EH 2010.2150 A választottbíróság eljárása szabálytalan, ha az alperes részére nem az Eljárási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően kézbesítették a keresetlevelet. A cég törlése után nem szabályszerű a kézbesítési megbízott útján történő kézbesítés [1994. évi LXXI. tv. 55. § (1) bek. c) pont, 1997. évi CXLV. tv. 23. § (3) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az I. Hungary Kft.-ben az I. r. felperes 83,78%-os, míg a II. r. felperes 16,22%-os tulajdoni hányaddal rendelkezett.
A végelszámolás alá került kft. vagyonát a végelszámoló kifizette a tagok részére egy taggyűlési határozat alapján, majd hitelezői kezdeményezésre a kft. 2003. november 7-én felszámolás alá került. A felszámoló felhívására a felperesek képviseletében eljárt ügyvédi iroda a felvett összeg visszafizetésétől elzárkózott, a felszámoló a tagoktól a kifizetett összeget nem tudta behajtani.
A bíróság a kft. felszámolását egyszerűsített módon fejezte be a 2007. június 19-én jogerőre emelkedett végzésével, és a kft.-t a tagjaival szemben megillető követelésből 5 423 000 forintot az alperes részére adott át.
Jelen eljárás alperese - a választottbírósági eljárásban felperes - keresetlevelében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze az I. r. és II. r. alpereseket (jelen eljárás felpereseit) üzletrészeik arányában az 5 423 000 forint és járulékai kártérítés címén történő megfizetésére.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban Választottbíróság) a tárgyalására szóló idézést megküldte a felperesek - a választottbírósági eljárásban alperesek - részére, és az eljárási szabályzat 11. § (6) bekezdésére hivatkozással 2008. május 6-án tárgyalást tartott, melyen a felperesek nem képviseltették magukat, és írásbeli védekezést sem terjesztettek elő.
A Választottbíróság ítéletében kötelezte
- az I. r. alperest (jelen eljárás I. r. felperesét), hogy kártérítés címén 4 543 389 forint tőkét és ennek 2002. december 1-jétől 2004. május 1-jéig számított évi 11%-os, 2004. május 1-jétől a megfizetés napjáig a Ptk. 301/A. § alapján számított törvényes késedelmi kamatát fizessen meg;
- a II. r. alperest (jelen eljárás II. r. felperesét), hogy kártérítés címén 879 611 forint tőkét és annak 2002. december 1-jétől 2004. május 1-jéig számított évi 11%-os , 2004. május 1-jétől a megfizetés napjáig a Ptk. 301/A. § alapján számított törvényes késedelmi kamatát fizessen meg;
- továbbá kötelezte az eljárás díjának és ügyvédi munkadíjnak a megfizetésére is az alpereseket (jelen eljárás felpereseit).
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a társasági szerződés 21. pontja tartalmazta a választottbírósági kikötést, mely alapján hatásköre fennáll.
A kereset érdemében megállapította, hogy a társasági szerződés megkötésekor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 141. § (1) bekezdésének első fordulata szerint a tag a társaság fennállása alatt az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a társaságtól nem követelheti vissza, s a 142. § (1) bekezdése szerint a törzstőke leszállítását és a mellékszolgáltatásért járó díjazást kivéve tilos a törzstőke terhére a tagnak tagsági jogviszonya alapján kifizetés teljesíteni. Ha ilyen kifizetés történik, azt vissza kell fizetni a társaság részére [142. § (2) bekezdés].
Miután az I. r. és II. r. alperesek (a jelen eljárás felperesei) részére akkor történt meg a kifizetés, amikor a társaság még nem szűnt meg, ezért kötelesek a társaságtól elvont vagyont visszafizetni annak késedelmi kamataival együtt.
A felperesek az elsőfokú bíróságon benyújtott keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a választottbírósági ítélet érvénytelenségét, mert az a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 55. § (1) bekezdésének c), d) pontja és a (2) bekezdés a) pontja alapján törvénysértő. Kérték az alperes perköltségben való marasztalását is.
Keresetüket azzal indokolták, hogy a felperesek tárgyalásra történő idézésének tértivevénye nem érkezett vissza, a választottbíróság csak magyar nyelven postázta a keresetlevelet és az idézést, s a választottbíró kijelöléséről sem értesültek a felperesek.
Választottbírósági kikötés a társasági szerződésben a gazdasági társaság tagjai közötti vitás ügyekre vonatkozott és nem terjedhet ki olyan követelésekre, amelyet egy harmadik személy érvényesít a tagokkal szemben. Álláspontjuk szerint a választottbírósági eljárásban részt vevő felek nem rendelkezhettek egy esetleges választottbírósági eljárásról, mert a felperesek és az alperes között soha semmilyen jogviszony nem volt.
Az alperes ellenkérelmében kérte a felperesek keresetének elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint az eljárás szabályos volt, az nem ütközhet a Vbtv. 55. § (1) bekezdés c) pontjába. Kifejtette, hogy társasági szerződés 21. pontjában rögzített választottbírósági kikötés társasági jogvitára vonatkozott, az akkor hatályos Gt. 52. § (2) bekezdése értelmében a társaság és tagjai közötti jogvita társasági jogvita, így a választottbíróságnak volt hatásköre a jogvita elbírálására. Ezért sem a Vbtv. 55. § (1) bekezdés d) pontjába, s miután a felek így állapodtak meg - az 55. § (2) bekezdés a) pontjába sem ütközhet az ítélet.
Utalt arra, a Választottbíróság eljárási szabályzata lehetővé tette, hogy az eljáró választottbírósági tanács állapítsa meg az eljárás nyelvét, s egyebekben olyan követelésnek lett a jogutóda, mely követelés a társaságot illette meg a tagokkal szemben, ezért követelését társasági jogvitaként a választottbírósági szerződésre figyelemmel a választottbírósági eljárásban érvényesíthette.
A bíróság a keresetet elutasította, s kötelezte a felpereseket a perköltség megfizetésére.
Kifejtette, hogy a Vbtv. 55. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott érvénytelenségi ok itt nem játszik szerepet, mert ez a rendelkezés olyan esetekre vonatkozik, ahol a vita tárgyából adódóan a jogvita rendezését az állam nem engedte át a választottbíráskodásnak, a jogalanyiság, vagy az érvényesített jog jellege folytán az adott jogvita választottbírósági úton történő rendezését az állam megtiltotta.
Miután a társasági szerződés 21. pontja kifejezetten társasági jogvita tekintetében kötötte ki a választottbíróság hatáskörét, ezért az ítélet a Vbtv. 55. § (2) bekezdésének a) pontja alapján nem lehet érvénytelen.
Rámutatott, hogy az irányadó joggyakorlatban elfoglalt álláspont szerint a Választottbíróság hatáskörét mindazon jogvitára kiterjeszti, mely a szerződésben meghatározott jogviszonnyal kapcsolatba hozható. Ezért a perbeli választottbírósági szerződésben meghatározott társasági jogvita egyben jelenti minden, a társaság működésével összefüggésben keletkezett jogvitát, s a Választottbíróság hatáskörének ki kell terjednie a társasággal szemben a harmadik személy által támasztott követelésből eredő jogvitára is. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Vbtv. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint sem érvénytelen a választottbírósági ítélet.
A Vbtv. 55. § (1) bekezdés c) pontja a Választottbíróság - kijelölési eljárásnál vagy tárgyalásvezetésnél - elkövetett eljárási szabálysértése esetén teszi lehetővé az ítélet érvénytelenítését. A bíróság megállapította, hogy nem történt eljárási szabálysértés a választottbírósági eljárás során. A felperesek korábbi kézbesítési megbízottja, dr. G-N. S. részére megküldték az idézést, a keresetlevelet és a választottbíró kijelölésére szóló felhívást is, s közvetlenül is megküldte a Választottbíróság ezeket a felperesek részére. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Választottbíróság lehetővé tette a felperesek részére jogaik gyakorlását, ezért a felperesek ennek az érvénytelenítési oknak megvalósulására is alaptalanul hivatkoztak.
A kézbesítési megbízott megbízatásával kapcsolatban kifejtette a bíróság, hogy bár a kézbesítési megbízott az I. Hungary Kft. tagjainak volt a kézbesítési megbízottja, de nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy csak a tagi jogviszonyban állt fenn ez a kézbesítési megbízotti jogviszony. Ezért nem kizárt, hogy az I. Hungary Kft. megszűnése után is fennállt ez a jogviszony, hiszen kézbesítési megbízottként eljárva továbbküldte a választottbírósági iratokat a megbízók részére, azokat nem küldte vissza. Ez okból nem találta jogszabálysértőnek a Választottbíróság eljárását a kézbesítés tekintetében sem.
A felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, melyben kérték annak megváltoztatását és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.
