BH+ 2008.6.268 I. Jogszabály eltérő értelmezése csak akkor alapozza meg az államigazgatási szerv dolgozójának felróható magatartását, ha nyilvánvaló, kirívó jogértelmezési hibát követ el [Ptk. 349. § (1) és (3) bek.].

II. A 2001. október 1. napját megelőzően esedékes családi pótlék megállapításával és kifizetésével kapcsolatos kárigények rendezése tárgyában az Államháztartási Hivatal (jelenleg Magyar Államkincstár) nem tekinthető a megyei egészségbiztosítási pénztárak jogutódának. A korábbi kártérítési igények a megyei egészségbiztosítási pénztárakkal szemben érvényesíthetők [2001. évi L. tv.-nyel módosított 1992. évi XXXVIII. tv. 18. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.632877/2004/11., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21713/2006/3., Kúria Pfv.21161/2007/5. (*BH+ 2008.6.268*)

***********

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. felperes az 1978. szeptember 12-én született P. M. utónevű gyermeke után a gyermek cukorbetegségére tekintettel 1991-től kezdődően emelt összegű családi pótlékban részesült, amelyet a munkáltatója a II. r. alperes folyósított. Az üzemi kifizetőhely a családi pótlék folyósítását 1996. augusztus 30-ával beszüntette arra hivatkozással, hogy a II. r. felperes a 18. életévét betöltötte. Az I. r. felperes igazolta, hogy gyermeke középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul és a csatolt orvosi igazolás szerint cukorbeteg, így emelt összegű családi pótlékra jogosult, és kérte az emelt összegű családi pótlék további folyósítását. A II. r. alperes a 17/1990. (V. 8.) SZEM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetétől szakértői véleményt kért arról, hogy a 18. életévét betöltött II. r. alperes a munkaképességét legalább 67%-ban elveszítette-e. Az Orvosszakértői Intézet Elsőfokú Orvosi Bizottsága az 1996. december 4-én kelt szakértői véleményében nevezett 40%-os munkaképesség csökkenését állapította meg. Erre figyelemmel a II. r. alperes mint kifizetőhely az 1997. február 19-én kelt 5108/1997. számú értesítésével az I. r. felperes igényét elutasította. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: FPEP) a Be.45-22/1997. számú határozatával a kérelmet elutasította, valójában helybenhagyta az első fokon eljárt üzemi kifizetőhely döntését.

Az elsőfokú bíróság az I. r. felperes keresete folytán 1998. március 2-án hozott ítéletében az FPEP fenti határozatát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az I. r. felperest a II. r. felperes után 1996. október 1-jétől kezdődőn megilleti az emelt összeg családi pótlék. A másodfokú bíróság a 2001. október 10-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a 68/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet 30. §-ának db) pontja szerint a gyerek középfokú tanintézetben nappali tagozaton való tanulmányaira figyelemmel a szakértői vizsgálatot annak 20. éves koráig nem kellett lefolytatni, a betegségét elegendő volt orvosi igazolással igazolni. A szakértői vélemény alapján azt is megállapította, hogy az időközben a 20. életévét betöltött gyermek 18 éves korától folyamatosan és jelenleg is 67%-ban csökkent munkaképességű. Az ítélet alapján a II. r. alperes 2001. június 30-án az addig felmerült 427 500 Ft lejárt családi pótlékot az I. r. felperesnek kifizette. A további folyósítást azonban beszüntette arra hivatkozással, hogy az időközben hatályba lépett 1998. évi LXXXIV. törvény 7. §-ának d) pontja szerint a 18 évesnél idősebb személynek a magasabb összegű családi pótlékot a saját jogán kell tovább folyósítani. A határozat ellen az I. r. felperes jogorvoslattal élt, fellebbezését a Magyar Államkincstár, a keresetét, illetőleg az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezését pedig a bíróságok elutasították. Végül 2003. áprilisában az I. r. alperes a családi pótlékot - 270 900 Ft-ot - a II. r. felperesnek egyösszegben kifizette.

A felperesek a 2003. július 31-én előterjesztett keresetükben az I. r. alperest az I. r. felperes javára kártérítés címén a kifizetett 427 000 Ft után a banki kamatokkal azonos mértékű, összesen 80 274 Ft, annak késedelmi kamata és 1 000 000 Ft nem vagyoni kár; a II. r. felperes javára a kifizetett 270 900 Ft után 40 945 Ft banki kamattal azonos kártérítés, annak késedelmi kamatai, valamint 1 500 000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére kérték kötelezni. A keresetet a II. r. alperesre, a 2006. január 4-én benyújtott előkészítő iratukban terjesztették ki, az alperesek egyetemleges marasztalását kérve.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a családi pótlék megvonása időpontjában a családi pótléknak sem a megállapítása, sem a megvonása nem tartozott az I. r. alperes jogelődjének az Államháztartási Hivatalnak a hatáskörébe. Az Államháztartási Hivatal 2001. január 1-jétől kezdődően vette át a Megyei Egészségbiztosítási Pénztáraktól a családi pótlék megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatokat. Az Államháztartási Hivatal a korábban megállapított családi pótlékokkal kapcsolatos viták tekintetében nem volt jogutódja a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak. Az FPEP jelenleg is működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, így az 1996-ban általa elkövetett esetleges jogsértések kártérítési következményeiért sem az Államháztartási Hivatal sem az Államkincstár mint annak jogutódja nem tartozik helytállni.

Az I. r. alperes elévülési kifogást is előterjesztett, állította, hogy a felperesek 1998. július 1-je előtti kártérítési követelése elévült.

Végül hivatkozott arra, hogy a családi pótlék megállapítása során eljáró ügyintéző nem követett el olyan kirívó jogszabály-értelmezési hibát, amelyek a felpereseknek az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét megalapozná.

A II. r. alperes maga is a kereset elutasítását kérte.

Az első fokon eljárt Bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. felperest 64 800 Ft kereseti illeték utólagos lerovására. Megállapította, hogy a 2003. július 31-ei perindításra figyelemmel a felperesek 1998. július 31-e előtti követelése elévült a fő- és mellékkötelezettségek tekintetében egyaránt. Az elévüléssel nem érintett követelésrész tekintetében kifejtette, hogy az alperesek részéről jogellenes magatartás nem állapítható meg, ezért kártérítés fizetésére nem kötelezhetők.