429/B/2001. AB határozat

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § d) pontjával kapcsolatosan

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 48. § (5) bekezdés a) és d) pontja, (6) bekezdésének második mondata, 48/A. § (2) bekezdése, valamint 72/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § d) pontjával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a jogalkotásra irányuló kérelmet visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) gyermekelhelyezésre, illetve örökbefogadásra vonatkozó egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel ezek, álláspontja szerint, sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos elkötelezettségét az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése iránt, melyet az Alkotmány 16. §-a deklarál, sértik a gyermekeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített jogát a védelemre és gondoskodásra, és sértik a szülőknek az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében elismert jogát arra, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, valamint az Alkotmány 70/A. §-a által rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköznek. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes az, hogy a gyámhatóság a Csjt. 48. § (5) bekezdés a), illetve d) pontjai szerint a szülő hozzájárulása nélkül is engedélyezheti az örökbefogadást abban az esetben, ha bíróság a szülő szülői felügyeleti jogát jogerősen megszüntette, illetve, ha a szülő cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen távol van. Szintén alkotmányellenes az indítványozó álláspontja szerint az, hogy a Csjt. 48. § (6) bekezdése szerint a vér szerinti szülő a titkos örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról szóló határozatot sem fellebbezéssel, sem más módon nem támadhatja meg. Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó azt is, hogy a Csjt. 48/A. § (2) bekezdése szerint a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilváníthatja, amennyiben a szülő lakó- és tartózkodási helyét új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és a szülő felkutatására irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy a szülő fél éven át gyermekével semmilyen formában nem tart kapcsolatot.

Az indítványozó álláspontja szerint a Csjt. 72/A. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint a gyermek elhelyezése iránti perben a szülők megegyezése hiányában a bíróság a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése szempontjából kedvezőbb feltételeket biztosító szülőnél helyezi el a gyermeket, szintén alkotmányellenes, mivel a fogalom határozatlansága folytán a gyermekek védelemhez való jogát, a szülők jogait és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, mivel, álláspontja szerint, az állam alapvető jogok védelmére irányuló elkötelezettségét, a jogorvoslathoz való jogot, valamint az alapvető jogok megsértése esetére biztosított bírói utat sérti az, hogy az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy bármely állami szerv határozatát felülvizsgálhassa. Az indítványozó kérte továbbá azt is, hogy az alkotmánysértő ítéleteket hozó bírák az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdése alapján elmarasztalásra kerüljenek, és foglalkozásukkal való visszaélés okán bírói jogállásuk kerüljön megszüntetésre.

II.

Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető j ogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."

"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét."

"16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."

"18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

A Csjt. támadott és érintett rendelkezései szerint:

"48. § (1) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.

(2) Az engedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges. A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - nem vonhatja vissza, és erre őt figyelmeztetni kell. Az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személy a gyermeket legalább egy hónapig gondozza. Az örökbefogadás csak ezen gondozást követően engedélyezhető.

(3) Az örökbefogadáshoz a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A nyilatkozattételre a gyermek születése előtt is sor kerülhet. A szülő hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek hathetes korának betöltéséig visszavonhatja és erre őt figyelmeztetni kell.

A szülő felügyeleti joga, amennyiben nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal határozata állapítja meg.

(4) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte, vagy egészségileg károsodott, a (3) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(5) Nincs szükség

a) annak a szülőnek a hozzájárulására, aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll (88. §);

b) annak a szülőnek a hozzájárulására, akinek intézeti nevelt gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánította (48/A. §);

c) az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, ha a házastársak között az életközösség megszűnt;

d) sem a szülő, sem a házastárs hozzájárulására, ha cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen távol van.

(6) Az örökbefogadási eljárás a (3)-(4) bekezdésben, valamint az (5) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben titkos. A szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozatot sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem támadhatja meg."

"48/A. § (1) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülő gyermekével önhibájából egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot, életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt az átmeneti nevelés nem szüntethető meg. Erre a jogkövetkezményre a szülőt az átmeneti nevelést elrendelő határozatban figyelmeztetni kell.

(2) A gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja abban az esetben is, ha

a) a szülő lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, melynek felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy

b) a szülő fél éven át gyermekével semmilyen formában nem tart kapcsolatot."

"72/A. § (1) A gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri."

"88. § (1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:

a) ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti,

b) ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő felróhatóan gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat,

c) ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.

(2) A bíróság a szülői felügyeletet abból az okból is megszüntetheti, hogy a szülő életközösségben él a felügyelettől megfosztott másik szülővel és ezért alaposan tartani lehet attól, hogy a felügyeletet nem fogja a gyermek érdekének megfelelően ellátni.

(3) Ha a bíróság a szülői felügyeletet a szülő mindegyik gyermeke tekintetében megszüntette, a megszüntető határozat hatálya kihat a később született gyermekre is.

(4) Az, aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, gyámságot nem viselhet, gyermek nála nem helyezhető el és nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson."

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) érintett rendelkezései szerint:

"1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:

(...)

e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;"

"49. § (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére."

III.

A Csjt. különböző rendelkezéseit támadó indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmány számos felhívott rendelkezésének értelmezésével az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 67. § (1) bekezdése, mely a gyermek alapvető jogait rögzíti, a család (szülők), az állam és a társadalom alapvető kötelezettségeit is megszabja. (995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 524.). Az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a és 67. § (1) bekezdése az állam intézményvédelmi kötelezettségét alapozzák meg, mely a legkülönbözőbb állami kötelezettség-teljesítésekben nyilvánul meg. E kötelezettségek formája, módja, mértéke azonban az alkotmányi rendelkezésből nem következik [731/B/1995. AB határozat; ABH 1995, 801, 807.; 79/1995. (XII. 21.) AB határozat; ABH 1995, 399, 405.].

2. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 16. §-át, 18. §-át, 67. § (2) bekezdését, valamint 70/A. §-át sérti a Csjt. 72/A. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint "a szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított". Álláspontja szerint a "kedvezőbb" szó egzakt módon nem értelmezhető, és ezzel lehetőséget ad arra, hogy a bíróság az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseit sértő döntést hozzon.

Az Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében, azonban alanyi jogok e rendelkezésből közvetlenül nem származtathatók. [79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 405.] Az Alkotmány 67. §-a rögzíti, hogy a gyermeküknek adandó nevelés megválasztása a szülők joga. Az Alkotmány 70/A. §-a átfogó módon tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Az egészséges környezethez való jog és a gyermekelhelyezés kritériumrendszere között alkotmányosan értékelhető összefüggés nincs.

A szülői jogok természetes korlátját jelentik a gyermek jogai, akinek mind családja, mind az állam és a társadalom részéről joga van a vé delemre és gondoskodásra. Ha a szülők jogaikkal visszaélnek, és nem védelmet és gondoskodást nyújtanak gyermeküknek, hanem felróható magatartással súlyosan veszélyeztetik, az államnak a szülővel szemben is védelmeznie kell a gyermeket. A szülői felügyelet megszüntetésének és szüneteltetésének intézménye e célt szolgálja. A Csjt. 88-92. §-aiban meghatározott okok és eljárási garanciák azt szolgálják, hogy valóban csak indokolt esetben és megfelelő eljárás nyomán szüneteljen vagy szűnjön meg a szülői felügyelet.

Az Alkotmánybíróság a normatartalommal, normavilágossággal szemben fennálló alkotmányossági elvárásokkal kapcsolatban, a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában, elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.) Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: "A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. (...) Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányán. Ez csorbítja a jogbiztonságot." (ABH 1993, 607,608.) Az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlatának megfelelően - csak akkor állapítja meg a normavilágosság sérelméből fakadóan az alkotmányellenességet, ha a jogalkalmazói értelmezés egyáltalán nem lehetséges vagy eltérő értelmezést enged, továbbá ha a normaszöveg túl általános volta lehetőséget ad a szubjektív, önkényes jogalkalmazásra. [47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 536.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]

