3/D/1998. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló - többször módosított - 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 17. §-a tekintetében visszautasítja, egyebekben azt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó beadványában előadta, hogy hosszú ideig munkaviszonyban állt, majd kényszervállalkozó lett. Vállalkozása rövid idő után tönkrement, s ő ezután - 1994 elején - munkanélküli járadék iránti igényt terjesztett elő az illetékes munkaügyi központnál, mely első- és másodfokon is elutasításra került. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, mivel álláspontja szerint mindkét hatóság tévedett. A bíróság első fokú elutasító ítéletét (Debreceni Városi Bíróság 4l.P.24.632/1994/2.) megfellebbezve kérte a másodfokú bíróságot az eljárás felfüggesztésére, arra hivatkozással, hogy az Alkotmánybíróság előtt alkotmányossági vizsgálat van folyamatban az érintett jogszabály tárgyában. A bíróság a fellebbezést elutasítva helyben hagyta az első fokú ítéletet (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.156/1995/2.). A jogerős határozat kézbesítése 1995. május 4-én történt, ezt követően - a 60 napos törvényi határidőn belül (1995. május 18-án) - az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyet a későbbiekben többször módosított. Indítványában azt sérelmezte, hogy diszkriminatív módon - mint volt vállalkozó - nem részesülhet munkanélküli járadékban, s ennek következményeként előnyugdíjat sem vehet igénybe. Álláspontja szerint ez a szabályozás sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdése által kimondott vállalkozás jogát, a 70/B. § (1) bekezdését, mely szerint mindenkinek joga van a foglalkozás szabad megválasztásához, a 17. §-t, mely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik a rászorulókról, valamint a 70/B. § (3) bekezdését, mely a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jogról szól.
2. Az alkotmányjogi panasz által érintett jogszabályi rendelkezések a következők:
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban Flt.) 58. § (5) bekezdése - 1991. december 29-től 1996. december 31-ig hatályban volt szövege - szerint: "a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, a biztosított bedolgozói és az ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, a köztisztviselői jogviszonyt, a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél teljesített hivatásos és továbbszolgáló szolgálati viszonyt kell érteni."
Az Alkotmány érintett szakaszai a következők:
9. § (2) bekezdés: "A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
A 17. § értelmében: "A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."
A 7G7B. § (1) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése pedig rögzíti, hogy: "minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
Az indítványozó által - konkrét szakasz megjelölése nélkül - említett diszkriminációról az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a következőket rögzíti: " A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdése előtt megállapította, hogy az indítványban szereplő jogszabályi előírással, az Flt. 58. § (5) bekezdés a) pontjával már korábban foglalkozott. Bírói felterjesztés nyomán az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a sérelmezett jogszabály megszorító rendelkezése - azzal, hogy a munkanélküliek egy részét kizárja az ellátásból - sérti-e az Alkotmány 707E. §-ban rögzített szociális biztonsághoz való jogot. Lefolytatva az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság elutasító határozatot hozott. A 31/1993. (V. 21.) AB határozatban [ABH 1993, 242.] az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "az Alkotmány idézett rendelkezéseiből nem következik az, hogy minden (önhibáján kívül) munkanélküli állampolgárnak pusztán e ténynél fogva alanyi joga van munkanélküli járadékhoz (is). A munkanélküli járadék az ellátáshoz való jog megvalósításának csak az egyik és nem kizárólagos eszköze. Nem alkotmányellenes ezért, hogy az Flt. a munkanélküli járadékhoz való jogot előfeltételekhez ... kötötte."
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alkotmány 17. §-ában foglalt szociális intézkedésekre hivatkozik. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejezésre juttatta, hogy az "általános rendelkezések" körében található tétel vizsgálata az "alapvető jogok és kötelezettségek'' körében fellelhető alkotmányos rendelkezések tükrében - éppen azokkal mutatott szoros összefüggése miatt - végzendő el. Így a 17. §-ban foglalt szociális intézkedések a 70/E. § előírásaival egyetemben vizsgálandók. Erre nézve pedig az érdemi vizsgálat már korábban lefolytatásra került, s elutasító határozatot eredményezett [31/1993. (V. 21.) AB hat. ABH 1993, 242.].
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróságot is kötik saját határozatai, így az ismételt érdemi vizsgálat lefolytatására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság visszautasította [1620/B/1991. AB végzés ABH 1991, 972., 35/1997. (VI. 11.) AB hat. ABH 1997, 212.].
2. Az indítványozó az Alkotmánynak - a korábbi eljárásban nem említett - további rendelkezéseire hivatkozott indítványában, melyek tekintetében az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot lefolytatva a következő megállapításokra jutott.
2.1. Az indítványozó tévesen hivatkozik az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozás jogára, melyet álláspontja szerint oly módon sért a kifogásolt jogszabályi rendelkezés, hogy figyelmen kívül hagyja a tényt: támogatott és elismert munkaformát végzett munkanélkülivé válását megelőzően.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a vállalkozás joga "a vállalkozói tevékenység folytatásához esélyegyenlőséget kíván biztosítani" (133/B/1991. AB hat. ABH 1991, 620.). Az 54/1993. (X. 13.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "a vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást" (ABH 1993, 342.). Az alkotmányjogi panaszban jelzett probléma és a vállalkozáshoz való jog között tehát az alkotmányossági vizsgálat tekintetében értékelhető kapcsolat nem mutatható ki.
2.2. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság rámutatott az indítványozó által szintén felhívott - az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített - a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jog és a fent már említett vállalkozáshoz való jog közötti összefüggésre. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozatban (ABH 1993, 341- 343.) az Alkotmánybíróság kimondta, hogy: "a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 7G7B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása". Másutt (1178/B/1991. AB hat. 1993, 565.) a szerződési szabadság egyik aspektusaként említi az Alkotmánybíróság a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Az indítványozó tehát tévesen hivatkozik az Alkotmány e szakaszára, hiszen az abban foglaltak nem mutatnak releváns összefüggést az indítványban jelzett problémával, mivel a munkanélküli járadék, illetve az előnyugdíj folyósítása az Alkotmány 7G7B. § (1) bekezdésével nem hozható összefüggésbe.
2.3. Végül az Alkotmány 7G7B. § (3) bekezdésére hivatkozott az indítványozó. Az Alkotmánybíróság korábban már kimondta, hogy a rendelkezés helyes értelmezése szerint az általános diszkrimináció tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása (137/B/1991. AB hat. ABH 1991, 459.). Ebben a körben az alkotmányossági vizsgálat az elvégzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog és az arányos közteherviselésre vonatkozó kötelezettség összhangjára irányul (163/B/1991. AB hat. ABH 1993, 545.). E tekintetben sem állapítható meg tehát értékelhető kapcsolat az Alkotmány felhívott rendelkezése és az alkotmányjogi panaszban jelzett probléma között.
2.4. Az indítványozó - konkrét szakasz feltüntetése nélkül - említést tesz a diszkriminációról, mely - álláspontja szerint - megvalósult azáltal, hogy - mint volt vállalkozó - nem részesülhet munkanélküli járadékban, s ennek következményeként előnyugdíjban sem.
Az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról szóló 70/A. §-a kapcsán az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy: "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel" [4/1993. (II. 12.) AB hat. ABH 1993, 65.], és "csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti" [61/1992. (XI. 20.) AB hat. ABH 1992, 280., 50/1996. (X. 30.) AB hat. ABH 1996, 156., 157.] Tekintettel arra, hogy a vállalkozói kör, valamint a munkaviszonyban álló munkavállalói kör a jogalkotó által két külön kategóriaként szabályozott, össze nem hasonlítható személycsoport, így az alkotmányjogi panaszban felvetett probléma és az Alkotmány felhívott rendelkezése tekintetében - alkotmányossági szempontból - nem állapítható meg összefüggés.
3. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, döntése kialakításakor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § d) pontjára, valamint 21. § (4) bekezdésére tekintettel a 48. §-ban foglaltak alapján járt el.
Budapest, 1999. március 8.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró