatolótőke, amely vonatkozásában a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámolása történik;

b) azon részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának jegyzett, de be nem fizetett tőkéje, amely vonatkozásában a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámolása történik.

A következők azonban semmiképpen sem vehetők figyelembe a számítás során:

i. a részesedéssel rendelkező vállalkozás számára potenciális kötelezettséget jelentő jegyzett, de be nem fizetett tőke,

ii. a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tőkéje, amely valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító számára potenciális kötelezettséget jelent,

iii. valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tőkéje, amely ugyanazon részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító valamely másik kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója számára potenciális kötelezettséget jelent.

223. cikk

A csoporton belüli tőkeképzés kizárása

A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításakor nem vonhatók be a szavatolótőke-szükséglet fedezésére figyelembe vehető azon szavatolótőke-elemek, amelyek a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító és az alábbiak bármelyike közötti kölcsönös finanszírozásból erednek:

a) kapcsolt vállalkozás;

b) részesedő vállalkozás;

c) bármely részesedő vállalkozásának másik kapcsolt vállalkozása.

224. cikk

Értékelés

Az eszközök és források értékelését a 75. cikkel összhangban kell elvégezni.

3. alszakasz

A számítási módszerek alkalmazása

225. cikk

Kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók

Amennyiben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egynél több kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója van, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítását minden egyes kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító bevonásával kell elvégezni.

A tagállamok előírhatják, hogy ha a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító központi irodája nem abban a tagállamban található, mint azé a biztosítóé vagy viszontbiztosítóé, amelyre vonatkozóan a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítását végzik, a kapcsolt vállalkozás vonatkozásában a számítás vegye figyelembe a másik tagállamban meghatározott szavatolótőke-szükségletet és az annak kielégítésére figyelembe vehető szavatoló tőkét.

226. cikk

Köztes biztosítói holdingtársaságok

Kizárólag e számítás céljából a köztes biztosítói holdingtársaságot vagy a köztes vegyes pénzügyi holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában a szavatolótőke-szükséglet tekintetében meghatározott szabályok hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne, illetve mintha ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, amelyeket az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakasza a szavatolótőke-szükségletének fedezésére figyelembe vehető szavatolótőke-elemek tekintetében meghatároz.

Valamely köztes biztosítói holdingtársaság vagy köztes vegyes pénzügyi holdingtársaság azon figyelembe vehető szavatolótőkéje - amelyhez a 90. cikkel összhangban a felügyeleti hatóság előzetes engedélye lenne szükséges, ha az biztosító vagy viszontbiztosító birtokában lenne - csak annyiban vehető figyelembe a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása során, amennyiben azt a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően engedélyezte.

227. cikk

A harmadik országokbeli kapcsolt biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó egyenértékűség

Ha azonban a harmadik országban, ahol a központi irodája található, a vállalkozás engedélyköteles és az I. cím VI. fejezetében meghatározottal legalább egyenértékű szolvenciarendszer vonatkozik rá, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a számítás során e vállalkozás tekintetében figyelembe vegyék az érintett harmadik ország által előírt szavatolótőke-szükségletet és az annak teljesítéséhez figyelembe vehető szavatoló tőkét.

A csoportfelügyeleti hatóság az EIOPA támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal mielőtt határozna az egyenértékűségről. Ezt a határozatot a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok szerint kell meghozni. A csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az adott harmadik országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha figyelembe kell venni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a második albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet a csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EIOPA-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A (4) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a (6) bekezdésben említett időszakban és a 301a. cikknek megfelelően, továbbá az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy az adott harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban székhellyel rendelkező vállalkozásokra alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az I. cím VI. fejezetében meghatározottal, amennyiben:

a) bizonyítható, hogy a (4) bekezdés értelmében egyenértékűnek minősíthető szolvenciarendszer érvényben van vagy azt a harmadik ország elfogadhatja és alkalmazhatja;

b) a harmadik ország olyan szolvenciarendszerrel rendelkezik, amely kockázati alapú, és mennyiségi és minőségi szolvenciakövetelményeket, valamint a felügyeleti jelentéstételre és átláthatóságra vonatkozó követelményeket állapít meg;

c) a harmadik ország joga elvileg lehetővé teszi az EIOPA-val és a 13. cikk (10) bekezdésében foglalt felügyeleti hatóságokkal folytatott együttműködést és bizalmas felügyeleti információk EIOPA-val és az említett hatóságokkal történő megosztását;

d) a harmadik ország független felügyeleti rendszerrel rendelkezik;és

e) a harmadik ország szakmai titoktartásra vonatkozó kötelezettségeket állapított meg felügyeleti hatóságai nevében eljáró valamennyi személy számára.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakésszé teszi az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

Az (5) bekezdésben említett átmeneti egyenértékűségre vonatkozó kezdeti időszak időtartama 10 év, hacsak ezen időszak lejárata előtt

a) a felhatalmazáson alapuló jogi aktust visszavonják, vagy

b) a (4) bekezdés szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus születik arról, hogy az adott harmadik ország felügyeleti rendszerét az I. cím VI. fejezetében foglalttal egyenértékűnek nyilvánították.

Az ideiglenes egyenértékűségre 10 éves megújítási időszakok vonatkoznak az (5) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése esetén. A Bizottság az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 301a. cikknek megfelelően és az EIOPA-nak az 1094/2010/EU rendelet 33. cikke (2) bekezdése értelmében nyújtott segítségével fogadja el.

Az ideiglenes egyenértékűséget megállapító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe veszik a Bizottság jelentéseit. E határozatokat a Bizottság rendszeresen felülvizsgálja. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak e határozatok értékeléséhez. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet a folyamatban lévő felülvizsgálatokról és következtetéseiről jelentést készít a Parlament számára.

228. cikk

Kapcsolt hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények

Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének számításakor, amely egy hitelintézetben, befektetési vállalkozásban vagy pénzügyi intézményben részesedéssel rendelkezik, a tagállamoknak lehetővé kell tenniük részesedéssel rendelkező biztosítóik vagy viszontbiztosítóik számára a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. vagy 2. módszer értelemszerű alkalmazását. Az említett mellékletben meghatározott 1. módszer azonban csak akkor alkalmazható, ha a csoportfelügyeleti hatóság elégedett a konszolidáció hatálya alá vonandó vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzési rendszerének színvonalával. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamoknak azonban lehetővé kell tenniük felügyeleti hatóságaik számára - ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el -, hogy a részesedéssel rendelkező vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésükre az első bekezdésben említett részesedést levonják a részesedéssel rendelkező vállalkozás csoportszintű szavatolótőke-megfeleléséhez figyelembe vehető szavatoló tőkéjéből.

229. cikk

A szükséges információ hiánya

Amennyiben az érintett felügyeleti hatóságok részére valamely biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének számításához szükséges információ bármilyen okból nem hozzáférhető egy olyan kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan, amelynek központi irodája valamely tagállamban vagy harmadik országban van, ennek a vállalkozásnak a részesedéssel rendelkező biztosítóban vagy viszontbiztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléséhez figyelembe vehető szavatoló tőkéből.

Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem ismerhető el a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléséhez figyelembe vehető szavatoló tőkéből.

4. alszakasz

Számítási módszerek

230. cikk

1. módszer (alapértelmezett módszer): Konszolidált beszámolón alapuló módszer

A részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének számítása a konszolidált beszámoló alapján történik.

A részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelése a következők különbsége:

a) a szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez figyelembe vehető, konszolidált adatok alapján számított szavatoló tőke;

b) a konszolidált adatok alapján számított csoportszintű szavatolótőke-szükséglet.

A szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatoló tőke és a konszolidált adatokon alapuló csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításához az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott szabályok alkalmazandók.

A konszolidált adatokon alapuló csoportszintű szavatolótőke-szükségletet (konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet) vagy a standard formula alapján vagy jóváhagyott belső modell alapján kell számítani, az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában, illetve az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 3. alszakaszában foglalt általános elvekkel összhangban.

A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet minimuma a következők összege:

a) a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító 129. cikkben említett minimális tőkeszükséglete;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók minimális tőkeszükségletének arányos része.

Ezt a minimumot a 98. cikk (4) bekezdésében meghatározott figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke fedezi.

Annak meghatározása céljából, hogy az ilyen figyelembe vehető szavatoló tőke alkalmas-e a minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetére, a 221-229. cikkben meghatározott elvek értelemszerűen alkalmazandók. A 139. cikk (1) és (2) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

231. cikk

Csoportszintű belső modell

Az első albekezdésben említett kérelmet a csoportfelügyeleti hatósághoz be kell nyújtani.

A csoportfelügyeleti hatóságnak a kérelem kézhezvételéről haladéktalanul tájékoztatnia kell a felügyeleti kollégium többi tagját, az EIOPA-t is beleértve, és haladéktalanul továbbítania kell az említett tagoknak a teljes kérelmet, beleértve a vállalkozás által benyújtott dokumentációt. Egy vagy több érintett felügyeleti hatóság kérésére az EIOPA technikai segítséget nyújthat a segítséget kérő felügyeleti hatóság vagy hatóságok számára az 1094/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alapján a kérelemről való döntéssel kapcsolatban.

Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy a közös döntés meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

Amennyiben az EIOPA nem hoz az e bekezdés második albekezdésében említettek szerinti határozatot az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban, a csoportfelügyeleti hatóságnak kell meghoznia a végső döntést. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat. A hat hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe vesz minden olyan álláspontot vagy fenntartást, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság a hat hónapos időtartam során kinyilvánított.

A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott határozatát tartalmazó dokumentumot.

Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

Kivételes körülmények közt, ha a többlettőke-követelmény nem lenne megfelelő, a felügyeleti hatóság előírhatja az érintett vállalkozás számára, hogy az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában említett standard formula alapján kell kiszámítania a szavatolótőke-szükségletét. A 37. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekkel összhangban a felügyeleti hatóság többlettőke-követelményt írhat elő az említett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a standard formula alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükségletéhez.

A felügyeleti hatóság az első és második albekezdésben említett határozatokat megindokolja mind a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, mind a felügyeleti kollégium többi tagjának.

Az EIOPA e bekezdés egységes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében iránymutatásokat adhat ki.

232. cikk

Csoportszintű többlettőke-követelmény

Annak meghatározása során, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet megfelelően tükrözi-e a csoport kockázati profilját, a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít minden olyan esetre, ahol a 37. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában említett körülmények csoportszinten felmerülhetnek, különösen ahol:

a) bármely csoportszinten fennálló sajátos kockázatot nem fedne le eléggé a standard formula vagy a belső modell, mert nehéz számszerűsíteni;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletéhez a 37. cikkel és a 231. cikk (7) bekezdésével összhangban az érintett felügyeleti hatóságok többlettőke-követelményt írnak elő.

Amennyiben a csoport kockázati profilja nem tükröződik megfelelően, a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglethez többlettőke-követelmény írható elő.

A 37. cikk (1)-(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6), (7) és (8) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.

233. cikk

2. módszer (alternatív módszer): Levonási és aggregálási módszer

A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelése a következők különbsége:

a) az összesített csoportszintű figyelembe vehető szavatoló tőke, a (2) bekezdésben előírtak szerint;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók értéke a részesedéssel rendelkező biztosítóban vagy viszontbiztosítóban és az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet, a (3) bekezdésben előírtak szerint.

Az összesített csoportszintű figyelembe vehető szavatoló tőke a következők összege:

a) a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének fedezetéhez figyelembe vehető szavatoló tőke;

b) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító arányos részesedése a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének fedezetéhez figyelembe vehető szavatoló tőke.

Az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet a következők összege:

a) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének arányos része.

Annak meghatározása során, hogy a (3) bekezdésben meghatározottak szerint számított összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet megfelelően tükrözi-e a csoport kockázati profilját, az érintett felügyeleti hatóságok különös figyelmet fordítanak bármely csoportszinten fennálló sajátos kockázatra, amely nem lenne eléggé lefedve, mert nehéz számszerűsíteni.

Amennyiben a csoport kockázati profilja jelentősen eltér az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükségleten felül többlettőke-követelmény írható elő.

A 37. cikk (1)-(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6), (7) és (8) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.

234. cikk

A 220-229. és a 230-233. cikkre vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el 301a. cikknek megfelelően, amelyek részletezik a 220-229. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 230-233. cikk alkalmazását, tükrözve a sajátos jogi struktúrák gazdasági természetét.

5. alszakasz

Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés felügyelete olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében, amelyek biztosítói holdingtársaság és vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai

235. cikk

A biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság csoportszintű szavatolótőke-megfelelése

6. alszakasz

Központosított kockázatkezeléssel rendelkező csoportok csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének felügyelete

236. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: feltételek

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 238 és 239. cikkben meghatározott szabályok minden olyan biztosítóra vagy viszontbiztosítóra alkalmazandók, amely egy biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a) a leányvállalat, amely vonatkozásában a csoportfelügyeleti hatóság nem hozott semmilyen határozatot a 214. cikk (2) bekezdése értelmében, a csoportfelügyeleti hatóság által e címmel összhangban az anyavállalat szintjén végzett csoportfelügyelet alá tartozik e címmel összhangban;

b) az anyavállalat kockázatkezelési folyamatai és belső ellenőrzési mechanizmusai kiterjednek a leányvállalatra és az anyavállalat eleget tesz az érintett felügyeleti hatóságok elvárásainak a leányvállalat prudens irányítását illetően;

c) az anyavállalat megkapta a 246. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdésében említett beleegyezést;

d) az anyavállalat megkapta a 256. cikk (2) bekezdésében említett beleegyezést;

e) az anyavállalat a 238 és 239. cikk alkalmazása iránti engedélykérelmet nyújtott be, és elfogadó határozat született a kérelemről a 237. cikkben meghatározott eljárással összhangban.

237. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: határozat a kérelemről

Az első albekezdésben említett kérelmet csak a leányvállalatot korábban engedélyező felügyeleti hatóságnak kell benyújtani. A felügyeleti hatóság haladéktalanul benyújtja a felügyeleti kollégium tagjainak a teljes kérelmet.

Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A három hónapos időtartam vége után vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

Amennyiben az EIOPA nem hoz az e bekezdés második albekezdésében említettek szerinti határozatot az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban, a csoportfelügyeleti hatóságnak kell meghoznia a végső döntést. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot és teljesítik az abban foglaltakat. A három hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az említett időtartamon belül csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

a) bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság kifejezett;

b) bármely fenntartás, amelyet a felügyeleti kollégiumon belüli, többi érintett felügyeleti hatóság kifejezett.

A határozat tartalmazza teljes körű indoklását és a többi érintett felügyeleti hatóság fenntartásaitól való bármely jelentős eltérés magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozat másolatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

238. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótőke-szükséglet meghatározása

Ha a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét a standard formula alapján számítják ki és a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a leányvállalat kockázati profilja jelentősen eltér a standard formula alapjául szolgáló feltevésektől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a hatóság kivételes körülmények esetén javasolhatja, hogy a vállalkozás a 110. cikkben foglaltaknak megfelelően a számítási módszerben alkalmazott paraméterek egy részét a szóban forgó vállalkozásokra jellemző paraméterekkel helyettesítse az élet-, a nem-élet- és az egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításakor, illetve hogy a 37. cikkben említett esetekben, a leányvállalat szavatolótőke-szükségletén felül többlettőke-követelményt határozzon meg.

A felügyeleti hatóság a felügyeleti kollégiumon belül megvitatja javaslatát és közli az ilyen javaslatok okait mind a leányvállalattal, mind a felügyeleti kollégiummal.

A megállapodást irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikke alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.

239. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótőke- és a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése

A szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése esetén, a 138. cikk sérelme nélkül a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság haladéktalanul továbbítja a leányvállalat által benyújtott helyreállítási tervet a felügyeleti kollégium számára annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének első észlelését követő hat hónapon belül helyre lehessen állítani a szavatolótőke-szükséglet fedezéséhez figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét vagy a szavatolótőke-szükséglet teljesítése céljából csökkenteni lehessen a kockázati profilt.

A felügyeleti kollégium minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének első észlelését követő négy hónapon belül megállapodás szülessen a felügyeleti hatóság javaslatáról a helyreállítási terv vonatkozásában.

Ilyen megállapodás hiányában a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság határoz a helyreállítási terv jóváhagyásáról, a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága által kifejezett bármely álláspont vagy fenntartás kellő figyelembevétele mellett.

Ha a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság a 136. cikkel összhangban romló pénzügyi helyzet észlel, haladéktalanul értesíti a felügyeleti kollégiumot a javasolt meghozandó intézkedésekről. Szükséghelyzetek kivételével az intézkedéseket a felügyeleti kollégiumon belül megvitatják.

A felügyeleti kollégium minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a közlés időpontjától számított egy hónapon belül megállapodás szülessen a felügyeleti hatóság meghozandó intézkedésekről szóló javaslata tekintetében.

Ilyen megállapodás hiányában a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság határoz a javasolt intézkedések jóváhagyásáról, a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága által kifejezett bármely álláspont vagy fenntartás kellő figyelembevétele mellett.

A felügyeleti hatóság vagy a csoportfelügyeleti hatóság az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalhatja az ügyet és kérelmezheti annak segítségét, ha nem ért egyet a következők bármelyikével:

a) a helyreállítási terv jóváhagyását - beleértve a helyreállításhoz rendelkezésre álló időszak meghosszabbítását - illetően, az (1) bekezdésben említett négy hónapos időszak alatt, illetve

b) a javasolt intézkedések elfogadását illetően a (2) bekezdésben említett egy hónapos időszak alatt, az ügyet

Ilyen esetekben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát.

Az ügy nem utalható az EIOPA elé, ha

a) az első albekezdésben említett négy hónapos vagy egy hónapos időszak letelt;

b) az (1) bekezdés második albekezdésének vagy a (2) bekezdés második albekezdésének megfelelően a kollégiumon belül megállapodás jött létre;

c) a (2) bekezdésben említett vészhelyzetek esetén.

A négy, illetve egy hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd e hatósági határozatnak megfelelően hozza meg saját végső határozatát. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.

240. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: egy leányvállalatra vonatkozó eltérések megszűnése

A 238. és 239. cikkben előírt szabályok alkalmazása megszűnik, amennyiben:

a) a 236. cikk a) pontjában említett feltétel többé nem teljesül;

b) a 236. cikk b) pontjában említett feltétel többé nem teljesül és a csoport nem állítja vissza a feltétel teljesülését megfelelő időtartamon belül;

c) a 236. cikk c) és d) pontjában említett feltételek többé nem teljesülnek.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetben, ha a csoportfelügyeleti hatóság a felügyeleti kollégiummal történt konzultációt követően úgy határoz, hogy többé nem vonja be az általa végzett csoportfelügyeletbe a leányvállalatot, azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot és az anyavállalatot.

