7/2003. (III. 13.) AB határozat

Törökbálint Nagyközség Önkormányzatának a Törökbálint Nagyközség Nemzetközi Üzleti Park szabályozási tervéről és építési szabályzatáról szóló 12/2002. (IV. 29.) rendelete felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Törökbálint Nagyközség Önkormányzatának a Törökbálint Nagyközség Nemzetközi Üzleti Park szabályozási tervéről és építési szabályzatáról szóló 12/2002. (IV. 29.) rendelete alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a törökbálinti képviselő-testület nem értett egyet - Törökbálint Nagyközség Önkormányzatának a Törökbálint Nagyközség Nemzetközi Üzleti Park szabályozási tervéről és építési szabályzatáról szóló 12/2002. (IV. 29.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A kezdeményezésben foglaltak szerint az Ör. azért törvénysértő, mivel megalkotása során a törökbálinti képviselő-testület nem vette figyelembe az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 9. § (6) és (7) bekezdésében, valamint 12. § (3) bekezdésében meghatározott kötelező eljárási szabályokat, továbbá az Ét. 60. § (3) bekezdésének rendelkezését.

Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Ör. elfogadásáról az illetékes főépítész véleményének hiányában döntött az önkormányzat, s utalt arra is, hogy a véleményeztetést és az egyeztetést nem az Ör.-ben meghatározott területre vonatkozóan folytatta le a képviselő-testület. A hivatalvezető sérelmezte, hogy az Ör. megalkotását megelőzően a képviselő-testület nem módosította a településszerkezeti tervet.

Az indítványozó - a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 8. §-ának sérelmére hivatkozással - az Ör. módosításáról szóló 15/2002. (V. 27.) rendeletet (a továbbiakban: Ör.l.) is támadta. Mivel az Ör.l. az Ör. 37. § (1) bekezdésének új szövegét állapította meg, ezért az Alkotmánybíróság az Ör.l. alkotmányosságát külön nem vizsgálta.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének megfelelően a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a településrendezést. Az Ét. 7. § (1) bekezdésének megfelelően "a településrendezés célja a települések területfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése".

Az Ét. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz: "Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania." A 13. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolásáról, azok felhasználásának, beépítésének feltételeiről és szabályairól.

Az Ét. indítványban hivatkozott 9. §-a (2)-(7) bekezdésében a településrendezés általános szabályai körében számos, az önkormányzati jogalkotásra vonatkozó eljárási rendelkezést tartalmaz:

"(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:

a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ennek érdekében a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni kidolgozásuk elhatározását, amelynek keretében

aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,

ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;

b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati szerveket az előkészítésbe be kell vonni úgy, hogy azok a megkeresés kézhezvételétől számított 15 napon belül írásos állásfoglalásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható időbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;

c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkező hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit.

(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati és érdekképviseleti szervekkel, valamint társadalmi szervezetekkel, amelyek 21 napon belül adhatnak írásos véleményt.

(4) Az eltérő vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az időpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt.

(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt nem adott, és az egyeztető tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelő véleményezőnek kell tekinteni.

(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket az elfogadásuk előtt - a (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt - a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából:

a) a főváros, a fővárosi kerület, a megyei jogú város igazgatási területének egészére egyszerre készített szabályzatot és terveket az illetékes területi főépítészeti iroda útján a miniszternek,

b) egyéb szabályzatot és terveket a területi főépítésznek.

A miniszter 90, a területi főépítész 30 napon belül adhat véleményt; ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértőnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell.

(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el."

Az Ét. 12. § (3) bekezdésének az indítványozó által említett rendelkezése előírja: "A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti tervet előzetesen módosítani kell."

Az Ét. 60. § (3) bekezdése pedig így rendelkezik: "A törvény hatálybalépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezései szerinti tartalmi követelményeknek megfelelően készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell a megyei jogú városok, a városok, a főváros, valamint a fővárosi kerületek esetében legfeljebb 2003. december 31-ig, egyebekben 2004. december 31-ig."

III.

1. Az Alkotmánybíróság hatásköre a jelen ügyben az elvi jelentőségű 30/1999. (X. 13.) AB határozat megállapításán alapul, miszerint "az önkormányzati rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből adódó törvény-ellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti". E tekintetben az alkotmánybírósági eljárás megindítására való jogosultság kizárólag az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontjából fakad. (ABH 1999, 411.)

2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kezdeményezés a következők miatt megalapozott.

Az önkormányzat rendeletalkotási eljárását keretjelle-gűen törvények szabályozzák. Az Ötv. és az Ét. bemutatott előírásaiból azonban kitűnik, hogy az önkormányzatok városrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet. Ilyen, az önkormányzati rendeletalkotás során irányadó eljárási rendelkezéseket állapít meg az Ét. idézett 9. §-a is, amikor a helyi építési szabályzat elfogadásához számos egyeztetési kötelezettséget ír elő, s az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseletek, hatóságok számára véleménynyilvánítási, javaslattételi, észrevételezési lehetőséget biztosít.

A 42/1992. (VII. 16.) AB határozat is felhívta a figyelmet az építésügyi jogalkotás e sajátosságára, amikor megállapította a következőket: "Az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel való egyeztetés kötelezettsége és a lakosságnak az eljárásba való bevonása olyan garanciális eljárási szabályok, amelyeket nem követel meg a jogi szabályozás a többi önkormányzati rendelet megalkotása során." (ABH 1992, 369, 371.)

Az Ét. 9. § idézett (6) bekezdésének megfelelően a véleményezési eljárás befejezése után az építési szabályzatot és a terveket a polgármesternek meg kell küldeni szakmai véleményezés céljából a területi főépítésznek, aki 30 napon belül ad véleményt. A tervek elfogadásának pedig előfeltétele - a törvény által megszabott határidőn belül érkezett - területi főépítészi vélemény megismertetése a testülettel.

A kezdeményező által az Alkotmánybírósághoz benyújtott iratokból, így a törökbálinti képviselő-testület 2002. április 25-i ülésének jegyzőkönyve és a területi főépítész 2002. május 17-én kelt, 210066/1/2002. sz. állásfoglalása összevetésével megállapítható, hogy az Ör. elfogadására a főépítészi vélemény ismeretének hiányában került sor. Az önkormányzat a tervet 2002. április 17-én küldte meg a területi főépítésznek, majd a képviselő-testület április 25-én tárgyalta az Ör. tervezetét. (Az említett állásfoglalásból az is kitűnik, hogy a főépítész az Ör. tervezetét jogszabálysértőnek tekintette.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. - az elfogadása során alkalmazott törvénysértő eljárásra tekintettel - sérti az Ét. 9. § (6) bekezdését, s ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is, ezért az Alkotmánybíróság - az e határozat rendelkező részében foglaltaknak megfelelően - alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

Mivel a vázolt indokok alapján az Alkotmánybíróság az Ör.-t alkotmányellenessé nyilvánította, ezért annak további törvényi rendelkezésekbe való ütközését - gyakorlatának megfelelően - már nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997. 361, 364; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000. 425, 429; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 478, 482; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABK 2002. június-július, 288, 295.]

Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-ának rendelkezésén alapul.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 918/H/2002.