62018CJ0698[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2020. július 9. SC Raiffeisen Bank SA és BRD Groupe Societé Générale SA kontra JB és KC. A Tribunalul Specializat Mureş (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. Előzetes döntéshozatal - 93/13/EGK irányelv - Személyi kölcsönszerződés - Teljes mértékben teljesített szerződés - A szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása - Tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti kereset - Jogi szabályok - Általános kereset, amelyre nem vonatkozik az elévülés - Személyi és vagyoni jellegű általános kereset, amelyre vonatkozik az elévülés - Az elévülési idő kezdete - A tisztességtelen szerződési feltételről való fogyasztó általi tudomásszerzés objektív időpontja. C-698/18. és C-699/18. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2020. július 9. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 93/13/EGK irányelv - Személyi kölcsönszerződés - Teljes mértékben teljesített szerződés - A szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása - Tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti kereset - Jogi szabályok - Általános kereset, amelyre nem vonatkozik az elévülés - Személyi és vagyoni jellegű általános kereset, amelyre vonatkozik az elévülés - Az elévülési idő kezdete - A tisztességtelen szerződési feltételről való fogyasztó általi tudomásszerzés objektív időpontja"

A C-698/18. és C-699/18. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Tribunalul Specializat Mureş (Maros megyei különös hatáskörű törvényszék, Románia) a Bírósághoz 2018. november 7-én érkezett, 2018. június 12-i határozataival terjesztett elő

az SC Raiffeisen Bank SA

és

JB (C-698/18),

valamint

a BRD Groupe Société Générale SA

és

KC (C-699/18)

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, S. Rodin (előadó), D. Šváby, K. Jürimäe és N. Piçarra bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. december 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az SC Raiffeisen Bank SA képviseletében V. Stoica, M.-B. Popescu és D. S. Bogdan avocaţi,

- a BRD Groupe Société Générale SA képviseletében M. Silişte consilier juridic, valamint S. Olaru, M. Ceauşescu és O. Partenie avocate,

- KC képviseletében L. B. Luntraru avocată,

- a román kormány képviseletében kezdetben: C.-R. Canţăr, E. Gane, A. Wellman és L. Liţu, később: e három utóbbi, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és L. Dvořáková, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, T. Paixão, P. Barros da Costa és C. Farto, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében N. Ruiz García és C. Gheorghiu, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. március 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 2. cikke b) pontjának, 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a jogbiztonság elvének az értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket az egyrészt az SC Raiffeisen Bank SA (a továbbiakban: Raiffeisen Bank) és JB, és másrészt a BRD Groupe Société Générale SA (a továbbiakban: Société Générale) és KC között bizonyos kölcsönszerződési feltételek tisztességtelen jellege tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 93/13 irányelv tizedik, tizenkettedik, huszonegyedik, huszonharmadik és huszonnegyedik preambulumbekezdése szerint:

"mivel a fogyasztók hatékonyabb védelme a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes jogszabályok elfogadásával érhető el; mivel e jogszabályokat az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók közötti valamennyi szerződésre alkalmazni kell; mivel ennélfogva a munkavállalási szerződéseket, az öröklési jog, a családi jog, valamint a gazdasági társaságok létrehozásával és létesítő okiratával kapcsolatos szerződéseket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatályából;

[...]

mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel ez az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebbe az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;

[...]

mivel a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket;

[...]"

"mivel azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, amelyeknek valamely tagállam jogszabályai szerint jogos érdekükben áll a fogyasztók védelme, eljárásindítási lehetőséggel kell rendelkezniük - akár bíróság előtt a megfelelő peres eljárások megindítására, akár a panaszok eldöntésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv előtt - olyan szerződési feltételek, különösen a tisztességtelen feltételek alkalmazása ellen, amelyeket a fogyasztókkal kötendő szerződésekben történő általános használatra dolgoztak ki; mivel azonban ez a lehetőség nem jár együtt az egyes gazdasági ágazatokban alkalmazott általános feltételek előzetes ellenőrzésével;

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

4 Ezen irányelv 2. cikkének b) pontja a következőképpen rendelkezik: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...] [...]"

b) »fogyasztó«: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

5 Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következésképpen rendelkezik:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

6 Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek [helyesen: éljenek] azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását."

7 A 93/13 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak."

8 Az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Minden 1994. december 31-e után megkötött szerződésre az ebben az irányelvben előírt rendelkezések alkalmazandók."

A román jog

9 A 2000. november 6-i Legea nr. 193/2000 privind clauzele abuzive din contractele încheiate între profesioniști și consumatori (az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben szereplő tisztességtelen feltételekről szóló 193/2000. sz. törvény) az alapeljárásra alkalmazandó változatában (a továbbiakban: 193/2000. sz. törvény) az 1. cikkének (3) bekezdésében a következőket írja elő:

"Tilos tisztességtelen feltételek kikötése az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben."

10 Az említett törvény 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"»Fogyasztó« minden olyan természetes személy vagy természetes személyek egyesülést alkotó csoportja, aki vagy amely az e törvény hatálya alá tartozó szerződés alapján olyan célból jár el, amely kívül esik saját kereskedelmi, ipari vagy termelői, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén."

11 Az említett törvény 6. cikke értelmében:

"A szerződésben foglalt és akár személyesen, akár jogszabály által felhatalmazott szervek útján megállapított tisztességtelen feltételek a fogyasztóval szemben nem váltanak ki joghatást, és a szerződés a fogyasztó beleegyezésével kizárólag akkor marad hatályos, ha ez az említett feltételek elhagyása után továbbra is lehetséges."

12 Ugyanezen törvény 12. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

"Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik a szabványszerződésben foglalt tisztességtelen szerződéssel érintett fogyasztók azon jogát, hogy a jogszabályokban előírt feltételek mellett a feltétel érvénytelenségére kereset vagy kifogás útján hivatkozzanak".

13 A 193/2000. sz. törvény 14. cikke értelmében:

"A jelen törvény rendelkezéseinek megsértésével kötött szerződés miatt károsult fogyasztók a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás rendelkezéseinek megfelelően bírósági szervekhez fordulhatnak."

14 Az 1864. évi Codul civil (polgári törvénykönyv) 993. cikkének az alapügy tényállására alkalmazandó változata a következőket írja elő:

"Az a személy, aki tévedésből megfizet egy tartozást, mivel magát adósnak hiszi, a hitelezőtől visszaigényelheti e tartozást.

E jog megszűnik, ha a hitelező jóhiszeműen megszüntette a tartozás jogcímét; ebben az esetben az összeg a valós adóstól követelhető vissza."

15 E törvénykönyv 994. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ha a hitelező rosszhiszemű volt, köteles visszafizetni mind a tőkét, mind annak kamatait vagy hasznait a kifizetés napjától kezdődően."

16 Az említett törvénykönyv 1092. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Minden kifizetésnek tartozáson kell alapulnia; a jogalap nélkül kifizetett összeget vissza kell téríteni."

17 A 1958. április 10-i Decretul nr. 167 privitor la prescripăia extinctivă (az elévülésről szóló 167. sz. rendelet) az alapeljárásra alkalmazandó változatában az 1. cikkében a következőket írja elő:

"A vagyoni jellegű kereset indításához való jog elévülés útján megszűnik, ha e jogot a törvényben meghatározott határidőn belül nem gyakorolják.

Az elsődleges jogra vonatkozó keresetindítási jog megszűnése következtében megszűnik a járulékos jogokra vonatkozó keresetindítási jog is."

18 E rendelet 2. cikke értelmében:

"A jogi aktus semmisségére bármikor hivatkozni lehet, kereset vagy kifogás útján."

19 Az említett rendelet 7. cikke a következőket írja elő:

"Az elévülés a keresetindítási jog vagy a végrehajtás kezdeményezése iránti jog létrejöttének napján kezdődik.

A hitelező kezdeményezésére teljesítendő, valamint a meghatározatlan végrehajtási határidejű kötelezettségek esetén az elévülés a jogviszony létrejöttének napján kezdődik".

20 Ugyanezen rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A jogellenes cselekménnyel okozott kár megtérítése iránti kereset megindításához való jog elévülése azon a napon kezdődik, amikor a kárt elszenvedő személy tudomást szerez a kárról és a kárért felelős személy kilétéről, vagy arról tudomást kellett volna szereznie.

Az előző bekezdés rendelkezéseit a jogalap nélküli gazdagodásra is alkalmazni kell".

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-698/18. sz. ügy

21 JB 2008. június 26-án kölcsönszerződést kötött a Raiffeisen Bankkal 4168,41 euró összegű, 84 hónapos futamidejű személyi kölcsön nyújtása tárgyában, amely szerződés 2015-ben járt le, és az érintett a kölcsönt a lejárat időpontjáig teljes mértékben visszafizette.

22 JB, mivel úgy vélte, hogy e szerződés bizonyos feltételei tisztességtelenek voltak, 2016 decemberében keresetet terjesztett a Judecătoria Târgu Mureș (marosvásárhelyi helyi bíróság, Románia) elé az említett feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása, az e feltételek alapján kifizetett összegek visszatérítése, valamint az azok után járó törvényes kamatok megfizetése iránt.

23 A Raiffeisen Bank védekezésként JB kereshetőségi jogának a hiányára alapított kifogásra hivatkozott, mivel a nemzeti szabályozás értelmében az említett kereset benyújtásának időpontjában az érdekelt már nem minősült fogyasztónak, tekintve, hogy ebben az időpontban a szóban forgó kölcsönszerződés felei között már nem állt fenn jogviszony, és e szerződés az előző évben annak teljes mértékű teljesítése útján megszűnt.

24 A Judecătoria Târgu Mureş (marosvásárhelyi helyi bíróság) helyt adott JB keresetének. Megállapította, hogy JB a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésekor fogyasztónak minősült, és az, hogy e szerződés joghatásai teljes mértékben megvalósultak, nem akadályozza az említett szerződés feltételeinek az állítólagosan tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálatot. E bíróság úgy vélte, hogy teljesülnek a nemzeti szabályozásból eredő követelmények, azaz a szóban forgó feltételeket nem tárgyalták meg közvetlenül a fogyasztóval, és azok a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára. Miután megállapította, hogy egy tisztességtelennek minősített feltétel nem keletkeztethet kötelezettséget a fogyasztó számára, az említett bíróság e hatálytalanság jellemzőit a semmisség rendszeréhez hasonlította, és az in integrum restitutio elve alapján a Raiffeisen Bankot arra kötelezte, hogy térítse vissza a JB által a tisztességtelennek minősített feltételek alapján megfizetett összegeket, valamint fizesse meg ezen összegek törvényes kamatait azon időszakra vonatkozóan, amely az összegeknek a Raiffeisen Bank általi beszedésének az időpontjától azok tényleges visszafizetéséig terjed.

25 A Raiffeisen Bank fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, megismételve azt az érvet, amely szerint JB a keresete benyújtásának időpontját megelőzően elveszítette a fogyasztói jogállását azt követően, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés a teljes mértékű teljesítése folytán lejárt.

26 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a román bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága a semmisségi rendszerrel egy tekintet alá esik. Arra is rámutat, hogy a 193/2000. sz. törvény 12. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseiből az következik, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozni kívánó fogyasztó az érvénytelenségre vonatkozó általános jogi lehetőségeket veszi igénybe. A román bíróságok azonban eltérő megközelítéseket fogadnak el a teljes mértékben teljesített szerződéshez kapcsolódó fogyasztói jogállásnak, és következésképpen a fogyasztó arra vonatkozó jogának a megőrzését illetően, hogy a tisztességtelennek minősített feltételek alapján nyújtott szolgáltatások visszatérítése iránt kereset indíthat.

27 Egyrészt az alsóbb fokú bíróságok által követett megközelítés szerint, tekintettel arra, hogy a román jogban a semmisség megállapítása iránti kereset nem évül el, a 93/13 irányelv értelmében vett fogyasztó jogállása a szerződés teljes mértékű teljesítését követően nem tekinthető megszűntnek, és e fogyasztó kereset vagy kifogás útján bármikor hivatkozhat a tisztességtelen feltételek semmisségére. Ugyanezen megközelítés szerint a fogyasztó a visszatérítés iránti kereset benyújtására hároméves határidőn belül jogosult, amely a tisztességtelen feltételek semmisségének megállapításával kezdődik, amint azt a semmisségre vonatkozó általános szabályok előírják.

28 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (legfőbb semmítő- és ítélőszék, Románia) eltérő álláspontot képviselt, nevezetesen azt, hogy a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása esetén alkalmazandó szankció sui generis, és e feltételek joghatásait a jövőre nézve szünteti meg, anélkül hogy kétségessé tenné a már nyújtott szolgáltatásokat.

29 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy lehetséges olyan értelmezés elfogadása, amely lehetővé teszi a fogyasztóvédelem magas szintje elvének és a jogbiztonság elvének egyensúlyát. Véleménye szerint az az időpont, amikor a szóban forgó szerződés megszűnik, azaz amikor a fogyasztó mentesül az eladóval vagy szolgáltatóval szemben fennálló minden kötelezettség alól, és így már nem tekinthető úgy, hogy az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, azon objektív módon meghatározott időpont, amikor a fogyasztónak tudnia kell vagy tudnia kellene e szerződés feltételének vagy feltételeinek tisztességtelen jellegéről, és amikor megkezdődik a vagyoni kereset előterjesztésére nyitva álló hároméves elévülési idő, ideértve a visszatérítés iránti kereseteket is.

30 Ez a megközelítés elkerüli, hogy a hároméves elévülési idő kezdete kizárólag a fogyasztó szándékától függjön, de nem érinti a fogyasztó azon lehetőségét, hogy bármikor kérje az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben foglalt szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megállapítását, ezáltal felhíva az eladók vagy szolgáltatók figyelmét e feltételek jogellenességére.

31 A jelen ügyben JB a Raiffeisen Bankkal kötött kölcsönszerződés szerződési feltételei tisztességtelen jellegének és azok semmisségének a megállapítása, valamint a jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránt hozzávetőlegesen egy évvel a szerződés lejártát követően terjesztett elő keresetet, azaz a vagyonjogi igény érvényesítésére vonatkozóan az általános jogban előírt naptól számított három éves határidőn belül.

A C-699/18. sz. ügy

32 KC és adóstársként egy másik fél 2003. május 28-án a Société Générale-lal szerződést kötött 17000 euró összegű személyi kölcsön tárgyában, 120 hónapos futamidőre. E szerződés határidő előtti visszafizetés útján megszűnt.

33 KC, mivel úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésekre tekintettel e szerződés bizonyos feltételei tisztességtelenek, 2016 júliusában keresetet nyújtott be a Judecătoria Târgu Mureş-hez (marosvásárhelyi helyi bíróság) e feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása iránt. KC az említett feltételek megsemmisítését, az azok alapján megfizetett összegek visszatérítését, valamint az ezen összegeknek a Société Générale általi beszedésének időpontjától azok tényleges visszafizetéséig terjedő időszakra számított törvényes kamatok megfizetését kérte.

34 A Société Générale KC kereshetőségi jogának a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében vett hiányára alapított kifogásra hivatkozott. Közölte, hogy az említett kereset benyújtásának időpontjában KC már nem minősült fogyasztónak, mivel ezen időpontban a felek közötti jogviszony megszűnt, és a szóban forgó szerződés határidő előtti visszafizetés útján tizenegy éve lejárt.

35 A Judecătoria Târgu Mureş (marosvásárhelyi helyi bíróság) részben helyt adott KC keresetének. Megállapította, hogy a Société Générale-lal kötött kölcsönszerződés megkötése során KC fogyasztónak minősült, és az, hogy e szerződés joghatásai teljes mértékben megvalósultak, nem zárja ki az említett szerződés feltételei állítólagosan tisztességtelen jellegének a 93/13 irányelv által előírt vizsgálatát, így KC-vel szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy teljes egészében elfogadta a szóban forgó kölcsönszerződés feltételeit, és azokat teljesítette. E bíróság úgy vélte, hogy teljesülnek a nemzeti szabályozásból eredő követelmények, azaz, a szóban forgó feltételeket nem tárgyalták meg közvetlenül a fogyasztóval, és azok a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára. Úgy határozott, hogy e feltételek nem kötik a fogyasztót, és azok nem fejtenek ki joghatásokat a fogyasztóval szemben, valamint megállapította, hogy az alkalmazandó szankció az említett feltételek semmissége. Az említett bíróság a semmisség visszaható hatálya alapján helyt adott a tisztességtelennek minősített feltételek alapján kifizetett összegek visszatérítése és az eljárást megindító irat benyújtásának időpontjától számított törvényes kamatok megfizetése iránti kérelemnek.

36 A Société Générale fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, megismételve azt az érvet, amely szerint KC a kereset benyújtását megelőzően, a szóban forgó kölcsönszerződés tizenegy évvel korábban, határidő előtti visszafizetés útján bekövetkezett lejárta miatt elveszítette a fogyasztói jogállását. A Société Générale a nemzeti szabályozás által a szerződési feltétel állítólagosan tisztességtelen jellegének megállapítása tekintetében előírt követelményekre vonatkozó érvekre is hivatkozik.

37 A kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy a C-699/18. sz. ügyben Bírósághoz fordul ugyanazon indokok alapján, mint a C-698/18. sz. ügyben.

38 Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy KC a szóban forgó kölcsönszerződés feltételei tisztességtelen jellegének megállapítása iránti keresetet tizenegy évvel annak lejártát követően nyújtotta be, azaz a nemzeti jogalkotó által a vagyonjogi igények érvényesítésére vonatkozóan előírt hároméves általános elévülési idő lejártát követően.

39 E körülmények között a Tribunalul Specializat Mure (Maros megyei különös hatáskörű törvényszék, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a C-698/18. és a C-699/18. sz. ügyben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Lehetővé teszik-e a [93/13 irányelv] rendelkezései, különösen a tizenkettedik, huszonegyedik és huszonharmadik preambulumbekezdése, valamint 2. cikkének b) pontja, 6. cikkének (1) bekezdése, 7. cikkének (2) bekezdése és 8. cikke az eljárási autonómia elve, valamint ezzel együtt az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve alapján a jogorvoslati eszközök olyan együttesét, amely egyrészt egy olyan általános keresetet foglal magában, amelyre nem vonatkozik az elévülés és amely a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott egyes feltételek tisztességtelen jellegének megállapítására irányul, másrészt egy olyan személyi és vagyoni jellegű általános keresetet, amelyre vonatkozik az elévülés, és amellyel teljesül az irányelvben foglalt, a fogyasztó tekintetében tisztességtelennek minősített feltétel alapján felmerült és teljesített valamennyi kötelezettség joghatásának megszüntetésére irányuló célkitűzés?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén ellentétes-e ugyanezen rendelkezésekkel a polgári jogi jogviszonyok biztonsága elvének alkalmazásából eredő olyan értelmezés, amely szerint az az objektív időpont, amikortól a fogyasztónak tudomással kell vagy kellett volna bírnia a tisztességtelen feltétel fennállásáról, azon kölcsönszerződés megszűnésének napja, amelynek keretében a fogyasztó jogállásával rendelkezett?"

40 A Bíróság elnöke a 2018. december 12-i határozatában elrendelte a C-698/18. sz. ügy és a C-699/18. sz. ügynek az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából való egyesítését.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A Bíróság hatásköréről és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról

41 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egyrészt a Bíróság az uniós jog értelmezésére kizárólag e jognak a tagállamnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásától kezdődő alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel (2014. július 3-iTudoran végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 27. pont).

42 Másrészt, mivel a 93/13 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy az irányelv kizárólag az 1994. december 31-ét, azaz az irányelv átültetésének határidejét követően megkötött szerződésekre alkalmazandó, ezen irányelvnek az alapügy tárgyát képező szerződésekre való alkalmazhatóságának a meghatározásához e szerződések megkötésének időpontját kell figyelembe venni, míg az az időszak, amelynek folyamán e szerződések joghatást váltanak ki, nem releváns (2014. július 3-iTudoran végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 28. pont).

43 A jelen ügyben Románia 2007. január 1-jén csatlakozott az Unióhoz, a C-698/18. sz. ügyben az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződést 2008. június 26-án kötötték, a C-699/18. sz. ügyben az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződést pedig 2003. május 28-án.

44 Következésképpen a 93/13 irányelv időbeli hatálya kiterjed a C-698/18. sz. ügy tárgyát képező alapjogvitára. A C-699/18. sz. ügy tárgyát képező alapjogvita azonban nem tartozik a 93/13 irányelv időbeli hatálya alá.

45 Másodszor, a C-698/18. sz. ügyet illetően meg kell vizsgálni a román kormány azon érvét, amely szerint a második kérdésre adandó válasz kizárólag a nemzeti szabályozás rendelkezéseinek értelmezésétől és alkalmazásától függ.

46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy - tekintettel az ügy sajátosságaira - szükségesek és relevánsak-e a Bíróságnak feltett kérdései. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jognak az értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság - főszabály szerint - köteles határozatot hozni (2011. május 26-iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet, C-165/09-C-167/09, EU:C:2011:348, 47. pont).

47 A jelen ügyben a C-698/18. sz. ügyben előterjesztett kérdések lényegében arra vonatkoznak, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek tárgyában indított keresetekre alkalmazandó elévülési időket érintő román jog összeegyeztethető-e a 93/13 irányelv több rendelkezésével és az uniós jog általános elveivel, nem pedig az alapjogvita érdemére, és nem is a nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására.

48 E körülmények között egyrészt a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a C-698/18. sz. ügyben előterjesztett kérdések megválaszolására, és e kérdések elfogadhatók, másrészt a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a C-699/18. sz. ügyben előterjesztett kérdések megválaszolására.

A C-698/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

49 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely amellett, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségének megállapítására irányuló kereset elévülhetetlenségét írja elő, az e megállapításhoz kapcsolódó restitutív joghatások érvényesítésére irányuló keresetet érintően elévülési határidőt ír elő.

50 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

51 Ily módon, tekintettel azon közérdek jellegére és jelentőségére, amelyen a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem alapul, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 6. cikkét egyenértékűnek kell minősíteni azon nemzeti jogszabályokkal, amelyek a belső jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak (2018. szeptember 20-iOTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C 51/17, EU:C:2018:750, 89. pont).

52 Ezenfelül a fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv - amint az a huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdéséből következik - arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (2014. április 30-iKásler és Káslerné Rábai ítélet, C-26/13, EU:C:2014:282, 78. pont; 2016. december 21-iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15, EU:C:2016:980, 56. pont).

53 Ehhez a nemzeti bíróságoknak mellőzniük kell a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve ha ezt a fogyasztó ellenzi (lásd ebben az értelemben: 2019. november 7-iProfi Credit Polska ítélet, C-419/18 és C-483/18, EU:C:2019:930, 47. pont).

54 Következésképpen a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, így az a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva egy ilyen kikötés tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne. Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy mellőzze az olyan tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását, amely jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelez, főszabály szerint ezzel egyező összegű visszafizetési kötelezettséget eredményez (2016. december 21-iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15, EU:C:2016:980, 61. és 62. pont).

55 Kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelemmel ellentétes az olyan belső jogi szabályozás, amely egy jogvesztő határidő lejárta esetén megtiltja a nemzeti bíróságnak, hogy megállapítsa az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét (2002. november 21-iCofidis ítélet, C-473/00, EU:C:2002:705, 38. pont).

56 Mindazonáltal a Bíróság már elismerte, hogy a fogyasztóvédelem nem abszolút jellegű (2016. december 21-iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15, EU:C:2016:980, 68. pont), és hogy a jogbiztonság érdekében észszerű mértékben meghatározott jogvesztő jellegű keresetindítási határidők összeegyeztethetők az uniós joggal (2009. október 6-iAsturcom Telecomunicaciones ítélet, C-40/08, EU:C:2009:615, 41. pont; 2016. december 21-iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15, EU:C:2016:980, 69. pont).

57 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogból származó jogainak a védelmét biztosító eljárási szabályok az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi jogorvoslati lehetőségeknél (az egyenértékűség elve), és másrészt nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd többen között: 2006. október 26-iMostaza Claro ítélet, C-168/05, EU:C:2006:675, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Következésképpen a C-698/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely amellett, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségének megállapítására irányuló kereset elévülhetetlenségét írja elő, az e megállapításhoz kapcsolódó restitutív joghatások érvényesítésére irányuló keresetet érintően elévülési határidőt ír elő, feltéve, hogy e határidő nem kedvezőtlenebb a hasonló jellegű belső jogi jogorvoslati lehetőségekénél (az egyenértékűség elve), és nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend, és különösen a 93/13 irányelv által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

A C-698/18. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről

59 A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a jogbiztonság elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan bírósági értelmezése, amely szerint az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti keresetre hároméves elévülési idő vonatkozik, amely e szerződés teljes mértékű teljesítésének időpontjától kezdődik, azon feltételezés mellett, hogy a fogyasztónak ettől az időponttól tudomása van e feltétel tisztességtelen jellegéről.

60 Ami először is a tényleges érvényesülés elvét illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azt a kérdést, hogy valamely nemzeti rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helyét, valamint azt figyelembe véve kell megvizsgálni, hogy miként zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból adott esetben azokat az elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (2019. június 26-iAddiko Bank ítélet, C-407/18, EU:C:2019:537, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61 E szempontokat figyelembe kell venni az alapügy tárgyát képező elévülési idő jellemzőinek elemzése során. Amint tehát azt a főtanácsnok az indítványának a 70. pontjában megállapította, ezen elemzésnek többek között e határidő tartamára és az alkalmazásának a részletszabályaira kell vonatkoznia, ideértve az említett határidő megindulása tekintetében alkalmazott szabályt (lásd továbbá analógia útján: 2015. október 29-iBBVA ítélet, C-8/14, EU:C:2015:731, 27. pont).

62 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a jogbiztonság érdekében meghatározott, észszerű jogvesztő keresetindítási határidők nem olyan jellegűek, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tennék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, ha e határidők gyakorlati szempontból elegendők ahhoz, hogy lehetővé tegyék a fogyasztó számára a hatékony jogorvoslat előkészítését és benyújtását (2015. október 29-iBBVA ítélet, C-8/14, EU:C:2015:731, 28. és 29. pont).

63 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság közlése szerint az általános jogban előírt, azon hároméves elévülési időnek a tisztességtelen feltétel semmisségének megállapításához kapcsolódó restitutív joghatások érvényesítése iránti keresetre való alkalmazása kérdéses, amely a kérdést előterjesztő bíróság által előnyben részesített értelmezés szerint az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződés teljes mértékű teljesítésétől kezdődik. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez a kezdő időpont annak az időpontnak felel meg, amikor a fogyasztónak tudnia kell vagy tudnia kellett volna e szerződés egy vagy több feltételének tisztességtelen jellegéről.

64 Amennyiben a hároméves elévülési idő előzetesen megállapított és ismert, az főszabály szerint a gyakorlatban elegendőnek tűnik ahhoz, hogy lehetővé tegye a fogyasztó számára a hatékony jogorvoslat előkészítését és benyújtását.

65 Amennyiben azonban a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság által támogatott értelmezése szerint az elévülési idő a szerződés teljes mértékű teljesítésének az időpontjában kezdődik, figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy lehetséges, hogy a fogyasztók nem tudnak az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegéről, vagy nem ismerik a 93/13 irányelvből származó jogaik terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 69. pont) akár a szerződés teljes mértékű teljesítésének az időpontjában, akár azt követően sem.

66 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (2019. december 19-iBondora ítélet, C-453/18 és C-494/18, EU:C:2019:1118, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Márpedig e körülményre és a fogyasztó hátrányos helyzetére tekintettel meg kell állapítani, hogy a hároméves elévülési idő, amely a szerződés teljes mértékű teljesítésének az időpontjától kezdődik, nem biztosít hatékony védelmet a fogyasztó számára, mivel fennáll annak a veszélye, hogy e határidő még azelőtt lejár, hogy a fogyasztó tudomást szerezhetne az e szerződésben szereplő valamely feltétel tisztességtelen jellegéről. Az ilyen határidő következésképpen rendkívül nehézzé teszi e fogyasztó azon jogainak a gyakorlását, amelyeket a 93/13 irányelv által biztosított számára.

68 Nem vonható le más következtetés azon, a kérdést előterjesztő bíróság által számba vett okból sem, hogy a fogyasztó a szerződés teljes mértékű teljesítésekor elveszíti a fogyasztói jogállását.

69 E tekintetben meg kell állapítani, hogy - amint az a 93/13 irányelv tizedik preambulumbekezdéséből kitűnik - a tisztességtelen feltételekre vonatkozó, ezen irányelvben előírt egységes szabályokat az ezen irányelv 2. cikkének b) és c) pontjában meghatározott "eladók és szolgáltatók", valamint "fogyasztók" közötti "valamennyi szerződésre" alkalmazni kell (2019. március 21-iPouvin és Dijoux ítélet, C-590/17, EU:C:2019:232, 19. pont).

70 A 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében "fogyasztó" minden olyan természetes személy, aki az említett irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén (lásd: 2019. március 21-iPouvin és Dijoux ítélet, C-590/17, EU:C:2019:232, 22. pont).

71 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a "fogyasztó" fogalmának a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontjában szereplő meghatározása nem tartalmaz olyan elemet, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy a szerződő fél mikor veszíti el az irányelv értelmében vett fogyasztó jogállását, és így azt a lehetőségét, hogy az ezen irányelv által számára biztosított védelemre hivatkozzon.

72 E rendelkezést azonban a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer összefüggésében kell értelmezni, a jelen ítélet 67. pontjában felidézett azon alapelvre tekintettel, hogy a fogyasztó az eladóval vagy szolgáltatóval szemben hátrányos helyzetben van.

73 Amint arra a főtanácsnok az indítványának az 57. pontjában rámutatott, a szóban forgó szerződés teljesítése nem változtat visszamenőlegesen azon a körülményen, hogy a fogyasztó e szerződés megkötésének időpontjában ebben a hátrányos helyzetben volt. E körülmények között nem egyeztethető össze az ezen irányelv által létrehozott védelmi rendszerrel, ha a 93/13 irányelv által a fogyasztó számára nyújtott védelmet kizárólag a szerződés teljesítésének időtartamára korlátozzák abban az értelemben, hogy a szerződés teljes mértékű teljesítése kizárja a fogyasztó azon lehetőségét, hogy e védelemre hivatkozzon. Amint arra a lengyel kormány hivatkozik, az ilyen korlátozás különösen elfogadhatatlan lenne az olyan szerződések esetében, amelyeket, mint az adásvételi szerződés, közvetlenül a megkötésük után vagy a megkötésük időpontjában teljesítenek, mivel az nem hagy észszerű határidőt a fogyasztók számára az ilyen szerződésekben esetlegesen szereplő tisztességtelen feltételek vitatására.

74 Ebből következik, hogy a "fogyasztónak" a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az, hogy a szerződést teljes mértékben teljesítették, nem zárja ki, hogy az e szerződésben részes valamely fél az e rendelkezés értelmében vett "fogyasztónak" minősülhessen.

75 A fentiekből az következik, hogy a tényleges érvényesülés elvével ellentétes, ha a visszatérítés iránti keresetre hároméves elévülési idő vonatkozik, amely a szóban forgó szerződés megszűnésének időpontjától kezdődik, függetlenül attól, hogy a fogyasztó ebben az időpontban tudomással rendelkezett-e vagy észszerűen tudomással rendelkezhetett-e ezen szerződés azon feltételének tisztességtelen jellegéről, amelyre a visszatérítési igényének alátámasztása érdekében hivatkozik, az ilyen elévülési szabályok ugyanis túlzottan megnehezítik e fogyasztó azon jogainak a gyakorlását, amelyeket a 93/13 irányelv biztosít a számára.

76 Ami az egyenértékűség elvét illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ezen elv tiszteletben tartása megköveteli, hogy a szóban forgó nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozzon az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló, hasonló tárggyal és jogalappal rendelkező keresetekre (2014. február 27-iPohotovosť ítélet, C-470/12, EU:C:2014:101, 47. pont).

77 E tekintetben kizárólag az alkalmazandó eljárási szabályokról közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy az érintett keresetek tárgyukat, indokaikat és lényeges elemeiket tekintve hasonlóak-e (2015. február 12-iBaczó és Vizsnyiczai ítélet, C-567/13, EU:C:2015:88, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, hogy a román bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága egy tekintet alá esik a semmisségi rendszerrel. Ezen utóbbi tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság közli, hogy a román jogban a semmisség jogkövetkezménye a korábbi helyzet visszaállítása, szinallagmatikus szerződések esetében a jogalap nélküli kifizetés visszatérítése iránti kereset útján. A román jog értelmében ilyen kereset indítása esetén az elévülési idő az ilyen keresetek jogalapja bírósági megállapításának az időpontjában kezdődik.

79 A kérdést előterjesztő bíróság azonban szemben megjegyzi, hogy jogbiztonsági okokból számba vehető, hogy a fogyasztóval kötött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel alapján kifizetett összegek visszatérítésére nyitva álló határidő a szerződés teljes mértékű teljesítésének időpontjától kezdődjön, és ne a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellege, és ebből következően a semmissége bírósági megállapításának időpontjától.

80 Következésképpen - a szóban forgó keresetek hasonlóságára is figyelemmel, amelyet kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság tud megvizsgálni - az e bíróság által mérlegelt és az előző pontban összefoglalt értelmezés eltérő eljárásjogi részletszabályokat vezet be, amelyek a 93/13 irányelvben előírt védelmi rendszerre alapított keresetek tekintetében kevésbé kedvező bánásmódot biztosítanak. Az ilyen bánásmódbeli eltérés, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 84. pontjában rámutatott, nem igazolható a jogbiztonság indokaival.

81 Bár igaz, hogy az elévülési határidők a jogbiztonság biztosítását célozzák (lásd ebben az értelemben: 2020. április 30-iNelson Antunes da Cunha ítélet, C-627/18, EU:C:2020:321, 60. pont), ez nem változtat azon, hogy mivel a román jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a jogbiztonság elvével nem ellentétes a jelen ítélet 79. pontjában említett keresetekre vonatkozó elévülési idő, nem tekinthető úgy, hogy ezzel az elvvel ellentétes lenne, ha ugyanezen határidőt az egyenértékűség elve alapján a 93/13 irányelvben előírt védelmi rendszeren alapuló keresetekre alkalmaznák.

82 A fenti megfontolásokból következik, hogy - fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia a fent említett keresetek hasonlóságát - az egyenértékűség elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint a tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti kereset elévülési ideje a szerződés teljes mértékű teljesítésének időpontjában kezdődik, míg ugyanezen határidő a hasonló belső jogi keresetek tekintetében a kereset jogalapja bírósági megállapításának az időpontjától számítandó.

83 A fenti megfontolások összességére tekintettel a C-698/18. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a jogbiztonság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan bírósági értelmezése, amely szerint az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti keresetre hároméves elévülési idő vonatkozik, amely e szerződés teljes mértékű teljesítésének az időpontjában kezdődik, ha a vizsgálat szükségessége nélkül vélelmezik azt, hogy ezen időpontban a fogyasztónak tudnia kellett a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegéről, vagy ha a belső jog bizonyos rendelkezésein alapuló hasonló keresetek esetében ugyanezen határidő csupán e keresetek jogalapja bírósági megállapításának az időpontjában kezdődik.

A költségekről

84 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely amellett, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségének megállapítására irányuló kereset elévülhetetlenségét írja elő, az e megállapításhoz kapcsolódó restitutív joghatások érvényesítésére irányuló keresetet érintően elévülési határidőt ír elő, feltéve hogy e határidő nem kedvezőtlenebb a hasonló jellegű belső jogi jogorvoslati lehetőségekénél (az egyenértékűség elve), és nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend és különösen a 93/13 irányelv által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

2) A 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a jogbiztonság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan bírósági értelmezése, amely szerint az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel alapján, jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése iránti keresetre hároméves elévülési idő vonatkozik, amely e szerződés teljes mértékű teljesítésének az időpontjában kezdődik, ha a vizsgálat szükségessége nélkül vélelmezik azt, hogy ezen időpontban a fogyasztónak tudnia kellett a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegéről, vagy ha a belső jog bizonyos rendelkezésein alapuló hasonló keresetek esetében ugyanezen határidő csupán e keresetek jogalapja bírósági megállapításának az időpontjában kezdődik.

3) Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a Tribunalul Specializat Mureş (Maros megyei különös hatáskörű törvényszék, Románia) által a 2018. június 12-i határozatában a C-699/18. sz. ügyet érintően előterjesztett kérdések megválaszolására.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: román.