32010L0031[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve ( 2010. május 19. ) az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2010/31/EU IRÁNYELVE

(2010. május 19.)

az épületek energiahatékonyságáról

(átdolgozás)

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv a következőket illetően állapít meg követelményeket:

a) közös általános módszertani keret az épületek és önálló rendeltetési egységeik integrált energiahatékonyságának kiszámításához;

b) az új épületek és önálló rendeltetési egységeik energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása;

c) az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása: i. a jelentős felújítás előtt álló meglévő épületekre, önálló rendeltetési egységeikre és épületelemeikre; ii. a külső térelhatárolókat alkotó, és utólagos beszerelésüket vagy cseréjüket követően a külső térelhatárolók energiahatékonyságát jelentősen befolyásoló épületelemekre; és iii. az épületgépészeti rendszerekre, amikor beszerelésükre, cseréjükre vagy korszerűsítésükre sor kerül;

d) a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére irányuló nemzeti tervek;

e) az épületek vagy önálló rendeltetési egységeik energetikai tanúsítása;

f) az épületekben található fűtési és légkondicionáló rendszerek rendszeres helyszíni vizsgálata; és

g) az energiahatékonysági tanúsítványok és helyszíni vizsgálati jelentések független ellenőrzési rendszere.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

"épület" : falakkal ellátott, fedett építmény, amelyben energiát használnak a beltéri klíma szabályozására;

2.

"közel nulla energiaigényű épület" : az I. melléklettel összhangban meghatározott, igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület. A felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is;

3.

"épülettechnikai rendszer" : az épület vagy önálló rendeltetési egysége helyiségfűtésére, helyiséghűtésére, szellőztetésére, használati melegvíz-ellátására, beépített világítására, épületautomatizálására és -szabályozására, helyszíni villamosenergia-termelésére szolgáló műszaki berendezések, vagy ezek kombinációi, ideértve a megújuló energiaforrásokat használó rendszereket is;

3a.

"épületautomatizálási és -szabályozási rendszer" : olyan rendszer, amely magában foglalja mindazon termékeket, szoftvert és mérnöki szolgáltatásokat, amelyek automatikus vezérlés révén és a kézi működtetés megkönnyítésével elősegíthetik az épülettechnikai rendszerek energiahatékony, gazdaságos és biztonságos üzemeltetését;

4.

"az épület energiahatékonysága" : az épület szokásos használatához kapcsolódó energiaszükséglet kielégítéséhez szükséges energia számított vagy mért mennyisége, amely többek között magában foglalja a fűtéshez, a hűtéshez, a szellőztetéshez, a melegvíz-ellátáshoz és a világításhoz szükséges energiát;

5.

"primerenergia" : az a megújuló és nem megújuló forrásból származó energia, amely nem esett át semminemű átalakításon vagy feldolgozási eljáráson;

6.

"megújuló forrásokból származó energia" : megújuló, nem fosszilis forrásokból származó energia, nevezetesen szél-, nap-, aerotermikus, geotermikus, hidrotermikus és óceánból nyert energia, vízenergia, biomasszából, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázokból és biogázokból nyert energia;

7.

"külső térelhatárolók" : az épület integrált elemei, amelyek az épület belső részeit a külső környezettől elválasztják;

8.

"az épület önálló rendeltetési egysége" (továbbiakban: önálló rendeltetési egység) : az épületben található olyan rész, szint vagy lakásegység, amelyet önálló használatra terveztek vagy alakítottak át;

9.

"épületelem" : épületgépészeti rendszer, illetve a külső térelhatárolók valamely eleme;

10.

"jelentős felújítás" :

az épület olyan átalakítása, amely a)

a külső térelhatárolókat és az épületgépészeti rendszert érintően - a telekárat nem számítva - összköltségében meghaladja az épület értékének 25 %-át; vagy b)

a külső térelhatárolók összfelületének legalább 25 %-át érinti.

A tagállamok választhatnak az a) és a b) lehetőség között;

11.

"európai szabvány" : az Európai Szabványügyi Bizottság, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által elfogadott, és nyilvános használatra rendelkezésre bocsátott szabvány;

12.

"energiahatékonysági tanúsítvány" : valamely tagállam vagy egy általa kijelölt jogi személy által elismert igazolás, amely jelzi az épületnek vagy önálló rendeltetési egységének a 3. cikkel összhangban elfogadott módszertan szerint kiszámított energiahatékonyságát;

13.

"kapcsolt energiatermelés" : hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;

14.

"költségoptimalizált szint" :

az energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület becsült gazdasági élettartama folyamán a legalacsonyabb költséget eredményezi, amennyiben: a)

a legalacsonyabb költséget az energiához kapcsolódó befektetési költségek, a karbantartási és üzemeltetési költségek (ezen belül az energiaköltségek és -megtakarítások, az épület fajtája és adott esetben az előállított energiából származó bevételek), valamint adott esetben az ártalmatlanítási költségek figyelembevételével kell meghatározni; és b)

a becsült, ésszerű gazdaságos élettartamot az egyes tagállamok határozzák meg. Ez az épület becsült fennmaradó gazdaságilag ésszerű gazdaságos élettartamát jelenti, ha az egész épületre vonatkozóan határoztak meg az energiateljesítménnyel kapcsolatos követelményeket, vagy az épületelem becsült gazdaságos élettartamára utal, ha az épületelemekre vonatkozóan határoztak meg az energiateljesítménnyel kapcsolatos követelményeket.

A költségoptimalizált szintnek a teljesítőképesség azon szintjei között kell elhelyezkednie, ahol a becsült gazdasági élettartamra vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye pozitív;

15.

"légkondicionáló rendszer" : a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek kombinációja, amely által szabályozható vagy csökkenthető a hőmérséklet;

15a.

"fűtési rendszer" : a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek olyan kombinációja, melynek révén növelhető a hőmérséklet;

15b.

