A Fővárosi Törvényszék Pf.634900/2014/4. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 21. §, 78. §, 217. §, 239. §, 247. §, 252. §, 253. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 327. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 9. §, 10. §, 13. §, 19. §, 20. §, 21. §, 36. §, 211. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Kovács Zsuzsanna, Tulipán Mariann

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf. .../2014/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

dr. Kéri Tamás (fél címe 1.) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

dr. Sziklai János (fél címe2.) ügyvéd által képviselt

alperes neve. (alperes címe) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2014. április 3. napján kelt 2.P. .../2014/6. számú ítélete ellen a felperes 8. számú fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes ellen (végrehajtó neve) önálló bírósági végrehajtó előtt 24. V.../2012. szám alatt folyamatban levő végrehajtást megszünteti.

mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben marasztalását és 869.195 forint kereseti illeték állam általi viselésére vonatkozó rendelkezését, és az alperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 381.000 (Háromszáznyolcvanegyezer) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget,

az államnak -felhívásra- 2.028.095 (Kettőmillió-huszonnyolcezer-kilencvenöt) forint le nem rótt együttes kereseti- és fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az önálló bírósági végrehajtónak 317.329 (Háromszáztizenhétezer-háromszázhuszonkilenc) forint végrehajtási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 254.000 forint perköltséget, elrendelte (végrehajtó neve) önálló bírósági végrehajtó előtt 24.V.../2012. szám alatt folyamatban levő végrehajtás folytatását; továbbá akként rendelkezett, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 869.195 forint eljárási illetéket az állam viseli.

A lefolytatott bizonyítás alapján azt állapította meg, hogy a végrehajtási jog elévülése nem következhetett be, mert az egyes, elévülést megszakító cselekmények között nem telt el az elévüléshez szükséges öt év elévülési idő. Miután a felperes részére küldött, és 2006. január 18-án átvett, a követelés érvényesítésére irányuló írásbeli fizetési felszólítás és a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem bíróságon történő előterjesztése -amivel az alperes kifejezte a követelés érvényesítésére irányuló szándékát, azaz nem mondott le a követelésről, annak bírósági úton történő érvényesítését kívánta-, valamint a jogutódlás bíróság általi megállapítása a Ptk. 327.§ (1) bekezdése alapján a követelés érvényesítésének elévülését félbeszakította. Ekként megállapítható, hogy nem telt le a perbeli esetben a követelés jogcímére tekintettel irányadó általános -öt év- elévülési idő, amikor ezt követően, 2012. október 3. napján a közjegyzőnél előterjesztette az alperes végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmét, amelynek alapján jelenleg folyik a végrehajtás a felperes ellen.

A perköltség viseléséről a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján határozott; a jogi képviselő ügyvédi munkadíját a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§ (6) bekezdése alapján állapította meg és kikötött díjazást mérsékelte, és nem a Pp. 21.§ (2) bekezdés g/pontja alapján irányadó perérték összege (14.486.583 forint) alapján, hanem a jogi képviselő által ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel (egy tárgyaláson járt el, előkészítő iratot nem szerkesztett) arányban állapította meg 200.000 forint + áfa összegben.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, és elsődlegesen annak megváltoztatását, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte a 24.V..../2012. számú végrehajtás alapjául szolgáló követelés elévülése okából. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását.

Kérte továbbá a terhére megállapított 254.000 forint perköltség mérséklését, még abban az esetben is, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Álláspontja szerint a követelés elévülése bekövetkezett, mert a 2008. évben kezdeményezett végrehajtási eljárás nem szakította meg a követelés elévülését. A végrehajtási kérelem nem felelt meg a Vht. akkor hatályos 21.§ (2) bekezdésében foglalt feltételnek, az eljáró bíróság a végrehajtási záradék kiállítását megtagadta, ekként a kérelem nem érte el a szükséges joghatást. Az ebben az eljárásban megállapított jogutódlás pedig hatályát vesztette, mert az csak akkor tekinthető hatályosnak, ha maga az eljárás, amelyhez kötődik, folyamatban van. Ténylegesen azonban nem indult meg a végrehajtási eljárás, így a megállapított jogutódlás sem maradt hatályban. önmagában a jogutódlás megállapítása nem alkalmas a követelés elévülésének megszakítására.

A Vht. nem szól arról, hogy mit tekint a "perindításnak", ezért a Vht. 9.§ alapján alkalmazandó Pp. irányadó e tekintetben; és a Ptk. és a Pp. együttes értelmezéséből következik, hogy a perindítás vagy az azzal azonos megítélés alá eső bármely jogcselekmény az elévülést megszakítja. A Ptk. az elévülés megszakadását eredményező teljesítésre felszólítás körében megköveteli azt is, hogy a felszólítás a kötelezetthez megérkezzék; a felszólításból pedig a követelés érvényesítésének szándéka is ki kell, hogy tűnjön. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor tényleges igényérvényesítésnek tekintette a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet annak ellenére, hogy az elutasításra került, és a jogosult nem orvosolta az elutasítás okát, nem nyújtotta be újra a kérelmet. Okfejtése szerint a végrehajtási záradék iránti kérelem -a bírósági igényérvényesítés- önmagában nem alkalmas arra, hogy az elévülést megszakítsa akkor, ha a végrehajtás ennek alapján nem indul meg (BH.2008.14,2007.229, 2007.408). Ehhez az is szükséges, hogy beálljon a "perfüggőség", azaz a kötelezett részére kézbesítésre kerüljön az igényérvényesítést tartalmazó beadvány, jelen esetben a végrehajtható okirat. A jogfejlődés is ebbe az irányba mutat (ld. a 2004. március 15. napján hatályba lépett Polgári Törvénykönyv).

Mindezek alapján az volt az álláspontja, hogy vele szemben az alperes részéről elévülést tényegesen megszakító esemény kizárólag a 2006. január 18. napján kézbesített fizetési felszólítás volt, 2012. október 3. napján az alperes az elévülési idő eltelte után nyújtott be (ismételten) végrehajtási kérelmet a közjegyző előtt -aki a végrehajtást elrendelte-.

Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaláson nem tette lehetővé számára a per alapját képező iratok megismerését, ezzel megsértette a per tisztességes lefolytatásához fűződő alkotmányos, valamint a Pp. 3.§ (6) bekezdésében rögzített jogait, és ezzel lényeges eljárási szabályt sértett, továbbá ezért csak a fellebbezésben tud nyilatkozni a perben jelentős tényekre.