61/2009. (VI. 11.) AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdéseit sértő alkotmányellenes helyzetet idézett elő, mivel nem szabályozta, hogy a jogerős ítélet meghozatala után a terhelt hogyan férhet hozzá a büntetőeljárás irataihoz.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2009. október 31. napjáig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy az Országgyűlés nem alkotott olyan szabályokat, amelyek a védő és a terhelt számára lehetővé tennék a büntetőeljárásban keletkezett iratokon túlmenően a vád rendelkezésére álló egyéb dokumentumok megismerését és azokról másolat készítését, elutasítja.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó magánszemély - hivatkozva konkrét ügyére -, utólagos normakontrollt kezdeményezett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 70/B. §-a és 70/C. §-a ellen. Álláspontja szerint a büntetőügy irataiba való betekintést és azokról másolat készítését szabályozó Be. 70/B. § -a, és az iratok megismerése során felmerülő, az iratokban található államtitok és szolgálati titok kezelésével kapcsolatos szabályokat rögzítő 70/C. §-a alkotmánysértő helyzetet teremt azzal, hogy nem rendelkezik a jogerősen elítélt személy iratbetekintési jogáról, nem jelöli meg az iratbetekintéssel kapcsolatos ügyekben ilyenkor eljáró hatóságot, és ezáltal lehetetlenné teszi ezen személyek számára a rendkívüli jogorvoslati eljárások kezdeményezését. Az eljáró bíróságok gyakorlata az indítványozó szerint az, hogy a jogerős ítélettel lezártnak tekintik a büntetőeljárást, és ezt követően nem adnak ki iratot betekintésre. Az indítványozó szerint ezáltal sérül az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jog, mivel a szabályozás lehetetlenné teszi, hogy az elítélt felülvizsgálati vagy perújítási eljárást kezdeményezzen, tekintettel arra, hogy ilyen eljárások megindításához az iratok ismerete elengedhetetlen. Az indítványozó szerint továbbá azáltal, hogy az ügyész bármikor hozzáférhet ezekhez az iratokhoz, és ily módon képes az említett eljárások - adott esetben terhelt terhére történő - kezdeményezésére, sérül a fegyveregyenlőség elve. Ezen keresztül pedig sérül az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog is. Az indítványozó kérte a támadott paragrafusok teljes megsemmisítését is.
Az indítványozó előadta továbbá, hogy büntetőügye folyamán számos esetben kérelmezte az eljárás során keletkezett dokumentumokról, videó- és hangfelvételekről, tárgyalási hangfelvételekről, azaz az " ,iratokon kívüli egyéb dokumentumok"-ról készült másolat kiadását. Ezirányú kérelmeire választ nem kapott. Álláspontja szerint "a tisztességes eljárás alapfeltétele, hogy a terhelt és a védő minden olyan dokumentumot és iratot szabadon birtokolhasson, amely a vád rendelkezésére áll. Ez a mai napig nincs törvényileg szabályozva." Az indítványozó véleménye az, hogy ezen szabályozási hiány miatt mulasztásban megnyilvánuló, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének - azon belül a fegyveregyenlőségnek -, valamint az 57. § (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jognak a sérelmét okozó alkotmányellenes helyzet áll fent.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(... )
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."
2. A Be. támadott szabályai:
"Másolat készítése az eljárás során keletkezett iratról 70/B. § (1) Az eljárás során keletkezett iratról - ideértve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állal beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratot is - az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére a (2)-(7) bekezdés szerint legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki.
(2) A nyomozás befejezéséig a gyanúsított, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a sértett és képviselője másolatot kaphat a szakvéleményről, valamint az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelyeknél jelenlétüket e törvény lehetővé teszi; az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekelt nem sérti. A sértett a nyomozás során keletkezett más iratokról a tanúkénti kihallgatását követően kaphat másolatot.
(3) A feljelentő részére - ha nem a (2) bekezdésben felsoroltak valamelyike - csak a feljelentésről adható másolat.
(4) Ha a terheltnek a 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, a (2) bekezdés szerinti iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult.
(5) A nyomozás befejezését követően
a) a terhelt, a védő és a fiatalkorú törvényes képviselője másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyeknek a megismerésére a 193. § (1) bekezdése alapján jogosult,
b) a sértett és képviselője másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyeknek a megismerésére a 229. § (2) bekezdése alapján jogosult.
(6) A bírósági eljárásban a vádlott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és a felsoroltak képviselője részére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másolat kiadása csak a 60. § (1) bekezdésére figyelemmel korlátozható.
(7) Az egyéb érdekelt és képviselője részére az iratokból az őt érintő körben adható másolat. A tanú részére a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvről, illetőleg jegyzőkönyv-részről adható másolat. A terhelt, a tanú és az e törvényben meghatározott más személyek érdekében eljáró segítő másolatot kaphat a nyomozás azon iratairól, amelyekről e törvény szerint másolatot kaphat az, akinek érdekében a segítő eljár.
(8) A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. A kiadás megtagadása miatt külön jogorvoslatnak van helye.
(9) Az ügy irataiban fel kell jegyezni, hogy mely iratról, kinek a részére, hány példányban készült másolat.
Az államtitok és a szolgálati titok megismerése 70/C. § (1) A bünletőeljárás során a terhelt, a védő, a törvényes képviselő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt, valamint a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb érdekelt képviselője jogosult megismerni azt az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet e törvény szerint megtekinthet.
(2) Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényben meghatározott minősítő, illetve titokbirtokos szerv biztosítja, hogy az (1) bekezdésben felsoroltak a büntetőeljárás során általuk megismerhető államtitkot, illetőleg szolgálati titkot akkor is megismerhessék, ha a megismerés külön jogszabályban meghatározott feltételei a felsoroltaknál nem állnak fenn. Ebben az esetben az eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság az érintetteket figyelmezteti, hogy az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot kötelesek megtartani, a figyelmeztetés kiterjed az államtitok, illetőleg a szolgálati titok megsértésének következményeire is. A figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) Az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítésére a 70. § rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot tartalmazó irat az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló jogszabályban foglaltak megtartásával, csak a bíróságnál, az ügyészségnél, illetőleg a nyomozó hatóságnál kézbesíthető,
b) az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló jogszabályban foglaltak megtartásának feltételeiről a címzettet nyilatkoztatni kell, ha a címzett kijelenti, hogy e feltételeknek nem felel meg, vagy nem tesz nyilatkozatot, a címzett az ilyen adatot tartalmazó iratot a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság titkos ügykezelésre fenntartott helyiségéből nem viheti ki, részére államtitkot, illetőleg szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell kézbesíteni. Arról, hogy a kivonat nem tartalmaz államtitkot, illetőleg szolgálati titkot, a minősítőt nyilatkoztatni kell,
c) ha a címzett olyan nyilatkozatot tesz, hogy az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a címzett részére államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratot kézbesít,
d) az a)-b) pontban írt korlátozás a titokvédelmi szabályzattal rendelkező szervezetre nem terjed ki.
(4) A (3) bekezdés c) pontja esetén a kézbesítés előtt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság ellenőrzi, hogy a címzett nyilatkozata a valóságnak megfelel-e. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság ennek megállapítására az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló jogszabályban meghatározott titokvédelmi felügyelőt is megkeresheti.
(5) Az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot tartalmazó irat másolására és a másolat kezelésére a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) ha az (1) bekezdésben felsoroltaknál az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló jogszabályban foglaltak megtartása nem biztosított, a jogosult részére az államtitkot, illetőleg a szolgálati titkot tartalmazó iratról másolatot kell készíteni, de a másolatot a jogosult a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság titkos ügykezelésre fenntartott helyiségéből nem viheti ki,
b) a másolatot az eljárást folytató bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság őrzi, de biztosítani kell, hogy a másolatot a jogosult a hivatali munkaidőben korlátozás nélkül tanulmányozhassa, és a bíróság hivatalos helyiségében az ügyben tartott tárgyalás idejére a másolat a jogosult rendelkezésére álljon."
III.
Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy noha az indítványozó a Be. 70/B. §-ával és 70/C. §-ával kapcsolatban utólagos normakontroll iránti kérelmet nyújtott be, az indítvány tartalma szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondására irányul. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a támadott szakaszokban nincsenek olyan szabályok, amelyek alapján a jogerősen elítélt, büntetését töltő személy vagy védője megtekinthetné a büntetőeljárás alatt keletkezett iratokat, ezért nem lehetséges számukra a rendkívüli jogorvoslati eljárások megindítása, és ez a szabályozási hiány az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdéseinek sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványként bírálta el az indítványnak a Be. 70/B. § és 70/C. §-ai ellen irányuló részét is.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként a Be. 70/B. § és 70/C. §-aival kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványrészt vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróság röviden áttekintette, hogy korábbi gyakorlata alapján mely körülmények esetén van helye mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a részletesen szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227,232.]. Az Alkotmánybíróság ezen felül állandóan követett gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].
2.1. A Be. 70/B. § és 70/C. §-ai a terhelt eljárásjogi helyzetét a terhelti státusban a Be. 43. § (1) bekezdésében nevesített változásokra (gyanúsított, vádlott, elítélt) tekintet nélkül rendezik. Főszabályként a jogerős bírósági határozat befejezi a büntetőeljárást, de a Be. lehetőséget nyújt arra, hogy a büntetőeljárás a rendkívüli jogorvoslati eljárások során újra folyamatba kerüljön.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a perújítási és a felülvizsgálati eljárások kezdeményezése kapcsán a jogerősen elítélt személy tisztességes eljáráshoz fűződő jogai (pl. az iratmegismerési jog) alkotmányos védelemben részesülnek az alábbiak szerint.
A Be. által szabályozott mindkét rendkívüli jogorvoslati eljárás - a perújítás és a felülvizsgálati eljárás - két szakaszból álló eljárás. Eltérő hatásköri szabályokon alapulóan, eltérő bírósági szinten először - a perújítást vagy a felülvizsgálati okot megjelölő eljárást kezdeményező irat alapján - külön döntés születik a perújítás megengedhetőségéről vagy a felülvizsgálat elrendeléséről. Amennyiben ez a döntés pozitív, a döntést hozó bírói fórum megküldi az iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak. Ekkor kerül újra folyamatba a büntetőeljárás.
A büntetőeljárásban alkalmazott rendkívüli jogorvoslati eljárások megindítási okait maga a Be. szabályozza. Az okok jelentős része az eljárást kezdeményező részéről a büntetőeljárás iratainak ismeretét feltételezi. Noha a Be. 70/B. § és 70/C. §-ai értelmében a büntetőeljárás folyamán a terhelt és védője a büntetőeljárás során keletkezett iratokat megismerheti, azonban elképzelhető, hogy vannak olyan iratok, amelyeket nem kaplak kézhez vagy megismertek ugyan, de a betekintéskor még nem volt nyilvánvaló az adott iratok jelentősége. Mindezek miatt lehetséges, hogy a jogerősen elítélt személy korábbi terhelti stádiumaiban, a büntetőeljárás folyamatban léte alatt nem ismert meg minden iratot, vagy nem tanulmányozta azokat minden, a rendkívüli jogorvoslatok vonatkozásában később relevánsnak minősülő szempontból.
A fentiekből következik, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárások megindítása iránti kérelem megírásához, és azok megfelelő indokokra alapozásához elengedhetetlen a büntetőeljárás iratainak ismerete. Az iratok ismerete, kézbevétele, ismételt és elmélyült tanulmányozása hiányában jelentős az esélye annak, hogy a felülvizsgálati vagy perújítási eljárás megindítása iránti kérelem az iratok ismeretének hiánya miatt nem lesz megalapozott, és elutasításra kerül, holott befogadás esetén a jogerős ítélet megváltoztatásához vagy hatályon kívül helyezéséhez vezetne.
A Be.-nek az iratmegismerési jog gyakorlásáról és a részletszabályokról szóló 70/B. § és 70/C. §-ai a folyamatban lévő büntetőeljárás időtartamára korlátozzák az iratokhoz való hozzáférés jogát, ezzel a jogerőt követő időtartamot a támadott szakaszok nem rendezik. Mindez azt jelenti, hogy van olyan időszak - a jogerős ítélet meghozatala és a rendkívüli jogorvoslati eljárások elrendelése közötti periódus - amikor a jogerősen elítélt státuszban lévő terhelt nem juthat hozzá saját büntetőeljárása irataihoz.
2.2. A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 13. § (1) bekezdése alapján "a külön jogszabályban megjelölt azon személyek, akik az ügyben iratbetekintési joggal rendelkeznek, az ügy iratairól - kivéve, ha az iratról másodlat adását jogszabály kizárja - hiteles vagy nem hiteles másolatot kaphatnak." Ez az ügyviteli szabály a büntetőeljárás folyamatban létére vagy nem létére tekintet nélkül teszi kötelezővé a külön jogszabályok - köztük a Be. - által iratbetekintésre feljogosított személyek iratokkal való kiszolgálását. Ezen szabály ellenére, a Be. 70/B. § (1) bekezdésére alapozva a bírósági gyakorlat nem egységes abban, hogy a jogerősen elítélt személyek részére az iratbetekintést meg kell-e engedni (v.ö. BH 2007.40. és ellentétes gyakorlatra a BH 2009.76.).
2.3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogerősen elítélt státuszú terheltek sajátos, átmeneti helyzetben vannak. Ezek a személyek ugyanis újra részesei lehetnek
a korábban velük kapcsolatban folyamatban lévő büntetőeljárásnak, amennyiben a bíróság elrendeli a rendkívüli jogorvoslati eljárást. Ha a büntetőeljárás újraindul, a jogerősen elítélt személy ismét a Be. 70/B. §-ának szóhasználatával élve "büntetőeljárásban részt vevő személy" lesz, és mint ilyen, a Be. vonatkozó szabályai szerint iratbetekintési és egyéb eljárási jogokkal rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fent jellemzett sajátos, átmeneti helyzet indokolja azt, hogy a jogerősen elítélt személyek ugyanúgy jogosultak legyenek az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárást biztosító jogokra, mint a többi terhelti pozícióban lévő személy. A Büsz. 13. § (1) bekezdésének idézett szabályozását a Be. 70/B. § (1) bekezdése - mint magasabb rendű jogszabály - jelenleg lerontja, és a jogerősen elítélt, de rendkívüli jogorvoslati eljárás megindítására jogosult terheltet megfosztja iratbetekintési joga gyakorlásától.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jognak része a fegyveregyenlőség elve. Az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében nevesített védelemhez való joggal együtt értelmezve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fegyveregyenlőség egyik alapeleme a felek felkészülési lehetőségének biztosítása, egyebek között az iratok tartalmának megismeréséhez való jog garantálásával. "Az Alkotmánybíróság a hatékonyság és a védelemre való felkészülés biztosításának követelménye miatt már 1991-ben úgy értelmezte az iratbetekintést, hogy az a puszta megismerésen túl az irat "birtoklását" is magába kell, hogy foglalja." [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.; lásd még 17/2005. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2005, 175, 190.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Be. 70/B. § és 70/C. §-ainak jelenlegi szabályozása nem teszi lehetővé az amúgy erre az Alkotmány 57. § (1) és 57. § (3) bekezdései alapján jogosult személyeknek azt, hogy a velük kapcsolatos büntetőeljárás irataiba betekinthessenek, és arról másolatot készíthessenek.
A Be. 70/B. § és 70/C. §-ai nem tartalmazzák azokat a garanciákat, amelyek biztosítanák a jogerősen elítélt terheltnek az Alkotmány 57. § (1) és 57. § (3) bekezdéseiben foglalt alapjogai érvényesítését. A jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő a Be. támadott szakaszainak jelenleg hatályos szabályozásával.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy a jelen határozatban írtakat figyelembe véve 2009. október 31-ig alkosson szabályt a fentiekre vonatkozóan.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi elemet vizsgálta, amely szerint az Országgyűlés nem alkotott olyan szabályokat, amelyek a védő és a terhelt számára lehetővé tennék a büntetőeljárásban keletkezett iratokon túlmenően a vád rendelkezésére álló egyéb dokumentumok megismerését és azokról másolat készítését.
3.1. A technika fejlődésének köszönhetőn a bírósági eljárásban ma már nem kizárólag papíron - iratokban - rögzíthetőek azok az adatok, amelyek megismerése fontos lehet az eljárásban résztvevő felek számára. Az iratok megismeréséhez fűződő jog alapvető fontosságára tekintettel elengedhetetlen, hogy a vonatkozó jogszabályokban egyértelműen rendezésre kerüljön az, hogy az iratmegismerésre vonatkozó szabályozási anyag az egyéb adathordozón tárolt adatokra is vonatkozik, vagy külön szabályok rendelkezzenek az egyéb adattároló eszközök megismerhetőségéről és másolhatóságáról.
3.2. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően azt vizsgálta, hogy az indítványozó véleményével egyezően valóban hiányos-e a kérdés szabályozása, vagy létezik a jogrendszerben az iratokon kívüli dokumentumok megismerésére vonatkozó rendelkezés.
A Be. 115. § (2) bekezdésének második mondata rögzíti, hogy "[a]hol e törvény iratról rendelkezik, ezen az adatot rögzítő tárgyat is érteni kell." Ezzel egyértelműen kifejezésre jut a jogalkotó azon akarata, hogy a Be. iratbetekintésre és iratmásolat készítésére vonatkozó szabályai nemcsak a hagyományos értelemben vett "iratokra" - tollal vagy nyomdai úton rögzített írást hordozó papírra - vonatkoznak, hanem minden olyan technikai és egyéb eszközre, amelyen vagy amelyben bármilyen formában adat rögzítésre került. Ezzel egybecseng a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet 2. § 7. pontjában található definíció, amely szerint "irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszköz felhasználásával és bármely eljárással keletkezett". Ugyanígy határozza meg az "irat" jelentését a Büsz. 2. §-ának 9. pontja.
A Büsz. 13. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy akik iratbetekintési joggal rendelkeznek, azok a bírósági eljárásokban érintett iratokba betekinthetnek, az iratokról másolatot kaphatnak. A Büsz. 14. § (1) bekezdése rögzíti, hogy "[a] kép- vagy hangfelvételről, a képet és hangot egyidejűleg tartalmazó felvételről készített másolat kiadására a 13. §-ban foglalt rendelkezések megfelelően irányadók, ugyanígy kell eljárni a jogszabály szerint felvilágosítás adásra, illetve iratbetekintésre jogosultak adathordozójára átjátszással készített másolat kiadásánál is."
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiekben bemutatott hatályos szabályozás lehetővé teszi azt, hogy büntetőügyekben a terhelt és a védője a hagyományos értelemben vett iratokon túl egyéb, a büntetőeljárás során keletkezett dokumentumokhoz, felvételekhez - adatokat hordozó eszközökhöz - hozzáférjenek, azokat megismerjék, és azokról másolatot készíthessenek. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1084/B/2007.