"hőfejlesztő berendezés" :

a fűtési rendszer azon része, amely az alábbi eljárások közül egy vagy több felhasználásával hasznos hőt állít elő: a)

fűtőanyagok elégetése például kazánban; b)

az elektromos ellenállásos fűtőrendszer fűtőelemeiben fellépő hőhatás (Joule-hatás); c)

a környezeti levegőből, szellőzőberendezésből távozó használt levegőből vagy vízből vagy talajbeli hőforrás(ok)ból való, hőszivattyúval történő hőelvonás;

15c.

"energiahatékonyság-alapú szerződés" : a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikkének 27. pontjában meghatározottak szerinti energiahatékonyság-alapú szerződés;

16.

"kazán" : kazántest-tüzelőegység kombináció, amely az égés során felszabaduló hőt a fűtőközegnek adja át;

17.

"effektív névleges teljesítmény" : a gyártó által előírt és garantált maximális leadott hőteljesítmény (kW-ban kifejezve), amely a folyamatos működés során átadható, ugyanakkor megfelel a gyártó által megjelölt hasznos teljesítménynek;

18.

"hőszivattyú" : olyan gép, készülék vagy berendezés, amely a természetes közegekből - például a levegőből, a vízből vagy a talajból - hőt vezet át az épületekbe vagy az ipari alkalmazásokba azáltal, hogy megfordítja a hő természetes áramlásának irányát, és így az az alacsonyabb hőmérséklettől a magasabb hőmérséklet felé áramlik. A reverzibilis hőszivattyúk képesek ennek ellenkezőjére is, azaz a hőt az épületből kivonni és a környezetnek átadni;

19.

"távfűtés" vagy "távhűtés" : egy központi termelési egységből hálózaton keresztül, gőz, meleg víz vagy hűtött folyadékok formájában, több épület vagy telek számára történő hőenergia-szolgáltatás, légterek vagy ipari folyamatok fűtése vagy hűtése céljából;

20.

"szigetüzemben működő mikrorendszer" : a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikke 27. pontjában meghatározottak értelmében vett szigetüzemben működő mikrorendszer.

2a. cikk

Hosszú távú felújítási stratégia

Valamennyi tagállam hosszú távú felújítási stratégiát dolgoz ki annak támogatása érdekében, hogy a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon, megkönnyítve a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való költséghatékony átalakítását. Minden hosszú távú felújítási stratégiának magában kell foglalnia:

a) a nemzeti épületállomány áttekintése adott esetben statisztikai mintavétel és a felújított épületek 2020-ban várható aránya alapján;

b) az épülettípusnak és az éghajlati övezetnek megfelelő költséghatékony felújítási megközelítések meghatározása, figyelembe véve adott esetben az épületek életciklusán belül azokat a releváns pontokat, amikor a beavatkozás szükségessé válik;

c) olyan szakpolitikák és intézkedések, amelyekkel ösztönözhetők az épületek költséghatékony mélyfelújításai, ideértve a szakaszos mélyfelújításokat is, továbbá amelyekkel támogathatók a célzott, költséghatékony intézkedések és felújítások, például az épületfelújítási útlevelek rendszerének szabadon választható bevezetése révén;

d) azon szakpolitikák és intézkedések áttekintése, amelyek a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmenseire, a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekre és a piac nem megfelelő működésére irányulnak, továbbá azon releváns nemzeti intézkedések felvázolása, amelyek hozzájárulnak az energiaszegénység mérsékléséhez;

e) valamennyi középületre irányuló szakpolitikák és intézkedések;

f) az intelligens technológiák és a jól összekapcsolt épületek és közösségek előmozdítását célzó nemzeti kezdeményezések, valamint az építőiparban és az energiahatékonysággal foglalkozó ágazatokban rendelkezésre álló készségek és oktatás áttekintése;

g) a várható energiamegtakarítás és a szélesebb körű - például az egészséggel, a biztonsággal és a levegőminőséggel kapcsolatos - előnyök tényeken alapuló becslése.

Az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez szükséges felújításokra irányuló beruházások mozgósítását támogatandó a tagállamok megkönnyítik azon megfelelő mechanizmusok igénybevételét, amelyekkel:

a) többek között beruházási platformok vagy csoportok, valamint kis- és középvállalkozások konzorciumai összevonhatnak projekteket, lehetővé téve a beruházói hozzáférést, továbbá, hogy a potenciális ügyfelek számára megoldáscsomagok álljanak rendelkezésre;

b) csökkenthető a beruházók és a magánszektor számára az energiahatékonysággal összefüggő tevékenységek tekintetében észlelt kockázat;

c) a közfinanszírozás felhasználható további magánbefektetői források bevonására vagy a piac nem megfelelő működésének kezelésére;

d) az Eurostat iránymutatásával összhangban iránymutatás nyújtható az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozóan; valamint

e) hozzáférhető és átlátható eszközök - például egyablakos ügyintézés a fogyasztók számára, valamint energetikai tanácsadási szolgáltatások - biztosíthatók, amelyek révén tanácsadás nyújtható a releváns energiahatékonysági felújításokkal és finanszírozási eszközökkel kapcsolatban.

Valamennyi tagállam meghatározza, hogy hosszú távú felújítási stratégiájuk végrehajtása során miként folytatnak inkluzív konzultációt.

3. cikk

Módszertan elfogadása az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

A tagállamok az épületek energiahatékonyságának kiszámításához az I. mellékletben meghatározott közös általános keretnek megfelelő módszertant alkalmaznak.

Ezt a módszertant nemzeti vagy regionális szinten fogadják el.

4. cikk

Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a költségoptimalizált szintek elérése érdekében minimumkövetelményeket határozzanak meg a külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemekre vonatkozóan, amelyek a cseréjüket vagy átalakításukat követően jelentősen befolyásolják a külső térelhatárolók energiahatékonyságát.

A követelmények meghatározásakor a tagállamok különbséget tehetnek új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

E követelményeknek figyelembe kell venniük az általános beltéri klimatikus körülményeket, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges negatív hatások, mint például az elégtelen szellőzés, továbbá a helyi körülményeket, valamint az épület tervezett rendeltetését és korát is.

A tagállamok nem kötelezhetők az energiahatékonyságra vonatkozó olyan minimumkövetelmények meghatározására, amelyek a becsült gazdasági élettartam alatt nem költséghatékonyak.

Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket rendszeres időközönként, legalább ötévente felül kell vizsgálni, és szükség szerint aktualizálni, hogy tükrözzék az építőiparban bekövetkezett műszaki haladást.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem határozzák meg és nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő épületfajtáknál:

a) különleges építészeti vagy történeti értékük miatt, egy kijelölt környezet részeként hivatalosan védett épületek, amelyeknél az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná jellegzetességüket vagy megjelenésüket;

b) istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek;

c) legfeljebb kétévi használatra szánt ideiglenes épületek, ipari területek, műhelyek és alacsony energiaszükségletű, nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, valamint olyan nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, amelyeket az energiahatékonyságról nemzeti ágazati megállapodást kötött ágazat használ;

d) olyan lakóépületek, amelyeket évente négy hónapnál rövidebb ideig használnak, vagy négy hónapnál rövidebb használatra szánnak, vagy évente korlátozott idejű használatra szánnak, és a várható energiafogyasztás kevesebb, mint 25 %-a azon energiafogyasztásnak, amelyet egész éves használat esetén érnének el;

e) szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb, mint 50 m2.

5. cikk

Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása

Az összehasonlító módszertani keretet a III. melléklettel összhangban hozzák létre, és az különbséget tesz új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

A tagállamok jelentik a Bizottságnak a számításokhoz felhasznált valamennyi inputadatot és előfeltevést, valamint e számítások eredményeit. ----- A tagállamok rendszeres időközönként, legalább ötévente nyújtják be az említett jelentéseket a Bizottságnak. Az első jelentést 2012. június 30-ig kell benyújtani.

6. cikk

Új épületek

7. cikk

Meglévő épületek

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az épületek jelentős felújítása során javuljon az épület vagy a felújított épületrész energiahatákonysága annak érdekében, hogy teljesüljenek az energiahatékonyságra vonatkozóan, a 4. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelmények, amennyiben ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A követelményeket a felújított épület vagy önálló rendeltetési egység egészére kell alkalmazni. Kiegészítésképpen vagy alternatívaként a követelmények a felújított épületelemekre is alkalmazhatók.

A tagállamok, ezenkívül, megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemek, amelyek jelentősen befolyásolják a külső térelhatárolók energiahatékonyságát, átalakításukat vagy cseréjüket követően teljesítsék az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket, amennyiben ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A tagállamok ezeket az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a 4. cikkel összhangban határozzák meg.

A tagállamok a jelentős felújítás alá vont épületekkel kapcsolatban ösztönzik a nagy hatékonyságú alternatív rendszerek alkalmazását, amennyiben ez műszakilag, funkcionálisan és gazdaságilag megvalósítható, továbbá figyelembe veszik az egészséges beltéri klimatikus körülményeket, a tűzbiztonságot és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat.

8. cikk

Épülettechnikai rendszerek, elektromos közlekedés, okosépület-mutató

Rendszerkövetelményeket kell meghatározni az új épülettechnikai berendezésekre, azok cseréjére és korszerűsítésére vonatkozóan, és alkalmazni kell azokat, amennyiben ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A tagállamok előírják, hogy - amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható - az új épületeket olyan önszabályozó készülékekkel kell felszerelni, amelyekkel minden egyes szobában, vagy indokolt esetben az épületegység meghatározott fűtött zónájában önállóan szabályozható a hőmérséklet. Meglévő épületek esetében azt kell előírni, hogy az ilyen önszabályozó készülékeket a hőfejlesztők cseréjekor kell beszerelni, amennyiben az műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, tíznél több parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi esetekben legalább egy, a 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) értelmében vett töltőpont, továbbá minden ötödik parkolóhelyen olyan elektromos kábelt fogadó létesítmény - nevezetesen az elektromos kábelek elvezetésére szolgáló szerkezetek - kerüljenek telepítésre, amely lehetővé teszi elektromos járművek részére alkalmas töltőpontok későbbi időpontban való telepítését:

a) a parkoló az épületen belül helyezkedik el, és - a jelentős felújítás alá vont épületek esetében - a felújítási munkálatok a parkolóra vagy az épület elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek; vagy

b) a parkoló közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, és - a jelentős felújítás alá vont épületek esetében - a felújítási munkálatok a parkolóra vagy a parkoló elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek.

A Bizottság 2023. január 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az épületekre vonatkozó uniós szakpolitika milyen lehetséges mértékben tud hozzájárulni az elektromos közlekedés előmozdításához, és e vonatkozásban adott esetben javaslatot tesz megfelelő intézkedésekre.

Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, tíznél több parkolóhellyel rendelkező lakóépületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi esetekben minden parkolóhelyen olyan elektromos kábelt fogadó létesítmény - nevezetesen az elektromos kábelek elvezetésére szolgáló szerkezetek - kerüljön telepítésre, amely lehetővé teszi elektromos járművek részére alkalmas töltőpontok későbbi időpontban való telepítését:

a) a parkoló az épületen belül helyezkedik el, és -a jelentős felújítás alá vont épületek esetében - a felújítási munkálatok a parkolóra vagy az épület elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek; vagy

b) a parkoló közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, és - a jelentős felújítás alá vont épületek esetében - a felújítási munkálatok a parkolóra vagy a parkoló elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a (2), a (3) és az (5) bekezdést bizonyos épületfajták esetében nem alkalmazzák, amennyiben:

a) tekintettel a (2) és az (5) bekezdésre, az építési engedély iránti kérelmet vagy az azzal egyenértékű kérelmet 2021. március 10-ig nyújtottak be;

b) az elektromos kábelt fogadó létesítmény szigetüzemben működő mikrorendszereken alapulna, vagy ha az épületek az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régiókban találhatóak, amennyiben ez jelentős problémákat okozna a helyi energiarendszer üzemeltetésében és veszélyeztetné a helyi hálózat stabilitását;

c) a töltésre szolgáló elektromos kábel és elektromos kábelt fogadó létesítmény telepítésének a költsége meghaladja a jelentős felújítás alá vont épület felújítása összköltségének 7 %-át;

d) az adott középület a 2014/94/EU irányelv átültetéséből adódóan már hasonló követelmények hatálya alá tartozik.

Az Ia. melléklettel összhangban az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló önkéntes közös uniós rendszer keretében:

a) meg kell határozni az okosépület-mutató fogalmát, valamint

b) ki kell dolgozni az okosépület-mutató kiszámításának módszertanát.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 26. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

9. cikk

Közel nulla energiaigényű épületek

A tagállamok biztosítják, hogy:

a) 2020. december 31-ig valamennyi új épület közel nulla energiaigényű épület legyen; és

b) 2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületek közel nulla energiaigényű épületek legyenek.

A tagállamok nemzeti terveket készítenek a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére. Ezek a nemzeti tervek tartalmazhatnak az épületfajta szerint differenciált célokat is.

A nemzeti tervek többek között a következő elemeket tartalmazzák:

a) a közel nulla energiaigényű épületek fogalommeghatározása tagállami alkalmazásának gyakorlati részletei, amelyek tükrözik a nemzeti, regionális és helyi feltételeket, és számszerű mutatót tartalmaznak a kWh/m2/év egységben kifejezett primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan. A primerenergia-fogyasztás meghatározásához felhasznált, a primerenergiával kapcsolatos tényezők alapulhatnak a nemzeti, regionális és helyei átlagértékeken, és figyelembe vehetik a vonatkozó európai szabványokat is;

b) időközi célok az új épületek energiahatékonyságának 2015-ig történő javítására vonatkozóan, az (1) bekezdés végrehajtásának előkészítésére tekintettel;

c) információ a közel nulla energiaigényű épületek kivitelezését ösztönző, az (1) és (2) bekezdéssel összefüggésben elfogadott szakpolitikákról és pénzügyi vagy egyéb intézkedésekről, beleértve a 2009/28/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése és ezen irányelv 6. és 7. cikke kontextusában a megújuló forrásból származó energia új és jelentős felújítás alatt álló, meglévő épületekben való felhasználására vonatkozó nemzeti követelmények és intézkedések részleteit is.

10. cikk

Pénzügyi ösztönzők és piaci akadályok

Az ezen irányelv végrehajtását támogató finanszírozás javítása érdekében, a szubszidiaritás elvének kellő figyelembevételével a Bizottság - lehetőleg 2011-ig - elemzést nyújt be különösen az alábbiakról:

a) azon, strukturális alapokból származó pénzeszközök és keretprogramok hatékonysága, szintjének megfelelő volta és ténylegesen felhasznált összege, amelyeket az épületek, különösen a lakóépületek energiahatékonyságának növelésére használtak fel;

b) az EBB-től és egyéb közjogi pénzügyi intézményektől származó pénzeszközök felhasználásának hatékonysága;

c) az uniós és tagállami finanszírozás, valamint az energiahatékonyságba történő beruházást ösztönözni képes egyéb támogatási formák összehangolása, és az ilyen pénzeszközök alkalmassága az uniós célkitűzések teljesítésére.

Az említett elemzés alapján és a többéves pénzügyi kerettel összhangban a Bizottság ezt követően - amennyiben indokoltnak tartja - javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak uniós eszközök tekintetében.

A tagállamok az épület-felújítás során megvalósítandó energiahatékonyság-javításra irányuló pénzügyi intézkedéseket a megcélzott vagy megvalósult energiamegtakarításhoz kötik, melyet a következő kritériumok közül egy vagy több alkalmazásával kell meghatározni:

a) a felújítás céljából használt berendezés vagy anyag energetikai jellemzője, amely esetben a felújítás céljából felhasznált berendezést vagy anyagot olyan szakembernek kell telepítenie, aki rendelkezik a megfelelő szintű minősítéssel vagy képesítéssel;

b) az épületeken belüli energiamegtakarítás kiszámításához használt szabványos értékek;

c) a felújítással elért javulás, a felújítás előtt, illetve után kiállított energiahatékonysági tanúsítványok összehasonlításának tükrében;

d) energetikai audit eredményei;

e) az energetikai jellemző javulását jelző, más releváns, átlátható és arányos módszerrel végzett vizsgálat eredményei.

11. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok

Az energiahatékonysági tanúsítvány további információt is tartalmazhat, például a nem lakáscélú épületek esetében az éves energiafogyasztásról és a megújuló forrásokból származó energiának a teljes energiafogyasztásban képviselt arányáról.

Az energiahatékonysági tanúsítvány ajánlásai az alábbiakra terjednek ki:

a) a külső térelhatárolók vagy az épületgépészeti rendszer(ek) jelentős mértékű felújításával összefüggő intézkedések; és

b) intézkedések a külső térelhatárolók vagy az épületgépészeti rendszer(ek) jelentős mértékű felújításában nem érintett, önálló épületelemekkel kapcsolatban.

Az önálló rendeltetési egységekre vonatkozó tanúsítvány a következőkön alapulhat:

a) az egész épületre vonatkozó közös tanúsítvány; vagy

b) egy másik, ugyanabban az épületben található, ugyanolyan energiareleváns jellemzőkkel rendelkező, reprezentatív önálló rendeltetési egység értékelése.

12. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása

A tagállamok biztosítják, hogy energiahatékonysági tanúsítványt állítsanak ki az alábbiak számára:

a) felépült, értékesített vagy új bérlőnek bérbe adott épületek vagy önálló rendeltetési egységek; és

b) olyan épületek, amelyeknek 500 m2-nél nagyobb hasznos alapterületét valamely hatóság foglalja el, és amelyeket a közönség rendszeresen látogat. 2015. július 9-én ezt az 500 m2-es küszöbértéket 250 m2-re kell csökkenteni.

Nem alkalmazandó az energiahatékonysági tanúsítvány kiállítására vonatkozó követelmény, amennyiben az épületre vagy az önálló rendeltetési egységre vonatkozó tanúsítvány - amelyet a 2002/91/EK irányelvvel vagy ezen irányelvvel összhangban állítottak ki - rendelkezésre áll és érvényes.

A tagállamok előírják, hogy

- az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületek,

- az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületekben lévő önálló rendeltetési egységek, és

- az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező önálló rendeltetési egységek

értékesítésre vagy bérbeadásra kínálásakor a kereskedelmi médiában megjelenő hirdetésekben szerepeljen az épület vagy az önálló rendeltetési egység energiahatékonysági tanúsítványában feltüntetett energiahatékonyság-mutató, ahol ez alkalmazható.

13. cikk

Az energiahatékonysági tanúsítvány kihelyezése

2015. július 9-én ezt az 500 m2-es küszöbértéket 250 m2-re kell csökkenteni.

14. cikk

Fűtési rendszerek helyszíni vizsgálata

Amennyiben a fűtési rendszerben vagy a kombinált helyiségfűtési és szellőzőrendszerben az épületre vonatkozó fűtési követelmények tekintetében az e bekezdés szerint elvégzett helyszíni vizsgálat óta nem történt változás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő a hőfejlesztő berendezés méretezése értékelésének megismétlését.

Az e bekezdés első albekezdésében említett alternatív intézkedések alkalmazását megelőzően valamennyi tagállam dokumentálja a Bizottságnak benyújtott jelentésében az említett intézkedések hatásának az (1) bekezdésben említett intézkedések hatásával való egyenértékűségét.

E jelentést az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkében említett tagállami integrált nemzeti energia- és klímaterv részeként kell benyújtani a Bizottsághoz.

Az épületautomatizálási és -szabályozási rendszereknek alkalmasaknak kell lenniük a következőkre:

a) az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzése, naplózása, elemzése és kiigazításának lehetővé tétele;

b) az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről; valamint

c) az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció lehetővé tétele, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól.

A tagállamok követelményeket határozhatnak meg annak biztosítására, hogy a lakóépületek fel legyenek szerelve a következőkkel:

a) folyamatos elektronikus felügyeleti funkció, amely méri a rendszer hatékonyságát és tájékoztatja az épület tulajdonosát vagy kezelőjét, ha a hatékonyság jelentősen csökkent és ha szükség van a rendszer karbantartására;valamint

b) hatékony ellenőrző funkciók az energiatermelési, -elosztási, -tárolási és -felhasználási optimum elérése érdekében.

15. cikk

Légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálata

Amennyiben a légkondicionáló rendszerben vagy kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszerben, illetve az épületre vonatkozó hűtési követelmények tekintetében az e bekezdés szerint elvégzett helyszíni vizsgálat óta nem történt változás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő a légkondicionáló rendszer méretezése értékelésének megismétlését.

Azok a tagállamok, amelyek az 1. cikk (3) bekezdése értelmében szigorúbb követelményeket alkalmaznak, mentesülnek a Bizottság értesítésére vonatkozó kötelezettség alól.

Az e bekezdés első albekezdésében említett alternatív intézkedések alkalmazását megelőzően valamennyi tagállam dokumentálja a Bizottságnak benyújtott jelentésében az említett intézkedések hatásának az (1) bekezdésben említett intézkedések hatásával való egyenértékűségét.

E jelentést az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikkében említett, a tagállamok integrált nemzeti energia- és klímatervének részeként kell benyújtani a Bizottsághoz.

Az épületautomatizálási és -szabályozási rendszereknek alkalmasaknak kell lenniük a következőkre:

a) az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzése, naplózása, elemzése és kiigazításának lehetővé tétele;

b) az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről; valamint

c) az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció lehetővé tétele, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól.

A tagállamok követelményeket határozhatnak meg annak biztosítására, hogy a lakóépületek fel legyenek szerelve a következőkkel:

a) folyamatos elektronikus felügyeleti funkció, amely méri a rendszer hatékonyságát és tájékoztatja az épület tulajdonosát vagy kezelőjét, ha a hatékonyság jelentősen csökkent és ha szükség van a rendszer karbantartására, valamint

b) hatékony ellenőrző funkciók az energiatermelési, -elosztási, -tárolási és -felhasználási optimum elérése érdekében.

16. cikk

Jelentések a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról

Az ajánlások alapulhatnak a megvizsgált rendszer energiahatékonyságának a legjobb, rendelkezésre álló, megvalósítható rendszerrel és egy olyan, hasonló típusú rendszerrel való összehasonlításán, amelynek minden releváns alkotóeleme eléri az irányadó jogszabály által előírt energiahatékonysági szintet.

17. cikk

Független szakértők

A tagállamok biztosítják, hogy az épületek energiahatékonysága tanúsításának, valamint a fűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatának elvégzésére független módon, képesített, és/vagy elismert szakértők által kerüljön sor, akik akár önálló vállalkozóként működnek, akár közjogi szervek vagy magánvállalkozások alkalmazottai.

A szakértőket szakértelmük figyelembevételével kell akkreditálni.

A tagállamok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a képzésre és akkreditálásra vonatkozó információt. A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen vagy a képesített és/vagy elismert szakértők rendszeresen frissített jegyzéke, vagy azon akkreditált vállalatok rendszeresen frissített jegyzéke, amelyek ilyen szakértők szolgáltatásait kínálják.

18. cikk

Független ellenőrzési rendszer

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy így tesznek, biztosítják, hogy a független ellenőrzési rendszereket a II. mellékletnek megfelelően működtessék.

19. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság - a 26. cikk által létrehozott bizottság segítségével - legkésőbb 2026. január 1-jéig felülvizsgálja ezt az irányelvet az alkalmazása során szerzett tapasztalatok és az elért haladás fényében, és szükség szerint javaslatokat tesz.

A Bizottság e felülvizsgálat részeként megvizsgálja, hogy a tagállamok - annak biztosítása mellett, hogy minden egyes épületnek meg kell felelnie az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek - miként tudták alkalmazni az épületekkel és az energiahatékonysággal kapcsolatos uniós szakpolitikában az integrált kerületi vagy körzeti alapú megközelítéseket, például azon teljes felújítási rendszerek összefüggésében, amelyek egyetlen épület helyett területi alapon több épületre terjednek ki.

A Bizottság a 11. cikkel összhangban ezen belül értékeli, hogy szükséges-e az energiahatékonysági tanúsítványok továbbfejlesztése.