A szülők megegyezése hiányában a Csjt. 72/A. § szerint a bíróságra hárul az a feladat, hogy a gyermek elhelyezéséről döntsön. Az, hogy a bíróságnak a gyermek számára "kedvezőbb" elhelyezést kell választania, a jogalkalmazó számára nem értelmezhetetlen. A bíróságnak az ügy összes körülményét szem előtt tartva, mérlegelve kell döntést hoznia, azonban döntési lehetőségei ebben az eljárásban eredendően korlátozottak: ha a gyermek elhelyezése a szülők valamelyikénél nem jelenti a gyermek érdekeinek kifejezett veszélyeztetését, akkor a bíróság szerepe csak a szülők közötti választásra korlátozódik. A bíróság, amikor a gyermek "kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének" biztosítása alapján dönt, az ügy összes körülményére tekintettel van, a gyermek mindenekfelett álló érdeke szempontjából. Ez a szabályozás sem a gyermekek jogai, sem a szülők joga, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma szempontjából nem kifogásolható. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a vizsgált szövegrész megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az indítványozó álláspontja szerint a Csjt. 48. § (5) bekezdés a) és d) pontjai sértik az Alkotmány 15. és 16. §-ait, valamint az 57. § (1) bekezdésben és a 67. §-ban megfogalmazott alapjogokat.

A támadott rendelkezés szerint a gyámhatóság az örökbefogadást a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt álló szülő hozzájárulása nélkül engedélyezheti, illetve nincs szükség a szülő (és a házastárs) hozzájárulására akkor, ha cselekvőképtelen, vagy ismeretlen helyen távol van.

Az ugyanezen alapjogok mentén, a Csjt. szintén támadott 48/A. § (2) bekezdése szerint a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja abban az esetben, ha a szü lő lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy a szülő fél éven át gyermekével semmilyen formában nem tart kapcsolatot.

Az örökbefogadás lényege szerint az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesít. A jogintézmény célja elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelésének biztosítása, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek (Csjt. 46. §). Bár az örökbefogadás bizonyos esetekben felbontható, és külön döntéssel a szülői felügyelet is helyreállítható, az örökbefogadott az örökbefogadóval és annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Ezzel a vér szerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok, valamint kötelezettségek pedig megszűnnek, a szülői jogok az örökbefogadó szülőt illetik meg: a szülőknek az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében rögzített joga is az örökbefogadó szülőt, és nem a vér szerinti szülőt illeti meg.

Az örökbefogadás célja, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek gondozása saját családjukban minden segítség ellenére sem biztosítható hosszú távon, megnyugtató és végleges elhelyezést biztosítson. Ehhez meg kell találni a legmegfelelőbb családot a lehető legrövidebb idő alatt, hiszen a gyermek fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű a mielőbbi megnyugtató megoldás megtalálása. Az örökbefogadás általában három személyt, három családi kört érint. Egyrészt mindenekelőtt a kiskorú gyermeket, akiről az örökbefogadás útján gondoskodás történik, és akinek ezt követően az örökbefogadói családba kell integrálódnia. Másrészt jelentősen érinti emellett a gyermek vérszerinti családját, amelytől az örökbefogadás révén az örökbefogadott gyermek az esetek jelentős többségében jogilag és ténylegesen is teljesen elszakad. Harmadrészt az örökbefogadó szülőket és az örökbefogadó szülők családját is. Ami a gyermeket illeti, örökbe az a gyermek adható - akinek szülei nem élnek, akinek szülei - rendszerint azért, mert a gyermek felnevelését nem tudják vállalni - az örökbeadáshoz hozzájárultak, adott esetben akár úgy is, hogy gyermekükről örökbeadás céljából lemondanak, - kivételesen a szülők hozzájárulása nélkül is, akit a szülők súlyosan elhanyagoltak vagy elhagytak -, akivel szemben a szülők olyan súlyos mulasztást követtek el, amely indokolttá teheti szülői felügyeleti jogaiktól való megfosztásukat. A gyermek külső, idegen személyek számára való örökbeadáshoz fűződő érdekét azonban megelőzi a gyermeknek a családjában (például a nagyszüleinél, a szülők testvéreinél) maradásához fűződő érdeke, akkor is, ha ezek örökbefogadás nélkül, családtagként kívánják a gyermeket felnevelni.

A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény, melyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki, bevezető részében megállapítja, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel. Az Egyezmény 7. cikke a gyermeknek azt a jogát hangsúlyozza, hogy őt lehetőség szerint szülei neveljék, a 8. cikk pedig a gyermek családi kapcsolatai megtartásához fűződő jogának biztosítását írja elő. A 9. cikk mégis elismeri, hogy a gyermek mindenekfelett álló érdekében szükséges lehet őt, kivételesen akár szülei akarata ellenére is, szüleitől elválasztani. A 20. cikk pedig azt mondja ki, hogy amennyiben a gyermek ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, helyettesítő védelemre szorul. E helyettesítő védelem egyik, végleges eszköze az örökbefogadás.

A Csjt. 48. § (5) bekezdés a) pontja a szülői felügyelet megszüntetésére utal. A bíróság a Csjt. 88. § (1) bekezdése értelmében a szülői felügyeletet a szülő gyermeke ellen irányuló, felróható magatartása miatt szünteti meg. Ilyen körülmények között a gyermek alapvető érdekei csak a családból való kiemeléssel biztosíthatók és a gyermek mindenekfelett álló érdeke, hogy lehetőség szerint kerüljön nevelését megfelelően biztosító örökbefogadó szülőkhöz. Maga az Alkotmány 67. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a gyermeknek családja mellett az állammal és a társadalommal szemben is joga van védelemre és gondoskodásra. Míg a család szerepe elsődleges és nem pótolható, rendkívüli helyzetekben, amikor a szülő nyilvánvalóan és súlyosan veszélyezteti gyermekét, az államnak védelmi kötelezettségét a családdal (szülővel) szemben is érvényesítenie kell. A Csjt. 48. § (5) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott okok súlya a gyermekjogainak biztosítására tekintettel indokolttá teszi azt, hogy az örökbefogadáshoz a vér szerinti szülő beleegyezésére nincs szükség.

A Csjt. 48. § (5) bekezdés d) pontja, valamint a Csjt. 48/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetkörben a szülő végletes módon elhanyagolja gyermekét, illetve gyermeke számára nevelést és gondozást nyújtani képtelen. Hasonló helyzet alakul ki a Csjt. 48. § (5) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben is, amikor a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánítja azt az intézeti nevelésben lévő gyermeket, akit vér szerinti szülője a Csjt. 48/A. §-ában meghatározott mértékben elhanyagol. Az ilyen esetekben indokolt, hogy a gyermek sorsa rendeződhessen, amihez a cselekvőképtelen, az ismeretlen helyen tartózkodó, a gyermekével kapcsolatot nem tartó szülő közreműködésére nem lehet számítani. A szülők joga, melyet az Alkotmány 67. § (2) bekezdése elismer, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, nem azonosítható a szülői felügyelet családjogi fogalmával. Az Alkotmányban szereplő "szülő" fogalom felöleli mind a vér szerinti, mind az örökbefogadó szülőt. A szülői felügyelet megvonása így nem értelmezhető az Alkotmány 67. § (2) bekezdésében foglalt jog kiüresítéseként. Örökbefogadás esetén az Alkotmány által védett szülői jogok nem a vér szerinti szülőt illetik meg, hanem átszállnak az örökbefogadó szülőre, és az örökbefogadó szülőt védik - a vér szerinti szülővel szemben is. Ennek megfelelően alakul a Csjt.-ben a szülői felügyeleti jog szabályozása is. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.

