62012CJ0575[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. szeptember 4. Air Baltic Corporation AS kontra Valsts robežsardze. Az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 810/2009/EK rendelet - 24. cikk, (1) bekezdés, és 34. cikk - Egységes vízum - Egységes vízum megsemmisítése vagy visszavonása - Érvénytelenített úti okmányban lévő egységes vízum érvényessége - 562/2006/EK rendelet - 5. cikk, (1) bekezdés és 13. cikk, (1) bekezdés - Határforgalom-ellenőrzés - Beutazási feltételek - Érvényes úti okmányban található érvényes vízumot megkövetelő nemzeti szabályozás. C-575/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2014. szeptember 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - 810/2009/EK rendelet - 24. cikk, (1) bekezdés, és 34. cikk - Egységes vízum - Egységes vízum megsemmisítése vagy visszavonása - Érvénytelenített úti okmányban lévő egységes vízum érvényessége - 562/2006/EK rendelet - 5. cikk (1) bekezdés és 13. cikk (1) bekezdés - Határforgalom-ellenőrzés - Beutazási feltételek - Érvényes úti okmányban található érvényes vízumot megkövetelő nemzeti szabályozás"

A C-575/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) a Bírósághoz 2012. december 7-én érkezett, 2012. december 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Air Baltic Corporation AS

és

a Valsts robežsardze

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), M. Safjan, J. Malenovský, A. Prechal és K. Jürimäe bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Air Baltic Corporation AS képviseletében I. Jansons és M. Freimane jogtanácsosok,

- a lett kormány képviseletében I. Kalniņš és D. Pelše, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

- a finn kormány képviseletében J. Heliskoski és J. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- a svájci kormány képviseletében D. Klingele, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Wils és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. május 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2010. március 25-i 265/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 85., 1. o.) módosított, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 105., 1. o., a továbbiakban: Schengeni határ-ellenőrzési kódex) és a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 243., 1. o., a továbbiakban: Vízumkódex) értelmezésére irányul.

2. E kérelmet az Air Baltic Corporation AS (a továbbiakban: Air Baltic) légitársaság és a Valsts robežsardze (határőrség) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelyben ez utóbbi közigazgatási bírságot szabott ki az Air Balticra azért, mert az Lettországba szállított egy olyan személyt, aki nem rendelkezett a határátlépéshez szükséges okmányokkal.

Jogi háttér

Az uniós jog

A Schengeni határ-ellenőrzési kódex

3. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex (4), (6), (7), (8) és (19) preambulumbekezdése az alábbiak szerint fogalmaz:

"(4) A külső határokon történő határellenőrzés tekintetében »egy közös kódex« létrehozása - főleg a közösségi vívmányok konszolidációja és fejlődése révén - a külső határok rendészeti igazgatására vonatkozó közös politika egyik alapvető összetevője [...]

[...]

(6) A határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket.

(7) A határforgalom-ellenőrzéseket az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartásával kell végezni. A határellenőrzést szakszerűen és tiszteletteljes módon kell végezni, és annak arányban kell állnia a megvalósítandó célkitűzésekkel.

(8) A határellenőrzés nemcsak a határátkelőhelyeken történő, személyekre vonatkozó ellenőrzéseket és a határátkelőhelyek közötti határőrizetet foglalja magában, hanem a belső biztonsággal kapcsolatos kockázatok, valamint a külső határok biztonságával kapcsolatos lehetséges veszélyek elemzését is. Ezért meg kell állapítani a határátkelőhelyeken történő ellenőrzésekre és a határőrizetre irányadó feltételeket, kritériumokat és részletes szabályokat.

[...]

(19) Mivel e rendelet célja, nevezetesen a személyek határátlépésére alkalmazandó szabályok megalkotása, közvetlenül érinti a külső és belső határokra vonatkozó közösségi vívmányokat, és azt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a[z EUSZ 5. cikkben] meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. [...]"

4. Az említett kódex "Tárgy és alapelvek" című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ez a rendelet biztosítja az Európai Unió tagállamai közötti belső határokat átlépő személyek határellenőrzések alóli mentességét.

Ez a rendelet meghatározza az Európai Unió tagállamainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályokat."

5. Az említett kódex 2. cikkének 10. pontja szerint a "»határforgalom-ellenőrzés« a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzés annak megállapítására, hogy a személyek, beleértve az azok birtokában lévő közlekedési eszközöket és tárgyakat, beléptethetőek-e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják-e azt".

6. Ugyanezen kódex "Beutazási feltételek harmadik országok állampolgárai számára" című 5. cikkének (1) bekezdése ekképpen rendelkezik:

"Hat hónapon belül három hónapot meg nem haladó tartózkodás esetén a harmadik országok állampolgáraira a következő beutazási feltételek vonatkoznak:

a) érvényes, a határ átlépésére jogosító úti okmánnyal vagy okmányokkal rendelkeznek;

b) érvényes vízummal rendelkeznek, amennyiben az szükséges a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet [HL L 81., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 65. o.] értelmében [...];

c) igazolják a tervezett tartózkodás célját és körülményeit, és megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őket biztosan beengedik, illetve képesek ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani;

d) nem állnak beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt a SIS [Schengeni Információs Rendszer]-ben;

e) nem jelentenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen nem állnak a tagállamok nemzeti adatbázisaiban szereplő ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt."

7. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 5. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ugyanezen cikk (1) bekezdésétől eltérően bizonyos meghatározott helyzetekben lévő harmadik országbeli állampolgárok jogosultak belépni a tagállamok területére, vagy e területre beutazásuk engedélyezhető akkor is, ha nem teljesítik az ez utóbbi bekezdésben szereplő összes feltételt.

8. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a határőrök feladataik ellátása során hozott valamennyi intézkedésének az ilyen intézkedésekkel elérni kívánt céllal arányosnak kell lennie.

9. Ugyanezen kódex "A személyek ellenőrzése a határátkelőhelyeken" című 7. cikkének (1) és (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A külső határok átlépését a határőrök ellenőrzik. Az ellenőrzéseket e fejezetnek megfelelően hajtják végre.

[...]

(3) Harmadik országok állampolgárait be- és kiutazáskor alapos ellenőrzésnek kell alávetni.

a) A beutazáskor végrehajtandó alapos ellenőrzések magukban foglalják az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított, a beutazási feltételeknek, valamint adott esetben a tartózkodást és jövedelemszerző tevékenység folytatását engedélyező okmányoknak az ellenőrzését. Ez részletes vizsgálatot tartalmaz, amely kiterjed az alábbiakra:

i. annak vizsgálata, hogy a harmadik ország állampolgára rendelkezik-e a határátlépéshez szükséges érvényes, még le nem járt okmánnyal és adott esetben a szükséges vízummal vagy tartózkodási engedéllyel;

[...]

iii. az érintett harmadik országbeli állampolgár úti okmányában szereplő beléptető- és kiléptetőbélyegző-lenyomatok megvizsgálása annak ellenőrzésére - a beléptetés és kiléptetés dátumának összevetésével -, hogy az érintett személy nem lépte-e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát;

[...]"

10. Az említett kódex 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a határokon végzett ellenőrzések rendkívüli és előre nem látott körülmények esetén könnyíthetők.

11. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 10. cikkének (1) és (3) bekezdése ekképpen rendelkezik:

"(1) A harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait mind a belépéskor, mind pedig a kilépéskor rendszeresen bélyegezni kell. Belépéskor, illetve kilépéskor különösen a következő okmányokat kell bélyegzőlenyomattal ellátni:

a) érvényes vízumot tartalmazó okmányok, amelyek a harmadik országbeli állampolgárokat határátlépésre jogosítják fel;

[...]

(3) [...]

Harmadik ország állampolgárának kérésére kivételesen el lehet tekinteni a be- vagy kiléptetőbélyegző alkalmazásától, ha a bélyegzőlenyomat az érintettnek súlyos hátrányt okozna. Ebben az esetben a be- és kiutazást külön lapon, a személy nevének és útlevele számának megjelölésével kell rögzíteni. Ezt a lapot a harmadik országbeli állampolgár megkapja."

12. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését, aki nem teljesíti az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételt, és nem tartozik az 5. cikk (4) bekezdésében említett személyek közé. Ez nem érinti a menedékjogra és a nemzetközi védelemre, illetve a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó különös rendelkezések alkalmazását.

(2) A beléptetés megtagadására csak megindokolt döntés alapján kerülhet sor, a megtagadás indokainak pontos megjelölésével. A döntést a nemzeti jog által felhatalmazott hatóság hozza meg. A döntés azonnal végrehajtható.

A beléptetés megtagadásáról szóló, pontosan megindokolt, megalapozott döntését az V. melléklet B. részében megállapított formanyomtatványon kell közölni, amelyet a nemzeti jog által a beléptetés megtagadására felhatalmazott nemzeti hatóság tölt ki. A kitöltött formanyomtatványt át kell adni az érintett harmadik országbeli állampolgárnak, aki e formanyomtatványon igazolja a beléptetés megtagadására vonatkozó döntés kézhezvételét.

(3) Azok a személyek, akiknek a beléptetését megtagadták, jogorvoslattal élhetnek. A jogorvoslati eljárást a nemzeti jognak megfelelően kell lefolytatni. [...]

[...]

(6) A beléptetés megtagadására irányadó részletes szabályokat az V. melléklet A. része tartalmazza."

13. Ugyanezen kódex V. melléklete A. része 1. pontjának b) alpontja értelmében a beléptetés megtagadásakor az illetékes határőr fekete okmánytintával beírja a beléptetés megtagadása okainak megfelelő betűket, amelyeknek a felsorolását a beléptetés megtagadásához használt formanyomtatvány tartalmazza.

14. Az említett kódex V. mellékletének B. részében található formanyomtatványon többek között szerepel kilenc mező, amelynek használata lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy megjelöljék a határon való beléptetés megtagadásának pontos okait.

A Vízumkódex

15. A Vízumkódex (3) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

"A vízumpolitika tekintetében a közös jogszabályok létrehozása, különösen a közösségi vívmányok ([a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormánya között] a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben 1990. június 19-én aláírt egyezmény [HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.], és a Közös Konzuli Utasítás [...] megfelelő rendelkezései) egységes szerkezetbe foglalása és továbbfejlesztése révén, »a közös vízumpolitikának egy többrétegű rendszer részeként« történő továbbfejlesztésének az egyik alapvető alkotóeleme, aminek célja »a legális utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése a nemzeti jogszabályok, valamint a helyi konzuli képviseletek eljárási gyakorlatának további harmonizálásán keresztül« [...]."

16. A fent említett kódex 24. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A vízum érvényességi időtartama és az engedélyezett tartózkodás hossza a 21. cikkel összhangban elvégzett vizsgálaton alapul.

Vízumot egy, kettő vagy több beutazásra lehet kiadni. Az érvényesség időtartama nem haladhatja meg az öt évet."

17. Az említett kódex 29. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A [...] nyomtatott vízumbélyeget [...] [be] kell [...]illeszteni az úti okmányba.

(2) Amennyiben a vízumot kiadó tagállam nem ismeri el a kérelmező úti okmányát, a vízum beillesztésére szolgáló külön lapot kell használni."

18. Ugyanezen kódex 30. cikke szerint "[e]gységes vízum [...] puszta birtoklása nem jelent automatikus beutazási jogot."

19. A Vízumkódex 33. cikke bizonyos különleges körülmények között lehetővé teszi a kiadott vízum érvényességi időtartamának és/vagy a tartózkodási időtartamnak a meghosszabbítását.

20. Az említett kódex 34. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A vízumot meg kell semmisíteni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a vízumkiadás feltételei nem teljesültek a vízum kiadásának időpontjában, különösen amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy azt csalárd módon szerezték. A vízumot főszabály szerint az azt kiadó tagállam illetékes hatóságai semmisítik meg. A vízumot más tagállam illetékes hatóságai is megsemmisíthetik [...]

(2) A vízumot vissza kell vonni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy kiadásának feltételei többé nem teljesülnek. A vízumot főszabály szerint az azt kiadó tagállam illetékes hatóságai vonják vissza. A vízumot más tagállam illetékes hatóságai is visszavonhatják [...]"

A lett jog

21. A 2002. november 20-i bevándorlási törvény (Imigrācijas likums, Latvijas Vēstnesis, 2000, 169. sz.) 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Külföldi a Lett Köztársaság területére akkor utazhat be és tartózkodhat ott, ha egyidejűleg rendelkezik:

1) érvényes úti okmánnyal [...]

2) érvényes úti okmányban található érvényes vízummal [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

22. 2010. október 8-án az Air Baltic a Moszkva-Riga járatán Lettországba szállított egy indiai állampolgárt, aki a rigai repülőtéren történő határátlépés során bemutatott egy egységes vízum nélküli érvényes indiai útlevelet és egy érvénytelenített indiai útlevelet többszöri beutazásra jogosító, az Olasz Köztársaság által kiadott egységes vízummal, amelynek érvényességi időtartama a 2009. május 25. és 2014. május 25. közötti időszakra szólt. Az érvénytelenített útlevele a következő bejegyzést tartalmazta: "Érvénytelenített útlevél. Az érvénytelenítés nem jelenti az útlevélben található érvényes vízumok megsemmisítését".

23. Ezen indiai állampolgár Lettország területére való beléptetését megtagadták azon indokból, hogy nem volt érvényes vízuma.

24. A Valsts robežsardze 2010. október 14-i határozatával 2000 lett lat (LVL) összegű pénzbírságot szabott ki az Air Balticra azon indokból, hogy ezen indiai állampolgár szállításával e társaság szabálysértést követett el, mivel a határátlépéshez szükséges úti okmányok nélkül szállított egy személyt Lettországba.

25. Az Air Balticnak az említett határozattal szemben előterjesztett panaszát a Valsts robežsardze vezetője 2010. december 9-i határozatával elutasította.

26. Az Air Baltic ezt követően ez utóbbi határozattal szemben keresetet nyújtott be az administratīvā rajona tiesához (kerületi közigazgatási bíróság). 2011. augusztus 12-i ítéletével e bíróság elutasította az Air Baltic keresetét.

27. Az Air Baltic fellebbezést nyújtott be az említett ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

28. E körülmények között az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság), úgy ítélve meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez a Schengeni határ-ellenőrzési kódex és a Vízumkódex értelmezése szükséges, felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [Schengeni határ ellenőrzési kódex] 5. cikkét, hogy a harmadik ország állampolgárai beutazásának kötelező előfeltétele az érvényes úti okmányban található érvényes vízum megléte?

2) A [Vízumkódex] rendelkezései alapján a vízumbélyeget tartalmazó úti okmány érvénytelenítése következtében a kiállított vízum is érvényét veszti-e?

3) Összeegyeztethetők-e a [Schengeni határ ellenőrzési kódex] és a [Vízumkódex] rendelkezéseivel azon nemzeti rendelkezések, amelyek a harmadik ország állampolgárai beutazásának kötelező előfeltételeként írják elő az érvényes úti okmányban található érvényes vízumot?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

29. Második kérdésével, amelyet először kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Vízumkódex 24. cikkének (1) bekezdését és 34. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az úti okmánynak valamely harmadik ország hatósága általi érvénytelenítése folytán az ezen okmányban található egységes vízum is ipso iure érvényét veszti.

30. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Vízumkódex 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az illetékes hatóság az egységes vízum kiadásakor meghatározza annak érvényességi időtartamát. Ezt követően a Vízumkódex 33. cikke alapján ezen időszak bizonyos meghatározott körülmények között meghosszabbítható.

31. Mindazonáltal e kódex 34. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a vízumot meg kell semmisíteni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a vízumkiadás feltételei nem teljesültek a vízum kiadásának időpontjában, és a vízumot vissza kell vonni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy kiadásának feltételei többé nem teljesülnek.

32. Az egységes vízum tehát legalábbis az azt kiadó tagállam illetékes hatósága által a vízum kiadása során meghatározott érvényességi időtartam lejártáig érvényes marad, kivéve ha azt a Vízumkódex 34. cikke szerint ezen időszak lejárta előtt megsemmisítik vagy visszavonják.

33. Márpedig kitűnik e cikk (1) és (2) bekezdéséből, hogy az egységes vízum megsemmisítéséhez vagy visszavonásához a vízumot kiadó tagállam vagy egy másik tagállam illetékes hatóságainak erre vonatkozóan meghozott speciális határozata szükséges. Valamely harmadik ország hatósága tehát nem rendelkezik hatáskörrel az egységes vízum megsemmisítésére vonatkozóan.

34. Az ilyen hatóságnak valamely, egységes vízumot tartalmazó úti okmány megsemmisítéséről szóló határozata tehát nem tekinthető úgy, hogy ipso iure e vízum megsemmisítését vagy visszavonását jelenti.

35. Először is kitűnik a Vízumkódex 34. cikkéből, hogy az egységes vízumot az illetékes hatóság csupán valamely, e kódex 32. cikkének (1) bekezdésében és 35. cikkének (6) bekezdésében szereplő elutasítási indokkal egybeeső indokra alapozva semmisítheti meg (lásd ebben az értelemben: Koushkaki-ítélet, C-84/12, EU:C:2013:862, 42. és 43. pont). Következésképpen az egyetlen olyan vízummegsemmisítési indok, amely közvetlenül az úti okmányt érinti - az említett kódex 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint - az a helyzet, amelyben a vízum kiadásakor bemutatott úti okmány valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított. Következésképpen az, ha a vízum kiadása után érvénytelenítik azt az úti okmányt, amely a vízumot tartalmazza, nem tartozik azon indokok közé, amelyek igazolhatják azt, hogy az illetékes hatóság a vízumot megsemmisítse.

36. A fentiek fényében azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy a Vízumkódex 24. cikkének (1) bekezdését és 34. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az úti okmányban található egységes vízum nem veszti ipso iure érvényét ezen okmánynak valamely harmadik ország hatósága általi érvénytelenítése folytán.

Az első kérdésről

37. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beléptetését ahhoz a feltételhez köti, hogy a határon történő ellenőrzéskor az érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

38. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését, aki nem teljesíti e kódex 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételt, és nem tartozik az ez utóbbi cikk (4) bekezdésében említett személyek közé.

39. Az említett kódex 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a harmadik országbeli állampolgárok tagállamok területére való beutazásának első két feltétele, hogy rendelkezzenek egyfelől érvényes, a határ átlépésére jogosító úti okmánnyal vagy okmányokkal, másfelől érvényes vízummal, amennyiben az az 539/2001 rendelet értelmében szükséges.

40. Meg kell tehát állapítani, hogy az említett rendelkezés szövege különbséget tesz a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, úti okmánnyal való rendelkezésre és az ugyanezen (1) bekezdés b) pontjában szereplő, vízummal való rendelkezésre vonatkozó beutazási feltétel között, anélkül hogy bármely módon jelezné, hogy a beutazás feltétele az, hogy a vízumot a határ átlépésének időpontjában érvényes úti okmánynak kell tartalmaznia.

41. Ellenben, amint azt a lett és finn kormány hangsúlyozta, a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 7. cikke (3) bekezdése a) pontja i. alpontjának bizonyos nyelvi változatai - mint a spanyol, az észt, az olasz és a lett nyelvi változatok - azt az elgondolást jutatják kifejezésre, hogy az illetékes hatóságoknak a határokon történő ellenőrzéskor meg kell róla bizonyosodniuk, hogy a harmadik országbeli állampolgár vízumot tartalmazó, érvényes úti okmánnyal rendelkezik.

42. Azonban a Schengeni határ-ellenőrzési kódex említett rendelkezésének egyéb nyelvi változatai többségének - így a dán, a német, a görög, az angol, a francia, a litván, a magyar, a máltai, a holland, a lengyel, a portugál, a szlovén és a svéd nyelvi változatnak - megfogalmazása nem jelzi, hogy a vízumot szükségszerűen olyan úti okmánynak kell tartalmaznia, amely a határátlépés időpontjában érvényes, míg más nyelvi változatok - mint a cseh és finn nyelvi változat - e tekintetben kétértelműnek bizonyulnak.

43. Márpedig az uniós jogi rendelkezés egységes értelmezésének szükségessége azt követeli meg, hogy annak egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás kontextusára és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: DR és TV2 Danmark ítélet, C-510/10, EU:C:2012:244, 45. pont, valamint Bark-ítélet, C-89/12, EU:C:2013:276, 40. pont).

44. Először is, ami azon kontextust illeti, amelybe a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke (3) bekezdése a) pontjának i. alpontja illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy annak 7. cikke e kódex II. címének "Külső határokon történő ellenőrzés és a beléptetés megtagadása" című II. fejezetében szerepel, míg ugyanezen kódex 5. cikke az említett II. cím "A külső határok átlépése és a beutazási feltételek" című I. fejezetének képezi a részét.

45. Egyébiránt mind a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 7. cikkének a címéből, mind ugyanezen cikk (3) bekezdésének a) pontjának megfogalmazásából kitűnik, hogy e rendelkezésnek a célja nem az, hogy beutazási feltételeket állapítson meg a harmadik országbeli állampolgároknak, hanem hogy meghatározza azon alapos ellenőrzés különböző szempontjait, amelyet az illetékes hatóságoknak el kell végezniük annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak többek között arról, hogy ezen állampolgárok tiszteletben tartották e kódex 5. cikkének (1) bekezdésében található beutazási feltételeket.

46. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az említett kódex 13. cikkének (2) bekezdése értelmében a beléptetés megtagadásáról szóló határozat pontos indokait az ugyanezen kódex V. mellékletének B. részében szereplő formanyomtatványon kell közölni a harmadik országbeli állampolgárral.

47. Márpedig az említett formanyomtatványon szereplő azon kilenc mező között, amelyet az illetékes hatóságok abból a célból jelölnek meg, hogy a beléptetés megtagadásáról szóló határozat indokait közöljék, több olyan különálló mező szerepel, amely külön-külön vonatkozik az úti okmányra és a bemutatott vízumra. Viszont e formanyomtatványon nem található egyetlen olyan mező sem, amely lehetővé tenné azt, hogy a beléptetés megtagadását azzal a ténnyel indokolják, hogy a bemutatott érvényes vízumot nem olyan úti okmány tartalmazza, amely a határátlépés időpontjában érvényes.

48. Ezenfelül a Vízumkódex 29. cikkének (2) bekezdéséből következően az uniós jogalkotó nem szándékozta teljesen kizárni azt, hogy a tagállamok területére be lehessen lépni anélkül, hogy az érintett rendelkezne olyan vízummal, amelyet érvényes úti okmány tartalmaz, mivelhogy kifejezetten rendelkezett arról a lehetőségről, hogy a vízum külön lapra illesztendő abban az esetben, ha a vízumot kiadó tagállam nem ismeri el a neki bemutatott úti okmányt.

49. Egyébiránt az a vízum, amelynek érvényességi időtartama nem járt le, és amelyet az annak kiadását követően érvénytelenített úti okmány tartalmaz, ezen érvénytelenítést követően hatástalanná válna, amennyiben azt nem lehetne már a tagállamok területére történő beutazás céljából bemutatni, még érvényes úti okmány kíséretében sem. Márpedig a Schengeni határ-ellenőrzési kódex ilyen értelmezése az ilyen vízumnak a jelen ítélet 36. pontja szerint értelmezett Vízumkódex 24. cikke (1) bekezdéséből és 34. cikkéből következő érvényességét de facto megfosztaná hatásától.

50. Másodszor, ami a Schengeni határ-ellenőrzési kódex által követett célkitűzéseket illeti, annak (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket. Ezenkívül az említett kódex 2. cikkének 10. pontja meghatározza, hogy a határforgalom-ellenőrzés a annak megállapítására irányul, hogy a személyek beléptethetőek-e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják-e azt.

51. Az említett célkitűzések elérése érdekében ugyanezen kódex 7. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy harmadik országok állampolgárait be- és kiutazáskor alapos ellenőrzésnek kell alávetni, amely többek között az érintett harmadik országbeli állampolgár úti okmányában szereplő beléptető- és kiléptetőbélyegző-lenyomatok megvizsgálását foglalja magában annak ellenőrzésére, hogy az érintett személy nem lépte-e túl a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát.

52. Amint arra a lett és a finn kormány hivatkozott, kétségtelen, hogy ez a vizsgálat nehezebb egy érvényes vízumot tartalmazó érvénytelenített úti okmány és egy érvényes úti okmány egyidejű bemutatása esetén.

