62006CJ0399_SUM[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2009. december 3-i ítélete. Faraj Hassan kontra az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság (C-399/06 P) és Chafiq Ayadi kontra az Európai Unió Tanácsa (C-403/06 P). Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések - 881/2002/EK rendelet - Valamely személy pénzkészleteinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása az Egyesült Nemzetek valamely szerve által összeállított listára való felvétele következtében - Szankcióbizottság - A 881/2002/EK rendelet I. mellékletébe történő későbbi felvétel - Megsemmisítés iránti kereset - Alapvető jogok - A tulajdon tiszteletben tartásához, a meghallgatáshoz és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog. C-399/06. P. és C-403/06. P. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. december 3. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) - Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések - 881/2002/EK rendelet - Valamely személy pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása az Egyesült Nemzetek valamely szerve által összeállított listára való felvétele következtében - Szankcióbizottság - A 881/2002/EK rendelet I. mellékletébe történő későbbi felvétel - Megsemmisítés iránti kereset - Alapvető jogok - A tulajdon tiszteletben tartásához, a meghallgatáshoz és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog"

A C-399/06. P. és C-403/06. P. sz. ügyekben,

Faraj Hassan (lakóhelye: Leicester [Egyesült Királyság], képviseli: E. Grieves barrister, H. Miller solicitor megbízásából, később: J. Jones barrister, M. Arani solicitor megbízásából)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. szeptember 20-án, illetve 22-én benyújtott két fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Marquardt, M. Bishop és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik: P. Hetsch és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperesek az elsőfokú eljárásban,

támogatják őket:

a Francia Köztársaság,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

beavatkozók a fellebbezési eljárásban (C-399/06. P. sz. ügy),

valamint

Chafiq Ayadi (lakóhelye: Dublin [Írország], képviseli: S. Cox barrister, H. Miller solicitor megbízásából)

fellebbezőnek,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

a Francia Köztársaság

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága,

az Európai Bizottság (képviseli: P. Hetsch és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozók az elsőfokú eljárásban (C-403/06. P. sz. ügy),

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot, a negyedik tanács elnöke, a második tanács elnökeként eljárva, C. Toader, C. W. A. Timmermans (előadó), K. Schiemann és P. Kūris bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart osztályvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. szeptember 24-i tárgyalásra a C-399/06. P. sz. ügyben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügyek elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésükben F. Hassan (C-399/06. P. sz. ügy) és Ch. Ayadi (C-403/06. P. sz. ügy) az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-49/04. sz., Hassan kontra Tanács és Bizottság ügyben, illetve a T-253/02. sz., Ayadi kontra Tanács ügyben 2006. július 12-én hozott ítéletének (EBHT 2006., II-2139. o.) (a továbbiakban: megtámadott Hassan-ítélet, illetve megtámadott Ayadi-ítélet, valamint együtt a megtámadott ítéletek) hatályon kívül helyezését kérik.

2 Ezen ítéletekkel az Elsőfokú Bíróság elutasította F. Hassan és Ch. Ayadi által az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen és a továbbiakban: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 139., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) őket érintő részében történő megsemmisítése iránt benyújtott kereseteket. F. Hassan keresete különösen a vitatott rendeletnek a 2003. november 20-i 2049/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 303., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 219. o.) módosított szövegére vonatkozott. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott Hassan-ítéletben elutasította az F. Hassan által benyújtott kártérítés iránti kérelmet is.

A jogviták előzményei

3 A jogviták előzményeit a megtámadott Hassan-ítélet 6-34. pontja és a megtámadott Ayadi-ítélet 11-49. pontja ismertette.

4 A jelen ítélet szempontjából ezek a következőképpen foglalhatók össze.

5 2001. október 19-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1267. (1999) számú határozatával létrehozott Szankcióbizottság (a továbbiakban: Szankcióbizottság) az 1267. (1999) és az 1333. (2000) számú biztonsági tanácsi határozatok értelmében pénzeszköz-befagyasztással érintett személyek és szervezetek összesített, 2001. március 8-i listájához újabb kiegészítést (lásd az SC/7180 közleményt) tett közzé, amely többek között tartalmazta Ch. Ayadi nevét, őt Oszáma bin Ládennel összeköttetésben álló személyként azonosítva.

6 Ugyanezen a napon az Európai Közösségek Bizottsága elfogadta a 467/2001 rendelet harmadszori módosításáról szóló, 2001. október 19-i 2062/2001/EK rendeletet (HL L 277., 25. o.). A 2062/2001 rendelettel Ch. Ayadi nevét, másokéval együtt, felvették a 2001. március 6-i 467/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 67., 1. o.) I. mellékletébe.

7 2002. január 16-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) elfogadta az 1390. (2002) számú határozatot, amely meghatározza az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida szervezet tagjaival és a Tálibánnal, valamint a hozzájuk kapcsolódó személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szemben alkalmazandó intézkedéseket. E határozat 1. és 2. pontja lényegében előírja az 1267. (1999) számú határozat 4. b) pontjában és az 1333. (2000) számú határozat 8. c) pontjában elrendelt intézkedések fenntartását, különösen a pénzeszközök befagyasztását.

8 Az Európai Unió Tanácsa, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1390. (2002) számú határozat végrehajtásához a Közösség fellépésére van szükség, 2002. május 27-én elfogadta az Oszáma Bin Ládennel, az Al-Qaida szervezet tagjaival és a Tálibannal [helyesen: az al-Kaida szervezet tagjaival és a Tálibánnal], valamint a velük összeköttetésben álló személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedésekről, továbbá a 96/746/KKBP, 1999/727/KKBP, 2001/154/KKBP és a 2001/771/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/402/KKBP közös álláspontot (HL L 139., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 292. o.). A 2002/402 közös álláspont 3. cikke előírja különösen a Szankcióbizottság által az 1267. (1999) és az 1333. (2000) számú határozatnak megfelelően összeállított listán említett személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek pénzeszközei, vagyona és egyéb gazdasági erőforrásai befagyasztásának további fenntartását.

9 2002. május 27-én a Tanács az EK 60., az EK 301. és az EK 308. cikk alapján meghozta a vitatott rendeletet.

10 E rendelet (4) preambulumbekezdése értelmében a többek között az 1390. (2002) számú határozatban előírt intézkedések "az [EK]-Szerződés hatálya alá tartoznak, ennek megfelelően - és különösen a piaci verseny torzulásának elkerülése érdekében - a Közösség területén a Biztonsági Tanács vonatkozó határozatainak végrehajtásához közösségi jogszabályokra van szükség".

11 A vitatott rendelet 1. cikke a "pénzeszközök" és a "pénzeszközök befagyasztása" fogalmát lényegében azonos kifejezésekkel határozza meg, mint a 467/2001 rendelet 1. cikke. Meghatározza továbbá, hogy mit kell "gazdasági [erő]forrásokon" érteni.

12 A vitatott rendelet 2. cikke értelmében:

"(1) A Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt valamennyi természetes vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet tulajdonát képező, illetve birtokában lévő pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2) Tilos a Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt bármely természetes vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet részére vagy javára közvetlen vagy közvetett módon pénzeszközt rendelkezésre bocsátani.

(3) Tilos a Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt természetes, vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet részére vagy javára közvetlen vagy közvetett módon, pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások beszerzése céljából bármely gazdasági erőforrást rendelkezésre bocsátani."

13 A vitatott rendelet I. melléklete tartalmazza a pénzeszközök e rendelet 2. cikkében elrendelt befagyasztásával érintett személyek, szervezetek és csoportok listáját. Ez a lista többek között tartalmazza Ch. Ayadi nevét.

14 Ch. Ayadi neve a mai napig az említett listán szerepel, azonban a rá vonatkozó bejegyzés szövegét több ízben megváltoztatták a vitatott rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján - amely cikk felhatalmazza a Bizottságot e rendelet I. mellékletének módosítására vagy kiegészítésére - elfogadott bizottsági rendeletek, amint arra a legutóbbi alkalommal a 2006. január 17-i 76/2006/EK rendelettel (HL L 12., 7. o.) került sor.

15 2002. december 20-án a Biztonsági Tanács elfogadta a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségek betartásának elősegítését célzó 1452. (2002) számú határozatot. E határozat 1. pontja a pénzeszközöknek és a gazdasági erőforrásoknak az 1267. (1999) és 1390. (2002) számú határozatokkal elrendelt befagyasztása alól néhány esetben felmentést és kivételt tesz lehetővé, amelyet emberiességi megfontolásból, a Szankcióbizottság jóváhagyásával, az államok engedélyezhetnek.

16 2003. január 17-én a Biztonsági Tanács elfogadta az 1455. (2003) számú határozatot, amely az 1267. (1999) számú határozat 4. b) pontjában, az 1333. (2000) számú határozat 8. c) pontjában és az 1390 (2002) számú határozat 1. és 2. pontjában elrendelt intézkedések végrehajtásának javítására irányult. Az 1455. (2003) számú határozat 2. pontja alapján ezeket az intézkedéseket újra javítani fogják tizenkét hónapon belül vagy szükség esetén korábban.

17 A Tanács, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1452. (2002) számú határozat végrehajtásához a Közösség fellépésére van szükség, 2003. február 27-én elfogadta a 2002/402/KKBP közös álláspont által meghatározott korlátozó intézkedések alóli kivételekről szóló 2003/140/KKBP közös álláspontot (HL L 53., 62. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 80. o.). A 2003/140 közös álláspont 1. cikke úgy rendelkezik, hogy a 2002/402 közös álláspont 3. cikkében említett intézkedések végrehajtásakor a Közösség figyelembe veszi az említett határozat által megengedett kivételeket.

18 2003. március 27-én a Tanács elfogadta a 881/2002 rendeletnek a pénzeszközök és egyéb pénzügyi források befagyasztása alóli kivételek tekintetében történő módosításáról szóló 561/2003/EK rendeletet (HL L 82., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 91. o.). E rendelet (4) preambulumbekezdésében a Tanács jelzi, hogy az 1452. (2002) számú határozatra figyelemmel a Közösség által előírt intézkedések kiigazításra szorulnak.

19 2003. november 12-én a Szankcióbizottság az 1267. (1999), az 1333. (2000) és az 1390. (2002) számú határozatok értelmében pénzeszköz-befagyasztással érintett személyek és szervezetek összesített listájához újabb kiegészítést tett közzé. E kiegészítés többek között tartalmazza F. Hassan nevét, őt Oszáma bin Ládennel összeköttetésben álló személyként azonosítva.

20 2003. november 20-án a Bizottság elfogadta a 881/2002 rendelet huszonötödik alkalommal történő módosításáról szóló 2049/2003 rendeletet. A 2049/2003 rendelettel F. Hassan nevét, másokéval együtt, felvették a vitatott rendelet I. mellékletét képező listára.

21 A Biztonsági Tanács 2004. január 30-án elfogadta az 1526. (2004) számú határozatot, amely egyrészt az 1267. (1999) számú határozat 4. b) pontjában, az 1333. (2000) számú határozat 8. c) pontjában, valamint az 1390. (2002) számú határozat 1. és 2. pontjában elrendelt intézkedések végrehajtásának javítását, másrészt a Szankcióbizottság megbízatásának megerősítését célozza. Az 1526. (2004) számú határozat 3. pontjának megfelelően ezeket az intézkedéseket 18 hónapon belül, illetve szükség szerint azt megelőzően még módosítják.

22 2005. július 29-én a Biztonsági Tanács elfogadta az 1617. (2005) számú határozatot. E határozat előírja többek között az 1267. (1999) számú határozat 4. b) pontjában, az 1333. (2000) számú határozat 8. c) pontjában, valamint az 1390. (2002)számú határozat 1. és 2. pontjában elrendelt intézkedések fenntartását. Az 1617. (2005) számú határozat 21. pontjának megfelelően ezeket az intézkedéseket az esetleges megerősítésük érdekében 17 hónapon belül, illetve szükség szerint azt megelőzően újra meg kell vizsgálni.

23 Ch. Ayadi neve továbbra is a vitatott rendelet I. mellékletét képező listán szerepel. A rá vonatkozó bejegyzés szövegét legutolsó alkalommal a 881/2002 rendelet 67. alkalommal történő módosításáról szóló 2006. augusztus 9-i 1210/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 219, 14. o.) változtatta meg.

24 Hasonlóképpen, noha F. Hassan neve továbbra is az említett listán szerepel, a rá vonatkozó bejegyzés szövegét megváltoztatták, erre legutolsó alkalommal a 881/2002 rendelet 90. alkalommal történő módosításáról szóló 2008. január 18-i 46/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 16., 11. o.) került sor.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítéletek

25 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. február 12-én benyújtott keresetlevelével F. Hassan a vitatott rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet indított a Tanács és a Bizottság ellen, amelyben azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- elsődlegesen, részben vagy egészben semmisítse meg a 2049/2003 rendelettel módosított vitatott rendeletet, vagy kizárólag a 2049/2003 rendeletet;

- másodlagosan állapítsa meg rá vonatkozóan a vitatott rendelet és a 2049/2003 alkalmazhatatlanságát;

- tegye meg a további, általa megfelelőnek tartott lépéseket;

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére;

- kötelezze a Tanácsot kártérítés fizetésére.

