62005CJ0291[1]

A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete. Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie kontra R. N. G. Eind. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Raad van State - Hollandia. Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - Harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtag tartózkodási joga - A munkavállaló visszatérése az állampolgársága szerinti tagállamba - A munkavállaló származási tagállamának a családtag számára tartózkodási jog biztosítására vonatkozó kötelezettsége - Ilyen kötelezettség fennállása a munkavállaló általi valóságos és tényleges munkavégzés hiányában. C-291/05. sz. ügy.

C-291/05. sz. ügy

Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie

kontra

R. N. G. Eind

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - Harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtag tartózkodási joga - A munkavállaló visszatérése az állampolgársága szerinti tagállamba - A munkavállaló származási tagállamának a családtag számára tartózkodási jog biztosítására vonatkozó kötelezettsége - Ilyen kötelezettség fennállása e munkavállaló általi valóságos és tényleges munkavégzés hiányában"

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - A családtagok tartózkodási joga

(1612/68 tanácsi rendelet, 10. cikk)

2. Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - A családtagok tartózkodási joga - A munkavállaló visszatérése származási tagállamába másik tagállamban folytatott keresőtevékenységet követően

(1612/68 tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1. Valamely közösségi munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén a közösségi jog nem írja elő e tagállam hatóságainak, hogy ismerjék el e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának a belépési és tartózkodási jogát önmagában azon tény folytán, hogy ezen állampolgár a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 rendelet 10. cikke alapján kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett a fogadó tagállamban, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt.

Az e cikk szerinti családegyesítési jog ugyanis a migráns munkavállalók családtagjai számára nem biztosít a szabad mozgáshoz való saját jogot, mivel ez a rendelkezés inkább annak a migráns munkavállalónak kedvez, akinek a családjába harmadik állam állampolgára tartozik. Ebből következik, hogy harmadik állam állampolgárának - aki közösségi munkavállaló családtagja - azon jogára, hogy e munkavállalóval letelepedjen, csak abban a tagállamban lehet hivatkozni, ahol e munkavállaló tartózkodik.

Továbbá az 1612/68 rendelet keretében valamely tagállam hatóságai által harmadik állam állampolgárának - aki közösségi munkavállaló családtagja - kiadott tartózkodási engedély hatálya e tagállam területére korlátozódik.

(vö. 23-26. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A migráns munkavállalónak, miután valamely másik tagállamban munkaviszonyban állt, az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatéréshez és ott-tartózkodáshoz való jogát a közösségi jog annyiban biztosítja, amennyiben ez a munkavállalóknak az EK 39. cikkből, valamint az annak végrehajtására hozott rendelkezésekből - mint például a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 rendeletből - eredő szabad mozgáshoz való joga hatékony érvényesüléséhez szükséges. Ezt az értelmezést erősíti meg az uniós polgári jogállás bevezetése, amelynek a rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen.

Valamely munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén - miután valamely tagállamban munkaviszonyban állt - e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének analógia alapján alkalmazandó a) pontja alapján tartózkodási joggal rendelkezik a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, még akkor is, ha a munkavállaló ott nem folytat valóságos és tényleges gazdasági tevékenységet. Az a tény, hogy valamely közösségi munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja abban a tagállamban való tartózkodást megelőzően, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt, nem rendelkezett a nemzeti jog alapján tartózkodási joggal az említett munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, nincs hatással az említett polgár utóbbi tagállamban való tartózkodási jogának értékelésére.

(vö. 32., 45. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. december 11.(*)

"Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - Harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtag tartózkodási joga - A munkavállaló visszatérése az állampolgársága szerinti tagállamba - A munkavállaló származási tagállamának a családtag számára tartózkodási jog biztosítására vonatkozó kötelezettsége - Ilyen kötelezettség fennállása e munkavállaló általi valóságos és tényleges munkavégzés hiányában"

A C-291/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad van State (Hollandia) a Bírósághoz 2005. július 20-án érkezett, 2005. július 13-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie

és

R. N. G. Eind

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és G. Arestis tanácselnökök, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), R. Silva de Lapuerta, K. Schiemann, J. Makarczyk és A. Borg Barthet bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M. Ferreira tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. szeptember 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie képviseletében A. van Leeuwen advocaat,

- R. N. G. Eind képviseletében R. Ketwaru advocaat,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és C. Wissels, valamint M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében T. Boček, meghatalmazotti minőségben,

