BH 2008.10.260 Kölcsönös tettlegesség esetén is megállapítható a jogos védelem annak javára, aki harmadik személy beavatkozása és támadása következtében kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és a puszta kézzel támadókkal szemben késszúrással védekezik [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek.].

A F.-i Bíróság a 2006. december 12. napján hozott ítéletével N. D. S. vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről 2 évre kiutasításra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

I. A vietnami állampolgár vádlott 2004-ben érkezett Magyarországra.

A vádlott 2005. március 9-én a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatóságához menekültkénti elismerésére irányuló kérelmet nyújtott be, T. V. N. hamis néven, hamis személyi adatokkal. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Hivatala hivatalos helyiségében 2005. március 23-án a vádlottat hamis néven és személyi adatokkal meghallgatta. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2005. június 5-én hamis néven igazolást állított ki arról, hogy a Menekültügyi Osztály menedékjogi eljárást folytat. A vádlott részére kiállított igazolás a humanitárius tartózkodási engedéllyel együtt 2005. szeptember 13-áig volt érvényes.

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a vádlott kérelmét 2005. június 13-án elutasította. A kérelmet elutasító határozat átvételéről szóló jegyzőkönyvet a vádlott 2005. június 16-án hamis néven írta alá.

II. 2005. július 24-én a vádlott a helyi piacon az MPE 18-19. számú pavilonnál ruhaneműket árult.

N. A. sértett barátjával, M. V.-al 11.30 körül érkezett a piacra, ahol vásárlás céljából nézegetni kezdtek. A sértettnél 1500 forint volt.

Kb. 12.20 körüli időben a sértett a vádlott pavilonjának belső részén észrevett egy fogasra akasztott inget, ami megtetszett neki, ezért bement az ott tartózkodó vádlotthoz, rámutatott az ingre és megkérdezte az árát, majd kivitte a pavilon elé, hogy világosban jobban lássa.

Amikor a vádlott közölte, hogy az ing 2000 forint, a sértett alkudozni kezdett vele, előbb 1800, majd 1600 forintban állapodtak meg. Ekkor a vádlott közölte, hogy ezért az összegért nem adja oda az inget, ezután bement a pavilonba és áruit rámolta. Ezt követően a sértett és társa továbbindultak.

Távozásukat követően, rövid idő múlva a vádlott észrevette, hogy a fogasról eltűnt a sértett által korábban kiválasztott ing, úgy vélte, hogy ezt csak a sértett és a vele lévő személy lophatta el, ezért keresésükre sietett.

A vádlott a közeli pavilonoknál utolérte a sértettet és társát. A sértettet indulatosan felelősségre vonta, követelte, hogy adja vissza az eltulajdonított inget. Ekkor a vádlott és a sértett között hangos szóváltás keletkezett, amely dulakodássá fajult. Eközben a sértett ököllel egyszer a vádlott arcába, kétszer pedig a vádlott fejére ütött, míg társa M. V. hátulról lefogta a vádlottat.

A vádlott a sértett és társa erőfölényétől tartva, a közvetlen mellette lévő pavilon pultjáról felvett egy 11 cm hosszúságú, nyitott állapotban lévő pillangókést, és azzal közepesnél nem nagyobb erővel, fejmagasságban kaszáló mozdulattal a sértett felé szúrt.

A kés a sértett nyaktájékát találta el, ekkor a vádlott kirántotta a sebből a kést, majd ijedtében elrohant. A kést még a piac területén, menekülése közben eldobta.

A vádlott a bűncselekmény elkövetése után az esti órákban önként jelentkezett a rendőrségen, és beszámolt a történtekről.

A sértett a vádlott késszúrásától a nyak belső felszíne jobb oldalán az alsó harmadban, a fejbiccentő izom belső széle vetületében 1 cm hosszú, a légcsőbe hatoló, 8 napon túl gyógyuló szúrt sérülést szenvedett, amelynek tényleges gyógytartama 4-6 hét volt. A sértett sérülése életveszélyes volt, életét csak az azonnali szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.

A vádlott a sértett bántalmazásától a bal szemhéj laterális zugában 3 mm átmérőjű felszínes, 8 napon belül gyógyuló hámhorzsolást szenvedett.

A vádlott a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely beszámítási képességét kizárta vagy korlátozta volna.

A vádlott és a védő fellebbezése folytán a másodfokon eljáró ítélőtábla a 2007. május 18. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlottat az ellene életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 8 hónapra enyhítette, a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüg­gesz­tette, és a kiutasítás mellékbüntetés kiszabását mellőzte. Megállapította, hogy a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztést kitöltöttnek kell tekinteni.

A másodfokú bíróság a történeti tényállást a következőkkel egészítette ki.

A vádlott 158-160 cm magas és 55 kg súlyú volt, M. V. 185-190 cm magas, és 90-100 kg.

A sértett ütésétől a vádlott a mellettük lévő pavilonra esett.