62005CJ0299[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. október 18-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Európai Parlament és Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (2a) bekezdése és a 10a. cikk - IIa. melléklet - 647/2005/EGK rendelet -Különleges, nem járulékalapú ellátások. C-299/05. sz. ügy

C-299/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

"Megsemmisítés iránti kereset - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (2a) bekezdése és a 10a. cikk - IIa. melléklet - 647/2005/EK rendelet -Különleges, nem járulékalapú ellátások"

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Határidők - Jogvesztés

(EK 230. cikk, (5) bekezdés)

2. Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Különleges, nem járulékalapú ellátások - Fogalom

(A 647/2005 rendelettel módosított 1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont és (2a) bekezdés, a) pont)

1. Magából az EK 230. cikk utolsó bekezdéséből - akárcsak a jogbiztonság szavatolásában álló céljából - az következik, hogy az esettől függően az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül, amikor arról a felperes tudomást szerzett, meg nem támadott aktus jogerőssé válik. E jogerő nemcsak magára az aktusra vonatkozik, hanem minden későbbi, pusztán megerősítő jellegű aktusra is. A jog állandóságának szükségességével igazolt ezen megoldás minden egyedi aktusra érvényes, akárcsak a normatív jellegű aktusokra, mint amilyen a rendelet.

Ha viszont a rendelet valamelyik rendelkezése módosul, újra lehetőség nyílik kereset indítására, nemcsak kizárólag e rendelkezés, hanem az összes olyan, akár nem módosított rendelkezés ellen is, amelyek egységes egészet alkotnak vele.

(vö. 28-30. pont)

2. Ami a különleges, nem járulékalapú ellátásokat illeti: először is a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett és a 647/2005 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján valamely ellátás csak akkor minősíthető különlegesnek, ha az ellátás egyedüli célja az, hogy a fogyatékossággal élők részére kifejezetten különös védelmet biztosítson, szoros kapcsolatban az érintett személy szociális környezetével az érintett tagállamban. Ebből adódóan azon ellátások, amelyeknek nem ez az egyedüli szerepük, hanem az is céljuk, hogy biztosítsák e személyek szükséges ápolását és felügyeletét - amennyiben ez elengedhetetlen -otthonukban vagy szakintézményben, az említett rendelkezés alapján nem minősíthetők különlegesnek.

Másodszor: a hivatkozott rendelet 4. cikke (2a) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján az e rendelkezés értelmében vett ellátást szintén annak célja határozza meg. Az ellátásnak fel kell váltania vagy ki kell egészítenie egy társadalombiztosítási ellátást, miközben eltér attól, valamint objektív kritériumokat rögzítő szabályozás által meghatározott, gazdasági és társadalmi indokok által igazolt szociális támogatás jellegét kell mutatnia.

Valamely ellátás ellenben akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi. A jogilag meghatározott helyzetben objektív módon folyósított ellátásoknak tehát, amelyek a más ápolására szoruló személyek egészségi állapotának és életkörülményeinek javítására irányulnak, lényegében a betegségbiztosítási ellátások kiegészítése a célja, és az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásoknak" tekintendők.

(vö. 53-56., 61. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. október 18.(*)

"Megsemmisítés iránti kereset - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (2a) bekezdése és a 10a. cikk - IIa. melléklet - 647/2005/EK rendelet -Különleges, nem járulékalapú ellátások"

A C-299/05. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2005. július 26-án,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M.-J. Jonczy, D. Martin és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: G. Ricci és A. Troupiotis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Veiga, J. Leppo és G. Curmi, meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen

támogatják őket:

a Finn Köztársaság (képviselik: T. Pynnä, J. Heliskoski és E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

a Svéd Királyság (képviselik: A. Kruse és R. Sobocki, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: E. O'Neill és C. Vajda, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, P. Kūris, J.-C. Bonichot (előadó) és C. Toader bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: J. Swedenborg tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. április 18-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. május 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 117., 1. o.), I. melléklete 2. pontja "Finnország" című rovata b) pontja, "Svédország" című rovata c) pontja, és "Egyesült Királyság" című rovata d)-f) pontja rendelkezéseinek megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

2 Az 1996. december 2-i 118/97 tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o., a továbbiakban: 1408/71 rendelet) módosított és naprakésszé tett és a 647/2005 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: módosított 1408/71 rendelet) a 647/2005 rendelet preambulumbekezdései szerint figyelembe veszi a különleges, nem járulékalapú ellátásokra vonatkozó egyes rendelkezések Bíróság általi értelmezését annak végrehajtása előmozdítása érdekében. A 647/2005 rendeletet többek között az 1408/71 rendelet IIa. mellékletének (a továbbiakban: IIa. melléklet) módosítására irányuló bizottsági javaslatra fogadták el.

3 A módosított 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja értelmében a "családi ellátások" kifejezések valamennyi olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátásra utalnak, amelynek célja a családi kiadások fedezése.

4 E rendelet a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján alkalmazandó a családi ellátásokra.

5 Az említett rendelet 4. cikkének (2a) bekezdése értelmében:

"(2a) Ezt a cikket kell alkalmazni a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra is, amelyek olyan jogszabályokban kerülnek megállapításra, amelyek - személyi hatályuk, célkitűzéseik és/vagy a jogosultságra vonatkozó feltételeik miatt - az (1) bekezdésben említett szociális biztonsági jogszabályok, valamint a szociális segélyezés jellegzetességeit egyaránt magukban hordozzák.

A »különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátás« az az ellátás:

a) amelynek célja, hogy:

i. az (1) bekezdésben említett szociális biztonsági ágak által fedezett kockázatok kiegészítő, helyettesítő vagy járulékos fedezetéül szolgáljon, és az érintett személyeknek minimum megélhetési jövedelmet biztosítson az érintett tagállam gazdasági és társadalmi helyzetére is figyelemmel;

illetve, hogy

ii. a fogyatékossággal élők részére kifejezetten különös védelmet biztosítson, szoros kapcsolatban az érintett személy szociális környezetével az érintett tagállamban,

és

b) amely esetében a finanszírozás kizárólag a kötelező, az általános közkiadások fedezésére szolgáló adóbevételből származik, valamint az ellátások nyújtásának és kiszámításának feltételei a kedvezményezett tekintetében nem függnek semmiféle járulékfizetéstől. A járulékalapú ellátások kiegészítésére szolgáló ellátások azonban egyedül ezen az alapon nem minősülnek járulékalapú ellátásnak;

és

c) amely szerepel a IIa. mellékletben."

6 E rendelkezések helyébe a következők lépnek:

"Ez a rendelet vonatkozik az (1) bekezdésben említett vagy a 4. cikk értelmében kizárt jogszabályokon vagy szociális biztonsági rendszereken kívüli jogszabályok vagy szociális biztonsági rendszerek szerint nyújtott különleges, nem járulékalapú ellátásokra is, amikor az ellátások célja:

a) kiegészítő, helyettesítő vagy kisegítő fedezet nyújtása az (1) bekezdés a)-h) pontjában említett szociális biztonsági ág kockázataira; vagy;

b) kizárólag különleges védelem nyújtása a fogyatékossággal élők számára."

7 A módosított 1408/71 rendelet 10a. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 10. cikk és a III. cím rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 4. cikk (2a) bekezdésében említett különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyek ezen ellátásokra kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban és kizárólag ezen állam jogszabályainak megfelelően jogosultak feltéve, hogy ezen ellátásokat a IIa. melléklet tartalmazza. Az ellátásokat a lakóhely szerinti intézmény fizeti ki a saját költségére."

[...]

A jogvita alapja

8 Az 1408/71 rendelet IIa melléklete felsorolja azon különleges, nem járulékalapú ellátásokat, amelyekre az e rendelet hatálya alá tartozó személyek kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban jogosultak e rendelet 10a. cikke alapján.

9 A tagállamok nem emeltek kifogást az 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások fogalmának a Bíróság C-2l5/99. sz. Jauch-ügyben 2001. március 8-án hozott ítéletében (EBHT 2001., I-1901. o.) és a C-43/99. sz., Leclere és Deaconescu ügyben 2001. május 31-én hozott ítéletében (EBHT 2001., I-4265. o.) megállapított elvekre figyelemmel történő pontosítása céljából való módosítására irányuló bizottsági javaslattal szemben.

10 Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a IIa. mellékletben szereplő listára csak azon ellátások vehetők fel, amelyek a különleges és a nem járulékalapú kettős jellemzőt együttesen magukban hordozzák.

11 A Bizottság - miután, az 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének kritériumaira és a Bíróság által adott értelmezésre figyelemmel minden "különleges, nem járulékalapú" ellátásnak minősíthető ellátást elemzett, a IIa. mellékletben szerepeltethető ellátások új listáját állította össze és javasolta.

12 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő kritériumok alkalmazása arra vezette a Bizottságot, hogy ezen új listára ne vegye fel:

- az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó ellátásokat, vagyis a "rokkantsági ellátásokat, beleértve a rokkantak keresőképességének fenntartását vagy javítását célzó ellátásokat is";

- a fogyatékosságban szenvedő gyermekek számára nyújtott ellátásokat, amelyek elsődleges célja a családban élő fogyatékos gyermek miatt felmerült családi többletkiadások fedezése;

- a Bíróság által a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítéletben pénzbeli betegségbiztosítási ellátásoknak minősített ápolási ellátásokat, amelyek célja a más ápolására szoruló személyek élet- és egészségi körülményeinek javítása, holott ezen ellátásoknak a betegségtől független szempontjai vannak.

13 Az Európai Unió Tanácsa azonban a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kérésére elfogadta, hogy a IIa. mellékletében szereplő, a Bizottság által javasolt listára újra felvegye az alábbi ellátásokat (a továbbiakban együtt: vitatott ellátások):

- a Finn Köztársaság vonatkozásában a gyermekgondozási segélyt;

- a Svéd Királyságot illetően a rokkantsági ellátást és a fogyatékos gyermekek ápolási ellátását;

- az Egyesült Királyság vonatkozásában a fogyatékossággal élők megélhetési támogatását (a továbbiakban: DLA), az ápolási juttatást (a továbbiakban: AA) és a gondozási támogatást (a továbbiakban: CA).

14 Az Európai Parlament a rendeletet módosító tervezet második olvasatakor jóváhagyta a Tanács javaslatát, és tudomásul vette azon nyilatkozatot, amelyben a Bizottság fenntartotta magának a jogot, hogy a Bírósághoz forduljon, és adott esetben az utóbbi által hozott ítélet alapján a IIa. mellékletben szereplő lista felülvizsgálatára új javaslatot terjesszen elő.

15 2005. április 13-án a Parlament és a Tanács megalkotta a 647/2005 rendeletet, amely figyelembe veszi a jelen ítélet 13. pontjában említett három tagállam kérelmét. A Bizottság e rendelet megsemmisítését kéri, amennyiben a módosított 1408/71 rendelet IIa. mellékletében szereplő listán említi a vitatott ellátásokat (a továbbiakban: módosított IIa. melléklet).

16 A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy e különböző ellátások nem tesznek eleget azon feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy csak azoknak a személyeknek folyósítsák azokat, akik e tagállamok valamelyikének területén rendelkeznek lakóhellyel.

A keresetről

A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről

17 2007. június 19-i levelében az Egyesült Királyság észrevételeket terjesztett elő a főtanácsnok indítványára vonatkozóan. Úgy véli, nem felelhetett arra a feltevésre, amely ebben az indítványban elfogadásra került, amely szerint a DLA bejegyzést a módosított IIa. mellékletben szereplő listán teljes egészében meg kell semmisíteni, holott nem vitatott, hogy ezen ellátás "mobilitás" összetevője eleget tesz az ahhoz megkövetelt feltételeknek, hogy különleges ellátásnak tekintsék.

18 Következésképpen az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság újból nyissa meg a szóbeli szakaszt, azért, hogy lehetősége legyen a Bíróság jogszabály részleges megsemmisítésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozni. Érvelésének alátámasztására a jogi aktus részleges megsemmisítésére vonatkozó, a C-244/03. sz., Franciaország kontra Parlament és Tanács ügyben 2005. május 24-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-4021. o.) 13-15. pontjában felidézett szabályokra hivatkozik.

19 A Bíróság az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli eljárás újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (lásd a C-309/99. sz., Wouters és társai ügyben 2002. február 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1577. o.] 42. pontját, valamint a C-434/02. sz. Arnold André-ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11825. o.] 27. pontját és a C-210/03. sz., Swedish Match ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11893. o.] 25. pontját).

20 Ugyanakkor egyrészt a Bizottság az írásbeli beadványaiban hivatkozott a DLA oszthatóságának kérdésére, tehát az Egyesült Királyság válaszolhatott arra a beavatkozási beadványában. Másrészt a Bíróság úgy véli, rendelkezésére áll a feltett kérdések megválaszolásához szükséges valamennyi körülmény.

21 Következésképpen nem szükséges elrendelni a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

22 A Parlament úgy véli, hogy az EK 230. cikkben előírt határidő már lejárt, amikor a keresetet benyújtották. Úgy véli, hogy e határidőt az 1408/71 rendeletet módosító azon aktus közzétételétől kezdve kell számítani, amely a IIa. mellékletében szereplő listára első alkalommal vette fel a vitatott ellátásokat. Ugyanakkor a DLA, az AA és a CA az 1408/71 rendelet módosításáról szóló, 1992. április 30-i 1247/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 41. o.) hatálybalépése óta szerepelnek az említett listán, mivel az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság csatlakozása feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994. C 241, 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) kiegészítette azokat a finn támogatással és a svéd ellátásokkal.

23 A Parlament azzal érvel, hogy a jogalkotó azáltal, hogy a 647/2005 rendelet elfogadásakor az egész IIa. mellékletet kicserélte, ahelyett hogy a tervezett módosítások azon való elvégzésére szorítkozott volna, nem kívánta lehetővé tenni azon ellátások bejegyzésének vitatását, amelyek már szerepeltek ebben a mellékletben.

24 A Parlament elismeri, hogy a közösségi jogalkotó a 647/2005 rendelet 1. cikke (2) bekezdésével módosította az 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének szövegét. Úgy véli azonban, hogy csupán egyszerűen újrafogalmazta a különleges, nem járulékalapú ellátások meghatározását. A korábban fennálló meghatározás viszont nem módosult. A Parlament az álláspontja alátámasztásaként hangsúlyozza, hogy a Bíróság ez utóbbi cikk rendelkezéseinek a 647/2005 rendelet általi módosítást megelőző változatában történő megvizsgálásával és értelmezésével hozta meg a fent hivatkozott Jauch-ügyben, valamint Leclere és Deaconescu ügyben az ítéletet.

25 A Parlament úgy véli tehát, hogy a 647/2005 rendelet által használt és újrafogalmazott kritériumok már részét képezték az ezen ellátásokat szabályozó rendelkezéseknek, és hogy a jogalkotó arra szorítkozott, hogy azokat szerepeltesse a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének szövegében is.

26 A Bizottság úgy gondolja, hogy amikor a közösségi jogalkotó új másodlagos jogszabályt hozott - még ha érintetlenül is hagyta a melléklet tartalmát - új "határozatot" hozott erről a mellékletről. Annál is inkább így van, mivel a Bizottság hívta fel utóbbi figyelmét azon tényre, hogy a korábbi melléklet részben összeegyeztethetetlenné vált a közösségi joggal, figyelembe véve a Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

27 Ezen új határozatot ezért anélkül vethető alá bírósági felülvizsgálatnak, hogy a megsemmisítés iránti kereset keretében fenntartható lenne, hogy a jogszabály bírált része változatlan maradt.

A Bíróság álláspontja

28 Az EK 230. cikk utolsó bekezdése alapján a megsemmisítés iránti keresetet az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

29 E rendelkezés szövegéből - akárcsak a jogbiztonság szavatolásában álló céljából is - az következik továbbá, hogy az e határidőn belül meg nem támadott aktus jogerőssé válik. E jogerő nemcsak magára az aktusra vonatkozik, hanem minden későbbi, pusztán megerősítő jellegű aktusra is. A jog állandóságának szükségességével igazolt ezen megoldás minden egyedi aktusra érvényes, akárcsak a normatív jellegű aktusokra, mint amilyen a rendelet.

30 Ha viszont a rendelet valamelyik rendelkezése módosul, újra lehetőség nyílik kereset indítására nemcsak kizárólag e rendelkezés, hanem az összes, akár nem módosított rendelkezés ellen is, amelyek egységes egészet alkotnak vele.

31 Ezen elvek alkalmazása a Bizottság keresete elfogadhatóságának megállapításához vezet.

32 A módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének szövege ugyanis lényegesen különbözik a korábbi szövegtől, és nyilvánvalóan módosítja e cikk terjedelmét, továbbá a Parlament által említett azon körülmény, hogy a Bíróság a korábbi szöveget úgy értelmezte, hogy az megfelel az új szövegezésnek, nem jár azon hatással, hogy utóbbinak a korábbi szöveget megerősítő jelleget kölcsönözzön. Ugyanakkor, e módosítást pontosan azért fogadták el, hogy újrafogalmazzák a IIa. mellékletben szereplő nem exportálható ellátások listájának tartalmát.

33 Ebből következik, hogy a módosított 1408/71 rendelet 4. cikkének (2a) bekezdése egységes egészet alkot a módosított IIa. mellékletben szereplő listával, ami egyébként kiderül az említett rendelet 10a. cikkének kifejezéseiből is, amely úgy rendelkezik, hogy "[az] e rendelet hatálya alá tartozó személyek [a 4. cikk (2a) bekezdésében említett nem járulékalapú különleges pénzbeli] ellátásokra kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban és kizárólag ezen állam jogszabályainak megfelelően jogosultak feltéve, hogy ezen ellátásokat a [módosított] IIa. melléklet tartalmazza".

34 Következésképpen a Bizottság keresetlevele elfogadható.

Az ügy érdeméről

35 A Bizottság egyetlen jogalapot hoz fel a keresete alátámasztására. Azt állítja, hogy a 647/2005 rendelet jogi hibát tartalmaz, amennyiben a vitatott ellátásoknak a módosított IIa. mellékletben szereplő listára való felvételükkel elismeri a különleges ellátások jellegét.

A felek érvei

36 Ami a finn gyermekgondozási segélyt illeti, a Bizottság elismeri, hogy ezen ellátás elősegítheti a fogyatékos gyermek beilleszkedését a szociális környezetébe, de úgy véli, hogy e gyermek családját a gyermek fogyatékossága vagy betegsége miatt terhelő kiadások fedezésére is szolgál. Ugyanakkor, a Bíróság megállapította, hogy a gyermekek tartásából eredő kiadások mérséklésére szolgáló ellátás az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontjában meghatározott családi ellátások kategóriába tartozik, és az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említett kockázatot fedezi (a C-85/99. sz. Offermanns-ügyben 2001. március 15-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-2261. o.] és a C-333/00. sz. Maaheimo-ügyben 2002. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10087. o.]).

37 A Bizottság úgy gondolja, azon tény, hogy ezen ellátást a fogyatékos vagy beteg gyermek szükségleteinek egyedi értékelése alapján nyújtják, nem módosítja ezen ellátás jellegét.

38 A Bizottság a finn gyermekgondozási segélyre vonatkozóan előadott érveléssel azonosan érvel a svéd fogyatékos gyermekek ápolási ellátása tekintetében, amellyel utóbbi számos hasonlóságot mutat. Úgy véli, ugyanezen okok miatt a svéd ellátást szintén a módosított 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja értelmében vett "családi ellátásnak" kell tekinteni.

39 A svéd rokkantsági ellátást illetően a Bizottság azt állítja, hogy annak célja lényegében azon többletkiadások fedezése, amelyeket az élet- és egészségi körülményeinek javítása érdekében viselnie kell valakinek, mint a fogyatékossága miatt más ápolására szoruló személynek.

40 Ezt a támogatást a fent hivatkozott Jauch-ítélet alapján tehát a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásnak" kell tekinteni.

41 Ami a DLA-t, az AA-t és a CA-t illeti, a Bizottság úgy véli, hogy az ilyen ellátások célja lényegében azon többletkiadások fedezése, amelyeket az élet- és egészségi körülményeinek javítása érdekében a fogyatékossága miatt valakinek, mint más ápolására szoruló személynek viselnie kell. Ezen ellátások - amint a Bíróság a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítéletben megállapította - kiegészítik a betegségbiztosítási ellátásokat.

42 Ilyen körülmények között az ilyen ellátásokat - még ha sajátos jellemzőket mutatnak is, - a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásoknak" kell tekinteni.

43 A Tanács, a Parlament, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és az Egyesült Királyság azt állítják, hogy tekintettel sajátos jellemzőikre, többek között alkotóelemeikre, céljukra és folyósításuk feltételeire, ezen ellátások - épp ellenkezőleg - "különleges, nem járulékalapú ellátásoknak" minősülnek, mivel eleget tesznek a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésében megállapított és a Bíróság által értelmezett kritériumoknak.

44 Ezen intézmények és tagállamok úgy érvelnek, hogy egy ellátásnak ahhoz, hogy "különlegesnek" legyen minősíthető, olyan jellemzőket kell mutatnia, amelyek azt egyidejűleg rendelik a szociális biztonság és a szociális segélyezés hatálya alá a személyi hatálya, a céljai és a végrehajtási rendelkezések miatt. Vagyis, a vitatott ellátások a szociális segélyezési ellátások közé tartoznak, mivel a rászorultság fogalom lényeges kritériumot jelent, és a folyósításuk nem függ a szolgálati idő vagy a járulékfizetési idő összesített feltételétől, ugyanakkor más jellemzők tekintetében a szociális biztonsági ellátásokhoz állnak közel, amennyiben az illetékes szerveknek egyáltalán nincs mérlegelési jogkörük azok folyósítását illetően, és amiatt, hogy ezeknek az ellátásoknak a nyújtása jogilag meghatározza a kedvezményezettek helyzetét.

45 A vitatott ellátások tehát "vegyes" ellátások, amelyeket a Tanács az érintett három tagállam gazdasági és szociális helyzetével szorosan összefüggőnek tekint.

46 A Bíróság által a C-160/96. sz. Molenaar-ügyben 1998. március 5-én hozott ítéletben (EBHT 1996., I-843. o.), a fent hivatkozott Jauch-ügyben, valamint Leclere és Deaconescu ügyben hozott ítéletekben elfogadott álláspont nem módosítja ezt az elemzést, hiszen az ezen ügyek tárgyát képező ellátások jellemzői és nyújtásának feltételei lényegesen különböznek a vitatott ellátások jellemzőitől és nyújtásának feltételeitől.

47 A Parlament továbbá úgy véli, hogy az a körülmény, hogy a vitatott ellátások néhány jellemzőjüknél fogva szociális biztonsági ellátásoknak minősíthetők, nem egyeztethető össze a különleges ellátás jellegükkel.

48 E megközelítést megerősíti a C-160/02. sz. Skalka-ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-5613. o.) 25. pontja, amely szerint az 1408/71 rendelet 4. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett különleges ellátást annak célja határozza meg. Az ellátásnak fel kell váltania vagy ki kell egészítenie egy társadalombiztosítási ellátást, azt kell mutatnia, hogy gazdasági és társadalmi indokok igazolják, továbbá objektív kritériumokat rögzítő szabályozás kell, hogy bevezesse.

49 Más szóval, egy ellátás egyszerre tartozhat a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (1) és (2a) bekezdésének hatálya alá.

50 Az Egyesült Királyság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a C-20/96. sz. Snares-ügyben 1997. november 4-én hozott ítéletben (EBHT 1997., I-6057. o.) és a C-297/96. sz. Partridge-ügyben 1998. június 11-én hozott ítéletben (EBHT 1998., I-3467. o.) már úgy határozott, hogy a DLA és az AA olyan támogatások, amelyek az 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartoznak.

A Bíróság álláspontja

51 A módosított 1408/71 rendelet 4. cikkének szövegéből és rendszeréből következik, hogy valamely ellátás nem minősülhet egyszerre családi ellátásnak és különleges ellátásnak. Ugyanis a családi ellátásokat e cikk (1) bekezdése említi, míg a különleges ellátásokat e cikk (2a) bekezdése, mivel e különbségtétel célja e két ellátási kategória rendszere meghatározásának lehetővé tétele (lásd ebben az értelemben a C-286/03. sz. Hosse-ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2006, I-1771. o.] 36. és 37. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

52 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a vitatott, a módosított IIa. mellékletben szereplő listán említett ellátások mutatnak-e különleges jelleget, mivel a nem járulékalapú jellegük nem vitatott.

53 Először is, a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján valamely ellátás csak akkor minősíthető különlegesnek, ha az ellátás egyedüli célja az, hogy a fogyatékossággal élők részére kifejezetten különös védelmet biztosítson, szoros kapcsolatban az érintett személy szociális környezetével az érintett tagállamban.

54 A jelen esetben a vitatott ellátásoknak nem ez az egyedüli szerepük. Ugyanis bár vitathatatlanul előmozdítják azon személyek önállóságát, akik arra jogosultak, és védelmet biztosítanak a fogyatékossággal élő személyeknek a tagállambeli szociális környezetükben, de céljuk az is, hogy biztosítsák e személyek szükséges ápolását és felügyeletét - amennyiben ez elengedhetetlen - otthonukban vagy szakintézményben. Ezért a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése a) pontjának ii. alpontjára tekintettel nem minősíthetők különleges ellátásoknak.

55 Másodszor, az előző pontokban említett különleges eseten kívül, a módosított 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján az e rendelkezés értelmében vett ellátást szintén annak célja határozza meg. Az ellátásnak fel kell váltania vagy ki kell egészítenie egy társadalombiztosítási ellátást, miközben eltér attól, valamint objektív kritériumokat rögzítő szabályozás által meghatározott, gazdasági és társadalmi indokok által igazolt szociális támogatás jellegét kell mutatnia (lásd a C-154/05. sz., Kersbergen-Lap és Dams-Schipper ügyben 2006. július 6-án ítélet [EBHT 2006., I-6249. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

56 Ellenben valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha azt jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (a C-249/83. sz. Hoeckx-ügyben 1985. március 27-én hozott ítélet [EBHT 1985., 973. o.] 12-14. pontja; a C-356/89. sz. Newton-ügyben 1991. június 20-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-3017. o.]; a C-78/91. sz. Hughes-ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4839. o.] 15. pontja; a fent hivatkozott Molenaar-ügyben hozott ítélet 20. pontja és a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítélet 25. pontja). A Bíróság a német ápolási biztosítási ellátások alkotóelemeit figyelembe vevő ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásával állapította meg a fent hivatkozott Molenaar-ügyben hozott ítélet 25. pontjában, hogy az említett ellátásokat az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásoknak" kell tekinteni, ugyanezen ítélet 36. pontjában pedig hogy többek között a fenti rendelet 19. pontja (1) bekezdésének b) pontjában említett "pénzbeli" betegségbiztosítási ellátásoknak kell tekinteni (lásd szintén a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítélet 25. pontját).

57 Ami először is a finn és svéd gyermekgondozási segélyt illeti, az érintett kormányok véleménye alapján ezek célja, hogy a fogyatékos gyermek szülei biztosíthassák az ápolását, a felügyeletét és esetleg rehabilitációját. Finnországban a gyermekgondozási segélyről szóló törvény (laki lapsen hoitotuesta), Svédországban pedig a társadalombiztosításról szóló törvény (lag om allmän försäkring) rendelkezik erről.

58 Azon körülmény, hogy ezen támogatások juttatása nem függ a szolgálati időtől vagy a járulékfizetési időtől, hogy azokat esetenként a gyermek szükségleteitől függően és a törvényben meghatározott kritériumok alapján nyújtják, valamint a fogyatékossággal élő személyeknek szóló ellátások és szolgáltatások összességébe illeszkednek, és ezért szorosan összefüggnek az érintett tagállamok gazdasági és társadalmi környezetével, nem befolyásolja az elsődleges, orvosi jellegű céljukat.

59 Következésképpen, mivel e támogatások betegségbiztosítási ellátásoknak minősítendők, a Bizottság megalapozottan állítja, hogy a 647/2005 rendelet jogi hibát tartalmaz, mivel a módosított IIa. mellékletben szereplő, a különleges, nem járulékalapú ellátásoknak fenntartott listán említi azokat.

60 Másodszor, ami a svéd rokkantsági ellátást illeti, többek között a svéd kormány magyarázatából kiderül, hogy a svéd rokkantsági ellátásról és a fogyatékos gyermek ápolási ellátásáról szóló törvény (lag om handickappersättning och vårdbigrad) által előírt ezen ellátásban azon rokkantak részesülnek, akik mobilitásának csökkenése 19 és 65 éves kor között következik be. Célja ápolási juttatás finanszírozása vagy a rokkant személy számára a betegsége miatt felmerült kiadások fedezésének lehetővé tétele, valamint a más ápolására szoruló személy élet- és egészségi körülményeinek javítása.

61 Ugyanakkor a jogilag meghatározott helyzetben objektív módon folyósított ellátásoknak, amelyek a más ápolására szoruló személyek egészségi állapotának és életkörülményeinek javítására irányulnak, lényegében a betegségbiztosítási ellátások kiegészítése a célja, és a 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásoknak" tekintendők (a fent hivatkozott Molenaar-ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontja, a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítélet 28. pontja és a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet 38. pontja).

62 Következésképpen az ezen jellemzőknek és e célnak megfelelő svéd rokkantsági ellátás betegségbiztosítási ellátásnak minősítendő, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Molenaar-, Jauch- illetve, Hosse-ügyben hozott ítéletben már megállapította, még akkor is, ha a svéd jogszabály által előírt rendszer eltér az ezen ügyekben szóban forgó ellátásokat szabályozó rendszertől.

63 A Svéd Királyság állításával ellentétben azon körülmény, hogy a mobilitás csökkenésének értékelhető időtartama kell, hogy legyen és a 65. életév betöltése előtt kell bekövetkeznie, nem módosíthatja a svéd rokkantsági ellátás célját, amely a rokkantságból fakadó szükségletek kielégítéséből és az utóbbi eredetéül szolgáló betegség által jelentett kockázat fedezéséből áll.

64 Következésképpen a Bizottság megalapozottan állítja, hogy a 647/2005 rendelet jogi hibát tartalmaz, mivel a módosított IIa. mellékletben szereplő, a különleges, nem járulékalapú ellátásoknak fenntartott listán említi ezen ellátást.

65 Harmadszor, ami a DLA-t, az AA-t és CA-t illeti, ezek az ellátások mind mutatják az ápolási ellátás jellemzőjét, a DLA vonatkozásában azonban csak részben.

66 Az Egyesült Királyság szerint ezek az ellátások sajátosak, céljuk a fogyatékossággal élő személy önállóságának és társadalmi beilleszkedésének előmozdítása, valamint az utóbbiak lehetséges mértékű segítése abban, hogy a nem fogyatékos személyekéhez hasonló életet éljenek. A segélyre való rászorultság jelenti az ezen ellátásokra való jogot meghatározó kritériumot. A DLA-ra illetve az AA-ra való jog nem függ a munkára való képtelenségtől, és a szóban forgó három ellátást a jogosultak jövedelemszintjétől függetlenül nyújtják, csak a mértékük módosítható.

67 Ellentétben az Egyesült Királyság állításával, csak a DLA tekinthető szociális segély összetevőt hordozónak. A két másik szóban forgó ellátásnak csak egy célja van, amely hasonló a svéd rokkantsági ellátás céljához, vagyis segíteni a fogyatékossággal élő személyt, hogy - amennyire lehetséges - a mindennapi élet ügyleteinél a fogyatékosságán felülemelkedjék.

68 Következésképpen e három ellátást, valamint az előzőeket betegségbiztosítási ellátásoknak kell tekinteni, még akkor is, ha a DLA a mobilitásra vonatkozóan eltérő részt tartalmaz.

69 Ugyanis, amint azt egyébként a Bizottság megjegyzi, a DLA "mobilitás" összetevője, amely különleges, nem járulékalapú ellátásnak tekinthető, egyéniesíthető, oly módon, hogy csak ezen összetevő említhető a módosított IIa. mellékletben szereplő listán, ha az Egyesült Királyság úgy határoz, létrehoz egy olyan ellátást, amely csak ezen összetevőre vonatkozik.

70 Azon tény, hogy a DLA-nak, az AA-nak és a CA-nak - ellentétben a fent hivatkozott Jauch-ügyben és Hosse-ügyben hozott ítéletekben szóban forgó ellátással - lényegében nem célja a betegségbiztosítási ellátások kiegészítése, nem befolyásolja ezen ellátások minősítését.

71 Továbbá az a körülmény, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Snares-ügyben és Partridge-ügyben hozott ítéletekben úgy határozott, hogy a DLA és az AA az akkori jogi háttérrel az 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó ellátások, nem befolyásolja azt az elemzést, melyet a Bíróság ezen ellátásokkal a fent hivatkozott Jauch-ügyben hozott ítélet meghozatalát követő jogi összefüggésben tehet.

72 Ebből következik, hogy a Bizottság megalapozottan állítja, hogy a 647/2005 rendelet jogi hibát tartalmaz, mivel a módosított IIa. mellékletben szereplő, a különleges, nem járulékalapú ellátásoknak fenntartott listán említi a DLA-t, az AA-t és a CA-t.

73 Az előzőekből következik, hogy a 647/2005 rendelet I. melléklete 2. pontja "Finnország" című rovata b) pontjának, "Svédország" című rovata c) pontjának, és "Egyesült Királyság" című rovata d)-f) pontjának rendelkezései jogi hibát tartalmaznak, következésképpen azokat meg kell megsemmisíteni.

A jelen ítélet időbeli hatályáról

74 A Bíróságnak meg kell azonban állapítania, hogy a módosított IIa. mellékletben szereplő listán a DLA-bejegyzés egyszerű megsemmisítése azon következménnyel járna, hogy az Egyesült Királyságot arra kényszerítené, hogy ezen ellátás "mobilitás" elemét határozatlan számú jogosultnak nyújtsa az egész Európai Unióban, holott a DLA e részének nem járulékalapú ellátás jellege nem vitatható, és hogy jogszerűen szerepelhetne az említett listán, mint nem exportálható ellátás.

75 E körülmény indokolja, hogy a Bíróság gyakorolja az EK 231. cikk második bekezdése által rendeletek megsemmisítése esetében ráruházott azon jogkört, hogy ideiglenesen fenntartsa a DLA-bejegyzés joghatásait csak a "mobilitás" részére vonatkozóan, a módosított IIa. mellékletre való felvétele biztosításához szükséges megfelelő intézkedések ésszerű határidőn belül történő meghozatala érdekében.

A költségekről

76 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 69. cikke 3. §-ának első bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Mivel a Parlament és a Tanács pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy maguk viselik saját költségeiket, és kötelesek egyenlő részben a Bizottság költségeit viselni. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-a alapján a jogvitába beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 647/2005 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. melléklete 2. pontja "Finnország" című rovatának b) pontját, "Svédország" című rovatának c) pontját és "Egyesült Királyság" című rovatának d)-f) pontját megsemmisíti.

2) A Bíróság a fogyatékossággal élők megélhetési támogatásának az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett és a 647/2005 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71 tanácsi rendelet IIa. melléklete "Egyesült Királyság" című rovatának d) pontjába való bejegyzésének a joghatásait ezen ellátás kizárólag "mobilitás" részére vonatkozóan az említett mellékletbe való felvétele biztosításához szükséges megfelelő intézkedések ésszerű határidőn belül történő meghozatala érdekében fenntartja.

3) Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maguk viselik saját költségeiket, és kötelesek egyenlő részben az Európai Közösségek Bizottságának költségeit viselni.

4) A Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: francia.