Az Egri Törvényszék Mf.20321/2016/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 254. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §] Bírók: Hunyadi-Buzás Ágnes, Nádai Tímea, Szalai Tünde

Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.321/2016/5.

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Karczub Péter ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt felperes neve felperesnek (felperes címe) - dr. Nagy Péter ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt -alperes neve- alperes (alperes címe) ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. június 14. napján kelt 6.M.28/2016/15. számú ítélete ellen az alperes részéről 16. és 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - a 2017. január 18. napján tartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 31.750.- (harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az alperes ..... megye területén az ingatlanok kötelező kéményseprő ipari közszolgáltatását végzi. A sormunka jellegű tevékenységek kiterjednek a lakásban és más helyiségben lévő tüzelő berendezés égéstermékeinek elvezetésére szolgáló kémény -ide értve a tartalék kéményt is-, valamint tartozékainak ellenőrzésére, szükség szerinti tisztítására, műszaki felülvizsgálatára.

A felperes munkavállaló 1986 évtől állt az alperes munkáltató alkalmazásában kezdetben betanított kéményseprőként, majd 1998-tól szakképzett kéményseprőként.

A felperes a munkaköri feladatát jellemzően sormunkaként, önállóan végezte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a felek által sem vitatott tényállás szerint a felperes 2012. október 10. napján a -ingatlan helye, címe- szám alatti ingatlanon megjelent a kéményseprő ipari közszolgáltatás elvégzése érdekében. A lakásban -ingatlantulajdonos neve- ingatlantulajdonos tartózkodott otthon egyedül. A felperes a lakáson belül található padlásfeljáróhoz ment, ahol már a házilagos készítésű, egyágú falétra elő volt készítve, a falnak támasztva. A helyiség laminált lappal volt burkolva. A létrán csúszásgátló, vagy kiakasztó nem volt. A felperes abban a hiszemben, hogy -ingatlantulajdonos neve- a létrát megtámasztja elindult a létrán felfelé, vállán a kéménytisztításhoz szükséges eszközzel. A padlásajtót kinyitotta, az eszközt feltette a padlásra, majd amikor lépett volna fel a padlásra, a létra kicsúszott alóla és a felperes lezuhant a padlóra. -ingatlantulajdonos neve- ekkor a szint eltolással alacsonyabb szinten, a padlásfeljárótól több méterre lévő konyha ajtajában tartózkodott.

A felperes bal láb sarok és lábszárcsontjának törését szenvedte el. Az alperes a sérülést okozó balesetet üzemi balesetnek elismerte.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.468/2013/34. szám alatti ítéletével a felperes keresetét elutasította, az elsőfokú bíróság ítéletét az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Mf.20.031/2015/4. számú ítéletével helybenhagyta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mv.I.10.362/2015/7. számú részítéletével az Egri Törvényszék 2.Mf.20.031/2015/4. számú ítélet vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása szerint további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges annak tisztázása érdekében, hogy az 1993. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire és az ügyben irányadó, a kötelező kéményseprő ipari közszolgáltatásról kiadott 27/1996. (X.30.) BM rendelet előírásaira figyelemmel a jogszabályoknak megfelelően járt-e el az alperes; az ellenőrzési körén kívül eső külső helyszínen fennállt-e olyan körülmény, amelynek bekövetkezésével nem kellett számolnia, illetve megtette-e a szükséges intézkedéseket a baleset bekövetkezése és így a kár elhárítása érdekében, vagyis megvalósulhattak-e a kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételei.

A tényállás tisztázása és az alperes felelősségének megállapítása érdekében szakértő kirendelése szükséges lehet, feladata lehet annak megválaszolása, hogy a munkáltató elegendő személyzetet biztosított-e a munkafolyamat elvégzésére és megfelelő eszköz, illetve felszerelés állt-e a felperes rendelkezésére figyelemmel a már hivatkozott jogszabályokra is.

A Kúria a felek felülvizsgálati eljárási költségét 20.000.-Ft-ban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000.-Ft-ban állapította meg.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, kötelezte 50.000.-Ft perköltség megfizetésére, míg az illeték és az előlegezett szakértői költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes közszolgáltató tevékenységével összefüggésben végzett felperesi sormunka - bár külső munkahelyen történt - az alperes ellenőrzési körébe tartozott. Ezért az alperes a Munka törvénykönyvéről kiadott 2012. évi I. tv. (továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdés a.) pontja alapján nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól. Tekintettel arra, hogy az alperes ellenőrzési körébe tartozott a felperesi munka, az egyéb mentesülési feltételek - előreláthatóság, elvárhatóság - további vizsgálatra nem szorultak, mivel ennek csak az ellenőrzési körön kívül eső körülmények esetén lenne jelentősége.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta az Mt. 166. § (2) bekezdés b.) pontjában meghatározott mentesülési okot, mely szerint a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A felperes személyes nyilatkozata - mely szerint tudatában volt annak, hogy a létra elcsúszhat, azonban abban bízott, hogy kérésére az ingatlantulajdonos azt támasztani fogja - valamint a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a károsodás kizárólagos oka a felperesnek a szakmai képesítés során megszerzett szakmai tudással, az évtizedek alatt kialakult szakmai tapasztalattal és gyakorlattal, továbbá a munkáltató technológiai utasításával, a munkavédelmi oktatások során történt figyelemfelhívással teljes mértékben ellentétes munkavégzése, magatartása volt. A felperes rossz megoldást választott, amikor a munka megtagadása helyett a helyszínen rendelkezésre álló létrán elindult.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban munkavédelmi szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a munkáltató nem biztosította a munkavégzéshez szabványos létrát a munkavállalónak annak ellenére, hogy tudomással bírt a lakosságnál lévő létrák rossz állapotáról. Megállapította azt is, hogy az adott munkafolyamat elvégezhető egy személyben, amennyiben megfelelő szabványos létra áll rendelkezésre a munkavégzéshez. Összegezve az igazságügyi szakértő szerint a munkáltató jogszabályi kötelezettsége ellenére érdemi szervezési intézkedést nem tett arra, hogy az esetleges balesetek bekövetkezésének kockázatát megszüntesse, illetve minimálisra csökkentse. Ezzel megszegte a munkavédelemről kiadott 1993. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Mvt.) 54. §-ának előírásait. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértő szakvéleményét részben alaposnak, azonban egy részében hiányosnak, aggályosnak és a vonatkozó jogszabályokkal, valamint a peres eljárásban előállt bizonyítékokkal ellentétben állónak értékelte. Összegezve a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a felperes balesetének közvetlen okozati láncolatát tekintve annak bekövetkezéséhez a munkavállaló rossz döntése - a nem megfelelő létra használat - vezetett, amely magatartás az alperes részéről nem volt elhárítható. Az alperes eredményesen bizonyította az Mt. 166. § (2) bekezdés b.) pontja által meghatározott kimentési okot.