BH+ 2010.5.191 Bűnsegédként valósítja meg a lopást, aki az éjszakai órákban jelen van társainak a sértett tulajdonában lévő családi házba a gépkocsibejáró kapuján lévő lakat levágása, valamint az ablak betörése útján való behatolásánál és gépjárműveket biztosít a házból eltulajdonított értékek elszállításához [Btk. 21. § (2) bek., 316. § (1) bek., (2) bek. d) pont, (6) bek. b) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.313/2006/51., Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság B.313/2006/31., Fővárosi Ítélőtábla Bf.35/2007/12., Fővárosi Törvényszék Bf.5187/2007/9., Kúria Bhar.644/2007/12. (BH 2008.10.260), Kúria Bfv.1048/2008/5. (*BH+ 2010.5.191*)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2006. december hó 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, mint társtettest. Ezért őt 3 év 6 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a T. Kft. tulajdonosa és ügyvezetője. Két alkalommal volt büntetve. A bíróság az 1996. május hó 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével 2 rb. rablás bűntette és más bűncselekmények miatt 3 év fiatalkorúak fogházbüntetésére, 1 év közügyektől eltiltásra és 100 000 forint pénzmellékbüntetésre, majd a 2000. április hó 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt 42 nap közérdekű munkára ítélte.

A terhelt és az eljárás során ismeretlenül maradt társa 2005. március hó 31. napján 22 óra és április hó 1. napján 07 óra közötti időben megjelent a sértett tulajdonában álló családi háznál egy pontosan meg nem határozható típusú, fehér színű járművel. A terhelt és társa a kétszárnyú gépkocsibejáró kapun belül levő lakatot a T. Kft. tulajdonát képező erővágóval levágta. Ezután a családi ház hátsó frontján levő kétszárnyú ablak üvegét a belső kilincs magasságában betörve az ablakot kinyitották, és a házba behatoltak. A házból összesen 18 darab antik bútort és csillárt vittek el.

A terhelt és társa a ház földszintjén további nagyértékű tárgyakat készített össze abból a célból, hogy később visszamenve, azokat is elhozzák. A terhelt ebben az időszakban a kft. tulajdonát képező fehér színű Ford Tranzit járművet használhatta, amelyben a kft. tulajdonát képező fenti erővágót tartották.

A terhelt 2005. április hó 1. napján délután a D. Kft. autókölcsönzőjében bérbe vette a Mercedes Vito típusú, sárga színű tehergépkocsit, majd azzal 19 óra 30 perc körül a sértett háza előtt leparkolt és a ház elől eltávozott. Oda társával 2005. április hó 2. napján 03 óra 56 perc körül tért vissza. Az előző éjszaka már betört ablakon keresztül a házba bement és a házból 13 darab antik faliszőnyeget, valamint 22 darab antik bútort - közöttük az előzőleg már összekészített tárgyak nagy részét - elhozta a társával oly módon, hogy azokat a bérelt gépjárműbe berakták, és a helyszínről eltávoztak.

A lopással okozott kár 13 427 000 forint, a rongálási kár pedig a 10 000 forintot meghaladta. A kár nem térült meg.

A terhelt azzal, hogy társával együtt a kapu lakatjának levágásával, az ablak betörésével a sértett házába behatolt, onnan egymást követő két napon különböző antik bútorokat és egyéb tárgyakat tulajdonított el, társtettesként a Btk. 316. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel, a (6) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettét követte el.

A másodfokon eljárt bíróság a 2008. január hó 16. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A cselekményt bűnsegédként elkövetettnek minősítette és a börtönbüntetés tartamát 2 év 8 hónapra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást akként helyesbítette, hogy a terhelt a helyszínen segítséget nyújtott a cselekmények elkövetéséhez, az azonban nem bizonyított, hogy a lakat levágásában vagy a tárgyak elvitelében részt vett. 2005. április hó 1. napján 19 óra 30 perc körüli időben a terhelt által bérelt Mercedes Vito gépkocsival ismeretlen személy parkolt le a sértett háza előtt.

A módosított tényállásból a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a társtettesség nem bizonyított. Miután nincs adat arra, hogy a terhelt akár a dolog elleni erőszak alkalmazásában, akár az elvitelben közreműködött, az azonban bizonyított, hogy az erővágó és a gépkocsi rendelkezésre bocsátásával, valamint a cselekmény helyszínén annak lebonyolításában részt vett, ezért az elkövetett lopásnak legalább a bűnsegéde volt. A másodfokú bíróság a minősítés megváltoztatására figyelemmel a büntetés tartamát mérsékelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjára hivatkozással.

Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítása még a bűnsegédi alakzatban is aggályos. A Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegély megállapításhoz ugyanis az szükséges, hogy a bűnsegéd tudata a tettesi cselekményt átfogja. Ha azonban a bűnsegéd, mint adott esetben a terhelt, az elkövető célját a gépkocsi használatával kapcsolatosan nem ismerte, úgy még a bűnsegéde sem lehetett a terhére rótt bűncselekménynek. Ha egyébként valóban tudott a bűncselekményről, de tevőlegesen a helyszínen nem vett részt a dolog elleni erőszak alkalmazásában és az idegen dolgok elvitelében, akkor egyáltalán felmerül a kérdés, hogy miért is ment a helyszín közelébe. Valójában tehát az állapítható meg, hogy a terhelt hibázott, amikor meggondolatlanul kölcsön adta a birtokában levő, illetve általa kibérelt gépkocsikat az ismeretlenül maradt elkövetőknek, és ily módon nyújtott segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez. Bűnösségét azonban kizárja, hogy a segítséget nem szándékosan, a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtotta, hanem a tudomása szerinti költözködéshez.

Az indítvány szerint, ha a terhelt bűnössége megállapítható, a bűncselekmény minősítése akkor is törvénysértő, mert az eltulajdonított tárgyak értékének meghatározása kétséges. Az indítványban részletezett kételyeket a védelem a szakértő meghallgatásával az eljárásban tisztázni szerette volna, erre azonban nem került sor.

A védő mindezek alapján elsősorban azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős döntést változtassa meg és a terheltet bűncselekmény hiányában mentse fel, másodsorban pedig azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a marasztaló jogerős döntést helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.