62011CJ0518[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. november 7. UPC Nederland BV kontra Gemeente Hilversum. A Gerechtshof te Amsterdam (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - 97/66/EK, 2002/19/EK, 2002/20/EK, 2002/21/EK és 2002/22/EK irányelv - Anyagi hatály - Kábelen keresztül hozzáférhető rádiós és televíziós műsorokból álló alapcsomag szolgáltatása - Valamely település kábelhálózatának valamely magánvállalkozás részére történő átruházása - A díjra vonatkozó szerződési kikötés - A nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörei - A lojális együttműködés elve. C-518/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. november 7. ( *1 )

"Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - 97/66/EK, 2002/19/EK, 2002/20/EK, 2002/21/EK és 2002/22/EK irányelv - Anyagi hatály - Kábelen keresztül hozzáférhető rádiós és televíziós műsorokból álló alapcsomag szolgáltatása - Valamely település kábelhálózatának valamely magánvállalkozás részére történő átruházása - A díjra vonatkozó szerződési kikötés - A nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörei - A lojális együttműködés elve"

A C-518/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gerechtshof te Amsterdam (Hollandia) a Bírósághoz 2011. október 10-én érkezett, 2011. október 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

a UPC Nederland BV

és

a Gemeente Hilversum

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 21-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a UPC Nederland BV képviseletében P. Glazener és E. Besselink advocaten,

- a Gemeente Hilversum képviseletében J. Doeleman és G. van der Wal advocaten,

- a holland kormány képviseletében kezdetben: C. Wissels, később: M. Bulterman és B. Koopman, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Nijenhuis, P. Van Nuffel és L. Nicolae, meghatalmazotti minőségben,

- az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében X. Lewis és M. Moustakali, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. április 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 101. cikk, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("keretirányelv") (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.), a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 24., 1. o.), az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("hozzáférési" irányelv) (HL L 108., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 323. o.), az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("engedélyezési irányelv") (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.), valamint az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("egyetemes szolgáltatási" irányelv) (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a UPC Nederland BV (a továbbiakban: UPC) és a Gemeente Hilversum (Hilversum önkormányzata, a továbbiakban: Hilversum) között az említett önkormányzat tulajdonában lévő, kábeles műsorelosztó-vállalkozás eladásáról szóló szerződés kapcsán folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keret

3 Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keretet a keretirányelv, és az azt kísérő négy különös irányelv, azaz a 97/66 irányelv, a "hozzáférési irányelv", az "engedélyezési irányelv" és az "egyetemes szolgáltatási irányelv" (az utóbbi négy irányelv a továbbiakban együttesen: különös irányelvek) alkotja.

4 Az "engedélyezési irányelvet", a "hozzáférési irányelvet", az "egyetemes szolgáltatási irányelvet" és a keretirányelvet módosította a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 337, 37. o.). Mindazonáltal, tekintettel az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjára, a jelen jogvitára továbbra is az említett négy irányelv módosítást megelőző változata alkalmazandó.

- A keretirányelv

5 A keretirányelv (5) preambulumbekezdése kimondja:

"A távközlési ágazat, a médiaágazat és az információtechnológiai ágazat konvergenciája magában foglalja azt, hogy minden átviteli hálózatnak és szolgáltatásnak egy egységes keretszabályozás hatálya alá kell tartoznia. Ez a keretszabályozás jelen irányelvből és négy különös irányelvből áll: az [»engedélyezési irányelvből«], a [»hozzáférési irányelvből«] az [»egyetemes szolgáltatási irányelvből«], végül a 97/66 [...] irányelvből. [...] Az átvitel szabályozását el kell választani a tartalom szabályozásától. Ez a keretszabályozás ennélfogva nem terjed ki az elektronikus hírközlő hálózatokon elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével nyújtott szolgáltatások tartalmára, így a műsorszolgáltatási tartalomra, pénzügyi szolgáltatásokra és egyes, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra, ezért tehát nem sérti az ilyen szolgáltatások tekintetében - a közösségi jognak megfelelően - közösségi vagy nemzeti szinten a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint a médiapluralizmus védelme érdekében hozott intézkedéseket. A televízió-műsorok tartalmára [az 1997. június 30-i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202., 60. o.; agyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) módosított,] a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv [(HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.)] vonatkozik. Az átvitel szabályozásának és a tartalom szabályozásának egymástól való elválasztása nem sérti az ezek között meglévő kapcsolatok figyelembevételét, különösen a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében."

6 Az említett irányelv 2. cikke a) és c) pontjának szövege a következő: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...]

a) »elektronikus hírközlő hálózat«: olyan átviteli rendszer, esetleg kapcsoló vagy útválasztó eszköz, valamint egyéb erőforrás, amely lehetővé teszi a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő jelátvitelt, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött (vonal- és csomagkapcsolt, beleértve az internetet) és mobil földi hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió-hálózatokat, a továbbított információtípusra tekintet nélkül;

c) »elektronikus hírközlési szolgáltatás«: olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat; nem foglalja magában [az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(HL L 204, 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.)] 1. cikkében meghatározott olyan, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt nem elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből állnak."

7 Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ebben az irányelvben és a különös irányelvekben a nemzeti szabályozó hatóságokra ruházott valamennyi feladatot a hatáskörrel rendelkező szerv végezze.

(2) A tagállamok azáltal biztosítják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről. [...]

[...]

(6) A tagállamok az ezen irányelv és a különös irányelvek alapján feladatokkal megbízott minden nemzeti szabályozó hatóságot és azok megfelelő feladatkörét bejelentik a Bizottságnak."

