3102/2022. (III. 10.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés alapján a Fővárosi Törvényszék 17.B.994/2015/1078. számú és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

[2] 1.1. Az indítványozó 2005. június 2-án kezdődő fogva tartással került a büntetőeljárás hatálya alá. A Fővárosi Törvényszék 2014. február 28-án kelt 14.B.198/2012/959. számú ítéletével az indítványozót és társait emberölés, rablás és más bűncselekmények miatt elítélte. A Fővárosi Ítélőtábla 2015. július 2-án kelt 2. Bf.287/2014/187. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[3] A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2019. május 29-én kelt 17.B.994/2015/1078. számú ítéletével, amely a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítéletével 2021. március 26-án jogerőre emelkedett (a továbbiakban: támadott ítélet) az indítványozó mint III. rendű terhelt bűnösségét megállapította:

- a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b), e) és f) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében,

- a régi Btk. 263. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett robbanóanyaggal visszaélés bűntettében,

- a régi Btk. 263/A. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző, és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében,

- a régi Btk. 263/B. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett fegyvercsempészet bűntettében, valamint

- a régi Btk. 244. § (1) bekezdésének c) pontjába ütköző bűnpártolás vétségében mondta ki bűnösnek.

[4] A bíróság ezért őt mint visszaesőt halmazati büntetésül 16 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[5] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján 2021. április 23-án, 2021. július 14-én, 2021. szeptember 16-án, 2021. november 3-án, 2021. december 15-én, 2022. február 7-én saját kezűleg írt beadványaiban fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyekben összefoglalta alkotmányjogi panaszát. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozat sérti az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésben, R) cikk (2) bekezdésben, Q) cikk (2) bekezdésben, I. cikk (1) bekezdésben, XV. cikk (2) bekezdésben, XXIV. cikk (1) bekezdésben, a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésben foglalt jogait, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pont, 3/b) pontját, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 6. cikk 3/b. pontját. Az indítványozó ennek következtében a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[6] Indokolása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás részét képező fegyveregyenlőség sérelmét jelentette, hogy az ügyiratokat teljes egészében csak az ügyészség és az I. rendű terhelt ismerhette meg, akinek kiadták a teljes nyomozati iratokat. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését sértette az, hogy az I. rendű terhelt megkapta a teljes iratot, az indítványozónak azonban erre már nem volt lehetősége. Az indítványozó szerint az ügyben kötött vádalku következtében a "vádalkuzó" terhelt-társukra vonatkozó iratokat az ügyészség a nyomozati iratokból kiemelte, holott álláspontja szerint abban olyan vallomások szerepeltek, amelyek a felmentését megalapozhatták volna. Ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésben foglalt védelemhez való jogát is megsértették, mert az iratok megismerése nélkül a védekezésre történő felkészülésben korlátozták.

[7] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[8] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Fővárosi Ítélőtábla támadott ítéletét az indítványozó először 2021. május 12-én vette át, amelyet a büntetésvégrehajtási intézet elektronikus úton kapott meg. Az indítványozó később - 2021. május 19-én - papíralapon is megkapta az ítéletet. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt tartalmazó első beadványát azonban már ezt megelőzően, 2021. április 23-án benyújtotta az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz határidőben érkezett.

[9] 2.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésen alapuló indítvány csak részben felel meg az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.

[10] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozat megjelölését (Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.68/2020/292. számú ítélete), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Q) cikk (2) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, T) cikk (3) bekezdés, I. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (2) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdés].

[11] Az indítvány a XV. cikk (2) bekezdés, a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdés tekintetében tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet rögzít továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozat alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.

[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntető ügyben terhelt volt, így az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint érintettnek tekinthető.

[13] Az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatására irányuló indítványt nem nyújtottak be.

[14] Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra (pl. 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha a törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi [Ügyrend 32. § (1) bekezdés] Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek is eleget tesz.

[15] Az indítvány részben nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mert alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéssel, R) cikk (2) bekezdéssel, T) cikk (3) bekezdéssel, I. cikk (1) bekezdéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései nem minősülnek az Alaptörvényben biztosított jognak, így alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3224/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [21]; 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]).[1]

[16] Az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés, a XXIV. cikk (1) bekezdés tekintetében nem tartalmaz alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az érdemi elbírálás akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).

[17] Az Alkotmánybíróság a továbbiakban ezért csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt fegyveregyenlőség és XXVIII. cikk (3) bekezdésben foglalt védelemre való felkészüléshez fűződő jog tekintetében folytatta a befogadásra irányuló vizsgálatát.

[18] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[19] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványát képező fegyveregyenlőség és a (3) bekezdésben foglalt védelemre való felkészüléshez fűződő jogának megsértését állította.

[20] A tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek együttes figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes. A tisztességes eljáráshoz való jog több garanciális szabályból áll. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és a pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű határidőn belüli elbírálás követelménye. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]; 2/2017. (II. 10) AB határozat, Indokolás [48]-[50]).

[21] Az indítványozó, valamint az I. rendű terhelt, aki az indítványozó szerint a teljes nyomozati anyagot megkapta, azt kifogásolták a megismételt elsőfokú eljárásban, hogy nem ismerhették meg az egész nyomozati anyagot, mert a mentő körülményeket képező bizonyítékokat a nyomozó hatóság és az ügyészség "kilopta az eljárásból" (elsőfokú ítélet 41. oldal, alulról 5. bekezdés). Az indítványozó álláspontja szerint ez a körülmény a terheltek fegyveregyenlőséghez és a védelemre való felkészüléshez fűződő jogát sértette.

[22] Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a bíróságok által rögzített tényeket. Az elsőfokú bíróság ítéletének 40-46. oldalán már részleteiben mérlegelte a terhelteknek az iratok átadására vonatkozó törvényességi kifogását. Az ítélet indokolása szerint az iratok egy része a nyomozás idején hatályban volt jogszabályok szerint a titkos információgyűjtésre és a "vádalku"-ra vonatkozó törvényi rendelkezések miatt nem volt megismerhető a terheltek részére (elsőfokú ítélet 43. oldal). A feltárt hiányosságok részben pótolhatók voltak, részben a bíróság megkeresésére adott válasz nélkül megítélhetők voltak, részben pedig lehetővé tették a kifogásolt tanúvallomások hitelének kétséget kizáró, a javarészt a terheltek számára kedvező megítélését (elsőfokú ítélet 46. oldal 1. bekezdés).

[23] A másodfokon eljáró bíróság ítéletében szintén külön megvizsgálta az indítványozó által hiányolt iratok kérdését és megerősítette az elsőfokú bíróság mérlegelését, amely szerint ha nem is példaszerűen és hibamentesen, de az ügyészség összességében eleget tett az eljárás ügyiratainak csatolására vonatkozó kötelezettségének (támadott másodfokú ítélet, Indokolás [1012]). A másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a terheltek egyes tárgyalási napokon a jelenlétükben történt felolvasás és ismertetés során megismerhették a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságra érkezett iratok tartalmát. A bíróság rendelkezésére álló iratokat tanulmányozhatták és az igényelt iratmásolatokat megkapták (támadott másodfokú ítélet, Indokolás [882]).

[24] Az Alkotmánybíróság utal azon, korábbi határozataiban foglalt elvre, hogy a fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen. Ezáltal biztosítható, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a tisztességes eljárás elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés idejének és eszközeinek követelményével [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 96] (3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]).

[25] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban hozott első- és másodfokú ítélet rendkívül részletesen megvizsgálta azt a kérdést és mérlegelte azt a körülményt is, hogy a rendelkezésére álló iratok alapján képes-e kétséget kizáró módon dönteni a terheltek bűnösségéről. Megállapítható továbbá az ítéletek indokolásából, hogy az eljárás folyamán a terheltek felelősségét megalapozó iratok megismerését lehetővé tették az érintettek számára is.

[26] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó észrevételei a számára kedvezőtlen bírósági döntés törvényességi kritikáját tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban többször hangsúlyozta azon álláspontját, hogy az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belüli újabb jogorvoslati fórumnak, a jogorvoslattal már nem támadható bírósági határozatok által okozott jogsérelem orvoslása eszközének. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]).

[27] Mindezen elvek figyelembe vételével az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panaszban szereplő kifogások a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetnek fel, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem alapoznak meg.

[28] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2022. február 22.

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/933/2021.