Álláspontjuk szerint nem lehet a társasági szerződés 21. pontjában írt választottbírósági kikötést valamennyi, a társaság működésével összefüggő, vagy valamennyi társasági jogvitára kiterjesztően értelmezni, hiszen a felek akarata csak arra irányult, hogy a tagok közötti jogvitákat vigyék a Választottbíróság elé. Ezért a Vbtv. 55. § (1) bekezdés d) pontja és a (2) bekezdés a) pontja megsértésével olyan súlyos eljárási szabálysértést követett el a Választottbíróság, amely miatt érvényteleníteni kellett volna az ítéletét.
Nem volt szabályos a Választottbíróság eljárása azért sem, mert a postán kiküldött iratok kézbesítéséről a vétívek nem érkeztek vissza, a faxon küldött iratok kézhezvétele ugyanígy nem nyert igazolást.
Kifejtették, hogy álláspontjuk szerint a kézbesítési meghatalmazott jogköre a tagsági jogviszony fennállásáig állt csak fenn, ezért az I. Hungary Kft. megszűnésével a kézbesítési meghatalmazotti jogviszony is megszűnt. A kézbesítés így nem volt szabályszerű, ezért a Vbtv. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Választottbíróság ítélete törvénysértő.
Az alperes felülvizsgálati elllenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. Elsődlegesen előadta, hogy a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, mert nem jelölte meg azt, hogy a Bíróság milyen jogszabályi rendelkezést sértett meg, gyakorlatilag a Választottbíróság és a Bíróság ítéleteinek felülmérlegelését célozza.
Megismételte részletesen az érdemi ellenkérelmében kifejtetteket.
A Legfelsőbb Bíróság elsőként megvizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasításának van-e helye az alperes ellenkérelmében felhozottak alapján. A felülvizsgálati kérelem tartalmából megállapította, a felperesek az elsőfokú bíróság jogszabálysértését abban jelölték meg, hogy nem érvénytelenítette a választottbírósági ítéletet azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek az alapján, melyekre a felperesek keresetükben hivatkoztak, holott az érvénytelenítési okok megvalósultak. Ekként a felperesek megjelölték, hogy mely jogszabályok megsértésére alapítják a felülvizsgálati kérelmüket. Az alperes megalapozatlanul kérte a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése miatt a felülvizsgálati kérelem elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések közül elsőként az eljárás szabálytalanságával kapcsolatos, a Vbtv. 55. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott érvénytelenítési ok megvalósulását vizsgálta meg. Ennek az érvénytelenítési oknak a megvalósulása akkor állapítható meg, ha a fél a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbíróság eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni.
E körben a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényállást - a per adatai alapján - az alábbiak szerint módosítja és egészíti ki:
A cégjegyzékbe a felperesek, mint üzletrész-tulajdonosok kézbesítési megbízottjaként bejegyzett ügyvéd 2008. február 28-án kelt beadványában közölte a Választottbírósággal, hogy a keresetlevelet és egy beadványt a megadott címekre postázta, csatolta a visszaérkezett tértivevényeket is. Kérte, hogy a továbbiakban közvetlenül küldje meg a Választottbíróság az iratokat az alperesek részére.
Ugyanezen a napon a felperes (jelen eljárás alperese) jogi képviselője kérte, hogy - bár a volt kézbesítési megbízott kézbesítette a keresetlevelet az alperesek (jelen eljárás felperesei) részére - az általa ismételten 2 példányban becsatolt keresetlevelet és mellékleteit küldje meg a Választottbíróság az alperesek részére.
A keresetlevél és a választottbíró kijelölésére szóló felhívás felperesek részére történő közvetlen kézbesítésének ténye az iratokból nem állapítható meg.
A választottbírósági iratok tartalmából megállapíthatóan a Választottbíróság közvetlenül rendelte megküldeni a felperesek (választottbírósági alperesek) részére a tárgyalásra szóló idézést, de az annak átvételét igazoló tértivevény nem érkezett vissza. Nincs nyoma annak, hogy ajánlott, tértivevényes küldeményként az idézés elküldésre került. Az I. GmbH I. r. felperes részére azonban faxon megküldték az idézést.
A Vbtv. 28. §-a értelmében a felek a Választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - a törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó Választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is.
Mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság rámutatott, a szerződési szabadság arra is kiterjed, hogy amennyiben az érdekeltek jogvitájukat választottbírói útra terelik, egyúttal elfogadják a Kamarai Választottbíróságnak az általuk előzetesen is ismert (de legalábbis megismerhető) szabályzatba foglalt eljárási rendjét (1282/B/1993. AB határozat).
Jelen eljárásban nem volt a felek között az eljárás rendjére vonatkozó külön megállapodás, ebből következően a Vbtv. 28. §-a alapján a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában foglaltak az irányadók a Választottbíróság eljárására.
Az Eljárási Szabályzat 9. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján szabályosan járt el a Választottbíróság akkor, amikor a felperesek részére magyar nyelven rendelte megküldeni az iratokat.
A Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 11. § (1)-(2) bekezdései szerint azonban a Titkárság küldi meg a keresetlevelet, a válasziratot, a felek további beadványait, az idézést, a Választottbíróság határozatait tértivevényes ajánlott levéllel a felek részére, mégpedig a felek által megjelölt kézbesítési címre.
Jóllehet 2008. február 28-án a felperes kifejezetten kérte, hogy - a korábban kézbesítési megbízottként általa megjelölt dr. G-N. Sándor ügyvéden kívül - az alperesek részére közvetlenül küldje meg a Választottbíróság a keresetlevelet az alpereseknek, ennek megtörténte az iratokból nem tűnik ki.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az okfejtésével, hogy az iratokból nem állapítható meg a kézbesítési megbízotti minőség megszűnése azért, mert a kézbesítési megbízott, eleget téve feladatának, megküldte a felperesek részére a keresetlevelet és a bíróság egyéb iratait.
A jelen ügyben alkalmazandó, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (régi Ctv.) 23. § (3) bekezdése határozza meg, hogy mi a kézbesítési megbízott feladata. Eszerint a kézbesítési megbízott feladatkörébe az tartozik, hogy a bíróságnak, illetve más hatóságnak a cég működésével összefüggésben keletkezett, a külföldi személy részére kézbesítendő iratait átvegye, és azokat a megbízó részére továbbítsa.
Cég hiányában nem beszélhetünk üzletrész-tulajdonosokról, s ebből következően a kézbesítési megbízotti pozícióról sem, tehát a cég megszűnésével a kézbesítési megbízott hatásköre is megszűnt, különös tekintettel arra, hogy feladata a cég működésével összefüggésben keletkezett iratok átvételére és továbbítására vonatkozott. Mindebből az következik, hogy a választottbírósági eljárásban a megszűnt cég volt kézbesítési megbízottja útján történt kézbesítés jogszabálysértő volt, a felperesek a választottbíró kijelöléséről, illetve a Választottbíróság eljárásáról nem voltak szabályosan értesítve.
A Választottbíróság ítéletében kitért arra, hogy az idézést megküldték a felpereseknek, bár a tértivevény nem érkezett vissza, sőt faxon is elküldték azt, s az Eljárási Szabályzat 11. § (6) bekezdése szerint a küldeményt kézbesítettnek kell tekinteni, ha az írásbeli közlést ajánlott levélben, vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító módon a címzett utolsó székhelyére, szokásos tartózkodási helyére, vagy postai címére elküldték, ezért az idézés szabályszerűnek tekintette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a Választottbíróság eljárását szabályszerűnek ítélte meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja e kérdésben is eltérő. A felek részére szóló idézést ugyanis - az Eljárási Szabályzat 11. § (2) bekezdésének kifejezett rendelkezése szerint - tértivevényes ajánlott küldeményként kellett megküldeni. Az Eljárási Szabályzat 11. § (6) bekezdése pedig egyértelműen tartalmazza azt a rendelkezést, hogy akkor minősül szabályszerűnek az idézés, ha "a kézbesítés megkísérlését bizonyító módon" történt az idézés megküldése.
Az iratokból nem állapítható meg, hogy a felperesek részére ajánlott tértivevényes küldeményként elküldésre került-e az idézés, semmilyen jelzés nem utal arra, hogy azt megkísérelték, nincs csatolva postai feladást igazoló irat (könyvelt küldemény feladóvevénye) stb. Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy a felperesek szabályszerűen voltak értesítve a Választottbíróság eljárásáról. Ekként a Vbtv. 55. § (1) bekezdésének c) pontjába foglalt érvénytelenítési ok megvalósult. Erre tekintettel a további érvénytelenítési okok megvalósulásának vizsgálata szükségtelenné vált.
A felperesek megalapozottan állították, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a hivatkozott érvénytelenítési ok megvalósulása ellenére utasította el a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti keresetüket.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a jogszabályoknak megfelelő határozatként, a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette.