32018R0842[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/842 RENDELETE

(2018. május 30.)

a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet megállapítja a tagállamok azon minimális hozzájárulásaival összefüggő kötelezettségeket, amelyek az Unió 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó azon célkitűzésének teljesítéséhez szükségesek, hogy az e rendelet 2. cikkének hatálya alá tartozó ágazatokban 2030-ban a 2005-ös szinthez képest 40 %-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ez a rendelet hozzájárul az Unión belül legkésőbb 2050-ig elérendő klímasemlegesség hosszú távú célkitűzéséhez, törekedve a negatív kibocsátás ezt követő elérésére. Ezáltal hozzájárul az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) (európai klímarendelet) és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez. Ez a rendelet szabályokat állapít meg az éves kibocsátási jogosultságok meghatározására és a tagállamok által a minimális hozzájárulásaik teljesítése terén tett előrelépés értékelésére vonatkozóan is.

2. cikk

Hatály

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.

"üvegházhatásúgáz-kibocsátás" : a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), a fluorozott szénhidrogének (HFC-k), a perfluor-karbonok (PFC-k), a nitrogén-trifluorid (NF3) és a kén-hexafluorid (SF6) tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett, az 525/2013/EU rendelet alapján meghatározott, e rendelet hatálya alá tartozó kibocsátása;

2.

"éves kibocsátási jogosultság" : a 4. cikk (3) bekezdése és a 10. cikk alapján a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozóan meghatározott megengedett legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátás;

3.

"EU ETS kibocsátási egység" : a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott "egység".

4. cikk

A 2021-től 2030-ig tartó időszak éves kibocsátásszintjei

Az e rendelet 5., 6. és 7. cikkében meghatározott rugalmassági mechanizmusokra és az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti kiigazításra tekintettel, valamint a 406/2009/EK határozat 7. cikkének alkalmazása miatti levonások figyelembevételével minden tagállam biztosítja, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása:

a) a 2021. és 2022. évben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját az adott tagállam e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 1. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi; valamely tagállam lineáris pályájának vagy a 2019-től 2020-ig tartó időszak öttizenketted részénél, vagy 2020-ban kell indulnia, a kettő közül az adott tagállam számára kevesebb éves kibocsátási jogosultságot eredményező időpontban;

b) a 2023., 2024. és 2025. évben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját 2022-ben az adott tagállamnak az adott évre vonatkozóan e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott éves kibocsátási jogosultsága jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi;

c) a 2026-tól 2030-ig tartó időszak éveiben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját a 2021., 2022. és 2023. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az adott tagállam által az (EU) 2018/1999 rendelet 26. cikke alapján és e cikk (3) bekezdésével összhangban benyújtott átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi; valamely tagállam lineáris pályájának a 2023-tól 2024-ig tartó időszak kilenctizenketted részénél kell indulnia.

A 2021. és 2022. évre vonatkozóan a Bizottság a tagállamok által az 525/2013/EU rendelet 7. cikke alapján benyújtott, a 2005., 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó legfrissebb nemzeti jegyzékadatok átfogó felülvizsgálata alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat, és feltünteti az egyes tagállamok 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értékét, amelyet az említett éves kibocsátási jogosultságok meghatározására használt.

A 2023., 2024. és 2025. évre vonatkozóan a Bizottság az egyes tagállamok e bekezdés második albekezdése értelmében feltüntetett 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értéke, valamint az ugyanazon második albekezdésben említett, a 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó nemzeti jegyzékek adatainak felülvizsgált értékei alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat.

A 2026-tól 2030-ig tartó időszak éveire vonatkozóan a Bizottság az egyes tagállamok e bekezdés második albekezdése értelmében feltüntetett 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értéke, valamint a tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet 26. cikke alapján benyújtott, a 2021., 2022. és 2023. évre vonatkozó nemzeti jegyzékek legfrissebb adatainak átfogó felülvizsgálata alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat.

5. cikk

Rugalmassági mechanizmusok előzetes felhasználás, átvitel és átadás útján

Az a tagállam, amelynek egy adott évi üvegházhatásúgáz-kibocsátása - az e cikk és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével - kisebb az adott évi éves kibocsátási jogosultságánál:

a) a 2021. év tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét a 2021. évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultsága legfeljebb 75 %-ának megfelelő mértékig átviheti a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire; és

b) a 2022-től 2029-ig tartó időszak évei tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét az adott évvel bezárólag rendelkezésre álló éves kibocsátási jogosultságai legfeljebb 25 %-ának megfelelő mértékig átviheti a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire.

6. cikk

Az EU ETS kibocsátási egységek mennyiségének csökkentésével egyes tagállamok által igénybe vehető rugalmasság

A Bizottság az említett határozat 3. cikke szerinti első felülvizsgálat keretében mérlegeli, hogy fenntartja-e az e bekezdés első albekezdésében meghatározott elszámolást.

A II. mellékletben felsorolt tagállamok dönthetnek úgy, hogy - 2024-ben egy alkalommal és 2027-ben egy alkalommal - felülvizsgálják a bejelentett százalékos arányt. Ilyen esetben az érintett tagállam 2024. december 31-ig, illetve 2027. december 31-ig értesíti erről a Bizottságot.

7. cikk

A LULUCF-ből származó nettó elnyelések további felhasználása

Annyiban, amennyiben egy tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátása meghaladja az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságait, beleértve az e rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján átvitt éves kibocsátási jogosultságokat is, az (EU) 2018/841 rendelet hatálya alá tartozó területelszámolási kategóriák együtteséhez tartozó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegének erejéig terjedő mennyiség figyelembe vehető a tagállamnak az e rendelet 9. cikke szerinti, az említett évre vonatkozó megfelelése céljából, feltéve, hogy:

a) a 2021-től 2025-ig tartó időszak évei vonatkozásában az említett tagállam tekintetében figyelembe vett mennyiségek összege nem haladja meg az említett tagállam vonatkozásában az e rendelet III. mellékletében meghatározott nettó összelnyelések maximális mennyiségének felét;

aa) a 2026-tól 2030-ig tartó időszak évei vonatkozásában az említett tagállam tekintetében figyelembe vett mennyiségek összege nem haladja meg az említett tagállam vonatkozásában az e rendelet III. mellékletében meghatározott nettó összelnyelések maximális mennyiségének felét;

b) a mennyiség az (EU) 2018/841 rendelet 4. cikke alapján a tagállam által teljesítendő követelményekhez képest többletet képez;

c) a tagállam az (EU) 2018/841 rendelet alapján nem vett át több nettó elnyelést más tagállamoktól, mint amennyit átadott;

d) a tagállam megfelelt az (EU) 2018/841 rendeletnek; valamint

e) a tagállam az 525/2013/EU rendelet 7. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően benyújtotta az e bekezdés alapján rendelkezésre álló rugalmassági mechanizmus tervezett felhasználásának leírását.

8. cikk

Korrekciós intézkedés

Ha az (EU) 2018/1999 rendelet 29. cikke szerinti éves értékelése során, és figyelembe véve az e rendelet 5., 6. és 7. cikkében említett rugalmassági mechanizmusok igénybevételére vonatkozó szándékot, a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam nem tesz kellő előrelépést az e rendelet 4. cikke szerinti kötelezettségeinek teljesítése terén, az említett tagállam három hónapon belül korrekciós intézkedési tervet nyújt be a Bizottságnak, amely tartalmazza:

a) annak részletes magyarázatát, hogy az említett tagállam miért nem tesz kellő előrelépést az említett kötelezettségek teljesítése terén;

b) annak értékelését, hogy az uniós finanszírozás hogyan támogatta az említett tagállamnak az említett kötelezettségek teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, és a tagállam hogyan kívánja felhasználni az ilyen finanszírozást arra, hogy a kötelezettségek teljesítése terén előrelépést tegyen;

c) azon kiegészítő intézkedéseket, amelyek kiegészítik az említett tagállamnak az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímatervét, vagy megerősítik annak megvalósítását, és amelyeket - belföldi szakpolitikák és intézkedések révén, valamint az uniós fellépés végrehajtásával - végre kell hajtania annak érdekében, hogy teljesítse az említett kötelezettségeket, egy olyan részletes értékelés kíséretében, amelyet az említett intézkedésekből eredő, a tervezett üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekre vonatkozó mennyiségi adatok - amennyiben rendelkezésre állnak - támasztanak alá;

d) az ilyen intézkedések végrehajtásának szigorú menetrendjét, amely lehetővé teszi a végrehajtás terén tett éves előrelépés értékelését.

Amennyiben egy tagállam nemzeti éghajlatpolitikai tanácsadó szervet hozott létre, tanácsot kérhet attól az első albekezdés c) pontjában említett szükséges intézkedések azonosításához.

Az egyes tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az (1) bekezdésben említett korrekciós intézkedési tervüket és a (3) bekezdésben említett bármely indokolást. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a (3) bekezdésben említett véleményét.

9. cikk

A megfelelés ellenőrzése

2027-ben és 2032-ben, ha egy tagállam felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátása az időszak bármely évében - e cikk (2) bekezdését, valamint az 5., 6. és 7. cikk szerint alkalmazott rugalmassági mechanizmusokat figyelembe véve - meghaladja az éves kibocsátási jogosultságát, a következő intézkedések alkalmazandóak:

a) a 12. cikk alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban a tagállam következő évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értékét meg kell növelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban többletként jelentkező, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiség 1,08-szorosával; valamint

b) mindaddig, amíg nem felel meg a 4. cikknek, a tagállam ideiglenesen nem adhatja át éves kibocsátási jogosultságának egyetlen részét sem másik tagállamnak.

A központi tisztviselőnek fel kell tüntetnie az első albekezdés b) pontjában említett tilalmat az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben.

10. cikk

Kiigazítások

A Bizottság e rendelet 4. cikke alapján kiigazítja minden egyes tagállam éves kibocsátási jogosultságait annak érdekében, hogy tükrözze:

a) a 2003/87/EK irányelv 11. cikke alapján kiadott EU ETS kibocsátási egységek számában az említett irányelv hatálya alá tartozó források körében bekövetkező változások által eredményezett kiigazításokat; összhangban az említett irányelv alapján elfogadott, a 2008-tól 2012-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek végleges jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatokkal;

b) a 2003/87/EK irányelv 24. és 24a. cikke alapján kiadott EU ETS kibocsátási egységek, illetve keretek számában a tagállamban megvalósított üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekre tekintettel végrehajtott kiigazításokat; és

c) a 2003/87/EK irányelv 27. cikke alapján az EU ETS-ből kivett létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátásának megfelelő, az EU ETS kibocsátási egységek számában végrehajtott kiigazításokat arra az időszakra, amelyre a kivétel vonatkozik.

11. cikk

Biztonsági tartalék

Valamely tagállam abban az esetben veheti igénybe a biztonsági tartalékot, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) az adott tagállam 2013-as piaci áron számított egy főre jutó GDP-je - az EUROSTAT 2016 áprilisában közzétett statisztikája szerint - az uniós átlag alatt volt;

b) az adott tagállamnak a 2013-tól 2020-ig tartó időszak éveire vonatkozó halmozott üvegházhatásúgáz-kibocsátásai az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban nem érik el a 2013-tól 2020-ig tartó időszak éveire vonatkozó halmozott éves kibocsátási jogosultságainak mértékét; valamint

c) az adott tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátásai meghaladják a 2026-tól 2030-ig tartó időszakban az éves kibocsátási jogosultságait, annak ellenére is, hogy: i. a tagállam kimerítette az 5. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti rugalmassági mechanizmusokat, ii. a lehető legnagyobb mértékben felhasználta a 7. cikk szerinti nettó összelnyelés lehetőségét, még akkor is, ha ez a mennyiség nem éri el a III. mellékletben megállapított szintet, és iii. nem hajtott végre nettó egységátadást más tagállamok részére az 5. cikk szerint.

Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő összes tagállam részére ily módon juttatandó összes mennyiség meghaladja az e cikk (1) bekezdésében említett határértéket, az említett tagállamok számára juttatandó egyes mennyiségeket arányosan csökkenteni kell.

12. cikk

A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék

A Bizottság a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet annak érdekében történő kiegészítésére, hogy az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék segítségével biztosítani lehessen az e rendeletből fakadó ügyletek pontos elszámolását az alábbiak tekintetében:

a) éves kibocsátási jogosultságok;

b) az 5., a 6. és a 7. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok;

c) a 9. cikk szerinti megfelelési ellenőrzés;

d) a 10. cikk szerinti kiigazítások; valamint

e) a 11. cikk szerinti biztonsági tartalék.

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

14. cikk

A bizottsági eljárás

15. cikk

Felülvizsgálat

Az első albekezdésben említett jelentésben figyelembe kell venni a tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján elkészített és benyújtott hosszú távú stratégiákat, valamint azoknak a Bizottság által az említett rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján elvégzett értékelését.

15a. cikk

Tudományos tanácsadás

A 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 10a. cikke alapján létrehozott, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (a továbbiakban: a tanácsadó testület) saját kezdeményezésére tudományos tanácsadást nyújthat, vagy jelentéseket adhat ki az e rendelet szerinti uniós intézkedésekről, éghajlatpolitikai célkitűzésekről, éves kibocsátásszintekről és rugalmassági mechanizmusokról. A Bizottság figyelembe veszi a tanácsadó testület releváns tanácsadását és jelentéseit, különösen azon jövőbeli intézkedések tekintetében, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban további üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésre irányulnak.

16. cikk

Az 525/2013/EU rendelet módosításai

Az 525/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1. A 7. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul: a) a bekezdés a következő ponttal egészül ki: "aa) 2023-tól kezdődően az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( *1 ) 2. cikkében említett emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat az X-2-edik évre vonatkozóan, az UNFCCC jelentéstételi követelményeinek megfelelően; b) a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép: "A tagállamok a jelentéseikben minden évben tájékoztatják a Bizottságot egyrészt arról, hogy szándékukban áll-e igénybe venni az (EU) 2018/842 rendelet 5. cikkének (4) és (5) bekezdésében és 7. cikkében meghatározott rugalmassági mechanizmusokat, másrészt a bevételeknek az említett rendelet 5. cikke (6) bekezdése szerinti felhasználásáról. A tagállamoktól származó ezen információk kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az e rendelet 26. cikkében említett bizottság rendelkezésére bocsátja az információkat."

2. A 13. cikk (1) bekezdésének c) pontja a következő alponttal egészül ki: "ix. 2023-tól kezdődően tájékoztatás az (EU) 2018/842 rendeletből fakadó kötelezettségeik teljesítése érdekében végrehajtott nemzeti szakpolitikákról és intézkedésekről, valamint tájékoztatás azokról a tervezett további nemzeti szakpolitikákról és intézkedésekről, amelyek célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az említett rendelet szerinti vállalásaiknál nagyobb mértékű csökkentése;"

3. A 14. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki: "f) 2023-tól kezdődően az üvegházhatású gázok összkibocsátására vonatkozó előrejelzések, valamint külön becslések az (EU) 2018/842 rendelet és a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó kibocsátási forrásokból származó várható üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan."

4. A 21. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki: "c) az (EU) 2018/842 rendelet 4. cikkében szereplő kötelezettségek. Az értékelésnél figyelembe kell venni az uniós szakpolitikák és intézkedések terén elért eredményeket, valamint a tagállamoktól származó információkat. Az értékelés keretében kétévente azt is meg kell vizsgálni, hogy az Unió várhatóan milyen előrehaladást ér el a gazdaság teljes egészére kiterjedő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos, a Párizsi Megállapodás megvalósítása érdekében tett nemzeti vállalása teljesítése terén, és hogy a tagállamok várhatóan milyen előrehaladást érnek el az említett rendeletből fakadó kötelezettségeik teljesítése terén."

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

AZ EGYES TAGÁLLAMOKNAK A 4. CIKK (1) BEKEZDÉSE SZERINTI ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSEI

II. MELLÉKLET

TAGÁLLAMOK, AMELYEK A 6. CIKKNEK MEGFELELŐEN AZ EU ETS KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK TÖRLÉSÉT EGY BIZONYOS HATÁRIG A MEGFELELÉS SZEMPONTJÁBÓL FIGYELEMBE VEHETIK

III. MELLÉKLET

AZ (EU) 2018/841 RENDELET HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETI KATEGÓRIÁKBÓL SZÁRMAZÓ NETTÓ ÖSSZELNYELÉSEK, AMELYEKET A TAGÁLLAMOK E RENDELET 7. CIKKE (1) BEKEZDÉSÉNEK a) és aa) PONTJA ALAPJÁN A 2021-TŐL 2030-IG TARTÓ IDŐSZAKRA VONATKOZÓ MEGFELELÉS CÉLJÁBÓL FIGYELEMBE VEHETNEK

IV. MELLÉKLET

A 10. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI KIIGAZÍTÁS ÖSSZEGE

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK, a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 401/2009/EK rendelete (2009. április 23.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (HL L 126., 2009.5.21., 13. o.).

( *1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.).";