8 Ugyanezen irányelv 8. cikkének szövege a következő: "(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott célok elérésére irányuló minden ésszerű intézkedést meghozzanak. Az ilyen intézkedéseknek a célokkal arányosnak kell lenniük. [...] (2) A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következők révén mozdítják elő a versenyt az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások nyújtása terén: [...] (3) A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következőkkel járulnak hozzá a belső piac fejlődéséhez: [...] [...]"

a) biztosítják, hogy a felhasználók, köztük a fogyatékkal élő felhasználók a választék, az ár és a minőség tekintetében maximális előnyhöz jussanak;

b) biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban ne legyen versenytorzulás vagy versenykorlátozás

a) felszámolják az elektronikus hírközlő hálózatok, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása tekintetében európai szinten még fennálló akadályokat;

d) átlátható módon együttműködnek egymással és a Bizottsággal, a következetes szabályozási gyakorlat kialakulásának biztosítása, valamint az ezen irányelv és a különös irányelvek következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.

9 A keretirányelv 9-13. cikkében a fentieket kiegészíti azzal, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok feladatai az elektronikus hírközlési szolgáltatások rádiófrekvenciáinak kezelését, a számozást, a név- és címkiosztást, a szolgalmi jogokat, a helymegosztást és közös eszközhasználatot, és a számviteli függetlenséget és a pénzügyi beszámolókat is érintik

- A "hozzáférési irányelv"

10 A "hozzáférési irányelv" 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A nemzeti szabályozó hatóság [...] az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés bizonyos típusainak szolgáltatása tekintetében a költségmegtérülésre és az árszabályozásra vonatkozó kötelezettségeket állapíthat meg - beleértve az árak költségalapúságára vonatkozó és a költségszámítási rendszerekre vonatkozó kötelezettségeket - abban az esetben, ha a piacelemzés azt mutatja, hogy a tényleges verseny hiányának következtében az érintett üzemeltető a végfelhasználók kárára túlságosan magas szinten tarthatja az árakat, vagy árprést alkalmazhat. A nemzeti szabályozó hatóság figyelembe veszi az üzemeltető befektetését, és a megfelelő befektetett tőke ésszerű megtérülését biztosítja számára a kockázatok figyelembevétele mellett."

- A 2009/140 irányelv

11 A 2009/140 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja:

"A cél a piaci verseny fejlődésével párhuzamosan az előzetes ágazatspecifikus szabályok fokozatos csökkentése, végül pedig az elektronikus hírközlés versenyjog általi kizárólagos szabályozása. Figyelembe véve azt, hogy az elektronikus hírközlés piacai erős versenydinamikát tanúsítottak az elmúlt években, fontos, hogy az előzetes szabályozási kötelezettségeket csak olyan esetben alkalmazzák, ha nincs hatékony és fenntartható verseny."

-További vonatkozó irányelvek

12 Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK bizottsági irányelv (HL L 249, 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 178. o.; a továbbiakban: "versenyirányelv") (7) preambulumbekezdése szerint:

"Ez az irányelv »elektronikus hírközlési szolgáltatások«-at és »elektronikus hírközlő hálózatok«-at említ a korábban használatos »távközlési szolgáltatások« és »távközlő hálózatok« kifejezések helyett. Ezek az új fogalommeghatározások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a konvergenciajelenséget figyelembe lehessen venni oly módon, hogy valamennyi olyan elektronikus hírközlési szolgáltatást és/vagy elektronikus hírközlő hálózatot, amely jelek vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő továbbításához kapcsolódik (azaz helyhez kötött, vezeték nélküli, kábeltelevízió-, illetve műholdas hálózatokat) egyetlen fogalommeghatározásban lehessen összefoglalni. Ennek megfelelően a rádió- és televízió-műsorok átvitelét és terjesztését elektronikus hírközlési szolgáltatásként kell elismerni, az ilyen átvitelhez és terjesztéshez használt hálózatokat pedig hasonlóképpen elektronikus hírközlő hálózatként kell elismerni. Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok új fogalommeghatározása magában foglalja az olyan üvegszálas hálózatokat is, amelyek lehetővé teszik harmadik személyek számára, hogy saját kapcsoló vagy útválasztó eszközük segítségével jeleket továbbítsanak."

13 A "versenyirányelv" 1. cikke 3. pontjának szövege a következő: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: [...]

3) »elektronikus hírközlési szolgáltatás«: olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat; nem foglalja magában a 98/34/EK irányelv 1. cikkében meghatározott olyan, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt nem elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből állnak."

14 A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 95., 1. o.; a továbbiakban: audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja az alábbiak szerint rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában:

a) »audiovizuális médiaszolgáltatás«:

i. az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséggel rendelkezik, és amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása a [keretirányelv] 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az ezen cikk e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az ezen cikk g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás."

A holland jog

15 A Holland Királyság az új szabályozási keretet nemzeti jogába a hírközlési törvény (Telecommunicatiewet, Stb. 2004, 189. sz.) 2004. május 19-én hatályba lépett módosításával (Stb. 2004, 207. sz.) ültette át.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 Más holland településekhez hasonlóan Hilversum a területén található kábeltelevízió-hálózat kiépítését, karbantartását és működtetését a tulajdonában álló műsorelosztó társaságra bízta. Ezen ügyletet közérdekű szolgáltatásnak tekintették, mivel a települések feladata, hogy a vállalkozás költségeinek figyelembevételével a polgárok számára optimális vételi feltételekkel és minél alacsonyabb díj ellenében minél több televíziós műsort hozzáférhetővé tegyenek.

17 Az uniós szinten végbemenő fejlemények hatására számos település kábeles műsorelosztó vállalkozásának eladása mellett döntött. Az e célból kötött szerződésekben a települések fenntartották maguknak a kábelen keresztül elérhető rádiós és televíziós műsorokból álló, a hálózathoz csatlakozó háztartások számára kínált alapcsomag (a továbbiakban: kábelen keresztül elérhető alapcsomag) összetételével és díjának megállapításával kapcsolatos jogköröket.

18 Ily módon a hilversumi kábelhálózat jövőbeli működtetéséről szóló, 1996. július 1-jei szerződés (a továbbiakban: szerződés) alapján az említett település eladta a UPC jogelődje számára az e település által kiépíttetett kábelhálózatot üzemeltető vállalkozást.

19 Hilversum az említett szerződéssel kötelezettséget vállalt arra, hogy közreműködik a területén történő kábeles műsorszolgáltatás kiépítésére, fenntartására és működtetésére vonatkozó engedélynek a vevő általi megszerzésében.

20 A UPC a maga részéről kötelezettséget vállalt arra, hogy megvalósítja azokat a beruházásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az említett település rendes előfizetői számára magasabb színvonalú szolgáltatás nyújtására alkalmas kábelhálózatot hozzanak létre, és hogy a rádiós és televíziós műsorcsatornákon kívül vonzó távközlési szolgáltatási csomagokat kínáljanak a magánszemélyek és kereskedők számára.

21 Ezen kívül a szerződés tartalmazott egy kikötést, amely szerint a UPC köteles az említett szerződésben meghatározott kritériumoknak megfelelő összetételű és díj ellenében nyújtott, kábelen keresztül elérhető alapcsomag biztosítására (a továbbiakban: díjkorlátozási kikötés). Az említett kikötés e tekintetben úgy rendelkezett, hogy a kábelen keresztül elérhető alapcsomag havidíját a szerződés mellékletében foglalt képlet alapján a fogyasztói árindex szerint kiigazítják. Szintén szerepelt benne, hogy a külső költségek növekedése arányosan beépül a díjba, amennyiben az e kikötésben előirányzott kiigazítás nem elegendő e növekedés fedezésére.

22 A fentiekhez hasonlóan az említett szerződés kizárta annak valamennyi fél írásos engedélye nélkül történő felbontását, valamint teljes vagy részleges megszüntetését, és kikötötte, hogy az csak valamennyi fél írásos engedélyével módosítható, amellett hogy az utóbbiak tíz év elteltével mindenképpen újratárgyalják annak tartalmát.

23 2003. november 28-i levelében a UPC arról tájékoztatta Hilversumot, hogy a kábelen keresztül elérhető alapcsomagért valamennyi hilversumi háztartás által fizetendő díjat 2004. január 1-jétől (a hozzáadottértékadót [a továbbiakban: héát] is magában foglaló) havi 10,28 euróról a héát is magában foglaló havi 13,32 euróra fogja emelni azzal, hogy a UPC a kábelen keresztül elérhető alapcsomagjáért más településeken 16 eurós díjat szedett.

24 Hilversum bírósághoz fordult annak megtiltása iránt, hogy a UPC elvégezze a tervezett díjemelést. 2003. december 23-i ítéletével a Rechtbank te Amsterdam (amszterdami bíróság) e kérelemnek helyt adott. Ezen ítéletet a jogorvoslati eljárásban a Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) 2004. augusztus 12-i ítéletében helybenhagyta. A UPC ezen ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmét a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság) 2005. július 8-i ítéletével elutasította.

25 Egyébiránt a 2003. év során a UPC által bejelentett díjemelésekre vonatkozó panaszok alapján a Nederlandse Mededingingsautoriteit (holland versenyhatóság; a továbbiakban: NMa) vizsgálatot indított annak meghatározása érdekében, hogy a túlzott előfizetési díjak számlázásával a UPC nem követett-e el az 1997. május 22-i versenytörvény (Wet houdende nieuwe regels omtrent de economische mededinging [Mededingingswet]) 24. cikke értelmében vett piaci erőfölénnyel való visszaélést.

26 2005. szeptember 27-i határozatával az NMa megállapította, hogy a UPC által alkalmazott díjak nem túlzottan magasak, és e vállalkozás nem követte el a versenytörvény 24. cikke értelmében vett piaci erőfölénnyel való visszaélést.

27 2005. szeptember 28-án az Onafhankelijke Post en Telecommunicatie Autoriteit (postai és hírközlési független hatóság, a továbbiakban: OPTA) elfogadta az audiovizuális jelek átvitelének és szolgáltatásának a UPC szolgáltatási területén megvalósuló piacára vonatkozó határozattervezetet, amelyben az említett hatóság megállapította, hogy az illetékességi területén a UPC jelentős piaci erővel rendelkezik a kábelhálózaton keresztül elérhető alapcsomagok szolgáltatásának piacán, és a díjai kiszámításával kapcsolatos kötelezettségeket írt elő számára.

28 2005. november 3-án a Bizottság, amelyhez az OPTA határozattervezetét a keretirányelvben előírt eljárás szerint benyújtották, kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy e tervezet összeegyeztethető-e a 2002/21 irányelv alapján előzetes szabályozás alá vonható érintett elektronikus hírközlési ágazatbeli termék- és szolgáltatáspiacokról szóló, 2003. február 11-i 2003/311/EK bizottsági ajánlással (HL L 114., 45. o.), együttesen értelmezett keretirányelvvel. Az OPTA 2006. március 17-i végleges határozatában végül mellőzte a tervezett árszabályozást.

29 2005. május 15-én a UPC a Rechtbank te Amsterdam előtt eljárást kezdeményezett a Gemeente Hilversummal szemben, amelynek keretében kérte, hogy a vitatott díjkorlátozási kikötést nyilvánítsák semmissé, és Hilversumot kötelezzék a díjemelés engedélyezésére. Ebben a tekintetben a UPC arra hivatkozott, hogy e kikötés összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

30 Miután e keresetet elutasították, a UPC fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amelyben azt kérte, hogy egyrészről semmisítse meg a díjkorlátozási kikötést vagy másodlagosan nyilvánítsa alkalmazhatatlannak, másrészről mondja ki, hogy Hilversum felelős azért a kárért, amelyet a UPC álláspontja szerint annak következtében szenvedett el, hogy a Hilversum területén található előfizetői vonatkozásában nem alkalmazhatta az általa országos szinten egységesen alkalmazott díjat.

31 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a Gerechtshof te Amsterdam elsőként arra mutat rá, hogy a felek közötti vita tárgyát elsősorban az a kérdés képezi, hogy a UPC által kínált szolgáltatás, mégpedig a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatása az új keretszabályozás tárgyi hatálya alá tartozik-e.

32 Másodszor arra az esetre, ha a UPC által nyújtott szolgáltatás az új szabályozási keret hatálya alá tartozna, azt kérdezi, hogy milyen következményekkel jár ez utóbbinak a díjkorlátozási kikötésre történő alkalmazása. Ezen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság szerint felmerül az a kérdés, hogy Hilversumnak van-e még hatásköre arra, hogy lakóinak általános érdekeit védje, és e célból beavatkozzon a végfelhasználói díjak rögzítésébe, ami azt a kérdést is felveti, hogy az új keretszabályozás teljes körű harmonizációt irányoz-e elő, és van-e lehetőség a közjogi hatóságok további beavatkozására. Ha e beavatkozási hatáskör kizárt, felmerül a kérdés, hogy a közjogi hatóságot nem köti-e az uniós jog értelmében vett lojális együttműködés kötelezettsége.

33 Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei merültek fel a tekintetben, hogy a díjkorlátozási kikötés esetleges érvénytelenségének joghatásait az uniós jog és különösen az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdésében szereplő semmiségi szankció határozza-e meg.

34 Ilyen körülmények között a Gerechtshof te Amsterdam akként határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé: A 2. kérdés[...] [a) és b) részére] adandó nemleges válasz esetén:

"1) [Az elektronikus hírközlő hálózatok] új szabályozási keretének tárgyi hatálya alá tartozik-e a szabadon hozzáférhető rádiós és televíziós műsorcsomagok kábelen keresztül történő nyújtásából álló szolgáltatás, amelyekért az átviteli költségek mellett a tartalmaik közzétételével összefüggésben a rádiós és televízió műsorszolgáltatóknak és a közös jogkezelő szervezeteknek fizetett díjakkal (illetve az azok továbbhárításával) kapcsolatos összeget is felszámítják?

2)

a) Tekintettel a távközlési ágazat liberalizációjára és az új szabályozási keret céljaira - amely szabályozás szigorú koordinációs és konzultációs eljárást foglal magában, amelyet azt megelőzően kell lefolytatni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság (kizárólagos) hatáskört szerezne arra, hogy a végfelhasználói díjakba árszabályozási intézkedés útján beavatkozzon - fennmarad-e az önkormányzat azon jogosultsága, hogy lakói közérdekét a végfelhasználói díjakba díjkorlátozási kikötés útján történő beavatkozással védje?

b) Nemleges válasz esetén: ellentétes-e az új szabályozási kerettel, ha az önkormányzat a kábeles műsorelosztó-vállalkozásának eladásakor díjkorlátozási kikötést alkalmaz?

3) A jelen ügyben előfordulóhoz hasonló helyzetben az önkormányzathoz hasonló közjogi jogi személyek(re is) vonatkozik-e az uniós jog értelmében fennálló lojális együttműködési kötelezettség, ha ez a közjogi jogi személy a díjkorkikötés megkötése időpontjában, majd annak alkalmazása során nem közfeladatot gyakorol, hanem magánjogi jogkörben jár el (lásd a hatodik kérdés a) pontját is)?

4) Ha az új szabályozási keret alkalmazható, és fennáll az önkormányzat lojális együttműködési kötelezettsége:

a) Ellentétes-e a lojális együttműködési kötelezettséggel együttesen értelmezett új szabályozási kerettel (illetve annak céljaival) - amely szabályozás szigorú koordinációs és konzultációs eljárást foglal magában, amelyet azt megelőzően kell lefolytatni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság árszabályozási intézkedés útján beavatkozhatna a végfelhasználói díjakba -, hogy az önkormányzat díjkorlátozási kikötést alkalmazzon?

b) Nemleges válasz esetén: másként kell-e válaszolni a negyedik kérdés a) pontjára a »letter of serious doubt« utáni időszak tekintetében, amely levélben a Bizottság komoly kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az OPTA által javasolt árszabályozás összeegyeztethető-e az új szabályozási keretnek a keretirányelv 8. cikkében említett céljaival, és amely levélre tekintettel az OPTA lemondott ezen intézkedés elfogadásáról?

5)

a) Az EUMSZ 101. cikk közrenddel kapcsolatos rendelkezésnek minősül-e, amelynek következtében ezt a rendelkezést a bíróságnak a holland polgári peres eljárásról szóló törvénykönyv 24. és 25. cikke értelmében hivatalból kell alkalmaznia?

b) Igenlő válasz esetén: az eljárásban előadott mely tényekre tekintettel kell a bíróságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazhatóságát hivatalból megvizsgálnia? Akkor is köteles-e erre a bíróság, ha e vizsgálat azt követően, hogy a felek lehetőséget kaptak az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételre, (esetleg) a tényállás kiegészítéséhez vezet a holland polgári peres eljárásról szóló törvénykönyv 149. cikke alapján?

6) Amennyiben az EUMSZ 101. cikk hivatalból alkalmazandó, és tekintettel az új szabályozási keretre (illetve annak céljaira), az új szabályozási keretnek az OPTA és az Európai Bizottság általi alkalmazására, valamint arra, hogy az új szabályozási keretben használt fogalmakat - például a "jelentős piaci erő" és az "érintett piacok elhatárolása" - az uniós versenyjog hasonló fogalmairól mintázták, az alapeljárásban előadott tényállás alapján az alábbi kérdések merülnek fel:

a) Az EUMSZ 101. cikk értelmében vett vállalkozásnak minősül-e az önkormányzat a kábeles műsorelosztó hálózatának eladása és az eladással összefüggő díjkorlátozási kikötésének szerződésben történő meghatározása során (lásd a harmadik kérdést is)?

b) Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett súlyos korlátozásnak (nyilvánvaló korlátozásnak) minősül-e a díjkorlátozási kikötés a versenyt érzékelhetően nem korlátozó, csekély jelentőségű (de minimis) megállapodásokról szóló bizottsági közlemény (de minimis [közlemény]; HL 2001. C 368., 13. o., 11. pont) alapján? Igenlő válasz esetén: már pusztán ezen okból is megvalósul az [EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett] érezhető versenykorlátozás? Nemleges válasz esetén: jelentőséggel bírnak-e a válasz szempontjából a hatodik kérdés d) pontjában említett körülmények [...]?

c) Amennyiben a díjkorlátozási kikötés nem minősül súlyos korlátozásnak, akkor annak van-e versenykorlátozó hatása is (már pusztán) abból az okból, hogy:

- a holland versenyhatóság azt állapította meg, hogy a UPC nem élt vissza erőfölényével azzal, hogy az alapcsomag kábelen keresztül történő nyújtásával azonos szolgáltatások nyújtásáért ugyanazon piacon (magasabb) díjakat számított fel;

- a Bizottság az általa írt »letter of serious doubtban« komoly kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az alapcsomag [kábelen keresztül történő], UPC általi nyújtásához hasonló szolgáltatásokért fizetendő végfelhasználói díjak (előzetes árszabályozás útján történő) szabályozása összeegyeztethető-e a keretirányelv 8. cikkében említett célokkal? Jelentőséggel bír-e a válasz szempontjából az a körülmény, hogy az OPTA mellőzte az árszabályozást, miután megkapta a »letter of serious doubtot«?

d) A díjkorlátozási kikötést tartalmazó szerződés érezhetően korlátozza-e a versenyt az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében, figyelembe véve (különösen) azt a tényt, hogy:

- a UPC-t az új szabályozási keret alapján jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásnak kell tekinteni (a de minimis közlemény 7. pontja);

- a szinte valamennyi holland önkormányzat - amely a 90-es években eladta a kábeles műsorelosztó vállalkozását valamely kábeltelevízióhálózat-üzemeltetőnek, köztük a UPC-nek - a szerződésben fenntartotta magának az alapcsomagért fizetendő díjak megállapításának jogát (a de minimis [közlemény] 8. pontja)?

e) Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében és a [EK ]81. és 82. cikk[...]ben szereplő, a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatás fogalmáról szóló iránymutatás (HL 2004. C 101., 81. o.) alapján a tagállamok közötti kereskedelmet (potenciálisan) érezhetően befolyásoló jellegűnek kell-e tekinteni a díjkorlátozási kikötést tartalmazó szerződést azon tényre tekintettel, hogy:

- a UPC-t az új szabályozási keret alapján jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásnak kell tekinteni;

- az OPTA az alapcsomagnak a jelentős piaci erővel rendelkező kábeltelevízióhálózat-üzemeltetők, köztük a UPC általi, kábelen keresztül történő nyújtásához hasonló szolgáltatásokra vonatkozó árszabályozási intézkedések elfogadása érdekében lefolytatta az európai konzultációs eljárást, amelyet az új szabályozási keretnek megfelelően akkor kell megindítani, ha a tervezett intézkedés befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet,

- a szerződés értéke akkor 51 millió holland forintot, azaz több, mint 23 millió eurót tett ki;

- szinte valamennyi holland önkormányzat - amely a 90-es években eladta a kábeles műsorelosztó hálózatát valamely kábeltelevízióhálózat-üzemeltetőnek, köztük a UPC-nek - a szerződésben fenntartotta magának az alapcsomagért fizetendő díjak megállapításának jogát?

7) Az új szabályozási keretre és a Bizottság által a »letter of serious doubtban« a végfelhasználói díjak (előzetes) szabályozásának a versenyjog céljaival való összeegyeztethetőségével kapcsolatban megfogalmazott komoly kétségekre tekintettel lehetősége van-e még a nemzeti bíróságnak arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében tilos díjkorlátozási kikötést az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján alkalmazhatatlannak nyilvánítsa? Jelentőséggel bír-e a válasz szempontjából az a körülmény, hogy az OPTA lemondott a tervezett árszabályozásról, miután megkapta a »letter of serious doubtot«?

8) A szerződéskötés időpontjában (azaz a távközlési ágazat liberalizációjának kezdeti szakaszában) fennálló és a távközlési ágazat későbbi alakulását kísérő körülményeknek, különösen az új szabályozási keret hatálybalépésének és a Bizottság ennek alkalmával kifejtett, az árszabályozási intézkedés elfogadásával kapcsolatos komoly kétségeinek fényében lehetővé teszi-e az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése szerinti európai semmisségi szankció a saját időbeli hatályának relativizálását?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

35 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a keretirányelv 2. cikkének c) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy "az elektronikus hírközlési szolgáltatások" fogalmába, és ily módon az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keretet alkotó keretirányelv és a különös irányelvek tárgyi hatálya alá tartozik-e a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatása, amely szolgáltatás nyújtásáért a közvetítési költségek mellett a tartalmaik közzétételével összefüggésben a rádiós és televíziós műsorokat sugárzó szervezeteknek és a közös jogkezelő szervezeteknek fizetett díjakkal kapcsolatos összeget is felszámítják.

36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretirányelv 2. cikkének a) és c) pontja szerint az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, ideértve a rádiós és televíziós műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat. A keretirányelv e cikke ezenkívül pontosítja, hogy az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" fogalmába nem tartoznak bele a 98/34 irányelv 1. cikkében meghatározott, az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatások, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt nem elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből állnak.

37 Az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" e fogalommeghatározását a "versenyirányelv" 1. cikkének 3. pontja változatlan szöveggel átvette.

38 Ahogyan a keretirányelv (5) preambulumbekezdéséből következik, a távközlési ágazat, a médiaágazat és az információtechnológiai ágazat konvergenciája magában foglalja azt, hogy minden átviteli hálózatnak és szolgáltatásnak egy egységes keretszabályozás hatálya alá kell tartoznia, és hogy az említett keret létrehozása során az átvitel szabályozását el kell választani a tartalom szabályozásától. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint az új szabályozási keret nem terjed ki az elektronikus hírközlő hálózatokon elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével nyújtott szolgáltatások tartalmára, így a műsor-szolgáltatási tartalomra, pénzügyi szolgáltatásokra és egyes, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra, ezért tehát nem sérti az ilyen szolgáltatások tekintetében - a közösségi jognak megfelelően - közösségi vagy nemzeti szinten a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint a médiapluralizmus védelme érdekében hozott intézkedéseket.

39 Ehhez hasonlóan a "versenyirányelv" (7) preambulumbekezdése, amely kifejti, hogy pontosan azért részesítette előnyben az "elektronikus hírközlési szolgáltatások" és "elektronikus hírközlő hálózatok" fogalmait a "távközlési szolgáltatások" és "távközlő hálózatok" helyett, hogy figyelembe lehessen venni a konvergenciajelenséget, kimondja, hogy ezek a fogalommeghatározások magukban foglalják valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltatást és/vagy hálózatot, amely jelek vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő továbbításához kapcsolódik, így "a helyhez kötött, vezeték nélküli, kábeltelevízió-, illetve műholdas hálózatokat. Ugyanezen preambulumbekezdés kifejti, hogy a rádió- és televízió-műsorok átvitelét és terjesztését elektronikus hírközlési szolgáltatásként kell elismerni.

40 Egyébiránt az "audiovizuális médiaszolgáltatásokról" szóló irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja úgy határozza meg az audiovizuális médiaszolgáltatásokat, mint amelyek az EUMSZ 56. és az EUMSZ 57. cikkben meghatározott olyan szolgáltatások, amelyekért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséggel rendelkezik, és amelyeknek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása a keretirányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

41 A fentiekből következik, hogy ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 33. pontjában kifejtette, a vonatkozó irányelvek - különösen a keretirányelv, a "versenyirányelv" és az "audiovizuális szolgáltatásokról szóló irányelv" - világosan megkülönböztetik a műsortartalmak készítését, amely szerkesztői ellenőrzést foglal magában, és a műsortartalmak szerkesztői ellenőrzés nélküli átvitelét, mivel a műsortartalmak és azok átvitele külön szabályozás hatálya alá tartozik, amely saját célkitűzésekkel rendelkezik, és nem hivatkozik sem a nyújtott szolgáltatások ügyfeleire, sem az utóbbiaknak számlázott közvetítési költségek szerkezetére.

42 A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bíróság elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételekből kitűnik, hogy a UPC által végzett tevékenység lényegében abból áll, hogy kábelen keresztül az előfizetéssel rendelkező ügyfelei számára közvetíti a rádiós és televíziós műsorokat. A UPC a Bíróság előtt tartott tárgyaláson megerősítette, hogy nem ő maga gyártja e műsorokat, és nem visel azok tartalmáért szerkesztői felelősséget.

43 Noha a UPC ügyfelei előfizetést kötnek az említett társaság által kínált, kábelen keresztül elérhető alapcsomaghoz való hozzáférés céljából, mindez nem jelenti egyben azt is, hogy az utóbbi tevékenységét, amely a rádiós és televíziós csatornák tartalomszerkesztői által készített műsoroknak a kábeles műsorelosztó hálózatnak az előfizetők otthonában található csatlakozási pontjáig történő továbbításából áll, ki kell zárni a keretirányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett "elektronikus hírközlési szolgáltatások" fogalmából, és ily módon az új szabályozási keret hatálya alól.

44 Ezzel szemben a jelen ítélet 36-41. pontjában kifejtettekből következik, hogy a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatása az elektronikus hírközlési szolgáltatások fogalma, és ily módon az új szabályozási keret anyagi hatálya alá tartozik, amennyiben e szolgáltatás magában foglalja jeleknek a kábeles műsorelosztó hálózaton történő továbbítását.

45 Bármely eltérő értelmezés jelentősen szűkítené az új szabályozási keret hatályát, sértené a rendelkezéseinek hatékony érvényesülését, tehát veszélyeztetné e szabályozási keret céljainak megvalósulását. Mivel ugyanis az új szabályozási keretnek éppen az a 2009/140 irányelv (5) preambulumbekezdéséből következő célja, hogy létrehozza az elektronikus hírközlés valódi belső piacát, amelynek keretében az utóbbiakra végső soron kizárólag a versenyjog alkalmazandó, az olyan vállalkozások, mint a UPC tevékenységének a hatálya alól való kizárása azzal az indokkal, hogy az nem merül ki jelek továbbításában, teljesen megfosztaná a hatályától.

46 Ugyanezen indokok miatt az a körülmény, hogy az előfizetőknek számlázott közvetítési költségek magukban foglalják a rádiós és televíziós műsorcsatornáknak és a közös jogkezelő szervezeteknek a műsorok tartalmának terjesztésével összefüggésben fizetett díjakat, nem gátolhatja meg, hogy a UPC által nyújtott szolgáltatás az új szabályozási keret értelmében vett "elektronikus hírközlési szolgáltatásnak" minősüljön.

47 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretirányelv 2. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" fogalma, és ily módon az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keretet alkotó keretirányelv és a különös irányelvek tárgyi hatálya alá tartozik a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatása, amely szolgáltatás nyújtásáért a közvetítési költségek mellett a művek tartalmának sugárzásával összefüggésben a rádiós és televíziós műsorokat sugárzó szervezeteknek és a közös jogkezelő szervezeteknek fizetett díjakkal kapcsolatos összeget is felszámítják, abban az esetben, ha e szolgáltatás főként televíziós tartalmaknak kábeles műsorelosztó hálózaton a végfogyasztók fogadó végberendezéséig történő továbbításában áll.

A 2. kérdés a) részéről

48 A kérdést előterjesztő bíróság 2. kérdésének a) részével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az új szabályozási keretet alkotó irányelveket úgy kell-e értelmezni, hogy azok az átültetésükre rendelkezésre álló határidő lejártát követően nem teszik lehetővé, hogy egy olyan jogalany, mint amelyről az alapügyben is szó van, szabályozza a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatásáért fizetendő végfelhasználói díjakat.

49 Először is meg kell jegyezni, hogy az új szabályozási keret megközelítése különbözik attól, amely a korábban hatályos szabályozási keretben volt uralkodó. A korábbi szabályozási keretben ugyanis a valamely meghatározott piacra alkalmazandó szabályokat maga a szabályozási keret határozta meg, míg az új szabályozási keretben a nemzeti szabályozó hatóságok rendelkeznek hatáskörrel az új szabályozási keretben szereplő szabályok és szabályozási beavatkozási eszközök alkalmazása szempontjából releváns piac meghatározására. E célból a nemzeti szabályozó hatóságok feladata a piacok elemzése, és különösen abban az esetben, ha megállapítják, hogy a vállalkozások e piacokon jelentős piaci erővel rendelkeznek, bizonyos, így többek között a díjakra vonatkozó kötelezettségeket írhatnak elő a számukra.

50 A nemzeti szabályozó hatóság szabályozási feladatait a keretirányelv 8-13. cikke határozza meg. Közelebbről a 8. cikk a tagállamok kötelezettségévé teszi az arról való gondoskodást, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hozzanak meg minden ésszerű intézkedést az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása terén a verseny előmozdítása érdekében, biztosítva, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban ne legyen versenytorzulás vagy versenykorlátozás, valamint felszámolva az említett szolgáltatások nyújtása tekintetében uniós szinten még fennálló akadályokat (lásd ebben az értelemben a C-380/05. sz. Centro Europa 7 ügyben 2008. január 31-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-349. o.] 81. pontját, valamint a C-227/07. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8403. o.] 62. és 63. pontját).

51 Ezen intézkedések között - amelyeket bizonyos esetekben előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak - szerepelnek a költségmegtérüléshez és az árszabályozáshoz kapcsolódó intézkedések, beleértve a különösen a "hozzáférési irányelv" 13. cikkén alapuló, az árak költségalapúságára vonatkozó kötelezettségeket.

52 A keretirányelv 3. cikke szerint a tagállamoknak többek között biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokra ruházott feladatokat hatáskörrel rendelkező és független szervek végezzék. Egyébiránt a tagállamok kötelesek bejelenteni a Bizottságnak a nemzeti szabályozó hatóságok nevét és megfelelő feladatkörét.

53 Márpedig az ügy Bíróság elé terjesztett irataiból egyértelműen kitűnik, hogy Hilversum nem minősül nemzeti szabályozó hatóságnak. E tekintetben elegendő megemlíteni, hogy a Holland Királyság nem tájékoztatta a Bizottságot olyan döntésről vagy szándékról, amely szerint ezen önkormányzatot nemzeti szabályozó hatóságnak szeretné kijelölni, e tagállam az OPTA-t jelölte ki. A Hilversum helyzete tehát semmiben nem hasonlít olyan nemzeti jogalkotó helyzetéhez, amelyre a Bíróság a C-389/08. sz., Base és társai ügyben 2010. október 6-án hozott ítéletének (EBHT 2010., I-9073. o.) 30. pontjában utal.

54 Következésképpen a Hilversum főszabály szerint nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy közvetlenül befolyásolja az új szabályozási keret körébe tartozó szolgáltatások ellenében a végfogyasztó részére felszámított díjakat. E szolgáltatások között szerepel az 1. kérdésre adott válaszból következően a kábelen keresztül elérhető alapcsomag nyújtásában álló szolgáltatás. Mindenesetre Hilversum kérheti a nemzeti szabályozó hatóságtól, a jelen esetben az OPTA-tól, hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket.

55 A fenti megállapítások összességére tekintettel a 2. kérdés a) részére azt a választ kell adni, hogy az új szabályozási keretet alkotó irányelveket úgy kell értelmezni, hogy azok az átültetésükre rendelkezésre álló határidő lejártát követően nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak nem minősülő olyan jogalany, mint amelyről az alapügyben is szó van, közvetlenül befolyásolja a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatásáért fizetendő végfelhasználói díjakat.

A 2. kérdés b) részéről és a 4. kérdés a) részéről

56 A kérdést előterjesztő bíróság 2. kérdésének b) részével és a 4. kérdésének a) részével, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, lényegében arra kíván választ kapni, hogy az új szabályozási keretet alkotó irányelveket úgy kell-e értelmezni, hogy azok az alapügyben fennálló körülmények között és a lojális együttműködés elvére tekintettel nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak nem minősülő jogalany a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatójával szemben olyan kikötésre hivatkozzon, amely az új szabályozási keret elfogadását megelőzően megkötött szerződésből származik, és amely korlátozza az említett szolgáltatónak a díjak meghatározására vonatkozó szabadságát.

57 Az alapügyben szóban forgó díjkorlátozási kikötést az 1996. július 1-jei szerződésben tették, amellyel a Hilversum eladta a UPC jogelődje részére az akkor az ellenőrzése mellett működő, kábelhálózatot üzemeltető társaságot. Sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a Bíróság előtt észrevételeket előterjesztő felek nem vonták kétségbe e kikötésnek a szerződés megkötésekor fennálló érvényességét vagy azt a körülményt, hogy a szerződést szabadon tárgyalta és kötötte meg a Hilversum és a UPC jogelődje, aminek a vizsgálata azonban - a ténybeli körülményekre és a nemzeti jogra tekintettel - a nemzeti bíróság feladata. E vizsgálattól függően a 2. kérdés b) részét és a 4. kérdés a) részét úgy kell érteni, hogy azok érvényesen megkötött szerződésre vonatkoznak.

58 Jóllehet, ahogyan azt Hilversum megjegyezte, az új szabályozási keretet alkotó irányelvek egyike sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy azok azzal a joghatással bírnak, hogy automatikusan hatálytalanná teszik az említett irányelvek elfogadását megelőzően érvényes megállapodásba foglalt díjkorlátozási kikötést, e megállapítás nem ad kielégítő választ az előterjesztett kérdésekre. E válasznak ugyanis lehetővé kell tennie a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy ne csupán a UPC által az említett díjkorlátozási kikötés megsemmisítése iránt előterjesztett kereseti kérelemről, hanem az általa másodlagosan előterjesztett, annak megállapítására irányuló kereseti kérelemről is határozatot hozzon, hogy az új szabályozási keret miatt Hilversum a továbbiakban nem hivatkozhat e kikötésre.

59 Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós joghoz tartozó területeken, így a hírközlési szolgáltatások területén is, a tagállami hatóságokat köti a lojális együttműködés elve. Ezen elv szerint a Szerződésekből és az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását (lásd ebben az értelemben különösen a 85/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1986. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1986., 1149. o.] 22. pontját, a C-344/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2004., 2081. o.] 79. pontját és a C-61/11. PPU. sz. El Dridi-ügyben 2011. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-3015. o.] 56. pontját).

60 A területén lakóhellyel rendelkező fogyasztók érdekeinek figyelemmel kísérése keretében tehát Hilversum feladata az új szabályozási keret által létrehozott rendszer hatékonysága érdekében folytatott együttműködés és az ezzel ellentétes intézkedések elkerülése.

61 A jelen esetben a szerződés kétségtelenül kimondta, hogy a tartalmát a felek tíz év múlva újratárgyalják. A tárgyaláson Hilversum megerősítette, hogy annak érdekében, hogy lakosai számára fenntartsa az említett szerződés díjkorlátozási kikötése alapján érvényes díjakat, az említett tízéves határidő lejártával ellenzi e kikötés kiigazítását.

62 Márpedig e kikötés a kábelhálózaton elérhető alapcsomag havidíját héa nélkül 13,65 NLG-ben határozza meg, és e díj módosítását a UPC számára csak a fogyasztói árindex és a "küldő költségek" növekedése alapján teszi lehetővé. Azzal, hogy ragaszkodott a UPC díjszabási szabadságának folyamatos és változatlan korlátozásához, jóllehet a szerződés egyeztetésről rendelkezett annak érdekében, hogy e kikötést az 1996 és 2006 közötti változások fényében értékeljék, Hilversum hozzájárult az új szabályozási keret azon szabályainak a területén való megsértéséhez, amelyek nem írnak elő ilyen korlátozást az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói részére, hanem éppen ellenkezőleg, hangsúlyozzák a díjszabási szabadságot olyan pontos korlátozások mellett, amelyeket piacelemzés alapján és pontosan meghatározott eljárások keretében a nemzeti szabályozó hatóság nevezhet meg.

63 A fenti megállapítások összességére tekintettel a 2. kérdés b) részére és a 4. kérdés a) részére azt a választ kell adni, hogy az új szabályozási keretet alkotó irányelveket úgy kell értelmezni, hogy azok az alapügyben fennálló körülmények között és a lojális együttműködés elvére tekintettel nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak nem minősülő jogalany a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatójával szemben olyan kikötésre hivatkozzon, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keret elfogadását megelőzően megkötött szerződésből származik, és amely korlátozza az említett szolgáltatónak a díjak meghatározására vonatkozó szabadságát.

A 3. kérdésről, a 4. kérdés b) részéről és az 5-8. kérdésről

64 Az 1. kérdésre, a 2. kérdés a) és b) részére, valamint a 4. kérdés a) részére adott válaszokra tekintettel 3. kérdésre, a 4. kérdés b) részére és az 5-8. kérdésre nem kell választ adni.

A költségekről

65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("keretirányelv") 2. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az "elektronikus hírközlési szolgáltatás" fogalma, és ily módon az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keretet alkotó fenti irányelv, valamint a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("hozzáférési" irányelv), az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("engedélyezési irányelv") és az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("egyetemes szolgáltatási" irányelv) tárgyi hatálya alá tartozik a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatása, amely szolgáltatás nyújtásáért a közvetítési költségek mellett a művek tartalmának sugárzásával összefüggésben a rádiós és televíziós műsorokat sugárzó szervezeteknek és a közös jogkezelő szervezeteknek fizetett díjakkal kapcsolatos összeget is felszámítják, abban az esetben, ha e szolgáltatás főként televíziós tartalmaknak kábeles műsorelosztó hálózaton a végfogyasztók fogadó végberendezéséig történő továbbításában áll.

2) A fent hivatkozott irányelveket úgy kell értelmezni, hogy azok az átültetésükre rendelkezésre álló határidő lejártát követően nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak nem minősülő olyan jogalany, mint amelyről az alapügyben is szó van, közvetlenül befolyásolja a kábelen keresztül elérhető rádiós és televíziós műsorokból álló alapcsomag szolgáltatásáért fizetendő végfelhasználói díjakat.

3) Ugyanezen irányelveket úgy kell értelmezni, hogy azok az alapügyben fennálló körülmények között és a lojális együttműködés elvére tekintettel nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak nem minősülő jogalany a kábelen keresztül elérhető alapcsomag szolgáltatójával szemben olyan kikötésre hivatkozzon, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmazandó új szabályozási keret elfogadását megelőzően megkötött szerződésből származik, és amely korlátozza az említett szolgáltatónak a díjak meghatározására vonatkozó szabadságát.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.