668/B/2001. AB határozat
a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIII. törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIII. törvénynek az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdése tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIII. törvénynek az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdése és 70/A. §-a (1) bekezdése tekintetében fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó beadványában azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság a kihirdetés időpontjára visszaható hatállyal állapítsa meg a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) módosításáról szóló 1993. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Tvm.) egészének alkotmányellenességét és semmisítse meg a Tvm.-et. Az indítvány indokolása szerint az alkotmányellenesség a Tvm. részét képező, hét aláíró szakszervezet között - az 1990. március 2-a előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa tulajdonában lévő és a Tv. hatálybalépésének időpontjában a szakszervezetek rendelkezése alatt álló vagyontárgyak tulajdonjogának végleges megosztása érdekében - létrejött megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) tekintetében áll fenn.
Az indítványozó álláspontjának egyik indokaként arra hivatkozott, hogy a Megállapodás a szakszervezeti vagyon részeként többek között egy olyan ingatlant is feltüntet, amely állami tulajdonban állt. További indokként kifejtette, hogy a Megállapodás egy olyan napilap kiadásáról is rendelkezik, amely nem a SZOT, hanem a Szociáldemokrata Párt tulajdona volt, de 1956. november 4-e után megfosztották annak birtokától. Az indítványozó szerint a Megállapodás "tudatosan beépített hamis adatot tartalmaz, amely az egykori törvényhozás megtévesztésével jogtalan előny megszerzését és jogalap nélküli gazdagodást szolgálta hét szakszervezeti konföderációnak". Mindennek következtében az indítványozó álláspontja szerint a Tvm. ellentétes az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésével, 70/A. §-ának (1) bekezdésével, továbbá 7. §-ának (1) bekezdésével, mert sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló nemzetközi egyezmény 1952. március 20-án elfogadott kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkét. Az indítványozó érvelése szerint az alkotmányellenesség azért is fennáll, mert a Tvm. ellentétes a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) több szabályával.
Az indítvánnyal kapcsolatban közölte véleményét az igazságügy-miniszter.
2. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
A Tvm. rendelkezései:
"3. § A Tv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
(2) Az 1990. március 2-a előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa tulajdonában lévő, a 2. § (2) bekezdésében felsorolt és a törvény hatálybalépésének időpontjában a szakszervezetek rendelkezése alatt álló, nem állami tulajdonú vagyontárgyak tulajdonának végleges megosztása az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a Szövetségen Kívüli Szakszervezetek által 1992. december 15-én megkötött megállapodás alapján történik.
A megállapodás végrehajtásáról a VIKSZ Igazgató Tanácsa gondoskodik úgy, hogy az ingatlanok birtokbavétele legkésőbb 1993. február 28-ig megtörténjék."
"6. § A Tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
(1) Az elszámolást követően bármely okból ismertté váló szakszervezeti tulajdonú ingatlanok használatának, majd tulajdonjogának végleges megosztására a 7. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni."
"7. §
(4) A 3. §-ban említett munkavállalói érdekképviseleti szervek által 1992. december 15-én megkötött megállapodást a jelen törvény kihirdetésével egyidejűleg a Magyar Közlönyben közzé kell tenni."
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó szerint a Tvm. rendelkezései sértik az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdését. Az indítvány indokolása a támadott törvénnyel közzétett Megállapodást bírálja részletesen, de a kérelem a Tvm. szabályai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul.
a) Az Alkotmánybíróság először azt tisztázta, hogy sor kerülhet-e a Tvm. alkotmányellenességének vizsgálatára olyan indítvány alapján, amely vagyoni természetű kérdéseket rendező, polgári jogi természetű Megállapodással szemben tartalmaz kifogásokat, de a Tvm.-et támadja.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy:
- a Tvm. 3. §-a a Tv. 7. §-ának új szövegét olyan módon határozta meg, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa vagyonának megosztását a Megállapodásban foglaltak alapján rendelte el,
- a Tvm. 6. §-a a Tv. 10. §-ának új szabályait a Tv. 7. §-ára utalva, azaz a Megállapodás alapján állapította meg,
- a Tvm. 7. §-ának (4) bekezdése előírta, hogy a Megállapodást a Tvm. kihirdetésével egyidejűleg a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
Eszerint a Tvm. rendelkezései nem függetlenek a Megállapodástól, a Megállapodás beépült a törvényi szabályok tartalmába.
b) A Tv. és a Tvm. a rendszerváltozást közvetlenül követő jogszabályok közé tartozott, részben a szakszervezetek működési feltételeinek megteremtését, részben a tulajdoni rendszer átalakítását szolgálta. A Tv. egészét támadó indítványok alapján az alkotmányos vizsgálatot ebben a tekintetben a 26/1992. (IV. 30.) AB határozat már elvégezte. Ennek a határozatnak a jelen ügyben is alapul szolgáló megállapítása szerint az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban áll a Tv.-nek az a célkitűzése, hogy a korábbi szakszervezetek egy részének megszűnésével és új szakszervezetek létrejöttének figyelembevételével, az esélyegyenlőség szem előtt tartásával felosztásra kerüljön a szakszervezeti vagyon, amely a múlt rendszerben különböző - utólag már többnyire megállapíthatatlan - forrásokból származott. Az Alkotmánybíróság rámutatott azonban arra is, hogy kivételesen fogadható el alkotmányosnak valamely vagyonnak törvény útján történő elosztása; ennek alapja a szakszervezeti mozgalomnak a rendszerváltással összefüggő sajátos helyzetben bekövetkezett szétesése, a kialakult válsághelyzet (ABH 1992, 135, 138, 141.).
Az Alkotmánybíróság idézett határozatának meghozatalát követően a szakszervezetek megegyeztek a SZOT vagyonának a felosztásáról és a Kormány ennek a megállapodásnak az alapján terjesztette az Országgyűlés elé a Tvm. javaslatát, amit az Országgyűlés elfogadott. Az így kialakult megoldás szerint a szakszervezeti vagyon végleges felosztási szabályait ugyan nem kizárólag törvény határozta meg, amint a Tv. eredeti 10. §-ának (3) bekezdése ezt előírta, hanem a Tvm. 3. §-ával megállapított rendezés csak azt határozta meg, hogy a SZOT tulajdonában lévő vagyontárgyak tulajdonjogának végleges megosztása a Megállapodás szerint történik.
A Tvm. egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróság az 1035/B/1992. AB határozatban vizsgálta. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság többek között kimondta, hogy az új szabályozás lehetővé tette valamennyi érintett szakszervezet arányos részvételét a szakszervezeti vagyon használatának ideiglenes, majd végleges megosztásában (ABH 1995, 632, 634.).
c) Az Alkotmánybíróság már a 21/1990. (X. 4.) AB határozatban kimondta, hogy sem a reprivatizálásra, sem a kártalanításra az államnak nincs kötelezettsége, és az állam által korábban elvett tulajdon visszaadásának vagy kártalanításnak a követelésére senkinek sincs joga (ABH 1990, 73, 77.). Nem tekinthető tehát alkotmányellenesnek a Tvm. azért, mert alapul vette a Megállapodásnak a szakszervezeti vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseit, és nem rendelkezett az indítványozó által megjelölt vagyon visszaadásáról. Ezen az alapon nem állapítható meg az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdése által védett tulajdonhoz való jognak a sérelme.
Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Megállapodás mellékletében a felosztásra kerülő vagyontárgyak között olyan ingatlan is szerepel, amelynek az állam a tulajdonosa. A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény már kimondta, hogy a társadalmi szervezetek (köztük a szakszervezetek) állami tulajdonban álló vagyontárgyak felett fennálló kezelői joga kártalanítás nélkül megszűnik, de a társadalmi szervezetek ingyenes használati jogát későbbi rendelkezésig fenntartotta. A Megállapodás záradéka kitér az állami tulajdonban álló és a szakszervezetek használatában levő ingatlanokra és ezek tekintetében is alkalmazza a szakszervezeti tulajdonra irányadó megosztási arányt. Ez a rendelkezés nem sérti az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésére hivatkozó része tekintetében elutasította.
d) Az indítványozó álláspontja szerint a Tvm. ellentétes a Ptk. szabályaival. Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban kifejtette azt a gyakorlatban azóta is követett elvet, amely szerint önmagában nem jelent alkotmányellenességet az, hogy különböző törvények szabályai meghatározott életviszonyokról eltérően rendelkeznek (ABH 1991, 175, 176.). Nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik viszont annak az indítványban kifejtett álláspontnak a megítélése, hogy a Megállapodásban felsorolt egyes vagyontárgyakon a szakszervezeteknek kezelői joga vagy tulajdonjoga állt fenn, illetőleg hogy a Megállapodás létrehozatalakor megtévesztés történt és jogalap nélküli gazdagodás következett be. A Tv. rendelkezéseinek alkotmányosságát elbíráló 26/1992. (IV. 30.) AB határozat azonban már rámutatott arra, hogy a Tv. a jogok érvényesítésével kapcsolatos bírósági eljárásra nem tartalmaz korlátozást (ABH 1992, 135, 147.). A Tvm. szabályai ebben a vonatkozásban semmilyen módosítást nem tartalmaztak.
2. Az indítványozó megemlítette az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésének megsértését is, de nem jelölte meg, hogy milyen alapon véli megállapíthatónak ebben a tekintetben az alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. §-ának (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló okot tartalmaznia kell. Az indítvány tartalmára meghatározott követelménynek eleget nem tevő indítvány érdemben nem bírálható el. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a 70/A. § (1) bekezdésére hivatkozó részében visszautasította.
3. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Tvm. ellentétes az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
1993. évi XXXI. törvénnyel közzétett Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkével, és így sérti az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabályt.
Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak azok a személyek indítványozhatják, akiket az Abtv. 21. §-ának (3) bekezdése erre felhatalmaz. Az indítványozó nem tartozik a jogszabályban meghatározott személyek közé. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésére hivatkozó részében az Ügyrend 29. §-ának c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. szeptember 16.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró