1169/B/2009. AB határozat

a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 33. § (4) bekezdése "számított tizenkettő hónapon belül" szövegrésze alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 33. § (4) bekezdése "számított tizenkettő hónapon belül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33. § (4) bekezdése "számított tizenkettő hónapon belül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kifejtette, hogy az Szt. 33. § (1) bekezdésében meghatározott aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyeket és családjukat megillető juttatás, a támadott rendelkezés következtében azonban azok a személyek, akik az álláskeresési támogatás lejárta után hosszabb időn keresztül sikertelenül kíséreltek meg munkahelyet találni, a határidő elmulasztása miatt elesnek ezen ellátástól. Ezért az igény benyújtásának határidőhöz kötése ellentétes az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével és 17. §-ával.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:

"17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

2. Az Szt. érintett rendelkezése:

"33. § (4) Az aktív korúak ellátására való jogosultság

a) az (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az Flt. alapján folyósított álláskeresési támogatás időtartamának kimerítésétől,

b) az (1) bekezdés e) pontjában foglalt esetben a keresőtevékenység megszűnésétől,

c) az (1) bekezdés g) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának megszűnésétől

számított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Szt. 33. § (1) bekezdése az aktív korú munkanélküliek szociális rászorultságtól függő ellátását tartalmazza, amely az Szt. korábbi 37/A. §-ában szabályozott rendszeres szociális segélyt váltotta fel szélesebb támogatási formákkal. Az aktív korúak ellátása keretében pénzbeli ellátásként rendelkezésre állási támogatás [37. § (1) bekezdése], rendszeres szociális segély [37/B. § (1) bekezdése] állapítható meg, az igénylő közfoglalkoztatásban, képzésben vehet részt (35. §, 37/D. §), valamint egyéb szociális szolgáltatások illetik meg [35. § (9) bekezdése]. Az ellátásra jogosultság mindegyik eseténél konjunktív feltétel, hogy a kérelmező és családja megélhetése más módon nem biztosított, és keresőtevékenységet nem folytat.

A kifogásolt rendelkezés a kérelem benyújtásához az alábbi esetekben ír elő határidőt:

"33. § (1) (...)

d) akinek esetében a munkanélküli-járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) folyósítási időtartama lejárt, vagy

e) akinek esetében az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy (...)

g) akinek esetében az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, az átmeneti járadék, a rehabilitációs járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósítása megszűnt, illetve az özvegyi nyugdíj folyósítása a Tny. 52. §-ának (3) bekezdése szerinti okból szűnt meg, és közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően az állami foglalkoztatási szervvel legalább három hónapig együttműködött."

Az Alkotmány 17. §-a általánosságban rögzíti az állam számára a rászorulókról való gondoskodás feladatát. Az Alkotmánybíróság már több ízben kifejtette álláspontját, miszerint az Alkotmány általános rendelkezéseinek vizsgálata az alapvető jogok és kötelezettségek körében fellelhető alkotmányos rendelkezések tükrében - éppen azokkal mutatott szoros összefüggése miatt - végzendő el. Így a 17. §-ban foglalt szociális intézkedések a 70/E. § előírásaival egyetemben vizsgálandók. (3/D/1998. AB határozat, ABH 1999, 642, 644.; 65/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1589, 1593.) Az Alkotmánybíróság értelmezésében a szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelent. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.]

Az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó, korábban hatályos szabályának az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggő alkotmányossági vizsgálata kapcsán az 59/2006. (X. 20.) AB határozat az alábbiakat tartalmazza: "Az Alkotmánybíróság a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával kapcsolatban már megállapította, hogy az Alkotmány 70/E. §-a alapján nem áll fenn a támogatásra való jog pusztán a munkanélküliség ténye következtében. A jogszabály a jövedelempótló támogatás feltételeit - az Alkotmány keretei között - szabadon meghatározhatja; ez a támogatási mód nem kizárólagos eszköz, hanem csak egyike az ellátáshoz való jog megvalósítását szolgáló intézményeknek (1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.). (...) A vizsgálat szempontjából a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával azonos természetű a rendszeres szociális segélyezés. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatainak megállapításai vonatkoznak tehát a szociális segélyezésre (...). Itt sem az ellátáshoz való jog megvalósításának kizárólagos eszközéről van szó és a támogatás törvényben meghatározott feltételei sem ellentétesek az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésével." (ABH 2006, 661, 670.) Az 577/B/1997. AB határozat ugyancsak a rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezés kapcsán, a 28/1994. (V. 20.) AB határozatra [ABH 1994, 134, 140.] utalva mondta ki, hogy alkotmányossági probléma abban a határesetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása, vagy-gyakrabban-az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését, vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi; e minimális követelmény felett azonban - más alapjog sérelmét kivéve - nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére. Így nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át, ha tartósan nem foglalkoztatottak esetében az ellátás igénybevételét feltételhez köti. (ABH 2006, 1031, 1042, 1043.)

A rendszeres szociális segélyhez hasonlóan az aktív korúak ellátása sem jár alanyi jogon. A támadott rendelkezés - annak utaló szabályaira figyelemmel - a munkanélküliek olyan körére vonatkozik, akik egy éven túl - nem a Tny. 33. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott egészségi okból, illetőleg az állami foglalkoztatási szervvel történő együttműködés hiányában - nem folytattak keresőtevékenységet, és különböző segélyezési formák által biztosították megélhetésüket. Ezért a rendelkezés célja az - amelyet az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2008. évi CVII. törvény indokolása is tartalmaz -, hogy a tartósan munkanélküli személyek lehetőség szerint rövid időn belül visszatérjenek a munkaerőpiacra azáltal, hogy közreműködnek az álláskeresésben, képzésben, közmunkában. Az egyéves határidő ennek elérését szolgálja, korlátozva, hogy aktív, munkaképes személyek hosszú időn keresztül a segélyezetti körben maradjanak, így a feltétel állítása nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át.

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2010. szeptember 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró