[1]EH 2011.2368 A Kereskedelmi Szabályzatnak a Magyar Energia Hivatal, mint szabályozó hatóság által történő jóváhagyási eljárásában a kérelmezőn túl ügyfélnek minősül az is, aki a Vet. rendelkezései folytán a szabályzat kidolgozásában részt vehet [1952. évi III. tv. 327. §; 2004. évi CXL. tv. 15. §; 2007. évi LXXXVI. tv. 67. §, 70. §].

Az M. Zrt. (a továbbiakban: rendszerirányító), mint átviteli rendszerirányító a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) alapján 2007. november 15. napján - szabályzati bizottságban lefolytatott egyeztetést követően, mely egyeztetésen a felperes is részt vett - jóváhagyásra benyújtotta alpereshez a Kereskedelmi Szabályzatát, amelyet 2007. december 27. napján pontosított.

Az alperes 2008. január 1. napján kelt … számú, illetve … számú határozatával a Kereskedelmi Szabályzatot (a továbbiakban: KSZ) határozott időtartamra II.1. és II.2. pontokban foglalt eltérésekkel hagyta jóvá. A határozat II.1. pontjának e) alpontja szerint a rendszerirányítónak a KSZ II.3.6. pontját azzal kell kiegészítenie, hogy az átviteli rendszerirányító és a kapcsolt vállalkozásai közötti tranzakciók során a rendszerszintű szolgáltatások nyújtásához szükséges tartalékkapacitások rendelkezésre állási egységárának, a parancskövetés, illetve a szabályozási energia egységárának a felek között elszámolható/alkalmazható mértéke legfeljebb a kapcsolt vállalkozásnál felmerült igazolt beszerzési kapacitás- és energia díjak, valamint a szolgáltatás nyújtásához közvetve kapcsolódó, más módon meg nem térülő indokolt költség nagysága lehet. A szolgáltatás nyújtásához közvetve kapcsolódó költségként legfeljebb összességében az erőműveknek ugyanezen szolgáltatás kapcsán a kapcsolt vállalkozás által közvetlenül kifizetett összeg 5%-a számolható el.

A határozat indokolása szerint ezt a rendelkezést a rendszerszintű szolgáltatások kereskedelme során az átviteli rendszerirányító és a kapcsolt vállalkozásai közötti tranzakciók tekintetében a közvetett költségek esetleges indokolatlan érvényesítésének elkerülése indokolta.

A felperes keresetében a határozat II.1. pontjának e) alpontjának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes által elrendelt kiegészítés rá vonatkozóan indokolatlan és hátrányosan megkülönböztető rendelkezést tartalmaz, mely sérti a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 7. §-ában foglaltakat, a Vet. 141. §-ának (9) bekezdését, továbbá túlterjeszkedett saját hatáskörén, amikor egy teljesen új rendelkezéssel módosította a KSZ jóváhagyásra benyújtott szövegét.

A Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy felperesnek a kereshetőségi joga a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327. §-ának (1) bekezdése alapján fennállt, mert az érintett rendelkezés kizárólag a felperes és a rendszerirányító kapcsolatát szabályozza, ehhez képest közvetlen kihatással van a felperes és a rendszerirányító kapcsolatára, elszámolására, gazdálkodására. Megállapította továbbá, hogy a Vet. 70. §-ának (4) és (6) bekezdése lehetőséget adott a jóváhagyásra benyújtott KSZ módosítására, erre az alperesnek a hatásköre kiterjedt, továbbá megállapította azt is, hogy e módosítás megfelelt a Vet. 70. § (1) bekezdésének.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet megállapította, hogy bár érdemben helyes volt az elsőfokú ítélet, de annak indokolása nem volt helytálló, mert felperesnek nem volt perindítási jogosultsága és kereshetőségi joga sem. A perbeli esetben ugyanis a rendszerirányító nyújtotta be a KSZ-t az alpereshez jóváhagyásra, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. §-ának (1) bekezdése alapján a rendszerirányító volt az eljárás ügyfele, ő közte és az alperes között jött létre a közigazgatási hatósági jogviszony. A felperes ebben az eljárásban ügyfél nem volt, ilyen jogállás őt nem is illette meg. Szerződéses kapcsolatban állt ugyan a rendszerirányítóval, ám ez nem változtatott azon, hogy sem a KSZ elkészítésére, sem pedig annak benyújtásának jóváhagyására nem volt jogosult.

