935/B/2002. AB határozat

a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 24. § (1) bekezdésének "a titoktartási (hallgatási díj)" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 24. § (1) bekezdésének "a titoktartási (hallgatási díj)" szövegrésze alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Tbjm.) 195. § (1) bekezdésének "a titoktartási (hallgatási díj)" szövegrésze alkotmányellenességének az utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Álláspontja szerint a Tbjm. indítvánnyal támadott törvényi szövegrésze "sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésebeli jogállamiság elvét." Az indítványozó indítványának indokolásában utalt arra, hogy a Tbjm. 195. § (1) bekezdése a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 24. § (1) bekezdését egy új mondattal (rendelkezéssel) egészítette ki, melynek értelmében "[a] foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után."

Ezzel összefüggésben azt kifogásolta, hogy sem a Tbjm., sem pedig az ennek módosító rendelkezéseivel érintett, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.), illetve Tbj. nem határozza meg az értelmező rendelkezései között "»a titoktartási (hallgatási díj)« jogintézménybeli hovatartozását, illetve jelentéstartalmát."

Kifejtette, hogy a támadott törvényi szövegrésszel összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy az a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (6) bekezdéséhen foglalt versenytilalmi megállapodás kötelező tartalmi elemét képező "»megfelelő ellenérték« sajátos megjelenítése a társadalombiztosítási jogban." E következtetés (jogértelmezés) alapján álláspontja szerint a titoktartási (hallgatási díj) olyan jövedelem, amely után - a "biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony hiányára tekintettel" - nem állapítható meg járulékfizetési kötelezettség.

Az indítványozó érvelésének alátámasztásaként több gyakorlati példát is felhozott annak az igazolására, hogy azon juttatások, amelyek olyan polgári jogviszonyok alapján kerülnek kifizetésre, melyekben a juttatásban részesülő személy részéről nem kerül sor személyes közreműködésre, illetőleg munkavégzésre [pl.: osztalék, "nem egyéni vagy társasvállalkozás keretében történő ingatlan (lakás, üdülő, garázs) bérbeadásából származó" jövedelem etc.] nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot.

Az indítványozó álláspontja szerint az általa indítványában kifejtett indokok alapján megállapítható, hogy a titoktartási (hallgatási díj) is a fent jelzett juttatások körébe tartozik, és "ennélfogva következetesen érvényesülő jogelvi és joggyakorlati szempontokat sért a vizsgálni indítványozott törvényhelybe foglalt idézett szövegrész."

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

2. A Tbjm. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"195. § (1) A Tbj. 24. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki: »A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.«"

3. A Tbj. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"24. § (1) A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. A foglalkoztatott az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értéke után nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet. A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítvány tartalmi vizsgálata előtt utal arra, hogy már a 8/2003. (III. 14.) AB határozatában (ABH 2003, 74.) rámutatott: "ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg." (ABH 2003, 74, 81.)

Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a jelen ügyben sem a Tbjm. indítványozó által támadott törvényi szövegrészére, hanem az ezt inkorporáló a Tbj. 24. § (1) bekezdésében foglalt törvényi szövegrészre nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.

Az indítványozó indítványában a Tbj. támadott törvényi szövegrészéhez kapcsolódóan az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos rendelkezésének a sérelmét állította.

Ezzel összefüggésben azt kifogásolta, hogy sem a Tbjm., sem az Szja tv., illetve a Tbj. nem tartalmaz értelmező rendelkezést a titoktartási (hallgatási díj) fogalmának a meghatározására. Az indítványozó ezen túlmenően nem fejtett ki további alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra nézve, hogy a Tbj. vitatott törvényi szövegrészét milyen okból és mennyiben tekinti alkotmányellenesnek.

Az indítványozó indítványa további részében arra nézve fejtett ki érvelést, hogy a Tbj. támadott szövegrésze - mely az indítványozó jogértelmezése szerint azonos az Mt. 3. § (6) bekezdésében foglalt versenytilalmi megállapodás alapján járó díjazással - álláspontja szerint miért nem tekinthető társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelemnek. A Tbj. vitatott törvényi szövegrészéhez kapcsolódó saját jogértelmezésére támaszkodva annak "jogelvi" és "joggyakorlati" szempontokkal fennálló ellentétére hivatkozott.

Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felhívott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az ennek részét képező jogbiztonság alkotmányos elvéhez kapcsolódóan már a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatának (ABH 1992, 135.) az indokolásában megállapította:

"A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)

Az Alkotmánybíróság a 71/2002. (XII. 17.) AB határozatának (ABH 2002, 417.) az indokolásában azt is kimondta továbbá, hogy "[a] jogbiztonságból nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon." (ABH 2002, 417, 424.)

A 685/B/1999. AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlatára hivatkozással - utalt arra, hogy csak akkor állapítja meg a normavilágosság sérelméből fakadóan az alkotmányellenességet, ha a jogalkalmazói értelmezés egyáltalán nem lehetséges vagy eltérő értelmezést enged, illetve ha a normaszöveg túl általános megfogalmazása teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. (ABK 2004. augusztus-szeptember, 674, 678.)

Az Alkotmánybíróság - a fent hivatkozott korábbi határozataiban foglaltakra is tekintettel - a jelen ügyben azt állapította meg, hogy a Tbj. indítványozó által támadott szövegrésze nem tekinthető bizonytalan, homályos vagy többértelmű jogfogalomnak.

A támadott törvényi szövegrész világos, egyértelmű és a jogalkotói akaratot kifejező szabályozást tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tbj. kifogásolt szövegrészének a tartalma az indítványozó által indítványában megjelölt jogszabályi rendelkezések - így különösen a Tbj. módosítással érintett 24. § (1) bekezdésének egésze és az Mt. 3. § (6) bekezdése - összevetése alapján jogalkalmazói jogértelmezéssel egyértelműen megállapítható.

Ebből következően az Alkotmánybíróság megítélése szerint a vitatott törvényi szövegrész vizsgálata alapján nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy annak tartalma - akár a norma címzettei, akár a jogalkalmazás számára - ne hordozna felismerhető normatartalmat, illetve, hogy az eleve értelmezhetetlen lenne a számukra.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tbj. 24. § (1) bekezdésének vitatott szövegrésze tekintetében megállapította, hogy az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és ebből következően a támadott törvényi szövegrész megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2004. december 7.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró