BH+ 2015.1.10 Az egyedi azonosító jel meghamisításához nyújtott bűnsegélynek minősül annak a cselekménye, aki a nála lévő ideiglenes rendszámot annak adja át, akiről tudja, hogy az ideiglenes rendszámot olyan személygépkocsira fogja felszerelni, amelynek nem az az azonosító jele [1978. évi IV. tv. 21. § (2) bek., 277/A. § (1) bek. a) pont].

Pertörténet:

Zalaegerszegi Járásbíróság B.739/2007/6., Zalaegerszegi Törvényszék Bf.367/2008/5., Kúria Bfv.89/2014/7. (BH+ 2014.9.388, *BH+ 2015.1.10*)

***********

A városi bíróság a 2008. április 2. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében három terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett III. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 277/A. § (1) bekezdés a) pont] és ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg, a kiszabott pénzbüntetés összege így 60000 forint volt

A városi bíróság III. r. terheltet érintő ítéleti rendelkezései ellen a terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró megyei bíróság a 2008. szeptember 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésében a városi bíróság ítéletét a III. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállásának történeti részében rögzítette, hogy 2006 júniusában - közelebbről meg nem határozható időpontban - I. r. terhelt Z. városába hozta K. J. tulajdonában álló személygépkocsit.

Ezt követően ismeretlen személy, ismeretlen időpontban a gépkocsiról az eredeti rendszámtáblát leszerelte.

A II. r. terhelt az I. r. terhelt felhívására magával hozott egy ideiglenes rendszámtáblát, mely a III. r. terhelt tulajdonát képező gépjármű kereskedelemmel és javítással foglalkozó kft. részére került kiadásra.

Az ideiglenes rendszámtáblát és az ahhoz tartozó gépjármű indítási naplót a II. r. terhelt III. r. terhelttel telefonon történt megbeszélést követően vette át a cég telephelyén szolgálatot teljesítő biztonsági őrtől.

Az ideiglenes rendszámtáblára a gépkocsi elszállítása érdekében volt szükség.

Az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt védekezésének taglalása során kifejtette, hogy a terhelt "... a tulajdonában álló kft. működéséhez kiadott ideiglenes forgalmi rendszámot - annak ellenére, hogy tudatában volt az átadás tilalmának - a II. r. terheltnek átadta.

A III. r. terheltnek, mint a II. r. terhelt elmondásából, mint az ideiglenes rendszám rendeltetéséből és a kiadásának feltételeiből is egyértelműen tudnia kellett, hogy az olyan gépkocsira kerül felszerelésre, melynek nem az az egyedi azonosító jele.

Az ideiglenes rendszám átadása nélkül a II. r. terhelt a bűncselekményt meg sem tudta volna valósítani.

A megyei bíróság másodfokú végzése meghozatalakor a városi bíróság ítélete tényállásában rögzítetteket megalapozatlansági hibáktól mentesnek jelölte meg, és felülbírálatát e tényállásra alapozta. A III. r. terhelt védekezése elvetésével egyetértve kifejtette: "... az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a III. r. terhelt oly módon adta át az ideiglenes rendszámot II. r. terheltnek, hogy tisztában volt azzal, hogy az a jogszabályban meghatározottakon kívül másnak nem adható át.

Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy amikor a kft. részére az ideiglenes rendszámot a III. r. terhelt átadta, ezzel szándékosan nyújtott segítséget a II. r. terheltnek az egyedi azonosítójel meghamisítása bűntette elkövetéséhez."

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva a terhelt bűnössége büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt megállapítását sérelmezte, és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. A védő álláspontja szerint a III. r. terheltet érintő történeti tényállás nem tartalmaz olyan különös részi törvényi tényállási elemeket, amelyek alapján a terhelt büntetőjogi felelősségét meg lehetne állapítani. A védő a Be. 258. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltak megsértésére is hivatkozva hiányolta a védencére vonatkozó bizonyítékok perrendszerű számbavételét és értékelését, és ezen alapulóan kétségbe vonta, hogy védencének egyértelműen tudnia kellett a rendszámtábla felhasználásának módját. Kifejtette, hogy a terhelt megszegte ugyan a közúti közlekedési igazgatási feladatokról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet vonatkozó rendelkezéseit, azonban az egyedi azonosító jel meghamisítása bűncselekményéhez szándékos bűnsegélyt nem nyújtott. A tudati elemek hiányában terhére legfeljebb gondatlanság állapítható meg, ez azonban a szándékos bűnsegély megállapításához alapot nem nyújthat.

A Legfőbb Ügyészség a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványát alaptalannak jelölte meg. A tényállásban írtak szerint a terhelt tudta, hogy az ideiglenes rendszámot mire fogják felhasználni, ekként sem gondatlansága, sem ténybeli tévedésének lehetősége alappal nem vethető fel. A Kúria a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak találta.

Helytállóan utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a törvényben kizártak a felülvizsgálati indítványnak azok a hivatkozásai, amelyek kétségbe vonták azt a tudati tényt, hogy a terhelt az ideiglenes forgalmi rendszám átadásakor tisztában volt azzal, hogy a rendszám olyan gépkocsira kerül felszerelésre, amelynek az nem egyedi azonosító jele. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati ok vizsgálatakor tehát a Kúriának a jogerős ítéletben foglaltakat e körben is alapul kellett vennie, érdemi vizsgálódásba e körbe nem bocsátkozhatott. A jogerős ítéletben írtak szerint pedig a felhasználási cél ismeretében a III. r. terhelt vonatkozásában sem gondatlansága, sem pedig ténybeli tévedése nem vethető fel. A ténybeli tévedés éppen az adott tény nem ismeretét jelentené, és a kellő körültekintés elmulasztása is csak az ismeret hiánya tekintetében lenne értelmezhető. A felhasználási cél ismeretében rendszámtábla rendelkezésre bocsátása - ami egyben a védő által meg nem lévőnek jelölt elkövetési magatartás - a Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szándékos bűncselekményhez történő szándékos segítségnyújtás, ekként pedig III. r. terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményének minősítése a büntető anyagi jog szabályaival maradéktalanul összhangban álló.

A Kúria ezért a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria, Bfv. II. 89/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. május 15. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az egyedi azonosítójel meghamisításának bűntette miatt A. Z. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben L. A. Cs. III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Zalaegerszegi Városi Bíróság 18.B.739/2007/6. számú ítéletét és a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bf.367/2008/5. számú végzését a III. r. terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja.