577/B/1997. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. § (3) bekezdésének c) pontja, 37/B. § (1) bekezdésének ba) pontja, valamint a 37/D. § (2)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint a 37/D. §-a, továbbá a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/B. § (1) bekezdésének aa) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/B. § (1) bekezdése és ba) pontjának az Alkotmány 70/A. és 70/E. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Sztmód.) módosított, a rendszeres szociális segély megállapítására vonatkozó több rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

1. Álláspontja szerint az Szt. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon tett különbséget az Szt. 37/A. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott aktív korú nem foglalkoztatott és az Szt. 37/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott rendszeres szociális segélyben részesülő személyek között azzal, hogy egyrészt életkor (62. életévét be nem töltött) alapján tesz különbséget a rászorulók között, másrészt eltérő jövedelem esetén teszi lehetővé a segély megállapítását.

2. Támadta továbbá az Szt. 37/A. § (3) bekezdésében foglalt azon szabályozást, amely a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot az aktív korú, nem foglalkoztatott személyek esetében kétéves, az illetékes munkaügyi központtal történő együttműködéshez köti. Nézete szerint az együttműködési kötelezettség előírása több szempontból is sérti a jogbiztonságot. Hivatkozása szerint a rendelkezés visszamenőleges hatállyal állapít meg kötelezettséget, továbbá álláspontja szerint az együttműködésnek önálló és szabad akaraton kell alapulnia, jelen esetben viszont egy állami szerv által megkívánt feltételről van szó, amelynek elmaradása joghátrányt eredményez, amely szintén sérti a demokratikus jogállamiság kereteit. Ezen indokolással sérülni vélte még az Alkotmány 70/A. § és 70/E. § (1) bekezdését is.

3. Az indítványozó egyben alkotmányellenesnek vélte az Szt. 37/B. § aa) pontjában, valamint az Szt. 37/B. § ba) pontjában foglaltakat, mivel hivatkozása szerint a támadott rendelkezések, amelyek szerint nem állapítható meg rendszeres szociális segély annak a személynek, akinek a rendszeres pénzbeli ellátás összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének az Szt. 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt személy esetében a 80%-át, az Szt. 37/A. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt személy esetében pedig a 70%-át, illetve az Szt. 37/B. § ba) pont szerint együttműködést nem vállalónak minősül az Szt. 34/A. § (1) bekezdése szerint, a korábbiakban kifejtett indokolás alapján sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 70/A. § (1) bekezdését, valamint a 70/E. § (1) bekezdését.

4. Az indítványozó az Szt. 37/C. § (1) és (2) bekezdése folytán - amelyek értelmében egyrészt az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget, továbbá amely alapján az önkormányzat rendeletben szabályozza az együttműködés eljárási szabályait, az együttműködési programok típusait és az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit - sérülni vélte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való jogot.

5. Végül az Szt. 37/D. §-ának azon rendelkezését, amely szerint a rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására az Szt. 36. §-ának rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azzal, hogy aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó, - az Szt. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak alkotmányellenességével összefüggésben kifejtett indokolás alapján - szintén alkotmányellenesnek vélte.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert.

II.

1. Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (ABH 1998, 251, 255.) már vizsgálta az Szt. 37/A. § (2) bekezdés b) pontjának, valamint az Szt. 37/C. § (1) bekezdésének rendelkezését. Abban az Szt. 37/A. § (2) bekezdés b) pontjának alkotmányossági utólagos vizsgálata arra irányult, hogy a támadott rendelkezés - mivel a létminimum alatti összegben határozta meg a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit, illetve a rendszeres szociális ellátás összegét - sérti-e az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való jogot. Az Alkotmánybíróság 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (ABH 1998, 251, 254.) az Szt. 37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában folytatott eljárását felfüggesztette. Fenti határozatában az Alkotmánybíróság az Szt. 37/C. § (1) bekezdésére vonatkozó utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát abban a tekintetben végezte el, hogy annak rendelkezései kollízióban állnak-e az Szt. 93. § (1) bekezdésében foglalt előírásokkal, valamint sértik-e az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének a munkához való jogra vonatkozó rendelkezéseit.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor "res iudicata", ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.].

Az indítványozó jelen eljárásban az Sztmód.-dal módosított Szt. 37/A. § (2) bekezdés b) pontjának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének esetleges sérelmére vonatkozóan kérte, valamint az Sztmód.-dal módosított Szt. 37/C. § (1) bekezdésének vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással kérte. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jelen ügyben az Alkotmánybíróság 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (ABH 1998, 251, 255.) vizsgáltaktól eltérő okból, más alkotmányi rendelkezésekkel összefüggésben kéri a sérelmezett rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát, ezért jelen eljárásban "ítélt dolog" nem áll fenn.

2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/A. §-át az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv-1.) 9. §-a 2005. szeptember 1-jétől új szöveggel állapította meg, továbbá az Szt. 37/A. § (1) bekezdését a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXX. törvény (a továbbiakban: Módtv-2.) 8. § (1) bekezdése - ugyane törvény 56. § (1)-(3) bekezdésében foglalt kiegészítésekkel - 2006. április 1-jével állapította meg új szöveggel. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/A. § (2) bekezdés b) pontjának támadott rendelkezését a helyébe lépő, Szt. 37/A. §-ának (4) bekezdése, amelyet a Módtv-2. 8. § (3) bekezdése 2006. április 1-jével állapított meg, már nem tartalmazza.

Az indítványozó által támadott, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/D. §-át a Módtv-1. 11. §-a 2005. szeptember 1 -jétől új szöveggel állapította meg, ugyanakkor az indítványozó által támadott Szt. 37/D. §-ában foglalt rendszeres szociális segély havi összegére vonatkozó szabályozást jelenleg az Szt. 37/E. §-a - melynek szövegét a Módtv-2. 11. §-a 2006. április 1-jével állapította meg - tartalmazza, azonban az az indítványozó által alkotmányellenesnek vélt rendelkezést már nem tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag alkotmányossági szempontból a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Jelen esetben - a fentiekben ismertetettek szerint - az indítvány benyújtása óta az Szt. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint az Szt. 37/D. §-ának rendelkezései lényegesen megváltoztak, ugyanakkor az új szabályozásra vonatkozóan indítvány nem érkezett.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.

Mivel jelen ügyben a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint az Szt. 37/D. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi kérelem az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos normakontrollra irányult - a támadott rendelkezések időközben történt, lényeges változásaira tekintettel - az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

3. Az Szt. 37/B. § (1) bekezdésének aa) pontját a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXX. törvény 58. § (2) bekezdés bb) pontja 2006. VII. 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13 AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.

Tekintettel arra, hogy az absztrakt normakontrollra irányuló indítvány benyújtása után a támadott jogszabály hatályát vesztette és ezzel az indítvány a kérelemnek a fenti részében tárgytalanná vált, az Alkotmánybíróság - az indítványnak ebben a részében - az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

4. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte továbbá, hogy az Szt. indítványozó által támadott további rendelkezései többször módosultak, azonban a helyükbe lépő új szabályozás is tartalmazza a kifogásolt rendelkezéseket - az indítványban felvetett alkotmányjogi kérdések szempontjából - a korábbival azonosan tartalmilag.

4.1. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/A. § (3) bekezdésének rendelkezésével alkotmányjogi szempontból azonos rendelkezést tartalmaz Szt. 37/A. § (3) bekezdésének - a Módtv-2. 60. § (1) bekezdés 5. pontjával módosított - c) pontja.

4.2. Az Szt. - indítvány elbírálásakor hatályos - 37/B. § (1) bekezdésének ba) pontja szintén tartalmazza az indítványozó által a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított Szt. 37/B. § ba) pontjában kifogásolt rendelkezést.

4.3. Az indítványozó által támadott - a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXVIII. törvénnyel megállapított - Szt. 37/C. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezésével alkotmányjogi szempontból azonos rendelkezést tartalmaz az Szt. jelenleg hatályos 37/D. § (2)-(5) bekezdése.

Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi kérelmeket érdemben bírálta el.

III.

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzetszerinti különbségtétel nélkül."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

2. Az Szt. - indítvány benyújtásakor hatályos - rendelkezései szerint:

"Rendszeres szociális segély

37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki

a) a 18. életévét betöltötte és munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül,

b) a 62. életévét betöltötte,

c) aktív korú nem foglalkoztatott,

feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése

a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,

b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,

és létfenntartást biztosító vagyona sem neki és sem családjának nincs. Nem tekinthető létfenntartást biztosító vagyonnak az ingóság, továbbá az az ingatlan, amelyben a személy és családja lakik.

(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Szt. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet."

"37/B. § Nem állapítható meg rendszeres szociális segély annak

a) a személynek, aki

aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt személy esetében a 80%-át, a 37/A. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt személy esetében pedig a

70%-át; (...)

b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki

ba) a jövedelempótló támogatásra való jogosultságának időtartama alatt együttműködést nem vállalónak minősült a 34/A. § (1) bekezdése szerint,"

"37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget. Együttműködésen az ellátásban részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban történő részvételt kell érteni.

(2) Az önkormányzat rendeletben szabályozza

a) az együttműködés eljárási szabályait,

b) az együttműködési programok típusait,

c) az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit."

"37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó."

3. Az Szt. - indítvány elbírálásakor hatályos - rendelkezései szerint:

"Rendszeres szociális segély

37/A. § (1) A rendszeres szociális segély a hátrányos munkaerőpiaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző rendszeres szociális segélyt állapít meg annak az aktív korú személynek, aki

a) egészségkárosodott,

b) vagy nem foglalkoztatott,

(...)

feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított. A b) pont szerinti személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának feltétele, hogy vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egészségkárosodott személynek minősül az, aki

a) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, vagy

b) vakok személyi járadékában részesül, vagy

c) fogyatékossági támogatásban részesül.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek minősül az, akinek esetében

a) a munkanélküli-járadék, álláskeresési-járadék, álláskeresési-segély (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás), illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem részesül,

vagy

b) az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy

c) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével (a továbbiakban: munkaügyi központ), vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban: együttműködésre kijelölt szerv) legalább egy év időtartamig együttműködött, vagy..."

"37/B. § (1) Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak

a) a személynek, aki

aa) (hatályon kívül helyezve)

(...);

b) a nem foglalkoztatott személynek, aki

ba) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően folyósított jövedelempótló támogatásának időtartama alatt az önkormányzattal, illetőleg a munkaügyi központtal nem működött együtt,"

"37/D. § (1) A nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként együttműködésre köteles, amelynek keretében

a) az együttműködésre kijelölt szervnél nyilvántartásba veteti magát, és

b) a beilleszkedését segítő programról írásban megállapodik az együttműködésre kijelölt szervvel, továbbá

c) teljesíti a beilleszkedését segítő programban foglaltakat.

(2) A települési önkormányzat az általa fenntartott intézmény vagy más szerv útján gondoskodik az (1) bekezdés szerinti együttműködés intézményi feltételeiről.

(3) A beilleszkedést segítő program a rendszeres szociális segélyben részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodva a következőkre terjedhet ki:

a) az együttműködésre kijelölt szervvel való kapcsolattartásra,

b) a nem foglalkoztatott személy számára előírt egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló foglalkozáson, tanácsadáson, illetőleg a munkavégzésre történő felkészülési programban való részvételre,

c) a felajánlott és az iskolai végzettségének megfelelő oktatásban, képzésben történő részvételre, különösen az általános iskolai végzettség és az első szakképesítés megszerzésére,

d) a felajánlott és számára - a 37/H. § (6) bekezdése szerint - megfelelő munkalehetőség elfogadására,

e) a munkaügyi központnál álláskeresőként történő nyilvántartásba vételre és az elhelyezkedés érdekében a munkaügyi központtal való együttműködésre.

(4) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás a 18. §-ban foglaltakon túl a nem foglalkoztatott személy iskolai végzettségét és szakképzettségét tartalmazza.

(5) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza az együttműködés eljárási szabályait, továbbá a beilleszkedési programok típusait és az együttműködés megszegésének és súlyos megszegésének eseteit, valamint az együttműködési kötelezettség megszegése esetén a rendszeres szociális segély csökkentett összegben történő folyósításának időtartamát."

IV.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványi kérelmet vizsgálta, amely szerint az Szt. 37/A. § (3) bekezdése c) pontjában foglalt azon szabályozás, amely a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot az aktív korú nem foglalkoztatott személyek esetében a megyei vagy a fővárosi munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével történő kétéves, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel történő egyéves együttműködéshez köti, sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonságot.

1.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte a jogállamiság, s annak szerves összetevőjét képező jogbiztonság elvét. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák" (ABH 1992, 59, 65.). A 11/1992. (III. 5.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "[a] jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és állami szervek magatartását" (ABH 1992, 77, 91-92.).

A törvényalkotó a rendszeres szociális segélyt olyan rászorultságtól függő pénzbeli ellátásként határozza meg, amelynek jogosultjai ezen ellátásban meghatározott feltételek fennállása mellett részesülhetnek.

Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában az Szt. 37/C. § (1) bekezdésének - az Alkotmány 70/B. §-ával összefüggésben - lefolytatott alkotmányossági vizsgálata során kifejtette, hogy "[a] kifogásolt együttműködési kötelezettség célja a tartós munkanélküliségből eredő életvezetési nehézségek, illetve mentális problémák kezelése. A programok azt kívánják elősegíteni, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő személy esetében csökkenjen a tartós munkanélküliségből eredő kedvezőtlen hatás, illetve ezzel összefüggésben mentális okokból ne rosszabbodjon az egyén munkaerőpiaci helyzete. Amikor az állam, figyelemmel a foglalkoztatási igényekre is, az önkormányzatok számára lehetővé teszi, hogy a tartós munkanélküliek elhelyezkedését is segítő szolgáltatás igénybevételéhez kössék az ellátást, a munkához való j og szociális tartalmának megvalósítását is szolgálja" (ABH 1998, 251, 255.).

Az Szt. indítványozó által kifogásolt 37/A. § (3) bekezdés c) pontja alapján annak az aktív korú nem foglalkoztatott személynek állapít meg rendszeres szociális segélyt a települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől pedig a jegyző [az Szt. 37/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint], aki a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel legalább egy év időtartamig együttműködött.

Az Szt. indítványozó által támadott 37/A. § (3) bekezdése c) pontjában meghatározott, a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételéül szabott együttműködési kötelezettség minden aktív korú nem foglalkoztatott személyre, tehát a norma valamennyi címzettjére kiterjed. A szabályozás világos és egyértelmű megfogalmazást tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvánnyal támadott rendelkezés a normavilágosság követelményének megfelel, az nem sérti a jogbiztonságot.

1.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az Szt. 37/A. § (3) bekezdés c) pontja visszamenőleges hatállyal állapított-e meg kötelezettséget.

Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elvének fontos eleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság már a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatban kifejtette azt a gyakorlatban azóta is érvényesülő álláspontját, amely szerint a jogbiztonság követelményéből következik, hogy jogszabályok ne állapítsanak meg kötelezettséget a kihirdetésüket megelőző időre és ne minősítsenek jogellenesnek magatartásokat visszamenőleges hatállyal (ABH 1992, 131, 132.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezés nem állapít meg visszamenőleges hatállyal - az Szt. kihirdetését megelőző időre nézve - kötelezettséget, hanem a jogalkotó a rendszeres szociális ellátásra való jogosultsághoz, mint a pénzbeli szociális ellátás egyik formájához fűz egyfajta feltételt, nevezetesen meghatározott időtartamig fennálló együttműködési kötelezettséghez köti az ellátás igénybevételét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szt. 37/A. § (3) bekezdés c) pontja folytán nem sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve.

1.3. Mivel az együttműködési kötelezettséget a törvény a rendszeres szociális segély folyósítását megelőző időre valamennyi aktív korú nem foglalkoztatottra mint jogalanyi körre egységesen írja elő - az indítványozó álláspontjával ellentétben -, a támadott rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sem.

1.4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Szt. 37/A. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakat abból a szempontból vizsgálta, hogy az abban rögzített együttműködési kötelezettség folytán sérül-e az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során több alkalommal kifejtette, hogy az abban foglaltak az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló általános feladatait fogalmazzák meg, azokból konkrét alanyi jogok egy bizonyos szolgáltatáshoz nem vezethetők le [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.; 697/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 645, 647.]. Ebből az alkotmányi rendelkezésből csupán az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéséhez szükséges ellátás biztosítása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. Az Alkotmány az e rendszerek működésére vonatkozó elveket és szempontokat részletesen nem határozza meg. Az állam tehát a gazdasági viszonyok függvényében széles körű jogosítványokkal rendelkezik a társadalombiztosítási és szociális ellátások megszervezésére és megváltoztatására [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 521.; 45/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 206, 208.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 191-192.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.]. "Alkotmányossági probléma abban a határesetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása, vagy - gyakrabban - az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését, vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi; e minimális követelmény felett azonban - más alapjog sérelmét kivéve - nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére" [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 140.].

Az Alkotmánybíróság több határozatában hangsúlyozta, hogy a szociális ellátások rendszerében senkinek sincs alkotmányon alapuló alanyi joga egy meghatározott ellátásra (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.). Az Alkotmánybíróság több alkalommal vizsgálta olyan jogszabályok alkotmányosságát, amelyek feltételeket írnak elő meghatározott ellátásokra való jogosultsághoz (mint például a rendszeres szociális segély, a munkanélküli járadék) és nem találta alkotmányellenesnek azokat az előírásokat, amelyek nem önmagában egy meghatározott szociális helyzetnél fogva biztosítanak alanyi jogon egy adott ellátást. Az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben is hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a szociális jogok érvényesítésének eszközei és mértéke tekintetében viszonylag nagy szabadságot élvez, és az Alkotmány keretei között szabadon határozhatja meg az egyes ellátások jogosultsági feltételeit és mértékét [31/1993. (V. 21.) AB határozat, ABH 1993, 242, 243-244.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253-254.; 302/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 879-885.), 179/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1112, 1113.].

Az Szt. indítványozó által kifogásolt 37/A. § (3) bekezdés c) pontja alapján azt az aktív korú személyt minősíti nem foglalkoztatott személynek, s így annak a részére állapít meg rendszeres szociális segélyt a települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől pedig a jegyző [lásd: az Szt. 37/A. § (1) bekezdés b) pontját], aki a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben a megyei, fővárosi munkaügyi központtal, illetőleg annak kirendeltségével, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel legalább egy év időtartamig együttműködött. Azaz az ellátás igénybevételét a tartósan nem foglalkoztatottak esetében feltételhez, nevezetesen a munkaügyi központokkal (illetve a települési önkormányzat által kijelölt szervvel) való meghatározott időtartamú együttműködéshez köti. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre figyelemmel megállapította: nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át, így nem alkotmányellenes az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezés, amiért meghatározott, a tartós munkanélküliek elhelyezkedését is segítő szolgáltatás igénybevételéhez, együttműködéshez köti a rendszeres szociális segély, mint ellátás igénybevételét.

Az Alkotmánybíróság ezért az Szt. 37/A. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó támadta továbbá az Szt. 37/B. § (1)bekezdése ba) pontját.

