ÍH 2014.152 AZ ÉLETTÁRSI JOGVISZONY FOGALMA - GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúböszörményi Járásbíróság P.20522/2010/37., Kecskeméti Törvényszék P.22564/2010/32., Debreceni Törvényszék Pf.20786/2012/4., Szegedi Ítélőtábla Pf.20786/2012/5. (ÍH 2014.151, *ÍH 2014.152*), Kúria Pfv.20149/2013/4.

***********

Az élettársi jogviszony jogi és köznapi értelme nem szükségképpen fedi egymást; jogi értelemben csak a gazdasági közösséget is magában foglaló élettársi viszonynak van a tulajdonjogi közös szerzésre kiható jogkövetkezménye. A gazdasági közösség feltételezi a jelentősebb vagyoni tevékenységben való együttműködést, a jövedelmek közös célra történő felhasználását. Nem eredményezi az élettársi jogviszony létrejöttét önmagában az együttélés és az érzelmi kapcsolat, ha a felek gazdasági együttműködése kizárólag a közös életvitel költségeinek fedezésére terjed ki, egyébként azonban vagyoni függetlenségüket fenntartják [Ptk. 685/A. §, 578/G. §].

A felperes 1998 óta az Amerikai Egyesült Államokban New Yorkban él, ahol - szakápoló végzettségére tekintettel - idős, illetve beteg emberek ápolásával foglalkozik. Az alperessel, aki szintén munkavégzés céljából költözött az USA-ba, 2000. évben ismerkedtek meg. A felperes lakhatását ekkor a munkáltatója és egyben ápoltja biztosította saját lakásán, akinek hozzájárulásával 2002. évig az alperes is ott lakott a felperessel, lakhatásukért ellenértéket fizetniük nem kellett. Ezt követően a felek két évig az alperes által bérelt lakásban laktak, majd 2005. évtől az alperes egy családi ház egyik szintjét bérelte, amelynek bérleti díját vállalkozása költségeként számolta el. A felek együttélésük alatt közösen vásároltak ingóságokat, illetve közösen viselték a megélhetésük költségeit, megtakarításaikat azonban külön kezelték, abból támogatták Magyarországon élő családtagjaikat. Így a felperes rendszeresen segítette gyermekei megélhetését, hozzájárult fia ingatlanvásárlásához, emellett megtakarításait életbiztosítási kötvényekbe fektette.

Mind az alperes, mind pedig a felperes H. Cs.-t, az alperes sógorát bízta meg magyarországi befektetéseinek kezelésével, aki a felperes és az alperes által a számlájára külön-külön átutalt pénzküldeményeket elkülönítetten kezelte, azok felhasználása illetve befektetése során a peres felektől külön-külön kapott utasítások szerint járt el. A felek közös bankszámlával, illetve egymás számláihoz hozzáféréssel nem rendelkeztek.

Az alperes 2005. év végén a testvérétől, H.-né F. V.-től tudomást szerzett arról, hogy a Budapest XVIII. kerület G. L. u. 9. VI/1. szám alatti lakásingatlant árulják, és megbízta nővérét, hogy az ingatlant 12 000 000 Ft-ért vásárolja meg a részére. A peres felek házasságkötését megelőzően kifizetett vételárat H. Cs. egyenlítette ki az alperes által 2005. február 14 - 2006. január 19-e közötti időszakban átutalt összesen 35 500 dollár, valamint az alperes tulajdonát képező értékpapírok 2006. január 25-én történt beváltásából származó 6 427 169 Ft felhasználásával. A lakást annak megvásárlást követően az alperes felújíttatta, ennek költségeit, valamint a vagyonátruházási illetéket és a vétellel kapcsolatos egyéb kiadásokat - ugyancsak H. Cs. közreműködésével - az apai örökségének befektetéséből származó 2 000 000 Ft-ból fedezte.

A felperes és családja az ingatlant nem tekintette meg, felújításához nem járult hozzá. Az ingatlant az alperes bérbeadás útján hasznosította, az ebből származó jövedelemmel kapcsolatos igényt a felperes nem támasztott.

A felek 2006. május 3-án New Yorkban házasságot kötöttek. Házassági életközösségük 2008 decem­berében szakadt meg, házasságuk felbontására azonban mind a mai napig nem került sor.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Budapest, VIII. kerület G. L. u. 9. VI/1. szám alatti ingatlan 1/2 illetősége az ő tulajdonát képezi. Tulajdoni igényét a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésére alapította, állítva, hogy 2000 szeptemberétől a házasságkötésig közöttük az alperessel élettársi életközösség állt fenn. Előadta, ennek tényét az alperes amerikai bíróság előtt a házasság felbontása iránti eljárásban tett nyilatkozatban elismerte. Hivatkozása szerint a kapcsolat létesítését követően közösen gazdálkodtak, közös háztartásuk költségeihez mindketten hozzájárultak, közösen vásároltak ingóságokat, saját keresményéből is hozzájárult az alperes magyarországi tartozásainak kiegyenlítéséhez. Állította, hogy H. Cs.-nek az adásvételi szerződés megkötését megelőzően összesen 26 000 dollárt utalt át az ingatlan vételárának kiegyenlítésére. Előadása szerint azért nem szerepelt vevőként az adásvételi szerződésben, hogy így csökkentsék a vétellel kapcsolatos ügyvédi költségeket. Álláspontja szerint az élettársi kapcsolat, valamint az ingatlan tekintetében a közös szerzés tényét igazolja a későbbi házasságkötés, valamint az, hogy ezt nem kísérte házassági vagyonjogi szerződés megkötése.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az alperessel élettársi kapcsolatot létesített. Állította, közös háztartást nem vezettek, jövedelmükkel külön-külön rendelkeztek. Előadása szerint a felperes kapcsolatuk időtartama alatt túlnyomórészt bentlakásos munkahelyén lakott. Esetenként - amikor a felperesnek nem volt munkája - az ő általa bérelt lakásban tartózkodott, de többnyire ilyenkor is csak hétvégenként voltak együtt, mivel ő rendszerint lakhelyétől távol végezte a munkáját. Hangsúlyozta, hogy a felperes 2005 tavaszától 24 órás ápolást vállalt bentlakással, ami a közös háztartás vezetését kizárja. Állította, hogy házasságot is kizárólag annak érdekében kötöttek, hogy az ún. zöldkártyát megkaphassák. Hivatkozása szerint mindketten külön kezelték, és külön is használták fel a megtakarításaikat. A perbeli lakásingatlant saját megtakarításaiból, befektetéseiből, illetve örökségéből vásárolta, a felperes sem az ingatlan vásárlásához, sem pedig felújításához nem járult hozzá.