BH+ 2014.9.388 I. Az ítélet indokolásában rögzített tények tartalmilag a tényállás részének tekintendők [Be. 257-258. §].

II. A tényállás részét képezik az ún. "tudati tények" is, ezért azok vitatására alapított felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt [Be. 423. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2008. április 2. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében három terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett III. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 277/A. § (1) bekezdés a) pont] és ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg, a kiszabott pénzbüntetés összege így 60 000 forint volt

A városi bíróság III. r. terheltet érintő ítéleti rendelkezései ellen a terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró megyei bíróság a 2008. szeptember 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésében a városi bíróság ítéletét III. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállásának történeti részében rögzítette, hogy 2006 júniusában - közelebbről meg nem határozható időpontban - az I. r. terhelt elhozta K. J. tulajdonában álló személygépkocsit. A gépkocsit H. F. tulajdonában álló garázsban helyezte el.

Ezt követően ismeretlen személy, ismeretlen időpontban a gépkocsiról az eredeti rendszámtáblát leszerelte.

A II. r. terhelt az I. r. terhelt felhívására magával hozott egy ideiglenes rendszámtáblát, mely a 2006. március 21. napján ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel került kiadásra III. r. terhelt tulajdonát képező gépjármű kereskedelemmel és javítással foglalkozó G. Kft. részére.

Az ideiglenes rendszámtáblát és az ahhoz tartozó gépjármű indítási naplót a II. r. terhelt a III. r. terhelttel telefonon történt megbeszélést követően vette át a cég telephelyén szolgálatot teljesítő biztonsági őrtől.

Az ideiglenes rendszámtáblára a gépkocsi B.-re történő szállítása érdekében volt szükség.

A II. r. terhelt és P. G. az I. r. terhelttel parkolóban találkoztak, majd a benzinkútnál a gépkocsira autópálya matricát vásárolt az I. r. terhelt, aki az ideiglenes rendszámról tudott, hiszen a matricán fel kellett tüntetni.

A II. r. terhelt a garázsban a gépkocsira felszerelte a magával hozott ideiglenes rendszámtáblát, miközben az I. r. terhelt és P. G. a garázson kívül várakoztak, majd a II. r. terhelt a gépkocsival a közúti forgalomba részvétellel közlekedett.

Az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt védekezésének taglalása során kifejtette, hogy a terhelt "... a tulajdonában álló kft. működéséhez kiadott ideiglenes forgalmi rendszámot - annak ellenére, hogy tudatában volt az átadás tilalmának - a II. r. terheltnek átadta.

A III. r. terheltnek, mind a II. r. terhelt elmondásából, mint az ideiglenes rendszám rendeltetéséből és a kiadásának feltételeiből is egyértelműen tudnia kellett, hogy az olyan gépkocsira kerül felszerelésre, melynek nem az az egyedi azonosító jele.

Az ideiglenes rendszám átadása nélkül II. r. terhelt a bűncselekményt meg sem tudta volna valósítani.

A III. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy a tulajdonát képező G. Kft. részére kiadott ideiglenes rendszámtáblát a II. r. terheltnek átadta, szándékosan segítséget nyújtott II. r. terheltnek ahhoz, hogy a személygépkocsi egyedi azonosító jelét meghamisítsa."

A megyei bíróság másodfokú végzése meghozatalakor a városi bíróság ítélete tényállásában rögzítetteket megalapozatlansági hibáktól mentesnek jelölte meg, és felülbírálatát e tényállásra alapozta. A III. r. terhelt védekezése elvetésével egyetértve kifejtette: "... az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a III. r. terhelt oly módon adta át az ideiglenes rendszámot II. r. terheltnek, hogy tisztában volt azzal, hogy az a jogszabályban meghatározottakon kívül másnak nem adható át.

Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy amikor a G. Kft. részére az ideiglenes rendszámot a III. r. terhelt átadta, ezzel szándékosan nyújtott segítséget a II. r. terheltnek az egyedi azonosítójel meghamisítása bűntette elkövetéséhez."

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva a terhelt bűnössége büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt megállapítását sérelmezte, és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. A védő álláspontja szerint a III. r. terheltet érintő történeti tényállás nem tartalmaz olyan különös részi törvényi tényállási elemeket, amelyek alapján a terhelt büntetőjogi felelősségét meg lehetne állapítani. A védő a Be. 258. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltak megsértésére is hivatkozva hiányolta a védencére vonatkozó bizonyítékok perrendszerű számbavételét és értékelését, és ezen alapulóan kétségbe vonta, hogy védencének egyértelműen tudnia kellett a rendszámtábla felhasználásának módját. Kifejtette, hogy a terhelt megszegte ugyan a közúti közlekedési igazgatási feladatokról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet vonatkozó rendelkezéseit, azonban az egyedi azonosító jel meghamisítása bűncselekményéhez szándékos bűnsegélyt nem nyújtott. A tudati elemek hiányában terhére legfeljebb gondatlanság állapítható meg, ez azonban a szándékos bűnsegély megállapításához alapot nem nyújthat. Emellett másodlagosan a védő utalt a ténybeli tévedés megállapításának lehetőségére, mivel a terheltnek nem volt tudomása arról, hogy az átadott próbarendszámot ismerőse mire fogja felhasználni.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg.

A Kúria a védő által állított anyagi jogi szabálysértést vizsgálva először a felülvizsgálat kereteit tartotta szükségesnek rögzíteni. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A védő indítványa e felülvizsgálati okon alapult. A felülvizsgálati indítványnak azonban korlátot szab a Be. 423. § (1) bekezdése, mely egyben a Kúria eljárási lehetőségeit is behatárolja. Az itt írtak szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E rendelkezésből következően a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt bűnösség megállapítás kizárólag a jogerős ítélet ténymegállapításain alapulóan vizsgálható, illetve a felülvizsgálati indítványban támadható. Az e körben kialakított bírói gyakorlat szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás részét képezik, ebből következően a felülvizsgálati eljárásban irányadóak, és a felülvizsgálati indítványban nem támadhatók azok a megállapítások sem, amelyek az elkövetőre vonatkozó elkövetéskori tudati tényeket rögzítik. Helytállóan utalt ezért a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a törvényben kizártak a felülvizsgálati indítványnak azok a hivatkozásai, amelyek kétségbe vonták azt a tudati tényt, hogy a terhelt az ideiglenes forgalmi rendszám átadásakor tisztában volt azzal, hogy a rendszám olyan gépkocsira kerül felszerelésre, amelynek az nem egyedi azonosító jele. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati ok vizsgálatakor tehát a Kúriának a jogerős ítéletben foglaltakat e körben is alapul kellett vennie, érdemi vizsgálódásba e körbe nem bocsátkozhatott. A jogerős ítéletben írtak szerint pedig a felhasználási cél ismeretében a III. r. terhelt vonatkozásában sem gondatlansága, sem pedig ténybeli tévedése nem vethető fel. A ténybeli tévedés éppen az adott tény nem ismeretét jelentené, és a kellő körültekintés elmulasztása is csak az ismeret hiánya tekintetében lenne értelmezhető. A felhasználási cél ismeretében rendszámtábla rendelkezésre bocsátása - ami egyben a védő által meg nem lévőnek jelölt elkövetési magatartás - a Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szándékos bűncselekményhez történő szándékos segítségnyújtás, ekként pedig a III. r. terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményének minősítése a büntető anyagi jog szabályaival maradéktalanul összhangban áll.