Mindezek alapján az Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság megállapította, hogy a Pp. 327. § (1) bekezdésének a) pontja alapján perindítási jogosultsága felperesnek nem állt fenn, a b) pontja alapján azért nem állhatott fenn, mert a gazdasági érdekeltség önmagában nem alapozza meg a közvetlen érintettséget. E körben hivatkozott az EBH 2004/1100. számú eseti döntésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére is (Kfv. II. 37.354/2009/5., Kfv. IV. 37.447/2008/9.).

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Kifejtette, hogy az alperesi határozat vitatott rendelkezése kizárólag felperes és a rendszerirányító viszonyát rendezi, ezért egyértelműen megállapítható felperes közvetlen érdekeltsége, függetlenül attól, hogy a Ket. 15. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási eljárásban ügyfélnek minősült-e avagy nem.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, lényegében annak helyes indokai alapján, egyetértve az ügy érdemében kifejtett fővárosi bírósági állásponttal is.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A perbeli időszakban hatályos Vet. 168. §-ának (1) bekezdése értelmében a Hivatal eljárására a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni az e szakaszban és a vezetékes energetikai rendszerekre vonatkozó jogszabályokban foglalt eltérésekkel.

A Ket. 15. §-ának (1) bekezdése szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

A keresetlevél benyújtásakor hatályos és jelen ügyre alkalmazandó Pp. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében a közigazgatási per indítására az jogosult többek között, aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt vagy az ügyfél jogállása illette meg [a) pont], akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti [b) pont].

A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogszabályhelyek alkalmazásával megállapította, hogy az Ítélőtábla jogerős ítéletében a felperes ügyféli státuszának és kereshetőségi jogának hiányát tévesen állapította meg.

A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (régi Vet.) és az annak végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2007. december 31. napjáig hatályban volt szabályai alapján szabályzati bizottság keretében történő egyezetést követően került sor a 2008. január 1-jétől hatályos Vet. 67. §-ával analóg eljárásban, a Vet. előírásainak megfelelő KSZ kidolgozására és benyújtására. A szabályzati bizottság munkájában a felperes részt vett, majd a rendszerirányító benyújtotta a többi érdekelttel egyeztetett szabályzatot a Magyar Energia Hivatalhoz jóváhagyásra, amely a Vet. 67. §-ának b) pontja, 70. §-ának (1)-(4) bekezdésének alkalmazásával, azt módosítást követően hagyta jóvá.

Az egyik módosítás, a határozat II.1. pontjának e) pontja a KSZ II.3.6. pontját egészítette ki a rendszerirányító és a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolási szabállyal, amely egységár számítási módszertanként, a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó részleges árszabályozást valósított meg.

A felperesi vállalkozás alperes által sem vitatottan az egyetlen olyan kapcsolt vállalkozás, amely a rendszerszintű szolgáltatások piacán jelen van, épp ezért volt szükség a KSZ módosítására. Ebből következik, hogy e rendelkezés kifejezetten a felperesi vállalkozás és a rendszerirányító kapcsolatát szabályozza, mindkettőjükre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket állapít meg a határozat kifogásolt rendelkezése.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mind a régi Vet., mind az új Vet. azért írja elő a szabályzattal érintettek részvételét a szabályzat megalkotásában, mert annak tartalma jogukat, jogos érdekeiket érinti. Ebből az következik, hogy a Vet. 67. §-ának b) pontja alapján KSZ kidolgozásában résztvevő rendszerirányító, engedélyesek és a felhasználók reprezentatív érdekképviseleti szervezete, - melyek részvétele a törvény erejénél fogva kötelező a KSZ kidolgozása során - a Ket. 15. §-ának (1) bekezdése alapján ügyfélnek tekinthetők a rendszerirányító, mint kérelmező ügyfél által indított jóváhagyás iránti eljárásban.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint téves az Ítélőtábla azon álláspontja, hogy ha a törvény csak a rendszerirányítót jelöli meg kérelmezőként a jóváhagyás iránti alperesi eljárásban, akkor abból az következnék, hogy csak a kérelmező tekinthető ügyfélnek. A kérelmező értelemszerűen ügyfél, de ebből nem következik az, hogy ne lehetnének más olyan érdekeltek is ügyfelek, akiknek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti.

A Legfelsőbb Bíróság meggyőződése szerint a Vet. szabályozása pontosan meghatározza az érintett kört azáltal, hogy megjelöli, kik az érintettek, akik részt vehetnek az egyeztetésben a szabályzat elkészítése során. Azáltal, hogy az egyeztetés alanyai lehetnek, értelemszerűen közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy a szabályzat jóváhagyásra kerül-e avagy sem.

Mindez azonban csak azt jelenti, hogy mindezen ügyfeleknek van a Pp. 327. § (1) bekezdésének a) pontja alapján perindítási jogosultsága, de nem jelenti azt, hogy mindegyik ügyfélnek a KSZ mindegyik rendelkezése vonatkozásában lenne kereshetőségi joga.

A kereshetőségi jog csak abban az esetben áll fenn, ha a konkrét támadott rendelkezés vonatkozásában is megállapítható a közvetlen jog vagy jogos érdek.

Mindebből következik, hogy a felperes, aki részt vett, és a törvény erejénél fogva jogosult volt részt venni a szabályzat kidolgozásában, a KSZ jóváhagyása iránti eljárásban ügyfélnek minősült.

Ugyanakkor külön vizsgálni kellett azt is, hogy a konkrét rendelkezés vonatkozásában kereshetőségi joga fennáll-e.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mivel az alperes határozatával a KSZ-be iktatott új kiegészítő rendelkezés kifejezetten a felperes és a rendszerirányító közti elszámolási viszonyokat szabályozta, ezért azt nem csak a rendszerirányító, de az elszámolási viszony másik oldalán álló kapcsolt vállalkozás, azaz a felperes is keresettel támadhatta. Ez következik abból, hogy ha a rendszerirányító ügyfél, és az adott rendelkezés vonatkozásában a kereshetőségi joga fennállt, ahogy ez a fentiekből és az Ítélőtábla ítéletéből is következik, akkor nem tartható az az álláspont, hogy ugyanezen rendelkezésben előírt kötelezettség másik oldalán álló jogalany nem élhet jogorvoslattal.

Ami az Ítélőtábla korábbi bírói gyakorlatra való utalását illeti, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a hivatkozott EBH 2004/1100. számú eseti döntés pénzügyi tárgyú ügyben született, ahol a gazdasági érdekek a szabályozás eltérő tárgya folytán csak közvetetten jelentek meg, míg a hasonló villamos-energia szabályzatok kapcsán született hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntések a régi Vet. alapján születtek meg. A régi Vet. szabályozása esetében nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az alperesnek nem volt megállapítási, csak jóváhagyási jogköre, és ebből vezette le az EBH 2004/1100. számú elvi döntés érvelése alapján a Kfv. IV. 37.447/2008/9. számú ítélet azt, hogy az érintett felperest megillető konkrét jog vagy kötelezettség nem került megállapításra. Ebben az esetben viszont más a jogi szabályozás, következésképp más a jogi helyzet.

Az Ítélőtábla döntése során figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az alperes a Vet. 70. §-ának alkalmazásával járt el, e szabályozás kifejezetten utal az egyeztetés kötelező voltára, és szükség szerint az egyeztetés eredménytelensége esetén akár jogvitát is eldönthet a hatóság a szabályzat jóváhagyása illetve módosítása során [pl. Vet. 70. § (6) bekezdés]. E döntésekor a hatékony versenyre is figyelemmel kell lennie. Amikor a szabályozás részben vagy egészben versenyjogi jellegű, akár jogvitás kérdések eldöntésére is hatáskört enged, akkor a gazdasági vagy akár versenytársi érdekeltség - szemben más szabályozási tárgyú esetekkel - megalapozhatja a kereshetőségi jogot. Mindez az új Vet. szabályainak az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelvének szabályozó hatóságra (alperesre) vonatkozó 23. cikkének - azon belül különösen, de nem kizárólag az (5)-(6) és (11) bekezdésnek - fényében történő értelmezése mellett uniós jogból eredő kötelezettség is egyben.

Jelen perben megállapítható volt, hogy az elsőfokú ítélet megállapította felperes kereshetőségi jogát és érdemben döntött a keresetről. Az Ítélőtábla jogerős ítélete nem ismerte el felperes kereshetőségi jogát, ekként a fellebbezést érdemben nem bírálta el.

Mindezért a Legfelsőbb Bíróság az Ítélőtábla ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban a Vet. 70. §-ára alapítottan a felperes fellebbezését érdemben kell elbírálni.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.755/2010.)