Tippek

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Egy bíró ítéletei

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét! Érdemes hangot ráadni. Bővebben

32018R0842[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/842 RENDELETE

(2018. május 30.)

a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet megállapítja a tagállamok azon minimális hozzájárulásaival összefüggő kötelezettségeket, amelyek az Unió 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó azon célkitűzésének teljesítéséhez szükségesek, hogy az e rendelet 2. cikkének hatálya alá tartozó ágazatokban 2030-ban a 2005-ös szinthez képest 40 %-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ez a rendelet hozzájárul az Unión belül legkésőbb 2050-ig elérendő klímasemlegesség hosszú távú célkitűzéséhez, törekedve a negatív kibocsátás ezt követő elérésére. Ezáltal hozzájárul az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) (európai klímarendelet) és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez. Ez a rendelet szabályokat állapít meg az éves kibocsátási jogosultságok meghatározására és a tagállamok által a minimális hozzájárulásaik teljesítése terén tett előrelépés értékelésére vonatkozóan is.

2. cikk

Hatály

(1) Ez a rendelet az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerinti energia, ipari eljárások és termékfelhasználás, mezőgazdaság és hulladék forráskategóriákban keletkező üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra alkalmazandó, amint azokat az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) meghatározza, de nem alkalmazandó a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra, kivéve a "tengeri közlekedés" tevékenységet és az ugyanabban a mellékletben csak az említett irányelv 14. és 15. cikkének alkalmazásában felsorolt tevékenységeket.

(2) E rendelet - 7. cikkének és 9. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül - nem alkalmazandó az (EU) 2018/841 rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra és -elnyelésekre.

(3) E rendelet alkalmazásában az IPPC szerinti "1.A.3.A polgári repülés" forráskategóriából származó szén-dioxid-kibocsátást nullának kell tekinteni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.

"üvegházhatásúgáz-kibocsátás" : a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), a fluorozott szénhidrogének (HFC-k), a perfluor-karbonok (PFC-k), a nitrogén-trifluorid (NF3) és a kén-hexafluorid (SF6) tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett, az 525/2013/EU rendelet alapján meghatározott, e rendelet hatálya alá tartozó kibocsátása;

2.

"éves kibocsátási jogosultság" : a 4. cikk (3) bekezdése és a 10. cikk alapján a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozóan meghatározott megengedett legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátás;

3.

"EU ETS kibocsátási egység" : a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott "egység".

4. cikk

A 2021-től 2030-ig tartó időszak éves kibocsátásszintjei

(1) Minden egyes tagállam 2030-ban az üvegházhatásúgáz-kibocsátását - az e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásához képest - legalább az I. melléklet 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában megadott százalékkal korlátozza.

(2) Az e rendelet 5., 6. és 7. cikkében meghatározott rugalmassági mechanizmusokra és az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti kiigazításra tekintettel, valamint a 406/2009/EK határozat 7. cikkének alkalmazása miatti levonások figyelembevételével minden tagállam biztosítja, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása:

a) a 2021. és 2022. évben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját az adott tagállam e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 1. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi; valamely tagállam lineáris pályájának vagy a 2019-től 2020-ig tartó időszak öttizenketted részénél, vagy 2020-ban kell indulnia, a kettő közül az adott tagállam számára kevesebb éves kibocsátási jogosultságot eredményező időpontban;

b) a 2023., 2024. és 2025. évben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját 2022-ben az adott tagállamnak az adott évre vonatkozóan e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott éves kibocsátási jogosultsága jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi;

c) a 2026-tól 2030-ig tartó időszak éveiben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját a 2021., 2022. és 2023. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az adott tagállam által az (EU) 2018/1999 rendelet 26. cikke alapján és e cikk (3) bekezdésével összhangban benyújtott átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi; valamely tagállam lineáris pályájának a 2023-tól 2024-ig tartó időszak kilenctizenketted részénél kell indulnia.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben az e cikk (2) bekezdésében meghatározott lineáris pályáknak megfelelően - tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve - minden egyes tagállam esetében megállapítja a 2021-től 2030-ig tartó időszak éveire vonatkozóan az éves kibocsátási jogosultságokat.

A 2021. és 2022. évre vonatkozóan a Bizottság a tagállamok által az 525/2013/EU rendelet 7. cikke alapján benyújtott, a 2005., 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó legfrissebb nemzeti jegyzékadatok átfogó felülvizsgálata alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat, és feltünteti az egyes tagállamok 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értékét, amelyet az említett éves kibocsátási jogosultságok meghatározására használt.

A 2023., 2024. és 2025. évre vonatkozóan a Bizottság az egyes tagállamok e bekezdés második albekezdése értelmében feltüntetett 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értéke, valamint az ugyanazon második albekezdésben említett, a 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó nemzeti jegyzékek adatainak felülvizsgált értékei alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat.

A 2026-tól 2030-ig tartó időszak éveire vonatkozóan a Bizottság az egyes tagállamok e bekezdés második albekezdése értelmében feltüntetett 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értéke, valamint a tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet 26. cikke alapján benyújtott, a 2021., 2022. és 2023. évre vonatkozó nemzeti jegyzékek legfrissebb adatainak átfogó felülvizsgálata alapján határozza meg az éves kibocsátási jogosultságokat.

(4) A (3) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokban - a tagállamok által a 6. cikk (3), (3a) és (3b) bekezdése értelmében bejelentett százalékok alapján - meg kell állapítani továbbá a 2021 és 2030 között az egyes tagállamok 9. cikk szerinti megfelelése céljából figyelembe vehető összmennyiségeket. Ha valamennyi tagállam összmennyiségeinek összege meghaladja a 100 milliós együttes összmennyiséget, az egyes tagállamokra vonatkozó összmennyiségeket arányos módon csökkenteni kell úgy, hogy az együttes összmennyiséget ne haladják meg.

(5) Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6) Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az (1) és (2) bekezdés értelmében történő korlátozását célzó intézkedések végrehajtásakor a tagállamok figyelembe veszik a mindenki számára igazságos és társadalmilag méltányos átmenet biztosításának szükségességét. A Bizottság iránymutatást adhat ki, hogy támogassa a tagállamokat e tekintetben.

5. cikk

Rugalmassági mechanizmusok előzetes felhasználás, átvitel és átadás útján

(1) A 2021-től 2025-ig tartó időszak évei tekintetében a tagállamok a következő évi éves kibocsátási jogosultságaik legfeljebb 7,5 %-ának megfelelő mennyiséget előzetesen felhasználhatnak.

(2) A 2026-tól 2029-ig tartó időszak éveiben a tagállamok a következő évi éves kibocsátási jogosultságaik legfeljebb 5 %-ának megfelelő mennyiséget előzetesen felhasználhatnak.

(3) Az a tagállam, amelynek egy adott évi üvegházhatásúgáz-kibocsátása - az e cikk és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével - kisebb az adott évi éves kibocsátási jogosultságánál:

a) a 2021. év tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét a 2021. évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultsága legfeljebb 75 %-ának megfelelő mértékig átviheti a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire; és

b) a 2022-től 2029-ig tartó időszak évei tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét az adott évvel bezárólag rendelkezésre álló éves kibocsátási jogosultságai legfeljebb 25 %-ának megfelelő mértékig átviheti a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire.

(4) A 2021-től 2025-ig tartó időszak évei tekintetében a tagállamok átadhatnak más tagállamok részére az adott évi éves kibocsátási jogosultságaik legfeljebb 10 %-ának, a 2026-tól 2030-ig tartó időszak évei tekintetében pedig az adott évi éves kibocsátási jogosultságaik legfeljebb 15 %-ának megfelelő mennyiséget. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés céljából felhasználhatja az adott évre vagy a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire.

(5) Az a tagállam, amelynek egy adott évi felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátása - az e cikk (1)-(4) bekezdése és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével - kisebb az adott évi éves kibocsátási jogosultságánál, éves kibocsátási jogosultságának e fennmaradó részét átadhatja más tagállamoknak. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés céljából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja.

(5a) Az éves kibocsátási jogosultságok (4) és (5) bekezdés szerinti átadása előtt a tagállam elektronikus formában tájékoztatja az (EU) 2018/1999 rendelettel létrehozott Éghajlatváltozási Bizottságot azon szándékáról, hogy az adott évi éves kibocsátási jogosultságainak egy részét átadja.

(6) Javasolt, hogy a tagállamok az éves kibocsátási jogosultságok (4) és (5) bekezdés szerinti átadásából eredő bevételeket vagy az azok pénzügyi értékével megegyező összeget az éghajlatváltozás kezelésére használják fel az Unióban vagy harmadik országokban. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e bekezdés alapján tett intézkedésekről, és az említett tájékoztatást könnyen hozzáférhető formában nyilvánosságra hozzák.

(7) Az éves kibocsátási jogosultságok (4) és (5) bekezdés szerinti átadásai az éghajlatváltozás mérséklését célzó, az átadó tagállamban végrehajtott és a fogadó tagállam által ellentételezett projektek vagy programok keretében is megvalósulhatnak, feltéve, hogy nem kerül sor kétszeres elszámolásra és biztosított a nyomonkövethetőség.

(8) A tagállamok az e rendelet 9. cikke szerinti megfelelés céljából mennyiségi korlátozás nélkül felhasználhatják a 2003/87/EK irányelv 24a. cikkének (1) bekezdése alapján kiadott, projektekből származó kereteket, feltéve, hogy nem kerül sor kétszeres elszámolásra.

6. cikk

Az EU ETS kibocsátási egységek mennyiségének csökkentésével egyes tagállamok által igénybe vehető rugalmasság

(1) Az e rendelet II. mellékletében felsorolt tagállamok az EU ETS kibocsátási egységek közül az e rendelet szerinti megfelelés céljából együttesen figyelembe véve legfeljebb 100 milliót törölhetnek. A törléseket a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének megfelelően az érintett tagállam árverésre bocsátandó mennyiségeiből kell végrehajtani.

(2) Az e cikk (1) bekezdése alapján figyelembe vett EU ETS kibocsátási egységeket forgalomban lévő EU ETS kibocsátási egységeknek kell tekinteni az (EU) 2015/1814 határozat 1. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában.

A Bizottság az említett határozat 3. cikke szerinti első felülvizsgálat keretében mérlegeli, hogy fenntartja-e az e bekezdés első albekezdésében meghatározott elszámolást.

(3) A II. mellékletben felsorolt tagállamok 2019. december 31-ig bejelentik a Bizottságnak, ha a 9. cikk szerinti megfelelésük céljából szándékukban áll élni az e cikk (1) bekezdésében említett EU ETS kibocsátási egységekre vonatkozóan a II. mellékletben a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden éve tekintetében az érintett tagállamok számára egyenként meghatározott százalék erejéig igénybe vehető korlátozott törlési jogukkal.

A II. mellékletben felsorolt tagállamok dönthetnek úgy, hogy - 2024-ben egy alkalommal és 2027-ben egy alkalommal - felülvizsgálják a bejelentett százalékos arányt. Ilyen esetben az érintett tagállam 2024. december 31-ig, illetve 2027. december 31-ig értesíti erről a Bizottságot.

(3a) Málta 2023. december 31-ig értesíti a Bizottságot, ha a 9. cikk szerinti megfelelése céljából szándékában áll az e cikk (1) bekezdésében említett, az EU ETS kibocsátási egységekre vonatkozó korlátozott mennyiségű törlést - a II. mellékletben a 2025-től 2030-ig tartó időszak minden egyes éve tekintetében meghatározott százalék erejéig - igénybe venni.

(3b) A (3) bekezdés ellenére a II. mellékletben felsorolt azon tagállamok, amelyek 2019. december 31-ig nem értesítették a Bizottságot arról, hogy szándékukban áll igénybe venni vagy teljes mértékben igénybe venni az e cikk (1) bekezdésében említett, az EU ETS kibocsátási egységekre vonatkozó korlátozott mennyiségű törlést, 2023. december 31-ig értesítik a Bizottságot, ha szándékukban áll az EU ETS kibocsátási egységekre vonatkozó korlátozott mennyiségű törlést - a II. mellékletben a 2025-től 2030-ig tartó időszak minden egyes éve tekintetében az egyes érintett tagállamok számára a 9. cikk szerinti megfelelés céljából meghatározott százalék erejéig - igénybe venni vagy továbbra is igénybe venni.

(4) Valamely tagállam kérésére a 2003/87/EK irányelv 20. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt központi tisztviselőnek (a továbbiakban: a központi tisztviselő) legfeljebb az e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott összmennyiségnek megfelelő mennyiséget kell figyelembe vennie az említett tagállam e rendelet 9. cikke szerinti megfelelése céljából. Az EU ETS kibocsátási egységek e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott összmennyiségének egytizedét - a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (4) bekezdése alapján - a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes éve vonatkozásában törölni kell az említett tagállam tekintetében. Az EU ETS kibocsátási egységek e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott összmennyiségének egyhatodát - a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (4) bekezdése alapján - a 2025-től 2030-ig tartó időszak minden egyes éve vonatkozásában törölni kell azon tagállamok tekintetében, amelyek e cikk (3a) és (3b) bekezdése alapján értesítették a Bizottságot.

(5) Amennyiben valamely tagállam a (3) bekezdésnek megfelelően értesítette a Bizottságot azon döntéséről, hogy felülvizsgálja a korábban bejelentett százalékos arányt, az említett tagállam vonatkozásában ennek megfelelően kisebb vagy nagyobb mennyiségű EU ETS kibocsátási egységet kell törölni a 2026-tól 2030-ig tartó időszak, illetve a 2028-tól 2030-ig tartó időszak minden egyes éve tekintetében.

7. cikk

A LULUCF-ből származó nettó elnyelések további felhasználása

(1) Annyiban, amennyiben egy tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátása meghaladja az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságait, beleértve az e rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján átvitt éves kibocsátási jogosultságokat is, az (EU) 2018/841 rendelet hatálya alá tartozó területelszámolási kategóriák együtteséhez tartozó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegének erejéig terjedő mennyiség figyelembe vehető a tagállamnak az e rendelet 9. cikke szerinti, az említett évre vonatkozó megfelelése céljából, feltéve, hogy:

a) a 2021-től 2025-ig tartó időszak évei vonatkozásában az említett tagállam tekintetében figyelembe vett mennyiségek összege nem haladja meg az említett tagállam vonatkozásában az e rendelet III. mellékletében meghatározott nettó összelnyelések maximális mennyiségének felét;

aa) a 2026-tól 2030-ig tartó időszak évei vonatkozásában az említett tagállam tekintetében figyelembe vett mennyiségek összege nem haladja meg az említett tagállam vonatkozásában az e rendelet III. mellékletében meghatározott nettó összelnyelések maximális mennyiségének felét;

b) a mennyiség az (EU) 2018/841 rendelet 4. cikke alapján a tagállam által teljesítendő követelményekhez képest többletet képez;

c) a tagállam az (EU) 2018/841 rendelet alapján nem vett át több nettó elnyelést más tagállamoktól, mint amennyit átadott;

d) a tagállam megfelelt az (EU) 2018/841 rendeletnek; valamint

e) a tagállam az 525/2013/EU rendelet 7. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően benyújtotta az e bekezdés alapján rendelkezésre álló rugalmassági mechanizmus tervezett felhasználásának leírását.

8. cikk

Korrekciós intézkedés

(1) Ha az (EU) 2018/1999 rendelet 29. cikke szerinti éves értékelése során, és figyelembe véve az e rendelet 5., 6. és 7. cikkében említett rugalmassági mechanizmusok igénybevételére vonatkozó szándékot, a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam nem tesz kellő előrelépést az e rendelet 4. cikke szerinti kötelezettségeinek teljesítése terén, az említett tagállam három hónapon belül korrekciós intézkedési tervet nyújt be a Bizottságnak, amely tartalmazza:

a) annak részletes magyarázatát, hogy az említett tagállam miért nem tesz kellő előrelépést az említett kötelezettségek teljesítése terén;

b) annak értékelését, hogy az uniós finanszírozás hogyan támogatta az említett tagállamnak az említett kötelezettségek teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, és a tagállam hogyan kívánja felhasználni az ilyen finanszírozást arra, hogy a kötelezettségek teljesítése terén előrelépést tegyen;

c) azon kiegészítő intézkedéseket, amelyek kiegészítik az említett tagállamnak az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímatervét, vagy megerősítik annak megvalósítását, és amelyeket - belföldi szakpolitikák és intézkedések révén, valamint az uniós fellépés végrehajtásával - végre kell hajtania annak érdekében, hogy teljesítse az említett kötelezettségeket, egy olyan részletes értékelés kíséretében, amelyet az említett intézkedésekből eredő, a tervezett üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekre vonatkozó mennyiségi adatok - amennyiben rendelkezésre állnak - támasztanak alá;

d) az ilyen intézkedések végrehajtásának szigorú menetrendjét, amely lehetővé teszi a végrehajtás terén tett éves előrelépés értékelését.

Amennyiben egy tagállam nemzeti éghajlatpolitikai tanácsadó szervet hozott létre, tanácsot kérhet attól az első albekezdés c) pontjában említett szükséges intézkedések azonosításához.

(2) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség - éves munkaprogramjával összhangban - segíti a Bizottság munkáját minden ilyen korrekciós intézkedési terv értékelése során.

(3) A Bizottság - a tervek kézhezvételétől számított négy hónapon belül - véleményt adhat ki az (1) bekezdésnek megfelelően benyújtott korrekciós intézkedési tervek megalapozottságáról. Az érintett tagállam a legnagyobb mértékben figyelembe veszi a Bizottság véleményét, és annak megfelelően felülvizsgálhatja korrekciós intézkedési tervét. Ha az érintett tagállam a Bizottság véleményére vagy annak jelentős részére nem reagál, az említett tagállamnak indokolást kell adnia a Bizottságnak.

(4) Az egyes tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az (1) bekezdésben említett korrekciós intézkedési tervüket és a (3) bekezdésben említett bármely indokolást. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a (3) bekezdésben említett véleményét.

9. cikk

A megfelelés ellenőrzése

(1) 2027-ben és 2032-ben, ha egy tagállam felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátása az időszak bármely évében - e cikk (2) bekezdését, valamint az 5., 6. és 7. cikk szerint alkalmazott rugalmassági mechanizmusokat figyelembe véve - meghaladja az éves kibocsátási jogosultságát, a következő intézkedések alkalmazandóak:

a) a 12. cikk alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban a tagállam következő évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értékét meg kell növelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban többletként jelentkező, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiség 1,08-szorosával; valamint

b) mindaddig, amíg nem felel meg a 4. cikknek, a tagállam ideiglenesen nem adhatja át éves kibocsátási jogosultságának egyetlen részét sem másik tagállamnak.

A központi tisztviselőnek fel kell tüntetnie az első albekezdés b) pontjában említett tilalmat az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben.

(2) Ha egy tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátása az (EU) 2018/841 rendelet 4. cikkében említett, 2021-től 2025-ig tartó időszakban meghaladta az említett rendelet 12. cikkének megfelelően meghatározott elnyeléseit, a központi tisztviselőnek a releváns évek tekintetében az említett tagállam éves kibocsátási jogosultságát az említett többlet üvegházhatásúgáz-kibocsátás tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiségével csökkentenie kell.

10. cikk

Kiigazítások

(1) A Bizottság e rendelet 4. cikke alapján kiigazítja minden egyes tagállam éves kibocsátási jogosultságait annak érdekében, hogy tükrözze:

a) a 2003/87/EK irányelv 11. cikke alapján kiadott EU ETS kibocsátási egységek számában az említett irányelv hatálya alá tartozó források körében bekövetkező változások által eredményezett kiigazításokat; összhangban az említett irányelv alapján elfogadott, a 2008-tól 2012-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek végleges jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatokkal;

b) a 2003/87/EK irányelv 24. és 24a. cikke alapján kiadott EU ETS kibocsátási egységek, illetve keretek számában a tagállamban megvalósított üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekre tekintettel végrehajtott kiigazításokat; és

c) a 2003/87/EK irányelv 27. cikke alapján az EU ETS-ből kivett létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátásának megfelelő, az EU ETS kibocsátási egységek számában végrehajtott kiigazításokat arra az időszakra, amelyre a kivétel vonatkozik.

(2) A IV. mellékletben említett tagállamok 2021. évi éves kibocsátási jogosultságát meg kell növelni az ugyanazon mellékletben meghatározott mennyiséggel.

(3) A fentiek alapján kiigazított számadatokat a Bizottság közzéteszi.

11. cikk

Biztonsági tartalék

(1) Az 1. cikkben említett uniós célkitűzés teljesítésének függvényében legfeljebb 105 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknyi mértékű biztonsági tartalékot kell létrehozni az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben. A biztonsági tartalék az 5., a 6. és a 7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusokon túlmenően vehető igénybe.

(2) Valamely tagállam abban az esetben veheti igénybe a biztonsági tartalékot, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) az adott tagállam 2013-as piaci áron számított egy főre jutó GDP-je - az EUROSTAT 2016 áprilisában közzétett statisztikája szerint - az uniós átlag alatt volt;

b) az adott tagállamnak a 2013-tól 2020-ig tartó időszak éveire vonatkozó halmozott üvegházhatásúgáz-kibocsátásai az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban nem érik el a 2013-tól 2020-ig tartó időszak éveire vonatkozó halmozott éves kibocsátási jogosultságainak mértékét; valamint

c) az adott tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátásai meghaladják a 2026-tól 2030-ig tartó időszakban az éves kibocsátási jogosultságait, annak ellenére is, hogy:

i. a tagállam kimerítette az 5. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti rugalmassági mechanizmusokat,

ii. a lehető legnagyobb mértékben felhasználta a 7. cikk szerinti nettó összelnyelés lehetőségét, még akkor is, ha ez a mennyiség nem éri el a III. mellékletben megállapított szintet, és

iii. nem hajtott végre nettó egységátadást más tagállamok részére az 5. cikk szerint.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő tagállam legfeljebb a teljesítési hiánya mértékének erejéig terjedő további mennyiséget vehet igénybe a biztonsági tartalékból a 9. cikk szerinti megfeleléshez. Ez a mennyiség nem haladhatja meg a tagállamnak a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban elért összes túlteljesítésének 20 %-át.

Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő összes tagállam részére ily módon juttatandó összes mennyiség meghaladja az e cikk (1) bekezdésében említett határértéket, az említett tagállamok számára juttatandó egyes mennyiségeket arányosan csökkenteni kell.

(4) A (3) bekezdés első albekezdése szerinti elosztást követően a biztonsági tartalékban maradó mennyiséget az említett albekezdésben megnevezett tagállamok között az egyes tagállamok fennmaradó teljesítési hiányának nagysága szerint arányosan kell elosztani, méghozzá úgy, hogy az egyes tagállamok által így kapott mennyiség ne haladja meg a fennmaradó teljesítési hiányukat. Lehetséges, hogy ez a mennyiség az egyes érintett tagállamok tekintetében az említett albekezdésben említett százalékarányon kívüli mennyiség.

(5) Az 525/2013/EU rendelet 19. cikkében említett, 2020-ra vonatkozó felülvizsgálat lezárta után a Bizottság az e cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett feltételeket teljesítő összes tagállam tekintetében közzéteszi az e cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett, a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban elért általános túlteljesítés 20 %-ának megfelelő mennyiségeket.

12. cikk

A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék

(1) A Bizottság a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet annak érdekében történő kiegészítésére, hogy az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék segítségével biztosítani lehessen az e rendeletből fakadó ügyletek pontos elszámolását az alábbiak tekintetében:

a) éves kibocsátási jogosultságok;

b) az 5., a 6. és a 7. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok;

c) a 9. cikk szerinti megfelelési ellenőrzés;

d) a 10. cikk szerinti kiigazítások; valamint

e) a 11. cikk szerinti biztonsági tartalék.

(2) A központi tisztviselőnek automatikus ellenőrzést kell végrehajtania az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben az e rendeletből fakadó összes ügyleten, és a szabálytalanságok megelőzése érdekében a szükséges esetekben le kell tiltania az érintett ügyleteket.

(3) Az (1) bekezdés a)-e) pontjában és a (2) bekezdésben említett információkat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 7. cikk (2) bekezdésében és a 12. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2018. július 9-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (2) bekezdésében és a 12. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 7. cikk (2) bekezdése és a 12. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

14. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 525/2013/EU rendelettel létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

15. cikk

Felülvizsgálat

(1) E rendeletet rendszeresen felül kell vizsgálni, figyelembe véve többek között a nemzeti körülmények alakulását, azt, hogy a gazdasági ágazatok mindegyike miként járul hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, a nemzetközi fejleményeket, valamint a Párizsi Megállapodás és az (EU) 2021/1119 rendelet hosszú távú célkitűzéseinek teljesítésére tett erőfeszítéseket.

(2) A Bizottság a Párizsi Megállapodás 14. cikke szerinti minden egyes globális értékelést követően hat hónapon belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról - beleértve az éves kibocsátási jogosultságok kínálata és az éves kibocsátási jogosultságok iránti kereslet közötti egyensúly kérdését is -, valamint arról, hogy az e rendelet I. mellékletében foglalt nemzeti üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célok mennyiben alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak az (EU) 2021/1119 rendelet szerinti uniós éghajlatpolitikai célkitűzések és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez. Az említett jelentésnek tartalmaznia kell különösen annak értékelését, hogy egy, a 2030 utáni időszakra vonatkozó keret révén szükség van-e további uniós szakpolitikákra és intézkedésekre az Unió és tagállamai üvegházhatásúgáz-kibocsátásának szükséges mértékű csökkentéséhez. Tartalmaznia kell az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a legkésőbb 2050-ig teljesítendő klímasemlegességi célkitűzéssel összeegyeztethető csökkentési pályájának értékelését is, figyelembe véve az (EU) 2021/1119 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében említett, az Unió üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tervezett indikatív költségvetését, továbbá azt, hogy az említett célkitűzés megvalósítása során egyaránt fontos előmozdítani a tagállamok közötti méltányosságot és szolidaritást, valamint a költséghatékonyságot. Az említett jelentést adott esetben jogalkotási javaslatok kísérhetik.

Az első albekezdésben említett jelentésben figyelembe kell venni a tagállamok által az (EU) 2018/1999 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján elkészített és benyújtott hosszú távú stratégiákat, valamint azoknak a Bizottság által az említett rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján elvégzett értékelését.

15a. cikk

Tudományos tanácsadás

A 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 10a. cikke alapján létrehozott, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (a továbbiakban: a tanácsadó testület) saját kezdeményezésére tudományos tanácsadást nyújthat, vagy jelentéseket adhat ki az e rendelet szerinti uniós intézkedésekről, éghajlatpolitikai célkitűzésekről, éves kibocsátásszintekről és rugalmassági mechanizmusokról. A Bizottság figyelembe veszi a tanácsadó testület releváns tanácsadását és jelentéseit, különösen azon jövőbeli intézkedések tekintetében, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban további üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésre irányulnak.

16. cikk

Az 525/2013/EU rendelet módosításai

Az 525/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1. A 7. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a) a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

"aa) 2023-tól kezdődően az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( *1 ) 2. cikkében említett emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat az X-2-edik évre vonatkozóan, az UNFCCC jelentéstételi követelményeinek megfelelően;

b) a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"A tagállamok a jelentéseikben minden évben tájékoztatják a Bizottságot egyrészt arról, hogy szándékukban áll-e igénybe venni az (EU) 2018/842 rendelet 5. cikkének (4) és (5) bekezdésében és 7. cikkében meghatározott rugalmassági mechanizmusokat, másrészt a bevételeknek az említett rendelet 5. cikke (6) bekezdése szerinti felhasználásáról. A tagállamoktól származó ezen információk kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az e rendelet 26. cikkében említett bizottság rendelkezésére bocsátja az információkat."

2. A 13. cikk (1) bekezdésének c) pontja a következő alponttal egészül ki:

"ix. 2023-tól kezdődően tájékoztatás az (EU) 2018/842 rendeletből fakadó kötelezettségeik teljesítése érdekében végrehajtott nemzeti szakpolitikákról és intézkedésekről, valamint tájékoztatás azokról a tervezett további nemzeti szakpolitikákról és intézkedésekről, amelyek célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az említett rendelet szerinti vállalásaiknál nagyobb mértékű csökkentése;"

3. A 14. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

"f) 2023-tól kezdődően az üvegházhatású gázok összkibocsátására vonatkozó előrejelzések, valamint külön becslések az (EU) 2018/842 rendelet és a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó kibocsátási forrásokból származó várható üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan."

4. A 21. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

"c) az (EU) 2018/842 rendelet 4. cikkében szereplő kötelezettségek. Az értékelésnél figyelembe kell venni az uniós szakpolitikák és intézkedések terén elért eredményeket, valamint a tagállamoktól származó információkat. Az értékelés keretében kétévente azt is meg kell vizsgálni, hogy az Unió várhatóan milyen előrehaladást ér el a gazdaság teljes egészére kiterjedő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos, a Párizsi Megállapodás megvalósítása érdekében tett nemzeti vállalása teljesítése terén, és hogy a tagállamok várhatóan milyen előrehaladást érnek el az említett rendeletből fakadó kötelezettségeik teljesítése terén."

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

AZ EGYES TAGÁLLAMOKNAK A 4. CIKK (1) BEKEZDÉSE SZERINTI ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSEI

Tagállami üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések 2030-ban a 4. cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott 2005-ös szintjeikhez képest
1. oszlop2. oszlop
Belgium-35 %-47 %
Bulgária-0 %-10 %
Csehország-14 %-26 %
Dánia-39 %-50 %
Németország-38 %-50 %
Észtország-13 %-24 %
Írország-30 %-42 %
Görögország-16 %-22,7 %
Spanyolország-26 %-37,7 %
Franciaország-37 %-47,5 %
Horvátország-7 %-16,7 %
Olaszország-33 %-43,7 %
Ciprus-24 %-32 %
Lettország-6 %-17 %
Litvánia-9 %-21 %
Luxemburg-40 %-50 %
Magyarország-7 %-18,7 %
Málta-19 %-19 %
Hollandia-36 %-48 %
Ausztria-36 %-48 %
Lengyelország-7 %-17,7 %
Portugália-17 %-28,7 %
Románia-2 %-12,7 %
Szlovénia-15 %-27 %
Szlovákia-12 %-22,7 %
Finnország-39 %-50 %
Svédország-40 %-50 %

II. MELLÉKLET

TAGÁLLAMOK, AMELYEK A 6. CIKKNEK MEGFELELŐEN AZ EU ETS KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK TÖRLÉSÉT EGY BIZONYOS HATÁRIG A MEGFELELÉS SZEMPONTJÁBÓL FIGYELEMBE VEHETIK

A 4. cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott 2005-ös üvegházhatásúgáz-kibocsátások maximális százaléka
Belgium2 %
Dánia2 %
Írország4 %
Luxemburg4 %
Málta7 %
Hollandia2 %
Ausztria2 %
Finnország2 %
Svédország2 %

III. MELLÉKLET

AZ (EU) 2018/841 RENDELET HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETI KATEGÓRIÁKBÓL SZÁRMAZÓ NETTÓ ÖSSZELNYELÉSEK, AMELYEKET A TAGÁLLAMOK E RENDELET 7. CIKKE (1) BEKEZDÉSÉNEK a) és aa) PONTJA ALAPJÁN A 2021-TŐL 2030-IG TARTÓ IDŐSZAKRA VONATKOZÓ MEGFELELÉS CÉLJÁBÓL FIGYELEMBE VEHETNEK

Maximális mennyiségek szén-dioxid-egyenértékben kifejezve (millió tonna)
Belgium3,8
Bulgária4,1
Cseh Köztársaság2,6
Dánia14,6
Németország22,3
Észtország0,9
Írország26,8
Görögország6,7
Spanyolország29,1
Franciaország58,2
Horvátország0,9
Olaszország11,5
Ciprus0,6
Lettország3,1
Litvánia6,5
Luxemburg0,25
Magyarország2,1
Málta0,03
Hollandia13,4
Ausztria2,5
Lengyelország21,7
Portugália5,2
Románia13,2
Szlovénia1,3
Szlovákia1,2
Finnország4,5
Svédország4,9
Összesen legfeljebb:262,2

IV. MELLÉKLET

A 10. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI KIIGAZÍTÁS ÖSSZEGE

Szén-dioxid-egyenérték (tonna)
Bulgária1 602 912
Cseh Köztársaság4 440 079
Észtország145 944
Horvátország1 148 708
Lettország1 698 061
Litvánia2 165 895
Magyarország6 705 956
Málta774 000
Lengyelország7 456 340
Portugália1 655 253
Románia10 932 743
Szlovénia178 809
Szlovákia2 160 210

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK, a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 401/2009/EK rendelete (2009. április 23.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (HL L 126., 2009.5.21., 13. o.).

( *1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.).";

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32018R0842 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32018R0842&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02018R0842-20230516 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02018R0842-20230516&locale=hu

Tartalomjegyzék