26 Az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyalás során F. Hassan pontosította, hogy a keresete csak annyiban irányul a vitatott rendelet és a 2049/2003 rendelet ellen, amennyiben azok közvetlenül és személyében érintik őt.

27 Az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2002. augusztus 26-án nyilvántartásba vett keresetlevelével Ch. Ayadi a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet indított a Tanács ellen, amelyben azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- semmisítse meg a vitatott rendelet 2. cikkét, illetve 4. cikkét annyiban, amennyiben az a 2. cikkre vonatkozik;

- másodlagosan semmisítse meg a vitatott rendelet I. mellékletét képező listán a felperesre vonatkozó bejegyzést, és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

28 Az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyalás során Ch. Ayadi pontosította, hogy a keresete csak annyiban irányul a vitatott rendelet ellen, amennyiben az közvetlenül és személyében érinti őt.

29 A Ch. Ayadira vonatkozó ügyben Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság engedélyt kaptak arra, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban.

30 Kérelmeinek alátámasztására F. Hassan egyetlen jogalapot hozott fel, amelyet meghatározott alapvető jogainak és az arányosság általános elvének a megsértésére alapított. Kifogásai különösen egyrészt a tulajdon tiszteletben tartásához való jog, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, másrészt a meghallgatáshoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog állítólagos megsértésére vonatkoztak.

31 Ch. Ayadi kérelmeit három jogalapra alapította, amelyek közül az elsőt a Tanácsnak a vitatott rendelet 2. és 4. cikkének megalkotására vonatkozó hatáskörének hiányára valamint hatáskörrel való visszaélésre, a másodikat a szubszidiaritás, az arányosság és az alapvető jogai tiszteletben tartása alapvető elveinek a megsértésére, a harmadikat pedig lényeges eljárási szabály megsértésére alapította.

32 Tekintettel arra, hogy a jelen fellebbezések - az F. Hassan fellebbezésében foglalt kártérítés iránti kérelem kivételével - a megtámadott ítéleteknek csupán a felperesek alapvetői jogainak megsértésére alapított jogalapokra vonatkozó részét érintik, a továbbiakban az említett ítéleteknek csupán e része foglalandó össze.

33 E jogalapokkal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg a megtámadott Hassan-ítélet 91. pontjában és a megtámadott Ayadi-ítélet 115. pontjában, hogy az ezen ügyekben felmerült egyetlen sajátos jogkérdés fenntartásával, a T-306/01. sz., Yusuf és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. szeptember 21-én hozott ítéletében (EBHT 2005., II-3533. o., 226-346. pont) és a T-315/01. sz., Kadi kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. szeptember 21-én hozott ítéletében (EBHT 2005., II-3649. o., 176-291. pont) (a továbbiakban: az Elsőfokú Bíróság Yusuf-ítélete, illetve az Elsőfokú Bíróság Kadi-ítélete, együttesen: az Elsőfokú Bíróság Yusuf- és Kadi-ítélete) már nyilatkozott a felperesek által felvetett valamennyi jogkérdést illetően.

34 A megtámadott Hassan-ítélet 92. pontja és a megtámadott Ayadi-ítélet hasonlóan megfogalmazott 116. pontja szerint az Elsőfokú Bíróság többek között a következőket állapította meg a Yusuf- és Kadi-ítéletében: "[...]

- a nemzetközi jog szempontjából az [Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ)] tagállamainak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján fennálló kötelezettségei megelőznek minden más, belső jogi vagy nemzetközi szerződési jogi kötelezettséget, beleértve az [az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE)] alapján fennálló kötelezettségeket (azon tagállamok esetében, amelyek az Európa Tanács tagjai), valamint az EK-Szerződés alapján fennálló kötelezettségeket (azon tagállamok esetében, amelyek egyben a Közösség tagjai is) (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 231. pontja, illetve a Kadi-ítéletének 181. pontja);

- ez az elsődlegesség kiterjed a Biztonsági Tanács bármely határozatában foglalt döntésekre, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 25. cikkének megfelelően (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 234. pontja, illetve Kadi-ítéletének 184. pontja);

- a Közösségre - bár nem tagja az Egyesült Nemzeteknek - ugyanúgy vonatkoznak az Egyesült Nemzetek Alapokmányából eredő kötelezettségek, mint ahogyan - a Közösség létrehozásáról szóló szerződés alapján - a tagállamaira (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 243. pontja, illetve Kadi-ítéletének 193. pontja);

- egyrészt a Közösség nem sértheti meg a tagállamait az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján terhelő kötelezettségeket, és nem akadályozhatja azok végrehajtását, másrészt a Közösség hatáskörei gyakorlása során a létrehozásáról szóló szerződés alapján köteles meghozni minden ahhoz szükséges rendelkezést, hogy tagállamai számára lehetővé tegye az említett kötelezettségeknek való megfelelést (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 254. pontja, illetve Kadi-ítéletének 204. pontja);

- következésképpen a megtámadott rendeletekkel szemben hivatkozott és egyrészt a közösségi jogrendszernek az Egyesült Nemzetekből eredő jogrendszerrel szembeni önállóságára, másrészt a Biztonsági Tanács határozatainak a tagállamok belső jogába - a belső jog alkotmányos rendelkezéseivel és alapvető jogelveivel összhangban - történő átültetése szükségességére alapított érveket el kell utasítani (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 258. pontja, illetve Kadi-ítéletének 208. pontja);

- a 2002/402 közös álláspontra tekintettel alkotott [vitatott] rendelet a Közösség tagállamaira mint az ENSZ tagjaira háruló azon kötelezettségnek a Közösség szintjén történő végrehajtása, hogy - adott esetben közösségi jogi aktus révén - hatályba léptessék a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott több határozatával elhatározott, majd megerősített, Oszáma bin Láden, az al-Kaida szervezet, a Tálibán, valamint a velük összeköttetésben álló személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek elleni szankciókat (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 264. pontja, illetve Kadi-ítéletének 213. pontja);

- ebben az összefüggésben a közösségi intézmények kötött hatáskör alapján cselekedtek, ezért semmilyen önálló mérlegelési mozgástérrel nem rendelkeztek (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 265. pontja, illetve Kadi-ítéletének 214. pontja);

- a fent kifejtett megállapításokra tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a Biztonsági Tanács vagy a Szankcióbizottság határozatai jogszerűségének kapcsolódó és az alapvető jogok védelme közösségi jogrendben elismert követelményének mércéjével történő vizsgálatára vonatkozó hatáskörének megállapítása nem igazolható sem a nemzetközi, sem a közösségi jog alapján (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 272. pontja, illetve Kadi-ítéletének 221. pontja);

- a Biztonsági Tanács szóban forgó határozatai elvileg nem tartoznak az Elsőfokú Bíróság által végzett bírósági felülvizsgálat hatálya alá, és az Elsőfokú Bíróság nincs feljogosítva arra, hogy a szóban forgó határozatok jogszerűségét a közösségi jogra való tekintettel - még ha csak kapcsolódó jelleggel is - megkérdőjelezze; ellenkezőleg, az Elsőfokú Bíróság lehetőség szerint köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a közösségi jogot a tagállamoknak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján fennálló kötelezettségeivel összeegyeztethetően értelmezze és alkalmazza (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 276. pontja, illetve Kadi-ítéletének 225. pontja);

- az Elsőfokú Bíróság azonban jogosult kapcsolódó jelleggel vizsgálni a Biztonsági Tanács szóban forgó határozatainak jogszerűségét, a ius cogens-re tekintettel, amely a nemzetközi jog összes jogalanyára (beleértve az ENSZ fórumait is) kötelező nemzetközi közrendként értendő, és amelytől nem lehet eltérni (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 277. pontja, illetve Kadi-ítéletének 226. pontja);

- a [vitatott] rendeletben előírt pénzeszköz-befagyasztás nem sérti sem az érdekelteknek a tulajdonnal rendelkezéshez való alapvető jogát, sem az arányosság általános elvét, az ember alapvető jogainak a ius cogens hatálya alá tartozó egyetemes védelme követelményének mércéjével mérve (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 288. és 289. pontja, illetve Kadi-ítéletének 237. és 238. pontja);

- mivel a Biztonsági Tanács szóban forgó határozatai nem biztosítják az érdekelteknek a vitatott listára való felvételüket megelőzően a Szankcióbizottság által történő meghallgatáshoz való jogot, és mivel a nemzetközi jogrendbe tartozó egyetlen feltétlen alkalmazást igénylő szabály sem tűnik úgy, hogy a jelen eset körülményei között ilyen meghallgatást követelne meg, az ilyen jog állítólagos megsértésére alapított érveket el kell utasítani (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 306., 307. és 321. pontja, illetve Kadi-ítéletének 261. és 268. pontja);

- különösen - ilyen körülmények között, ahol az érdekeltek vagyonával való rendelkezést korlátozó biztosítási intézkedésről van szó - az érdekeltek alapvető jogainak tiszteletben tartása nem követeli meg, hogy közöljék velük az ellenük felhozott tényeket és bizonyítékokat, amennyiben a Biztonsági Tanács vagy Szankcióbizottsága úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi közösség biztonságával kapcsolatos indokok ezzel ellentétben állnak (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 320. pontja, illetve Kadi-ítéletének 274. pontja);

- a közösségi intézmények sem voltak kötelesek az érdekelteket a megtámadott rendelet megalkotása előtt (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 329. pontja), illetve a megalkotásával és végrehajtásával összefüggésben (az [Elsőfokú Bíróság] Kadi-ítéletének 259. pontja) meghallgatni;

- az olyan megsemmisítési kereset elbírálása során, mint a jelen ügyben előterjesztett, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott rendeleteket illetően teljes jogszerűségi felülvizsgálatot gyakorol arra vonatkozólag, hogy a közösségi intézmények betartják-e a hatásköri szabályokat, valamint a cselekvésükre kötelezően alkalmazandó külső jogszerűségi szabályokat és lényeges alaki szabályokat. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott rendeleteket a Biztonsági Tanács azon határozataira való tekintettel is felülvizsgálja, amelyeket e rendeletnek végre kell hajtania, különösen az alaki és anyagi megfelelőség, a belső koherencia és a rendeletnek a határozatokhoz viszonyított arányossága szemszögéből. Az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálja még a megtámadott rendeletek jogszerűségét és - közvetetett módon - a Biztonsági Tanács szóban forgó határozatainak jogszerűségét a nemzetközi jog ius cogens-hez, különösen pedig az emberi jogok egyetemes védelmét célzó, feltétlen alkalmazást igénylő szabályaihoz tartozó magasabb rendű szabályaira tekintettel (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 334., 335. és 337. pontja, illetve Kadi-ítéletének 279., 280. és 282. pontja);

- ezzel szemben az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy közvetetten felülvizsgálja maguknak a Biztonsági Tanács szóban forgó határozatainak a közösségi jogrendben védett alapvető jogokkal való összhangját; az Elsőfokú Bíróságnak még kevésbé feladata, hogy ellenőrizze azoknak a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelésihiba-mentességét, amelyeket a [Biztonsági] Tanács az általa hozott intézkedések alátámasztására elfogadott, sem pedig az, hogy - az előző francia bekezdésben meghatározott korlátozott keretek között - közvetetten ellenőrizze ezeknek az intézkedéseknek a célszerűségét és arányosságát (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 338. és 339. pontja, illetve Kadi-ítéletének 283. és 284. pontja);

- így az érdekelteknek egyáltalán nem áll rendelkezésükre a bírósághoz fordulás lehetősége, mivel a Biztonsági Tanács nem tartotta kívánatosnak olyan független nemzetközi bírói fórum felállítását, amelynek feladata lenne a Szankcióbizottság egyedi határozatai ellen irányuló keresetek jogi és ténybeli elbírálása (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 340. pontja, illetve Kadi-ítéletének 285. pontja);

- a felperesek bírósági védelmének az előző francia bekezdésben így megállapított hiánya önmagában nem ellentétes a ius cogens-szel, mivel: a) a bírósághoz fordulás joga nem korlátlan jog; b) a jelen esetben az érdekeltek bírósághoz fordulásra vonatkozó jogának - a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak a tagállamok belső jogrendszerében elvileg élvezett joghatóság alóli mentességéből eredő - korlátozását e jog velejárójának kell tekinteni; c) az ilyen korlátozás igazolható azon határozatok természetével, amelyeket a Biztonsági Tanács kénytelen az említett VII. fejezet alapján meghozni, valamint a követett jogszerű céllal; és d) a Biztonsági Tanács aktusai jogszerűségének vizsgálatára hatáskörrel rendelkező nemzetközi bírói fórum hiányában olyan szerv létrehozása, mint a Szankcióbizottság, és az elfogadott határozatokban biztosított azon lehetőség, hogy bármikor a Szankcióbizottsághoz lehet fordulni minden egyéni eset felülvizsgálata végett, az érintett kormány részvételét biztosító alakszerű eljárásban, az érdekelteknek a ius cogens által elismert alapvető jogai megfelelő védelmének egy másik ésszerű útját képezi (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 341-345. pontja, illetve Kadi-ítéletének 286-290. pontja);

- következésképpen a megtámadott rendeletekkel szemben hivatkozott, a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértésére alapított érveket el kell utasítani (az [Elsőfokú Bíróság] Yusuf-ítéletének 346. pontja, illetve Kadi-ítéletének 291. pontja)."

35 A megtámadott Hassan-ítélet 95-124. pontja tartalmazza az Elsőfokú Bíróság megfontolásait, válaszul az F. Hassan által különösen a tárgyalásan kifejtett, egyrészt a valamennyi pénzeszköze és gazdasági erőforrása befagyasztását elrendelő intézkedés túlzott szigorúságára vonatkozó érvre, másrészt azon érvre, amely azon következtetéseknek a jelen esetben való állítólagos érvénytelenségét illeti, amelyekre az Elsőfokú Bíróság a Yusuf-ítéletében és a Kadi-ítéletében jutott, az érdekeltek bírósági védelme megállapított hiányának a ius cogens-szel való összeegyeztethetőségét illetően.

36 Hasonlóképpen, a megtámadott Ayadi-ítélet 117-154. pontjában az Elsőfokú Bíróság a jelen ítélet 34. pontjában foglaltakat kiegészítette megfontolásaival, válaszul a felperes által különösen a tárgyaláson kifejtett, egyrészt az 561/2003 rendelet által előírt, a pénzeszközök befagyasztása alóli felmentések és kivételek állítólagos hatástalanságára vonatkozó érvre - különösen ami valamely szakmai tevékenység gyakorlását illeti -, másrészt azon érvre, amely azon következtetéseknek a jelen esetben való állítólagos érvénytelenségét illeti, amelyekre az Elsőfokú Bíróság a Yusuf-ítéletében és a Kadi-ítéletében jutott, az érdekeltek bírósági védelme megállapított hiányának a ius cogens-szel való összeegyeztethetőségét illetően.

37 Az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta ezen érveket, és megállapította, hogy azok nem kérdőjelezik meg a Yusuf- és Kadi-ítéletében érintett jogkérdéseket illetően megfogalmazott megfontolásait.

38 A megtámadott Hassan-ítélet 126-128. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta az F. Hassan által előadott, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésére és a hírneve sérelmére alapított kifogásokat is, és elutasította azokat lényegében azzal az indokolással, hogy a jus cogens mércéje szerint úgy kell tekinteni, hogy a felperes érintett jogainak gyakorlását illetően önkényes beavatkozásra nem került sor.

39 Hasonlóképpen, a megtámadott Ayadi-ítélet 156. pontjában az Elsőfokú Bíróság elutasította azt az érvet, amely szerint az ENSZ tagállamai nem kötelesek úgy alkalmazni azon intézkedéseket, amelyek meghozatalára a Biztonsági Tanács "felhívja" őket, ahogy vannak, mivel ezen érvet a Yusuf- és a Kadi-ítéletében még nem vizsgálta meg.

40 Következésképpen, az Elsőfokú Bíróság megalapozatlanként elutasította a felperesek megsemmisítés iránti kérelmeit.

41 Végül az Elsőfokú Bíróság elfogadhatatlannak nyilvánította az F. Hassan által benyújtott kártérítési kérelmet pontatlansága miatt, és az általa benyújtott más bizonyítékokra tekintettel hozzátette, hogy e kérelem semmi esetre sem megalapozott.

42 Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság a két keresetet teljes egészében elutasította.

A Bíróság előtti eljárás

43 A Bíróság elnöke 2008. november 5-i végzésével megengedte, hogy a Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság a Tanács és a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzék a C-399/06. P. sz. ügyben. A Bíróság elnöke 2009. március 30-i végzésével megengedte, hogy a Francia Köztársaság a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozzék a C-403/06. P. sz. ügyben.

44 A Bíróság Hivatalához 2009. január 7-én benyújtott kérelmében Ch. Ayadi a Bíróság eljárási szabályzatának 76. cikkében foglalt költségmentességet kért.

45 A Bíróság 2009. szeptember 2-i végzésében helyt adott Ch. Ayadi kérelmének.

46 A felek és a főtanácsnok e kérdésben történt meghallgatását követően a jelen ügyeket a közöttük lévő összefüggés miatt az ítélethozatal céljából a Bíróság eljárási szabályzata 43. cikkének megfelelően egyesíteni kell.

A fellebbezők kérelmei

47 F. Hassan fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott Hassan-ítéletet;

- semmisítse meg a vitatott rendeletet és/vagy a 2049/2003 rendeletet teljes egészében vagy a vele szemben elfogadott intézkedések vonatkozásában;

- másodlagosan nyilvánítsa rá vonatkozóan alkalmazhatatlannak az említett rendeleteket;

- tegye meg a további, általa megfelelőnek tartott lépéseket;

- kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére, és

- kötelezze a Tanácsot kártérítés fizetésére.

48 Ch. Ayadi fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

- teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott Ayadi-ítéletet;

- nyilvánítsa a vitatott rendelet 2. és 4. cikkét, valamint I. mellékletét semmisnek annyiban, amennyiben őt közvetlenül és személyében érintik, és

- kötelezze a Tanácsot a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.

49 A Tanács és a Bizottság mindkét ügyben azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezéseket azon jogalapok kivételével, amelyekhez hasonlóakat már megalapozottnak ítélt a C-402/05. P. és C-415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítéletében (EBHT 2008., I-6351. o., a továbbiakban: a Bíróság Kadi-ítélete), másrészt kötelezze a fellebbezőket a költségek általa szükségesnek ítélt mértékben való viselésére.

A fellebbezések alátámasztására előadott jogalapok

50 F. Hassan első jogalapja keretében azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy az elé terjesztett jogalapok vizsgálatának keretében tévesen alkalmazta a jogot a fellebbező meghatározott alapvető jogainak megsértését illetően, amikor nem állapította meg közvetlenül, hogy a Biztonsági Tanács az EJEE-vel, különösen az EJEE 6., 8. és 13. cikkével, valamint első jegyzőkönyvének 1. cikkével egyenértékű védelmet biztosított-e, hanem a Biztonsági Tanács tevékenységét - közvetve - a ius cogens elve alapján vizsgálta.

51 Második jogalapja keretében F. Hassan azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a tulajdon használatára vonatkozó korlátozás a tulajdonhoz való jog lényegét tekintve nem releváns.

52 Ch. Ayadi válaszbeadványából kiderül, hogy Ch. Ayadi a Bíróság Kadi-ítéletére tekintettel csupán két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Biztonsági Tanács valamely határozatát végrehajtó közösségi intézkedés jogszerűségét a közösségi bíróságok csak ius cogens normára hivatkozva vizsgálhatják, és amikor nem állapította meg, hogy az ilyen intézkedést megsemmisíthetik az Egyesült Nemzetek jogrendjében elismert alapvető jogok védelme érdekében, a második pedig azon, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a vitatott rendelet megtámadott részei sértik Ch. Ayadi alapvető jogait.

A fellebbezésekről

A 954/2009/EK rendelet okafogyottságot előidéző esetleges hatásáról

53 Meg kell állapítani, hogy a 881/2002/EK tanácsi rendelet 114. alkalommal történő módosításáról szóló 2009. október 13-i 954/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 269., 20. o.) az F. Hassan és Ch. Ayadi nevének a vitatott rendelet I. mellékletét képező listára történő felvételét elrendelő határozatok helyébe új határozatok léptek, amelyek megerősítik és módosítják e felvételt.

54 A 954/2009 rendelet preambuluma szerint a Bizottság e rendeletet a Bíróság ítélkezési gyakorlatára - különösen a Bíróság Kadi-ítéletére - tekintettel fogadta el, miután közölte F. Hassannal és Ch. Ayadival az említett listára történő felvételük okait, melyekkel a Szankcióbizottság szolgált, és miután megvizsgálta az ezen okokra vonatkozóan általuk előadott észrevételeket.

55 Az említett preambulumban az is szerepel, hogy miután alaposan megvizsgálta ezen észrevételeket, valamint tekintettel a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztásának megelőző jellegére, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az említett személyeknek a szóban forgó listán való feltüntetése az al-Kaida hálózattal való összeköttetése alapján indokolt.

56 A 954/2009 rendelet 2. cikkének megfelelően e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, azaz 2009. október 15-én lépett hatályba, és Ch. Ayadi vonatkozásában 2002. május 30-tól, F. Hassan vonatkozásában pedig 2003. november 21-től alkalmazandó.

57 Felvetődik tehát a kérdés, hogy a vitatott rendelet visszavonására és a 954/2009 rendelettel való visszaható hatályú - a fellebbezők vonatkozásában az említett időpontoktól kezdődő - helyettesítésére tekintettel szükséges-e még határozatot hozni a jelen ügyekben.

58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság hivatalból jogosult valamely félnek a fellebbezés benyújtásához vagy fenntartásához fűződő érdeke azon okból bekövetkező hiányára hivatkozni, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletét követően bekövetkezett tény a fellebbező oldalán fennálló joghátrány elenyészéséhez vezetett, és ezen okból a Bíróság a fellebbezést elfogadhatatlannak vagy okafogyottnak minősítheti (lásd többek között a C-535/06. P. sz., Moser Baer India kontra Tanács ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7051. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

59 A jelen esetben a 954/2009 rendelet 2. cikke szerint e rendelet Ch. Ayadi és F. Hassan nevének a vitatott rendelet I. mellékletét képező listára való első felvételétől, azaz 2002. május 30-tól, illetve 2003. november 21-től alkalmazandó.

60 Ch. Ayadi és F. Hassan neve hét, illetve hat éven keresztül szerepelt e listán, és ennek következtében a vitatott rendeletben előírt azon korlátozó intézkedések vonatkoztak rájuk, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy jelentős hatást gyakorolnak az érintett személyek jogaira és szabadságaira (lásd a Bíróság Kadi-ítéletének 375. pontját), és eközben először az Elsőfokú Bíróság, majd a Bíróság előtti - ezen időszakokat szinte teljes mértékben felölelő - eljárások során arra hivatkoztak, hogy a nevük említett listára való felvétele jogellenes volt, mivel e felvételre többek között alapvető jogaik megsértésével került sor, amit ma már a Tanács és a Bizottság sem vitat a Bíróság Kadi-ítéletére tekintettel.

61 A 954/2009 rendelet visszaható hatállyal fenntartotta F. Hassan és Ch. Ayadi nevét ugyanezen listán, így az abból eredő korlátozó intézkedések továbbra is alkalmazandók maradtak rájuk nézve azon időszakot illetően, amely alatt a vitatott rendelet - a keresetük által érintett részében - alkalmazandó volt, jóllehet keresetük a nevük e listáról való törlésére irányul.

62 A 954/2009 rendelet elfogadását tehát nem lehet olyan ténynek tekinteni, amely a megtámadott ítéletek után következett be, és okafogyottá teheti a fellebbezéseket.

63 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a 954/2009 rendelet nem végleges még, amennyiben megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Ennélfogva nem zárható ki, hogy ha ezen aktust valamely ilyen eljárást követően megsemmisítik, a vitatott rendelet újfent hatályba lép a fellebbezőket érintő részében.

64 E körülmények megerősítik, hogy a 954/2009 rendelet elfogadását nem lehet úgy tekinteni, mint a vitatott rendeletnek a fellebbezőket érintő részében történő puszta megsemmisítését, amely a keresetük által célzott eredményhez vezethetett volna, anélkül hogy a Bíróság köteles lett volna határozatot hozni az ügyben. E tekintetben az említett rendelet különbözik a C-123/92. sz., Lezzi Pietro kontra Bizottság ügyben 1993. március 8-án hozott végzéssel (EBHT 1993., I-809. o.) érintett jogi aktustól.

65 E sajátos körülmények között a fellebbezések nem váltak okafogyottá, és a Bíróságnak határoznia kell ezek tekintetében.

Az ügy érdeméről

66 Először is meg kell jegyezni, hogy a Bíróság előtti tárgyalás során F. Hassan kifejezetten elállt a kártérítési kérelemre vonatkozó jogalapjától. Ennélfogva e jogalapot már nem kell vizsgálni a jelen fellebbezés keretében.

67 Másodsorban a megsemmisítési jogalapok tárgyával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az akként értelmezendő, hogy Ch. Ayadi keresete esetében a vitatott rendelet 1210/2006 rendelettel módosított szövegére vonatkozik a Ch. Ayadit érintő részében, míg F. Hassan keresete esetében a vitatott rendelet 46/2008 rendelettel módosított szövegére vonatkozik az F. Hassant érintő részében.

A fellebbezők azon jogalapjairól, amelyek szerint a vitatott rendelet sérti alapvető jogaikat

68 Meg kell vizsgálni a fellebbezőknek a fellebbezésük alátámasztására előadott jogalapjait, amelyekkel azt róják fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy az elutasította azon jogalapjaikat, amelyek szerint a vitatott rendelet sérti alapvető jogaikat.

69 A megtámadott ítéletekben az Elsőfokú Bíróság - a Yusuf- és a Kadi-ítéletére támaszkodva - lényegében úgy határozott, hogy az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrend és a közösségi jogrendszer közötti összefüggést szabályozó elvekből következően a vitatott rendelet, mivel a Biztonsági Tanács által az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozat végrehajtására irányul, amely nem hagy e tekintetben semmilyen mozgásteret, belső jogszerűsége tekintetében nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát, kivéve ha a ius cogens körébe tartozó normákkal való összeegyeztethetőségéről van szó, és e tekintetben joghatóság alóli mentességet élvez (a megtámadott Hassan-ítélet 92. pontja és a megtámadott Ayadi-ítélet 116. pontja).

70 Ennélfogva, az Elsőfokú Bíróság - újfent a Yusuf- és a Kadi-ítélete alapján - úgy határozott, hogy kizárólag a ius cogensre - amely a nemzetközi jog összes jogalanyára (beleértve az ENSZ fórumait is) kötelező nemzetközi közrendként értendő, és amelytől az eltérés nem lehetséges - tekintettel lehet vizsgálni a vitatott rendelet jogszerűségét, a fellebbezők által az alapvető jogaik megsértésére alapított jogalapokkal kapcsolatban is (a megtámadott Hassan-ítélet 92. pontja és a megtámadott Ayadi-ítélet 116. pontja).

71 Márpedig a Bíróság Kadi-ítéletének 326. és 327. pontjából következik, hogy ezen álláspont téves jogalkalmazásnak minősül. A közösségi bíróságoknak ugyanis az EK-Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi közösségi jogi aktus jogszerűségének a közösségi jog általános elveinek szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve az olyan jogi aktusokat is, mint a vitatott rendelet, amelyek a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányulnak.

72 A Bíróság ennek alapján azt állapította meg a Kadi-ítélete 328. pontjában, hogy az érdekeltek jogalapjai e tekintetben megalapozottak voltak, így az Elsőfokú Bíróság megtámadott Yusuf- és Kadi-ítéletét ebből a szempontból hatályon kívül kellett helyezni.

73 Ezenkívül a Bíróság úgy határozott a Kadi-ítélete 330. pontjában, hogy mivel az Elsőfokú Bíróság megtámadott Yusuf- és Kadi-ítéletének az érdekeltek által hivatkozott meghatározott alapvető jogokra vonatkozó további részében az Elsőfokú Bíróság a vitatott rendelet jogszerűségének kizárólag a ius cogens szabályaira tekintettel történő felülvizsgálatára szorítkozott, noha főszabály szerint teljes körű felülvizsgálatot kellett volna végeznie a közösségi jog általános elvei körébe tartozó alapvető jogokra tekintettel, az említett Yusuf- és Kadi-ítélet ezen további részét is hatályon kívül kellett helyezni.

74 Ebből következik, hogy mivel a megtámadott ítéleteknek - amint az a jelen ítélet 69. és 70. pontjában említésre került - ugyanaz a jogi alapja, mint az Elsőfokú Bíróság Yusuf- és Kadi-ítéletének, ugyanazon jogi hibát tartalmazzák, és ezért ugyanazon okból hatályon kívül kell helyezni azokat azon részükben, amelyben az Elsőfokú Bíróságnak a fellebbezők meghatározott alapvető jogai megsértésére alapított jogalapokra vonatkozó válaszát tartalmazzák.

75 E megállapítást nem kérdőjelezik meg a megtámadott Hassan-ítélet 95-125. pontjában és a megtámadott Ayadi-ítélet 117-155. pontjában a fellebbezők által különösen kifejtett érvekre válaszul megfogalmazott megfontolások, mivel az Elsőfokú Bíróság ezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy e megfontolások igazolják a Yusuf- és Kadi-ítélete, következésképpen pedig a megtámadott ítéletek jogi alapjának helyességét.

76 Végül meg kell állapítani, hogy a Bíróság előtti tárgyalás során F. Hassan elismerte, hogy a fellebbezése nem tartalmazza az Elsőfokú Bíróság elé előterjesztett és általa elutasított, az EJEE 8. cikke által biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog állítólagos megsértésére alapított kifogást. E körülmények között azt nem szükséges vizsgálni.

77 A fellebbezők jogalapjai tehát megalapozottak, így a megtámadott ítéleteket hatályon kívül helyezni.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásról

78 A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata szerint a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén, ha a per állása megengedi, az ügyet maga is érdemben eldöntheti.

79 A jelen esetben a Bíróság úgy véli, hogy a fellebbezők által a vitatott rendelet megsemmisítése iránt benyújtott keresetek esetében a per állása megengedi, hogy érdemben döntsön azokról.

80 Először is meg kell vizsgálni a fellebbezők kifogásainak megalapozottságát, amelyekre a védelemhez való jog, különösen a meghallgatáshoz való jog és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog megsértése tekintetében hivatkoznak, amit a vitatott rendelet által velük szemben előírt, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések eredményeznek.

81 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felek által nem vitatottan a fellebbezőknek a vitatott rendelet I. mellékletében szereplő korlátozó intézkedések által érintett személyek és szervezetek listájára történő felvételét övező konkrét körülmények megegyeznek azokkal a körülményekkel, amelyek között a Bíróság Kadi-ítéletének alapját képező ügyben felvették az érdekeltek nevét az említett listára.

82 Ugyanakkor e körülményekre tekintettel a Bíróság az említett Kadi-ítélet 334. pontjában megállapította, hogy nyilvánvalóan nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogot, különösen a meghallgatáshoz való jogot, valamint az ezek hatékony bírósági felülvizsgálatához való jogot.

83 Ugyanazen ítélet 348. pontjában a Bíróság azt is megállapította, hogy mivel a Tanács nem közölte az érdekeltekkel a velük szemben előírt korlátozó intézkedések megalapozásához a terhükre rótt körülményeket, és nem is biztosított számukra jogot arra, hogy az ezen intézkedések megállapítását követő ésszerű határidőn belül tudomást szerezzenek az említett körülményekről, az érdekeltek nem tudták hasznosan ismertetni az ezzel kapcsolatos álláspontjukat. A Bíróság ennek alapján arra a következtetésre jutott az említett pontban, hogy nem tartották tiszteletben a fellebbezők védelemhez való jogát, különösen a meghallgatáshoz való jogot.

84 E megállapítás - ugyanazon okok miatt - a jelen ügyekben is helytálló, ezért meg kell állapítani, hogy a fellebbezők védelemhez való jogát nem tartották tiszteletben.

85 Ezenkívül a Bíróság a Kadi-ítélete 349. pontjában úgy ítélte meg, hogy a terhükre rótt körülményekről történő tájékoztatás hiányában és tekintettel az említett ítélet 336. és 337. pontjában már megállapított azon kapcsolatokra, amelyek a védelemhez való jog és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog között állnak fenn, az érdekeltek nem tudták megfelelő feltételek mellett az említett körülmények tekintetében megvédeni jogaikat a közösségi bíróság előtt, ezért az említett hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértését szintén meg kell állapítani.

86 Ugyanezen megállapítás helytálló a jelen ügyekben is a fellebbezők hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogát illetően, ezért meg kell állapítani, hogy a jelen esetben F. Hassan és Ch. Ayadi ezen alapvető jogát nem tartották tiszteletben.

87 Ezenkívül azt is meg kell állapítani, hogy a jelen keresetek során nem orvosolták e sérelmet. Ugyanis mivel a Tanács által képviselt elvi álláspont szerint egyetlen ilyen jellegű körülmény sem képezheti a közösségi bíróság általi vizsgálat tárgyát, ez utóbbi e tekintetben semmilyen körülményt nem hozott fel (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 350. pontját). Egyébiránt, jóllehet a jelen fellebbezések keretében figyelembe vette a Bíróság Kadi-ítéletének tanulságait, meg kell álllapítani, hogy a Tanács semmilyen felvilágosítást nem nyújtott a fellebbezők terhére rótt körülményekkel kapcsolatban.

88 A Bíróság tehát megállapítja, hogy nem áll módjában felülvizsgálni a vitatott rendelet fellebbezőkre vonatkozó részének jogszerűségét, így azt kell megállapítani, hogy jelen esetben ezen okból is sérült a rendelkezésükre álló hatékony bírósági jogorvoslathoz való alapvető jog (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 351. pontját).

89 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a vitatott rendeletet a fellebbezőkre vonatkozó részében anélkül alkották meg, hogy bármiféle garanciát nyújtottak volna a terhükre rótt körülmények közlésével vagy e tekintetben történő meghallgatásukkal kapcsolatban, ezért úgy kell határozni, hogy e rendeletet olyan eljárással fogadták el, amelynek során a védelemhez való jog sérült, amelynek következtében a hatékony bírói jogvédelem elvét is sérelem érte (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 352. pontját).

90 A fenti megfontolások összességéből következően F. Hassan és Ch. Ayadi által a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetük alátámasztására felhozott és a védelemhez való joguk, különösen a meghallgatáshoz való jog, valamint a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére alapított jogalapok megalapozottak (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 353. pontját).

91 Másodsorban azon kifogásokkal kapcsolatban, amelyek a tulajdon tiszteletben tartásához való jog megsértésén alapulnak, amit a vitatott rendelet által előírt, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések eredményeznek, a Bíróság úgy ítélte meg a Kadi-ítélete 366. pontjában, hogy a vitatott rendelettel előírt korlátozó intézkedések a tulajdonhoz való jog korlátozásának minősülnek, amely főszabály szerint igazolható.

92 Márpedig a vitatott rendeletet F. Hassanra és Ch. Ayadira vonatkozó részében anélkül alkották meg, hogy ez utóbbiaknak bármilyen, azt lehetővé tévő garanciát nyújtottak volna, hogy ügyükkel az illetékes hatóságokhoz fordulhassanak, mindezt olyan helyzetben, amikor a tulajdonhoz való joguk korlátozását jelentősnek kell minősíteni azon korlátozó intézkedések általános hatályára és tényleges időtartamára tekintettel, amelynek tárgyát képezik (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 369. pontját).

93 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügyek körülményei között a vitatott rendelettel előírt korlátozó intézkedések F. Hassannal és Ch. Ayadival szembeni meghozatala a vitatott rendelet I. mellékletében szereplő listára való felvételük miatt a tulajdonhoz való joguk nem igazolható korlátozását jelenti (lásd analógia útján a Bíróság Kadi-ítéletének 370. pontját).

94 A fellebbezők által a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jog megsértésére alapított jogalap tehát megalapozott.

95 E körülmények között nem szükséges vizsgálni F. Hassan azon kifogásait, amelyek az EJEE 8. cikke által biztosított, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jog állítólagos megsértésére vonatkoznak.

96 A fentiek összességéből következően a vitatott rendeletet - a fellebbezőket érintő részében - meg kell semmisíteni a jelen ítélet 67. pontjában tett - e rendeletnek a fellebbezők vonatkozó keresetével érintett változatát illető - pontosításokra tekintettel.

A költségekről

97 Az eljárási szabályzat 122. cikkének első bekezdése kimondja, hogy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 69. cikke, amelyet e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a 2. §-ában akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett 69. cikk 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

98 Mivel F. Hassan és Ch. Ayadi fellebbezésének a Bíróság helyt adott, és a vitatott rendeletet ez utóbbiakra vonatkozó részében és a jelen ítélet 67. pontjában meghatározott keretek között meg kell semmisíteni, a hivatkozott fellebbezők kérelmeinek megfelelően a Tanácsot kell kötelezni saját költségei viselésén túl F. Hassan és Ch. Ayadi részéről mind az elsőfokú, mind a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

99 Az Egyesült Királyság maga viseli mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit.

100 A Francia Köztársaság maga viseli a fellebbezési eljárásokban felmerült saját költségeit.

101 A Bizottság az F. Hassanra vonatkozó ügyben maga viseli mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit. A Bizottság ezenkívül a Ch. Ayadira vonatkozó ügyben maga viseli mind az Elsőfokú Bíróság előtti beavatkozása, mind a Bíróság előtti eljárás során felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-49/04. sz., Hassan kontra Tanács és Bizottság ügyben, valamint a T-253/02. sz., Ayadi kontra Tanács ügyben 2006. július 12-én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a 2008. január 18-i 46/2008/EK bizottsági rendelettel módosított 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendeletet F. Hassanra vonatkozó részében megsemmisíti.

3) A Bíróság a 2006. augusztus 9-i 1210/2006/EK bizottsági rendelettel módosított 881/2002 rendeletet Ch. Ayadira vonatkozó részében megsemmisíti.

4) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi saját költségeik viselésén túl F. Hassan és Ch. Ayadi részéről mind az elsőfokú, mint a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

5) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maga viseli mind az elsőfokú eljárásban a Ch. Ayadira vonatkozó ügyben, mind a jelen fellebbezési eljárásokban felmerült saját költségeit.

6) A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

7) Az Európai Bizottság maga viseli az F. Hassanra vonatkozó ügyben mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit. Az Európai Bizottság ezenkívül a Ch. Ayadira vonatkozó ügyben maga viseli mind az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtti beavatkozása, mind az Európai Közösségek Bírósága előtti eljárás során felmerült saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.