- a dán kormány képviseletében A. Jacobsen, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében K. Georgiadis és K. Boskovits, valamint Z. Chatzipavlou, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. O'Neill, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Moore barrister,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Rozet és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. július 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1992. július 27-i 2434/92/EGK tanácsi rendelettel (HL L 245., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 69. o.) módosított, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.; a továbbiakban: 1612/68 rendelet) és a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28-i 90/364/EGK tanácsi irányelv (HL L 180., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 3. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a suriname-i állampolgárságú R. N. G. Eind és a Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie (bevándorlási és integrációügyi miniszter) közötti eljárás keretében a Staatssecretaris van Justitie (igazságügyi államtitkár, a továbbiakban: államtitkár) tartózkodási engedélyt megtagadó határozatával kapcsolatban terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1612/68 rendelet 10. cikke szerint:

"(1) Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban:

a) a munkavállaló házastársa, és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak, vagy a munkavállaló eltartottjai;

[...]"

4 A 90/364 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok tartózkodási jogot biztosítanak a tagállamok olyan állampolgárainak, akik számára a közösségi jog más rendelkezései nem biztosítják ezt a jogot, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott családtagjaiknak, azzal a feltétellel, hogy ők és családtagjaik teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó államban, továbbá elegendő anyagi fedezettel rendelkeznek ahhoz, hogy elkerüljék, hogy tartózkodási idejük alatt a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszerének terhet jelentsenek.

[...]

(2) A következő személyeknek, tekintet nélkül állampolgárságukra, joguk van a tartózkodási jog jogosultjával egy másik tagállamban letelepedni:

a) a házastárs és eltartott egyenes ági leszármazóik;

[...]"

A nemzeti szabályozás

5 A 2000. november 23-i Vreemdelingenwet (a külföldiekről szóló holland törvény, a továbbiakban: külföldiekről szóló törvény) (Staatsblad 2000., 495. sz.) 1. cikkének e) pontja pontosan meghatározza, hogy "közösségi polgárok" alatt értendők:

"(1) az Európai Unió tagállamainak azon állampolgárai, akik az Európai Közösséget létrehozó szerződés alapján jogosultak egy másik tagállam területére beutazni és ott tartózkodni;

(2) az 1. pontban említett személyek harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai, akik az Európai Közösséget létrehozó szerződés végrehajtása keretében hozott határozat alapján jogosultak egy tagállam területére beutazni és ott tartózkodni [...]."

6 A külföldiekről szóló törvény 1. cikkének h) pontja értelmében "ideiglenes tartózkodási engedély" alatt értendő a külföldi állampolgár által a származási országban vagy az állandó tartózkodás helyének országában a holland diplomáciai vagy konzuli képviseleten személyesen kért [...], és az e képviselet által kiadott három hónapnál hosszabb tartózkodásra szóló vízum.

7 A külföldiekről szóló törvény 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja felhatalmazza az igazságügy-minisztert a határozott időre szóló tartózkodási engedély iránti kérelem elfogadására, elutasítására vagy vizsgálatának mellőzésére. Ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján a határozott időre szóló tartózkodási engedélyt azon céllal összefüggő korlátozásokkal állítják ki, amely célra a tartózkodást engedélyezték.

8 A külföldiekről szóló törvény 16. cikke (1) bekezdése a) pontjának rendelkezése szerint a határozott időre szóló tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítható, ha a külföldi állampolgár nem rendelkezik érvényes ideiglenes tartózkodási engedéllyel, amelynek a kiállítását a tartózkodási engedély iránti kérelem céljának megfelelő céllal indokolták.

Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 2000 februárjában a holland állampolgár R. R. L. Eind az Egyesült Királyságba utazott, ahol munkát talált. Később csatlakozott hozzá 1989-ben született Rachel lánya, aki közvetlenül Suriname-ból jött.

10 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az egyesült királysági hatóságok 2001. június 4-én tájékoztatták R. R. L. Eindet, hogy az 1612/68 rendelet alapján rendelkezik e tagállamban tartózkodási joggal. Ugyanezen a napon arról értesítették levélben a lányát, hogy közösségi munkavállaló családtagjaként megilleti ugyanez a jog. Ezért R. R. L. Eind 2001. június 6-tól 2006. június 6-ig érvényes tartózkodási engedélyt kapott.

11 2001. október 17-én R. R. L. Eind és lánya beléptek Hollandiába. Utóbbi jelentkezett az amszterdami rendőrségen és a külföldiekről szóló törvény 14. cikke alapján kérte a tartózkodási engedély kiállítását.

12 R. R. L. Eind az e kérelmet vizsgáló adminisztratív bizottság előtt kijelentette, hogy a Hollandiába való visszatérése óta szociális segélyben részesült, és nem végzett, nem is keresett munkát, mivel beteg volt. Azt is kijelentette azonban, hogy volt interjún a Banenmarkton (Állásbörze) a munkaerőpiacra való visszatérése érdekében, és hogy egy második interjúra vár. Az is kiderül az aktából, hogy R. R. L. Eind rendelkezik betegségbiztosítással Hollandiában.

13 2002. január 2-i határozatával az államtitkár elutasította az R. N. G. Eind által benyújtott kérelmet azzal az indokkal, hogy nem rendelkezett ideiglenes tartózkodási engedéllyel. Továbbá, e határozat pontosította, hogy semmilyen tartózkodási engedély nem adható az érintett személynek közösségi polgár családtagja minősége alapján. Ugyanis, bár az apja a Holland Királyságon kívüli tagállamban tartózkodott, az e tagállamba való visszatérésekor nem végzett valós és tényleges tevékenységet, és az EK-Szerződés értelmében nem minősült gazdaságilag inaktív személynek. Ilyen körülmények között R. N. G. Eind a külföldiekről szóló törvény értelmében már nem volt közösségi polgárnak tekinthető.

14 Az R. N. G. Eind által az államtitkár határozatával szemben benyújtott panaszt az államtitkár 2002. július 5-i határozatával elutasította. A Rechtbank te 's-Gravenhage (hágai kerületi bíróság) azonban 2004. október 20-i ítéletében a C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítéletre (EBHT 1992., I-4265. o.) és a C-292/89. sz. Antonissen-ügyben 1991. február 26-án hozott ítéletre (EBHT 1991., I-745. o.) hivatkozva megsemmisítette az államtitkár 2002. július 5-i határozatát, és visszautalta az ügyet a Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie elé a panasz felülvizsgálata végett.

15 A Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Raad van State előtt, amely mivel úgy vélte, hogy a közösségi jog nem ad egyértelmű választ a jogvitára, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) a) Ha a fogadó tagállam valamely harmadik állam állampolgárát az [...] 1612/68 rendelet 10. cikke értelmében vett munkavállaló családtagjának tekinti, és az e tagállam által kiadott tartózkodási engedély érvényessége még nem járt le, ez azzal jár-e, hogy a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállam emiatt nem tagadhatja meg a harmadik állam állampolgárától a munkavállaló visszatérése esetén a belépéshez és a tartózkodáshoz való jogot?

b) Ha az előző kérdésre adott válasz nemleges, ez azt jelenti-e, hogy e tagállam saját maga állapíthatja meg, hogy a harmadik állam állampolgára beutazásakor megfelel-e a belépéshez és tartózkodáshoz való jog nemzeti jog szerinti feltételeinek, vagy e tagállamnak először meg kell ítélnie, hogy a harmadik állam állampolgára a munkavállaló családtagjaként a közösségi jogból származtathat-e még jogokat?

2) Más lenne-e az 1. a) és 1. b) kérdésre adott válasz, ha a harmadik állam állampolgára a fogadó tagállamban való tartózkodását megelőzően nem rendelkezett tartózkodási joggal a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban annak nemzeti joga alapján?

3) a) Ha a munkavállaló (referenciaszemély) állampolgársága szerinti tagállam a munkavállaló hazatérése esetén maga ítélheti meg, hogy a közösségi jognak a tartózkodási engedély családtag számára való megadásával kapcsolatos feltételei még fennállnak-e, a harmadik állam állampolgára, aki a munkakeresés céljából a fogadó tagállamból az állampolgársága szerinti tagállamba visszatérő referenciaszemély családtagja, rendelkezik-e tartózkodási joggal az utóbbi tagállamban, és ha igen, mennyi ideig?

b) Fennáll-e ez a jog akkor is, ha a referenciaszemély az utóbbi tagállamban nem folytat valós és tényleges tevékenységet, illetve nem, vagy már nem tekinthető munkakeresőnek a [...] 90/364 irányelv értelmében, arra a körülményre is tekintettel, hogy a referenciaszemély holland állampolgársága révén szociális segélyben részesül?

4) A fenti kérdésekre adandó válaszokra tekintettel milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak a ténynek, hogy a harmadik állam állampolgára olyan uniós polgár családtagja, aki élt az Európai Közösséget létrehozó szerződés 18. cikke alapján őt megillető joggal, és visszatért az állampolgársága szerinti tagállamba?"

Előzetes észrevételek

16 Az Egyesült Királyság kormánya írásbeli észrevételeiben és a tárgyalás során előadta, hogy az R. N. G. Eind által e tagállamban kapott tartózkodási engedélyt a nemzeti jog, és nem az 1612/68 rendelet 10. cikke alapján állították ki. E kormány kifejtette, hogy az ilyen tartózkodási engedély nem közösségi jogi kötelezettséget tükröz, hanem inkább a nemzeti szabályozás alapján gyakorolt politikai választást.

17 Kiderül azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy az egyesült királysági hatóságok 2001. június 4-én arról tájékoztatták R. N. G. Eindet, hogy közösségi polgár családtagjaként az 1612/68 rendelet alapján rendelkezik e tagállamban tartózkodási joggal.

18 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikk által bevezetett együttműködési eljárás keretében nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása és ebből a határozatára vonatkozó következmények levonása (lásd különösen a C-435/97. sz., WWF és társai ügyben 1999. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-5613. o.] 32. pontját, és a C-510/99. sz. Tridon-ügyben 2001. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-7777. o.] 28. pontját).

19 Ezért az előterjesztő bíróság által feltett kérdések az általa hivatkozott kiindulópont alapján válaszolandók meg, nevezetesen, hogy R. N. G. Eind az 1612/68 rendelet 10. cikke alapján tartózkodott az Egyesült Királyságban.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdés a) pontjáról

20 E kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy valamely közösségi munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén a közösségi jog előírja-e e tagállam hatóságainak, hogy ismerjék el e munkavállaló családtagjának, aki harmadik állam állampolgára, a belépési és tartózkodási jogát önmagában azon tény folytán, hogy ezen állampolgár az 1612/68 rendelet 10. cikke alapján kiállított érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett abban a tagállamban, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt.

21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében állampolgárságától függetlenül jogosult letelepedni azon munkavállalóval a házastársa és a 21 évnél fiatalabb vagy a munkavállaló által eltartott lemenő egyenes ági rokonai, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban.

22 Kiderül többek között az 1612/68 rendelet ötödik preambulumbekezdéséből, hogy a rendelet arra irányul, hogy "kiküszöböljék a munkavállalók szabad mozgásának akadályait, különösen amelyek a munkavállalónak azt a jogát érintik, hogy a családja csatlakozhasson hozzá, és a családnak a befogadó országba történő integrálódásra lehetősége legyen".

23 Az 1612/68 rendelet 10. cikke szerinti családegyesítési jog a migráns munkavállalók családtagjai számára nem biztosít a szabad mozgáshoz való saját jogot, mivel ez a rendelkezés inkább annak a migráns munkavállalónak kedvez, akinek a családjába harmadik állam állampolgára tartozik (az 1612/68 rendelet 11. cikkének keretében lásd a C-10/05. sz., Mattern és Cikotic ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3145. o.] 25. pontját).

24 Ebből következik, hogy harmadik állam állampolgárának - aki közösségi munkavállaló családtagja - azon jogára, hogy e munkavállalóval letelepedjen, csak abban a tagállamban lehet hivatkozni, ahol e munkavállaló tartózkodik.

25 Az 1612/68 rendelet keretében a valamely tagállam hatóságai által harmadik állam állampolgárának, aki közösségi munkavállaló családtagja, kiadott tartózkodási engedély hatálya e tagállam területére korlátozódik.

26 Az előzőekre tekintettel az első kérdés a) pontjára az a válasz adandó, hogy a közösségi munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén a közösségi jog nem írja elő e tagállam hatóságainak, hogy ismerjék el e munkavállaló családtagjának a belépési és tartózkodási jogát önmagában azon tény folytán, hogy ezen állampolgár az 1612/68 rendelet 10. cikke alapján kiállított érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik abban a tagállamban, ahol a munkavállaló munkaviszonyban áll.

A második kérdésről és a harmadik kérdés b) pontjáról

27 Ezen együtt vizsgálandó kérdésekkel az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén - miután valamely tagállamban munkaviszonyban állt - e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja rendelkezik-e a közösségi jog alapján tartózkodási joggal a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, anélkül hogy a munkavállaló ott valóságos és tényleges gazdasági tevékenységet folytatna. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy az a tény, hogy harmadik állam állampolgára a fogadó tagállamban való tartózkodását megelőzően, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt, nem rendelkezett tartózkodási joggal a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban annak nemzeti joga alapján, hatással lehet-e az említett állampolgár tartózkodási jogára.

28 Előzetesen fel kell idézni, hogy a tagállami állampolgároknak a valamely másik tagállam területén való tartózkodási joga - anélkül, hogy ott munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytatna - nem feltétlen. Az EK 18. cikk (1) bekezdése alapján minden uniós polgárnak a Szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel van joga a tagállamok területén való tartózkodáshoz (ebben az értelemben lásd a C-456/02. sz. Trojani-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7573. o.] 31. és 32. pontját, és a C-200/02. sz., Zhu és Chen ügyben 2004. október 19-én hozott ítélet [EBHT 2004.,. I-9925. o.] 26. pontját).

29 Ilyen korlátozások és feltételek között a 90/364 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből következik, hogy a tagállamok a területükön tartózkodás jogával élni kívánó inaktív uniós polgároktól megkívánhatják, hogy ők és családtagjaik teljes körű egészségbiztosítással rendelkezzenek a fogadó államban, továbbá elegendő anyagi fedezettel rendelkezzenek annak elkerüléséhez, hogy tartózkodási idejük alatt terhet rójanak a fogadó tagállam szociális ellátórendszerére.

30 Valamely inaktív uniós polgár családtagjait a 90/364 irányelv 1. cikke (2) bekezdése alapján megillető tartózkodási jog az uniós polgárt a közösségi jog alapján megillető tartózkodási joggal függ össze.

31 Az alapügyben, tekintettel arra, hogy R. R. L. Eind holland állampolgár, a Holland Királyság területén való tartózkodási joga nem tagadható meg, és nem tehető feltételektől függővé.

32 Amint ugyanis a főtanácsnok megállapította az indítványa 101. és azt követő pontjaiban, a migráns munkavállalónak - miután valamely másik tagállamban munkaviszonyban állt - az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatéréshez és ott-tartózkodáshoz való jogát a közösségi jog annyiban biztosítja, amennyiben ez a munkavállalóknak az EK 39. cikkből, valamint az annak végrehajtására hozott rendelkezésekből - mint például az 1612/68 rendeletből - eredő szabad mozgáshoz való joga hatékony érvényesüléséhez szükséges. Ezt az értelmezést erősíti meg az uniós polgári jogállás bevezetése, amelynek a rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen.

33 A holland és a dán kormány az írásbeli észrevételeikben kijelentették, hogy azon kilátás, hogy a közösségi polgár a származási tagállamába való visszatéréskor nem folytathatja a fogadó tagállamban esetleg kialakított közös családi életet, nem tekinthető úgy, hogy ez őt visszatartja attól, hogy ez utóbbi tagállamba költözzön az ottani munkavégzés érdekében. Különösen a holland kormány hangsúlyozta azt a tényt, hogy R. R. L Eindet nem tarthatta vissza az említett szabadságnak az Egyesült Királyságba való utazás révén történő gyakorlásától annak lehetetlensége, hogy származási államába történő későbbi visszatérésekor a lánya vele a származási államában tartózkodjon, mivel R. N. G. Eindnek már e költözés idején sem volt tartózkodási joga Hollandiában.

34 E megközelítés nem fogadható el.

35 Valamely tagállam polgárát visszatarthatja attól, hogy másik tagállam területén való munkavégzés érdekében elhagyja az állampolgársága szerinti tagállamot, ha nem biztos a származási tagállamba való visszatérés lehetőségében, függetlenül valamely gazdasági tevékenység ez utóbbi tagállamban történő folytatásától.

36 E visszatartó hatás ugyanezen polgár számára bekövetkezhet azon egyszerű kilátás folytán is, hogy a származási tagállamba való visszatérése után nem folytathatja az esetleg már a fogadó államban házasság vagy családegyesítés következtében megkezdett közös családi életet a közeli hozzátartozóival.

37 A családegyesítési akadályok tehát sérthetik a tagállamok állampolgárainak a közösségi jogból eredő szabad mozgáshoz való jogát, hiszen valamely közösségi munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése nem tekinthető tisztán belső helyzetnek.

38 Ebből következik, hogy az alapügyhöz hasonló körülmények között R. N. G. Eindet megilleti az apjával, R. R. L Einddel Hollandiában való letelepedés joga, még ha utóbbi gazdaságilag inaktív polgárnak minősül is.

39 E jog továbbra is az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított, analógia útján alkalmazandó feltételektől függ.

40 Így az R. N. G. Eindéhez hasonló helyzetben található személyt addig illeti meg az említett jog, ameddig nem éri el a huszonegy éves kort, vagy ameddig az apja tartja el.

41 E következtetést nem kérdőjelezheti meg azon tény, hogy R. N. G. Eindnek a fogadó tagállamban való tartózkodását megelőzően, ahol az apja munkaviszonyban állt, az R. R. L. Eind állampolgársága szerinti tagállamban, annak nemzeti joga szerint nem volt tartózkodási joga.

42 A holland, a dán és a német kormány érvelésével ellentétben az ilyen jogra való hivatkozás lehetetlensége nincs hatással az ilyen gyermeknek a közösségi munkavállaló családtagja minőségében való belépési és tartózkodási jogának elismeréséhez abban a tagállamban, amelynek utóbbi állampolgára.

43 Először is ilyen jog megkövetelése sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem következik a közösségi munkavállalók harmadik államok állampolgárságával rendelkező családtagjai Közösségen belüli tartózkodáshoz való jogára vonatkozó semmilyen közösségi jogi rendelkezésből. Ugyanakkor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mozgásra és tartózkodásra vonatkozó másodlagos közösségi szabályozást nem lehet megszorító módon értelmezni (lásd az 1612/68 rendeletet illetően különösen a 267/83. sz. Diatta-ügyben 1985. február 13-án hozott ítélet [EBHT 1985., 567. o.] 16. és 17. pontját, valamint a C-413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7091. o.] 74. pontját).

44 Másodszor, az ilyen követelmény ellentétes lenne a közösségi jogalkotó céljával, aki elismerte a tagállami állampolgárok családi élete védelme biztosításának fontosságát annak érdekében, hogy a szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának akadályait megszüntesse (a C-60/00. sz. Carpenter-ügyben 2002. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6279. o.] 38. pontja és a C-459/99. sz. MRAX-ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6591. o.] 53. pontja).

45 Az előző megfontolások összességére tekintettel a második és harmadik kérdés b) pontjára az a válasz adandó, hogy valamely munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén - miután valamely tagállamban munkaviszonyban állt - e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja a 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének analógia alapján alkalmazandó a) pontja alapján tartózkodási joggal rendelkezik a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, még akkor is, ha a munkavállaló ott nem folytat valóságos és tényleges gazdasági tevékenységet. Az a tény, hogy valamely közösségi munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja abban a tagállamban való tartózkodást megelőzően, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt, nem rendelkezett a nemzeti jog alapján tartózkodási joggal az említett munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, nincs hatással az említett polgár utóbbi tagállamban való tartózkodási jogának értékelésére.

Az első kérdés b) pontjáról, a harmadik kérdés a) pontjáról és a negyedik kérdésről

46 Az első kérdés a) pontjára, a második kérdésre és a harmadik kérdés b) pontjára adott válaszra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság egyéb kérdéseire nem kell válaszolni.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Valamely közösségi munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén a közösségi jog nem írja elő e tagállam hatóságainak, hogy ismerjék el e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának a belépési és tartózkodási jogát önmagában azon tény folytán, hogy ezen állampolgár az 1992. július 27-i 2434/92/EGK tanácsi rendelettel módosított, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet 10. cikke alapján kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett a fogadó tagállamban, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt.

2) Valamely munkavállalónak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése esetén - miután valamely tagállamban munkaviszonyban állt - e munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja a 2434/92 rendelettel módosított 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének analógia alapján alkalmazandó a) pontja alapján tartózkodási joggal rendelkezik a munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, még akkor is, ha a munkavállaló ott nem folytat valóságos és tényleges gazdasági tevékenységet. Az a tény, hogy valamely közösségi munkavállaló harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja abban a tagállamban való tartózkodást megelőzően, ahol a munkavállaló munkaviszonyban állt, nem rendelkezett a nemzeti jog alapján tartózkodási joggal az említett munkavállaló állampolgársága szerinti tagállamban, nincs hatással az említett polgár utóbbi tagállamban való tartózkodási jogának értékelésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.