EH 2017.12.B23 Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás keretében orvosolható. A bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett tilalom valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott különleges eljárásra vonatkozik [Be. 416. § (4) bek. c) pont, Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe, 570. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2016. október 5. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1. tétel], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és hamis közokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért halmazati büntetésül két év négy hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte, vagyonelkobzást rendelt el egy v.-i ingatlanra, valamint 8 202 975 forintra, és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 29-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az I. r. terhelt szabadságvesztésének mértékét két évre enyhítette, és annak végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
[4] Indokai szerint az eljárt bíróságok törvénysértően alkalmaztak védencével szemben a v.-i ingatlant meghaladóan vagyonelkobzást, mivel a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el ez az intézkedés a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra, és ugyan a sértett személyének bizonytalansága miatt polgári jogi igény érvényesítésére nem került sor, azonban a védence által ügyvédi letétbe helyezett 7 000 000 forint a sértett kártalanítására szolgál, akinek személyét a jogerős büntetőítélet alapján lefolytatandó hagyatéki eljárásban lehet majd megállapítani.
[5] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteknek a v.-i ingatlant meghaladóan elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését és függessze fel annak végrehajtását.
[6] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány - miután az esetleges törvénysértés különleges eljárásban orvosolható - a törvényben kizárt, ezért annak elutasítását indítványozta.
[7] Az indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
[8] A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható.
[9] Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik.
[10] A Be. a XXIX. fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
[11] Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
[12] Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
[13] Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból - azaz ügyészi indítvány hiányában is - lefolytatni az eljárást.
[14] Emellett az 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései - értelemszerűen - az irányadók.
[15] Mindezekből következően a Be. 570. §-a szerinti különleges eljárás alkalmas az esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálatnak ez okból nincs helye.
[16] Ezért a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
[17] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a BH 2016.162. számú döntés III. pontjában kifejtetteket nem tekinti irányadónak.
(Kúria Bfv. I. 920/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2017. év szeptember hó 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A hamis tanúzás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a Barcsi Járásbíróság 1.B.35/2016/24/I. számú, illetőleg a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.493/2016/11/I. számú ítélete ellen az I. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elutasítja.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Barcsi Járásbíróság a 2016. október 5. napján kihirdetett 1.B.35/2016/24/I. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés 1. tétel], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] és hamis közokirat felhasználásának vétségében [Btk. 345. §], ezért halmazati büntetésül két év négy hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte, vagyonelkobzást rendelt el egy v.-i ingatlanra, valamint 8.202.975 forintra, és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A védelmi fellebbezések alapján eljárva a Kaposvári Törvényszék a 2017. március 29-én meghozott 1.Bf.493/2016/11/I. számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatta, az I. rendű terhelt szabadságvesztésének mértékét két évre enyhítette, és annak végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte, egyebekben az első fokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint az eljárt bíróságok törvénysértően alkalmaztak védencével szemben a v.-i ingatlant meghaladóan vagyonelkobzást, mivel a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el ez az intézkedés a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra, és ugyan a sértett személyének bizonytalansága miatt polgári jogi igény érvényesítésére nem került sor, azonban a védence által ügyvédi letétbe helyezett 7.000.000 forint a sértett kártalanítására szolgál, akinek személyét a jogerős büntető ítélet alapján lefolytatandó hagyatéki eljárásban lehet majd megállapítani.
Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteknek a v.-i ingatlant meghaladóan elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését és függessze fel annak végrehajtását.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány – miután az esetleges törvénysértés különleges eljárásban orvosolható – a törvényben kizárt, ezért annak elutasítását indítványozta (BF.942/2017/1).
Az indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható.
Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik.
A Be. a XXIX. fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást.
Emellett a Be. 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései – értelemszerűen – az irányadók.
Mindezekből következően a Be. 570. §-ában írt különleges eljárás alkalmas a terhelt és védője által állított esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálat kezdeményezésének – a törvényi tilalom ellenére – ez okból nincs helye.
Ezért a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
Ennélfogva az indítványnak az intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó részéről már döntenie sem kellett.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria – a Be. 421. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén – az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.
Budapest, 2017. szeptember 11.
Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s. k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s. k. bíró
(Kúria Bfv. I. 920/2017.)