53. Mindazonáltal - amint azt a főtanácsnok az indítványának 68. pontjában megjegyezte - két különböző úti okmány bemutatása nem hozza az illetékes hatóságokat olyan helyzetbe, amelyben ésszerű körülmények között nem lenne lehetőségük elvégezni a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 7. cikkének (3) bekezdésében előírt ellenőrzéseket, figyelembe véve a nekik bemutatott két úti okmányból származó információkat.

54. E hatóságok egyébiránt hasonló nehézségekkel néznek szembe abban az uniós jogalkotó által kifejezetten szabályozott esetben, amikor ahelyett, hogy az úti okmányon be- vagy kiléptetőbélyegzőt alkalmaznának, a be- és kiutazást külön lapon rögzítik, a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 10. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint.

55. Ezenkívül, ha megállapítást nyerne, hogy két különböző - az alapügyben szóban forgóhoz hasonló - úti okmány bemutatása által okozott gyakorlati nehézségek elegendők azon harmadik országbeli állampolgárok beléptetésének megtagadásához, akiknek az egységes vízumukat egy érvénytelenített úti okmány tartalmazza, akkor figyelmen kívül maradna a Schengeni határ-ellenőrzési kódex (7) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő azon követelmény, hogy a határellenőrzésnek arányban kell állnia a megvalósítandó célkitűzésekkel.

56. A fentiekből következően azt kell válaszolni az első kérdésre, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beléptetését nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a határon történő ellenőrzéskor az érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

A harmadik kérdésről

57. A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a harmadik országbeli állampolgároknak az érintett tagállam területére való beutazását ahhoz a feltételhez köti, hogy a határon történő ellenőrzéskor a bemutatott érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

58. Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, kitűnik, hogy a harmadik kérdésre csupán abban az esetben lehet nemlegesen válaszolni, ha a tagállam rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér lehetővé teszi a számára, hogy olyan beutazási feltétel alapján tagadja meg valamely harmadik országbeli állampolgár beléptetését a területére, amely nem szerepel a Schengeni határ-ellenőrzési kódexben.

59. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett kódex 5. cikke (1) bekezdésének magából a megszövegezéséből az következik, hogy az a tagállamok területére történő beutazási feltételeket állapít meg harmadik országok állampolgárai számára, és nem azon indokokat tartalmazó minimális listát, amelyek esetében ezen állampolgárok e területre történő beutazását meg kell tagadni.

60. Egyébiránt a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 7. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határellenőrzések e kódex II. címe II. fejezetének megfelelően hajtandók végre.

61. Márpedig, noha az említett kódex e II. fejezetének részét képező 7. cikkének (3) bekezdése és 8. cikke az illetékes hatóságok számára azt a kötelezettséget írják elő, hogy ellenőrizzék az ugyanezen kódex 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott beutazási feltételeket, illetve azt a lehetőséget biztosítják számukra, hogy a határokon végzett ellenőrzéseket könnyítsék, ellenben e fejezet egyetlen rendelkezése sem említi e hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy ezen ellenőrzéseket kiterjesszék olyan beutazási feltételek tiszteletben tartásának megkövetelésével, amelyek nem szerepelnek ez utóbbi rendelkezésben.

62. Ezenkívül az a tény, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését, aki nem teljesíti e kódex 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételt, és nem tartozik az ez utóbbi cikk (4) bekezdésében említett személyek közé, mindeközben előírva ugyanezen 13. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, hogy a megtagadás pontos indokait az említett kódex V. mellékletének B. részében szereplő formanyomtatványon kell közölni, olyan tényezőnek minősül, amely azt az értelmezést támasztja alá, miszerint az ezen 5. cikk (1) bekezdésében szereplő beutazási feltételek felsorolása kimerítő jellegű (lásd analógia útján: Koushkaki-ítélet, EU:C:2013:862, 38. pont).

63. Az említett V. melléklet B. részében előírt formanyomtatványon egyébiránt kilenc mező szerepel, amelyet az illetékes hatóságok abból a célból jelölnek meg, hogy a harmadik országbeli állampolgárral közöljék a beléptetés megtagadásáról szóló határozat indokait. A hatodik mező a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 5. cikke (1) bekezdése első tagmondatában szereplő tartózkodási időtartamnak felel meg, míg a többi mező az ugyanezen bekezdés a)-e) pontjában található feltételekre utal vissza.

64. Ugyanígy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex V. mellékletének A. része úgy rendelkezik, hogy a beléptetés megtagadásakor az illetékes határőrnek többek között be kell írnia az útlevélbe a beléptetés megtagadása okainak megfelelő betűket, amelyeknek a felsorolását a beléptetés megtagadásához használt formanyomtatvány tartalmazza.

65. Ezenfelül kitűnik e kódex 1. cikkéből és (4), (8) és (19) preambulumbekezdéséből, hogy e kódex az Unió külső határainak ellenőrzésére irányadó feltételek, szempontok, valamint részletes szabályok megállapítására irányul, amit a tagállamok nem tudnak kielégítően megvalósítani. Az említett kódex (6) preambulumbekezdése egyébiránt úgy fogalmaz, hogy a határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést, ami magában foglalja a beutazási feltételek közös meghatározását.

66. Következésképpen az az értelmezés, miszerint a Schengeni határ-ellenőrzési kódex arra szorítkozik, hogy a tagállamokat a területükre való beléptetés megatagadására kötelezze bizonyos meghatározott helyzetekben, anélkül azonban, hogy rögzítené az e területre való beutazás harmonizált feltételeit, ellentétes tehát ugyanezen kódex célkitűzésével (lásd analógia útján: Koushkaki-ítélet, EU:C:2013:862, 50. pont).

67. Először is a Bíróság már korábban úgy ítélte meg, hogy az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás a schengeni térségen belüli szabad határátlépés következményeként kialakított, a külső határok magas szintű és egyforma ellenőrzésének és felügyeletének biztosítását célozza (Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C-503/03, EU:C:2006:74, 37. pont) a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 6-13. cikkében meghatározott, a külső határok ellenőrzése harmonizált szabályainak tiszteletben tartása által (lásd ebben az értelemben: ANAFE-ítélet, C-606/10, EU:C:2012:348, 26. és 29. pont).

68. Egyébiránt, még ha a Vízumkódex 30. cikkének értelmében az egységes vízum vagy korlátozott területi érvényességű vízum puszta birtoklása nem is jelent automatikus beutazási jogot, a legális utazás megkönnyítése, amely e kódex (3) preambulumbekezdésében szerepel, sérülne, ha a tagállamok diszkrecionális módon eldönthetnék, hogy megtagadják valamely, egységes vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgár beléptetését, úgy, hogy hozzáadnak még egy beutazási feltételt a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 5. cikkének (1) bekezdésében felsoroltakhoz, jóllehet az uniós jogalkotó nem vélte úgy, hogy egy ilyen feltételnek teljesülnie kell a tagállamok területére történő beléptetés engedélyezéséhez (lásd analógia útján: Koushkaki-ítélet, EU:C:2013:862, 52. pont).

69. Ebből következően a tagállamnak nincsen olyan mérlegelési mozgástere, amely lehetővé teszi számára, hogy olyan feltétel alapján tagadja meg valamely harmadik országbeli állampolgárnak a tagállam területére való beléptetését, amely a Schengeni határ-ellenőrzési kódexben nem szerepel.

70. A fenti megfontolásokból következően azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a harmadik országbeli állampolgároknak az érintett tagállam területére való beutazását ahhoz a feltételhez köti, hogy a határon történő ellenőrzéskor a bemutatott érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

A költségekről

71. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikkének (1) bekezdését és 34. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az úti okmányban található egységes vízum nem veszti ipso iure érvényét ezen okmánynak valamely harmadik ország hatósága általi érvénytelenítése folytán.

2) A 2010. március 25-i 265/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beléptetését nem köti ahhoz a feltételhez, hogy a határon történő ellenőrzéskor az érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

3) A 265/2010 rendelettel módosított 562/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a harmadik országbeli állampolgároknak az érintett tagállam területére való beutazását ahhoz a feltételhez köti, hogy a határon történő ellenőrzéskor a bemutatott érvényes vízumot szükségszerűen olyan úti okmány tartalmazza, amely érvényes.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.