2.1. Az Alkotmánybíróság jelen határozata indokolásának IV. 1.1. pontjában már kifejtette a jogbiztonság követelményére vonatkozó gyakorlatát. Az abban kifejtett okok alapján megállapította, hogy az Szt. 37/B. § (1) bekezdés ba) pontja világos, egyértelmű, és kiszámítható normatartalmat hordoz, ezért az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

2.2. Az indítványozó azSzt. 37/B. § (1) bekezdés ba) pontja folytán sérülni vélte továbbá az Alkotmány 70/A. és 70/E. § (1) bekezdését is.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már kifejtette, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.).

Az indítványozó az Szt. 37/B. § (1) bekezdés ba) pontjának az Alkotmány 70/A. § és 70/E. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenességével kapcsolatosan csak az indítvány 1. és 2. pontjaira vonatkozó indokolására hivatkozott, azonban a támadott szabályok és az Alkotmány előbbiekben hivatkozott rendelkezései közötti össze függést semmilyen érdemi vizsgálatra alkalmas érvvel nem támasztotta alá.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

3. Végül az indítványozó alkotmányellenesnek, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte az Szt. azon [37/D. § (2)-(5) bekezdései] rendelkezéseit, amely szerint az önkormányzat rendeletében szabályozhatja a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként az együttműködés eljárási szabályait. Indokolása szerint egyrészt "a helyi szabályozás alapján az önkormányzat kizárhatja a rendszeres szociális segély részesítéséből a településén lakó állampolgárokat, valamint az együttműködési kötelezettség megállapítása során olyan eljárási szabályokat hozhat, amelyek sértik az ellátást igénylő személyek személyiségi jogait".

Továbbá álláspontja szerint "az egyes önkormányzatok rendeletei esetleges alkotmányellenességén túl az alkotmányellenes szabályozást az a törvényi rendelkezés okozza, amely helyi rendeleti szabályozástól teszi függővé azt, hogy rendszeres szociális segély mely személynek állapítható meg, illetve a rendeletalkotás alapján egyes településeken ugyanazon élethelyzetben lévő állampolgárok több joggal rendelkeznek, mint azon a településen, ahol az együttműködést szabályozzák".

3.1. Az Szt. 37/D. § (1) bekezdése a nem foglalkoztatott személyek számára a rendszeres szociális segély folyósításának feltételéül együttműködési kötelezettséget ír elő. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (4) bekezdése kötelező önkormányzati feladatként írja elő a szociális alapellátásról való gondoskodást, melynek egyik része a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási kötelezettség (és ennek keretében az önkormányzat részéről - többek között - a rendszeres szociális segély megállapítása is). Ugyanakkor az Szt. is kötelezően írja elő az önkormányzatok számára az együttműködés intézményi feltételeinek a biztosítását, így - szemben az indítványozó állításával - az önkormányzat köteles az együttműködés intézményi feltételeiről gondoskodni, tehát nincs mérlegelési, választási lehetősége arra nézve, hogy a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételéül előírja-e az együttműködést a nem foglalkoztatott személy számára vagy nem köti együttműködési kötelezettséghez. Az önkormányzatnak tehát törvény által előírt kötelező feladatként kell az együttműködés intézményi feltételeiről gondoskodnia, csupán abban van mérlegelési lehetősége - figyelemmel adottságaira, továbbá az együttműködésben részt vevő személy szociális és munkaerőpiaci helyzetére -, hogy az együttműködési programban való részvételt mely szervvel (saját intézménye útján, vagy társulás formájában, esetleg más szervvel kötött megállapodással) való együttműködéshez köti.

Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az Szt. 37/D. § (2)-(5) bekezdéseinek rendelkezései nem sértik az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét.

3.2. Az Alkotmánybíróság jelen határozata IV. 1.3. pontjában már kifejtette az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezésére vonatkozó itt is megerősített álláspontját. Az abban foglaltakra tekintettel megállapította, hogy önmagában nem jelenti az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésének sérelmét, hogy a jogalkotó az indítványozó által támadott szabályozásban a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételéül szabja a települési önkormányzat által kijelölt intézmény útján való együttműködést. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szt. 37/D. § (2)-(5) bekezdései nem alkotmányellenesek, így az erre irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2006. július 10.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró