62004CJ0486_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2006. november 23-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata - A hulladékok hasznosítása - Hulladékokból származó tüzelőanyagok és biomassza égetés útján villamos energiát előállító létesítmény Massafrában (Taranto) - 75/442/EGK irányelv és 85/337/EGK irányelv. C-486/04. sz. ügy

Felek Az ítélet indoklása Rendelkező rész

A C-486/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. november 25-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. van Beek, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Louis ügyvéd és A. Capobianco avvocato, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Fiorilli és G. Fiengo avvocati dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, P. Kūris, J. Makarczyk (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. április 25-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. május 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság,

- mivel nem végzett környezeti hatásvizsgálati eljárást az 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel (HL L 73., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 151. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 10. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 85/337 irányelv) 5-10. cikkeinek megfelelően a Massafrában elhelyezkedő, hulladékokból származó tüzelőanyagok (a továbbiakban: HSZT) és biomassza égető létesítmény projektje esetében, amely létesítmény a 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozik,

- mivel elfogadott egy olyan jogszabályt - az "iránymutatási és koordinációs okmány, amely módosítja és kiegészíti a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1994. február 22-i 146. sz. törvény 40. cikkének (1) bekezdését végrehajtó korábbi iránymutatási és koordinációs okmányt" című, a minisztertanács elnöke 1999. szeptember 3-i rendelete [GURI 1999. december 27-i 302. sz., 17. o., a továbbiakban: DPCM] 3. cikkének (1) bekezdése, amely módosítja "a környezeti hatásvizsgálati eljárásról szóló, 1994. február 22-i 146. sz. törvény 40. cikke (1) bekezdésének végrehajtására hozott iránymutatási és koordinációs okmány" című, 1996. április 12 i köztársasági elnöki rendelet [GURI 210. sz., 28. o., a továbbiakban: DPR] A. mellékletének i) és l) pontját -, amely a 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó bizonyos projekteket [Veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítására szolgáló 100 tonna/nap kapacitást meghaladó létesítmény projektek] kizár a környezeti hatásvizsgálati eljárásokból, ha azokra az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) és az 1996. május 24-i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 32. o. magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 59. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194, 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: a 75/442 irányelv) 11. pontja értelmében egyszerűsített engedélyezési eljárás vonatkozik, és

- mivel olyan jogszabályt fogadott el (a DPR A. mellékletének i) és l) pontját módosító DPCM 3. cikkének (1) bekezdését), amely annak meghatározása érdekében, hogy a 85/337 irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó projekt esetében kell-e végezni környezeti hatásvizsgálatot, nem megfelelő kritériumot határoz meg, mivel az kizárhat a környezeti hatásvizsgálatból olyan projekteket, amelyek jelentős hatással lehetnek a környezetre,

nem teljesítette a 85/337 irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkének (1), (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

A 75/442 irányelv

2. A 75/442 irányelv 1. cikke ekként fogalmaz:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

a) hulladék: az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.

[...]

d) gazdálkodás: a hulladékok gyűjtése, szállítása, hasznosítása és ártalmatlanítása, beleértve az ilyen műveletek felügyeletét és a hulladéklerakók utógondozását is lezárásuk után;

e) ártalmatlanítás: bármely művelet, amit a II. A. melléklet felsorol;

f) hasznosítás: bármely olyan művelet, amit a II. B. melléklet felsorol;

[...]"

3. Ezen irányelv 4. cikke szerint:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen:

- ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra,

- ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot,

- ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

[...]".

4. Az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A 4., 5. és 7. cikk végrehajtása céljából minden olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amelyik a II. A. mellékletben meghatározott műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie a 6. cikkben meghatározott illetékes hatóságtól.

[...]".

5. Az irányelv 10. cikke kimondja:

"A 4. cikkben szereplő célok végrehajtása érdekében valamennyi olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amely a II. B. mellékletben meghatározott műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie".

6. A 75/442 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A [...] 78/319/EGK [...] irányelv sérelme nélkül a következők mentesíthetők a 9. vagy 10. cikkekben előírt kötelezettségek alól:

[...]

b) olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek hulladékhasznosítást végeznek.

Ezt a mentesítést csak akkor lehet alkalmazni:

- ha az illetékes hatóságok általános szabályokat fogadtak el valamennyi tevékenységtípusra, amelyekben meg vannak jelölve a hulladékok típusai és mennyiségei, valamint azok a feltételek, amelyek mellett a kérdéses tevékenységet mentesíteni lehet az engedélyezési kötelezettség alól

és

- ha a hulladékok típusa vagy mennyisége és ártalmatlanításuk vagy hasznosításuk módja olyan, hogy az kielégíti a 4. cikkben megszabott feltételeket."

7. 75/442 irányelv "Ártalmatlanítást szolgáló műveletek" című II. A. mellékletének célja a gyakorlatban előforduló ártalmatlanítási műveletek felsorolása. A melléklet úgy fogalmaz, hogy a 4. cikkel összhangban a hulladékot az emberi egészség veszélyeztetése nélkül és a környezetet veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazása nélkül kell ártalmatlanítani.

8. Ugyanezen irányelv "Hasznosítást szolgáló műveletek" című II. B. mellékletének a célja a gyakorlatban előforduló hulladékhasznosítási műveletek felsorolása. Ez a melléklet is úgy fogalmaz, hogy a 4. cikkel összhangban a hulladékot az emberi egészség veszélyeztetése nélkül, és a környezetet veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazása nélkül kell hasznosítani.

A 85/337 irányelv

9. A 85/337 irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

"(2) Jelen irányelv alkalmazásában:

projekt:

- épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése;

- egyéb beavatkozások a természetes környezetbe és tájba, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is;

projektgazda:

egy magánprojektre vonatkozó engedély kérelmezője vagy egy projektet kezdeményező állami hatóság;

engedély:

a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére;

(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság(ok) az(ok) a hatóság(ok), amelye(ke)t a tagállamok az ebből az irányelvből következő feladatok teljesítésért felelős hatóságként kijelölnek."

10. Ezen irányelv 2. cikkének (1), (2) bekezdése és 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint:

"(1) A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.

(2) A környezeti hatásvizsgálat elvégezhető a tagállamban meglévő, a projektek engedélyezésére vonatkozó eljárás, vagy ennek hiányában más eljárás alkalmazásával, vagy az ennek az irányelvnek való megfelelés céljából kialakítandó eljárásokkal.

[...]

(3) A 7. cikk sérelme nélkül, a tagállamok kivételes esetekben egyes projekteket teljesen vagy részben mentesíthetnek az ebben az irányelvben meghatározott rendelkezések hatálya alól."

11. Az említett irányelv 3. cikke ekként rendelkezik:

"A környezeti hatásvizsgálat minden egyedi esetre vonatkozóan a 4-11. cikkel összhangban megfelelő módon azonosítja, leírja és értékeli az egyes projektek közvetlen és közvetett hatásait a következő tényezőkre:

- emberek, állat- és növényvilág,

- talaj, víz, levegő, éghajlat és a táj,

- anyagi javak és a kulturális örökség,

- az első, a második és a harmadik francia bekezdésben említett tényezők közötti kölcsönhatás."

12. Ugyanezen irányelv 4. cikke előírja:

"(1) A 2. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel az I. mellékletben felsorolt projekteket vizsgálatnak vetik alá az 5-10. cikkel összhangban.

(2) A 2. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel a II. mellékletben felsorolt projektekre, a tagállamok határozzák meg:

a) esetenkénti vizsgálattal,

vagy

b) a tagállamok által megállapított küszöbértékek vagy szempontrendszer alapján,

hogy a projektet alá kell-e vetni az 5-10. cikknek megfelelő vizsgálatnak.

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) vagy a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák.

(3) Amikor a (2) bekezdés alkalmazásában esetenkénti vizsgálatot végeznek, vagy küszöbértékeket, illetve szempontrendszert állapítanak meg, figyelembe veszik a III. mellékletben előírt lényeges kiválasztási szempontokat.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság a (2) bekezdés alapján hozott döntését a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi."

13. A 85/337 irányelv I. mellékletének 9. pontja megemlíti a mér gező és veszélyes hulladékok (azaz azon hulladékok, amelyekre a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi rendelet alkalmazandó [HL L 377., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 78. o.]) égetésére vagy a 75/442 irányelv II. A. mellékletének D9. pontjában meghatározott kémiai kezelésére vagy lerakására szolgáló, hulladékártalmatlanító létesítményeket.

14. Ezen I. melléklet a 10. pontjában utal a nem veszélyes hulladékok égetésére vagy a 75/442 irányelv II. A. mellékletének D9. pontjában meghatározott kémiai kezelésére szolgáló, 100 tonna/nap kapacitást meghaladó hulladékártalmatlanító létesítményekre.

15. A 85/337 irányelv II. melléklete 11. pontjának b) alpontja említi a hulladék ártalmatlanítására szolgáló létesítményeket (az I. mellékletben nem szereplő projektek).

16. Ugyanezen irányelv III. melléklete felsorolja a 4. cikk (3) bekezdése szerinti kiválasztási kritériumokat:

"1. A projekt jellemzői:

A projektek jellemzőinél különösen a következőket kell figyelembe venni:

- a projekt nagysága,

- más projektekkel való kumulálódása,

- a természeti erőforrások felhasználása,

- a hulladékkeletkezés,

- környezetszennyezés és károsítás,

- baleseti kockázatok, különös tekintettel a felhasznált anyagokra és technológiákra.

2. A projektek helye

A földrajzi területek környezeti érzékenységét, amelyekre a projektek valószínűleg hatással lesznek, különösen a következő pontok figyelembevételével kell értékelni:

- a meglévő földhasználat;

- a terület természeti erőforrásainak gazdagsága, minősége és regenerációs képessége;

- a természetes környezet terhelhetősége, különös figyelmet fordítva a következő területekre:

[...]

3. A lehetséges hatás jellemzői

A projektek lehetséges jelentős hatásait a fenti 1. és 2. pont szempontjai alapján kell megítélni, különös figyelemmel:

- a hatás kiterjedése (földrajzi terület és az érintett lakosság nagysága),

[...]"

A nemzeti szabályozás

17. A környezetvédelmi minisztérium létrehozásáról szóló, 1986. július 8-i 349. sz. törvény (GURI 1986. július 15-i 59. sz.) 6. cikke átültette az olasz jogba a 85/337 irányelvet. Ezt követően a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1994. február 22-i 146. sz. törvény (a GURI 1994. március 4-i 52. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 146/1994 sz. törvény) 40. pontjában felszólította az olasz kormányt, hogy külön koordinációs és iránymutatási okmány útján határozza meg az említett irányelv II. mellékletének a hatálya alá tartozó projektek környezeti hatásvizsgálati eljárása alkalmazásának céljából a feltételeket, a kritériumokat és a műszaki szabványokat.

18. A DPR-t a 146/1994. sz. törvény 40. cikke (1) bekezdésének végrehajtása céljából fogadták el.

19. A DPR 1. cikkének (3) bekezdése ekként rendelkezik:

"Az A. mellékletben meghatározott projekteket környezeti hatásvizsgálati eljárásnak kell alávetni".

20. A DPCM 3. cikkének (1) bekezdése, amely módosította a DPR A. mellékletének eredeti változatát, a következőképpen fogalmaz:

"Az 1996. április 12-i DPR A. mellékletének i), l) pontja [...] helyébe a következő pontok lépnek:

i) Az 1997. február 5-i 22. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 22/1997. sz. törvényerejű rendelet) B. és C. mellékletének R1-R9. pontja szerinti műveletek útján veszélyes hulladékot ártalmatlanító és hasznosító létesítmények, az ugyanezen törvényerejű rendelet [...] 31. és 33. cikkeiben meghatározott egyszerűsített eljárásnak alávetett hasznosító létesítmények kivételével.

l) A napi 100 tonnát meghaladó kapacitású, nem veszélyes hulladékot égetés vagy a 22[1997.] sz. törvényerejű rendelet B. mellékletének D2. és D8-D11. pontja, valamint a C. mellékletének R1-R9. pontja szerinti kezelések útján ártalmatlanító és hasznosító létesítmények, az ugyanezen törvényerejű rendelet [...] 31. és 33. cikkeiben meghatározott egyszerűsített eljárásoknak alávetett hasznosító létesítmények kivételével."

21. A 22/1997. sz. törvényerejű rendelet rendelkezéseit, amelyek leírják a hulladékok és tevékenységek azon jellemzőit, amelyek alapján igénybe lehet venni az egyszerűsített eljárást, a 75/442 irányelv 11. cikkének átültetése céljából fogadták el. Ugyanezek a rendelkezések az 1997. február 5-i 22. sz. törvényerejű rendelet 31. és 33. cikke szerinti egyszerűsített hasznosítási eljárásnak alávetett, nem veszélyes hulladékok azonosításáról szóló, 1997. február 5-i környezetvédelmi minisztérium rendelet értelmében hozott végrehajtási intézkedések tárgyát képezték (a GURI 1998. április 16-i 88. számának rendes melléklete).

A pert megelőző eljárás

22. A Bizottság 2001. augusztus 22-i és november 12-i leveleiben információkat kért az olasz hatóságoktól a 85/337 irányelvben előírt eljárások alkalmazásáról két ipari létesítmény projekt esetében Massafra önkormányzat területén, azaz egy HSZT és biomassza égetés útján villamos energiát termelő létesítmény és egy szilárd városi hulladékot előválogató és HSZT előállító létesítmény esetében.