Az 236. cikk b), c) és d) pontjának alkalmazásában az anyavállalat felelős a feltételek folyamatos teljesülésének biztosításáért. Nem teljesítés esetén haladéktalanul tájékoztatja a csoportfelügyeleti hatóságot és az érintett leányvállalat felügyelőjét. Az anyavállalat tervet mutat be a teljesülés megfelelő határidőn belüli visszaállításáról.

A harmadik albekezdés sérelme nélkül, a csoportfelügyeleti hatóság évente legalább egyszer ellenőrzi, saját kezdeményezésére, hogy továbbra is teljesülnek-e a 236. cikk b), c) és d) pontjában említett feltételek. A csoportfelügyeleti hatóság ezt az ellenőrzést az érintett felügyeleti hatóság kérésére is elvégzi, ha ez utóbbinak jelentős kétségei vannak az említett feltételek folyamatos teljesülését illetően.

Amennyiben az elvégzett ellenőrzés során gyengeségekre derül fény, a csoportfelügyeleti hatóság kötelezi az anyavállalatot, hogy nyújtson be egy tervet a teljesítés megfelelő időtartamon belül történő visszaállításáról.

Amennyiben a felügyeleti kollégiummal történt konzultációt követően a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a harmadik vagy ötödik albekezdésben említett terv nem elegendő, vagy nem hajtják végre a megállapodott határidőn belül, a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a 236. cikk b), c) és d) pontjában említett feltételek többé nem teljesülnek és azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot.

241. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el meghatározva az alábbiakat:

a) a 236. cikkben megállapított feltételek teljesülésének értékelésekor alkalmazandó kritériumok;

b) azon kritériumok, amelyek révén értékelhető, hogy mi minősül a 239. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerinti vészhelyzetnek;

c) a 237-240. cikkel összhangban az információcsere, a jogaik gyakorlása és feladataik teljesítése során a felügyeleti hatóságok által követendő eljárások részletezése.

242. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2018. december 31 -en értékelést készít a biztosító vagy viszontbiztosító csoportokon belüli csoportfelügyelet és tőkegazdálkodás fokozása előnyeiről, hivatkozva a COM(2008)0119 javaslatra és az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának e javaslatról szóló 2008. október 16-i jelentésére (A6-0413/2008). Az értékelésnek magában kell foglalnia a biztosítási csoportok megbízható határokon átnyúló irányításának, nevezetesen a kockázat- és vagyonkezelés fokozására irányuló lehetséges intézkedéseket. A Bizottság értékelésében többek között figyelembe veszi az új fejleményeket és haladást a következők tekintetében:

a) a korai beavatkozás harmonizált keretei;

b) a csoporton belüli központosított kockázatkezelés és a csoportszintű belső modellek, beleértve a stressztesztek működésének gyakorlatát;

c) csoporton belüli ügyletek és kockázatkoncentrációk;

d) a diverzifikációs és koncentrációs hatások időbeli viselkedése;

e) jogilag kötelező érvényű keretek a felügyeleti hatóságok közötti viták rendezésére;

f) az eszközáthelyezés, a fizetésképtelenség és a felszámolási eljárások olyan harmonizált keretei, amelyek az eszközök áthelyezése tekintetében felszámolják a vonatkozó nemzeti társasági jogi akadályokat;

g) az ugyanazon csoporton belüli vállalkozások szerződőinek és kedvezményezettjeinek egyenlő szintű védelme, különösen válsághelyzetekben;

h) harmonizált és megfelelően finanszírozott, európai szintű megoldás a biztosítási garanciarendszerek tekintetében;

i) harmonizált és jogilag kötelező érvényű keretek az illetékes hatóságok, központi bankok és pénzügyminisztériumok között a felügyeleti feladatokat a pénzügyi felelősséggel összhangba hozó válságkezelés és- megoldás, valamint pénzügyi tehermegosztás terén;

A Bizottság, adott esetben felülvizsgálatra irányuló javaslatainak kíséretében, jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

243. cikk

Biztosítói holdingtársaság és vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai

A 236-242. cikk értelemszerűen alkalmazandó azokra a biztosítókra és viszontbiztosítókra, amelyek biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai.

2. szakasz

Kockázatkoncentráció és csoporton belüli ügyletek

244. cikk

Kockázatkoncentráció felügyelete

A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem biztosító vagy viszontbiztosító áll a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, a vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz.

Az első albekezdésben említett kockázatkoncentráció felülvizsgálata a csoportfelügyeleti hatóság feladatkörébe tartozik.

A csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultáció után megállapítja azon kockázatok típusát, amelyeket az adott csoporton belül a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak minden körülmények között jelenteniük kell.

A csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság a kockázattípusok meghatározásakor vagy véleményezésekor figyelembe veszi az adott csoport jellemzőit és a csoport kockázatkezelési struktúráját.

A jelentendő jelentős kockázatkoncentráció meghatározása érdekében a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően a, szavatolótőke-szükségleten, a biztosítástechnikai tartalékokon vagy mindkettőn alapuló megfelelő küszöbértékeket ír elő.

A kockázatkoncentrációk felülvizsgálatakor a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít a negatív jelenségek csoporton belüli átterjedéséből eredő lehetséges kockázatok, az érdekütközés kockázatának és a kockázatok szintjének vagy volumenének figyelemmel kísérésére.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

245. cikk

Csoporton belüli ügyletek felügyelete

Ezenkívül a tagállamok megkövetelik a nagyon jelentős, csoporton belüli ügyletek lehető leghamarabbi jelentését.

A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem biztosító vagy viszontbiztosító áll a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, a vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz.

A csoporton belüli ügyletek a csoportfelügyeleti hatóság általi felügyeleti felülvizsgálat alá tartoznak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

3. szakasz

Kockázatkezelés és belső ellenőrzési rendszer

246. cikk

Az irányítási rendszer felügyelete

Az I. Cím IV. fejezete 2. szakaszában meghatározott követelmények csoportszinten értelemszerűen alkalmazandók.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket és jelentéstételi eljárásokat következetesen kell végrehajtani minden vállalkozásban, amely a 213. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a csoportfelügyelet hatálya alá tartozik, annak érdekében, hogy az említett rendszereket és jelentéstételi eljárásokat csoportszinten lehessen ellenőrizni.

Az (1) bekezdés sérelme nélkül a csoport belső ellenőrzési mechanizmusainak legalább a következőket tartalmazniuk kell:

a) megfelelő mechanizmusok a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés tekintetében, hogy minden jelentős kockázatot azonosítsanak és mérjenek, és hogy a figyelembe vehető szavatoló tőkét megfelelően hozzárendeljék a kockázatokhoz;

b) megbízható jelentéstételi és számviteli eljárások a csoporton belüli ügyletek és a kockázatok koncentrációjának figyelemmel kísérésére és kezelésére.

A tagállamok előírják, hogy a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság a 45. cikkben előírt értékelést a csoport szintjén végezze el. A csoportszinten végzett sajátkockázat- és szavatolótőke-megfelelési értékelést a csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti felülvizsgálatnak veti alá a III. fejezettel összhangban.

Ha csoportszinten a szavatolótőke-megfelelés kiszámítása a 230. cikkben említett 1. módszer szerint történik, a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság biztosítja, hogy a csoportfelügyeleti hatóság számára világos legyen a különbség a csoport összes kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója szavatolótőke-szükségletének összege és a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet között.

A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság - a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezésével - a 45. cikknek megfelelően előírt értékeléseket egyszerre végezheti csoportszinten és a csoport bármely leányvállalatának szintjén, és egyetlen dokumentumban összefoglalhatja az értékelést.

A harmadik albekezdés szerinti beleegyezés megadását megelőzően a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a felügyeleti kollégium tagjaival és érdemben figyelembe veszi álláspontjaikat és fenntartásaikat.

Ha a csoport él a harmadik albekezdésben foglalt lehetőséggel, a dokumentumot egyidejűleg megküldi minden érintett felügyeleti hatóságnak. E lehetőség kihasználása nem mentesíti az érintett leányvállalatokat a 45. cikk követelményeinek teljesítésére irányuló kötelezettségük alól.

III. FEJEZET

A csoportfelügyeletet segítő intézkedések

247. cikk

Csoportfelügyeleti hatóság

Ha egy csoporton belül az összes biztosító vagy viszontbiztosító vonatkozásában ugyanaz a felügyeleti hatóság illetékes, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot is ugyanez a felügyeleti hatóság látja el.

Minden más esetben és a (3) bekezdés fenntartásával, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot a következők látják el:

a) ha a csoport élén egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az ezt a vállalkozást engedélyező felügyeleti hatóság;

b) ha a csoport élén nem egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az alábbi felügyeleti hatóság: i. ha egy biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata egy biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, a biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság; ii. ha egynél több, az Unióban központi irodával rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, és a vállalkozások egyikét abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság központi irodája van, az abban a tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága; iii. ha a csoport élén egynél több biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság áll, amelyek központi irodája különböző tagállamokban van, és az említett tagállamok közül valamennyiben van biztosító vagy viszontbiztosító, a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága; iv. ha egynél több, az Unióban központi irodával rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, és az említett vállalkozások egyikét sem abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság központi irodája van, a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság; vagy v. ha a csoport anyavállalat nélküli csoport, vagy bármely, az i-iv. pontokban nem említett körülmények fennállása esetén a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság.

E célból bármelyik érintett felügyeleti hatóság kérheti annak megvitatását, hogy a (2) bekezdésben foglalt kritériumok megfelelők-e. Ilyen célú kezdeményezésre legfeljebb évente egyszer kerülhet sor.

A felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásáról a tanácskozási kérelemtől számított három hónapon belül közös határozatot hozzanak. A határozat meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok véleménynyilvánítási lehetőséget adnak a csoportnak.

A kijelölt csoportfelügyeleti hatóság a csoport elé terjeszti a teljes körű indokolással ellátott közös határozatot.

Amennyiben az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel, a Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a kritériumok további részletezésére.

248. cikk

A csoportfelügyeleti hatóság és a többi felügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei: A felügyeleti kollégium

A csoportfelügyeleti hatóság csoportfelügyelettel kapcsolatos jogai és kötelezettségei a következőket foglalják magukban:

a) releváns vagy alapvető információk gyűjtésének és terjesztésének összehangolása rendes körülmények között és szükséghelyzetekben, beleértve mindazon információk terjesztését, amelyekre a felügyeleti hatóságnak a felügyeleti feladatok elvégzéséhez szüksége van;

b) felügyeleti felülvizsgálat és a csoport pénzügyi helyzetének értékelése;

c) annak értékelése, hogy a csoport megfelel-e a szavatolótőke-megfelelésre, a kockázatkoncentrációra és a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó szabályoknak, a 218-245. cikkben meghatározottak szerint;

d) a csoport irányítási rendszerének az értékelése, a 246. cikkben meghatározottak szerint, valamint annak értékelése, hogy a részesedéssel rendelkező vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének tagjaira vonatkozóan teljesülnek-e a 42. és 257. cikkben meghatározott követelmények;

e) a felügyeleti tevékenységek tervezése és koordinációja rendszeres, évente legalább egyszer megtartott értekezletek útján vagy más megfelelő módon, rendes körülmények között és szükséghelyzetekben, az érintett felügyeleti hatóságokkal együttműködve, és figyelembe véve a csoport részét képező összes vállalkozás üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét;

f) ezen irányelv által a csoportfelügyeleti hatóságra ruházott vagy az irányelv alkalmazásából eredő egyéb feladatok, intézkedések és döntések, különösen a csoportszintű belső modellek jóváhagyási eljárásának vezetése a 231. és 233. cikkben meghatározottak szerint és a rendszer alkalmazása engedélyezési eljárásának vezetése a 237- 240. cikkben meghatározottak szerint.

A csoportfelügyelet (1) bekezdésben említett feladatai végrehajtásának megkönnyítése érdekében a csoportfelügyeleti hatóság elnökletével létre kell hozni a felügyeleti kollégiumot.

A felügyeleti kollégium biztosítja, hogy a kollégium tagjait képező felügyeleti hatóságok közötti együttműködésre, információcserére és konzultációra vonatkozó eljárásokat a III. címnek megfelelően hatékonyan alkalmazzák a döntéseik és tevékenységeik közötti konvergencia előmozdításának érdekében.

Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság elmulasztja az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtását, vagy a felügyeleti kollégium tagjai nem működnek együtt a csoportfelügyeleti hatósággal az ebben a bekezdésben említett feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, az ügyet az érintett felügyeleti hatóságok bármelyike az EIOPA elé utalhatja, és kérheti a segítségét az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

A felügyeleti kollégium tagjai közé tartoznak az olyan tagállamok csoportfelügyeleti hatóságai és felügyeleti hatóságai, amelyekben a leányvállalatok központi irodái találhatók, valamint az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkének megfelelően.

A jelentősebb fióktelepek és kapcsolt vállalkozások felügyeleti hatóságai szintén tagjai lehetnek a felügyeleti kollégiumnak. Mindazonáltal részvételük csupán egy hatékony információcserére vonatkozó célkitűzés megvalósítására korlátozódik.

A felügyeleti kollégium hatékony működése megkövetelheti, hogy egyes tevékenységeket a kollégiumon belüli felügyeleti hatóságoknak csupán egy bizonyos része végezzen el.

Az ezen irányelv szerint elfogadott bármely intézkedés sérelme nélkül, a kollégiumok létrehozása és működése a csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság által megkötött koordinációs megállapodásokon alapul.

Amennyiben az álláspontok eltérnek a koordinációs megállapodásokkal kapcsolatban, a felügyeleti kollégium bármely tagja az EIOPA elé utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el. A csoportfelügyeleti hatóság az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a többi érintett felügyeleti hatóságnak.

Az ezen irányelv alapján elfogadott bármely intézkedés sérelme nélkül a (4) bekezdésben említett koordinációs megállapodások meghatározzák az alábbiakra vonatkozó eljárásokat:

a) a 231., 232. és 247. cikkel összhangban, az érintett felügyeleti hatóságok közötti döntéshozatali folyamat;

b) az e cikk (4) bekezdésében és a 218. cikk (5) bekezdésében említett konzultáció.

Az ezen irányelvben a csoportfelügyeleti hatóságra és a többi felügyeleti hatóságra ruházott jogok és kötelezettségek sérelme nélkül a koordinációs megállapodások további feladatokat bízhatnak a csoportfelügyeleti hatóságra, a többi felügyeleti hatóságra vagy az EIOPA-ra, amennyiben ez a csoport hatékonyabb felügyeletét eredményezi, és nem akadályozza a felügyeleti kollégium tagjai által végzett felügyeleti tevékenységeket saját feladataik tekintetében.

A koordinációs megállapodások ezen kívül meghatározhatják az alábbi eljárásokat:

a) a különösen a 213- 217., 219-221., 227., 244-246., 250., 256., 260., és 262. cikkben említett, az érintett felügyeleti hatóságok közötti konzultáció;

b) az egyéb felügyeleti hatóságokkal való együttműködés.

A felügyeleti hatóságok közötti koordinációval kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki, hogy az első albekezdésben említett iránymutatások alapján meghatározza a felügyeleti kollégiumok operatív működését.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

249. cikk

A felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere

A csoporton belüli egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság szorosan együttműködik, különösen olyan esetekben, amikor valamely biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi nehézségekbe kerül.

Annak érdekében, hogy az említett felügyeleti hatóságok - a csoportfelügyeleti hatóságot is beleértve - azonos mennyiségű releváns információval rendelkezzenek, saját kötelezettségeik sérelme nélkül és függetlenül attól, hogy ugyanabban a tagállamban találhatók-e, ellátják egymást minden ilyen jellegű információval azzal a céllal, hogy ezen irányelv keretében lehetővé tegyék és megkönnyítsék a többi hatóság számára felügyeleti feladataik elvégzését. E tekintetben az érintett felügyeleti hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul közölnek egymással minden releváns információt, amint azok rendelkezésre állnak, illetve az információkat kérésre megosztják egymással. Az ebben az albekezdésben említett információk közé tartoznak többek között, de nem kizárólag a csoport és a felügyeleti hatóságok intézkedéseire vonatkozó információk, valamint a csoport által szolgáltatott információk.

A csoportfelügyeleti hatóság a 19. cikknek, az 51. cikk (1) bekezdésének és a 254. cikk (2) bekezdésének megfelelően a csoport jogi struktúrájára és a csoport irányítására és szervezeti felépítésére vonatkozó információt az érintett felügyeleti hatóságok és az EIOPA rendelkezésére bocsátja.

Ha az ügyet az EIOPA elé utalták, az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül az EIOPA ezekben az esetekben az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

A csoporton belüli egyes biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság külön-külön kötelesek haladéktalanul találkozóra hívni a csoportfelügyeletben érintett valamennyi felügyeleti hatóságot, legalább az alábbi körülmények között:

a) ha tudomást szereznek arról, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító súlyosan megsértette a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó előírásokat vagy megsértette a minimális tőkeszükséglettel kapcsolatos előírásokat;

b) ha tudomást szereznek a konszolidált adatokon alapuló csoportszintű szavatolótőke-szükségletre vagy az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükségletre vonatkozó előírások súlyos megsértéséről, attól függően, hogy a III. cím II. fejezet 1. szakasz 4. alszakaszának megfelelően melyik számítási módszert alkalmazták;

c) ha egyéb rendkívüli körülmények állnak vagy álltak fenn.

A felügyeleti hatóságok közötti koordinációval és információcserével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak meghatározására:

a) azon elemek, amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság rendszeresen gyűjt és terjeszt a többi érintett felügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a többi érintett felügyeleti hatóság továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé.

b) a csoportszintű felügyelet számára alapvető vagy releváns elemek a felügyeleti jelentéstétel konvergenciájának fokozása érdekében.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

250. cikk

A felügyeleti hatóságok közötti konzultáció

A 248. cikk sérelme nélkül, az érintett felügyeleti hatóságok valamennyi, a többi felügyeleti hatóság felügyeleti feladatai szempontjából fontos határozat meghozatala előtt konzultálnak egymással a felügyeleti kollégium keretében a következőkkel kapcsolatban:

a) a csoporton belüli biztosítók vagy viszontbiztosítók tulajdonosi szerkezetében, szervezeti vagy irányítási struktúrájában bekövetkező változások, amelyekhez a felügyeleti hatóságok jóváhagyása vagy engedélye szükséges;

b) a 138. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt helyreállításhoz rendelkezésre álló időszak meghosszabbítására vonatkozó határozat;

c) a felügyeleti hatóságok által meghozott jelentős szankciók vagy kivételes intézkedések, többek közt a 37. cikk keretében a szavatolótőke-szükségleten felül többlettőke-követelmény előírása és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 3. alszakasza keretében a szavatolótőke-szükséglet számításához belső modell használatát korlátozó előírás.

Az első albekezdés b) és c) pontja alkalmazásában mindig konzultálni kell a csoportfelügyeleti hatósággal.

Ezenkívül ha egy határozat más felügyeleti hatóságtól kapott információn alapul, a meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok konzultálnak egymással.

251. cikk

A csoportfelügyeleti hatóságtól származó információkérés a többi felügyeleti hatóság felé

A csoportfelügyeleti hatóság felkérheti egy tagállam - amelyben valamely anyavállalat központi irodája van - felügyeleti hatóságait, ha azok nem maguk végzik a 247. cikk szerint a csoportfelügyeletet, hogy kérjenek ki az anyavállalattól minden olyan információt, amely lényeges lehet a 248. cikkben meghatározott koordinációs jogai gyakorlásához és kötelezettségei végzéséhez, és hogy továbbítsák ezt az információt a csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ha a csoportfelügyeleti hatóságnak szüksége van a 254. cikk (2) bekezdésében említett információra, amelyet egy másik felügyeleti hatóság már megkapott, amint lehet felveszi a kapcsolatot ezzel a hatósággal a felügyeletben érintett különféle hatóságoknak tett jelentések megkettőzésének megelőzése érdekében.

252. cikk

Együttműködés a hitelintézetekért és a befektetési vállalkozásokért felelős hatóságokkal

Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító, és a 2006/48/EK irányelvben meghatározott hitelintézet, vagy a 2004/39/EK irányelvben meghatározott befektetési vállalkozás, vagy mindkettő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az érintett felügyeleti hatóságok és a többi vállalkozás felügyeletéért felelős hatóságok szorosan együttműködnek.

Saját felelősségük sérelme nélkül, ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását, különösen az e címben meghatározottak szerint.

253. cikk

Szakmai titoktartás és az információk bizalmas kezelése

A tagállamok engedélyezik a 249-252. cikkben említett információcserét a felügyeleti hatóságaik között, valamint felügyeleti hatóságaik és más hatóságok között.

A csoportfelügyelet keretében kapott információ és különösen a felügyeleti hatóságok közötti, valamint a felügyeleti hatóságok és más hatóságok közti információcsere, amelyről ez a cím rendelkezik, a 295. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.

254. cikk

Az információhoz való hozzáférés

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a csoportfelügyelet végzéséért felelős hatóságaik minden, a felügyelet céljából fontos információhoz hozzáférjenek, az érintett vállalkozás jellegétől függetlenül. A 35. cikk (1)-(5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

A csoportfelügyeleti hatóság csoportszinten könnyíthet az egy évnél gyakoribb rendszeres felügyeleti jelentéstételi kötelezettségen, amennyiben e könnyítés a 35. cikk (6) bekezdésével összhangban valamennyi csoporton belüli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra is vonatkozik, figyelembe véve a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

A csoportfelügyeleti hatóság csoportszinten mentesíthet a tételes jelentések készítése alól, ha a mentesítés már a 35. cikk (7) bekezdésével összhangban valamennyi csoporton belüli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozik, figyelembe véve a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célt.

Az érintett felügyeleti hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a csoporton belüli vállalkozásokhoz, ha ezt az információt a csoportfelügyelet alá tartozó biztosítótól vagy viszontbiztosítótól kérték és azt nem kapták meg ésszerű határidőn belül.

255. cikk

Az információ ellenőrzése

A tagállamok biztosítják, hogy felügyeleti hatóságaik területükön belül közvetlenül, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik a 254. cikkben említett információ helyszíni ellenőrzését a következő vállalkozások telephelyein:

a) a csoportfelügyelet alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító;

b) az említett biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;

c) az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatai;

d) az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának kapcsolt vállalkozásai.

Ha a felügyeleti hatóságok egyedi esetekben egy csoport részét képező, másik tagállamban található vállalkozást - függetlenül attól, hogy szabályozott vagy nem - érintő információt kívánnak ellenőrizni, a másik tagállam felügyeleti hatóságait kell felkérniük az ellenőrzés elvégzésére.

Az ilyen kéréssel megkeresett hatóságok hatáskörük keretében a kérés alapján vagy közvetlenül elvégzik az ellenőrzést, vagy engedélyezik egy ellenőrnek vagy szakértőnek, vagy magának a kérelmező hatóságnak, hogy azt végezze el. A csoportfelügyeleti hatóságot tájékoztatni kell a hozott intézkedésről.

Az ellenőrzést kérő felügyeleti hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem közvetlenül végzi az ellenőrzést.

Ha egy másik felügyeleti hatóság felé irányuló, e bekezdés szerinti ellenőrzésre vonatkozó kérelmet két héten belül nem teljesítik, vagy ha a felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a harmadik albekezdés szerinti részvételhez való jogának gyakorlását, a kérelmező hatóság az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA részt vehet helyszíni vizsgálatokon, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.

256. cikk

A csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés

A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság - a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezésével - közzétehet egyetlen, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést, amely a következőket tartalmazza:

a) az (1) bekezdéssel összhangban közzéteendő csoportszintű információ;

b) a csoporton belüli bármely leányvállalatra vonatkozó, külön-külön azonosítható és az 51., 53., 54. és 55. cikkel összhangban közzéteendő információ.

Az első albekezdés szerinti beleegyezés megadását megelőzően a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a felügyeleti kollégium tagjaival, és megfelelően figyelembe veszi az általuk kifejtett álláspontokat és fenntartásokat.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

256a. cikk

Csoportszerkezet

A tagállamok előírják a biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy a csoport szintjén évente tegyék közzé a csoport jogi, valamint irányítási és szervezeti felépítését, ideértve a csoporthoz tartozó valamennyi leányvállalat leírását, valamint a csoporthoz tartozó vállalatokkal és a fontosabb fiókvállalatokkal kapcsolatos tájékoztatást.

257. cikk

Biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete

A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítói holdingtársaságot vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságot ténylegesen vezető személyek szakmailag alkalmasak és üzletileg megbízhatók legyenek a feladataik elvégzésére.

A 42. cikket értelemszerűen kell alkalmazni.

258. cikk

Végrehajtási intézkedések

Amennyiben a csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem teljesítik a 218-246. cikkben előírt követelményeket, vagy ha teljesítik a követelményeket, de a szavatolótőke-megfelelés mégis veszélyben lehet, vagy ha a csoporton belüli ügyletek vagy a kockázatkoncentrációk fenyegetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét, a helyzet lehető leghamarabbi orvoslása érdekében a következők hozzák meg a szükséges intézkedéseket:

a) a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság;

b) a biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében a felügyeleti hatóságok.

Ha az első albekezdés a) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság központi irodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja ezeket a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

Ha az első albekezdés b) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító központi irodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja ezeket a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

A (2) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket felügyeleti hatóságaik a biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok tekintetében meghozhatnak.

Az érintett felügyeleti hatóságok, a csoportfelügyeleti hatósággal együtt, adott esetben koordinálják intézkedéseiket.

259. cikk

Az EIOPA általi jelentéstétel

Az EIOPA így többek között jelentést tesz a felügyeleti tevékenységek valamennyi releváns és fontos tapasztalatáról és a felügyeleti hatóságok közötti, a III. cím szerinti együttműködésről, különösen pedig a következők tekintetében:

a) a csoportfelügyeleti hatóság kinevezésének folyamata, a csoportfelügyeleti hatóságok száma és földrajzi elhelyezkedése;

b) a felügyeleti kollégium működése, különös tekintettel a nem csoportfelügyeleti hatósági szerepet betöltő felügyeleti hatóságok részvételére és elkötelezettségére.

IV. FEJEZET

Harmadik országok

260. cikk

Az Unión kívüli anyavállalatok: az egyenértékűség vizsgálata

Amennyiben az e cikk (2), (3) vagy (5) bekezdésével összhangban nem fogadnak el felhatalmazáson alapuló jogi aktust az ellenőrzést annak a felügyeleti hatóságnak kell elvégeznie, amely a 247. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne (az "eljáró csoportfelügyeleti hatóság"), az anyavállalat vagy az Unióban engedélyezett bármely biztosító vagy viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére. Az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban segítséget nyújt az eljáró csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ennek során az eljáró csoportfelügyeleti hatóság az EIOPA támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal, mielőtt határozna az egyenértékűségről. Ezt a határozatot a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok szerint kell meghozni. Az eljáró csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az azzal az országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha az I. címben meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat kell figyelembe venni.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a harmadik albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet az eljáró csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EIOPA-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktust rendszeresen felül kell vizsgálni az e címben meghatározott csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer és a harmadik országbeli csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer változásainak és a szabályozás minden olyan változásának a figyelembevétele céljából, amely hatással lehet az egyenértékűségről szóló határozatra.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A (3) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha a (2) bekezdésben meghatározott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el annak megállapítására, hogy az adott harmadik ország prudenciális rendszere, amelyet azon vállalkozásokra alkalmaznak, amelyek anyavállalatának központi irodája 2014. január 1-jén az Unión kívül található, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az I. címben meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

a) kötelezettséget vállalt az Unióval szemben, hogy e korlátozott időszak lejárta előtt a (3) bekezdés szerint egyenértékűként értékelhető prudenciális rendszert fogad el és alkalmaz, és hogy részt vesz az egyenértékűség-értékelési folyamatban;

b) munkaprogramot dolgozott ki az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

c) elegendő erőforrást különített el az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítésére;

d) prudenciális rendszere kockázatalapú, illetve mennyiségi és minőségi szavatolótőke-követelményeket, továbbá a felügyeleti jelentéstételre, az átláthatóságra és a csoportfelügyeletre vonatkozó követelményeket ír elő;

e) írásbeli megállapodást kötött az EIOPA-val és a felügyeleti hatóságokkal a 13. cikk (10) bekezdésében meghatározott együttműködésről és a bizalmas felügyeleti információk megosztásáról;

f) független felügyeleti rendszerrel rendelkezik;

g) szakmai titoktartási kötelezettségeket állapított meg a felügyeleti hatóságainak nevében eljáró valamennyi személy számára, különösen a 13. cikk (10) bekezdésében meghatározott, az EIOPA és a felügyeleti hatóságok közötti információmegosztás tekintetében.

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban veszi a Bizottság jelentéseit. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és évente a Bizottsághoz benyújtott és általa értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak az elért eredményekről szóló jelentések értékeléséhez.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek tovább részletezik az első albekezdésben meghatározott feltételeket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatáskört ruházhatnak a felügyeleti hatóságokra a tekintetben, hogy az ideiglenes egyenértékűség időszakában további felügyeleti jelentéstételi követelményeket írjanak elő.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az idő ahhoz szükséges, hogy az EIOPA és a Bizottság a (3) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

261. cikk

Közösségen kívüli anyavállalat: egyenértékűség

262. cikk

Harmadik országokban működő anyavállalatok: az egyenértékűség hiánya

A 260. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányában, vagy ha ideiglenes egyenértékűség esetén valamely tagállam a 260. cikk (7) bekezdésével összhangban nem alkalmazza a 261. cikket, az érintett tagállamnak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra az alábbiak valamelyikét kell alkalmaznia:

a) a 218-235. cikket és a 244-258. cikket értelemszerűen;

b) a (2) bekezdésben meghatározott módszerek valamelyikét.

A 218-258. cikkben meghatározott általános elvek és módszerek alkalmazandók a biztosítói holdingtársaság, a vegyes pénzügyi holdingtársaság, a harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító szintjén.

Kizárólag a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításának céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha a szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke tekintetében az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott azonos feltételek hatálya és a következők egyikének hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne:

a) biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság esetében a 226. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótőke-szükséglet;

b) harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító esetében a 227. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótőke-szükséglet.

A felügyeleti hatóságok megkövetelhetik nevezetesen olyan biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság létrehozását, amelynek központi irodája az Unióban van, és e címet alkalmazhatják azon csoporthoz tartozó biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, amelynek élén ez a biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság áll.

A választott módszereknek lehetővé kell tenniük az e címben meghatározott csoportfelügyelet célkitűzéseinek elérését, és értesíteni kell róluk a többi érintett felügyeleti hatóságot és a Bizottságot.

263. cikk

Közösségen kívüli anyavállalatok: szintek

Ha a 260. cikkben említett anyavállalat maga is a harmadik országban központi irodával rendelkező biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, illetve harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, a tagállamok a 260. cikkben előírt ellenőrzést csak a legfőbb anyavállalat szintjén alkalmazzák, amely egy harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli vegyes pénzügyi holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító.

A felügyeleti hatóságok a 260. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiánya esetén új ellenőrzést végezzenek alacsonyabb szinten, ahol a biztosítók vagy viszontbiztosítók anyavállalata található, legyen az harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli vegyes pénzügyi holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító szintjén.

Ilyen esetben a 260. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett felügyeleti hatóság megmagyarázza döntését a csoportnak.

A 262. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

264. cikk

Együttműködés harmadik országok felügyeleti hatóságaival

A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a következők feletti csoportfelügyelet gyakorlásának módját illetően:

a) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 213. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek központi irodája harmadik országban található; valamint

b) olyan, harmadik országbeli biztosítók vagy harmadik országbeli viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 213. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek központi irodája a Közösségben található.

Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell törekedniük, hogy:

a) a tagállamok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a Közösségen belül központi irodával, valamint a Közösségen kívül leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz; valamint

b) a harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a területükön található központi irodával, valamint az egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz.

V. FEJEZET

Vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaságok

265. cikk

Csoporton belüli ügyletek

266. cikk

Együttműködés harmadik országokkal

A harmadik országokkal való együttműködés tekintetében a 264. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

IV. CÍM

BIZTOSÍTÓK REORGANIZÁCIÓJA ÉS FELSZÁMOLÁSA

I. FEJEZET

Hatály és fogalommeghatározások

267. cikk

E cím hatálya

Ez a cím a következő vállalkozásokat érintő reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozik:

a) biztosítók;

b) harmadik országbeli biztosítóknak a Közösség területén lévő fióktelepei.

268. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen cím alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) "illetékes hatóságok": a tagállamok közigazgatási vagy igazságügyi hatóságai, amelyek a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások tekintetében illetékesek;

b) "fióktelep": valamely biztosító bármilyen állandó jelenléte a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén, amely biztosítási tevékenységet folytat;

c) "reorganizációs intézkedések": az illetékes hatóságok bármilyen beavatkozását magukban foglaló intézkedések, amelyek célja, hogy a biztosító pénzügyi helyzetét megőrizze, vagy helyreállítsa, és amelyek a biztosítón kívüli felek korábban meglévő jogait érintik, ideértve, de nem kizárólagosan azokat az intézkedéseket, amelyek a kifizetések, illetve a végrehajtási intézkedések felfüggesztésének vagy a kárigények csökkentésének lehetőségét is magukban foglalják;

d) "felszámolási eljárás": olyan kollektív eljárások, amelyek magukban foglalják a biztosító eszközeinek értékesítését és az ebből származó bevétel hitelezők, részvényesek vagy adott esetben tagok közötti szétosztását, és amelyek szükségszerűen magukban foglalják az illetékes hatóságok bármilyen beavatkozását, ideértve azt is, amikor a kollektív eljárást egyezség, vagy ehhez hasonló intézkedés szünteti meg, függetlenül attól, hogy ezek fizetőképtelenségre vezethetők-e vissza, illetve, hogy önkéntesek vagy kötelezőek-e;

e) "vagyonfelügyelő": az illetékes hatóságok által a reorganizációs intézkedések lebonyolításának céljára kinevezett személy vagy testület;

f) "felszámoló": az illetékes hatóságok vagy a biztosító irányító testületei által a felszámolási eljárás lebonyolítása céljából kinevezett személy vagy testület;

g) "biztosítási kárigény": minden olyan összeg, amivel a biztosító biztosított személyeknek, szerződőknek, kedvezményezetteknek vagy bármilyen más olyan károsult félnek tartozik, akinek közvetlen perlési joga van a biztosítóval szemben, és amely valamely biztosítási szerződésből vagy a 2. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontjában előírt bármiféle, a direkt biztosítás körébe tartozó ügyletből származik, ideértve az említettek számára félretett összegek, amennyiben az adósság bizonyos elemei még nem ismertek.

Biztosítási kárigénynek kell tekinteni azokat a biztosítási díjakat is, amelyekkel a biztosító a felszámolási eljárás megindítása előtt az első albekezdés g) pontjában említett biztosítási szerződések, illetve ügyletek meg nem kötése vagy felmondása miatt tartozik az ilyen szerződésekre vagy ügyletekre alkalmazandó jogszabályok szerint.

E címnek a harmadik országbeli biztosítók valamely tagállamban lévő fióktelepére vonatkozó reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra alkalmazása érdekében a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) "székhely szerinti tagállam": az a tagállam, amelyben a fióktelep a 145-149. cikknek megfelelően engedélyt kapott;

b) "felügyeleti hatóságok": a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai;

c) "illetékes hatóságok": a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai.

II. FEJEZET

Reorganizációs intézkedések

269. cikk

A reorganizációs intézkedések elfogadása Alkalmazandó jog

270. cikk

A felügyeleti hatóságok tájékoztatása

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni az említett tagállam felügyeleti hatóságait bármilyen reorganizációs intézkedésről hozott határozatukról, ha lehetséges, még annak elfogadása előtt, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor közvetlenül azután.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a reorganizációs intézkedések elfogadására vonatkozó határozatról, beleértve az ilyen intézkedések lehetséges gyakorlati hatásait is.

271. cikk

A reorganizációs intézkedésekről szóló határozatok közzététele

Amennyiben a székhely szerinti tagállamban fellebbezni lehet valamely reorganizációs intézkedés ellen, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai, a vagyonfelügyelő vagy bármilyen, a székhely szerinti tagállamban erre jogosult személy köteles a reorganizációs intézkedésre vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban az előírt közzétételi eljárásoknak megfelelően nyilvánosságra hozni, továbbá a reorganizációs intézkedést tartalmazó dokumentum kivonatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában a legkorábbi alkalommal közzétenni.

A többi tagállam felügyeleti hatóságai, amelyeket a 270. cikk szerint tájékoztattak a reorganizációs intézkedésről szóló határozatról, az általuk megfelelőnek ítélt módon biztosíthatják az ilyen határozat közzétételét illetékességi területükön.

Amennyiben a reorganizációs intézkedések kizárólag a biztosító részvényeseinek, tagjainak vagy alkalmazottainak jogait érinti e minőségükben, az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, kivéve, ha az ilyen reorganizációs intézkedésekre alkalmazandó jog másképpen rendelkezik.

Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk azt a módot, amely szerint az első albekezdésben említett feleket az alkalmazandó jognak megfelelően tájékoztatni kell.

272. cikk

Az ismert hitelezők tájékoztatása A követelés-bejelentés joga

III. FEJEZET

Felszámolási eljárás

273. cikk

A felszámolási eljárás megindítása A felügyeleti hatóságok tájékoztatása

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai sürgősen tájékoztatják az érintett tagállam felügyeleti hatóságait a felszámolási eljárás megindításáról hozott határozatról, ha lehetséges, még az eljárás megindítása előtt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor közvetlenül az után.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról, ideértve az ilyen eljárás lehetséges gyakorlati hatásait is.

274. cikk

Alkalmazandó jog

A székhely szerinti tagállam joga határozza meg legalább a következőket:

a) azokat az eszközöket, amelyek a vagyon részét képezik, és a biztosító által a felszámolási eljárás megindítása után megszerzett vagy rá szálló eszközök kezelését;

b) a biztosító és a felszámoló jogköreit;

c) azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámítást lehet alkalmazni;

d) a felszámolási eljárásnak azokra az érvényben levő szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben a biztosító szerződő fél;

e) a felszámolási eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a függőben lévő peres eljárások kivételével a 292. cikkben említetteknek megfelelően;

f) azokat a követeléseket, amelyeket a biztosító vagyonával szemben be kell nyújtani és a felszámolási eljárás megindítása után felmerülő követelések kezelési módját;

g) a követelések benyújtására, igazolására és elfogadására irányadó szabályokat;

h) az eszközök értékesítéséből származó bevétel felosztására, a követelések rangsorolására, és a felszámolási eljárás megindítása után valamely dologi jog vagy beszámítás révén részleges kielégítést nyert hitelezők jogaira irányadó szabályokat;

i) a felszámolási eljárás befejezésének feltételeit és következményeit, különös tekintettel az egyezséggel történő lezárásra;

j) a hitelezőknek a felszámolási eljárás lezárása után fennálló jogait;

k) a felet, aki a felszámolási eljárás során felmerülő költségeket és kiadásokat viseli; és

l) a valamennyi hitelező számára hátrányos jogi aktusok semmisségére, megtámadhatóságára vagy végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályokat.

275. cikk

A biztosítási kárigények kezelése

A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a biztosítási kárigények elsőbbséget élvezzenek a biztosítóval szembeni egyéb követelésekkel szemben az alábbi módok egyikének vagy mindkettőnek megfelelően:

a) a biztosítástechnikai tartalékok fedezetét képező eszközök tekintetében a biztosítási kárigények abszolút elsőbbséget élveznek bármilyen más, a biztosítóval szembeni igénnyel szemben; és/vagy

b) a biztosító összes eszköze tekintetében a biztosítási kárigények elsőbbséget élveznek minden más, a biztosítóval szembeni igénnyel szemben a következők egyedül lehetséges kivételével: i. a munkavállalók munkaszerződésekből és munkaviszonyból származó követelései; ii. államháztartási szervek adójellegű követelései; iii. a szociális biztonsági rendszerek követelései; iv. a dologi jog hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó követelések.

276. cikk

Külön nyilvántartás

Amennyiben valamely biztosító mind élet-, mind nem-életbiztosítással foglalkozik, központi irodájában külön nyilvántartásokat vezet mindkét üzletágra.

Azonban amennyiben a tagállam engedélyezi a biztosítónak, hogy életbiztosításra és az I. melléklet A. részének 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatokra nyújtson fedezetet, rendelkezhet úgy, hogy az ilyen biztosítók összes tevékenységükről egyetlen nyilvántartást vezessenek.

Egy eszköznek a biztosító felszámolása esetén történő kezelését a 275. cikk első bekezdésének a) pontjában megállapított lehetőségre tekintettel a székhely szerinti tagállam joga határozza meg, kivéve akkor, ha a 286., 287. és a 288. cikk vonatkozik az adott eszközre, amennyiben:

a) a biztosítástechnikai tartalékok fedezetére használt eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik úgy, hogy nem felel meg a 4. bekezdésben meghatározott feltételeknek;

b) az ilyen eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára jogcímfenntartás hatálya alá tartozik; vagy

c) a hitelező jogosult követelésének a biztosító követelésével szembeni beszámítására.

A felszámolási eljárás megindítása után az (1)-(5) bekezdés szerint nyilvántartásba vett eszközök összetételét nem szabad megváltoztatni, és a tisztán elírásból adódó hibák javítása kivételével, a nyilvántartásokat nem szabad megváltoztatni, kivéve az illetékes hatóság engedélyével.

Azonban, a felszámoló hozzáadja az említett eszközökhöz az ezekből származó hozamot, valamint a felszámolási eljárás megindítása, illetve a biztosítási kárigények kifizetésének időpontja vagy a portfólió esetleges átruházásának időpontja között az érintett biztosítási ágazat tekintetében kézhez vett tiszta díjbevétel összegét.

277. cikk

Engedményezés valamely garanciarendszerre

A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy ahol a biztosítási hitelezők jogait az ilyen tagállamban létrehozott garanciarendszerre engedményezik, az ilyen rendszer követelései ne élvezzék a 275. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések előnyeit.

278. cikk

Az elsőbbséget élvező követelések eszközökkel történő fedezete

A 275. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott lehetőséget választó tagállamok kötelesek előírni minden biztosítónak, hogy gondoskodjanak arról, hogy azokat a követeléseket, amelyek a 275. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében elsőbbséget élvezhetnek a biztosítási kárigényekkel szemben, és amelyeket a biztosító könyvelésében nyilvántartásba vettek, eszközökkel fedezzék bármely időpontban és a lehetséges felszámolástól függetlenül.

279. cikk

Az engedély visszavonása

Az engedélynek az (1) bekezdés szerinti visszavonása nem akadályozza a felszámolót, illetve az illetékes hatóságok által kijelölt más személyt a biztosító bizonyos tevékenységeinek folytatásában addig a mértékig, ameddig az szükséges vagy helyénvaló a felszámolás céljaiból.

A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy az ilyen tevékenységeket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak jóváhagyásával és felügyelete alatt kell végezni.

280. cikk

A felszámolási eljárásokról szóló határozatok közzététele

Az illetékes hatóság, a felszámoló vagy az illetékes hatóság által e célra kinevezett bármely személy köteles a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban előírt közzétételi eljárásoknak megfelelően nyilvánosságra hozni, valamint a felszámolásra vonatkozó határozat kivonatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétenni.

Az összes többi tagállam felügyeleti hatósága, amelyet a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról a 273. cikk (3) bekezdése szerint tájékoztattak, biztosíthatja az ilyen határozatnak az illetékességi területén történő közzétételét az általa megfelelőnek tekintett módon.

281. cikk

Az ismert hitelezők tájékoztatása

Az (1) bekezdésben említett írásos tájékoztatásnak a határidők, a határidőkkel kapcsolatban meghatározott szankciók, a követelések illetve a követelésekre és bármely más intézkedésekre vonatkozó észrevételek elfogadására felhatalmazott testület vagy hatóság megjelölésére kell kiterjednie.

Az írásos tájékoztatóban jelezni kell, hogy azoknak a hitelezőknek, akiknek a követelései elsőbbséget élveznek vagy dologi joggal biztosítottak, be kell-e követeléseiket nyújtani.

A biztosítási kárigények esetén az írásos tájékoztatóban jelezni kell továbbá a felszámolási eljárás biztosítási szerződésekre gyakorolt általános hatásait, különösen azt az időpontot, amikor a biztosítási szerződések vagy ügyletek hatályukat vesztik, illetve a biztosított személyeknek a szerződéssel vagy ügylettel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.

282. cikk

Követelések benyújtásának joga

Kivéve azokat az eseteket, amikor a székhely szerinti tagállam joga másképpen rendelkezik, a hitelező az igényét alátámasztó dokumentumok másolatait megküldi az illetékes hatóságnak, és jelzi a következőket:

a) a követelés jellegét és összegét;

b) a követelés felmerülésének időpontját;

c) hogy hivatkozik-e elsőbbségre, dologi jogi biztosítékra vagy a követelés tekintetében a jogcím fenntartására;

d) adott esetben, hogy milyen eszközöket fedez az ő biztosítéka.

A 275. cikkben a biztosítási kárigényeknek nyújtott elsőbbséget nem kell jelezni.

283. cikk

Nyelv és nyomtatvány

A 281. cikk (1) bekezdésében említett írásos tájékoztatót a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni.

Evégett egy nyomtatványt kell használni, amelyen a következő címek egyike szerepel az Európai Unió összes hivatalos nyelvén:

a) "Felhívás követelés benyújtására; betartandó határidők"; vagy

b) ahol a székhely szerinti tagállam joga a követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztéséről rendelkezik: "Felhívás követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztéséről; betartandó határidők".

Azonban, amikor valamely ismert hitelező biztosítási kárigény jogosultja, a 281. cikk (1) bekezdésében említett írásos értesítésben foglalt információt annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell megadni, amelyben a hitelező lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy központi irodája van.

A hitelezők, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy központi irodája a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, az ilyen másik tagállam hivatalos nyelvén, vagy valamelyik hivatalos nyelvén nyújthatják be követeléseiket, vagy terjeszthetik elő észrevételeiket.

Azonban ebben az esetben a követeléseik benyújtása vagy követeléseikre vonatkozó észrevételeiknek előterjesztése, esettől függően, a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén viseli a "Követelés benyújtása" vagy "Követelésekre vonatkozó észrevételek előterjesztése" címet, esettől függően.

284. cikk

A hitelezők rendszeres tájékoztatása

IV. FEJEZET

Közös rendelkezések

285. cikk

Bizonyos szerződésekre és jogokra gyakorolt hatások

A 269. és 274. cikktől eltérve, a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindításának hatásaira a következő jog alkalmazandó:

a) a munkaszerződések és munkaviszonyok tekintetében kizárólag a munkaszerződésre vagy a munkaviszonyra alkalmazandó tagállami jog;

b) az ingatlan használatára vagy megszerzésére jogosító szerződés tekintetében kizárólag annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az ingatlan található; és

c) a biztosítónak az állami nyilvántartásba vételi kötelezettség alá tartozó ingatlanra, hajóra vagy légijárműre vonatkozó jogai tekintetében annak a tagállamnak a joga, amelynek fennhatósága alatt a nyilvántartást vezetik.

286. cikk

Harmadik felek dologi jogai

Az (1) bekezdésben említett jogok közé tartoznak legalább a következők:

a) az eszközök közvetlen vagy közvetett elidegenítésének joga és az ilyen eszközökből származó bevételből vagy jövedelemből a kielégítés joga elsősorban zálogjog vagy jelzálog révén;

b) a kizárólagos jog valamely követelés teljesítésére, különösen a követelés tekintetében a zálogjoggal biztosított jog, vagy a követelés garancia útján történő engedményezése;

c) az eszközök visszakövetelésére vagy helyreállításra irányuló jog bárkivel szemben, aki az erre jogosult fél szándékával ellentétes módon az eszközöket birtokolja, vagy használja;

d) az eszközök haszonélvezetére vonatkozó jog.

287. cikk

A jogcím fenntartása

288. cikk

Beszámítás

289. cikk

Szabályozott piacok

290. cikk

Hátrányos intézkedések

A 274. cikk (2) bekezdésének l) pontja nem alkalmazható, amennyiben az a személy, aki előnyöket szerzett egy, az összes hitelező számára hátrányos jogi intézkedésből, bizonyítja, hogy az intézkedés a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállam joga alá tartozik, valamint, hogy ez a jog az adott esetben nem teszi lehetővé az ilyen intézkedés megtámadását.

291. cikk

Harmadik fél vásárlók védelme

A következő jog alkalmazandó, amennyiben a biztosító valamely reorganizációs intézkedés elfogadása vagy a felszámolási eljárás megindítása után megkötött szerződéssel ellenérték fejében elidegeníti a következők valamelyikét:

a) ingatlan eszközök tekintetében annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az ingatlan található;

b) közhitelű lajstromozásra kötelezett hajó vagy légi jármű tekintetében annak a tagállamnak a joga, amelynek fennhatósága alatt a nyilvántartást vezetik;

c) átruházható vagy más olyan értékpapír tekintetében, amelynek léte vagy átruházása egy tagállamban található, illetve ott vezetett, jogszabály által előírt nyilvántartásba, számlára vagy központi letéti rendszerbe való bejegyzést igényel, annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást, számlát vagy rendszert vezetik.

292. cikk

Függőben lévő peres ügyek

A reorganizációs intézkedéseknek vagy felszámolási eljárásoknak a biztosítótól elvont eszközök vagy megvont jogok tárgyában indított, de függőben lévő peres ügyekre gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga irányadó, amelyben a peres ügy függőben van.

293. cikk

Vagyonfelügyelők és felszámolók

A vagyonfelügyelő vagy felszámoló kinevezését az eredeti kinevező határozat hitelesített másolatával vagy bármilyen más, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott igazolással kell tanúsítani.

A tagállam, amelyben a vagyonfelügyelő vagy felszámoló el kíván járni, megkövetelheti ezen igazolásnak a szóban forgó tagállam hivatalos nyelvére vagy valamelyik hivatalos nyelvére történő lefordítását. A fordítás formális hitelesítésére vagy más hasonló formalitásra nincs szükség.

A vagyonfelügyelők és felszámolók jogosultak az összes tagállam területén mindazokat a jogköröket gyakorolni, amelyek gyakorlására a székhely szerinti tagállam területén jogosultak.

A székhely szerinti tagállam jogával összhangban a reorganizációs intézkedés vagy a felszámolási eljárás során ki lehet nevezni személyeket a vagyonfelügyelők vagy felszámolók segítésére, vagy képviseletére, különösen a fogadó tagállamokban és különösen annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az ezen államban lévő hitelezőknél felmerülő esetleges nehézségek megoldásában.

A székhely szerinti tagállam joga szerinti jogköreik gyakorlása során a vagyonfelügyelők vagy felszámolók kötelesek megfelelni azon tagállamok jogszabályainak, amelyben eljárni kívánnak, különös tekintettel az eszközök értékesítésére és az alkalmazottak tájékoztatására vonatkozó rendelkezésekre.

Ezek a jogkörök nem tartalmazhatják kényszer alkalmazását vagy a peres eljárásokban vagy jogvitákban az ítélkezés jogát.

294. cikk

Az állami nyilvántartásba való felvétel

A vagyonfelügyelő, a felszámoló vagy a székhely szerinti tagállamban megfelelően felhatalmazott más hatóság vagy személy kérheti, hogy a reorganizációs intézkedést vagy a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot jegyezzék be valamely, a többi tagállamban vezetett vonatkozó állami nyilvántartásba.

Azonban, ha valamely tagállam kötelező nyilvántartásba vételt ír elő, az első albekezdésben említett hatóság vagy személy köteles minden intézkedést meghozni az ilyen nyilvántartásba vétel biztosítására.

295. cikk

Szakmai titoktartás

Mindazokat a személyeket, akik a 270., 273. és 296. cikkben előírt eljárásokkal kapcsolatban információ fogadására vagy kiadására kötelesek, a 64-69. cikk szakmai titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései kötik, kivéve az igazságügyi hatóságokat, amelyekre a fennálló nemzeti jogszabályok vonatkoznak.

296. cikk

Harmadik országbeli biztosítók fióktelepeinek a kezelése

Ha egy harmadik országbeli biztosítónak több mint egy tagállamban vannak fióktelepei, valamennyi fióktelepet függetlenül kell kezelni ezen cím alkalmazása során.

E tagállamok illetékes hatóságai és felügyeleti hatóságai igyekeznek cselekményeiket összehangolni.

A vagyonfelügyelők vagy felszámolók hasonlóképpen megkísérlik cselekményeiket összehangolni.

V. CÍM

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

297. cikk

Bírósághoz fordulás joga

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv végrehajtása érdekében elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozóan hozott határozatokkal szemben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak joga legyen bírósághoz fordulni.

298. cikk

A tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden nagyobb nehézségről, amely ezen irányelv alkalmazása során felmerül.

A Bizottság és az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai minden ilyen nehézséget a lehető leggyorsabban kivizsgálnak, hogy arra megfelelő megoldást találjanak.

299. cikk

Euro

Amikor az irányelv az eurót említi, a minden év december 31. napjától alkalmazandó nemzeti valutában kifejezett árfolyamérték alatt a megelőző október hónap utolsó olyan napján érvényes érték értendő, amelyre vonatkozóan az euro árfolyamérték a Közösség összes valutájában rendelkezésre áll.

300. cikk

Euróban megadott összegek felülvizsgálata

Az ezen irányelvben euróban megadott összegeket ötévente úgy kell kiigazítani, hogy az euróban megállapított bázisösszeget a Bizottság (Eurostat) által közzétett, az összes tagállamot átfogó harmonizált fogyasztói árindexben 2015. december 31. és a felülvizsgálat dátuma között bekövetkezett százalékos változással emelik meg, és ezt 100 000 EUR többszörösére kerekítik.

Ha a legutolsó felülvizsgálat óta a százalékos változás 5 %-nál kisebb, az összegeket nem vizsgálják felül.

A Bizottság a felülvizsgált összegeket közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A tagállamoknak a felülvizsgált összegeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt közzétételétől számított 12 hónapon belül kell átültetniük.

301. cikk

Bizottsági eljárás

301a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

301b. cikk

Szabályozástechnikai standardok alkalmazásának kezdetére vonatkozó rendelkezés

E szabályozástechnikai standardtervezeteknek az első albekezdésben szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok technikai szempontjaira kell korlátozódniuk, az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkeinek megfelelően.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

302. cikk

Az 57-63. cikknek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálybalépése előtt benyújtott értesítések

Az azon szándékolt részesedésszerzésekre alkalmazott értékelési eljárást, amelyekre vonatkozóan az 57-63. cikknek való megfeleléshez szükséges törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések hatálybalépését megelőzően nyújtották be 57. cikkben említett bejelentést az illetékes hatóságok felé, a bejelentés időpontjában a tagállamokban érvényben lévő nemzeti joggal összhangban kell elvégezni.

304. cikk

Időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul

A tagállamok engedélyezhetnek életbiztosítókat, amennyiben azok:

a) a 2003/41/EK 4. cikke szerinti foglalkoztatónyugdíj-szolgáltatási üzletágban tevékenykednek; vagy

b) a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással nyújtanak nyugellátásokat, ahol az ezen ellátásokért fizetett biztosítási díjak adóból való levonása engedélyezett a szerződők számára a vállalkozást engedélyező tagállam nemzeti jogával összhangban; amennyiben i. valamennyi, az ezen üzletághoz kapcsolódó kötelezettséget és az azok fedezetéül szolgáló eszközöket el kell különíteni a biztosító vállalkozás egyéb tevékenységeitől, azokat elkülönítetten kell kezelni és szervezni, az átruházás bármilyen lehetősége nélkül; ii. az a) és b) pontban említett vállalkozások azon tevékenységeit, amelyekre az e bekezdésben említett megközelítés alkalmazandó, csak abban a tagállamban végzik, amelyben a vállalkozást engedélyezték; és iii. a vállalkozás ezen üzletágnak megfelelő kötelezettségeinek átlagos időtartama átlagosan 12 évnél hosszabb; a szavatolótőke-szükséglet részvénypiaci kockázati részmoduljának alkalmazását, amely a kockáztatott érték alkalmazásával egy meghatározott időszakra vetítve kalibrált részvénypiaci kockázati részmodul, amely összhangban áll az érintett vállalkozás tőkebefektetéseinek jellemző tartási periódusával, a szerződőknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékű védelmet nyújtó biztonsági szinttel, amennyiben az e cikkben foglalt megközelítést csak az i. alpontban említett eszközök és források tekintetében használják. A szavatolótőke-szükséglet kiszámításakor ezen eszközöket és forrásokat teljes mértékben figyelembe kell venni a diverzifikációs hatások értékelésénél, a más tagállamokban élő szerződők és kedvezményezettek érdekeinek védelme sérelme nélkül. A felügyeleti hatóságok jóváhagyásától függően az első albekezdésben foglalt megközelítés csak abban az esetben alkalmazható, ha az érintett vállalkozás fizetőképessége és likviditása, valamint az eszköz- és forráskezeléssel kapcsolatos stratégiái, folyamatai és jelentéstételi eljárásai folyamatosan biztosítják, hogy az adott vállalkozás a tőkebefektetéseire jellemző tartási periódusával összhangban lévő időtartamra tartani képes a tőkebefektetéseket. A vállalkozásnak bizonyítani kell tudnia a felügyeleti hatóság felé, hogy e feltétel olyan biztonsági szinten teljesül, amely a szerződőknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékű védelmet nyújt. A biztosítók és viszontbiztosítók nem térhetnek vissza a 105. cikkben foglalt megközelítés alkalmazásához, kivéve kellően indokolt esetekben, a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával.

VI. CÍM

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

Átmeneti intézkedések

1. szakasz

Biztosítás

305. cikk

Eltérések és korlátozó intézkedések eltörlése

Az Egyesült Királyságban a "Royal Charter" vagy "private Act" vagy "special public Act" által alapított nem-életbiztosítók azon társasági formájukban, amelyben 1973. július 31-én megalakultak, korlátlan ideig folytathatják üzleti tevékenységüket.

Az Egyesült Királyságban a "Royal Charter" vagy a "private Act", vagy a "special Public Act" alapján létrehozott életbiztosítók korlátlan ideig folytathatják tevékenységüket abban a társasági formában, amelyben 1979. március 15-ig megalakultak.

Az Egyesült Királyság összeállítja az első és második albekezdésben említett vállalkozásoknak a jegyzékét, és ezt közli a többi tagállammal és a Bizottsággal.

306. cikk

Meglévő fióktelepek és biztosítók által szerzett jogok

2. szakasz

Viszontbiztosítás

307. cikk

Átmeneti időszak a 2005/68/EK irányelv 57. cikk (3) bekezdése és a 60. cikk (6) bekezdése tekintetében

A tagállamok 2008. december 10-ig elhalaszthatják a 2005/68/EK irányelv 57. cikke (3) bekezdésében foglalt, a 73/239/EGK irányelv 15. cikkének (3) bekezdését módosító rendelkezések, illetve a 2005/68/EK irányelv 60. cikke (6) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását.

308. cikk

Meglévő viszontbiztosítók által szerzett jogok

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó viszontbiztosítók, amelyek számára engedélyezték vagy amelyek jogosultak arra, hogy 2005. december 10-ig viszontbiztosítási tevékenységet folytassanak azon tagállam rendelkezéseivel összhangban, ahol a központi irodájuk található, a 14. cikkel összhangban jogosultnak kell tekinteni.

Mindazonáltal, e viszontbiztosítóknak meg kell felelniük ezen irányelv viszontbiztosítási tevékenység folytatására vonatkozó rendelkezéseinek, illetve a 18. cikk (1) bekezdésének b), valamint d)-g) pontjában, a 19., 20. és 24. cikkben, valamint az I. cím VI. fejezete 2., 3. és 4. szakaszában megállapított követelményeknek.

3. Szakasz

Biztosítás és viszontbiztosítás

308a. cikk

Fokozatos bevezetés

2015. április 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen arra, hogy az alábbiak jóváhagyásáról határozzon:

a) kiegészítő szavatoló tőke a 90. cikkel összhangban;

b) a 95. cikk (3) bekezdésében említett szavatolótőke-elemek besorolása;

c) a 104. cikk (7) bekezdésének megfelelő vállalatspecifikus paraméterek;

d) a 112. és 113. cikk szerinti teljes vagy részleges belső modell;

e) a 211. cikk szerinti, a területükön létrehozandó különleges célú gazdasági egységek;

f) közvetítő biztosítási holdingtársaság kiegészítő szavatoló tőkéje a 226. cikk (2) bekezdésének megfelelően;

g) a 230. és 231. cikke illetve a 233. cikk (5) bekezdése szerinti csoportszintű belső modell;

h) a 304. cikk szerinti, időtartam-alapú részvénypiaci kockázati részmodul használata;

i) a 77b. és 77c. cikk szerinti, a releváns kockázatmentes hozamgörbéhez történő illeszkedési korrekció használata;

j) amennyiben a tagállamok igénylik, a 77d. cikk szerinti, a releváns kockázatmentes hozamgörbéhez történő volatilitási korrekció használata;

k) a 308c. cikk szerinti, a kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó átmeneti intézkedések használata;

l) a 308d. cikk szerinti, a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedések használata.

2015. április 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen a következőkre:

a) a csoportfelügyelet szintjének és hatáskörének megállapítása a III. cím I. fejezetének 2. és 3. szakaszával összhangban;

b) a csoportfelügyeleti hatóság azonosítása a 247. cikkel összhangban;

c) felügyeleti kollégium létrehozása a 248. cikkel összhangban.

2015. július 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen a következőkre:

a) részesedés levonására irányuló határozat a 228. cikk második albekezdésének megfelelően;

b) a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási módszere kiválasztásának meghatározása a 220. cikkel összhangban;

c) adott esetben az egyenértékűség meghatározása a 227. és 260. cikkel összhangban;

d) a 238. és 239. cikk alkalmazásának engedélyezése a biztosítókra és a viszontbiztosítókra a 236. cikkel összhangban;

e) a 262. és 263. cikkben említett határozatok meghozatala;

f) adott esetben az átmeneti intézkedések alkalmazásának meghatározása, a 308b. cikkel összhangban.

308b. cikk

Átmeneti intézkedések

A 12. cikk sérelme nélkül ezen irányelv I., II. és III. címének hatálya a (2) bekezdésben meghatározott időpontig nem terjed ki azokra a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, amelyek 2016. január 1-jét követően nem kötnek új biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket, és a meglévő szerződésállományukat kizárólag a tevékenységük megszüntetése céljából kezelik, amennyiben teljesül a következő feltételek egyike:

a) a vállalat 2019. január 1-jéig eleget tesz a felügyeleti hatóság elvárásainak a tevékenysége megszüntetését illetően; vagy

b) a vállalkozás a IV. cím II. fejezete szerinti reorganizációs intézkedések hatálya alatt áll, illetve vagyonkezelőt neveztek ki.

Azokra a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, amelyek:

a) az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alatt állnak, 2019. január 1-jétől, vagy egy korábbi időponttól - amennyiben a felügyeleti hatóság nem találja kielégítőnek a vállalkozás tevékenységének megszüntetése tekintetében elért előrehaladást - ezen irányelv I., II. és III. címe vonatkozik;

b) az (1) bekezdés b) pontjának hatálya alatt állnak, 2021. január 1-jétől, vagy egy korábbi időponttól - amennyiben a felügyeleti hatóság nem találja kielégítőnek a vállalkozás tevékenységének megszüntetése tekintetében elért előrehaladást - ezen irányelv I., II. és III. címe vonatkozik.

A biztosítók vagy viszontbiztosítók csak akkor tartoznak az (1) és (2) bekezdésben meghatározott átmeneti intézkedések hatálya alá, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) a vállalkozás nem egy csoport része, vagy amennyiben az, a csoporthoz tartozó egyetlen vállalkozás sem köt új biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket;

b) a vállalkozás éves jelentést nyújt be felügyeleti hatósága számára a tevékenysége megszüntetése tekintetében elért előrehaladásról;

c) a vállalkozás értesíti felügyeleti hatóságát arról, hogy alkalmazza az átmeneti intézkedéseket.

Az (1) és (2) bekezdés nem akadályozza meg a vállalkozásokat abban, hogy ezen irányelv I., II. és III. címével összhangban működjenek.

A 94. cikktől eltérve az alapvető szavatolótőke-elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül az 1. szintű szavatolótőke-elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemek:

a) 2016. január 1-je előtt, vagy - ha ez korábbi - a 97. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépése előtt bocsátottak ki;

b) 2015. december 31-én fel lehet használni ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőke elérje a szavatoló tőke legfeljebb 50 %-át, a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése, a 2002/13/EK irányelv 1. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdése és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően;

c) másképpen nem sorolnának az 1. vagy a 2. szintre, a 94. cikknek megfelelően;

A 94. cikktől eltérve az alapvető szavatolótőke-elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül a 2. szintű szavatolótőke-elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemek:

a) 2016. január 1-je előtt vagy - ha ez korábbi - a 97. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépése előtt bocsátottak ki;

b) 2015. december 31-én fel lehet használni ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőke elérje a szavatoló tőke legfeljebb 25 %-át, a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése, a 2002/13/EK irányelv 1. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdése és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően;

A 100. cikktől, a 101. cikk (3) bekezdésétől és a 104. cikktől eltérve a következőket kell alkalmazni:

a) 2017. december 31-ig a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor ugyanazokat a standard paramétereket kell alkalmazni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában, mint amilyet a saját fizetőeszközükben denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában alkalmaznának;

b) 2018-ban a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket 80 %-kal kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában;

c) 2019-ben a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket 50 %-kal kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában;

d) 2020. január 1-jétől a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket nem kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában;

A 100. cikktől, a 101. cikk (3) bekezdésétől és a 104. cikktől eltérve a 2016. január 1-jén vagy azelőtt vásárolt részvények tekintetében abban az esetben használandó standard paramétereket, amikor a standard formula szerint számítják ki a részvénypiaci kockázati részmodult a 304. cikkben meghatározott opció nélkül, a következők súlyozott átlagaként kell kiszámítani:

a) részvénypiaci kockázati részmodul 304. cikk szerinti kiszámításakor használandó standard paraméter; valamint

b) a részvénypiaci kockázati részmodul standard formula szerinti és a 304. cikkben meghatározott opció nélküli kiszámításakor alkalmazandó standard paraméter.

Az első albekezdés b) pontjában említett paraméter súlyozása legalább lineárisan növekszik minden egyes év végén, a 2016. január 1-jével kezdődő év során érvényes 0 %-ról a 2023. január 1-jén érvényes 100 %-ra.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletesebben meghatározza a teljesítendő kritériumokat, többek között azokat a részvényeket, amelyekre átmeneti időszak vonatkozhat.

Az átmeneti időszak egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e bekezdés alkalmazásához szükséges eljárásokról.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta eredményjelentést nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben közli a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke létrehozása vagy a kockázati profil csökkentése révén tett intézkedéseket és eredményeket.

Az első albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az eredményjelentés tanúsága szerint a nem teljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges előrelépés a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam továbbra is alkalmazza az említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, az azon székhely szerinti tagállamban működő intézmények szavatolótőke-szükségletüket az alábbiak összegeként számítják ki:

a) fiktív szavatolótőke-szükséglet a biztosítási tevékenységük tekintetében, az (EU) 2016/2341 irányelv 4. cikke alapján végzett foglalkoztatói-nyugellátási üzletáguk nélkül kiszámítva,

b) a minimális szavatoló tőke a foglalkoztatói-nyugellátási üzletág tekintetében, a 2002/83/EK irányelv 28. cikkének való megfelelés céljából elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban kiszámítva.

2017. december 31-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy meg kell-e hosszabbítani az első albekezdésben említett időszakot, figyelembe véve az ezen irányelvből fakadó, az uniós és a nemzeti jogban történt változásokat.

A 218. cikk (2), (3) és (4) bekezdésétől eltérve az e cikk (14) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók csoportszinten és azokban az esetekben, amikor egy csoport részesedéssel rendelkező biztosítói vagy viszontbiztosítói, illetve biztosítói vagy viszontbiztosítói teljesítik a 98/78/EK irányelv 9. cikkében rögzített módosított szavatolótőke-követelményt, de nem teljesítik a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet követelményét.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésben bekövetkező változásokat azokban az esetekben, melyekben az e cikk (13) bekezdésében említett átmeneti rendelkezések alkalmazandók, és amely változások a következőkkel kapcsolatosak:

a) a figyelembe vehető szavatoló tőke kettős felhasználásának kizárása, valamint a 222. és 223. cikkben meghatározott csoporton belüli tőkeképzés kizárása;

b) az eszközöknek és forrásoknak a 224. cikk szerinti értékelése;

c) a 225. cikkben meghatározott kapcsolt biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó számítási módszerek alkalmazása;

d) a 226. cikkben meghatározott köztes biztosítói holdingtársaságokra vonatkozó számítási módszerek alkalmazása;

e) a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításának módszerei a 230. és a 233. cikk alapján;

f) a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításának módszerei a 231. cikk alapján;

g) a 232. cikkben meghatározott csoportszintű többlettőke-követelmény megállapítása;

h) a 235. cikkben meghatározott biztosítói holdingtársaság csoportszintű szavatolótőke-megfelelése kiszámításának elvei.

308c. cikk

A kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó átmeneti intézkedések

Minden pénznem esetében a kiigazítást a következő mutatók különbségének részeként kell kiszámítani:

a) a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a 2002/83/EK irányelv 20. cikke alapján az irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban megállapított kamatláb;

b) az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves tényleges kamatláb, amely az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának pénzáramlásaira alkalmazva az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának legjobb becslés szerinti értékével megegyező értéket eredményez, a pénz időértékét a 77. cikk (2) bekezdésében említett kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásával figyelembe véve.

Amennyiben a tagállamok a 2002/83/EK irányelv 20. cikke (1) bekezdésének B(a)(ii) pontja alapján fogadnak el törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kamatlábat a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a 2002/83/EK irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában használt módszerekkel kell meghatározni.

Az első albekezdésben említett rész minden év végén lineárisan csökken a 2016. január 1-jei kezdő évi 100 %-ról 2032. január 1-jén 0 %-ra.

Ha a biztosítók és viszontbiztosítók a 77d. cikk szerinti volatilitási korrekciót alkalmazzák, a b) pont szerinti vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe a 77d. cikkben meghatározott kiigazított vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe.

Az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek csak a következő feltételeknek megfelelő biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket foglalhatják magukban:

a) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket eredményező szerződéseket ezen irányelv alkalmazásának első időpontja előtt kötötték, kizárva az ebben az időpontban vagy ezt az időpontot követően meghosszabbított szerződéseket;

b) a 2002/83/EK irányelv alkalmazásának utolsó időpontjáig a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítástechnikai tartalékait az irányelv 20. cikke alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban határozták meg ezen irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában;

c) a 77b. cikk a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre nem alkalmazandó.

Az (1) bekezdést alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók:

a) az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a 77d. cikkben meghatározott volatilitási korrekció kiszámítása során nem veszik figyelembe;

b) nem alkalmazhatják a 308d. cikket;

c) az 51. cikkben foglalt szolvencia- és pénzügyi helyzetről szóló jelentésük részeként nyilvánosságra hozzák egyrészt, hogy az átmeneti kockázatmentes hozamgörbét alkalmazzák, másrészt az ezen átmeneti intézkedés alkalmazásának hiánya által a pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatások számszerűsítését.

308d. cikk

A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedések

Az átmeneti levonás az alábbi két összeg különbségének egy részére vonatkozik:

a) biztosítástechnikai tartalékok a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonása után a 76. cikk értelmében ezen irányelv alkalmazásának első időpontjában történő kiszámítás szerint;

b) biztosítástechnikai tartalékok a 73/239/EGK irányelv 15. cikke, 2002/83/EK irányelv 20. cikke és a 2005/68/EK irányelv 32. cikke alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján ezen irányelvek az ezen irányelv 310. cikkének megfelelően történő hatályon kívül helyezése előtti napon számított, a viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegek levonása után.

A maximális levonható rész minden év végén lineárisan csökken a 2016. január 1-jén kezdődő év során érvényes 100 %-ról 2032. január 1-jén 0 %-ra.

Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók ezen irányelv alkalmazásának első időpontjában a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót alkalmazzák, az a) pontban említett összeg az azon időpontban érvényes volatilitási korrekcióval számítandó.

Az (1) bekezdést alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók:

a) nem alkalmazhatják a 308c. cikket;

b) amennyiben az átmeneti levonás alkalmazása nélkül nem felelnek meg a szavatolótőke-szükségletnek, évente jelentést nyújtanak be a felügyeleti hatóságnak, amely tartalmazza a szavatolótőke-szükséglet fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének a (2) bekezdésben megállapított átmeneti időszak végéig történő visszaállítására vagy a szavatolótőke-szükségletnek történő megfelelés visszaállítása érdekében kockázati profiljának csökkentésére irányuló megtett intézkedéseket és az ez irányba történő előrelépéseket;

c) az 51. cikkben foglalt szolvencia- és pénzügyi helyzetről szóló jelentésük részeként nyilvánosságra hozzák egyrészt, hogy a biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatban az átmeneti levonást alkalmazzák, másrészt az ezen átmeneti levonás alkalmazásának hiánya által a pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatások számszerűsítését.

308e. cikk

A kockázatmentes hozamgörbére és a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedésekkel kapcsolatos fokozatos bevezetési terv

A 308c. és 308d. cikkben megállapított átmeneti intézkedéseket alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, tájékoztatják a felügyeleti hatóságot, hogy az átmeneti intézkedések alkalmazása nélkül nem fognak tudni eleget tenni a szavatolótőke-szükségletnek. A felügyeleti hatóság előírja az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés átmeneti időszak végén történő biztosítása érdekében.

A szavatolótőke-szükségletnek ezen átmeneti intézkedések alkalmazása nélkül történő nem megfelelés észlelésétől számított két hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító fokozatos bevezetési tervet nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben ismerteti a szavatolótőke-szükséglet fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének létrehozására vagy kockázati profiljának csökkentésére irányuló tervezett intézkedéseket a szavatolótőke-szükségletnek az átmeneti időszak végére történő megfelelés biztosítása érdekében. Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító az átmeneti időszak során frissítheti a fokozatos bevezetési tervet.

Az érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók évente jelentést nyújtanak be felügyeleti hatóságukhoz a szavatolótőke-szükségletnek az átmeneti időszak végére történő megfelelés biztosítása érdekében tett intézkedésekről és az ez irányba történő előrelépésről. A felügyeleti hatóságok visszavonják az átmeneti intézkedések alkalmazására vonatkozó jóváhagyást, amennyiben az eredményjelentés alapján a szavatolótőke-szükséglet átmeneti időszak végére történő megfelelésének megvalósulása nem realisztikus.

II. FEJEZET

Záró rendelkezések

309. cikk

Átültetés

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 10., 13., 14., 18., 23., 26-32., 34-49., 51-55., 67., 68., 71., 72,. 74-85., 87-91., 93-96., 98., 100-110., 112., 113., 115-126., 128., 129., 131-134., 136-142., 144., 146., 148., 162-167., 172., 173., 178., 185., 190., 192., 210-233., 235-240., 243-258., 260-263., 265., 266., 303. és 304. cikknek, valamint a III. és IV. mellékletnek 2015. március 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Az első albekezdésben említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

A második albekezdéstől eltérve a tagállamok alkalmazzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 308a. cikknek 2015. április 1-jétől megfeleljenek.

310. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A VI. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 64/225/EGK, 73/239/EGK, 73/240/EGK, 76/580/EGK, 78/473/EGK, 84/641/EGK, 87/344/EGK, 88/357/EGK, 92/49/EGK, 98/78/EK, 2001/17/EK, 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv 2016. január 1-jével hatályát veszti, a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a VII. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

310a. cikk

Az EIOPA személyzete és erőforrásai

Az EIOPA felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

311. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 308a. cikket 2015. április 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1., 2., 3., 5-9., 11., 12., 15, 16.,17., 19-22., 24., 25., 33., 57-66., 69., 70., 73., 145., 147., 149-161., 168-171., 174-177., 179-184., 186-189., 191., 193-209., 267-300., 302., 305-308., 308b. cikket és az I., II., V., VI. és VII. mellékletet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

A Bizottság a harmadik bekezdésben említett időpont előtt is elfogadhat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat.

312. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK

A. A kockázatok biztosítási ágazatok szerinti osztályozása

1. Baleset (beleértve a munkahelyi balesetet és a foglalkozási megbetegedéseket):

- meghatározott összegű szolgáltatások;

- kártérítési jellegű szolgáltatások;

- kombinált (meghatározott összegű és kártérítési jellegű) szolgáltatások;

- utasok sérülése esetén nyújtott szolgáltatások.

2. Betegség:

- meghatározott összegű szolgáltatások;

- kártérítési jellegű szolgáltatások;

- kombinált (meghatározott összegű és kártérítési jellegű) szolgáltatások.

3. Szárazföldi járművek (sínpályához kötött járművek kivételével)

A következő járművek minden károsodása vagy vesztesége:

- szárazföldi gépjárművek;

- nem gépi meghajtású szárazföldi járművek.

4. Sínpályához kötött járművek

A sínpályához kötött járművek minden károsodása vagy vesztesége.

5. Légi járművek

Légi járművek minden károsodása vagy vesztesége.

6. Hajók (tengeri, tavi, folyami vagy csatornán használt járművek)

A következő járművek minden károsodása vagy vesztesége:

- a folyami és csatornán használt hajók;

- a tavi hajók;

- a tengeri hajók.

7. Szállítmány (beleértve az árut, a poggyászt és minden egyéb vagyontárgyat)

A szállítmány vagy poggyászok minden károsodása vagy vesztesége, tekintet nélkül a szállítás módjára.

8. Tűz és elemi károk

A vagyon minden károsodása vagy vesztesége (kivéve a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatban szereplő vagyontárgyat) a következők miatt:

- tűz;

- robbanás;

- vihar;

- viharon kívüli egyéb elemi kár;

- atomenergia;

- földcsuszamlás és talajsüllyedés.

9. Egyéb vagyoni kár

A 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatba nem tartozó vagyontárgyakban bekövetkezett olyan kár vagy veszteség, amelyet jégeső vagy fagy, valamint bármilyen más, a 8. ágazatba nem tartozó esemény, pl. lopás okozott.

10. Szárazföldi gépjárművekkel kapcsolatos felelősség

A szárazföldi gépjárművek használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

11. Légi járművekkel kapcsolatos felelősség

A légi járművek használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

12. Hajókkal kapcsolatos felelősség (tengeri, tavi, folyami és csatornán használt vízi járművek)

Hajók és más vízi járművek tengeren, tavon, folyamon vagy csatornán való használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

13. Általános felelősség

Minden egyéb felelősség, a 10., 11. és 12. ágazatban említetteken kívül.

14. Hitel:

- fizetésképtelenség (általános);

- exporthitel;

- részletfizetési hitel;

- jelzáloghitel;

- mezőgazdasági hitel.

15. Kezesség és garancia:

- közvetlen kezesség, garancia;

- közvetett kezesség, garancia.

16. Különböző pénzügyi veszteségek:

- foglalkoztatással összefüggő kockázatok;

- a jövedelem elégtelensége (általános);

- rossz időjárás;

- nyereségkiesés;

- folyó általános többletköltségek;

- előre nem látható üzleti többletköltségek;

- piaci érték vesztesége;

- bérleti díj- vagy bevételkiesés;

- egyéb közvetett üzleti veszteségek;

- egyéb nem üzleti pénzügyi veszteségek;

- egyéb pénzügyi veszteségek.

17. Jogvédelem

Jogi költségek és perköltségek.

18. Segítségnyújtás

Segítségnyújtás utazás közben bajba került, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol lévő személyek számára.

B. Az egynél több biztosítási ágazatra kiadott engedélyek leírása

Az alábbi megnevezéseket kell adni az engedélyeknek, amelyek egyszerre vonatkoznak a következő ágazatokra:

a) az 1. és 2. ágazatra: "Baleset- és betegségbiztosítás";

b) az 1. (negyedik francia bekezdés), 3., 7. és 10. ágazatra: "Gépjármű-biztosítás";

c) az 1. (negyedik francia bekezdés), 4., 6., 7. és 12. ágazatra: "Tengeri és szállítmánybiztosítás";

d) az 1. (negyedik francia bekezdés), 5., 7. és 11. ágazatra: "Légi biztosítás";

e) az 8. és 9. ágazatra: "Tűz- és egyéb vagyoni károk biztosítása";

f) a 10., 11., 12. és 13. ágazatra: "Felelősségbiztosítás";

g) az 14. és 15. ágazatra: "Hitel- és kezességbiztosítás";

h) minden ágazatra vonatkozóan a tagállamok határoznak, és döntésükről értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot.

II. MELLÉKLET

ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK

I. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett életbiztosítás, a II. és a III. pontban említett biztosítás kivételével;

II. Házassági biztosítás, születési biztosítás;

III. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett olyan biztosítás, amely befektetési alapokhoz kötött;

IV. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában említett állandó egészségbiztosítás;

V. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett tontinák;

VI. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett feltőkésítési műveletek;

VII. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése;

VIII. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának v. alpontjában említett műveletek;

IX. A 2. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett műveletek.

III. MELLÉKLET

VÁLLALKOZÁSOK TÁRSASÁGI FORMÁJA

A. Nem-életbiztosítók társasági formái:

(1) a Belga Királyság esetében: "société anonyme/naamloze vennootschap" -, "société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen" -, "association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging" -, "société coopérative/coöperatieve vennootschap" - "société mutualiste/maatschappij van onderlinge bijstand";

(2) a Bolgár Köztársaság esetében: "акционерно дружество";

(3) a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost", "družstvo";

(4) a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber",

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen",

(6) az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts";

(7) Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited;

(8) a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυμη εταιρία", "αλληλασφαλιστικός συνεταιρισμός",

(9) a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima", "sociedad mutua", "sociedad cooperativa";

(10) a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural", "mutuelles régies par le code de la mutualité",

(10a) a Horvát Köztársaság esetében: "dioničko društvo", "društvo za uzajamno osiguranje";

(11) az Olasz Köztársaság esetében: "società per azioni", "società cooperativa", "mutua di assicurazione";

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με μετοχές", "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης χωρίς μετοχικό κεφάλαιο";

(13) a Lett Köztársaság esetében: "apdrošināšanas akciju sabiedrība", "savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība";

(14) a Litván Köztársaság esetében: "akcinė bendrovė", "uždaroji akcinė bendrovė";

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative",

(16) a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "biztosító egyesület", "külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe";

(17) a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/kumpannija b' responsabbilta' limitata";

(18) a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij";

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit";

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych";

(21) a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros",

(22) Románia esetében: "societăți pe acțiuni", "societăți mutuale";

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba", "družba za vzajemno zavarovanje";

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost";

(25) a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag", "vakuutusosakeyhtiö/försäkringsaktiebolag", "vakuutusyhdistys/försäkringsförening";

(26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidiga försäkringsbolag", "understödsföreningar";

(27) az Egyesült Királyság esetében: companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered under the Friendly Societies Acts, the association of underwriters known as Lloyd's.

(28) bármely esetben és az (1)-(27) és (29) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet ( 18 ) meghatározása szerint;

(29) amennyire az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák nem életbiztosítási tevékenységet is folytassanak, és az (1)-(28) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet formája, az 1435/2003/EK tanácsi rendelet ( 19 ) meghatározása szerint.

B. Életbiztosítók társasági formái:

(1) a Belga Királyság esetében: "société anonyme/naamloze vennootschap", "société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen", "association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging", "société coopérative/coöperatieve vennootschap";

(2) a Bolgár Köztársaság esetében: "акционерно дружество", "взаимозастрахователна кооперация";

(3) a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost", "družstvo";

(4) a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber", "pensionskasser omfattet af lov om forsikringsvirksomhed (tværgående pensionskasser)";

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen";

(6) az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts";

(7) Írország esetében: "incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited", "societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts", "societies registered under the Friendly Societies Acts";

(8) a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυμη εταιρία";

(9) a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima", "sociedad mutua", "sociedad cooperativa";

(10) a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural", "mutuelles régies par le code de la mutualité";

(10a) a Horvát Köztársaság esetében: "dioničko društvo", "društvo za uzajamno osiguranje";

(11) az Olasz Köztársaság esetében: "società per azioni", "società cooperativa", "mutua di assicurazione";

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με μετοχές", "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με εγγύηση";

(13) a Lett Köztársaság esetében: "apdrošināšanas akciju sabiedrība", "savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība";

(14) a Litván Köztársaság esetében: "akcinė bendrovė", "uždaroji akcinė bendrovė";

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative";

(16) a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "biztosító egyesület", "külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe";

(17) a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/kumpannija b' responsabbilta' limitata";

(18) a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij";

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit";

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych";

(21) a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros";

(22) Románia esetében: "societăți pe acțiuni", "societăți mutuale";

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba", "družba za vzajemno zavarovanje";

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost";

(25) a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag", "vakuutusosakeyhtiö/försäkringsaktiebolag", "vakuutusyhdistys/försäkringsförening";

(26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidiga försäkringsbolag", "understödsföreningar";

(27) az Egyesült Királyság esetében: "companies limited by shares or by guarantee or unlimited", "societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts", "societies registered or incorporated under the Friendly Societies Acts", "the association of underwriters known as Lloyd's".

(28) bármely esetben és az (1)-(27) és (29) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint;

(29) amennyire az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák életbiztosítási tevékenységet is folytassanak, és az (1)-(28) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.

C. A viszontbiztosítók társasági formái:

(1) a Belga Királyság esetében: "société anonyme/naamloze vennootschap", "société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen", "association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging", "société coopérative/coöperatieve vennootschap";

(2) a Bolgár Köztársaság esetében "акционерно дружество";

(3) a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost";

(4) a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber";

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen";

(6) az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts";

(7) Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited;

(8) a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυμη εταιρία", "αλληλασφαλιστικός συνεταιρισμός";

(9) a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima",

(10) a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural", "mutuelles régies par le code de la mutualité";

(10a) a Horvát Köztársaság esetében: "dioničko društvo";

(11) az Olasz Köztársaság esetében: "società per azioni",

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με μετοχές", "εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με εγγύηση";

(13) a Lett Köztársaság esetében: "akciju sabiedrība", "sabiedrība ar ierobežotu atbildību";

(14) a Litván Köztársaság esetében: "akcinė bendrovė", "uždaroji akcinė bendrovė";

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative";

(16) a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe";

(17) a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/kumpannija tà responsabbiltà limitata";

(18) a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij";

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit";

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych";

(21) a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros";

(22) Románia esetében "societate pe actiuni";

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba";

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost";

(25) a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag", "vakuutusosakeyhtiö/försäkringsaktiebolag", "vakuutusyhdistys/försäkringsförening";

(26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidigt försäkringsbolag";

(27) az Egyesült Királyság esetében: companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered or incorporated under the Friendly Societies Acts, "the association of underwriters known as Lloyd's".

(28) bármely esetben és az (1)-(27) és (29) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK rendelet meghatározása szerint;

(29) amennyire az érintett tagállamokban lehetőség van arra, hogy a szövetkezeti társasági formák viszontbiztosítási tevékenységet is folytassanak, és az (1)-(28) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.

IV. MELLÉKLET

SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET STANDARD FORMULA

1. Az alapvető szavatolótőke-szükséglet kiszámítása

A 104. cikk (1) bekezdésében meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet számítási módja a következő:

ahol SCRi az i kockázati modult jelöli és SCRj a j kockázati modult jelöli, és ahol "i,j" azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számítás során az SCRi és az SCRj a következőkkel helyettesítendő:

- SCR nem-élet jelöli a nem-életbiztosítástechnikai kockázati modult;

- SCR élet jelöli az életbiztosítástechnikai kockázati modult;

- SCR egészség jelöli az egészségbiztosítástechnikai kockázati modult;

- SCR piac jelöli a piaci kockázati modult;

- SCR nemteljesítés jelöli a partner nemteljesítésének kockázati modulját.

A Corr i,j jelöli az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet:

j
i
PiaciNem-teljesítésÉletEgészségNem-élet
Piaci10,250,250,250,25
Nem-teljesítés0,2510,250,250,5
Élet0,250,2510,250
Egészség0,250,250,2510
Nem-élet0,250,5001

2. A nem-életbiztosítástechnikai kockázati modul számítása

A 105. cikk (2) bekezdésében meghatározott nem-életbiztosítástechnikai kockázati modul számítási módja a következő:

ahol SCRi az i részmodul és az SCRj a j részmodul, és ahol "i,j" azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következőkkel helyettesítendő:

- SCR né díjazás és tartalék jelöli a nem-életbiztosítási díjazási és tartalék kockázati részmodult;

- SCR né katasztrófa jelöli a nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodult.

3. Az életbiztosítás-technikai kockázati modul számítása

A 105. cikk (3) bekezdésében meghatározott életbiztosítás-technikai kockázati modul a számítási módja a következő:

ahol SCRi az i részmodul és az SCRj a j részmodul, és ahol "i,j" azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következőkkel helyettesítendő:

- SCR halandóság a halandósági kockázati részmodul;

- SCR hosszú élet a hosszú élet kockázati részmodul;

- SCR rokkantság a rokkantsági-betegségi kockázati részmodul;

- SCR élet költség az életbiztosítási költségkockázati részmodul;

- SCR felülvizsgálat a felülvizsgálati kockázati részmodul;

- SCR törlés a törlési kockázati részmodul;

- SCR élet katasztrófa az életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul.

4. A piaci kockázati modul számítása

A piaci kockázati modul felépítése

A 105. cikk (5) bekezdésében meghatározott piaci kockázati modul számítási módja a következő:

ahol SCRi az i részmodul és az SCRj a j részmodul, és ahol "i,j" azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következőkkel helyettesítendő:

- SCR kamatláb a kamatlábkockázati részmodul;

- SCR részvény a részvénypiaci kockázati részmodul;

- SCR ingatlan az ingatlanpiaci kockázati részmodul;

- SCR kamatrés a kamatréskockázati részmodul;

- SCR koncentráció a piaci kockázatkoncentráció részmodul;

- SCR deviza a devizaárfolyam-kockázati részmodul.

V. MELLÉKLET

NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATCSOPORTOK A 159. CIKK ALKALMAZÁSÁBAN

1. Baleset- és betegségbiztosítás (1. és 2. ágazat az I. mellékletben),

2. gépjármű-biztosítás (3., 7 és 10. ágazat az I. mellékletben, a 10. ágazatra vonatkozó számadatokat a - fuvarozói felelősségbiztosítás kivételével - külön kell megadni),

3. tűz- és egyéb vagyoni kár (8. és 9. ágazat az I. mellékletben),

4. légi, tengeri és fuvarozási biztosítás (4., 5., 6., 7., 11 és 12. ágazat az I. mellékletben),

5. általános felelősségbiztosítás (13. ágazat az I. mellékletben),

6. hitel- és kezességbiztosítás (14. és 15. ágazat az I. mellékletben),

7. egyéb ágazatok (16., 17. és 18. ágazat az I. mellékletben).

VI. MELLÉKLET

A. RÉSZ

Hatályon kívül helyezett irányelvek későbbi módosításaik jegyzékével

(a 310. cikkben említettek)

A 64/225/EGK tanácsi irányelv
(HL 56., 1964.4.4., 878. o.)
Az 1973-as csatlakozási okmány 29. cikke, I. mellékletének III.(G)(1) pontja
(HL L 73., 1972.3.27., 89. o.)
A 73/239/EGK első tanácsi irányelv
(HL L 228., 1973.8.16., 3. o.)
Az 1994-es csatlakozási okmány 29. cikke, I. mellékletének I(XI)(B)(II)(1) pontja
(HL C 241., 1994.8.29., 197. o.)
(módosítva: 95/1/EK tanácsi határozattal)
(HL L 1., 1995.1.1., 1. o.)
A 2003-as csatlakozási okmány 20. cikke, I. mellékletének II.(3)(1) pontja
(HL L 236., 2003.9.23., 335. o.)
Az 1985-ös csatlakozási okmány 26. cikke, I. mellékletének II.c)(1) a) pontja
(HL L 302., 1985.11.15., 156. o.)
A 76/580/EGK tanácsi irányelvcsak az 1. cikk
(HL L 189., 1976.7.13., 13. o.)
A 84/641/EGK tanácsi irányelvcsak az 1–14. cikk
(HL L 339., 1984.12.27., 21. o.)
A 87/343/EGK tanácsi irányelvCsak az 1. cikk és a melléklet
(HL L 185., 1987.7.4., 72. o.)
A 87/344/EGK tanácsi irányelvcsak a 9. cikk
(HL L 185., 1987.7.4., 77. o.)
A 88/357/EGK második tanácsi irányelvcsak a 9., 10. és 11. cikk
(HL L 172., 1988.7.4., 1. o.)
A 90/618/EGK tanácsi irányelvcsak a 2., 3. és 4. cikk
(HL L 330., 1990.11.29., 44. o.)
A 92/49/EGK tanácsi irányelvcsak a 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 13., 14., 17., 18., 24., 32., 33. és 53. cikk
(HL L 228., 1992.8.11., 1. o.)
A 95/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 1. cikk, a 2. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdése
(HL L 168., 1995.7.18., 7. o.)
A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 8. cikk
(HL L 181., 2000.7.20., 65. o.)
A 2002/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak az 1. cikk
(HL L 77., 2002.3.20., 17. o.)
A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak a 22. cikk
(HL L 35., 2003.2.11., 1. o.)
A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 4. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.)
A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 57. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.)
A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 1. cikk és a melléklet 1. pontja
(HL L 363., 2006.12.20., 238. o.)
A 73/240/EGK tanácsi irányelv
(HL L 228., 1973.8.16., 20. o.)
A 76/580/EGK tanácsi irányelv
(HL L 189., 1976.7.13., 13. o.)
A 78/473/EGK tanácsi irányelv
(HL L 151., 1978.6.7., 25. o.)
A 84/641/EGK tanácsi irányelv
(HL L 339., 1984.12.27., 21. o.)
A 87/344/EGK tanácsi irányelv
(HL L 185., 1987.7.4., 77. o.)
A 88/357/EGK második tanácsi irányelv
(HL L 172., 1988.7.4., 1. o.)
A 90/618/EGK tanácsi irányelvcsak az 5–10. cikk
(HL L 330., 1990.11.29., 44. o.)
A 92/49/EGK tanácsi irányelvcsak a 12. cikk (1) bekezdése, a 19., 23. és 27. cikke a 30. cikk (1) bekezdése, a 34., 35., 36. és 37. cikkek, a 39. cikk (1) bekezdése, a 40. cikk (1) bekezdése, a 42. cikk (1) bekezdése, a 43. cikk (1) bekezdése, a 44. cikk (1) bekezdése, a 45 cikk (1) bekezdése és a 46. cikk (1) bekezdése
(HL L 228., 1992.8.11., 1. o.)
A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak a 9. cikk
(HL L 181., 2000.7.20., 65. o.)
A 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 3. cikk
(HL L 149., 2005.6.11., 14. o.)
A 92/49/EGK tanácsi irányelv
(HL L 228., 1992.8.11., 1. o.)
A 95/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 1. cikk második francia bekezdése 2. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése, a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése és az 5. cikk második francia bekezdése
(HL L 168., 1995.7.18., 7. o.)
A 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 2. cikk
(HL L 290., 2000.11.17., 27. o.)
A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 24. cikk
(HL L 35., 2003.2.11., 1. o.)
A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 6. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.)
A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 58. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.)
A 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 1. cikk
(HL L 247., 2007.9.21., 1. o.)
A 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(HL L 330., 1998.12.5., 1. o.)
A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 28. cikk
(HL L 35., 2003.2.11., 1. o.)
A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 7. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.)
A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 59. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.)
A 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(HL L 110., 2001.4.20., 28. o.)
A 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(HL L 345., 2002.12.19., 1. o.)
A 2004/66/EK tanácsi irányelvcsak a melléklet II. pontja
(HL L 168., 2004.5.1., 35. o.)
A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 8. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.)
A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 60. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.)
A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvcsak az 1. cikk és a melléklet 3. pontja
(HL L 363., 2006.12.20., 238. o.)
2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak a 2. cikk
(HL L 247., 2007.9.21., 1. o.)
2008/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak az 1. cikk
(HL L 76., 2008.3.19., 44. o.)
A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.)
2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak a 4. cikk
(HL L 247., 2007.9.21., 1. o.)
2008/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak az 1. cikk
(HL L 76., 2008.3.19., 44. o.)
2008/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvCsak az 1. cikk
(HL L 81., 2008.3.20., 1. o.)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidők jegyzéke

(a 310. cikkben említettek)

irányelvÁtültetés határidejeAlkalmazás határideje
64/225/EGK1965. augusztus 26.
73/239/EGK1975. január 27.1976. január 27.
73/240/EGK1975. január 27.
76/580/EGK1976. december 31.
78/473/EGK1979. december 2.1980. június 2.
84/641/EGK1987. június 30.1988. január 1.
87/343/EGK1990. január 1.1990. július 1.
87/344/EGK1990. január 1.1990. július 1.
88/357/EGK1989. december 30.1990. június 30.
90/618/EGK1992. május 20.1992. november 20.
92/49/EGK1993. december 31.1994. július 1.
95/26/EK1996. július 18.1996. július 18.
98/78/EK2000. június 5.
2000/26/EK2002. július 20.2003. január 20.
2000/64/EK2002. november 17.
2001/17/EK2003. április 20.
2002/13/EK2003. szeptember 20.
2002/83/EK2002. november 17., 2003. szeptember 20 (meghatározott rendelkezéstől függően)
2002/87/EK2004. augusztus 11.
2004/66/EK2004. május 1.
2005/1/EK2005. május 13.
2005/14/EK2007. június 11.
2005/68/EK2007. december 10.
2006/101/EK2007. január 1.
2008/19/EKNem alkalmazandó
2008/37/EKNem alkalmazandó

VII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 73/239/EGK irányelvA 78/473/EGK irányelvA 87/344/EGK irányelvA 88/357/EGK irányelvA 92/49/EGK irányelvA 98/78/EK irányelvA 2001/17/EK irányelvA 2002/83/EK irányelvA 2005/68/EK irányelvA 2007/44/EK irányelvez az irányelv
1. cikk (1) bekezdés2. cikk1. cikk (1) bekezdés2. cikk első mondat1. cikk (1) bekezdés1. cikk, 2. cikk (2) és (3) bekezdés és 267. cikk
1. cikk (2) bekezdés2. cikk (2) bekezdés
1. cikk (3) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés a)–c) pont
2. cikk (1) bekezdés d) pont3. cikk (4) bekezdés3. cikk
2. cikk (1) bekezdés e) pont
2. cikk (2) bekezdés a) pont5. cikk (1) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés b) pont5. cikk (2) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés c) pont5. cikk (3) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés d) pont5. cikk (4) bekezdés
2. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés6. cikk
2. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés15. cikk (4) bekezdés
3. cikk (1) bekezdés 1–2. albekezdés
3. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés4. cikk (5) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés7. cikk
4. cikk első mondat8. cikk első mondat
4. cikk a) pont8. cikk (2) bekezdés
4. cikk b) pont
4. cikk c) pont8. cikk (3) bekezdés
4. cikk d) pont
4. cikk f) pont8. cikk (1) bekezdés
4. cikk g) pont8. cikk (4) bekezdés
5. cikk a) pont
5. cikk b) pont1. cikk (1) bekezdés o) pont
5. cikk c) pont1. cikk (1) bekezdés p) pont134. cikk (1) bekezdés
5. cikk d) pont13. cikk (27)
6. cikk4. cikk4. cikk3. cikk14. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont
7. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés15. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés
7. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont5. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont15. cikk (3) bekezdés első albekezdés
7. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont5. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont
8. cikk (1) bekezdés a) pont6. cikk (1) bekezdés a) pont6. cikk (1) bekezdés a) pontI. mellékletIIIA. és B. melléklet
8. cikk (1) bekezdés a) pont utolsó bekezdés5. cikk (2) bekezdés17. cikk (2) bekezdés
8. cikk (1) bekezdés b) pont6. cikk (1) bekezdés b) pont6. cikk (1) bekezdés b) pont6. cikk a) pont18. cikk (1) bekezdés a) pont
6. cikk a) pont18. cikk (1) b) pont
8. cikk (1) bekezdés c) pont6. cikk (1) bekezdés c) pont6. cikk (1) bekezdés c) pont6. cikk b) pont18. cikk (1) bekezdés c) pont
8. cikk (1) bekezdés d) pont6. cikk (1) bekezdés d) pont6. cikk (1) bekezdés d) pont6. cikk c) pont18. cikk (1) bekezdés d) pont
8. cikk (1) bekezdés e) pont6. cikk (1) bekezdés e) pont6. cikk (1) bekezdés e) pont6. cikk d) pont18. cikk (1) bekezdés g) pont
8. cikk (1) bekezdés f) pont18. cikk (1) bekezdés h) pont
8. cikk (1) bekezdés 2–4. albekezdés6. cikk (2) bekezdés7. cikk19. cikk
8. cikk (1a) bekezdés6. cikk (3) bekezdés8. cikk20. cikk
8. cikk (2) bekezdés6. cikk (2) bekezdés6. cikk (4) bekezdés18. cikk (2) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés első albekezdés6. cikk (3) bekezdés első albekezdés6. cikk (5) bekezdés harmadik albekezdés9. cikk (1) bekezdés21. cikk (4) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés második albekezdés6. cikk (3) bekezdés második albekezdés és 29. cikk első albekezdés első mondat6. cikk (5) bekezdés első albekezdés9. cikk (2) bekezdés21. cikk (1) bekezdés első albekezdés
8. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés6. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés és 29. cikk második albekezdés21. cikk (2) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés6. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés21. cikk (3) bekezdés
8. cikk (4) bekezdés6. cikk (4) bekezdés6. cikk (6) bekezdés10. cikk22. cikk
9. cikk a)–d) pont7. cikk a)–d) pont7. cikk a)–d) pont11. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont23. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont
9. cikk e) és f) pont7. cikk e) és f) pont11. cikk (2) bekezdés a) és b) pont23. cikk (2) bekezdés e) pont
9. cikk g) és h) pont7. cikk g) és h) pont7. cikk f) és g) pont11. cikk (2) bekezdés c) és d) pont23. cikk (2) bekezdés a) és d) pont
10. cikk (1) bekezdés32. cikk (1) bekezdés40. cikk (1) bekezdés145. cikk (1) bekezdés első albekezdés
10. cikk (2) bekezdés első albekezdés32. cikk (2) bekezdés első albekezdés40. cikk (2) bekezdés145. cikk (2) bekezdés
10. cikk (2) bekezdés második albekezdés32. cikk (2) bekezdés második albekezdés145. cikk (3) bekezdés
10. cikk (3) bekezdés32. cikk (3) bekezdés40. cikk (3) bekezdés146. cikk (1) és (2) bekezdés
10. cikk (4) bekezdés32. cikk (4) bekezdés40. cikk (4) bekezdés146. cikk (3) bekezdés
10. cikk (5) bekezdés32. cikk (5) bekezdés40. cikk (5) bekezdés146. cikk (3) bekezdés második albekezdés
10. cikk (6) bekezdés32. cikk (6) bekezdés40. cikk (6) bekezdés145. cikk (4) bekezdés
11. cikk33. cikk
12. cikk56. cikk9. cikk13. cikk25. cikk második albekezdés
12a. cikk9a. cikk14. cikk és 60. cikk (2) bekezdés26. cikk
13. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés9. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés10. cikk (1) bekezdés első mondat és (2) bekezdés első albekezdés15. cikk (1) bekezdés első albekezdés és (2) bekezdés30. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés első albekezdés
13. cikk (2) bekezdés második albekezdés9. cikk (2) bekezdés második albekezdés30. cikk (2) bekezdés második albekezdés
10. cikk (1) bekezdés, második és harmadik mondat15. cikk (1) bekezdés, második albekezdés30. cikk (3) bekezdés
13. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés10. cikk (2) bekezdés második albekezdés60. cikk (3) bekezdés32. cikk (1) bekezdés
13. cikk (3) bekezdés9. cikk (3) bekezdés10. cikk (3) bekezdés15. cikk (4) bekezdés
14. cikk10. cikk11. cikk16. cikk33. cikk
15. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés második albekezdés17. cikk20. cikk (1)–(3) bekezdés és (4) bekezdés második albekezdés32. cikk (1) és (3) bekezdés76–86. cikk
15. cikk (3) bekezdés első albekezdés20. cikk (4) bekezdés első albekezdés32. cikk (2) bekezdés134. cikk (2) bekezdés és 173. cikk
15a. cikk18. cikk33. cikk
16. cikk27. cikk35. cikk, 36. cikk és 60. cikk (8) bekezdés87–99. cikk
16a. cikk28. cikk37–39. cikk és 60. cikk (9) bekezdés100-127. cikk
17. cikk (1) bekezdés29. cikk (1) bekezdés40. cikk (1) bekezdés128. cikk és 129. cikk (1) bekezdés a)–c) pont és (2) bekezdés
17. cikk (2) bekezdés29. cikk (2) bekezdés40. cikk (2) bekezdés129. cikk (1) bekezdés d) pont
17a. cikk30. cikk41. cikk
17b. cikk28. cikk és 28a. cikk60. cikk (10) bekezdés
18. cikk31. cikk
14. cikk11. cikk16. cikk33. cikk
19. cikk (2) bekezdés11. cikk (2) bekezdés13. cikk (2) bekezdés17. cikk (2) bekezdés35. cikk
19. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont10. cikk11. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont13. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont17. cikk (3) és (4) bekezdés, első albekezdés a) és b) pont34. cikk (1)–(3), (5), (6) és (7) bekezdés
19. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont10. cikk11. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont13. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont17. cikk (4) bekezdés első albekezdés c) pont34. cikk (8) bekezdés
19. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés10. cikk11. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés13. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés17. cikk (4) bekezdés második albekezdés35. cikk (2) bekezdés b) pont
20. cikk (1) bekezdés37. cikk (1) bekezdés42. cikk (1) bekezdés137. cikk
20. cikk (2) bekezdés első albekezdés13. cikk (2) bekezdés első albekezdés37. cikk (2) bekezdés első albekezdés42. cikk (2) bekezdés első albekezdés
20. cikk (2) bekezdés második albekezdés13. cikk (2) bekezdés második albekezdés37. cikk (2) bekezdés második albekezdés42. cikk (2) bekezdés második albekezdés138. cikk (5) bekezdés
20. cikk (3) bekezdés első albekezdés13. cikk (3) bekezdés első albekezdés37. cikk (3) bekezdés első albekezdés42. cikk (3) bekezdés első albekezdés
20. cikk (3) bekezdés második albekezdés13. cikk (3) bekezdés második albekezdés37. cikk (3) bekezdés második albekezdés42. cikk (3) bekezdés második albekezdés139. cikk (3) bekezdés
20. cikk (4) bekezdés13. cikk (4) bekezdés
20. cikk (5) bekezdés13. cikk (2) bekezdés második albekezdés és (5) bekezdés37. cikk (2) bekezdés második albekezdés és (5) bekezdés42. cikk (2) bekezdés második albekezdés és (4) bekezdés138. cikk (5) bekezdés
20a. cikk (1) bekezdés első albekezdés első mondat38. cikk (1) bekezdés első mondat43. cikk (1) bekezdés138. cikk (2) bekezdés, 139. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (1) bekezdés első albekezdés második mondat a)–e) pont38. cikk (1) bekezdés második mondat a)–e) pont43. cikk (2) bekezdés a)–e) pont142. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (2) bekezdés38. cikk (2) bekezdés141. cikk
20a. cikk (3) bekezdés38. cikk (3) bekezdés43. cikk (4) bekezdés140. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (4) bekezdés38. cikk (4) bekezdés43. cikk (5) bekezdés
20a. cikk (5) bekezdés38. cikk (5) bekezdés43. cikk (6) bekezdés142. cikk (2) bekezdés
21. cikk11. cikk (1) bekezdés
22. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont14. cikk39. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont44. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont144. cikk (1) bekezdés, a), b) és c) pont
22. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, első mondat39. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, első mondat44. cikk (1) bekezdés, második albekezdés144. cikk (2) bekezdés, első albekezdés
22. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, második mondat39. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, második mondat144. cikk (2) bekezdés második albekezdés
22. cikk (2) bekezdés39. cikk (2) bekezdés44. cikk (2) bekezdés144. cikk (3) bekezdés
23. cikk (1) bekezdés51. cikk (1) bekezdés162. cikk (1) bekezdés
23. cikk (2) bekezdés, a-g) pont51. cikk (2) bekezdés162. cikk (2) bekezdés a)–f) és h) pont
23. cikk (2) bekezdés h) pont162. cikk (2) bekezdés g) pont
24. cikk első albekezdés első mondat54. cikk első albekezdés első mondat165. cikk első mondat
24. cikk első albekezdés második mondat és harmadik albekezdés54. cikk első albekezdés második mondattól harmadik albekezdésig
25. cikk55. cikk166. cikk
26. cikk56. cikk167. cikk
27. cikk első albekezdés52. cikk (2) bekezdés első albekezdés168. cikk első albekezdés
27. cikk második albekezdés52. cikk (2) bekezdés második albekezdés168. cikk második albekezdés
28. cikk52. cikk (3) bekezdés170. cikk
28a. cikk53. cikk53. cikk164. cikk
29. cikk57. cikk171. cikk
29a. cikk58. cikk176. cikk, elsőtől a harmadik albekezdésig
29a. cikk58. cikk176. cikk, elsőtől a harmadik albekezdésig
29b. cikk (1) és (2) bekezdés59. cikk (1) és (2) bekezdés52. cikk (1) és (2) bekezdés177. cikk (1) és (2) bekezdés
29b. cikk (3)–(6) bekezdés59. cikk (3)–(6) bekezdés52. cikk (3) és (4) bekezdés
30. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont
30. cikk (2) bekezdés b) pont305. cikk (1) bekezdés
30. cikk (4) bekezdés305. cikk (2) bekezdés
30. cikk (5) bekezdés305. cikk (4) bekezdés
31. cikk
32. cikk
33. cikk28. cikk62. cikk54. cikk (2) bekezdés298. cikk (2) és (3) bekezdés
34. cikk9. cikk29. cikk11. cikk (5) bekezdés6. cikk (5) bekezdés negyedik albekezdés6. cikk
35. cikk10. cikk10. cikk32. cikk57. cikk (1) bekezdés11. cikk (1)–(3) bekezdés31. cikk (1) és (2) bekezdés69. cikk (1)–(4) bekezdés64. cikk (1) bekezdés7. cikk (1) bekezdés309. cikk (1) bekezdés
36. cikk11. cikk11. cikk33. cikk57. cikk (2) bekezdés11. cikk (4) bekezdés31. cikk (3) bekezdés70. cikk64. cikk (2) bekezdés7. cikk (2) bekezdés309. cikk (2) bekezdés
37. cikk34. cikk
38. cikk12. cikk12. cikk35. cikk58. cikk13. cikk33. cikk74. cikk66. cikk9. cikk312. cikk
Melléklet, A. rész15. cikk (2) bekezdés második albekezdés és I. melléklet A. rész
Melléklet, A. rész, B. részI. melléklet A. és B. rész
Melléklet, C. rész16. cikk
Melléklet, D. rész
1. cikk (1) bekezdés első albekezdés190. cikk (1) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés második albekezdés190. cikk (2) bekezdés
1. cikk (2) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés190. cikk (1) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés190. cikk (3) bekezdés
3. cikk191. cikk
4. cikk (1) bekezdés192. cikk első és második albekezdés
4. cikk (2) bekezdés
5. cikk193. cikk
6. cikk195. cikk
7. cikk194. cikk
8. cikk196. cikk
1. cikk
2. cikk198. cikk
3. cikk (1) bekezdés199. cikk
3. cikk (2) bekezdés első albekezdés első mondat200. cikk (1) bekezdés első albekezdés
3. cikk (2) bekezdés a)–c) pont200. cikk (2)–(4) bekezdés
3. cikk (3) bekezdés200. cikk (1) bekezdés második albekezdés
4. cikk201. cikk
5. cikk202. cikk
6. cikk203. cikk
7. cikk204. cikk
8. cikk205. cikk
9. cikk16. cikk (2) bekezdés
1. cikk
2. cikk a) és b), e) pont
2. cikk c) pont1. cikk (1) bekezdés c) pont2. cikk (1) bekezdés e) pont
2. cikk d) pont13. cikk (13) bekezdés
2. cikk f) pont1. cikk e) pont1. cikk (1) bekezdés h) pont
3. cikk1. cikk b) pont második mondat145. cikk (1) bekezdés második albekezdés
4. cikk187. cikk
6. cikk
7. cikk (1) bekezdés a)–e) pont
7. cikk (1) bekezdés f) pont27. cikk
7. cikk (1) bekezdés g) ponttól 7. cikk (3) bekezdésig
8. cikk (1) és (2) bekezdés179. cikk (1) és (2) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés
8. cikk (4) bekezdés a) és c) pont30. cikk (1) bekezdés
8. cikk (4) bekezdés d) pont179. cikk (3) bekezdés
8. cikk (5) bekezdés179. cikk (4) bekezdés
12. cikk
12a. cikk (1)–(3) bekezdés150. cikk
12a. cikk (4) bekezdés első albekezdés151. cikk
12a. cikk (4) bekezdés 2–6. albekezdés152. cikk
14. cikk34. cikk41. cikk147. cikk
16. cikk (1) bekezdés 1–2. albekezdés35. cikk42. cikk148. cikk
16. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés35. cikk148. cikk (2) bekezdés
17. cikk36. cikk43. cikk149. cikk
26. cikk
27. cikk
31. cikk299. cikk
31. cikk68. cikk (2) bekezdés300. cikk
I. melléklet23. cikkII. melléklet
2A. melléklet
2B. melléklet
5., 9., 10. és 11. cikk
1. cikk a) pont1. cikk a) pont2. cikk a) pont1. cikk (1) bekezdés a) pont13. cikk (1) bekezdés
1. cikk b) pont1. cikk (1) bekezdés b) pont2. cikk (1) bekezdés d) pont13. cikk (11) bekezdés
1. cikk c) pont2. cikk e) pont1. cikk (1) bekezdés e) pont2. cikk (1) bekezdés f) pont13. cikk (8) bekezdés a) pont
1. cikk d) pont1. cikk (1) bekezdés f) pont2. cikk (1) bekezdés g) pont
1. cikk f) pont1. cikk (1) bekezdés i) pont2. cikk (1) bekezdés i) pont13. cikk (18) bekezdés
1. cikk g) pont1. cikk (1) bekezdés j) pont2. cikk (1) bekezdés j) pont13. cikk (21) bekezdés, 24. cikk (2) bekezdés és 63. cikk
1. cikk h) pont1. cikk d) pont1. cikk (1) bekezdés k) pont2. cikk (1) bekezdés k) pont13. cikk (15) bekezdés
1. cikk i) pont1. cikk e) pont1. cikk (1) bekezdés l) pont2. cikk (1) bekezdés l) pont13. cikk (16) bekezdés
1. cikk j) pont1. cikk (1) bekezdés m) pont13. cikk (22) bekezdés
1. cikk k) pont1. cikk k) pont2. cikk h) pont1. cikk (1) bekezdés n) pont2. cikk (1) bekezdés m) pont13. cikk (10) bekezdés
1. cikk l) pont1. cikk (1) bekezdés r) pont2. cikk (1) bekezdés n) pont13. cikk (17) bekezdés
1. cikk l) pont a) alpont1. cikk f) pont1. cikk (1) bekezdés r) pont i. alpont2. cikk (1) bekezdés n) pont i. alpont13. cikk (20) bekezdés
1. cikk l) pont b) alpont1. cikk (1) bekezdés r) pont ii. alpont2. cikk (1) bekezdés n) pont ii. alpont13. cikk (18) bekezdés
3. cikk188. cikk
8. cikk12. cikk24. cikk (1) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés14. cikk (1) bekezdés18. cikk39. cikk (1) bekezdés
12. cikk (3)–(6) bekezdés14. cikk (2)–(5) bekezdés39. cikk (2)-(6) bekezdés
15. cikk (1) és (2) bekezdés15. cikk (1) és (2) bekezdés19. cikk (1) bekezdés57. cikk
15. cikk (3) bekezdés15. cikk (3) bekezdés22. cikk61. cikk
15. cikk (4) bekezdés15. cikk (4) bekezdés23. cikk62. cikk
15a. cikk15a. cikk19. cikk (2)–(8) bekezdés58. cikk (1)–(7) bekezdés
15b. cikk15b. cikk19a. cikk59. cikk
15c. cikk15c. cikk20. cikk60. cikk
16. cikk (1) bekezdés16. cikk (1) bekezdés24. cikk64. cikk
16. cikk (2) bekezdés16. cikk (2) bekezdés25. cikk65. cikk
16. cikk (3) bekezdés16. cikk (3) bekezdés26. cikk66. cikk
16. cikk (4) bekezdés16. cikk (4) bekezdés27. cikk67. cikk
16. cikk (5) bekezdés16. cikk (5) bekezdés28. cikk (1) bekezdés68. cikk (1) bekezdés
16. cikk (5b) bekezdés 1–4. albekezdés16. cikk (7) bekezdés 1–4. albekezdés28. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés68. cikk (3) bekezdés
16. cikk (5b) bekezdés ötödik albekezdés16. cikk (7) bekezdés ötödik albekezdés28. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés68. cikk (4) bekezdés
16. cikk (3) bekezdés66. cikk
16. cikk (5c) bekezdés16. cikk (8) bekezdés29. cikk70. cikk
16. cikk (5a) bekezdés16. cikk (6) bekezdés28. cikk (2) bekezdés68. cikk (2) bekezdés
16a. cikk (1) bekezdés a) pont17. cikk (1) bekezdés a) pont31. cikk (1) bekezdés első albekezdés72. cikk (1) bekezdés a)–c) pont
16a. cikk (1) bekezdés b) pont17. cikk (1) bekezdés b) pont31. cikk (1) bekezdés második albekezdés72. cikk (1) bekezdés második albekezdés
16a. cikk (2) bekezdés17. cikk (2) bekezdés31. cikk (2) bekezdés72. cikk (2) bekezdés
20. cikk22. cikk
21. cikk23. cikk34. cikk (1)–(3) bekezdés
22. cikk24. cikk34. cikk (4) bekezdés
25. cikk
28. cikk33. cikk180. cikk
29. cikk181. cikk (1) és (3) bekezdés
30. cikk (2) bekezdés181. cikk (2) bekezdés
31. cikk183. cikk
38. cikk44. cikk153. cikk
39. cikk (2) és (3) bekezdés45. cikk154. cikk
40. cikk (2) bekezdés46. cikk (1) bekezdés155. cikk (8) bekezdés
40. cikk (3) bekezdés46. cikk (2) bekezdés155. cikk (1) bekezdés
40. cikk (4), (6)–(8) és (10) bekezdés46. cikk (3), (5)–(7) és (9) bekezdés155. cikk (2), (4)–(6) és (9) bekezdés
40. cikk (5) bekezdés46. cikk (4) bekezdés155. cikk (3) bekezdés
40. cikk (9) bekezdés46. cikk (8) bekezdés155. cikk (7) bekezdés
41. cikk47. cikk156. cikk
42. cikk (2) bekezdés48. cikk160. cikk
43. cikk (2) és (3) bekezdés184. cikk
44. cikk (2) bekezdés49. cikk159. cikk és V. melléklet
45. cikk (2) bekezdés189. cikk
46. cikk (2) bekezdés50. cikk (1) bekezdés első és harmadik albekezdés, (2) bekezdés157. cikk
47-50. cikk
51. cikk64. cikk56. cikk
51. cikk utolsó francia bekezdés1. cikk (4) bekezdés58. cikk (8) bekezdés
52. cikk
54. cikk206. cikk
55. cikk207. cikk
24. és 26. cikk
12. cikk (1) bekezdés, 19., 33., 37. cikk, 39. cikk (1) bekezdés, 40. cikk (1) bekezdés, 42. cikk (1) bekezdés, 43. cikk (1) bekezdés, 44. cikk (1) bekezdés, 45. cikk (1) bekezdés, 46. cikk (1) bekezdés
1. cikk b) pont13. cikk (3) bekezdés
1. cikk c) pont1. cikk (1) bekezdés s) pont2. cikk (1) bekezdés c) pont13. cikk (3) bekezdés
1. cikk g) pont212. cikk (1) bekezdés a) pont
1. cikk h) pont212. cikk (1) bekezdés b) pont
1. cikk i) pont59. cikk (2) bekezdés a) pont i. alpont212. cikk (1) bekezdés f) pont
1. cikk j) pont59. cikk (2) bekezdés a) pont j) alpont212. cikk (1) bekezdés g) pont
1. cikk l) pont59. cikk (2) bekezdés b) pont13. cikk (6) bekezdés
2. cikk59. cikk (3) bekezdés214. cikk (1) bekezdés
3. cikk59. cikk (3) bekezdés214. cikk (1) és (2) bekezdés, első és második albekezdés
4. cikk59. cikk (3) bekezdés247. cikk (1) bekezdés
5. cikk (1) bekezdés59. cikk (4) bekezdés246. cikk
5. cikk (2) bekezdés254. cikk (1) bekezdés
6. cikk59. cikk (5) bekezdés254. cikk (2) bekezdés, 255. cikk (1) és (2) bekezdés
7. cikk59. cikk (5) bekezdés249. cikk (1) bekezdés, 252. cikk, 253. cikk
8. cikk59. cikk (5) bekezdés245. cikk, 246. cikk és 258. cikk (1) bekezdés
9. cikk59. cikk (6) bekezdés218. cikk, 219. cikk és 258. cikk (1) bekezdés
10. cikk59. cikk (7) bekezdés218. cikk, 219. cikk, 258. cikk (1) bekezdés, 260–263. cikk
10a. cikk59. cikk (8) bekezdés264. cikk
10b. cikk257. cikk
12. cikk32. cikk73. cikk65. cikk8. cikk (1) bekezdés311. cikk
I. melléklet59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet213–215. cikk, 218–246 cikk
II. melléklet59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet215–217. cikk, 220-243 cikk
1. cikk (2) bekezdés267. cikk
2. cikk b) pont268. cikk (1) bekezdés b) pont
2. cikk c) pont268. cikk (1) bekezdés c) pont
2. cikk d) pont268. cikk (1) bekezdés d) pont
2. cikk f) pont2. cikk (1) bekezdés h) pont13. cikk (9) bekezdés
2. cikk g) pont268. cikk (1) bekezdés a) pont
2. cikk i) pont268. cikk (1) bekezdés e) pont
2. cikk j) pont268. cikk (1) bekezdés f) pont
2. cikk k) pont268. cikk (1) bekezdés g) pont
3. cikk
4. cikk269. cikk
5. cikk270. cikk
6. cikk271. cikk
7. cikk272. cikk
8. cikk273. cikk
9. cikk274. cikk
10. cikk275. cikk
11. cikk277. cikk
12. cikk278. cikk
13. cikk279. cikk
14. cikk280. cikk
15. cikk281. cikk
16. cikk282. cikk
17. cikk283. cikk
18. cikk284. cikk
19. cikk285. cikk
20. cikk286. cikk
21. cikk287. cikk
22. cikk288. cikk
23. cikk289. cikk
24. cikk290. cikk
25. cikk291. cikk
26. cikk292. cikk
27. cikk293. cikk
28. cikk294. cikk
29. cikk295. cikk
30. cikk (1) bekezdés268. cikk (2) bekezdés
30. cikk (2) bekezdés296. cikk
melléklet276. cikk
1. cikk (1) bekezdés d) pont
1. cikk (1) bekezdés g) pont13. cikk (14) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés q) pont
1. cikk (2) bekezdés2. cikk (3) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés2. cikk (3) bekezdés
3. cikk (2), (3) és (8) bekezdés9. cikk
3. cikk (5) és (7) bekezdés10. cikk
3. cikk (6) bekezdés
5. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés15. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés és (3) bekezdés második albekezdés
6. cikk (5) bekezdés második albekezdés21. cikk (1) bekezdés
7. cikk e) pont23. cikk (2) bekezdés f) pont
8. cikk12. cikk24. cikk (1) bekezdés
12. cikk208. cikk
16. cikk (9) bekezdés30. cikk69. cikk
18. cikk (1)–(6) bekezdés73. cikk
18. cikk (7) bekezdés
19. cikk (1) bekezdés első albekezdés, első francia bekezdés74. cikk (1) bekezdés
19. cikk (1) bekezdés első albekezdés, második francia bekezdés74. cikk (3) bekezdés második albekezdés
19. cikk (1) bekezdés második albekezdés, (2) és (3) bekezdés74. cikk (4)–(7) bekezdés
21. cikk209. cikk
25. cikk
26. cikk
32. cikk
34. cikk182. cikk
35. cikk186. cikk
36. cikk (1) bekezdés185. cikk (1) bekezdés
36. cikk (2) bekezdés185. cikk (4) bekezdés első mondat
III.A. melléklet185. cikk (6) bekezdés
36. cikk (3) bekezdés185. cikk (7) bekezdés
41. cikk147. cikk
42. cikk (1)–(3) bekezdés148. cikk (1), (3) és (4) bekezdés
43. cikk149. cikk
45. cikk
48. cikk160. cikk
49. cikk159. cikk
51. cikk (2) bekezdés a)–g) pont162. cikk (2) bekezdés a)–e), g) és h) pont
51. cikk (3) és (4) bekezdés163. cikk
52. cikk (1) bekezdés169. cikk
55. cikk (1) és (2) bekezdés166. cikk (1) és (2) bekezdés
56. cikk167. cikk
59. cikk (1) és (2) bekezdés52. cikk (1) és (2) bekezdés177. cikk (1) és (2) bekezdés
59. cikk (3) és (6) bekezdés52. cikk (3) és (4) bekezdés
60. cikk (1) bekezdés305. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés
60. cikk (2) bekezdés305. cikk (3) bekezdés
31. cikk61. cikk43. cikk
65. cikk55. cikk301. cikk (1) és (3) bekezdés
66. cikk308. cikk
67. cikk53. cikk297. cikk
68. cikk (1) bekezdés
71. cikk
72. cikk310. cikk
I. mellékletII. melléklet
III. melléklet185. cikk (2) bekezdés, a)-c) pont, (3) és (5) bekezdés, első albekezdés
IV. melléklet
V. mellékletVI. melléklet
VI. mellékletVII. melléklet
1. cikk (2) bekezdés d) pont11. cikk
2. cikk (1) bekezdés a) pont13. cikk (7) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés b) pont
2. cikk (1) bekezdés h) pont13. cikk (9) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés o) pont13. cikk (25) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés p) pont13. cikk (26) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés q) pont210. cikk (3) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés
4. cikk (2) bekezdés15. cikk (5) bekezdés
5. cikk (1) bekezdés, első albekezdés, (2) bekezdés17. cikk (1) és (2) bekezdés, IIIC. melléklet
9. cikk (1) bekezdés21. cikk (4) bekezdés
11. cikk (1) bekezdés b) pont23. cikk (1) bekezdés b) pont
15. cikk (3) bekezdés32. cikk (2) bekezdés
21. cikk
45. cikk
46. cikk211. cikk (1) és (2) bekezdés
47. cikk158. cikk
48. cikk161. cikk
50. cikk175. cikk
51. cikk176. cikk
54. cikk (1) bekezdés298. cikk (1) bekezdés
61. cikk308. cikk
62. cikk12. cikk
63. cikk307. cikk
57., 58., 59. és 60. cikk, II. melléklet
1. cikk (4) bekezdés, 2. cikk (4) bekezdés és 4. cikk (6) bekezdés58. cikk (8) bekezdés
8. cikk (2) bekezdés312. cikk

( 1 ) Az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354, 2016.12.23., 37. o.)

( 2 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1. o.).

( 5 ) HL L 390., 2004.12.31., 38. o.

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).

( 7 ) HL L 375., 1985.12.31., 3. o.

( 8 ) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1092/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról (HL L 331., 2010.12.15., 1. o.).

( 11 ) HL L 126., 1984.5.12., 20. o.

( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).

( 13 ) HL L 78., 1977.3.26., 17. o.

( 14 ) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

( 15 ) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.

( 16 ) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

( 17 ) A Bizottság 2003. november 5-i 2004/9/EK határozata az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság létrehozásáról (HL L 3., 2004.1.7., 34. o.).

( 18 ) HL L 294., 2001.11.10., 1. o.

( 19 ) A Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az európai szövetkezet (SCE) statútumáról (HL L 207., 2003.8.18., 1. o.).

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32009L0138 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32009L0138&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02009L0138-20210630 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02009L0138-20210630&locale=hu

Tartalomjegyzék