19a. cikk

Megvalósíthatósági tanulmány

A Bizottság 2020 előtt megvalósíthatósági tanulmányt készít, amelyben egyértelművé teszi egyrészt a különálló szellőzőrendszerek helyszíni vizsgálata, másrészt az energiahatékonysági tanúsítványokat kiegészítő, szabadon választható épületfelújítási útlevél bevezetésének lehetőségeit és menetrendjét, hogy minőségi kritériumok alapján, egy energetikai audit elvégzését követően hosszú távú, lépésenkénti, az energiahatékonyság javítására alkalmas intézkedéseket és felújítást felvázoló felújítási tervet lehessen készíteni egy adott épülethez.

20. cikk

Tájékoztatás

A tagállamok kérésére a Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az (1) bekezdés és e bekezdés első albekezdésének alkalmazásában indított információs kampányok megrendezéséhez, amelyekkel uniós programok keretében is foglalkozhatnak.

21. cikk

Konzultáció

Az irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése érdekében a tagállamok - az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban és indokolt esetben - konzultálnak az érintett felekkel, beleértve a helyi és regionális hatóságokat is. Az ilyen konzultáció különösen fontos a 9. és 20. cikk alkalmazása szempontjából.

22. cikk

Az I. melléklet hozzáigazítása a műszaki fejlődéshez

A Bizottság - a 23., 24. és 25. cikkel összhangban - felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén hozzáigazítja az I. melléklet 3. és 4. pontját a műszaki fejlődéshez.

23. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

26. cikk

Bizottsági eljárás

27. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2013. január 9-ig közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi későbbi, ezeket érintő módosításról.

28. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

Ami a 2., 3., 9., 11., 12., 13., 17., 18., 20. és 27. cikket illeti, a tagállamok az említett rendelkezéseket legkésőbb 2013. január 9-től alkalmazzák.

Ami a 4., 5., 6., 7., 8., 14., 15. és 16. cikket illeti, a tagállamok az említett rendelkezéseket - a hatóságok által elfoglalt épületekre vonatkozóan - legkésőbb 2013. január 9-től, az egyéb épületekre vonatkozóan pedig legkésőbb 2013. július 9-től alkalmazzák.

A 12. cikk (1) és (2) bekezdésének a bérbe adott egyes önálló rendeltetési egységekre történő alkalmazását 2015. december 31-ig elhalaszthatják. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy az érintett tagállamban kevesebb tanúsítvány kerül kiállításra, mint amennyit a 2002/91/EK irányelv alkalmazása esetén állítottak volna ki.

Amennyiben a tagállamok intézkedéseket fogadnak el, azoknak hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. Tartalmazniuk kell egy nyilatkozatot is, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek a 2002/91/EK irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat megfogalmazását a tagállamok határozzák meg.

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

Ezen irányelv értelmében a IV. melléklet A. részében megjelölt rendelettel módosított 2002/91/EK irányelv 2012. február 1-jétől hatályát veszti, az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozóan, a IV. melléklet B. részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A 2002/91/EK irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

30. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

31. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

(a 3. cikk szerint)

1. Egy épület energiahatékonyságát a számított vagy mért tényleges energiafelhasználás alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell a helyiségek fűtéséhez, helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez, beépített világításához és egyéb épülettechnikai rendszereihez szükséges szokásos energiaigényt.

Egy épület energiahatékonyságát mind az energiahatékonysági tanúsítvány, mind pedig az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek való megfelelés céljára a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezni. Az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak és az innovációra nyitottnak kell lennie.

A tagállamoknak az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) adott M/480. sz. megbízás alapján kidolgozott átfogó szabványok, nevezetesen az ISO 52000-1, 52003-1, 52010-1, 52016-1 és az 52018-1, számú szabványok nemzeti mellékletei alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszerüket. Ez a rendelkezés nem jelenti az említett szabványok jogszabályba foglalását.

2. A helyiségek fűtéséhez, hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéshez, világításhoz és az egyéb épülettechnikai rendszerekhez szükséges energia mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a tagállamok által nemzeti vagy regionális szinten meghatározott egészségügyi, belső levegőminőségi és kényelmi szintek optimalizáltak legyenek.

A primerenergia kiszámítását az energiahordozónkénti primerenergia-tényezőkre vagy súlyozó tényezőkre kell alapozni, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi, éves, továbbá lehetőség szerint szezonális vagy havi súlyozott átlagokon vagy ennél pontosabb, az egyes kerületi energiaellátási rendszerekből származó adatokon alapulhatnak.

A primerenergia-tényezőket vagy a súlyozó tényezőket a tagállamok határozzák meg. A tagállamok biztosítják, hogy az említett tényezőknek az energetikai jellemző kiszámítása során való alkalmazásakor a külső térelhatárolók esetében az optimális energiahatékonyságra törekedjenek.

A primerenergia-tényezőknek az épületek energetikai jellemzőjének kiszámítása céljából való kiszámítása keretében a tagállamok figyelembe vehetik az energiahordozón keresztül szolgáltatott megújuló energiát, valamint a helyben előállított és felhasznált megújuló energiát, feltéve, hogy erre megkülönböztetésmentes módon kerül sor.

2a. A tagállamok egy épület energiahatékonysága kifejezésének a céljából további számszerű mutatókat határozhatnak meg a teljes, a nem megújuló és a megújuló primerenergia-felhasználás, valamint kgCO2eq/(m2.év) egységben kifejezett, üvegházhatásúgáz-kibocsátás vonatkozásában.

3. A módszertant legalább a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani:

a) az épület és a válaszfalak alábbi tényleges hőtechnikai jellemzői: i. hőkapacitás; ii. hőszigetelés; iii. passzív fűtés; iv. lehűlő elemek; és v. hőhidak;

b) fűtési rendszer és melegvíz-ellátás, beleértve ezek hőszigetelési jellemzőit is;

c) légkondicionáló rendszerek;

d) természetes és gépi szellőztetés, amely a légtömörségre is kiterjedhet;

e) beépített világítóberendezések (főként a nem lakóépületekben);

f) az épület tervezése, elhelyezése és tájolása, beleértve az éghajlati körülményeket is;

g) passzív napenergia-hasznosító rendszerek és árnyékolás;

h) beltéri klimatikus körülmények, beleértve a tervezett belső mikroklímát is;

i) belső hőterhelések.

4. Figyelembe kell venni a következő szempontok kedvező hatását:

a) helyi benapozási viszonyok, aktív napenergia-hasznosító rendszerek és megújuló forrásokból származó energián alapuló egyéb fűtési és villamosenergia-rendszerek;

b) kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram;

c) táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek;

d) természetes világítás.

5. A számítás céljából az épületeket indokolt a következő kategóriákba megfelelően besorolni:

a) különböző típusú családi házak;

b) többlakásos épületek;

c) irodák;

d) oktatási épületek;

e) kórházak;

f) szállodák és éttermek;

g) sportlétesítmények;

h) nagy- és kiskereskedelmi szolgáltató épületek;

i) egyéb típusú energiafogyasztó épületek.

IA. MELLÉKLET

AZ ÉPÜLETEK OKOS FUNKCIÓK FOGADÁSÁRA VALÓ ALKALMASSÁGÁNAK MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS ÁLTALÁNOS KERET

1. A Bizottság meghatározza az okosépület-mutató fogalmát, valamint kiszámításának módszertanát annak értékelésére, hogy az épület vagy épületegység milyen mértékben alkalmas egyrészt arra, hogy működése igazodjon a használó igényeihez és a hálózathoz, másrészt energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítására. Az okosépület-mutatónak a következőket kell figyelembe vennie: az energiamegtakarítás növelésével kapcsolatos jellemzők, referenciamutatók és rugalmasság, valamint a jelentős mértékben összekapcsolt és intelligens készülékekből adódó kiterjesztett funkciók és képességek. A módszertan keretében figyelembe kell venni olyan jellemzőket, mint az intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beépített háztartási gépek, az elektromos járművek számára kialakított töltőpontok, az energiatárolás és a részletes funkciók, valamint az említett jellemzők közötti interoperabilitást, továbbá a beltéri klimatikus körülmények, az energiahatékonyság, a teljesítményszintek és a lehetővé tett rugalmasság szempontjából vett előnyöket.

2. A módszertannak az épülethez és az épület épülettechnikai rendszereihez kapcsolódó alábbi három fő funkción kell alapulnia: a) az épület energiateljesítménye és működése fenntartásának képessége az energiafelhasználásnak például megújuló forrásokból származó energia felhasználásával megvalósuló kiigazítása révén; b) a működésnek a használó igényeihez való igazításának képessége, megfelelő figyelmet fordítva a felhasználóbarát működésre, az egészséges beltéri klimatikus körülmények fenntartására, valamint az energiafelhasználásra vonatkozó adatszolgáltatás képességére; és c) az épület általános villamosenergia-szükségletének rugalmassága, beleértve azt, hogy az épület milyen mértékben nyújt lehetőséget az aktív és passzív, valamint az implicit és explicit fogyasztói reakcióban való részvételre a hálózattal összefüggésben, például rugalmasság és terhelésáthelyezési képesség révén.

3. A módszertanban továbbá figyelembe lehet venni az alábbiakat: a) a rendszerek (intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beépített háztartási gépek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beltérilevegő-minőség érzékelők és a szellőzőberendezések) közötti interoperabilitás, valamint b) a 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 8. cikkében foglaltaknak megfelelően a meglévő hírközlő hálózatok, különösen a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúra - például az önkéntes "széles sáv fogadására kész" címke -, valamint a többlakásos épületekben található hozzáférési pontok meglétének kedvező hatása.

4. A módszertan nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a meglévő nemzeti energiahatékonysági tanúsítási rendszereket, továbbá támaszkodnia kell a kapcsolódó nemzeti szintű kezdeményezésekre, figyelemmel a használó felelősségének elvére, az adatvédelemre, a magánélet védelmére és a biztonságra, összhangban az adatvédelemre és a magánélet tiszteletben tartására alkalmazandó uniós joggal, továbbá a rendelkezésre álló legjobb kiberbiztonsági technológiákkal.

5. A módszertan keretében meg kell határozni az okosépület-mutató legmegfelelőbb formátumát, és a módszernek egyszerűnek, átláthatónak és könnyen érthetőnek kell lennie a fogyasztók, a tulajdonosok, a befektetők és a fogyasztói reakció piacának szereplői számára.

II. MELLÉKLET

Az energiahatékonysági tanúsítványok és helyszíni vizsgálati jelentések független ellenőrzési rendszere

1. Az illetékes hatóságok vagy azon szervek, amelyekre az illetékes hatóságok átruházták a független ellenőrzési rendszer működtetésére vonatkozó hatáskört, véletlenszerűen kiválasztják az évente kiállított összes energiahatékonysági tanúsítvány egy részét, és ezeket ellenőrzésnek vetik alá. A kiválasztott mintának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns eredményeket biztosítson.

Az ellenőrzésnek az alábbiakban megjelölt opciókon vagy azokkal egyenértékű intézkedéseken kell alapulnia:

a) az épületnek az energiahatékonysági tanúsítvány kiállításához felhasznált inputadatai és a tanúsítványban feltüntetett eredmények érvényességi ellenőrzése;

b) az inputadatok ellenőrzése és az energiahatékonysági tanúsítványban feltüntetett eredmények igazolása, beleértve a megfogalmazott ajánlásokat is;

c) az épületnek az energiahatékonysági tanúsítvány kiállításához felhasznált inputadatainak teljes körű ellenőrzése, a tanúsítványban feltüntetett eredmények - beleértve a megfogalmazott ajánlásokat is - teljes körű igazolása, továbbá, ha lehetséges, az épület helyszíni felkeresése az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt adatok és a tanúsított épület közötti megfelelés ellenőrzése céljából.

2. Azok az illetékes hatóságok vagy szervek, amelyekre az illetékes hatóságok átruházták a független ellenőrzési rendszer működtetésének hatáskörét, véletlenszerűen kiválasztják az évente kiállított összes helyszíni vizsgálati jelentésnek legalább egy statisztikailag jelentős hányadát, és az említett jelentéseket ellenőrzésnek vetik alá.

3. Amennyiben egy adatbázis információkkal egészül ki, a nemzeti hatóságoknak nyomon követés és ellenőrzés céljából képeseknek kell lenniük a kiegészítés bevezetőjének azonosítására.

III. MELLÉKLET

Összehasonlító módszertani keret az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározásához

Az összehasonlító módszertani keret lehetővé teszi a tagállamok számára az épületek és az épületelemek energiahatékonyságának, valamint az energiateljesítménnyel kapcsolatos intézkedések gazdasági vonatkozásainak meghatározását, és ezek összekapcsolását a költségoptimalizált szint megállapítása céljából.

Az összehasonlító módszertani keretet iránymutatásoknak kell kísérniük, amelyek felvázolják, hogyan kell e keretet alkalmazni a költségoptimalizált teljesítményszintek kiszámítása során.

Az összehasonlító módszertani keretnek lehetővé kell tennie a felhasználási sémák, a külső klimatikus körülmények, a beruházási költségek, az épületfajta, a karbantartási és üzemeltetési költségek (beleértve az energiaköltségeket és -megtakarításokat is), adott esetben az előállított energiából származó bevételek és az ártalmatlanítási költségek figyelembevételét. A keretnek az ezen irányelvvel kapcsolatos, releváns európai szabványokon kellene alapulnia.

A Bizottság továbbá:

- iránymutatásokat határoz meg az összehasonlító módszertani kerethez; ezen iránymutatások arra szolgálnak, hogy képessé tegyék a tagállamokat az alábbiakban felsorolt lépések megtételére,

- tájékoztatást nyújt az energiaárak hosszú távra becsült alakulásáról.

Az összehasonlító módszertani keret tagállami alkalmazásához paraméterekben kifejezett általános feltételeket kell megállapítani tagállami szinten.

Az összehasonlító módszertani keret előírja a tagállamoknak, hogy

- határozzanak meg referenciaépületeket, amelyek funkciójuk és földrajzi elhelyezésük alapján, beleértve a belső és külső klimatikus körülményeket is, reprezentatívak. A referenciaépületek közé lakó- és nem lakáscélú, új és meglévő épületek is tartoznak,

- határozzanak meg a referenciaépületek tekintetében értékelendő energiahatékonysági intézkedéseket. Ezek lehetnek önálló épületek egészére, önálló épületelemekre vagy épületelemek kombinációjára vonatkozó intézkedések,

- mérjék fel a referenciaépületek végső és primerenergia-szükségletét, a meghatározott energiahatékonysági intézkedések alkalmazásával,

- az összehasonlító módszertani keret elveinek alkalmazásával számítsák ki az (első francia bekezdésben említett) referenciaépületekre alkalmazott (a második francia bekezdésben említett) energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdaságos élettartamra vetített költségeit (azaz a mindenkori nettó értéket).

Az energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdasági élettartamra vetített költségeinek kiszámításával a tagállamok értékelik a különböző szintű energiahatékonysági minimumkövetelmények költséghatékonyságát. Ez lehetővé fogja tenni az energiahatékonyságra vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározását.

IV. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv a későbbi módosításával

(a 29. cikk szerint)

2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 1., 2003.1.4., 65. o.)
1137/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 311., 2008.11.21., 1. o.)csak a melléklet 9.9. pontja

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és az alkalmazásra előírt határidők

(a 29. cikk szerint)

IrányelvAz átültetés határidejeAz alkalmazás időpontja
2002/91/EK2006. január 4.csak a 7., 8. és 9. cikk vonatkozásában: 2009. január 4.

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

2002/91/EK irányelvEzen irányelv
1. cikk1. cikk
2. cikk, 1. pont2. cikk, 1. pont
2. cikk, 2. és 3. pont
2. cikk, 2. pont2. cikk, 4. pont és I. melléklet
2. cikk, 5., 6., 7., 8., 9., 10. és 11.pont
2. cikk, 3. pont2. cikk, 12. pont
2. cikk, 4. pont2. cikk, 13. pont
2. cikk, 14. pont
2. cikk, 5. pont2. cikk, 15. pont
2. cikk, 6.pont2. cikk, 16. pont
2. cikk, 7.pont2. cikk, 17. pont
2. cikk, 8.pont2. cikk, 18. pont
2. cikk, 19. pont
3. cikk3. cikk és I. melléklet
4. cikk, (1) bekezdés4. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (3) bekezdés4. cikk, (2) bekezdés
5. cikk
5. cikk6. cikk, (1) bekezdés
6. cikk, (2) és (3) bekezdés
6. cikk7. cikk
8., 9. és 10. cikk
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés11. cikk, (8) bekezdés és 12. cikk, (2) bekezdés
7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés11. cikk, (6) bekezdés
7. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés12. cikk, (6) bekezdés
7. cikk, (2) bekezdés11. cikk, (1) és (2) bekezdés
11. cikk, (3), (4), (5), (7) és (9) bekezdés
12. cikk, (1), (3), (4), (5) és (7) bekezdés
7. cikk, (3) bekezdés13. cikk, (1) és (3) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, a) pont14. cikk, (1) és (3) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, b) pont14. cikk, (4) bekezdés
14. cikk, (5) bekezdés
9. cikk15. cikk, (1) bekezdés
15. cikk, (2), (3), (4) és (5) bekezdés
16. cikk
10. cikk17. cikk
18. cikk
11. cikk, bevezető szöveg19. cikk
11. cikk, a) és b) pont
12. cikk20. cikk, (1) bekezdés és 20. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés
20. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés és 20. cikk, (3) és (4) bekezdés
21. cikk
13. cikk22. cikk
23., 24. és 25. cikk
14. cikk, (1) bekezdés26. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) és (3) bekezdés
26. cikk (2) bekezdés
27. cikk
15. cikk, (1) bekezdés28. cikk
15. cikk, (2) bekezdés
29. cikk
16. cikk30. cikk
17. cikk31. cikk
MellékletI. melléklet
II–V. melléklet

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

( 5 ) A Bizottság ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/61/EU irányelve (2014. május 15.) a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről (HL L 155., 2014.5.23., 1. o.).

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32010L0031 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32010L0031&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02010L0031-20210101 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02010L0031-20210101&locale=hu

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:
Felület kinézete:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére