3153/2014. (V. 9.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros Közgyűlésének a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Fővárosi Közgyűlés rendeletének 12. § (1) bekezdése megsemmisítésére és alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók 2013. október 22-én alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Budapest Főváros XX. Kerület, Pesterzsébet Önkormányzatának képviselő-testülete VG-13018/3/2011. számú, a Budapest Főváros XX. kerület, Pesterzsébet Önkormányzatának Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság VA-39239/4/2010. és VA-39239/5/2010. számú határozataival, illetve a Kúria Kfv.III.37.266/2012/9. számú és a Fővárosi Törvényszék 18.K.31.778/2011/14. számú ítéletével szemben.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben az indítványozók mint I. és II. rendű felperesek 1983-tól kezdve a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (mint Budapest Főváros XX. kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya jogutódja) alperes határozatával ideiglenes jelleggel közterület használati és építési engedélyt kaptak. A határozatok tartalmazták, hogy a felépítmények ideiglenesek, eltávolításukat a közterület használat megszüntetését és eredeti állapotának helyreállítását, minden kártalanítási igény nélkül a hatósági felszólítást követően kötelesek az engedélyesek - jelen esetben az I. és II. rendű felperes - elvégezni. Az I. és II. rendű felperesek pavilont létesítettek a közterületi ingatlanon.

[3] Az alperes az I. és II. rendű felperesek 2011 -re vonatkozó közterület használati engedély iránti kérelmeiket alakszerű határozattal elutasította és egyidejűleg arra kötelezte a felpereseket, hogy a közterület eredeti állapotának helyreállítását kártalanítási igény nélkül, határidőben végezzék el.

[4] A felperesek fellebbeztek a határozat ellen, amely fellebbezéseket az alperesi képviselő-testület határozatával elutasította. Ebben utalt arra, hogy az elsőfokú határozatokat azért hagyta helyben, mert az alperes a területet más célra kívánja hasznosítani.

[5] A felperesek keresetükben az alperesi határozatok felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Másodlagos kereseti kérelemként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a határozatnak a közterület eredeti állapotának kártalanítási igény nélkül helyreállítását elrendelő részének az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérték. A felépítmény tartós jellegére hivatkoztak, utalva azokra az építési jellemzőkre, amelyekből azt a következtetést vonták le, hogy a tulajdonukban álló, pavilonnak nevezett épület ingatlannak minősül és a kérdéses közterület alkotórészét képezi. Így annak lebontása a felperesek részére érdeksérelmet jelentene, sérti a felperesek önálló ingatlantulajdonhoz való jogát is. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak a Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § (1) bekezdésére, kifogásolták, hogy az alperesi határozat a terület más célra történő hasznosítását jelölte meg, ezt a más célt azonban nem ismertette, a döntés tehát a Pp. 339/B. §-a alapján jogsértő, mert a mérlegelési jogkörben hozott határozat tekintetében a mérlegelés szempontjai nem voltak megállapíthatóak.

[6] Másodlagos kereseti kérelmükben a felperesek arra hivatkoztak, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 34. § (1) és (2) bekezdés b) pontja szerint a bontás építésügyi hatósági eljárásfajta, mely hatósági feladat az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik, tehát a Ket. 20. §, valamint 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes által meghozott határozat semmis, nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe.

[7] Az elsőfokú bíróság a felperesek kereseteit ítéletével elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló, többször módosított 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 79. §-a alapján a közterület forgalomképtelen, elidegenítésére sem kerülhet sor, tehát a pavilon tulajdonosa ráépítés jogcímén sem szerezheti meg. A felépítmény ideiglenes jellege nem kétséges. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában továbbá hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH. 1991.372. számú eseti döntésében kifejtettekre és arra, miszerint azt maguk a felperesek sem vitatták, hogy a közterületre állított pavilon a földterületbe való mechanikus bekapcsolása ellenére is megtartja ingó jellegét, így az a földrészlet tartozéka és nem alkotórésze, feltéve, hogy a földrészletbe való beolvasztás nyilvánvalóan ideiglenes célzatú. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesi önkormányzat a saját tulajdonában álló ingatlanrészt engedte hosszútávú, illetve meghatározott időtartamú használatra, amikor közterület használatot biztosított a felperesek részére, azonban a megkötött megállapodások mindig rögzítették a használat ideiglenes jellegét és a kártalanítás nélküli helyreállítási kötelezettséget.

[8] A felperesek másodlagos keresete kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a perbeli esetben a bontásra való kötelezés kizárólag a közterület használathoz kapcsolódik, így az azzal kapcsolatos tevékenységek az Ötv. 9-11. §-ai alapján, valamint figyelemmel a Fővárosi Közgyűlési rendelet, továbbá az Ör. rendelkezéseire az önkormányzat hatáskörébe tartozik, tehát a Ket. 111. §-a szerinti semmisség a perbeli esetben nem áll fenn.

[9] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérték, a keresetükben foglaltakat fenntartották. A felperesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) és az I. cikk (3) bekezdésének sérelmére hivatkoztak.

[10] A Kúria Kfv. III.37.266/2012/9. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria szerint a perben korábban eljárt bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is maradéktalanul egyetértett.

[11] 2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a Kúria Kfv.III.37.266/2012/9. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 18.K.31.778/2011/14. számú ítélete, illetve Budapest Főváros XX. Kerület, Pesterzsébet Önkormányzatának Képviselő-testülete VG-13018/3/2011. számú határozata és a Budapest Főváros XX. Kerület, Pesterzsébet Önkormányzatának Gazdasági és Városfejlesztési Bizottsága VA-39239/4/2010. és VA-39239/5/2010. számú határozatai alaptörvény-ellenességének megállapítását azért kérték, mert álláspontjuk szerint azok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozási szabadság jogát, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz valós jogot, illetve az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogot.

[12] Az indítványozók a fenti alkotmányjogi panaszukat az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján nyújtották be. Indítványukban azonban konkrét jogszabály alaptör-vény-ellenességének megállapítását nem kérték, és az Abtv. 27. §-ra nem hivatkoztak.

[13] 3. Az Alkotmánybíróság 2013. november 8-án hiánypótlásra hívta fel az indítványozókat, mert az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdése alapján nem tartalmazott határozott kérelmet.

[14] Az indítványozók határidőn belül hiánypótlást nyújtottak be. Megváltoztatott kérelmükben a Budapest Főváros Közgyűlésének a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Fővárosi Közgyűlés rendelet 12. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték és előző kérelmüket nem tartották fönn. Véleményük szerint ugyanis az sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, amely a tulajdonhoz való jogot biztosítja, hiszen álláspontjuk szerint az indítványozó tulajdonosokat saját, ingatlannak minősülő felépítményük minden kártalanítás nélküli elbontására való kötelezésre adott alapot a lefolytatott közigazgatási eljárásokban.

[15] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek.

[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.

[17] Az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre (3021/2014. (II. 11.) AB végzés. Indokolás [13]). Jelen ügyben az eljáró bíróságok - a Polgári Törvénykönyv, az önkormányzatokról szóló törvény, az építési engedély és egyéb bizonyítékok alapján - azt állapították meg, hogy az indítványozók nem szereztek tulajdonjogot ingatlan felett. Az indítványozók az engedély ideiglenes jellegének ismeretében, a támadott jogszabályi rendelkezéssel azonos tartalmú közterülethasználati megállapodás megkötésével, vagyis az abban foglalt feltételek elfogadásával, saját elhatározásuk alapján használták a közterület meghatározott részét. Az indítványozók által felhozott összefüggésben és érvek alapján ezért a tulajdonhoz való jog és a támadott jogszabályi rendelkezés között alkotmányos összefüggés nem mutatható ki.

[18] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt törvényi követelményeknek, ezért az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a, továbbá az 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. május 6.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1536/2013.