4. Az indítványozó támadja a Csjt. 48. § (6) bekezdésének második mondatát is, mely szerint a szülő a titkos örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozatot sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem támadhatja meg. E rendelkezés - a fent tárgyalt, az örökbefogadást lehetővé tevő rendelkezésekhez hasonlóan - a gyermek, valamint az örökbefogadó szülő védelmét szolgálja, mely védelem a vér szerinti szülővel szemben is érvényesül. A vér szerinti szülőnek több ponton van lehetősége arra, hogy gyermekének örökbefogadását megelőzze vagy megakadályozza, e lehetőségek azonban visszavonhatatlanul megszűnnek akkor, amikor az örökbefogadás megtörténik. A titkos örökbefogadás előfeltétele, hogy a szülő az örökbefogadáshoz hozzájáruljon, hozzájáruló nyilatkozatának visszavonhatatlanságára pedig figyelmeztetést kap, illetve, hogy a szülői felügyeletet megfelelő eljárásban a bíróság jogerősen megszüntesse vagy a szülő intézeti nevelésben lévő gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak nyilvánítsa. A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló eljárásban, valamint a gyámhatóság eljárásában, melyben az intézeti nevelésben lévő gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja, a jogorvoslatot törvény nem zárja ki. Amennyiben azonban a jogorvoslati lehetőségek kimerítése vagy elmulasztása nyomán az örökbefogadásra ténylegesen sor kerül, a kialakult helyzetet - melynek kialakulásában a vér szerinti szülő az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatával, illetve magatartásával közrehatott - nem bolygathatja. Az örökbefogadott gyermek és az örökbefogadó szülő között olyan családjogi kapcsolat jön létre, melynek biztonsága az örökbefogadó és mindenekelőtt az örökbefogadott gyermek elemi érdeke. Az örökbefogadást és ezzel a gyermek családba kerülését ellehetetlenítené, ha e családjogi köteléket kívülről bárki megkérdőjelezhetné. Az örökbefogadás megtámadhatatlanságát tehát a gyermek jogainak védelme, valamint az örökbefogadó szülő szülői jogainak védelme indokolja. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

IV.

Az indítványozó álláspontja szerint az Abtv. alkotmányjogi panaszra vonatkozó hatásköri szabályai alkotmányellenesek, mivel nem teszik lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes hatósági határozatokat és bírói ítéleteket felülvizsgálja, azaz a törvényhozó nem gondoskodott arról, hogy az Alkotmánybíróság minden egyedi ügyben az Alkotmánynak érvényt szerezhessen.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § d) pontja, illetve 48. §-a alkotmányellenességének vizsgálatával az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggésben egy korábbi ügyben már foglalkozott, és a 277/D/1995. AB határozatával az indítványt elutasította. (ABH 2001, 780, 780-794.) Ebben az ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a "jogállamiság követelménye szükségessé teszi-e azt, hogy az alkotmánybírósági hatáskör kiterjedjen a konkrét bírósági határozatok felülvizsgálatára." Az indítványozó a jelen ügyben ugyanazon törvényi rendelkezés összefüggésében, az Alkotmány ugyanazon szakaszainak sérelmére hivatkozva kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. A hivatkozott ügyben kifejtettek a jelen ügyre is vonatkoznak: "az alapjogok megsértése miatt keletkezett igények elbírálását az Alkotmány 70/K. §-a általános bírói útra utalja, míg - az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésével összhangban - az Alkotmánybíróság hatásköreként alapvetően a jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatát határozza meg." (ABH 2001, 780, 789.) "Ezzel a feladatmeghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály bírói alkalmazásának vizsgálatára és a bírói döntés felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. (78/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 935.)" (ABH 2001, 780, 788.) Az Alkotmánybíróság "az alkotmányjogi panasz intézménye (Abtv. 48. §) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmány értelmezése alapján ugyanis nem állapítható meg olyan alkotmányos kötelezettség, miszerint az alkotmányjogi panaszok alapján a konkrét bírósági határozatok felülvizsgálata is az Alkotmánybíróság feladata lenne. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy annak sem lenne akadálya, ha a törvényhozó - alkotmányos keretek között - lehetőséget biztosítana a konkrét jogalkalmazói határozatok alkotmányjogi panasz formájában történő felülvizsgálatára." (ABH 2001, 780, 790.) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv.-vel kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránti indítványt elutasította.

V.

Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánytsértő ítéleteket hozó bírák kerüljenek elmarasztalásra, és foglalkozásukkal való visszaélés okán bírói jogállásuk kerüljön megszüntetésre. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja értelmében az indítvány visszautasításának van helye, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre. Mivel az indítványozói kérés teljesítésére az Alkotmánybíróság számára sem az Abtv., sem más törvény hatáskört nem ad, az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó kérelmet - hatáskör hiányában - visszautasította.

Budapest, 2005. március 1.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró