EH 2016.03.K8 Olyan szabályozási területeken, ahol a védett érdek a szabályozás tárgya a piaci verseny, különösen abban az esetben, ha a szabályozásnak uniós jogi vonatkozása is van, alapot adhat a versenytársi minőség a kereshetőségi jog elismerésére. Amennyiben a piaci verseny védelmét szolgáló szabályozásról van szó és a különös eljárási szabályozás nem alkalmaz a Ket. ügyfélfogalmától eltérő szabályokat, akkor az az ügyféli minőséget is megalapozhatja [2004. évi CXL. tv. 15. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 327. § (1) bek.].
[1] Az FGSZ Földgázszállító Zrt. (a továbbiakban: rendszerirányító), a Magyar Energia Hivatal (jelenleg: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, továbbiakban: alperesi szabályozó hatóság) 2010. január 25. napján kelt határozatával jóváhagyott Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatának (a továbbiakban: ÜKSZ) 8.5.3.1. g. pontja szerint az egy évnél hosszabb távú kapacitásigényeket a beérkezések sorrendjében bírálja el. Amennyiben a szabad kapacitás rendelkezésre áll és nyilvántartásba kerül az igény az elbírálást követően, a hosszú távú kapacitásra vonatkozó szerződést a rendszerirányító megköti.
[2] A rendszerirányító írásban bejelentette az alperesi szabályozó hatóságnak, hogy az ún. HAG import betáplálási pontra négy hosszú távú, egy gázévnél hosszabb időre szóló kapacitáslekötési igény érkezett, amelyek jelentősen meghaladják a 2010. július 1-je után rendelkezésre álló szabad kapacitást. Ezért kérte az alperesi szabályozó hatóság állásfoglalását.
[3] A rendszerirányító kérelme alapján az alperesi szabályozó hatóság elfogadta a 2010. február 22-i határozatát, amely módosította az ÜKSZ jóváhagyásáról szóló, 2010. január 25-i határozatot.
[4] A felperes jogelődje, az E. Zrt. 2010. március 27-én benyújtott keresetében kérte a módosító határozatnak a 2010/2011-es gázévre vonatkozó kapacitáslekötési módszerekkel összefüggő rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését.
[5] Kereshetőségi jogát a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 110. § (3) bekezdésére alapította, amely szerint a jóváhagyott ÜKSZ vonatkozó előírásait az engedélyesek, a földgáztermelők, rendszerhasználók és felhasználók kötelesek betartani. Közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége pedig az, hogy hosszú távú kapacitásigényt nyújtott be a HAG vezeték kapacitására vonatkozóan.
[6] Konkrét és egyedi jogsérelmet okozott számára az, hogy az alperesi szabályozó hatóság a módosító határozatával a közte és a rendszerirányító közti szerződéskötési folyamatba beavatkozott, és megakadályozta, hogy az igénye benyújtásakor hatályos ÜKSZ-szabályozás alapján korlátozástól mentes hosszú távú kapacitáslekötési szerződés jöjjön létre. A határozat álláspontja szerint sértette a Get. 110. § (3) és (4) bekezdéseit, a 126. § d) és g) pontjait, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdését, továbbá véleménye szerint a jogállamiság alapvető követelményét, a jogbiztonság elvét is.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiányára hivatkozva elutasította, melyet a másodfokú bíróság helybenhagyott.
[8] Az ítéletek rámutattak, hogy a felperesnek igényérvényesítési lehetősége akkor van, ha a határozat támadott rendelkezésével, illetve a megjelölt jogszabálysértéssel összefüggésben van közvetlen jogi érintettsége. Hivatkoztak az EBH 2004.1100. szám alatti elvi bírósági határozatra, amely szerint a gazdasági érdekeltség közvetlen jogi érdeknek nem minősíthető. Utalt arra a bíróság, hogy a felperes szolgáltatási szerződést nem kötött, a határozat kizárólag a rendszerirányítóra vonatkozott. Mivel a felperes nem szerződéses partnere a rendszerirányítónak, ezért nincs arról szó, hogy akár nevesítés nélkül, de rá is vonatkozna a határozat rendelkezése.
[9] A másodfokú bíróság - az alperes fellebbezésében foglaltakra is figyelemmel - megvizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, mint a Kúria jogelődje ítélkezési gyakorlatát, amely alapján megállapította, hogy az elvi bírósági határozatban közzétettek továbbra is iránymutatóak. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy ebben az eljárásban ügyfélnek kizárólag a rendszerirányító minősült, ezért az alperesi hatóság nem sértett azzal jogszabályt, hogy nem értesítette őt az eljárás megindításáról.
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását azzal az iránymutatással, hogy az ügyet érdemben bírálja el.
[11] A felperes előadta, hogy az ÜKSZ korábbi rendelkezéseit felülíró és szabályokat megállapító határozata a kapacitáslekötési jogát korlátozta, ezért a felperesnek mint kereskedőengedélyesnek nyilvánvaló, konkrét és közvetlen jogát korlátozta. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2011. április 12-i Kfv. III. 37.755/2010/5. számú határozatára, amely a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 67. § b) pontja alapján, a Ket. 15. § (1) bekezdésére figyelemmel elismerte a kereskedelmi szabályzat kidolgozásában részt vevő engedélyesek és felhasználók reprezentatív érdekképviseleti szervezeteinek ügyféli jogállását a rendszerirányító, mint kérelmező ügyfél által indított eljárásban. Arra hivatkozott, hogy a Get. hasonló szabályozása miatt, a Get. 110. § (1) és (2) bekezdései alapján, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet 116. § (2) bekezdésére tekintettel az előzőekben ismertetett eseti döntésre figyelemmel az ÜKSZ kidolgozásában közreműködő felhasználó-engedélyes is ügyfélnek minősül.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében mindenben osztva az ítéletek indokolásainak megállapításait, kifejtette, hogy ellenkező értelmezés esetén minden engedélyesnek és rendszerhez tartozó felhasználónak biztosítani kéne az ügyféli jogokat az eljárásban.
[13] Bár a felek a felülvizsgálati tárgyaláson előadták, hogy álláspontjuk szerint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európa Parlament és Tanács 2003. június 16-i 2003/55/EK irányelvét (a továbbiakban: második irányelv), annak is a 25. cikk (6) bekezdését, s nem a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és Tanács 2009. július 13-i 2009/73/EK irányelvét (a továbbiakban: harmadik irányelv) kell alkalmazni, azonban a Kúria a fentiekre figyelemmel szükségesnek tartotta az alkalmazandó uniós jog, valamint a második és a harmadik irányelvben is szereplő "érintett fél" fogalmának értelmezését.
[14] Jóllehet az Európai Unió Bírósága az elektronikus hírközlési ügyekben hozott szabályozó hatósági határozatok ellen irányuló keresetekkel összefüggésben már értelmezte e fogalmat (Tele2 Telecommunication ítélet, C-426/05 , EU:C:2008:103, valamint Arcor-ítélet, C-55/06 , EU:C:2008:244), az energiaágazat szabályozásával, közelebbről pedig az ÜKSZ-határozatokkal kapcsolatban e kérdésben még nem alakított ki gyakorlatot.
[15] Erre tekintettel a Kúria - az EUMSz. 267. cikke és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. § (1) és (2) bekezdése alapján - előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.
[16] A Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatal tárgyában az Európai Unió Bírósága a 2015. március 19. napján kelt C-510/13. számú ügyben hozott ítéletében úgy határozott a földgázszállító határozatokról való hozzáférés feltételeiről szóló, 2005. szeptember 28-i 1775/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (a továbbiakban: EK rendelet) az e rendelet mellékletével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a valamely szabályozó hatóság jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság előtti keresetindításra vonatkozó azon nemzeti szabályozás, amely az alapügyben vizsgálthoz hasonló körülmények között nem teszi lehetővé az E. Zrt.-hez hasonló gazdasági szereplő kereshetőségi jogának a tekintetben történő elismerését, hogy e szabályozó hatóság földgázrendszerrel kapcsolatos üzemi és kereskedelmi szabályzatára vonatkozó határozata ellen keresetet indítson.
[17] Az Európai Unió Bírósága ítélete szerint a rendelet egyes preambulum rendelkezéseiből és 10 cikkéből következően, a rendelet 5. cikkében foglalt és ennek részleteit tartalmazó rendelet mellékletét képező szabályokat (iránymutatásokat), a piaci szereplők hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek melletti, a szállítási hálózathoz való hozzáférését deklaráló alapelvi jellegű szabályokat a szabályozó hatóságoknak működésük során érvényesíteniük kell. Mivel az EK rendelet a kapacitásallokációs mechanizmusok és szűk keresztmetszetek kezelése körében a hálózathoz hozzáférni kívánó felhasználók érdekében meghatározott védelmi intézkedésnek minősülnek, vagyis számukra jogokat biztosíthatnak, figyelemmel a Tele2 Telecommunication ítélet, C-426/05 [EU:C:2008:110] 34. pontjára is, ezért az Európai Bíróság álláspontja szerint az EK rendelet 5. cikkére figyelemmel alapján az E.ON Trade Földgáz Zrt.-t úgy kell tekinteni, mint amelynek jogait potenciálisan érinti a szabályozó hatóság határozata. Így, jóllehet főszabály szerint a nemzeti jog feladata a jogalany kereshetőségi jogának és eljáráshoz fűződő érdekének meghatározása, az uniós jog az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés tiszteletben tartásán kívül megköveteli, hogy a nemzeti szabályozás következtében ne sérüljön a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosítja, s ahogyan ezt az Európai Unió Bírósága is rögzítette a Mono Car Styling ítélet, C-12/08, [EU:C:2009:466], 49. pontjában is.
[18] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
[19] Ahogy arra az Európai Unió Bíróságának ítélete rámutatott, a kapacitásallokáció és a szűk keresztmetszetek szabályozása, mint a hálózatokhoz való hozzáférés az egységes belső piaci verseny védelmének kiemelkedő jelentőségű eleme, és így az uniós jog szempontjából sajátos megítélésű. Míg az uniós jog alapján a kereshetőségi jog meghatározása főszabály szerint a nemzeti jog feladatai közé tartozik, addig ezeken a területeken az uniós jog is meghatároz bizonyos, garanciális jellegű rendelkezéseket. Így a Ket. 15. § (1) bekezdésében rögzített ügyfélfogalom "jogát, jogos érdekét" eleme, valamint ahhoz kapcsolódóan a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján megállapítható kereshetőségi jog értelmezése során az uniós jog vonatkozó szabályait is figyelembe kell venni.
[20] Az Európai Unió Bíróságának ítélete alapján a Kúria megállapította, hogy a felperesnek mint gazdasági szereplőnek, külön jogorvoslatra vonatkozó uniós jogi szabályok nélkül is, önmagában a piaci szereplők hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek melletti szállítási hálózathoz való joga biztosításának kötelezettségéből eredően, e jog tényleges érvényesülése érdekében, joga van a perindításhoz, ezen jogát érintő kérdésekben kereshetőségi joga fennáll, és e tekintetben az ügy jogát és jogos érdekét közvetlenül érinti, ekként egyben ügyfélnek is minősül.
[21] Ebből következik, hogy olyan szabályozási területeken, ahol a védett érdek, a szabályozás tárgya, a piaci verseny, különösen abban az esetben, ha a szabályozásnak uniós jogi vonatkozása is van, alapot adhat a versenytársi minőség a kereshetőségi jog elismerésére. Amennyiben a piaci verseny védelmét szolgáló szabályozásról van szó és a különös eljárási szabályozás nem alkalmaz a Ket. ügyfélfogalmától eltérő szabályokat, akkor az az ügyféli minőséget is megalapozhatja.
[22] Mindezért az EBH 2004.1100. számon közzétett elvi bírósági határozat - figyelemmel a jelen ügyben alkalmazandó szabályokat követően 2012. február 1-jén hatályba lépett Ket. 1. § (2) bekezdésének gazdasági érdekre való utalására is - bár az eddigieknél szűkebb körben, de főszabály szerint továbbra is alkalmazható, ugyanakkor bizonyos területeken, ahol a szabályozás tárgya a piaci verseny védelme, nem automatikusan érvényesül. Ez utóbbi esetekben a sajátos szabályozási tárgyra és az uniós jog érvényesülésére figyelemmel kell lenni a kereshetőségi jog vizsgálatakor, és a versenytársi minőség, a gazdasági érdek megalapozhatja a közvetlen jogos érdeket, a kereshetőségi jogot.
[23] Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján mind a másod-, mind az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a megismételt eljárásban az ügyet érdemben bírálja el.
(Kúria Kfv. III. 37.312/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Grmela Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Huber László jogtanácsos által képviselt Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 23.K.31.640/2010/16. számon indult perében a Fővárosi Ítélőtábla 2012. május 9. napján kelt 2.Kf.27.034/2012/5. számon hozott jogerős ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.034/2012/5. számú ítéletét és a Fővárosi Bíróság 23.K.31.640/2010/16. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az FGSZ Földgázszállító Zrt. (továbbiakban: rendszerirányító), a Magyar Energia Hivatal (jelenleg: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, továbbiakban: alperesi szabályozó hatóság) 2010. január 25. napján kelt határozatával jóváhagyott Üzemi és Kereskedelmi Szabályzatának (továbbiakban: ÜKSZ) 8.5.3.1. g. pontja szerint az egy évnél hosszabb távú kapacitásigényeket a beérkezések sorrendjében bírálja el. Amennyiben a szabad kapacitás rendelkezésre áll és nyilvántartásba kerül az igény az elbírálást követően, a hosszú távú kapacitásra vonatkozó szerződést a rendszerirányító megköti.
A rendszerirányító írásban bejelentette az alperesi szabályozó hatóságnak, hogy az ún. HAG import betáplálási pontra négy hosszú távú, egy gázévnél hosszabb időre szóló kapacitás-lekötési igény érkezett, amelyek jelentősen meghaladják a 2010. július 1-je után rendelkezésre álló szabad kapacitást. Ezért kérte az alperesi szabályozó hatóság állásfoglalását. A rendszerirányító kérelme alapján az alperesi szabályozó hatóság elfogadta a 2010. február 22-i határozatát, amely módosította az ÜKSZ jóváhagyásáról szóló, 2010. január 25-i határozatot. A határozat átalakította az ÜKSZ-nek az egy gázévnél hosszabb időszakra szóló kapacitás (a továbbiakban: hosszú távú kapacitás) lekötésére, valamint a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó szabályait.
A módosított szabályok szerint a rendszerirányító a 2010/2011-es gázév vonatkozásában köteles a rendelkezésre álló kapacitás 80%-át a hosszú távú szerződések megkötésére, e kapacitás 20%-át pedig az e gázévi éves lekötésekre fenntartani. Az ezt követő gázévek vonatkozásában a határozat akként rendelkezik, hogy a 2011/2012-es gázévtől kezdve a hosszú távú kapacitásallokációra, valamint a tényleges lekötésekre azon új szabályok szerint kerüljön sor, amelyeket a rendszerirányítónak a földgázkereskedők bevonásával kell kidolgoznia, és jóváhagyásra be kell nyújtania az alperesi szabályozó hatósághoz.
Az alperesi szabályozó hatóság ezen új szabályok megalkotását azzal indokolta, hogy az eredeti kapacitáslekötési eljárás sértette a verseny fejlődését és akadályozta újabb gazdasági szereplők piacra lépését.
Felperes jogelődje, az E. Zrt. 2010. március 27-én benyújtott keresetében kérte a módosító határozatnak a 2010/2011-es gázévre vonatkozó kapacitáslekötési módszerekkel összefüggő rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését. Kereshetőségi jogát a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 110. § (3) bekezdésére alapította, amely szerint a jóváhagyott ÜKSZ vonatkozó előírásait az engedélyesek, a földgáztermelők, rendszerhasználók és felhasználók kötelesek betartani. Közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége pedig az, hogy hosszú távú kapacitásigényt nyújtott be a HAG vezeték kapacitására vonatkozóan. Konkrét és egyedi jogsérelmet okozott számára az, hogy az alperesi szabályozó hatóság a módosító határozatával a közte és a rendszerirányító közti szerződéskötési folyamatba beavatkozott, és megakadályozta, hogy az igénye benyújtásakor hatályos ÜKSZ szabályozás alapján korlátozástól mentes hosszú távú kapacitás-lekötési szerződés jöjjön létre. A határozat álláspontja szerint sértette a Get. 110. § (3) és (4) bekezdéseit, a 126. § d) és g) pontjait, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdését, továbbá véleménye szerint a jogállamiság alapvető követelményét, a jogbiztonság elvét is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiányára hivatkozva elutasította, melyet a másodfokú bíróság helyben hagyott. Az ítéletek rámutattak, hogy a felperesnek igényérvényesítési lehetősége akkor van, ha a határozat támadott rendelkezésével, illetve a megjelölt jogszabálysértéssel összefüggésben van közvetlen jogi érintettsége. Hivatkoztak az EBH 2004.1100 szám alatti elvi bírósági határozatra, amely szerint a gazdasági érdekeltség közvetlen jogi érdeknek nem minősíthető. Utalt arra a bíróság, hogy a felperes szolgáltatási szerződést nem kötött, a határozat kizárólag a rendszerirányítóra vonatkozott. Mivel a felperes nem szerződéses partnere a rendszerirányítónak, ezért nincs arról szó, hogy akár nevesítés nélkül, de rá is vonatkozna a határozat rendelkezése.
A másodfokú bíróság - az alperes fellebbezésében foglaltakra is figyelemmel - megvizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, mint a Kúria jogelődje ítélkezési gyakorlatát, amely alapján megállapította, hogy az elvi bírósági határozatban közzétettek továbbra is iránymutatóak. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy ebben az eljárásban ügyfélnek kizárólag a rendszerirányító minősült, ezért az alperesi hatóság nem sértett azzal jogszabályt, hogy nem értesítette őt az eljárás megindításáról.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását azzal az iránymutatással, hogy az ügyet érdemben bírálja el. A felperes előadta, hogy az ÜKSZ korábbi rendelkezéseit felülíró és szabályokat megállapító határozata a kapacitás lekötési jogát korlátozta, ezért a felperesnek mint kereskedő-engedélyesnek nyilvánvaló, konkrét és közvetlen jogát korlátozta. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2011. április 12-i Kfv.III.37.755/2010/5. számú határozatára, amely a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 67. § b) pontja alapján, a Ket. 15. § (1) bekezdésére figyelemmel elismerte a kereskedelmi szabályzat kidolgozásában résztvevő engedélyesek és felhasználók reprezentatív érdek-képviseleti szervezeteinek ügyféli jogállását a rendszerirányító, mint kérelmező ügyfél által indított eljárásban. Arra hivatkozott, hogy a Get. hasonló szabályozása miatt, a Get. 110. § (1) és (2) bekezdései alapján, a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet 116. § (2) bekezdésére tekintettel az előzőekben ismertetett eseti döntésre figyelemmel az ÜKSZ kidolgozásában közreműködő felhasználó-engedélyes is ügyfélnek minősül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében mindenben osztva az ítéletek indokolásainak megállapításait kifejtette, hogy ellenkező értelmezés esetén minden engedélyesnek és rendszerhez tartozó felhasználónak biztosítani kéne az ügyféli jogokat az eljárásban. Ezért álláspontja szerint különbséget kell tenni a szakértői képviselet és a közigazgatási eljárásban meghatározott ügyféli képesség között, így az a körülmény, hogy a felperes munkavállalója részt vesz a Szabályzati Bizottság munkájában, nem alapozza meg az ügyféli minőséget. Ellenkérelmében utalt arra, hogy az EBH 2004.1100 számon közzétett elvi bírósági határozat is azt támasztja alá, hogy a felperes gazdasági érdeke önmagában nem alapozza meg ügyféli jogállását.
Bár a felek a felülvizsgálati tárgyaláson előadták, hogy álláspontjuk szerint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európa Parlament és Tanács 2003. június 16-i 2003/55/EK irányelvét (a továbbiakban: második irányelv), annak is a 25. cikk (6) bekezdését, s nem a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és Tanács 2009. július 13-i 2009/73/EK irányelvét (a továbbiakban: harmadik irányelv) kell alkalmazni, azonban a Kúria a fentiekre figyelemmel szükségesnek tartotta az alkalmazandó uniós jog, valamint a második és a harmadik irányelvben is szereplő "érintett fél" fogalmának értelmezését. Jóllehet az Európai Unió Bírósága az elektronikus hírközlési ügyekben hozott szabályozó hatósági határozatok ellen irányuló keresetekkel összefüggésben már értelmezte e fogalmat (Tele2 Telecommunication ítélet, C-426/05 , EU:C:2008:103, valamint Arcor-ítélet, C-55/06, EU:C:2008:244), az energiaágazat szabályozásával, közelebbről pedig az ÜKSZ határozatokkal kapcsolatban e kérdésben még nem alakított ki gyakorlatot.
Erre tekintettel a Kúria - az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 267. cikke és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. § (1) és (2) bekezdése alapján - előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett.
A Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatal tárgyában az Európai Unió Bírósága a 2015. március 19. napján kelt C-510/13. számú ügyben hozott ítéletében úgy határozott a földgázszállító határozatokról való hozzáférés feltételeiről szóló, 2005. szeptember 28-i 1775/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (a továbbiakban: EK rendelet) az e rendelet mellékletével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett 5. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a valamely szabályozó hatóság jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság előtti keresetindításra vonatkozó azon nemzeti szabályozás, amely az alapügyben vizsgálthoz hasonló körülmények között nem teszi lehetővé az E. Zrt.-hez hasonló gazdasági szereplő kereshetőségi jogának a tekintetben történő elismerését, hogy e szabályozó hatóság földgázrendszerrel kapcsolatos üzemi és kereskedelmi szabályzatára vonatkozó határozata ellen keresetet indítson.
Az Európai Unió Bírósága ítélete szerint a rendelet egyes preambulum rendelkezéseiből és 10 cikkéből következően, a rendelet 5. cikkében foglalt és ennek részleteit tartalmazó rendelet mellékletét képező szabályokat (iránymutatásokat), a piaci szereplők hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek melletti, a szállítási hálózathoz való hozzáférését deklaráló alapelvi jellegű szabályokat a szabályozó hatóságoknak működésük során érvényesíteniük kell. Mivel az EK rendelet a kapacitásallokációs mechanizmusok és szűk keresztmetszetek kezelése körében a hálózathoz hozzáférni kívánó felhasználók érdekében meghatározott védelmi intézkedésnek minősülnek, vagyis számukra jogokat biztosíthatnak, figyelemmel a Tele2 Telecommunication ítélet, C-426/05 [EU:C:2008:110] 34. pontjára is, ezért az Európai Bíróság álláspontja szerint az EK rendelet 5. cikkére figyelemmel alapján az E.ON Trade Földgáz Zrt.-t úgy kell tekinteni, mint amelynek jogait potenciálisan érinti a szabályozó hatóság határozata. Így, jóllehet főszabály szerint a nemzeti jog feladata a jogalany kereshetőségi jogának és eljáráshoz fűződő érdekének meghatározása, az uniós jog az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés tiszteletben tartásán kívül megköveteli, hogy a nemzeti szabályozás következtében ne sérüljön a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosítja, s ahogyan ezt az Európai Unió Bírósága is rögzítette a Mono Car Styling ítélet, C-12/08, [EU:C:2009:466], 49. pontjában is.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
Ahogy arra az Európai Unió Bíróságának ítélete rámutatott, a kapacitásallokáció és a szűk keresztmetszetek szabályozása, mint a hálózatokhoz való hozzáférés az egységes belső piaci verseny védelmének kiemelkedő jelentőségű eleme, és így az uniós jog szempontjából sajátos megítélésű. Míg az uniós jog alapján a kereshetőségi jog meghatározása főszabály szerint a nemzeti jog feladatai közé tartozik, addig ezeken a területeken az uniós jog is meghatároz bizonyos, garanciális jellegű rendelkezéseket. Így a Ket. 15. § (1) bekezdésében rögzített ügyfélfogalom "jogát, jogos érdekét" eleme, valamint ahhoz kapcsolódóan a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján megállapítható kereshetőségi jog értelmezése során az uniós jog vonatkozó szabályait is figyelembe kell venni.
Az Európai Unió Bíróságának ítélete alapján a Kúria megállapította, hogy a felperesnek, mint gazdasági szereplőnek, külön jogorvoslatra vonatkozó uniós jogi szabályok nélkül is, önmagában a piaci szereplők hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek melletti szállítási hálózathoz való joga biztosításának kötelezettségéből eredően, e jog tényleges érvényesülése érdekében, joga van a perindításhoz, ezen jogát érintő kérdésekben kereshetőségi joga fennáll, és e tekintetben az ügy jogát és jogos érdekét közvetlenül érinti, ekként egyben ügyfélnek is minősül.
Ebből következik, hogy olyan szabályozási területeken, ahol a védett érdek, a szabályozás tárgya, a piaci verseny, különösen abban az esetben, ha a szabályozásnak uniós jogi vonatkozása is van, alapot adhat a versenytársi minőség a kereshetőségi jog elismerésére. Amennyiben a piaci verseny védelmét szolgáló szabályozásról van szó és a különös eljárási szabályozás nem alkalmaz a Ket. ügyfélfogalmától eltérő szabályokat, akkor az az ügyféli minőséget is megalapozhatja.
Mindezért az EBH 2004.1100. számon közzétett elvi bírósági határozat - figyelemmel a jelen ügyben alkalmazandó szabályokat követően 2012. február 1-jén hatályba lépett Ket. 1.§ (2) bekezdésének gazdasági érdekre való utalására is - bár az eddigieknél szűkebb körben, de fő szabály szerint továbbra is alkalmazható, ugyanakkor bizonyos területeken, ahol a szabályozás tárgya a piaci verseny védelme, nem automatikusan érvényesül. Ez utóbbi esetekben a sajátos szabályozási tárgyra és az uniós jog érvényesülésére figyelemmel kell lenni a kereshetőségi jog vizsgálatakor, és a versenytársi minőség, a gazdasági érdek megalapozhatja a közvetlen jogos érdeket, a kereshetőségi jogot.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján mind a másod-, mind az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a megismételt eljárásban az ügyet érdemben bírálja el.
A Kúria arra figyelemmel, hogy a felek perköltségre nem tartottak igényt, a Pp. 275. § (5) bekezdésére figyelemmel nem rendelkezett az eljárásban felmerült költség összegéről.
Budapest, 2015. május 19.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró
(Kúria Kfv. III. 37.312/2015.)