23. Az olasz hatóságok jelezték, hogy kizárták a környezeti hatásvizsgálati eljárásból a szóban forgó projekteket, amennyiben azok a DPCM 3. cikke (1) bekezdésének l) pontjával módosított DPR A. mellékletének l) pontjában meghatározott kivétel hatálya alá tartoznak.

24. Tekintettel az olasz kormány által nyújtott válaszokra, amelyeket nem talált kielégítőnek, a Bizottság megkezdte a pert megelőző eljárást egy 2002. október 18-i kezdeti felszólító levéllel, amelyet kiegészített egy 2003. július 11-i levéllel; e levelekben utalt a massafrai ipari létesítmény különleges kezeléséhez és magához a nemzeti jogszabályhoz kapcsolódó kötelezettségszegésre.

25. Ezt követően a 2003. december 16-i indokolással ellátott véleményben a Bizottság felhívta az Olasz Köztársaságot az ahhoz szükséges intézkedések megtételére, hogy az indokolással ellátott vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül megfeleljen a 85/337 irányelvből eredő kötelezettségeinek.

26. Mivel a Bizottság nem találta kielégítőnek az olasz kormány 2004. április 22-i levelében elfogadott álláspontját, az EK 226. cikk második bekezdése alapján a jelen kereset benyújtásáról határozott.

A keresetről

A felek érvei

27. A Bizottság szerint a massafrai égető létesítmény, amelynek a kapacitása meghaladja a napi 100 tonna hulladékot, a 85/337 irányelv I. melléklete 10. pontjának hatálya alá tartozik, ezért esetében az engedélyezését megelőzően környezeti hatásvizsgálati eljárást kellett volna végezni.

28. A Bizottság általánosságban azt állítja, hogy a vitatott olasz jogszabály, azáltal hogy bizonyos hulladékhasznosító létesítményeket a 22/1997 törvényerejű rendelet 31. és 33. cikkeiben előírt különleges eljárásoknak vet alá, azt eredményezi, hogy a 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó létesítményeket kivonja az említett irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében bevezetett eljárás alól.

29. A Bizottság azt is állítja, hogy azokat a létesítményeket, amelyekre a 85/337 irányelv II. melléklete vonatkozik, és különösen, amelyeket ez utóbbi 11. pontjának b) alpontja érint - akár hulladékártalmatlanításra, akár hulladékhasznosításra vonatkoznak - legalább az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében érintett meghatározási eljárásnak kell alávetni.

30. A Bizottság kijelenti, hogy a 75/442 irányelv eredeti változatában az "ártalmatlanítás" kifejezés mind a végső ártalmatlanítási műveletekre, mind a hasznosítási műveletekre vonatkozott. A Bizottság hangsúlyozza a 75/442 és a 85/337 irányelv eredeti változatában használt kifejezések azonosságát, és ebből arra következtet, hogy ez utóbbi irányelv elfogadásával a közösségi jogalkotó szükségszerűen alá akart vetni bizonyos hulladékhasznosítási műveleteket a környezeti hatásvizsgálati eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek.

31. Ezen intézmény szerint a 85/337 irányelv I. mellékletének 9. és 10. pontja és a II. melléklete 11. pontjának b) alpontja szerinti "ártalmatlanítás" fogalma mind a szó szigorú értelmében vett ártalmatlanítást, mind a hasznosítási tevékenységet magában foglalja.

32. A Bizottság ehhez hozzáfűzi, hogy nem érzékel olyan különbséget, amely a környezetre gyakorolt hatás szempontjából fennállhat valamely hulladékhasznosítási műveleteket végző létesítménynek meghatározott területen való építése és valamely hulladékártalmatlanítási műveleteket végző létesítmény építése között. Ebben a tekintetben emlékeztet arra, hogy a 75/442 irányelv mind az ártalmatlanítási, mind a hasznosítási műveleteket - jóllehet bizonyos eltérésekkel - ellenőrzés alá szándékozik vonni, abból a célból, hogy biztosítsa az emberi egészség és a környezet védelmét.

33. Az Olasz Köztársaság nem ismeri el a felrótt kötelezettségszegést, mivel a vitatott létesítmények hulladékhasznosítást végeznek, és azok a 22/1997. sz. törvényerejű rendelettel bevezetett egyszerűsített eljárásnak vannak alávetve. Egyrészt kapcsolatot hozva létre a 85/337 irányelv és a 75/442 irányelv között a hulladékok tárgyában használt szakkifejezéseket illetően, másrészt hivatkozva a 85/337 irányelv I. melléklete 9. és 10. pontjának, valamint a II. melléklete 11. pontja b) alpontjának a szövegére, amely csak a hulladékártalmatlanítás fogalmára utal, az Olasz Köztársaság úgy véli, hogy ez utóbbi irányelv csak azokra a létesítményekre vonatkozik, amelyek hulladékártalmatlanítást végeznek, ekként kizárja a hatálya alól azokat a létesítményeket, amelyek ez utóbbi hasznosítását végzik.

34. Az Olasz Köztársaság előterjeszti továbbá, hogy a 75/442 irányelv 91/156 irányelv általi módosításainak az volt a célja, hogy közös terminológiát és a hulladékok fogalmának olyan harmonizált meghatározását hozzák létre, amely lehetővé teszi azon különböző rendelkezések közelítését, amelyek akár nemzeti akár közösségi szinten a hulladékokkal foglalkoznak. Ebből következik, hogy amikor a 97/11 irányelv a hulladék fogalmát említi, az általa használt kifejezéseket és meghatározásokat szükségszerűen ezen ágazat saját szabályozásából, azaz a 91/156 irányelvből veszi át.

35. Az Olasz Köztársaság ezenfelül azt állítja, hogy mivel a hulladékhasznosítás terén a kibocsátás nem haladja meg a közösségi jogszabályban engedélyezettet, nem szükséges igénybe venni a hatásvizsgálati eljárást, mivel magának a hulladékhasznosításnak is a környezetvédelem a célja.

A Bíróság álláspontja

36. A tagállamoknak úgy kell végrehajtaniuk a 85/337 irányelvet, hogy az teljesen megfeleljen az irányelv követelményeinek, figyelemmel annak az irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következő lényeges céljára, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek (lásd ebben az értelemben a C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6917. o.] 52. pontját).

37. Hangsúlyozni kell ezenkívül, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a 85/337 irányelv alkalmazási köre kiterjedt, és célkitűzései nagyon széleskörűek (lásd a C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5403. o.] 31. és 39. pontját és a C-227/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8253. o.] 46. pontját).

A HSZT és biommassza égetés útján villamos energiát előállító massafrai létesítmény környezeti hatásvizsgálati eljárásnak való alá nem vetésére vonatkozó kifogásról

38. Az olasz jogszabály jelenlegi állapotában a HSZT és biomassza égető massafrai létesítményt napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező, nem veszélyes hulladékot hasznosító létesítménynek tekinti, amelyre a 75/442 irányelv 11. cikkének átültetésére irányuló 22/1997. sz. törvényerejű rendelet rendelkezései alapján egyszerűsített eljárások vonatkoznak. A Bizottság azt állítja, hogy a 85/337 irányelv besorolása szerint napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező nem veszélyes hulladékok égetésére, kémiai kezelésére szolgáló, hulladékártalmatlanító létesítményről van szó a 85/337 irányelv I. mellékletének 10. pontja értelmében.

39. E kifogás megalapozottságának értékelése céljából először nyilatkozni kell a hulladékártalmatlanítás fogalmának jogi hatályáról a 85/337 irányelv értelmében, a 75/442 irányelvben található azonos fogalomra tekintettel.

40. Az nem vitatott, hogy a 85/337 irányelv nem határozza meg a hulladékártalmatlanítás fogalmát, mivel annak I. és II. mellékletei csak hulladékok bizonyos ártalmatlanító létesítményeit említik meg. Egyebekben éppígy nem vitatott, hogy a 75/442 irányelv nem tartalmazza a hulladékok ártalmatlanításának és hasznosításának általános fogalmait sem, és arra korlátozódik, hogy utal a II. A. és II. B. mellékletekre, amelyekben fel vannak sorolva azok a különböző műveletek, amelyek az egyik vagy a másik fogalom hatálya alá tartoznak (lásd a C-6/00. sz. ASA-ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletet [EBHT 2000., I-1961. o.] 58. pontját).

41. A hulladékhasznosítási művelet lényeges jellemzője - ahogyan az a 75/442 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, valamint a negyedik preambulumbekezdéséből következik -, hogy elsődleges célja a hulladékok - ugyanazon célra szánt más anyagok helyett való - hasznos felhasználása, amely lehetővé teszi a természetes erőforrások megőrzését (lásd többek között a fent hivatkozott ASA-ügyben hozott ítélet 69. pontját; a C-458/00. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2003. február 13-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-1553. o.] 36. pontját és a C-103/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9127. o.] 62. pontját).

42. Az ilyen jellemző idegen azoktól a környezetre gyakorolt hatásoktól, amelyekkel önmagukban a hulladékhasznosítási műveletek járhatnak . Ahogyan ugyanis a főtanácsnok az indítványának 54-56. pontjában rámutatott, ezek a műveletek - éppúgy, mint a hulladékártalmatlanítási műveletek - jelentős hatást gyakorolhatnak a környezetre. Végeredményben a 75/442 irányelv a 4. cikkében előírja, hogy a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása ne veszélyeztesse az emberi egészséget, és ne károsítsa a környezetet.

43. Végül emlékeztetni kell arra, hogy amikor a közösségi jogalkotó szükségesnek ítélte, hogy a 85/337 irányelvben kapcsolatot hozzon létre a 75/442 irányelvvel, azt kifejezett módon tette. Ez így van különösen, amikor az említett irányelv I. mellékletének 9. és 10. pontja utal a kémiai kezelésre, ahogyan azt a 75/442 irányelv II. mellékletének D 9. pontja meghatározza. Ugyanakkor a hulladékok ártalmatlanítását illetően egyáltalán nem tettek ilyen jellegű utalást.

44. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a 85/337 irányelv értelmében a hulladékártalmatlanítás fogalma önálló fogalom, amelynek olyan jelentést kell adni, amely teljesen megfelel az e szöveg által követett célnak, amelyet a jelen ítélet 36. pontja idéz fel. Ebből következően ezt a fogalmat, amely nem azonos a hulladékártalmatlanítás 75/442 irányelv értelmében vett fogalmával, lato sensu kell értelmezni, mint amely magában foglalja mind a szó szigorú értelmében vett hulladékártalmatlanítást, mind a hasznosítást eredményező valamennyi eljárást.

45. Következésképpen a Massafrában elhelyezkedő létesítmény, amely biomassza és HSZT égetése útján állít elő villamos energiát, és napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkezik, a nem veszélyes hulladékok égetésére, kémiai kezelésére szolgáló, hulladékártalmatlanító létesítményeknek a 85/337 irányelv I. melléklete 10. pontjában szereplő kategóriájába tartozik. Ily módon engedélyezését megelőzően környezeti hatásvizsgálati eljárást kellett volna lefolytatni, mivel azokat a projekteket, amelyek ezen I. melléklet hatálya alá tartoznak, rendszeres vizsgálatnak kell alávetni az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (1) bekezdése alapján (lásd ebben az értelemben a C-431/92. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2189. o.] 35. pontját).

46. Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel mentesítette a környezeti hatásvizsgálat alól a biomassza és HSZT égetésére szánt, napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező, Massafrában elhelyezkedő létesítményt, ami a 85/337 irányelv I. melléklete 10. pontjának hatálya alá tartozik - nem teljesítette az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A DPR A. mellékletének i) és l) pontját módosító DPCM 3. cikke (1) bekezdésének elfogadására vonatkozó kifogásról, amely a környezeti hatásvizsgálati eljárásból kizár bizonyos, a 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó projekteket (napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítására szolgáló létesítményprojektek), amennyiben azokra a 75/442 irányelv 11. cikkének értelmében vett egyszerűsített engedélyezési eljárás vonatkozik

47. A DPR A. mellékletének i) és l) pontjából következik, hogy sem a veszélyes hulladékok hasznosítását a 22/1997. sz. törvényerejű rendelet B. melléklete és a C. mellékletének R1-R9. pontjában érintett műveletek útján végző létesítmények, amelyekre az egyszerűsített eljárások vonatkoznak, sem a napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező, nem veszélyes hulladékot égetés vagy az említett törvényerejű rendelet B. mellékletének D2. és D8-D11. pontjában, valamint a C. mellékletének R1-R9. pontjában érintett kezelés útján hasznosító létesítmények esetében, amelyek ugyanazon egyszerűsített eljárások hatálya alá tartoznak, nem kell környezeti hatásvizsgálati eljárást lefolytatni.

48. Tekintettel a 85/337 irányelv értelmében vett hulladékmegsemmisítés fogalmának hatályára, amelyet a jelen ítélet 44. pontja fejt ki, úgy tűnik, hogy azon projektek között, amelyek esetében a nemzeti jogszabály szerint egyszerűsített eljárást kell lefolytatni, szerepelhetnek olyan létesítmények, amelyek ugyan hulladékhasznosítást végeznek, mégis a veszélyes hulladékok égetésére, kémiai kezelésére szolgáló, hulladékártalmatlanító létesítmények kategóriájába tartoznak az említett irányelv I. mellékletének 9. pontja értelmében, valamint a nem veszélyes hulladékok égetésére, kémiai kezelésére szolgáló, hulladékártalmatlanító létesítmények kategóriájába ugyanezen szöveg I. mellékletének 10. pontja alapján.

49. Az ilyen létesítmények azonban nem képezhetnek kivételt a környezeti hatásvizsgálati eljárás alól, amennyiben a jelen ítélet 45. pontjában kifejtettek alapján a 85/337 irányelv I. mellékletében felsorolt projektek esetében kötelező az ilyen vizsgálat elvégzése, mivel azok várhatóan jelentős hatást gyakorolnak környezetre.

50. Ebből következően, az Olasz Köztársaság - mivel elfogadta a DPR A. mellékletének i) és l) pontját módosító DPCM 3. cikkének (1) bekezdését, amely a 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó, napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítására szolgáló projektek esetében lehetővé teszi, hogy mentesüljenek az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (1) bekezdésében előírt környezeti hatásvizsgálati eljárás alól - nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.

A DPR A. mellékletének i) és l) pontját módosító DPCM 3. cikke (1) bekezdésének elfogadására vonatkozó kifogásról, amely nem megfelelő kritériumot ír elő annak meghatározása érdekében, hogy a 85/337 irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó projektet alá kell-e vetni környezeti hatásvizsgálatnak

51. A jelen ítélet 47. pontjában elmondottak szerint a vitatott nemzeti jogszabályból az következik, hogy az egyszerűsített eljárásnak alávetett veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítási projektjei, mentesülnek a környezetre gyakorolt hatásaikra vonatkozó bármilyen vizsgálati eljárás alól. A 85/337 irányelv II. melléklete 11. pontja b) alpontjának a hatálya alá tartozó hulladékhasznosító létesítmények szerepelhetnek e projektek között.

52. A Bizottság szerint az olasz hatóságok által annak érdekében meghatározott kritérium, hogy kizárják az említett II. mellékletben érintett hulladékhasznosító létesítményeket a környezeti hatásvizsgálati eljárásból, azaz e létesítményeknek a 22/1997. sz. törvényerejű rendeletben előírt egyszerűsített eljárásoknak való alávetése nem megfelelő, mivel kizárhatja az említett vizsgálatból azokat a projekteket, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre.

53. Ebben a vonatkozásban a Bíróság korábban már úgy határozott, hogy a tagállamoknak lehetőségük van azon kritériumok és/vagy küszöbértékek rögzítésére, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy a 85/337 irányelv eredeti szövegének hatálya alá tartozó mely projekteket kell megvizsgálni. Azonban az ily módon a tagállamoknak juttatott mérlegelési mozgásteret korlátozza az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésében szereplő azon kötelezettség, hogy a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek. (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kraaijeveld és társai ügyben hozott ítélet 50. pontját és a C-332/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 76. pontját). Következésképpen e küszöbértékek és/vagy kritériumok rögzítése során a tagállamoknak nem csak a projektek méretét kell figyelembe venniük, hanem azok jellegét és elhelyezkedését is (lásd ebben az értelemben a C-392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5901. o.] 65. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet 76. pontját).

54. Ezenfelül a 85/337 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek figyelembe venni a küszöbértékek vagy kritériumok meghatározása során az irányelv III. mellékletében meghatározott releváns kiválasztási kritériumokat is (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. március16-án hozott ítéletet).

55. A 85/337 irányelv III. melléklete a következő, a 4. cikk (3) bekezdése szerinti kiválasztási kritériumokat különbözteti meg: először is a projektek jellemzőit, amelyek esetében különösen a projekt nagyságát, más projektekkel való kumulálódását, a természeti erőforrások felhasználását, a hulladékkeletkezést, a környezetszennyezést és károsítást, a baleseti kockázatokat kell figyelembe venni; másodszor a projektek elhelyezkedését, amely esetben azoknak a földrajzi területeknek a környezeti érzékenységét kell figyelembe venni, amelyekre a projektek várhatóan hatással lesznek, különös tekintettel a meglévő földhasználatra, a természetes környezet terhelhetőségére; valamint harmadszor a lehetséges hatás jellemzőit kell figyelembe venni, tekintettel a földrajzi területre és az érintett lakosság nagyságára.

56. A 75/442 irányelv 11. cikkének átültetése céljából elfogadott 22/1997. sz. törvényerejű rendelet rendelkezéseiben előírt egyszerűsített eljárások igénybevételét illetően rá kell mutatni, hogy az érintett létesítmények és vállalkozások felmentése a hulladékhasznosítási engedély megszerzésének kötelezettsége alól - amely engedélyt az említett irányelv 10. cikke alapján főszabály szerint a hulladékkezelési eljárás végrehajtási szakaszában követelik meg - csak az ezen irányelv 4. cikkében és 11. cikkének (1) bekezdésében kifejtett feltételek mellett alkalmazható.

57. Ez utóbbi rendelkezésekből az következik, hogy először is az illetékes hatóságoknak általános szabályokat kell elfogadniuk minden egyes tevékenységtípusra vonatkozóan, meghatározva a hulladékok típusait és mennyiségét valamint az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a tevékenységet mentesítsék az engedélyezés alól. Másodszor a hulladékok típusainak vagy mennyiségeinek és a hasznosítási módnak olyannak kell lennie, hogy az emberi egészséget ne veszélyeztesse, és ne járjon a környezetet veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazásával, ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra, ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot, és ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

58. Ennélfogva azáltal, hogy kizárja a környezeti hatásvizsgálatból - amelyet az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak a projektgazdát a projekt megvalósítására feljogosító határozatának meghozatala előtt kell elvégezni - azon létesítmény projekteket, amelyek egyszerűsített eljárás alapján végeznek hulladékhasznosítási műveleteket, az olasz jogszabály nem veszi figyelembe a 85/337 irányelv III. mellékletében kifejtett valamennyi kiválasztási kritériumot.

59. Következésképpen az olasz jogszabályban szereplő kritérium, amely kizárólag az egyszerűsített eljárások végrehajtásához kapcsolódik, és amelyet annak érdekében fogadtak el, hogy a 85/337 irányelv II. melléklete 11. pontja b) alpontjának hatálya alá tartozó hulladékhasznosító létesítményeket mentesítse a környezeti hatásvizsgálat alól, nem felel meg a jelen ítélet 53-55. pontjában felidézett követelményeknek, amennyiben a méretük vagy elhelyezkedésük miatt a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteknek a környezeti hatásvizsgálat alóli mentesülését eredményezheti. Következésképpen a szóban forgó jogszabály veszélyezteti a 85/337 irányelvnek az ezen ítélet 36. pontjában kifejtett célját.

60. Az előző megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - azáltal, hogy elfogadta a DPR A. melléklete i) és l) pontját módosító DPCM 3. cikkének (1) bekezdését, amely annak meghatározása céljából, hogy a 85/337 irányelv II. mellékletének a hatálya alá tartozó projekt esetében végezni kell-e környezeti hatásvizsgálatot, nem megfelelő kritériumot határoz meg, mivel az említett vizsgálatból kizárhat olyan projekteket, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre - nem teljesítette az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

61. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság

- mivel mentesítette a környezeti hatásvizsgálat alól a Massafrában elhelyezkedő, napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező, hulladékokból származó tüzelőanyagok és biomassza égetése útján villamos energiát előállító létesítményt, amely az 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv I. melléklete 10. pontjának hatálya alá tartozik,

- mivel elfogadta az "iránymutatási és koordinációs okmány, amely módosítja és kiegészíti a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1994. február 22-i 146. sz. törvény 40. cikkének (1) bekezdését végrehajtó korábbi iránymutatási és koordinációs okmányt" című, a minisztertanács elnöke 1999. szeptember 3-i rendelete 3. cikkének (1) bekezdését, amely módosítja "a környezeti hatásvizsgálati eljárásról szóló, 1994. február 22-i 146. sz. törvény 40. cikke (1) bekezdésének végrehajtására hozott iránymutatási és koordinációs okmány" című 1996. április 12-i köztársasági elnöki rendelet A. mellékletének i) és l) pontját, amely a 97/11 irányelvvel módosított 85/337 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó, napi 100 tonnát meghaladó kapacitással rendelkező veszélyes és nem veszélyes hulladékok hasznosítására szolgáló projektek esetében lehetővé teszi, hogy mentesüljenek az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (1) bekezdésében előírt környezeti hatásvizsgálati eljárás alól, és

- mivel elfogadta a minisztertanács elnöke 1999. szeptember 3-i rendelete 3. cikkének (1) bekezdését, amely annak meghatározása céljából, hogy a 97/11 irányelvvel módosított, 85/337 irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozó projekt esetében végezni kell-e környezeti hatásvizsgálatot, nem megfelelő kritériumot határoz meg, mivel az említett vizsgálatból kizárhat olyan projekteket, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre,

nem teljesítette az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből és 4. cikkének (1), (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) Az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.