Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló T/6071. számú törvényjavaslat indokolása

2008. évi ... törvény egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról

1. §

(1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/T. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően tartalmaznia kell a következőket:

a) a tizenharmadik havi munkabérnek a munkaviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,

b) a munkaviszony megszűnésének évében

ba) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

bb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

bc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

(2) Az Mt. 193/V. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"193/V. § (1) A munkavállaló tizenharmadik havi munkabérre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közigazgatási szervnél munkaviszonyban állt. A tizenharmadik havi munkabér a munkavállalót időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi munkabérre jogosító idő számítása során a közigazgatási szerveknél tárgyévben fennállt munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a munkavállaló részére járó tizenharmadik havi munkabér összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt munkaviszonynak az időtartamát, amely után a munkavállaló a tizenharmadik havi munkabért időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a munkaviszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi munkabér összege a munkavállaló munkaszerződésében foglalt,

a) tárgyév december 1-jei személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, ha a munkavállaló tárgyév december 1-jét követően létesített munkaviszonyt.

(6) A tizenharmadik havi munkabért a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a munkavállaló számára ki kell fizetni.

(7) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi munkabér mértékét a kifizetés időpontjában irányadó személyi alapbér összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a munkavállalótól a 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a munkavállaló részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában a közigazgatási szervnél fennálló munkaviszonyon a közalkalmazotti, közszolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

2. §

(1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közszolgálati jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a köztisztviselőnek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő kinevezésében foglalt,

a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a köztisztviselő tárgyév december 1-jét követően létesített közszolgálati jogviszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a köztisztviselő számára ki kell fizetni.

(7) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a köztisztviselőtől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a köztisztviselő részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában közszolgálati jogviszonyon az e törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, valamint a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

(2) A Ktv. 64. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A munkáltató a közszolgálati jogviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a köztisztviselő részére közszolgálati igazolást ad.

(5) A közszolgálati igazolásnak tartalmaznia kell különösen

a) a köztisztviselő természetes személyazonosító adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),

b) a köztisztviselő taj-számát,

c) a munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban töltött idő tartamát,

d) a köztisztviselő illetményéből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját,

e) a köztisztviselő által a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát,

f) a 19. § (2) bekezdése alapján meghatározott, emelt összegű végkielégítésben való részesülést,

g) a köztisztviselő munkakörét,

h) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját,

i) a tizenharmadik havi illetménynek a közszolgálati jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,

j) a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében

ja) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

jb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

jc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,

k) a közszolgálati jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a köztisztviselő kérésére a közszolgálati igazolásból mellőzni kell.

(6) Az (5) bekezdés pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

3. §

(1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 36. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének a)-e) pontjában és (3)-(4) bekezdésében foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell]

"c) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében

ca) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

cb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

cc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével - minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,

d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,"

(2) A Kjt. 36. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A (2) bekezdés c)-d) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

(3) A Kjt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes időtartama alatt közalkalmazotti jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a közalkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közalkalmazotti jogviszonynak az időtartamát, amely után a közalkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott kinevezésében foglalt,

a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a közalkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített közalkalmazotti jogviszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a közalkalmazott számára ki kell fizetni.

(7) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a közalkalmazottól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a közalkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

4. §

(1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"48. § (1) Az ügyész tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az ügyészt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt ügyészségi szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az ügyésznek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt ügyészségi szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az ügyész a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe az ügyészségi szolgálati viszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege

a) az ügyész tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó illetmény összegével egyezik meg, ha az ügyész tárgyév december 1-jét követően létesített ügyészségi szolgálati viszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az ügyész számára ki kell fizetni.

(7) Ha az ügyészségi szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell az ügyész részére kifizetni. Ez esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az ügyésztől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az ügyész részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) Az (1)-(8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része nem illeti meg az ügyészt, ha

a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,

b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,

c) ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,

d) ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.

(10) A tizenharmadik havi illetmény, illetve az időarányos része az ügyészt visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.

(11) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(12) E § alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

(2) Az Üsztv. 95. §-ának (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra változik:

[Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve]

"c) 98. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltatói igazolásnak tartalmaznia kell a következőket is:

ca) a tizenharmadik havi illetménynek az ügyészségi szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,

cb) az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének évében

(i) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

(ii) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

(iii) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült;"

(3) Az Üsztv. 95. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(7) bekezdés számozása (5)-(8) bekezdésre változik:

"(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

5. §

(1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 61. § (2) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az f) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik:

[Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza a hivatásos állomány tagjának:]

"g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását;

h) a szolgálati viszony megszűnésének évében

ha) a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadsága időtartamát,

hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint

hc) jogcímenként - az alap-, pótszabadság, a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült."

(2) A Hszt. 61. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(3) A (2) bekezdés g)-h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

(3) A Hszt. 61. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 43. § szerinti vezénylés, az 59/A. § alapján fegyveres szerven belül történő áthelyezés, valamint a 60. § szerinti áthelyezés esetén is."

(4) A Hszt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"109. § (1) A hivatásos állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a hivatásos állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a hivatásos állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a hivatásos állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset-, illetve - az alap-, pótszabadság, a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege

a) a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, ha a hivatásos állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a hivatásos állomány tagja számára ki kell fizetni.

(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illemtény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a hivatásos állomány tagjától a 106. § (3) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a hivatásos állomány tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában hivatásos szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

6. §

(1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 29. § (2) bekezdése a következő f)-g) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az e) pont végére vessző kerül:

[Az (1) bekezdés szerinti igazolás]

"f) a tizenharmadik havi illetménynek a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,

g) a szolgálati viszony megszűnésének évében

ga) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

gb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

gc) jogcímenként - a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az igazságügyi alkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült"

[tartalmazza.]

(2) Az Iasz. 29. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A (2) bekezdés f)-g) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

(3) Az Iasz. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"116. § (1) Az igazságügyi alkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az igazságügyi alkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az igazságügyi alkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az igazságügyi alkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az igazságügyi alkalmazott átlagkereset-, illetve - a rendes szabadság kivételével - távollétidíj-fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege az igazságügyi alkalmazott kinevezésében foglalt,

a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha az igazságügyi alkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az igazságügyi alkalmazott számára ki kell fizetni.

(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére ki kell fizetni. Ez esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az igazságügyi alkalmazottól az Mt. 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az igazságügyi alkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

7. §

(1) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 65. § (2) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki, egyidejűleg az f) pont végén lévő írásjel pontosvesszőre változik:

[Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza az állomány tagjának]

"g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását; valamint

h) a szolgálati viszonya megszűnésének évében

ha) a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadsága időtartamát,

hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint

hc) jogcímenként - az alap-, pótszabadság, a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével -minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt az állomány tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült."

(2) A Hjt. 65. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(3) A (2) bekezdés g)-h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni."

(3) A Hjt. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 47. § szerinti vezénylés és a 63. § szerinti áthelyezés esetén is."

(4) A Hjt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"119. § (1) Az állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik.

(2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után az állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a munkában nem töltött idő.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg -

a) a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát,

b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint

c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset-, illetve - az alap-, pótszabadság, a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével - távollétidíjfizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(5) A tizenharmadik havi illetmény összege

a) a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve

b) a szolgálati viszony létesítésének napján irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, ha az állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az állomány tagja számára ki kell fizetni.

(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - az (5) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni.

(8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az állomány tagjától a 116. § (3) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)-(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az állomány tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(9) A (3)-(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető munkában nem töltött időnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.

(10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, továbbá a Hjt. 2. § (31) bekezdése szerinti közszolgálati jogviszonyt is érteni kell."

8. §

(1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 112. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"112. § (1) A bíró - külön juttatásként - minden naptári évben egyhavi illetményére jogosult.

(2) A külön juttatás összege a bíró kinevezésében foglalt,

a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve

b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a bíró tárgyév december 1-jét követően létesített bírói szolgálati viszonyt.

(3) A külön juttatást tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a bíró számára ki kell fizetni.

(4) A bíró a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha az adott naptári év teljes tartama alatt bírói szolgálati viszonyban állt. Arányosan csökkentett összegű juttatás jár, ha a bíró szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot elérte.

(5) A külön juttatásra jogosító idő számítása során a szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a bírónak járó külön juttatás összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt bírói szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a bíró a külön juttatást időarányosan megkapta.

(6) Ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot nem érte el, külön juttatásra nem jogosult.

(7) A külön juttatásra való jogosultság szempontjából a fizetés nélküli szabadság ideje nem vehető figyelembe.

(8) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a külön juttatás időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a bíró részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - a (2) bekezdéstől eltérően - a külön juttatás mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni.

(9) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a bírótól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami a (4)-(7) bekezdés alapján megállapítható, akkor a bíró részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni.

(10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell."

(2) A Bjt. 129. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a § eredeti szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) A munkáltatói igazolásnak az Mt. 98. §-a (2) bekezdésében meghatározottakon túl tartalmaznia kell a következőket is:

a) a külön juttatásnak a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a külön juttatásra jogosító időtartamot, illetve - jogosító időtartam hiányában - a kifizetés elmaradását,

b) a szolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölésével."

9. §

(1) E törvény 2009. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény.

(3) A 2008. évre járó tizenharmadik havi illetmény, munkabér összegének megállapítására, kifizetésére és elszámolására

a) a tizenharmadik havi illetményre, munkabérre jogosító jogviszonytól függően az Mt., a Ktv., a Kjt., az Üsztv., a Hszt., az Iasz. vagy a Hjt.,

b) a bírák esetében a Bjt.

2008. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 12. § (1) bekezdésében a " , valamint minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményére, jubileumi jutalomra pedig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult" szövegrész helyébe a " , valamint a munkáltatói jogkör gyakorlója által - államtitkárok és szakállamtitkárok esetében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter egyetértésével - meghatározott összegű jutalomra, illetve a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jubileumi jutalomra és tizenharmadik havi illetményre jogosult" szöveg lép, valamint az 56. § (4) bekezdése hatályát veszti.

(5) E törvény 2009. június 1-jén hatályát veszti.

INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Javaslat a közszolgálati jogviszonyt szabályozó törvények módosítására irányul az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás 8. pontjának végrehajtása céljából.

A Javaslat ezért módosítja a Munka Törvénykönyve [1992. évi XXII. törvény, Mt.], a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.], a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény [Hszt.], a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény [Hjt.], az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény [Üsztv.], az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény [Iasz.], valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény [Bjt.] szabályait (a továbbiakban: jogállási törvények).

A hatályos szabályok alapján a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó 13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben, előlegszerűen jutnak hozzá. A megállapodás 8. pontjában foglaltak szerint azonban 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kell, hogy sor kerüljön. Ennek megfelelően a Javaslat úgy módosítja a közszolgálatban foglalkoztatottak jogállására vonatkozó törvényeket, hogy 2009. január 1-jétől a 13. havi illetményt a tárgyév decemberében - először 2009 decemberében - kell kifizetni.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-7. §-hoz

Valamennyi jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény tárgyév decemberében, legkésőbb december 20-áig történő kifizetéséről rendelkezik a Javaslat. A kifizetés időpontjától függetlenül a 13. havi illetményt természetesen - egyezően a hatályos szabályokkal - a tárgyév december 31-éig tartó időszak figyelembevételével kell megállapítani.

Jelenleg, az általános értelmezés szerint az évközi jogviszonyváltás esetén minden egyes jogviszonyban külön-külön vizsgálják a három hónap meglétét. Ezért a Javaslat minden egyes jogállási törvényben kimondja, hogy a tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Figyelmen kívül kell hagyni azonban a tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során annak a tárgyévben megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményt időarányosan már megkapta.

A Javaslat az alkotmányos elveknek megfelelően biztosítja továbbá, hogy a különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó közszolgálatban eltöltött időket is figyelembe kelljen venni, ha amiatt esne el a közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményétől, mert év közben más jogállási törvény hatálya alá került. Ehhez szükséges továbbá a jogállási törvényekben szereplő, a közszolgálati jogviszony megszűnésekor kiállított munkáltatói igazolások pontosítása is.

A Javaslat alapján tehát a 13. havi illetményre való jogosultságnak, valamint összegének meghatározása során a munkáltatónak nemcsak azt kell megvizsgálnia, hogy a közszolgálatban

dolgozó mennyi időt töltött a tárgyévben nála jogviszonyban, valamint ezt megelőzően az adott jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokban, hanem azt is, hogy a tárgyévben összességében hány hónap közszolgálatban eltöltött jogviszonya volt (értve ezalatt valamennyi jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyt) és ezekben a jogviszonyokban jogosult volt-e a tizenharmadik havi illetmény időarányos részére.

A következőkben néhány példával szemléltetve bemutatjuk a tizenharmadik havi illetmény Javaslat szerinti új összeszámítási szabályait évközi jogviszonyváltás esetén. (A példák azt az esetet veszik alapul, amikor a közszolgálati jogviszony a fennállása alatt nem szünetel.)

a) Ha a köztisztviselő tárgyévben januártól októberig (10 hónap) áll közszolgálati jogviszonyban egy központi közigazgatási szervnél (szerv1), majd ezt követően véglegesen áthelyezik egy másik központi közigazgatási szervhez (szerv2), ebben az esetben szerv1-nek a közszolgálati jogviszony megszűnésekor ki kell fizetnie részére a tizenharmadik havi illetmény 10/12-ed részét. Szerv2-nek pedig decemberben - hiába áll fenn vele a jogviszony csak 2 hónapja - kötelessége a tizenharmadik havi illetmény 2/12-ed részét kifizetni, figyelemmel arra, hogy a köztisztviselőnek összesen 12 hónap jogviszonya állt fenn tárgyévben.

b) Ha tárgyévben januártól februárig (2 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szerv1-nél és ezután helyezték át szerv2-höz, ahol az év további részét töltötte (10 hónapot) akkor -figyelemmel arra, hogy szintén 12 havi közszolgálati jogviszonya áll fenn tárgyévben a köztisztviselőnek - szerv2-nek a teljes tizenharmadik havi illetményt kell kifizetnie, mert a január-február hónapot is figyelembe kell vennie a tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során. Szerv1-nél ugyanis - tekintettel arra, hogy csupán 2 hónapig állt fenn a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya - a köztisztviselő nem válik jogosulttá a tizenharmadik havi illetmény időarányos részére.

c) Ha tárgyévben januártól februárig (2 hónap) állt szerv1-nél közszolgálati jogviszonyban a köztisztviselő, majd ezt követően helyezték át szerv2-höz, ahol két hónap után megszűnt a jogviszonya, ez esetben - figyelemmel a b) pontban írtakra - szerv2-nél válik jogosulttá a tizenharmadik havi illetmény 4/12-ed részére.

d) Ha tárgyévben januártól márciusig (3 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szerv1-nél, akkor szerv1-nél a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetmény 3/12-ed részére jogosulttá válik, ezt szerv1-nek részére ki kell fizetnie. Ha ezután csupán 1 hónapot tölt tárgyévben szerv2-nél közszolgálati jogviszonyban akkor szerv2 - figyelemmel arra, hogy a köztisztviselő már négy hónap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik, de ebből 3 hónapra már kapott időarányosan tizenharmadik havi illetményt - köteles részére a tizenharmadik havi illetmény 1/12-ed részét kifizetni.

Figyelemmel továbbá arra, hogy a Javaslat alapján a különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó jogviszonyokban tárgyévben eltöltött töredékidőket is össze kell számítani, a példák megfelelően irányadóak akkor is, ha szerv1 és szerv2 különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó munkáltatók.

A Javaslat alapján a 13. havi illetmény a közszolgálatban dolgozó kinevezésében foglalt, tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg. Ennek megfelelően a kinevezésének december 1-jén hatályos állapota szerinti illetményére lesz jogosult a közszolgálatban dolgozó.

A tárgyévet követő évben történő utólagos elszámolás - habár nem a hatályos szabályok szerinti részletességgel - továbbra is szükséges, figyelemmel többek közt arra, hogy tárgyév decemberében fennállhatnak olyan körülmények, amelyek szükségessé tehetik az utólagos korrekciót.

Mindemellett a Javaslat a 13. havi illetményre jogosító idő megállapítására, valamint a szünetelésére vonatkozó szabályokhoz kapcsolódó pontosító, a jogalkalmazást segítő rendelkezéseket is tartalmaz:

- Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a rendes szabadság - függetlenül annak időtartamától -teljes egészében beszámít a 13. havi illetményre jogosító időbe.

- Emellett értelmező rendelkezést épít be a jogállási törvényekbe arra vonatkozóan, hogy a szünetelés időtartamának számításakor a munkaszüneti nap miatt kiesett időt, valamint a heti pihenőnap (pihenőidő) miatt kiesett időt figyelmen kívül kell hagyni. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis a munkaszüneti nap miatti távollétet össze kell számítani a többi jogviszony-szünetelési idővel. Így előfordulhat az az eset, hogy a munkaszüneti napok miatt haladja meg a hat hónapot a szünetelési időtartam, ami jelentősen csökkenti a 13. havi juttatás összegét.

- Figyelemmel a jogszabályi változásokra, a szünetelési jogcímek közül a tartalékos katonai szolgálat esetét a Javaslat törli a jogállási törvényekből.

- A jogállási törvényekben szereplő, a 13. havi illetményre vonatkozó szabályozásnál irányadó időtartamok hónapokban vannak jelenleg meghatározva. Ezeket a mértékeket a Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás érdekében hónapok helyett napra pontosítja (pl. 6 hónap helyett 183 nap). Az egyes munkavégzési, illetve szünetelési időszakok törvény szerinti összeszámításakor a három, illetve hat hónap pontos megállapítása nehézséget okozott egyes határesetekben, figyelemmel arra, hogy a jogállási törvények nem határozzák meg a töredékidőszakok beszámítását a hónapos időtartamba, továbbá a jogszabályok nem rögzítik, hány napot kell összességében egy hónapnak tekinteni.

A 8. §-hoz

A Bjt. módosításának célja az is, hogy a 13. havi illetményre jogosító bírói szolgálati viszony időtartama (6 hónap) a többi jogviszonyban már egységesített időtartamhoz (3 hónap, illetve 90 nap) igazodjon. A módosítás a bírákra nézve is pozitív hatású, tekintettel arra, hogy a tárgyévben eltöltött három hónap bírói szolgálati viszony után már időarányosan jár a 13. havi illetmény.

A 9. §-hoz

A Javaslat 2009. január 1-jén lép hatálya.

Figyelemmel arra, hogy a 2008. december 31-ig hatályos szabályok több ponton is eltérnek a Javaslat szabályaitól, indokolt átmeneti rendelkezéssel biztosítani, hogy a 2008. évre járó 13. havi illetmény összegének megállapítására, kifizetésére és elszámolására a 2008. december 31-én hatályos szabályok alkalmazandóak.

A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényt érintő módosítás a Javaslat tárgyköréhez kapcsolódva a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár vonatkozásában megfelelően elhatárolja egymástól a tizenharmadik havi illetményre, valamint a jutalmazásra vonatkozó, a jelenleg hatályos szabályozásban összemosódó rendelkezéseket, egyértelművé teszi továbbá, hogy az időarányosítás általánosan irányadó követelménye e személyek tizenharmadik havi illetménye tekintetében is alkalmazandó.